Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Ápr. 08, 2009 6:27 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 23, 2009 8:11 pm

- Örömmel meghallgatlak. Engem is érdekel a történeted! Kiváncsian várom *-mosolyog Davidre,* -hacsak nem sietsz valahová. Esetleg a kezed nem fáj nagyon?

Diák Hozzászólások száma : 214 Kaszt :

- A kezem várhat.-* mosolyog s belefog sztorijába.*
- Miután nem sikerült megszöknöm veled és elkaptak, nagyon szigorúan őriztek, de nem csak engem hanem mindenkit. Félelmetes volt. *- szörnyülködik David., de folytatja:*
- Mivel egyedül maradtam, így unalmamban sokat gondolkozhattam, hogy hogy jussak ki. Egyik ilyen alkalommal egy srác odajött hozzám és elmesélte, hogy az ő szüleivel karamboloztak a mieink. Jó barátok voltak szüleinknek. Elmagyarázta, hogy néha miért viselkedek furán, miért hallom a hangodat; elmondta, hogy varázsló vagyok és, hogy ő is az. Így hát együtt terveztük a kiutat, ami ezúttal nem vallott kudarcot. Kimásztunk egy berácsozatlan ablakon és elfutottunk. Nagyon ügyes volt Peter ( az a srác akivel megszöktem), tudott valamennyit varázsolni. Elkötött két lovat és így haladtunk esténként, nappal pedig aludtunk; soha nem éheztünk vagy fáztunk. Elmondtam, hogy hova tartok, és hogy téged kereslek. Képzeld ő is bulgáriába tartott! *- mosolygott testvérére.* - A határig együtt jöttünk, de ott el kellett, hogy váljunk; de az elválás előtt adott egy pálcát, amit apánk vett. Utána egyedül jöttem, éreztem, hogy egyre közelebb vagy és tudtam, hogy jó fele jövök. Így jöttem el idáig és nem bánom, hogy ennyit kellett utaznom. -* fejezi be történetet David, majd megkéri Stevent, hogy folytassák utukat, mert már takarodó volt tízkor.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 23, 2009 8:32 pm

*Sietve folytatják az útjukat, és igyekszenek csöndben haladni. Kinyitják az ajtót, és eltűnnek a sötét előcsarnokban.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 24, 2009 5:36 am

* Zek jött le az étkezőből az udavrra. Odamegy az egyik fához előveszi a pálcáját meg furdul, és kimondja a varázsigét.*- Immoper-* Majd egy hosszú pajzs jelenik meg előtte és most nem tud senki oda menni hozzá. Majd fel mászik a fára és nézelődik. Majd lemászik ki lép a varázslatból és a fal eltűnik. Majd odamegy a folyóhot és belép Pólót a fejére teszi és úgy követik egy kis ideig a folyót majd elesik Zek és bele esnek a folyóba. Zek örül hogy elkapta Pólót mert tudja hogy a Pólónak fáj az neki is. utána pedig kimászik a folyóból csupa víz. Jó hogy hozott törölközőtt. pont kettőt. Az egyik kicsi a másik nagy. Odaadja Pólónak a kissebet ő meg a nagyobbal törölközik.*

Vendég

*A Naxeldir új diáklánya is a szabadban tölti ezt a gyönyörű vasárnap reggelt. Daimonjával lépked az udvar füvén, az élet dolgairól még véletlenül sem beszélgetve. Együk léptei sem hallatszanak, így észrevétlenül megközelíthetnék az előttük törülköző fiút. De nem, mert a tigris idegesen felhorkan.*
~Szánalmas... Az ilyeneket ki kéne innen tiltani... Mélységesen egyetértek veled, drága Diego. Nevetséges.~
- Elnézést, de úgy tudtam, hogy a fiúknak is van fürdője. De ha maga az udvaron szeret fürdeni... Nekem nincs ellenemre. De kérem, legközelebb ne az én szemem előtt tegye! *jegyzi meg kicsit kajánul.

//fagy//

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

*Mintha csak érett férfi ugrana le a vadőr. Hosszú ébenfekete haj, fekete, sötétbarna utazóköpeny. Megviselt arc, fáradt tekintet. A fiú karján egy sólyom pihen, aki ellenkezően vijjog, mikor a hirtelen mozgás bekövetkezik, azaz az ugrás. Egy intéssel köszön el a vadőrtől. Az arcán lévő kezdődő borosta is hozzáad pár évet tényleges 17 éves korához. Látszik rajta, hogy hosszú útról jött. A vizsgáit már évközbeni teljesítményével letudta, ezért utazott haza már pár hete, bár semmi kedve nem volt hozzá. Újra megkapta, hogy itt csak feleslegesen múlatja az időt, amire egyáltalán nem volt különösebben szüksége. Egyelőre még nem akar "a sejk fia" lenni, egyelőre csak Navid akar lenni, és tanulni, élvezni az életet. Addig is hátha születik apjának valami ambiciozus fia, aki jobban vágyik a trónra, mint ő.*

Diák Hozzászólások száma : 284 Kaszt :

*A tölgyes felől érkezik a féltünde leányzó. Mivel lenövesztette a haját, lassacskán elkezdett töredezni, ezért hétvégén lent járt Nellondban, és fazonra igazítatta. Lett egy szép fufruja, és a haját most már coffban hordja. Egy szép aranylánc, és ahhoz illő fülbevaló, amivel fel van szerelkezve, míg a ruhája laza farmerszoknya, és egy mélyzöld top BadGirl felirattal. A vizsgákhoz nem fűlik a foga, majd augusztusban pótvizsgázik, jobban szeret inkább nézelődni, nellondban csavarogni. Szandálba bújtatott lába alatt nem rezeg a haraszt, féltünde lévén igen csendes. Azaz csak lenne, mert azok a mocsok gyökerek a bokája köré keverednek, és elvágódik ahogy kell, aminek eredménye az lesz, hogy a bárdlány ábrándos pofijáról lehervad a lelkes vigyor, és bosszúsan tápászkodik fel.* Ha eltört... akkor nem állok jót magamért. *morogja, és kitapogatja a hátára erősített lantot, de mivel nem éri el, csak tapogatni tud, hogy felmérje a károkat. Aztán egy láb jelenik meg a látószögében, ő meg ott térdepel, mintha elsőáldozó lenne.*
Mielőtt félreértnéd a helyzetet hapsikám, elestem, nem istenkultuszt akarok bevezetni neked, de ha lehetek a főpapnő, akkor egye fene. Na felsegítenél végre? *vigyorog cserfesen, és a kezét nyújtja.*

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

*A közeledő léptek zaját a nagy csetlés botlás, és a jó fülnek hála ki is szúrja végül. Még épp látja a szép ívű esés végét is, de végül csak nem tud meglépni időben, hanem észre veszi a leányzó. Kissé kelletlen arckifejezéssel lépked közelebb. Ehhez most épp nem volt kedve, így is elég baja van, nem akar még egy kétballábas lányt is eltámogatni az iskoláig, még akkor sem, ha egészen dekoratív a kinézete. Végül egy olyan igazi filmbe illő mozdulattal hátralibbenti a köpenyt, ami alatt eddig a keze pihent. Elő is villan az oldalára erősített handzsár, ami az iskolában egyelőre még felettébb rikta fegyver, ahogy eddig látta. A kezét nyújtja aztán, és felhúzza a féltündét. Egy könnyed biccentést szán üdvözlésnek.*
-Máskor kicsit óvatosabban, ezak a gyökerek elég galád fajták. *Kis szünet, majd mikor már a másik tényleg leporolta magát, és fel is állt, akkor mutatkozik be.* -Navid ibn Azrahalan, Allidon. *Kisebb fejhajtást mellékel hozzá. A tartásán látszik, hogy nemesi fajta, hiszen még most is magasan tartja az állát. Na nem fennhéjázásból, hanem szimplán ezt tanulta meg.* -A lantodnak nem esett baja? *Pillant kissé féloldalt a lány háta mögé, ahol kicsit kivillan a lant teteje, ezért vette észre, no meg feltűnt neki, hogy Joyce a háta felé tapogatózik.*

Diák Hozzászólások száma : 284 Kaszt :

*Nem tudja mire vélni a kelletlen arckifejezést, őt ez nem töri le. Ám a hátradobott köpenynél eltátja a száját, és felnevet.* Hát ööö... ez mi volt? Szereplőválogatásra készülsz a Három Testőrbe? De azért jól nézett ki, régóta gyakorolhatod. *Még mindig térdepel, de a combján nyugtatja a kezeit, eszébe sem jut, hogy így talán a fiú "belátó" lehet vele szemben. Ellenben a fegyvert mustrálja.* Mit akarsz azzal a bazi nagy karddal? *a nevetés félmosollyá szelidül, miközben elfogadja a nyújtott kezet, és felhúzza magát. Megakad a mozdulat közben.* Galád gyökerek? Ezt célzásnak szántad? *kérdezi provokáló vigyorral* Joyce Haworth vagyok, szintén allidon kedves Ibn. *Gyorsan hátrapillant a lantjára, és megrázza a fejét.* Hát csak nem... majd a szobámban megnézem. Minél később tudom meg a rossz hírt, annál jobb.* Mostanság érkeztél? Olyan idegen a tartásod, meg a járásod is, mintha nem ismernéd ki itt magad. *Vállat rántva néz körül.* Na nem mintha én nagyon magabiztos lennék ezekkel a galád gyökerekkel.

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

*Végülis nem lehet mindenki kötetlenül mosolyogós, főleg, ha olyan súlyokat cipel a vállán folyamatosan, mint amilyeneket ő kénytelen. No igen, nem mindig jó dolog nemesi családba születni, sőt gyakran kimondottan kényelmetlen tud lenni. A köpeny dolgon végül azért mégis kicsit elmosolyodik.* -Ki tudja, lehet, hogy kiskoromban onnan lesztem el, szeretem a Három testőrt. *Kacsint egyet, lassan oldódik, vagy csak félreteszi a gondokat valamelyest. Annyi tiszteletet neveltek belé, hogy ne legyen belátó, következetesen a lány szemébe néz, vagy néha el a válla felett az erdő irányába. Főként, hogy az ő hazájában még a nők arcát is tilos megnézni, nem hogy más szabadon hagyott részeket. A kard említésénél finoman a markolatra helyezi a kezét.*
-Ez a bazi nagy kard nem is olyan nagy, az egyik legkisebb a kardok között, és rengetegszer megmentette már az életemet. *Jegyzi meg, újra visszavéve a komolyság aláarcát. No igen az arab handzsár nem egy nagy fegyver, egy másfél, vagy kétkezes kardhoz képest kimondottan aprócska. A neve hallatán felszalad kicsit a szemöldöke, de végül újra halvány mosoly jelenik meg az arcán.*
-Ibn, azt jelenti fia. A nevem Navid Azrahalan fia. Nálunk....ez így szokás. *A leányzó gyors beszédét szinte nehéz figyelemmel kísérnie. Megszokta már, hogy palota lakói nem túl hamari emberek, és sosem hadartak, viszont Joyce kimodnottan, mintha csak rohanna valahová. A kérdés hallatán megrázza nemlegesen a fejét.* -Nem, több, mint egy éve itt vagyok, csupán pár hónapot töltöttem el otthon. Csupán még nem szoktam meg ezt a környezetet, és az otthoni lét újra rámutatott mennyiben különbözik ez a kultúra a miénktől. Ahogy látom, neked azért ínyedre van ez a fajta lét, mégha a galád gyökerek esetleg mást is mutatnának. *Újabb finom mosoly, miközben visszarendezi magán a köpenyt, így a kard újra takarásba kerül. Al'Hattal épp most érkezik vissza vadászatáról. Joyce észreveheti a vastag bőrkesztyűt, ami eddig is a fiú kezén volt, erre száll most le a sólyom.* -Ő Al'Hattal, az egyik legjobb vadászsólyom a hazámban. *Mutatja be az állatot, mintha csak emberi lény lenne, de számára valamilyen szinten az is, fontos társ, és barát.*

Diák Hozzászólások száma : 284 Kaszt :

Jól van na, csak hát olyan hirtelen láttam meg a markolatot, nagynak tűnt. *bólogat.* De tényleg nem túl hosszú azt be kell látnom, hasonló mint a görögök rövidkardja, csak ez hajlított pengéjű. *Az oldalára tűzött tőrökre mutat, amik kész csoda, hogy nem fúródtak a combjába az esésnél.* Én inkább ilyenekkel élek, nem szeretném, ha bárki is ilyen közel kerülne hozzám, ez a rövidkard nem egy életbiztosítás, bár ha tudsz vele bánni, akkor te tudod. *Hadarja le egyhuzamban, szinte levegőt sem véve, így igaza lehet Navidnak, hogy kissé szertelennek tartja, habár erről Joyce nem is tud.* Arab? Hát igen, a neved alapján nem csodálom. De hogy keveredtél ide Bulgáriába? Itt mindenki Szergej, meg Mihail meg ilyesmik, a Navid név olyan hangzatos, és különleges a maga nemében. *Nevetgél, tudja ő, hogy az Ibn valamiféle kötőszó lehet, de hát kötekedni jó dolog.* Tudom, tudom, de hát nálam azt meg kell szokni, hogy abba is belekötök, hogy kék az ég. Akit zavar, az úgyis lekopik.
*Eltűnődik a fiú ruházatát látva, és értetlenkedve mered rá.* Több mint egy éve? Hát ez a suli tényleg nagy, ha még nem találkoztunk, bár én is sokat vagyok távol, az tény. Végülis én szeretek itt lenni, de abban igazad van, hogy nagyon különbözőek akik itt laknak. Neked is olyan fennkölt, méltóságteljes a beszéded, mint anyunak, pedig ő aztán nem arab. *Követi Navid kézmozdulatát, és elismerően füttyent.* Az egyik legjobb? *Érdeklődve vonja fel a szemöldökét.* Akkor hát gazdag vagy? Egyébként kedves állat, habár én nem vagyok madárpárti.

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

*Elismerően nézi meg a tőröket. Azért mégis csak szimpatikus neki, hogy egy lány is képes bánni a fegyverekkel, még ha finomabb fajtával is.* -Attól függ, ki mit szokott meg, én ezt a stílust, ezért ebben vagyok jó. Nehezebb karddal nem tudnék harcolni, mert gátolna a gyors mozgásban. *Fejtegeti a lányzónak, bár félő, hogy azért az ilyen harci dolgokra nem igazán kíváncsi. A kérdés hallatán sóhajt egyet és úgy dönt, most egyszerűen őszinte lesz, néha jó ha az ember kiadja magából mi bántja, mi a gondja.*
-Mondhatni eddig menekültem. Apám...sejk, és persze azt szeretné, ha én követném a trónon, de én nem szeretném. Sokkal jobban vonzz a világ. Anyám angol, és sokat mesélt nekem messzi tájakról, szeretném én is látni őket. De ahogy tudom erre elég sok nemzet megfordul, te sem látszol kimondottan bolgárnak. *Újabb finom mosoly fut át az arcán, aztán bólint. Végülis ez tényleg nagy iskola, ezért nem csoda, ha nem mindenki ismer mindenkit, és lehet hogy csak szimplán nem tűntek fel egymásnak, vagy nem volt ok rá, hogy beszédbe elegyedjenek, de most a galád gyökerek megoldották az eddig elmaradott hiányt.* -Anyukád milyen nemzetiségű? *A leányzó fülére téved a szeme, kissé helyes, tünde vér folyhat az ereiben, akkor talán ez lehet a válasz, hogy Joyce anyja tünde, ezért a méltóságteljes beszéd. Na igen a tündék és az arabok sokban hasonítanak, kedvelik a természetet, és filozofikusabbak is, a könnyebb fegyvereket kedvelik, és jól kijönnek az állatokkal. A gazdagságra végülis előzőleg választ adott, miszerint a sejk fia, úgyhogy erre már nem reagál. A madár közben kissé megrázza magát.*
-Azt hiszem lassan lepihenne. A másik kezén állni nem a legkényelmesebb dolog, és nekem sem tartani. *El is indul a kúria felé, de persze míg odaérnek tudnak beszélgetni.*

Diák Hozzászólások száma : 284 Kaszt :

*Picit megigazítja a coffját, ami meglazult az esésben.* Á, értem. Hát akkor nem lehetett könnyű az életed, de én úgy tudom, hogy az iszlám világban nem nagyon lehet kiszállni a dologból. Ha te vagy a sejk fia, akkor nem vadásznak rád, hogy visszamenj?
Anyukád nekem szimpatikusabbnak tűnik így elsőre. Ahogy a fiacskája is kedvesnek tűnik. *bólint magabiztos mosollyal, miközben a kúria felé sétálnak.* Hát anyu bolgár, de nem ember, hanem tünde, vele éltem vagy 15 évig, aztán apu elvitt Amarikába, de nem nagyon tetszett a dolog, hogy egy lányiskolába akart beadni. Nekem jobban tetszik a szabad élet. *előrepillog* Rendben van, köszönöm a beszélgetést, még biztosan találkozunk Ibn. *vigyor.* Navid. Szia! *int búcsút, és elindul a tópartra.*

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

*Kissé tőle szinte már furcsa mód nem törődöm megrántja a vállát.* -Nem érdekel, inkább vadásszanak le, mint hogy életem végéig olyan dolgot kelljen csinálnom, amit minden porcikám ellenez. Bár egyelőre még nem akarnak levadászni, apám még él és virul. Én pedig várom, hogy hátha születik egy öcsém, aki majd jobban vágyik a trónra, én úgyis félvér vagyok. *Válaszolja meg a lány kérdését. Hát igen, neki is szimpatikusabb az anyja, bár az apja sem rossz ember, hiszen ide is elengedte, csak teljesen azért mégsem hagyja, hogy azt tegye, amit akar, de ez is érthető, hiszen akkor az alattvalók szemében csökkenne a sejk méltósága. Lázadást pedig még a fia kedvéért sem kockáztathat.*
-Értem, értem, akkor neked sem egyszerű a sorsod, de végül mindketten oda jutottunk, ami érdekel. *Elmosolyodik az ibn megnevezés hallatán, majd lenyomja a kilincset.* -Szia! *Int még a fél-tünde után, majd eltűnik a folyosó sötétjében a szobája irányába, fel a lépcsőn.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 26, 2009 11:07 am

-Ez az megérkeztem végre!-
Le törli a homlokán gyöngyöző izzadtság csöppeket. Leteszi a kezében tartott kopottas, barna színű bőröndöt, a másik nagyobb láda mellé. Körbenézz de nem igazán lát senkit, akitől megkérdezhetné most ugyan merre tovább. Igen csak lüktet a szíve az izgalomtól, hisz végül is most kezdi élete egyik nagyobb szakaszát méghozzá egy ilyen pompás iskolában.
-Büszke leszel rám nagyapa!-
Kiálltja lelkesen, mire a néhány arra kószáló lélek furán tekint rá. Mire ő erre meg elpirul zavarában. Kíváncsi rá hogy mit szólnak ahhoz hogy beállít így az év végén mint új diák, de hát végül is, senki nem tiltotta meg. Homlokára emeli a kezét, eltakarva a szemébe sütő napot. Körbekémlel, csak el kéne már indulni keresni valami illetékes személyt vagy tanárt.

Vendég

*A tölgyes felől érkezik. Kellemes hosszú sétát tartott, hogy legyen ideje átgondolni minden fontos dolgot. Elméjült kis kirándulását csak a mágikus csengő zavarta meg, mely jelzte, hogy bizony új diák érkezett a Nezabarba. Így hát egyből az udvar felé vette az irányt. Épp kilépett a fák közül, mi8kor eghallotta a fiú izgatott kiálltását. ˇNocsak, milyen kis aranyos. Mennyi remény van benne, és bizonyítási vágy. Ez tetszik". Mivel minden diákját alaposan ismerte, különösen a saját szakjának tanulóit, itt volt az idő egy újabb ifjú felavatásához.*
-Jó napot kívánok herr....* Nem folytatta a mondatot, hiszen a fiú nevét nem tudta. Német akcentusa most is kihalatszott a beszédéből* - Agusta Klinblich vagyok* kezet nyújtott a fiúnak.És várta, hogy az majd válaszol*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 26, 2009 11:22 am

* Már körülbelül pár perce csak a környéket lesi, közben kicsit mondhatni elbambult. Mikor valaki megszólítja ijedten fel kiállt és tesz egy önkéntelen lépést, mire felbukik a bőröndjeiben és hangos puffanás kíséretében pofára esik. Vörös arccal tápászkodik fel a porból, közben az orra elé motyog.*
-Pont egy tanár ellőtt kellett felbuknom...-
*Gyorsan összekapja magát majd kezet fog a feltehetőleg tanárnővel.*
-Jó napot...-*egy kicsit habozik hogy is szólítsa a nőt*-...tanárnő, Yegor vagyok Yegor Grigory. Örülök hogy találkoztunk.-
*Beszél vidáman és energikusan, ugyanakkor látszik hogy megszokta ezeket az apró balesetek, mint az előbbi esést. Egyáltalán nincs zavarban az előbbi ügyetlensége miatt.*

Vendég

*Már majdnem felnvet a fiú ügyetlenségén, hiszen ár-már gyerekesen aranyos, de mégsem mutatja ki jókedvét. * -Nos, ha már volt szíves a kerék felé zuhanni az imént, legyen szíves, forgassa meg* Adja ki az utasítást a fiúnak. Mint minden új diáknak, nkei is meg kell forgatnia a kereket, hogy kiderüljön, melyik szakra lesz beosztva. hiszen szak nélkül érkeznek. Csak valahol legbelül szorít azért, hogy a fú a deridiont kapja. Elegánsan odautat a kerékhez, és egyet hátra lép. Közben alaposan végigméri a fiút, és le is vonja az első következtetéseket. Úgy áll ott, mint egy néma szobor, mint egy szigorú nő akivel jobb ha senki nem ellenkezik*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 26, 2009 11:43 am

-Kerék, milyen kerék?-
*Kérdezi ijedten, utána pillantja a nem messze lévő kereket, amin különböző színekben feliratok vannak. Belül remegve lép oda kerékhez, rájött hogy most fogják beosztani a négy ház egyikébe. Igaz nem nagyon gondolkodott hogy melyikbe szeretne bekerülni, de attól még izgatott. Kinyújtja a kezét majd a rozoga kapcsoló felé nyúl ami szinte majd kiesik a falból, egy pillanatra megáll majd lendületesen benyomja azt. A kerék elkezd gyorsan pörögni. Ahogy egyre lassul úgy dobog egyre gyorsabban a szíve. Pár perc után megáll, ő pedig elolvassa a feliratot.*
-Deri..deridion.-
Rá nézz a mögötte lévőre, egy és most mi lesz pillantással.*

Vendég

*Elmosolyodik. *- Gratulálok Herr Grigory. Köszöntöm a deridion szakon* ekkor zsebébe nyúl, és pálcájának intésével a fiú minden ruhájára kis deridion jelképet varázsol.* -Úgy gondolom messzoről jött, és kellően kifáradt. Megmutatom hol tud lepihenni, amíg a prefektusok be nem osztják egy szobába. Kövessen kérem! * újabb pálcaintés, és a csomagok eltűnnek, ő pedig könyned léptekkel elindul a kúriába, hogy elhelyezze a fiút a vendégszobában.ˇ~ Újabb deris, remek. Jöjjenek csak, szükség van az emberekre. Bár kissé komolytalan a fiú, még nagy ember lehet belőle~ Megérzi ő az ilyeneket.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 26, 2009 11:57 am

-Köszönöm!-
*Rikkantja lelkesen, mintha csak elfújták volna az előbbi félénkségét. Látszik rajta hogy lelkes típus, annyira hogy néha teljesen ügyetlen tud lenni. Örömmel nézi végig a házának jelképeit az öltözékén. A csomagjai eltűnnek ő pedig a tanerő nyomában elindul a impozáns Kúria felé.*
~Azt hiszem eddig minden rendben ment, elnézve az előbbi kis bakit~
*Vidáman megvonja a vállát, elintézve ezzel az esetet. Gyorsan felzárkózik, és belép az épületbe.*

/Tönkre ment az Msn-nem nem tudom elindítani bocsi/

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 26, 2009 2:30 pm

* Valahol útközben hagyhatta el kedvenc medálját, vagy bárhol máshol, szokásos kalandor életét folytatva naponta több ezer helyen megfordul a kúriában, és a birtokon, ha pedig elhagy valamit, bizony több ezer helyen keresheti. Ez az egyik hátránya az efféle életmódnak, bár ez eddig ismeretlen volt. Egy jó dolog azért mégis akad, legalább Miss is segítségére van, a kis daimón pedig eddig is hatékonynak bizonyult a keresgélésben.
Első célpontként az udvart tűzik ki, és tüzetesen figyel lefelé mélybarna szemeivel, a fűszálak között cikázva. Szemei egyértelműen keresnek valamit.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 26, 2009 2:51 pm

*Kissé zavarban volt, hova is mehetne, de amikor meglátta a szőkőkutat a fák között sétálva, rögtön tudta, hova vezet az első útja.* ~ Nem vagyok babonás, de hátha szerencsét hoz, ha beledobok egy pénzérmét! ~ *Miközben a szőkőkút felé haladt, nem sietett, minden fát megérintett útközben, köszönésképpen. Mikor odaért, előhalászta a táskájából a kevés kis pénzét, ami az utazás után maradt neki, és kiválasztotta azt a rozsdás érmét, amit valahol odahaza talált a földön. Belenézett a szőkőkút víztükrébe, majd belepottyantotta az érmét.*
*Ekkor vette észre, hogy nincs egyedül, észrevett egy fiút, akiről lerítt, hogy keres valamit.* Hű, de helyes! *Közelebb ment hozzá és üdvözölte.*
- Szia! *nyújtotta a kezét neki.* Tudnál nekem segíteni? Most érkeztem, és el vagyok veszve.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 26, 2009 2:56 pm

* Érdekes, hogy az aggodalom minden apróbb jele nélkül, halálos nyugalomban lépdel, még egy kis pánik sincs rajta, nem úgy, mint a kis medvebocson, aki össze - vissza ugrándozva azt sem tudja, merre szaladjon. Pedig Nicknek sokkal fontosabb az a medál, mint Miss-nek. Mégsem hatja meg az elvesztés lehetősége. Sokan mondták már neki, hogy túl magabiztos, de ez eddig inkább előnyére vált.
Tekintetét a hang forrása felé szegezi, de csak miután az előtte lévő néhány négyzetmétert már megvizsgálta. Köszönés előtt még pimaszul végigméri az újoncot, aztán előveszi megnyerő mosolyát. *
- Szia. Nos, attól függ, miben kéne segítség. * Üdvözli, és próbál a kedves segítő bőrébe bújni, de a kis casanova nem erre született, az biztos. *

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 26, 2009 3:17 pm

- Szeretném lepakolni a cuccaimat, meg tudnád mondani, kihez fordulhatok? - *részletezte a kérését. Lehajolt és eltette a kínosan vékony pénzeszacskóját a táskájába, majd a vállára vetette a batyuját. Mikor felemelte a tekintetét, a szíve is majd kiugrott a helyéről, amikor meglátta a medvebocsot.* ~ Ez eddig is itt volt?! ~ * A hang, ami kijött a torkán valahol a sikkantás és a csuklás között volt. Szerencsére a táskája már a vállán volt, máskülönben leejtette volna. Talán, ha nem ijedt volna meg, eszébe jut megkérdezni, tud-e segíteni a keresésben a fiúnak, de így nem jött össze.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar