Udvar

Vendég

First topic message reminder :

*Jó dolo9g átölelni megint a lányt, mégha nem is lenne szabad... Akkor is... Ez most valahogy más... Valami más a lányban, akiben megtalálni vélte önnön természetének lényegét, akivel képes volt a többé-kevésbé közös nevezőben való kiegyezésre. Amint "Lex" (hisz Eric még ezt hiszi) kibújik az ölelésből és farkasszemet néz vele... enyhén megfagy a vére. Azok a szemek... azok a szemek nem az ő Lexé. Valaki mást ölelt át, valaki másnak adta át a viszontlátás édes örömét, amit nem lett volna szabad amúgysem. Ez nem Lex, ez egy idegen. Egy idegen, aki még árthat ennek a fiúnak... aki más után vágyik*
-Valaki *zusebre dugjka kezeit, kőmerev arcvonásokat vesz fel, eltűntet minden egyes kicsiny érzelmet arcáról*
-Megnyugtató. nem is nagyon illett volna hozzád *kissé csípős hangnemet üt meg, hisz épp kezd visszavedleni több-kevesebb sikerrel régi énjébe*
-Mindenkit? Only the V.I.P. persons have this priority *elvigyorodik, de ez az a régi, gonosz, sötét vigyora, amit Lex előtt már hosszú hónapk leforgása óta nem használt soha*
-Netán igényt tartassz több ilyen üdvözlésre? *felvonja egyik szemöldökét, közben nekitámaszkodik a padnak, amely mellett állnak*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 30, 2008 7:21 pm

*Lassan sétálgat kifelé a tölgyesből, át az udvaron. Most is felnézett, lányokat látott nem messze a bejárattól a padon ücsörögni.*
Sziasztok. Ne maradjatok sokáig, hűvös van idekinn. *szólította meg a lányokat, ahogy elhaladt mellettük, és bólintott is mosolyogva, amikor ők felnéztek rá, majd meg sem állva belépett a kúria ajtaján.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 30, 2008 7:26 pm

*Az álmodozásából egy lány hangja zökkentette vissza a valóságba. Feláll, majd az ajtó felé veszi az irányt. Most itt sem lelt beszélgetőpartnerre, pedig szívesen csevegett volna valakivel* ~Majd legközelebb~ *gondolja magában és belép a kúria ajtaján.*

Diák Hozzászólások száma : 860 Kaszt :

*Ivana Curtel megérkezik az udvarra. Meglátják Katát egy padnál odamennek hozzá.*
-Szia Kata hogy vagy?
*Kérdezi Ivana barátnőjét*
-remélem nem baj de most elkell mennem.Sziasztok
*azzal elrohan*

Vendég

*Kiérkezve rögtön felismeri Katát, épp nemrég találkoztak*
Szia Kata, hol hagytad a szobatársamat? Nem sikerült kirángatni? Bocsánat, nem akartam hallgatózni, csak ugy hallottam, hogy nem jön ki.
*Hirtelen tösszentenie kell, majd előkap egy zsebkendőt, kifújja orrát, majd elnézést kér*

Vendég

-Sziasztok!Igen jól hallottad, tényleg nem akar
kijönni, de én többet nem próbálok segiteni neki, mert rajtam tölti a
bosszúját.Egészségedre!Amúgy mi újság?
*kérdezi majd int a távozó Ivanának.*

Vendég

Komolyan lassan kezdem úgy érezni, hogy szándékosan hagy minket itt
*Jegyzi meg, miután elköszönt ő is a távozó Ivanatól*
Hogy érted hogy rajtad tölti ki a dühét? Remélem nem bántott, mert ha igen, akkor álmában ellátom a baját, hogy azt se tudja majd ki volt
*Mondja kicsit vigasztaló mosollyal, majd leül a padra*
Na és amugy hogy vagy? És hogy van Picúr?

Vendég

-Szerintem nem szándékosan hagy itt.Remélem.
*mondja mosolyogva.*
-Köszönöm, de nem kell megvédeni, mert csak játszott velem egy kicsit.De azért köszi.
* mondja.*
-Nagyon jól megvagyunk,ha akarod holnap lehozom és megmutatom neked Picurt.És te, hogy vagy?
*kérdezi a fiútól.*

Vendég

Hát köszönöm, egyenlőre javulóban, gyógyulgatok lassan, de biztosan. Amugy remélem nem kérdezek illetlenséget, de miért zárkózott be a szobába? Ott rontja a levegőt nekem *Próbál kicsit vidámabb hangulatot teremteni* Megkérdezném tőle, de valószínűleg nem lenne túl közlékeny, mint srác a sráccal. Ha jól hallottam valami szerelem lehet a dologban. Bocsánat, tényleg csak amit kihallottam. De ha nem akarod, akkor nem nyaggatlak ezzel. Amugy szivesen látnám egyszer picurt is
*Hátradől a padon, hogy kiegyenesedjen háta, egy kicsit nyújtózkodik is, s közben felnéz az égre* Itt milyen szép tiszta az ég, látni minden csillagot. Tök szép

Vendég

-Igen, szerelmi bánata van.Most szakitott vele a
barátnője.Én mind a kettőjükkel nagyon jóba vagyok, de talán Dant
jobban ismerem.Talán azért, mert megéltünk már együtt pár dolgot.
*mondja majd ő is az eget kezdi el kémlelni.*
-Valóban meseszép.*

Vendég

Szóval szerelem. Érdekes téma. Ivana pont ma hozta fel...bár mondjuk ezt inkább nem mondom, mert magánügy. Bocsánat. Szóval szerelem. De hogy ezért valaki bezárkózzon a szobába? Nem túl logikus. Megszakad a szive, és a helyett, hogy kilépne a világba, és keresné a barátokat, inkább rágódik, meg szenved. Bár ha hozzám is bejárnának a barátaim *Mosolyogva célozgat Katára* Akkor lehet hogy én sem jönnék ki a szobámból. Mert akkor minek. Bár egy kicsit unalmas lenne a négy fal számomra. És nincs aki felhozza nekem a diétáás kajámat *Halványan felnevet.* Na mindegy. Én nem tehetek semmit, igazából még be sem nagyon mutatkoztunk egymásnak, nem hogy rögtön kibeszéljem a szerelmi életét. Amugy az, hogy megéltetek már együtt dolgokat, azt jelenti, hogy ti is együtt voltatok?

Vendég

-Igen, de nem sokáig.Sajnos az én hibámból. Volt egy
fiú,akit már azóta ismerek mióta idejöttem.Nagyon belé voltam esve.
Tudtára próbáltam többször is adni, de minig megfutamodott.Első
próbálkozásom a bálon volt. Táncoltunk, megcsókoltam elszaladt.Aztán
nem beszéltünk két hétig, majd úgy gondoltam, hogy Dant jobban
szeretem, ezért járni kezdtünk.De az összejövésünk estéjén kaptam egy
gyűrűt az illetőtől.Én azt visszaadtam a fiúnak ő utánam jött és
meglátott Dannel.Én utánaszaladtam és a hálójának az ajtajában
bevalottam a fiúnak, hogy őt szeretem és nem Dant.Aztán megint nem
beszéltünk.Dan összejött Janeval én pedig irtam a fiúnak egy névtelen
levelet.A fiú rájött, hogy én irtam.Összejöttem vele, de pár hét után
otthagyott egy másik lányért.Ha jól tudom azóta együtt vannak.
* mondja el a zavaros történetet.*
-Ne haragudj, de nagyon mozgalmas egy délutánom volt.Inkább
lepihenek.Holnap alálkozunk.Szia! Jó éjt!*köszön el és elindul a
szobájába.*

//köszönöm a játékot//

Vendég

Hát...hűha *Mondja kicsit meglepődve* Ez elég bonyolult, nem értem miért kell igy elbonyolitani. Na meg a másik, hogy egy kicsit nem látod, és mással jössz össze? vagy talán nem érzékeltem jól az időt. ~Mint Ivana, komolyan mondom, ez tényleg egy társkereső, nem is iskola, át vagyok verve~ Na jó, akkor én is megyek, folytatom a szépítő...akarom mondani gyógyító alvásomat. Csak mert már kezd megint fájni a fejem. Remélem hogy addig ki tudod ráncigálni Dant a szobából.
*Feláll, és szembefordul a lánnyal, majd ügyetlenül int neki* Hát...hát akkor szia, és jóéjt. Majd még beszélünk *Azzal sarkonfordul, és egyenesen ágyába veszi az útját*

Diák Hozzászólások száma : 732

*Egy pöttöm fél-kobold jelenik meg az udvaron sötétkék topban és térdnadrgában. Ami azt illeti az időhöz képest elég lengén öltözött, fázik is rendesen. De vissza már nem fog fordulni, lusta lenne újra megmászni azt a sok lépcsőfokot. Végszükség esetére a derekára kötött egy pulcsit, majd azt felveszi ha a jégkockává fagyás veszélye fenyegeti. Adan a mosómaci daimonja mellette slattyog ahogy mindig, láthatóan a lányka most pont vele beszélget. Legalábbis nagyon úgy néz ki mivel Cassy és daimonja egymás felé vannak fordulva, és a lányka szája mozog is. Egy kis séta után mindketten letelepednek egy fa tövébe, s Cass a kúria kapuját kezdi vizsgálni hátha kilibben rajta valamiféle beszélgetőpartner*

Vendég

*Alessandro lép ki a kúriából és sétál lassú léptekkel a fák mellett. Egy barna poló és egy fekete farmer van rajta. Szépen, nyugodtan sétál a fák mellett, fejét kissé megemelve nézi a fák lombkoronáit, amikor kis híjján majdnem rálép Cassidyre, az árnydalnokos prefektuslánykára. A leányzó nagy szerencséjére a mosómedve mellette volt és morgott egyet. Alessandro ezt észre is vette és kissé lehajolt, majd meglátta az alig másfél méteres koboldlányt. Amikor az felnézett megismerte az arcáról és vigyorogva köszönt.*-Jéééé... Szia Cass! Hogysmint? Szép időnk van... A múltkor láttalak egy másik kobolddal. Aki valszeg új volt...Mi a véleményed róla?-*kérdi kissé elhúzva a száját.*

Diák Hozzászólások száma : 732

*Nagy nyugalmában már az ajtóra is elfelejt figyelni, gondolatai elkalandoznak. Ez gyakran előfordul vele amikor nincs mit csinálnia. Nem is nagy baj, hiszen álmodozni szép dolog. Csak akkor nem amikor majdnem rálépnek a kobold lányára... Ilyen sem fordult még elő vele, de a sötétben egy miniatűr kobolddal szinte bármi megtörténhet. Szerencsére Adan rámorog a nagyokat lépkedőre, vagyis Alessandrora. Erre aztán végeszakad a gondolatainak, és felkapja a fejét az érkezőre. Aztán, mikor rájön ki is áll előtte, mosoly terül el az arcán.*
- Szia *Köszön vissza a fiúnak, miközben Adant az ölébe rakja, hogy le lehessen ülni mellé a fűbe.* Aha, tényleg szép az idő *Hagyja rá a fiúra egy alig észrevehető vállrántással. Nem egy nagy meterológus, de az idő tényleg nem olyan rossz. Csak ne fázna ennyire*
- A húgomra gondolsz? Nagyon sokat változott mióta utoljára láttam... Régebben még olyan volt mint én, most kicsit nyafogósabb. De lehet hogy a környezet miatt van... Olyan mintha teljesen kobold lenne, minden varázslót lenéz.. *Hangja elhalkul, nem szívesen beszél ilyesmikről. Inkább vidámabb dolgokról csacsog egy csomót. Felemeli tekintetét az égre, és a csillagokat kezdi buzgón tanulmányozni*

Vendég

*Alessandro most egy kicsit elkomolyodott, mert rájött, hogy vajmi keveset tud a koboldokról, sőt Cassidyről is. Belül kicsit elszégyeli magát.*-És milyenek is a koboldok? Vagyis mért nézik le a varázslókat, ha ők sokkal kissebbek?-*kérdi Alessandro nagy tudatlan szemekkel. Azt tudta, hogy a koboldok kis teremtmények, de hogy őkis lenézik a varázslókat...*~Sok mindenki nézitt most le sok mindenkit...~*teljesen belegabajodik gondolataiba. Hát igen: eddig könnyűvolt az élet. Az emberek jö9ttek, mentek, néha egy-egy állattl a kezükbe. Na de ittmost sokféle lény és tünemény van. Lassan arra is kezd rájönni, hogy Cassidy egy félkobold.*-Őőőő...te félkobold vagy?-~Akkor ezért ilyen kicsi!~ *Alessandro édesen nagy szemekkel néz le Cassre. Most már, hogy lehuppant mellé nem tűnik olyan kicsinek Cass.*-És ha félkobold vagy, akkor melyik szülőd volt kobold?-*kérdi feltételes módban.*-Igen, a hugodra...asszem. Ő volt ott melletted a múltkor, nagy barna bőrönddel?-~Ő a huga?~*kicsit tartózkodva néz maga elé, mikor erre a tényre rájön.* ~Ég és föld...~

Vendég

*Mandy érkezik az Udvarra. Először csak körvonala látsódik, ám később se több, hisz csuklyája jól szemébe húzva. Fekete szoknyát, aranyszínű cipellőt és felsőt visel. Haja két copfba, s aranyszínű hajgumik ékesítik. Mellette a csaholó Pami menetel, a kiskutyája, akiről elég annyit tudni hogy édes, és sok szőrrel megáldott kutyuska. Amint beljebb mennek az Udvaron a kutyus elkezd szaladgélni, hizs rég volt kint. Amy azt veszi észre hogy a kutyusa valahol két alaknál játszadozik. Mikor közelebb ér látja, hogy az egyik Cassidy a másik Alessandro. Nincs sok kedve odamenni ígyhát messzebről kiált kutyusának*
-Pamii, gyere vissza. Pamii *mondja, s reméli a kutyus visszatalál. Végül leül egy félreeső padba s elkezd egy mélyzöld bársonykötéses könyvet olvasni melyen a cím ciródás ezüst betűkkel van írva :, "Bájitaltan Haladóknak" ezt mikor lecsüccsent elkezdi olvasni,, *

Diák Hozzászólások száma : 732

*Pedig őt csak kérdezni kell, és mindent elmond magáról. Szeret csacsogni, bár az élettörténetéről nem mindig ^^ Attól függ melyik részét kérdezik az életének. Vannak olyan részek amikről nem olyan szívesen beszél, a többiről meg nagyon is. Főleg az olyanoknak akiket kedvel*
- Alapvetően kedvesek a saját fajtájukhoz, de amiket én ismertem, azok annyira nem voltak rendesek. Magasabb lettem mint a többiek, ezért az anyukák próbálták távolt tartani tőlem a csemetéiket. Pedig ők még egész normálisak voltak hozzám... *Egy kis szünetet tart, aztán összeszedi a gondolatait és folytatja a válaszadást* Igazából nem a varázslókat nézik le, rosszul mondtam.Csak a pálcájukat, és a pálcabűvölést. talán azért, mert ők pálca nélkül olyan tárgyakat csinálnak, amiket képesek mágikus tulajdonságokkal felruházni. Talán azt hiszik, nagyobb a hatalmuk.. Pontosan én sem tudom, sosem kérdeztem. A varázsló világ jobban érdekelt mint a saját fajtám.. *Most rajta a sor hogy elszégyellje magát. Többet tud a varázslókról mint a koboldokról, pedig koboldok között nőtt fel.*
- Igen, az vagyok. Anyukám volt a kobold, apukám normális ember.. Már ha az normális, hogy egy másik világból került hozzánk. *Alessandro egész sok mindent megtudhat most Cass családjának történetéről, még akkor is ha ez nem nagyon érdekli. Különös, de a lányka még senkinek sem mondta el a gyerekkorát. Talán mert nem kérdezték*
- Igen, ő volt az. *Bólint lassan, közben felidézi a bőrön színét.. Igen, egészen biztosan barna volt.* És volt egy csomó nyula, ha azokat láttad. *a maga részéről fogalma sincs honnan szedte azokat a nyuszikat Lina, de most jelen pillanatban nem is érdekli. Majd ha összefut vele megkérdezi tőle*
- Remélem nem untatlak ezzel a sok fölösleges dologgal.. *Derűsen Alessandro-ra néz, arcán enyhe aggodalmat lehet felfedezni. Amandát észre sem veszi, vagy csak úgy tesz mintha nem venné észre, ki tudja..A kutyát viszont észreveszi, oda is fordul a csaholó hang irányába. Aztán csak nézi az állatot, nem akaródzik közelebb mennie. Adan felmordul az ölében ahogy észreveszi a jószágot*

Vendég

*Figyelmesen hallgatja Cassidy történetét, de kicsit aztán elbambul és rájön, hogy épp beszélnek hozzá, ezért lenéz és most már ténylegesen megbizonyosodik arról, hogy Cassidy félkobold.*~De aranyos!~gondolja vigyorogva, amikor aztán meglátja a padon ülő Amandát. Int neki, hogy jöjjön ide, mert még mindig a barátja.*-Amy! Szia!-*eredetileg nem látta meg Amandát, de a kutyáját igen, így rájött, hogy a csuklya alatt Amanda kis buksija reejtőzik. Visszanéz Cassidyre és megsimogatja a mosómedvét. Most először ér hozzá egy csincsillánál nagyobb állathoz. Itt rájön, hogy épp nála van csincsillája, akivel már sikerült valami kis összeköttetést szereznie, így elengedi zsebéből, hadd játszon a mosómedvével. Hosszan nézi őket.*

Diák Hozzászólások száma : 732

*Amandát végre ő is észreveszi, és rájön hogy kihez tartozik a kutya. Eddig sajna nem tudta, még nem is látta a kuytust.. Vagy csak nem emlékszik rá. Mint ahogyan olyan sok minden másra sem. Ez a hátránya a rossz emlékezőképességnek. Lerakja a földre Adant, aki megkerüli a lányt és Alessandro melé megy, ahol a csincsilla is van elméletileg. Adan belemegy a játékba, és szórakozni kezd a csincsillával. Cass mosolyogva nézi őket, aztán Amandára pillog aki pillanatnyilag még elég messze van tőlük. Hangosan odaköszön neki, majd hanyatt fekszik és a csillagokat kezdi bambulni*

Vendég

//Amanda miatt egyelőre áll a játék Sad

//

Diák Hozzászólások száma : 5

*Yuliana varázslatos hintón érkezik az iskolába,furcsa módon nem látja, hogy mi húzza a kocsit, hisz neki még nem volt halálközeli élménye.*~Ajj de fáradt vagyok~*gondolja magában és leül egy közeli padra*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Feb. 01, 2008 1:09 pm

*Egy tünde lép ki fekete csuklyában a kúria hatalmas ajtaján.Úgy tudja,jött egy új árnydalnok.Odasétál hozzá,és biccent bíztatóan*-Üdvözöllek.Seler Gors Galet vagyok,árnydalnok prefektus.Gondolom fáradt vagy,gyere adok neked egy szobát.-*mondja és elindul a harmadik emelet felé*-Kérdéseid vannak?A harmadik emeleten fogsz lakni.-*folytatja,és kinyitja a lány előtt az ajtót*

Diák Hozzászólások száma : 5

-Szia!A nevem Yuliana Yana, most érkeztem az iskolába és már várom hogy beosszanak az egyik hálóba.-*mondja kedvesen és besétál a kúria ajtaján.*

Vendég

*Tony érkezik az udvarra. Egy kicsit sétállgat, majd leül egy padra, közbe hol az eget, hol az udvar eggyes részeit nézegeti*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar