Udvar

Diák Hozzászólások száma : 1104

First topic message reminder :

[Only admins are allowed to see this image]

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek.

Az udvaron több pad illetve lugas és kisház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kisházak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...

Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

-Hát azt hittem sima plüs maci.*Mondja Alexej meg játszot szomoruságal ,de gyorsan vissza tér a vidámság.A kismedve botladozva közzelit a bagoly felé.*-Kicsim azt mi most megyünk ha nem baj. Szia jó éjt vagy remélemmég talizunk szia Leonidas.*-Medve gyere. köszön szépen el az uj haverdtól.*A maci kicsit szomoruan fordul meg de elöbb még oda futt Bellához és várhja hogy meg simogasa.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 18, 2008 5:53 pm

- Értem, hát az tényleg hatalmas probléma *mondja mosolyogva* - Én is remélem, szia *köszön el, de mielőtt kedvese elmenne a maci még odaszalad hozzá* - Aztán vigyázz rá helyettem is *bök kedvese felé, majd megsimogatja a maci fejét* - Legyetek jók *köszön el, majd ő is elindul, hogy visszamenjen a kúriába* - Hópihe gyere *mondja baglyának, mire az említett állat rászáll a kezére. Leonidas is felpattan és elindul gazdája mellett*

Diák Hozzászólások száma : 17

* Rosalinda érkezik az udvarra. *

Vendég

*leila lépked be lassan. Meglátja az egyik szaktársát és odasétál hozzá majd bemutatkozik.*
-Szia ,Leila Hamilton,Allidon prefektus.*Nyújtja a kezét majd várja a lány válaszát.*

//Színezd a hsz-eidet ,mert ez a szín a Játékmesteré.. Köszi//

Diák Hozzászólások száma : 17

- Szia! Engem Rosalindának hívnak. Diák vagyok.
* Mondja a lánynak barátságosan, majd kezet ráz vele. *

Vendég

*Nézi a lányt.*
-Örülök,hogy megismerhetlek. És mi újság?*Kérdezi.*
-tetszik a suli?*tesz hozzá ,mert mindenkitől megszokta kérdezni ezt.*

Diák Hozzászólások száma : 17

- Igen, igazán nagyon tetszik a suli. Örülök, hogy ide járhatok.
* Sietve válaszol a prefektusnak, mivel, hogy erős roszulléte támadt. *
- Ne haragudj!- * Mondja. * - De azt hiszem, hogy most elszaladok a mosdóba, mert rosszul érzem magam. Később majd folytatjuk a beszélgetést.- * Azzal elköszön Leilától. *

Vendég

*Leila meglepődik amikor a lány elmegy.*
-Hát örülök ,hogy tetszik az iskola.*Majd amikor a lány gyorsan elsiet szomorúan mondja.*
-Hát akkor jó bulást! És ne izgulj ,nem haragszom! Szia!.*Azzal a távolodó lány után int. Még sokáig ül itt ,majd pár perc múlva Ő is elindul a szobája felé.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 6:42 am

*Gurskovity lép ki az udvarra. Szemeit még hunyorgatja, ám ez csak a nap miatt van.~bár csak lenne itt valaki...~. Körbenéz és leül az első padra. Körbenéz még egyszer körbenéz majd magában kezd el beszélni:*
-Kár, hogy nincs lent senki...
*Mondja majd becsukja a szemét. Közben elterül a padon*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 6:51 am

*Egy kobold lányka érkezik, oldalán ott van aprócska oldaltáskája, ami szépen ránehezedik a vállára, hisz elég sok mindent rejt. Többet, mint látszik. Mikor meglátja, hogy egy fiúcska egyedül üldögél a padon azonnal felé veszi az irányt.Kicsit álmos,a napokban elég sokáig volt fent és vagy beszélgetett valakivel,vagy csak gondolkozott, rajzolgatott, dudorászott, Estellát nem hagyva aludni. Na jó, épp hogy talán amiatt aludt el Estella éjszakánkánként. Mikor közelebb ér egy mosoly keretében bemutatkozik és köszön is.*
- Szia, Rosetta vagyok, Eramires szintén. *Mondja, miközben a ruháján megcsillan két jelvénye is, az egyik a szakjának jelvénye, a másik az posztjának, tehát a főprefektusi kitűző. Az a zöld pólója van rajta, mely a képen is, haja épp úgy van kiengedve, s benne a tolldíszek. Nem sokszor van így, csak kivételes esetekkor, most még is úgy néz ki, hogy ok nélkül vette magára ezta kis hajdíszt. Arcán halvány szeplőcskék vonulnak, piszkos zöld tekintete kedves és vidám. Magassága a legfurcsább, hisz a lányka fülének hegyesége is jelzi, de mégfeltünőbben aprósága, hogy kobold. Még az egy métert sem ériel az aprócska lányka, de így is látszik szemeiből, hogy mennyi energia van benne. Tesz még pár lépést a pad felé, de engedéj nélkül nem ül le inkább, hisz nem is ismeri a szaktársát, még.*
- Mi járatban itt, kint? *Kérdezi egyszerű kíváncsisággal, hisz ilyen reggel nem sokan szoktak felkelni. Többnyire csak ő meg Kata , pk szoktak kószálni a fák között.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 7:07 am

*Nikorina érkezik az Udvarra ilyen korai órán. Mostanság szokásos, sötét öltözékét viseli, kiegészítve egy könnyű tavaszi kabáttal, hisz még hűvös van ilyenkor. Meglátja a csoportosulást, és odamegy hozzájuk.*
-Helo! Nikorina Grozda, Eramir. *Mutatkozik be, majd Rose felé fordul.* Szia Rose! Hogy s mint? *Kérdezi barátnőjét.* Csatlakozhatok a társasághoz? *Kérdőn néz a kis csoportosulásra, mert nincs igazán kedve zavarni. Szürke macskája, Gradan ott van mellette, mint mindig, végigmérve mindenkit. Persze ezt inkább pozitív értelemben teszi^^.**

Vendég

*Egy nyújtózkodás látszik valamelyest az egyik fiú hálóból az ablakon keresztül, bár rendkívül homályosan. Gavril éppen most kel felfelé, így 9 óra tájékában, talán még kissé korán is számára. Ezt néhány apróbb arcmimikai jelzéssel is megtoldja, elvégre szívesebben aludna még most egy kicsit, de hát ha egyszer felkelt, akkor sajnos visszaaludni már nem tud. Bosszús tekintettel kezdi el keresni az okot, ami miatt felkelt, elvégre mintha valami kisebb zörej törte volna meg ilyen időtájt már törékeny álmát. Miután eredménytelenül jár, inkább fogja magát és bemegy a fürdőbe, hogy letusoljon. A reggeli felfrissülést követő percek azzal telnek, hogy a megfelelő ruhát kiválassza a fiú, hogy elkezdje akkor a szokásos reggeli tornáját. Bár ha tornázni szeretne, akkor kicsit korábban érdemes felkelni, monjuk olyan hat óra körül, de ez a fiú a kivételek embere, a sablontól eltérő egy egyed. Miután egy kicsit sportosabb szerelést felvesz, kitűzi magára gyorsban a bestiamesteres kitűzőt, bár már a főprefektusit nem, azt lemondta, nem neki való a prefektusság, vannak nála érdemlegesebbek is, akik megérdemlik a címet. Most talán Estera a főprefektus, de ez sem biztos már, Gavril mostanság napjait azzal tengeti, hogy a vizsgákra tanul bőszen, és ki sem mozdul a szobából, csak reggel, amikor tornázik, meg néha, amikor lemegy a gyakorló terembe. Arnuillal sem találkozott már jóideje, ki tudja, hogy még szereti-e őt a lány, Gavril már nem tudja... Túlságosan érdekes kapcsolat lett volna, csak fájdalmat okozott volna a lánynak a halálával, elvégre Arnuil meg örök életű, mivel tünde. Ilyes gondolatok közepette hagyja el a szobáját, egyenesen végigsétálva a kúria második emeleti folyosóin, ahol szinteket váltva lassan a főbejárathoz érkezik, amit most jelen esetben kijáratnak fog használni. Ki is lép az udvar hatalmas területű monumentalizmusára, már ha van ilyen jó, nem pedig valami újkeletű költemény a fiú gondolataiban. Meglát lassan egy koboldot, és egy embert is, meg lassan még egyet. Ebből kettő lány, egy pedig fiú. Gavril fekete szerelésben érkezik meg a kobold-lány zöldjével ellentétben, hogy mikben, azt nem részletezném. Lassan kocogva odalépked a színes társasághoz, és megszólal.*
- Szép napot mindenkinek. Costica Gavril Ciprian, Deridion. Nos, amint látom itt viszont mindenki Eramires. Hát igen, a többség döntött, alul maradtam. Áhh, te biztos Rosetta vagy, a szakod főprefektusa. Nem tudom, hogy ismersz-e, anno én is főprefektus voltam egy kis ideig, de utána lemondtam a címet, rájöttem, hogy nem nekem való. De hát mindegy is, kevesebb kötelezettség mellett több időm van a vizsgákra készülni. Amúgy mi újság veletek? *Kérdezi bőszen mosolyogva, első személyek talán (nem emberek, mivel kobold is van itt) akivel hosszú-hosszú idő után találkozott a szobatársain kívül.*
- Mielőtt válaszoltok, még megszeretném kérdezni, hogy ugye nem gond, ha csatlakozom hozzátok? *Néz komolyan, elvégre nem akar zavarni, ki tudja, lehet, hogy éppen szobabeosztásra vár ez az újnak tűnő diák, elvégre Nikorinát, meg Rosettát már régebben látta valamikor. Vagy csak a szem csalfa játéka volt? Rosetta, biztos, hogy ismerős.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 7:29 am

*Domajan Halkan válaszol a fiúnak, s közben felegyenesedik:*
-Szia! Domajan Gurskovity vagyok. Amúgy meg egyáltalán nem zavarsz... Minnél többen vagyunk annál jobbat lehet beszélgetni!
*Mosolyog a fiúra s kezet nyújt neki. Ekkor észreveszi barátait és köszön nekik is:*
-Sziasztok!
*S most visszafordul a fiúhoz és még mindig kezét nyújtja neki.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 7:37 am

*Mikor Nikorina fut be kicsit társalogni picit elmosolyodik. Mindeközben teljesen más felé jár az esze, de esze ágában sincs megosztani a többiekkel. Majd talán felhozza témául, pár perc mulva, hogyha picit lenyugodtak az érkező kedélyek és túllesznek a formális kérdéseket. Vöröses tincseit puhána füle mögé tolja, de azok mindig kiszabadulnak, elérve azt, hogy a lány arcának mind két oldalán jó a negyedrészt eltakarját. A kérdésekre, miket a fekte hajú barátnője feltesz készségesen válaszol, kedves mosolylal ajkain.*
- Hát.. Semmi érdekes. *Füllenti,pedig először majdnem elkezdett mesélni. Később úgy is elmondja a lánynak, ha akarja.* - Nyugodtan csatlakozhatsz, ez nem is kérdés.. Mikor tiltottam én meg utoljára valakinek, hogy beszélgethessen egy társasággal? *Kérdezi szinte komoly ábrázattal, de ez a komoly ábrázat nem nagyon megy neki. Végülis arcán ismét amegszokott boldogság lesz, nemsokáig tud ilyen fapofával nézni maga elé. Szépen leül a padra, azaz felül, ugyanis a lába jócskán nem ér le róla,amennyire aprócska lánykárólvan szó. *
- És te hogy vagy Nikorina? Mi újság veled? *Kérdezi, arcán mosolyogva hangjában még is aggódás is fellelhető, mint mindig. Tekintete néha Gradanra szegeződik, a macskára mosolyogva, nem tudja miért, de ő minden állattal emnberien bánik, akár daimon, akár háziállat, akár vadállat az "illető". Mikor egy első ránézésre ismeretlen fiú befut Rosettának komolyan el kell gondolkoznia, hogy tényleg ismeri e.*
- Persze, hogy csatlakozhatsz. *Erősíti meg Domajan szavait, hisza fiú is már rábolintott a fiúcsatlakozására. Mikor egy másodperc csend következett gyorsan beszédbe is kezd a kobold lány, ez igazán megy neki.*
- Igen, Rosetta vagyok. És én is emlékszem rád, Te vagy Arnuil barátja nem? Az órákat folyton végigtrécseltétek.. Vagy leveleztétek.. Ha jól emlékszem. *Gondolkozik el a lány, majd egy kicsit megbillentve fejét elmosolyodik. A fiú nem volt órákon ügyeletes jófiú sohasem. Azért szép lenne, ha egy volt főprefektus és egy jelenlegi főprfektus nem ismerné egymást, ennyire elkerülni az iskolában egymást nem lehet.. Avagy igen? Mert csak órán látták egymást, külön nem nagyon beszélgettek.. No mindegy. A kobold lány gondolatai között most jött el az idő, hogy feltegyen egy aprócska, de annál érdeklődőbb kérdésecskét.*
-Ti kivel mentek a vasárnapi bálba? *Kérdezi végre kibőkve, majd gyorsan hozzátoldja.* - Már ha mentek...

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 7:47 am

*Biccetn mindenkinek üdvözlet jeléül, majd Rosehoz fordul.*
-Remekül vagyok, és... *itt kicsit közelebb hajol a lányhoz.* Azt hiszem, rájöttem, mit akart Szevér emléklenyomata múltkor. Megvan még a tükröd, igaz? Elő kéne kerítenünk Curtist, de gitárostul... Talán, ha a három tárgy egymás mellé kerülne, történne valami. *Mondja, majd figyel tovább.*
-Vasárnapi bál? Hallottam róla, de... Rose, bocs, de asszem nem megyek rá. Ha elmennék, talán... Túl sok emlék törne fel belőlem vele kapcsolatban, és... Nem lenne szép, ha egy ünneplés közepette elkezdenék sírni. Megérted, ugye? *Kérdezi, kicsit pillogva. A többiek nem nagyon érthetik a dolgot, de Rose meg fogja érteni... Reményei szerint.*

Vendég

*Nem nagyon érti a fiú, hogy miről folyik a csevegés, biztosan valami Eramir-os dologról, amihet ő nem ért. Így inkább csendben álldogál, álmosollyal az arcán vigyorog, mint a tejbetök. Néha biccent egyet, hogy biztos, meg hasonlók, de amúgy semmi érdemlegeset nem csinál. Lábával néha kisebb ütemeket játszik, ezzel is elszórakoztatva magát, ilyenkor futni szokott már, de úgy tűnik, ez most elmarad. Na mindegy, legalább társaság van, most kivételesen. Mikor a bál kerül szóba először érdkelődően néz, utána kapcsol, hogy mintha hallott volna valamilyen bálról, mikor a szobatársak csevegtek róla, hogy kiket hívtak meg.*
- Bál? Nem, nem megyek, vizsgára tanulok, így is kissé levagyok maradva. Hát igen, aki évközben csak lógatja a lábát, az így jár általában. *Mondja kissé erőltetett vigyorral, zavarban érzi magát ennyi Eramir-os között. Látja, hogy mások is közömbösek a téma iránt, bizonyos okokból, így örömmel konstatálja, hogy nem egyedüli ilyen személy. Mármint olyan, aki nem megy.*
- Velem sincs semmi különös amúgy, éldegélek. Tényleg, hogy haladtok a vizsgákkal? *Tesz fel egy olyan kérdést, amihez talán ő is ért, és nincs szüksége ehhez tolmácsra. Nem mintha eddig kellett volna, elvolt ő a tudatlanság mezején, jó hely az, biztonságos, elvégre gyakorta van olyan helyet, mikor jobb nem tudni a dolgokról.*
- Jah, amúgy igen, én vagyok, vagy voltam, nem tudom már én sem, Arnuil barátja, és igen, az a személy, eltaláltad. Hát igen, elég régen történtek ezek a dolgok, azóta már változott pár dolog. Talán nem én vagyok a legmegfelelőbb személy erre a posztra, elvégre egy tündének tünde dukál, csak fájdalmat okoznék abban az esetben, ha meghalok, ugyanis ez egyszer be fog következni sajnos, ezt mindenki tudja. És ezellen semmit sem tudok tenni. Hacsaknem... De mindegy, nem, sajnos a fájdalmat nem tudnám nyugton viselni a síromban. *Beszél őszintén, és kissé le is konyul a szája, olyan gondolatokat hoztak fel most benne, amire nem büszke. Arnuil is meg fogja biztosan találni azt a tündelegényt, aki illik neki, és mellette leélheti azt az életet, ami neki jutott: az örökké valót.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 8:13 am

*Domajan visszahúzza kezét és feláll. Ekkor hangosan egkordul a gyomra:*
-Ó... Bocsi... nincs kedvetek reggelizni?
*Most elgondolkozok azon, hogy lehet, hogy lassan ebédelni kéne és nem reggelizni... De mindegy... Most megint hangosan megkordul a gyomra és hasára teszi a kezét.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 8:26 am

*Mikor Nikorina odasúg hozzá biccent neki, nála van a ükör,mindig nála van. A Curtis keresési akciót még inkább el halasztja, majd vaalmikor összetalálkoznak.Kicsit azért aggódik emiatt a terv miatt, lehetséges, hogy talán ismét előjön egy kép, de... Az megint felrázhatja lányt. Inkább elhessegeti a gondolatokat és Gavrailre tekint.*
- Én.. Csak a teszteket csináltam még meg.. *Vallja be a kobold lány, eléggé furcsa, hogy ő ilyen lusta lenne, és inkább halasztgatja az egészet..Aggódik a bukás veszélyétől. No sebaj. Ahogy hallgatja a Deridionos szavait a torkában egy aprócska gombóc nő, eléggé borzasztó lehet, hogyha amiatt nem lehetnek együtt, mert egyikük ember.. Másikuk örök éltű tünde. Bár valami okbólkifolyólag ha együtt is maradnának a kobold lány úgy sejti nem lenne hosszúkapcsolat és ne a halál vetne véget neki... Nem tudja miért, ez az előérzete. *
-Valójában én Thomassal fogok menni a bálba. *Mondja egyszerűen, aztán jön Domajan gondolata, hogy menjenek ebédelni. A kobold lány kicsit elgondolkozik, aztán megrázza a fejét* - Én nem tartom veled, bocsi, egyáltalán nem vagyok éhes. Nikorina, majd valamikor találkozzunk oké? Hagyj üzenetet aHiúz ajtaján, hog y hol és mikor, oké? *Kérdezi egy mosollyal, talán erőltetettel, majd Nikorina is távozik az udvarról. A kobold lány és a deridionos fiú marad csupán és a kis Rosettának semmi nem jut eszébe, hogy miről is beszélhetnének. A padon ücsörög lesütve tekintetét, közben lóbálja aprócska kis lábait...*
- Amúgy... Szerintem nem olyan borzasztóan nehéz főprefektusnak lenni, csak nehéz ilyen sok embert ismerni, vigyázni rájuk és többé kevésbé rendet tartai. Én mindaddig nem mondok le, míg maga Agusta Úrnő nem akar majd leváltanii.. *Mondja, csupán, hogy vaalmit mondjon azért. Semmi értelmes nem jutott eszébe, így csak ez jött ki az ajkain.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 8:38 am

*Gurskovity picit megszédül. Most már nagyon éhes... Még egyszer megkordul a gyomra, de ekkor már a feje is fáj..... lehajol majd holt sápadtan fölegyenesedik. Elköszön barátaitól:*
-Én.... én... nagyon rosszul... nagyon rosszul érzem magam, nem éhes voltam csak megfáztam vagy összeszedtem valamit. De mindegy megyek lepihenek egy picit.
*Ahogy ezt kimondta már indult is meg a suli felé. Még egyszer visszanézet barátaira, ám akkorra már alig ment!

Vendég

- Én... Az összes teszt megvan csinálva, meg esszékérdésezek mostanság éppen. Azt hiszem a sötét varázslok használata már megvan, és el is van küldve, eredményekre várok, de szerintem annyira nem lett szörnyű, elvégre deridionos vagyok, és az svh megy a legjobban az összes tantárgy közül. A bűbájtant már legalább ötödjére fogalmaztam át tegnap éjjel, egyikkel sem vagyok igazán megelégedve, majd csak egyszer végzek azzal is. Elemi varázslok ismerete... Huhh, abba őszintén szólva még bele sem kezdtem. A bájitaltannal is hadilábon állok, pocsék ilyen téren a képességeim, szóval ott még csak pár mondat van meg, de hát az sem tetszik nagyon, de jobbat nem tudok alkotni, csak átmegyek majd egyszer. Legendás Lények Ismerete is már megvan, pár mondat kell, és el is küldhetem, mivel teljesen kész állapotban lesz. *Sorolja a vizsgáit, próbálja részletesen kifejteni. Nem biztos benne teljesen, hogy sikerülni fog még ebben a hónapban, júniusban ennek az előkészítése, de hát még van 1 hónapja utána, gyakorlatból meg amúgyis mindig jobb volt, mint elméletből. De ilyen egy harcos szellem, nem az elmélettel, hanem a tettekkel törődik.*
- Reggeli? Most nem vagyok éhes, tegnap éjjel degeszre ettem magam különféle sütikkel, meg csokoládékkal, hogy fogjon az agyam, és tudjak normálisan fogalmazni, így most én inkább kihagynám. *Vigyorog kicsit, majd az elmenő párosnak csak biccent egyet mosolyogva, meg mond egy "Örülök, hogy megismertelek" sablonszöveget.*
- Thomas? Az kicsoda? Mondjuk a Thomas annyira elterjedt név, hogy ez már-már szinte természetes, hogy nem ismerem, biztos rengeteg ilyen nevű személy tartózkodik az iskola falai között. Velem ellentétben az egész, az én nevem annyira nem elterjedt. Hát igen, a Costica, amit rühellek nem tartozik a közkedvelt nevekhez. A Gavril meg tipikus bolgár név, azonban mégis vezetéknévben használják inkább. Jó ez így, legalább lehet tudni, kiről beszélnek. *Húzza ki magát kissé a padon, amire előzőleg már leült, csak éppenséggel ez említve nem lett.*
- Huhh, szerintem inkább menj vissza a hálódba, nehogy valami komolyabb bajod essen. Vagy nem is, inkább keresd fel a gyógyítót, vagy a segédet, biztosan tudnak neked segíteni. *Mondja az időközben összeeső, és már az előbb elinduló Domajannak, aki ahelyett, hogy elindult volna, inkább rosszul kezdett lenni. Főprefektusi téma. Na hát igen, ez az, amiről már egy ideje nem beszélt, de annyira nem is akar, minek feszegesse ezt a témát, amikor nincs kedve róla társalogni? De most azért mégis meghallgatja a lány mondanivalóját ezzel kapcsolatban, elvégre mindenki véleménye különbözhet, és érdekes megismerni a másik gondolatait. Kicsit ő is belegondol a dologba, igen, talán a sok név az, ami elriasztotta őt a későbbiekben, meg az a sok adminisztráció, felkísérés, ami ezzel jár. Brr, kicsit kirázza őt a hideg, miközben ezekre gondol magában. Kissé elgondolkozva túr a hajába a fiú, miközben biccent néhányat.*
- Nos igen, lehet, hogy igazad van. Amúgy mi újság a te szakoddal? Mielőtt kérdeznéd, az enyémről fogalmam sincs, mióta leadtam a címet, annyira nem mozdulok ki a szobából, inkább a vizsgákra készülök, bár ezt már annyiszor említettem, mint ahány csillag van az égen. Na jó, annyiszor nem, az túl sok lenne, talán már hangom sem lenne. *Vigyorodik el kissé, miközben szemét a lányéba fúrja, minthacsak a gondolatokban akarna olvasni, de persze erre ő még képtelen, nem tudna ilyet végezni, de annyira nem is szeretne, nem az ő szokása az, hogy más gondolatait olvassa, mindenkinek meglehetnek a saját kis titkai.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 9:15 am

*Miután meghalgatta a fiú vizsgabeszámolóját gyorsan betűzi a magáét is.A kobold lánynak kicsit sem kell gondolkodnia, hisz a tesztek eredményeit azonnal visszkapta.*
- Nekem a tesztek mind jók, vagy annak mondható lett..Az EVI lett a legrosszabb ami enyhén elborszasztó...16 %os, a 20ból. Még azthiszem SVH-ból lett 18%-ék és a többi 20. *Mondja a fiúnak, majd aprócskát sóhajt Lehet kéne valamit ennie, hisz ő viszon nem evett semmit két napja, csak ivott egy pohár eperevet. Kicsit jobabn kéne törődnie magával néha. Mikor a fiú visszakérdez Thomasra a kobold lányka felvonja a szemöldökét. A fiú hosszú monológját végighallgatva kicsit elgondolkozik, majd ő is megszólal.*
- Összesen két Thomas van az iskolában, egyik Thomas Defreud, aki elhívott a bálba, másik Toomas Vladislav, egy tünde. Igazából lehet, hogy több van, de én csak elük találkoztam.. A Costica olyan furcsa név, bár azért nem értem, hogy miért nem használod,nem Olyan borzasztó.* Az olyan szócskát kicsit akaratlanul megnyomja.* - Én nem találkoztam még Rosetával sem, de Rose-ról hallottam már az iskolában.. Kicsit zavaró, dehát ez van, több embernek van ugyanolyan neve. *Mondja elgondolkozva. Mikor Domajan előadja haldoklását, a kis kobold lány éppen szólna, de Gavrail minden telmondott már, amit ő is tanácsolt volna. Inkább hagyja, de néhány gondolat csak-csak belemászik a fejébe.* ~ Nem hiszem, hogy rossz főprefektus lett volna.. Most is milyen gyorsan adta a tanácsokat Domajannak, hogy menjen el a gyógyítóhoz...~ *Gondolkozik el magában, s lassan el is bambul. Csak akkor tér magához, mikor a fiú válaszol a főprefektusi gondolataira. Amikor hallja a kérdést, majd a fiú további szavait kicist elmosolyodik és válaszol is, cseppnyi tanácstalansággal talán a hangjaiban.*
- Hát, nem is tudom mit mesélhetnék. Most szombaton lesz egy kis összejövetel, de még nem kezdődött el a hirdetése.. Remélem többen eljövünk, mert akkor elmegyünk egy.. szigetre. *Mondja egyszerűena lány, ha most elkezdené mesélni, hogy hova is lehet eljutni az Eramir helyszíneken, akkor holnapig itt ülnének. Egy kicsit mocorog a helyén, kicsit furcsállja a fiő kutató tekintetét az övében, hisz nicns mit rejtegetnie, amire gondol, azt ki is mondja. Rosetta egy ilyen jellemű lány, nagyon ritkán hallgat el mások elől bármit is. Talán csak olyat,amire nincs bátorsága, vegyük példának a Delttel tartott besélgetéseket, meg persze Thomassal.. Egyre többen legyeskednek körülötte és ez egyre furcsább helyzetbe hozza őt,amit talán nem nagyon akar. Most mindegy, inkább a fejében kutatva témát keres.*
- Én cska azt sajnálom, így az év végén, hogy a szakunknak, mármint az Eramir szaknak nem sikerült nagyon megközelítenie se a pontverseny első helyét. Biztos vagyok benne, hogy a Naxeldir vagy az Allidon közül kerül ki az első, talán én inkább a Naxeldirben bízom.. Nem tudom, pedig szerettem volna, hogy egy kis ünnepség legyen. *Megvonjaa vállát finoman, majd elgondolkozik.* - Kíváncsi avygo, hogy hány másodikos lesz jövőre... Csak enm bukunk meg annyian, már ha én nem bukom meg. Szép lenne, ha főprefektusként a bukás fenyegetne.. És talán fenyeget is Főleg az EVItől tartok már, hiszen a tesztem e lett tökéletes, na meg a BIt.. Attól talán bátran mondhatom, hogy egy kicsit mindenki tart. Lehet még Jack is... *Kicsit hosszúra sikerült a monológja, bár tartalma lehet, hogy nics is igazán. Vörösedő tinseit a füle mögé biggyeszti,kicsit közben megigazítva tolldíszét, majd csak csendesen lóbálja lábacskáját a padon üldögélve, s vája, hogy a deridionos fiú szólaljon meg.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 9:23 am

* Takeshi megjelenik az udvaron, kardja az oldalán, Azazel most nincs vele. LEül egy közeli fához. Nem akarja zavarni a beszélgetőket, a fa tövéből nézelődik. Fekete kimonó van rajta, mint általában.*

Vendég

~Pont Elemi Varázslatok Ismeretéből sikerült 4%-ot vesztenie? Elég érdekes. Pedig egy Eramires főleg abból jeleskedik, mint a Deridionos a sötét varázslatok használatából. Bár nincsenek szakos skatulyák, de ez természetes azért egy kicsit.~ *Gondolja magában, miközben végighallgatja a lány dialógusát, és beszámolóját, elvégre ha Gavril-t végighallgatta Rosetta, akkor ő miért ne tenné ugyanezt a lánnyal szemben?*
- Pedig szívesen segítettem volna a sötét varázslatok használatában. Nekem talán csak bájitaltanból lett 17%-os a teljesítményem, a többi az mind 20%-os, tehát hibátlan. Szóval eléggé büszke vagyok magamra. Az esszékérdésekre leszek még igazán kíváncsi. *Mondja mosolyogva, majd látja a lányon, hogy egy picit éhes, elvégre régen evett, de nem teszi szóvá, elvégre szíve-joga Rosettának dönteni, hogy mi a jó neki, és mi nem. Bár egy kobold alapból arról híres részben, hogy mennyire jóízűen tud falatozni, nem pedig arról, hogy koplal, és napok óta semmit sem eszik. De ez lehet mind csak mese, amik elérték Bulgária kis településeit, és később Gavril fülébe jutottak.*
- Két Thomas. Hát lehet, akkor mégsem annyira elterjedt itt az iskola falai között. De a külvilágban ettől függetlenül teljes mértékben az, legalábbis véleményem, meg tapasztalatom szerint. *Próbálja csakazértis kivívni a maga igazát, majd újra Rosettára pillant hosszasan, kissé mosolyogva, szédítve a lányt. Igen, minden egyes tanácsot elmondott, ami ilyenkor jól jöhet, egy harcos lelkű embernek tisztában kell lenni azzal is, hogy hogyan ápolja magát a vészhelyzetekben, a túlélőösztön elengedhetetlen, és a tájékozottság is. Persze azért még ott nem tart, hogy profi legyen, de egy-két tudásmorzsa sosem árthat. Újra a hajába túr kissé, zavartan, elvégre az most a szemébe lóg, és ez idegesíti csöppet. Látszólag a lány is hasonló helyzetben van, csak annyi különbséggel, hogy mindez őt nem idegesíti, sőt, látszólag kifejezetten szereti ezt a hajbeállást.*
- Az jó, ha még nincs elkezdve a hirdetés, pedig azt jobb minél előbb elkezdeni, hogy sokan legyetek. Úgy az izgalmas. Nos, gondolom azt kitalálhattad, hogy én nem megyek, mivel nem vagy Eramir-os, de biztosan nagyon jó lesz majd, sok sikert kívánok nektek előre is, bár tudnám, hogy mihez kell. *Vigyorodik el, olyan igazi "fogalmam sincs, hogy miről van szó" stílusban. Mikor a lány a pontversenyt kezdi el boncolgatni elhúzza a száját. Legalább a kobold szakja nem lesz utolsó...*
- Annak örülhetsz, hogy nem ti lesztek a legutolsó helyen, azt biztosan, hogy az én szakom fogja majd megkapni. De hát valakinek annak is kell lenni, és idén szerintem ebben a Deridion fog "nyerni". *Mutatja ujjaival az idézőjelet.* - Igen, a másodikosok számára én is kíváncsi vagyok. Én személy szerint nem félek, mindigis optimizmusomról voltam híres, miért lenne most másképpen ez? Ha nagyon akarom, akkor valamit csak összetudok hozni, amivel átbicegek valahogy. Legalábbis remélem. Valamint abban is bizakodom, hogy mire visszamegyek a szobámba, már megkapom a sötét varázslok használata esszétételem eredményét. Eléggé érdekes téma volt, élvezet volt megcsinálni, bár az elmélet nem az én szakterületem, de ha eredményesen akarok szerepelni a továbbiakban, akkor sajnos erre is figyelmet kell fordítanom. De mindigis amondó voltam, hogy gyakorlat teszi a mestert. Bájitaltan... Nos igen, attól én is félek egy kicsit, bár Jack-ben nem nagyon vagyok biztos, hogy félne, meg az az arrogáns Unirone gyerek is... Nagyon tudnak valamit ezen ágban, de hát nem véletlen, Naxeldiresek, ez a szakterületek, mármint az ottlévők zömének. De hát csak nem vagyunk olyan szerencsétlenek. Csak jól kell hozzáállni a dolgokhoz. Jut eszembe, szerintem is a Naxeldir fog győzni, sok ott a jó kaliberű egyén, aki húzza a társaságot. *Fejtegeti, találgat, tippelget, úgy minden csinál, csak, hogy ne halljon ki a téma, és legyen valamiről beszélgetni. Utoljára nem ember fajjal Arnuillal volt, kobolddal meg még életében nem is beszélt komolyabban, természetes, hogy fél egy kicsit, hogy valami olyasmit mond, amit nem kellene. A tündékkel is így volt ez anno, amikor megismerkedett Arnuillal.*
- És amúgy milyen lesz ez a vasárnapi bál? Lesz valami érdekes program? Mert ha igen, akkor lehet, hogy lenézek pár percre. Egyáltalán hol lesz? Csak pár szösszenetet hallottam akkor, amikor a szobatársaim beszéltek arról, hogy kit hívtak meg. De többet nem nagyon tudok, csak ennyit. *Vonja meg a vállát, és varázsol magára gyorsban egy érdeklődő pillantást is, hogy hatékonyabb, nyomatékosabb legyen a kérdés, és értelmes választ kaphasson. Egy kisebb légy kezd el zümmögni körülöttük, de Gavril int egyet, mire az azonnal tovaszáll. A háttérben madarak ontják magukból a dallamot, igazán idilli hangulatot teremtve ezzel. Kellemes most az udvar, azonban negatív energiák is uralkodnak valamiért, ezt igyekszik valamelyest jóra fordítani a beszélgetéssel a fiú. De ki tudja, lehet, hogy ez csak a vizsgák tudata miatt van, elvégre még lehetne sokat tanulni, hogy tökéletes legyen minden. A távolban egy deridionos fiú alakját kezdi kivenni, de nem megy oda hozzá, hogy ehhez nincs hangulata, inkább a lánnyal marad. Hagyja a foglalkozást a prefektusokra, az ő dolguk ez.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 9:53 am

* Takeshi feláll, majd elhagyja az udvart.*
~ Szép az idő egy kis edzéshez ~
* egy pillanat, és már ott sincs. *

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 19, 2008 10:10 am

*A kobold lány hallgatja a fiú szavait, kicsit hosszúra sikeredik ez a beszélgetés úgy néz ki.*
- Hát, még igazán segíthetsz gyakorolni, hisz az esszé és a gyakorlat maga még el sincs kezdve egy tárgyból se... A etsztek amúgy is csak igen kis részben számítanak..Azt hiszem. *Toldja oda a végét, majd egy kérlelő pillantást vet csillogó zöld szemeivel. Egy kicsit mosolyog, majd a hirdetés résznél sóhajt egyet.*
- Akármennyire reklámozzuk úgy is mindegy, soha nem jönnek el a programokra..Pedig mind érdkekes szokott lenni. Mondjuk most csak annyit tudok énis róla, hogy elmegyünk a szigetre és ott csinálunk.. valamit. Na mindegy, majd körbekérdezek hátha valakinek van kedve. Amúgy, ha látsz Eramirest valahol, akkor te is megemlíted neki... ugye? *Ismét az a zöld kis boci pillantás,majd a következő téma is előhuzakodik.*
- Nem tudom.. Szerintem van esély arra is, hogy mi leszünk az utolsók... Igazából fogalmam sincs, hogy milyen bál lesz, csak tegnap tudtam meg, hogy lesz, nagyon figyelmetlen voltam. Mikor Thomas kérdezte, hogy elmegyek e vele először nem is tudtam mit mondani, mert arra se emlékeztem, hogy lesz.. Szóval, nem tudom. *Sajnálatos, ha csalódást okozott a kis kobold lány, de valójában ő se tud semmit arról, hogy mi is lesz a program ott. Az idilli környezet és a madár csivitelés elég jó hangulat alapot ad, de a kobold lány egyszerűen nem tudja türtőztetnie magát, talán bolondot csinál magából, de éneklésbe kezd. A hangja vékony, lágy, igazán kellemes. Egy kicsit talán szomorkás dalt kezd el énekelni, kobold dal, s azokból igencsak kevés a szomorú, hisz midnig a mának a vidámságnak élnek. Kicsit talán halk a hangja és bátortalan, a tekintetét i elfordítja a fákfelé, szinte vágyakozva, de csak annyira,amennyire a dal megkívánja. Ugyanis a dal a vágyakozásról szól a természetbe, a nyugalomról, és a cseppnyi pihenésről. A kobold lányka hangja igencsak szépnek mondható, sőt, kobold létére nagyon szép, talán a falujának legszebb dallamú a hangja.. Na jó, nem talán biztos. Egy kicsit zavartan hallgat el, majd arcán pici pirrel feláll, azaz leugrik a padról.*
- Én.. azthiszem megyek. Majd összefutunk... Szia! *Köszön el zavartan, s máris sietős léptekkel indul el, még nem tudja pontosan, hogy merre is, talán csak sétálgatni. *

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar