Udvar

Vendég

First topic message reminder :

-Velem sincs semmi különös. Unatkoztam, tanultam, meg sétáltam. És igen nagyon jó ez az évszak, főleg most. Olyan gyönyörű a természet. És az a jó, hogy a legszebb hónap van most. Május. Nagyon szép évszak és sok rejtelmet rejt.*mondja bár nem is tudja, hogy ezt miért jegyezte meg.*-Mit terveztek a mai napra? tényleg ti hazamentek a nyáron? Én nem hiszem. Sokkal jobb itt mint otthon.*jelenti ki majd csendben figyeli a két beszélgető lányt, hátha ő is be tud kapcsolódni.*

Vendég

*Anne elbambult eközbe, és mire vissza tér a hosszas ábrándozás közbe, elneveti magát ~ tök vicces ahogy ezek veszekedni képesek *Avval a mozdulattal kihúzza magát amit nagyon ritkán tesz és oda súg valamit Rosettának - Ez mindig ilyen? ilyen erőltetett? *erre egy széles mosoly ~majd kérdő tekintettel Mariusra néz.Fel áll és egykicsit beleljebb ül hogy most már teljesen az árnyékba legyen

Vendég

-El ne hervadj a sötétben holtak őreis.*Dörmögi félhangosan, majd egyből eszébe jut egy hatásos varázslat, amit sajnálatos módon nem tud alkalmazni.Ugyanis csak írni tud róla, alkalmazni nem képes.*~Egyelőre~*Teszi hozzá gyorsan magában.*
- Gúnyol tégedl a halál, pöttömke.*Kacsint Rosettára*Tehát kisasszonkák, maguk igencsak érdekesen vélekednek a férfi nemről.*Elvigyorodik*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 26, 2008 11:39 am

*Mikor Anne odasúg hozzá megvonja a vállát és halkan válaszol.* - Fogalmam sincs,épp úgy először látom mint te... *Mondja pislogva, majd visszafordul Mariushoz és elmosolyodik.*
- Ó...Sajnálatos, de valahogy nem tünt fel, hogy a férfi nemnek vagy egy elfajzott képviselője..Bocsi.*Mondja vigyorogva, miközben felü a padra, ő azonban a lehető legnaposabb részre, amit nem árnyékol már a fa lombja. Így tökéletesen a két szélen ülnek Anne-el. A fekete hajú -ha minden igaz, akkor fekete- lány az egyik szélénn, az árnyékban, ő viszont a napon. A kobold lány halkan sóhajt, miközben toldíszét babrálja és lassan kiveszi a hajából.*
- Tényleg meleg van...Lassan nyár.*Mondja a lány félhangosan, csak egy helyzetjelentés szinten.* ~Nem szeretem a nyarat...Túl meleg... Bár sok jó dolog történhet alatta, a szünetek, a hosszú séták, fürdőzések...De még ez se bír el azzal, hogy akkor se szeretem...~ *Gondolja magában elhúzva a száját, miközben felnéz az égre, kicsit hunyorítva, majd teljesen kinyitva a szemét, a nap felhő mögé keveredett.*

Vendég

-Kösz engem inkább a félsötét hely tesz boldoggá, nem szeretem a nyarat nem bírom a leget és a vakító fényt se,érdekesen vélekednék a férfi nemről? miért rólad hogyan kéne vélekednem?

Vendég

-Nos nekem ma sok dolgom van még, most felmegyek a szobámba, mert akadt egy kis dolgom * azzakl elköszönt mindenkitől és elindult.

Diák Hozzászólások száma : 5

*Lasan körvonalazódik Frank alakja. Hősünk a mai napis formában van, hisz kaszájának szárát jobbjában fogja, és a vállának van döntve a nem mindennapi fegyver. A kasza hegye az ég felé mered, a nap fénye lassan végig cikázik rajta. Baljában egy egyszerű sporttáska foglal helyett, melyen ruhái vannak. Fekete inget visel, mely ki van gombolva, alatt a egy egyszerű trikót. A nyár már kapun dönget. Egy sima, lábszár félig érő nadrágot visel, és egyszerű sportcipőt. Rövid éjfekete haját a szél borzolja, tekintete nyugodt, de arcán, mint mindig a beteges mosolya ül.*
~ Milyen szép hely.. szép hely a káoszra.. ~*Gondolja magában. Bár, az udvar eléggé kihaltnak tűnik. Sehol senki. Érdekes.*
*Az acélszürke íriszek körbefutnak az udvaron.*
- Nyugodt.. szokatlanul nyugodt.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 26, 2008 2:56 pm

*Olga épp egy kis délutáni sétára indult, mikor egy ismeretlen arcot lát meg az udvaron. A fiú felé veszi az irányt, s gondolja kedvesen bemutatkozik neki, soha sem árt egy újabb ismerős.*
- Szia Olga Snezhana vagyok. Deridion szakos.- *Majd a fiú csomagjaira pillant.*
- Látom most érkeztél. Van már szobád?- *Kérdezi s közben kedvesen mosolyog.*

Diák Hozzászólások száma : 5

*Aztán egyszer csak feltűnik egy lány, aki éppen felé indul. Válláról lebillenti a kaszát és szépen a földbe, állítja.*
- Üdv. -*Köszön a lánynak, majd az acélszürke íriszek lassan végigmérik. *
- Frank Reaper. -*Mutatkozik be, majd ledobja maga mellé a táskát.* - Szintén Deridion. -*Közli a szakát, bár ez eléggé, szokatlan név számára.*
Még nincs. -*Válaszolja majd közelebb lép.* ~Egy újabb notorikus áldozat.~*Közben mosolya még szélesebbre húzódik.*
- Mond csak kislány, rajtad kívül vannak itt még hozzád fogható szépségek? -*Tekintete még mindig nyugodt, ahogyan hangja is, csak a kasza lehet az egyetlen dolog ami Frank-et furcsává teszi.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 26, 2008 3:11 pm

*Olga közben alaposan végig méri az új szaktársát, aki elég ijesztő, vagy inkább mókás a kaszával az oldalán. Olga egyelőre nem tudja melyik kategóriába sorolja a jövevényt, de a későbbiekben majd talán elvállik. Mindenestere a széles vigyorral a képén semiképp nem tűnik ijesztőnek.*
- Nincsenek- *Vigyorodik el Olga is.* - Itt én vagyok a legszebb.- *Közben kezével kalimpálni kezd a levegőben, és öntelt fejet vág. Persze ez csak a látszat, hisz ő még véletlenül sem ilyen, de egy vicces fiú vicces választ érdemel.*
- A Homoki vipera háló megfelel?- *Olvassa a szoba nevet a jegyzetfüzetéből, már ismét komoly hangnemre váltva. Azzal választ sem várva elindul a második emeletre*

Diák Hozzászólások száma : 5

- Kár. -*Jegyzi meg csendesen, és a lány szemébe néz. A nyugodt íriszek lassan húzódnak össze, és úgy mélyednek a lány tekintetébe.*
- Bár.. a mázlisták mindig a legszebbekkel találkoznak. -*Elvigyorodik, fogai szép fehérek, bár, hegyes szemfogait jobban lehet látni. Nem, nem vámpír, csak neki nem kopik annyira, mint az emberek többségének, vigyáz a fogsorára.*
- Tökéletesen megfelel. ~Szerencsétlen szobatársaim.~ *Ismételten elvigyorodik.* - Remélem a szobatársaim nem a félős diákok közé sorolhatóak. -*Vigyorból mosoly lesz.*
- A kasza miatt pedig nem kell aggódni.. még.. -*Kacsintás, mint egy átlagos kölyök, csak sajna az igazgatóság nem tudja, hogy mi szabadult az iskola nyakára.*
*Közben a vállának dönti ismételten a kaszát és elindul a sporttáskáját is megfogja. Elindul Olga után.*

Vendég

*Angel érkezik a birtokra. Az idő szép és rajta mégis egy farmer egy fekete pulcsi amin alatt egy mellrésznél feliratos fehér póló van, és egy rózsaszín fehér sportcipő. Egy üres padot keres tekintetével. Amint megpillantja azt oda sétál és helyet foglal, majd körültekint a birtokon. Hátára fekszik a padon és bal kezét szemeire tette, jobb kezét pedig a padról a fűbe lógatva várja, hogy valaki fekdobja a napját.*~ahh...hiányzik...~

Vendég

*Alexej csúszik ki az udvarra körbe néz aztán le üll egy padra és nyugotan bámbul maga elé.*~valyon miért nem látam napok otta? na de mindegy majd meg beszéljük.*MEg vonja a vállát aztán bambul maga elé.Hátha lesz valaki aki beszélget vele.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 26, 2008 6:35 pm

*Jack sétál, karöltve Arnuillal le az udvarra.* -Hát, akkor majd segítek benne szívesen, készülés a vizsgákra, mert az kell! *halvány mosoly jelenik emg az arcán, majd Szevérről kérdez a lány.* -Hát, mint említettem, mikor krédezted, az emlék, amire egyszerre érzek szomorúságot, haragot, és boldogságot, az mind Szevér. Boldogság azért, mert jófej gyerek volt, szomorúság és harag azért, ami történt vele.. ami miatt már csak egy emlék.. ami miatt soha többé nem láthatom, ahogy senki sem.. mert Szevér, tudod.. *nem tudja, hogyan mondja ki a végső szavakat.* -Meghalt. *ejti ki egyszerűen, hidege, üresen a szót, fél szemmel emglátja Alexejt, halvány mosollyal int neki köszönés képpen, majd a tündére néz.*

Vendég

Lekötelezel, remélem az elemi ismeretekkel meghlálhatom!*mondja a lány miközben kiérnek az udvara, egy amolyna különös, sötét párost alkotnak s külön érték a mögöttük lépkedő két pompás nagymacska, egy ocelot és egy hiúz. Mikor azonban Jack elmeséli mi történt Szevérrel. Anruil lába a földbe gyökerezik. Megtorpan, mintha meg se tudna mozdulni, s ugyan ez igaz daimonjára is. *Mi...micsoda?*Emlékképek ezrei rohanják meg a lányt, ahogy találkoztak, ahogy beszélgettek, az ajándék amit tőle kapott és amit neki adott, az íhász leckék és a kis hiéna.. Egyszeriben elsötétülnek a zafírkék szemek, mintha egy feneketlen tó mélyét akarnák megmutatni, melynek nyugalmát most valami megzavarta. Zavartan néz fel Jack-re de nem tud megszólalni, s minta fátyolossá válnának a szemei, majd óvatosan, mégis szinte gyémánt csillogássak egy kövér könnycsepp gurul le a tünde szép arcán, s cseppen valahova a msot éledező zöld fűszálak közé, melyek a tavasszal az életet jelenetették.*

Vendég

*Alexj észreveszi Jacket bicent neki aztán fel emelkeduiik a padrol és oda sétál ahol. A fiu áll egy lányal .*-Szia Jack mi a szitu?.* Hello aszem még nem volt szerencsék taálkozni Akexej vagyok és sookal jobb fej mint ö.*muttat Jack felé persze csak poénból.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 26, 2008 6:51 pm

-Minden bizonnyal! Bár, azt hiszem lassan az összes többi tárgyból összerakom azt, hogy kihagyhassam a fények, és egyéb különös díszítések játékának tudományát. *mondja, továbbra sincs túl elragadtatva az EVI-től, de valahogy át kell jutnia rajta. Mikor a lány visszakérdez, csak biccent.* -Részvétem. *hangja hideg, komoly, mintha teljesen átlagosan beszélne, mintha meg sem érintette volna a halál szele. pedig ő is kedvelte a fiút, csakhát.. érzelmek nélkül mindig is könnyebb volt az élete, ha vannak is érzelmei, nem tudja őket kifejezni. Normálisan semmi esetre sem. Átkarolja a lány vállát, igyekszik valahogy megvígasztalni őt, de az a helyzet, hogy nem nagyon az ő műfaja mindez. Így nem nagyon tud mit tenni.* -Had jöjjenek csak ki. *céloz itt a könnyekre, melyek közül az elsőt látja is legördülni a lány arcán.* -Jobb lesz, ha nem tartod őket bent. *mondja ő, aki nagyon rég sírt. De amikor még emberibb volt, és sírt, akkor tudta, jobb, ha kijönnek. Elfolytott bánatnál nincs rosszabb. Alexej érkezésére egy halvány mosollyal reagál.* -Szia, semmi különös. Látom, túlélted a Bűbájtan terepet. Hogy sikerült, áruld el nekem! *igen, enyhén gúnyos, mintha a fiú halálát akarta volna. pedig csak húzza direkte csak azért is.*

Vendég

*Nem is áll le vitatkozni a fiúval az EVI lényegéről, mert szinte el se jut a tudatáig amit mond. Lassan úrrá lesz rajta is a gyász , s halk, szinte néma sírás jön rá, csak a könnyei folynak, s halkan szipog, de nem zokog. Jól eisk neki, s kicsit meg is lepődik, hogy Jack átöleli, így átkarolja a fiú nyakát, s ott szipog egy darabig. Aztán feltűnik Alexej, s elnedgi Jack-et, majd elfordul, hogy felitassa könnyeit, s kicsit rendezze szomorú arcát. Utóbbi kevés sikerrl végződik, s milyen kár. Egy szomorú tünde már önmagában is keserű érzéseket kelt a halandók szívében.* Üdvözöllek. Arnuil Olórea, eramiros!*nyújt kezet, bár hangja akár a jég csikorgása, vékony és éles mégis hideg.*

Vendég

*Egy magas,feketehajú srác lép be az udvarba.Körülnéz,látja,hogy olyan a hely,amilyenre számított,majd észreveszi,hogy páran vannak még rajta kívül ott.Felveszi hát jól megszokott magabiztos és kifürkészhetetlen arcát s úgy tesz,mintha érdekelnék a fűben mászkáló zöld teremtmények.*~Majd csak történik valami,végülis ráérek.Van még 7 évem~*Azzal tovább szemléli a földet és a rohangáló bogarakat.*

Vendég

-Rafkos vagyok ám öcsi mindent meg oldok kedves barátom.*Mosolyog a fiúra aztán el komolyodik.*-Miért sírsz ha szadb érdeklödnöm?*Kíváncsain tekint a lányra nyugitan szólal meg.*-Bármi miat is ittatod az egereket gondolj arra hogy lehet rosszab.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 26, 2008 7:13 pm

*Mikor a lány a nyakára borul, és ott zokog, átöleli, és egy kissé emg is pakolja a hátát, de csak finoman. Hát igen, eddig nem nagyon sírtak még rajta, és ez minimális érzelmeket is kivált belőle. Halvány, bíztató msoolyt küdl a tündének, a hangja nem nagyon tetszik, túl hideg a lányhoz képest. Alexej válaszára felvonja szemöldökeit.* -Értem. Szóval olyan tipikus túlélő vagy, mi? *kérdezi kissé talán gúnyosan is. A fiú másik kérdését hallva elhallgat, nem fog felelni, majd a lány, ha szeretne. Bár erre mondhatná, hogy nem krédezheti, de nem hős lovag ő. Ocelotja közben halkan morog valamit, fejével egy ácsorgó fiú felé bök.* ~Menj közelebb hozzá, kérdezd meg, ide jön-e.~ *-az coelot csak biccent, majd odakocog a fiúhoz, és megáll előtte.*
-Szia, a nevem Odron. Nézed még egy darabig a füvet, vagy van kedved odajönni az összegyűlt, kisebb társasághoz? *kérdezi, miközben érdeklődve néz fel a fiúra, le is ül elé.*

Vendég

*Arnu még szipog egy utolsót, amjd megtörli az orrát és kissé csúnyán néz Alexejre.* Valóban van rosszabb a halálnál, de nem annak, aki elveszíti a szeretteit. Annak nincs rosszabb! *feleli sötéten, s kicsit megborzong az alkotnya hűvösében. Nincsen túlzottan felöltözve, hiszen láthatóan túrára készült ami meg is volt. Puha bőrcsizma, sötétzöld tapadós nadrág és egy fekete rövidujjú ing, meg notesz, golyóstoll és pálca, ennyi van nála. S persze a daimonja, Arkadion, aki máris ott van trása mellett, hogy feje épp a lány keze alatt legyen, mindig így szokták, ha egymást vigasztalák. Láthatóan őt is megviselte Astro elvesztése, hiszen sokat birkóztak a hiénával.* S talán épp ezért nem kéne mindent a szerencsére bízni. Csak úgy élheted túl, ha tanulsz, a tudás erő és hatalom.*Teszi hozzá.*

Vendég

-Értem nem kell le harpni a fejem bocs hogy élek. Amugy meg sokkal jobb ha az élet véletlen szerüen adja az akdályokat. Mégis milyen sivár lenn az életünk ha tundnák mi jöna következö sarkon.*TEszi hozám valamivel vidámaban.*-Jah. Drága barátom Jack.*fordul ujra a barátja fellé.*-Egy lányt sokal könyeb fel szedni ha szomoru.*kacsint afiura aztán sarkon fordul és el indul egy kis sétára.*

Vendég

*Tasha lépked az udvar felé, körbenézve, de egyenlőre még sötétben van, nem nagyon láthatják. Mosolyogva lépdel erre, amikor meglátja Jacket és egy ismeretlen lányt, aki éppen sír. Habár a sírás miatt sajnálja igazán a lányt, de valamitől léptei, és mintha szíve is kicsit megnehezedne, az arcán pedig a vidám mosoly megváltozik kínmosolyra. Egy ideig ott álldogál a sötétben, és nézi a kis társaságot, majd odalépked hozzájuk, és összeszedve minden lélekjelenlétét, köszönti a társaságot* -Sziasztok! Csatlakozhatok? *rájuk mosolyog, már amennyire tud* ~Mi van velem?!~ *lehajtja fejét, hogy ne láthassa más a hirtelen pirosos színt öltő arcát, és a szemébe hullik hosszú, szőkésvöröses haja.*

Vendég

~Nocsak 1 daimón,gondolom a tömegből valakié~*A fiú elgondolkodik,majd úgy dönt,hogy nem lehet továbbra is magányos,ezért köszön ő is az ocelotnak és megindul a hármas felé,akik között az ocelot tulajdonosát sejti.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 26, 2008 7:43 pm

~Kivéve annak, akinek nincsenek érzései.. neki már az efféle halál sem fáj..~ *sóhajt fel magában Arnuil szavaira. valahogy nem tudja eldönteni, melyiküknek higyjen jobban. A hirtelen támadt akadályoknak, vagy a tudásnak és a hatalomnak. Alexej utolsó szavaina zonban felvonja a szemöldökét, jobb keze önkénteleül is a tőrére siklik.* -Vigyázz magadra Alexej, egyszer csúnyán megjárod.. *ám egyrészt ekkor a fiú lelép, másrészt újabb érkezők térnek be a köreikbe.* -Szia tasha, maradhatsz, csatlakozhatsz, nyugodtan. *biccent az érkező dalnoknak, majd ocelotjára néz.* -Nocsak odron, kit hoztál köreinkbe? *aztán végigméri hidegen a srácot.* -Szia, jack Darkfield, naxledires prefektus. Segíthetek esetleg valamiben? *kérdezi, miközben jobbját nyújtja, ezzel elengedve az eddig tartogatott tőrt, mely így nyugodtan pihen a helyén, a fiú övén.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar