Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Ápr. 08, 2009 6:27 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 27, 2009 4:32 pm

* Nick nem mutatja, de nagy örömére szolgál, hogy nem egyedül - vagy legalábbis nem Misszel kettesben - kell folytatnia megkezdett keresgélést, valamint Anna társasága sem az utolsó dolog, amire vágyik jelen pillanatban. Dolgáról megfeledkezve figyeli mélybarna szemeivel a leányzót, leplezetlen kíváncsisággal. Miss hangjára viszont összerezzen, aztán rájön, hogy csak gondolatban üzent neki. * ~ Ne bámuld, keresni is kéne. * Ilyenkor persze nem szab határt a figyelmeztető gondolatainak, amit nem egyenként, hanem egyszerre zúdít szegény Nickre.
Nagyot sóhajt, és ő is lefelé pillog a legtöbbször, de nem tudja megállni, hogy ne vessen felfelé is pár pillantást. *
- Megtaláááltam. * Ujjong Miss, s büszkén hozza a nyakláncot a szájában. * - Óóó, egy isten vagy. * Van, amikor Nick sem ijed meg egy kis dicsérettől, pedig tudja, hogy a kis daimón sokszor elbízza magát. * - Anna! Megtaláltuk. *Integet felé vigyorogva, a nyakláncot feltartva a másik kezében. *

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 27, 2009 4:46 pm

// megint fagyunk. xD //

Vendég

*Nemrég esett az eső; a vizes fűben sétál valaki az udvaron, zsebredugott kézzel, fekete ruhában. Hosszú nadrág, hosszú ujjú póló. Szőke hajáról és a mellette lévő vadmacskáról elég hamar fel lehet ismerni, hiszen az iskolában nem sokan mondhatják el magukról, hogy szőrmók helyett daimón sétál mellettük, vadmacska pedig pláne elég kevés embert követ. Érdekes lehet, hogy a leányzó mellett most nincs ott a mókusa... ez már gyanús, hiszen sosem válik meg tőle. A földet figyeli, mintha keresne valamit, és enyhe kétségbeesés csillog a szemében, amit egyelőre minden erejével próbál leplezni. Határozottan nem bíztató.*

Vendég

*Még egy fekete alak érkezik a kúria felől, morcos a rossz időjárás miatt. Najó, annyira nem morcos, csak rosszkedvű... frászt. Ugyanolyan hiper, mint mindig. Kezében színváltós frizbije, amit dobálgat fekete spániel alakú daimónjának, elvannak. A sebesülései már teljesen begyógyultak, hála Jack önkéntes kéretlen ápolásának. Najó, ápolásnak lehet nevezni azt, amit tíz perc alatt elvégzett...? Mindegy. A lényeg, hogy egy már sebesülésmentes Christopher jelenik meg, de tudjuk, hogy utálja, ha így hívják. Aztán megpillantja barátját, és a kétségbeesett tekintetét... hát elveszi Lilithtől a frizbit, és odasiet barátjához.* - Szia Ari, mit ke... hol van Rupert? *Villan be neki hirtelen, mi is hiányzik a környezetből, és végigfésüli tekintetével a terepet... de nem, nem látja a mókust sehol.*

Vendég

*A lány pedig kitartóan keresgél tovább, a vadmacska is a kutatásra koncentrál, ezért nem is igazán figyel az érkezőre. Persze mikor az már egészen közel ér, a vadmacskának feltűnik, és biccent felé, majd keresgél tovább, Ariana pedig fel sem néz.* - Heló, Topher. Nincs meg a fülbevalóm, nem is tudom, hol hagytam el, egyszerűen reggel még megvolt, most meg nincs... *Csalódottan belerúg egy fűcsomóba, majd kétségbeesetten pislog fel a fiúra.* - Segítessz...? *Kérdezi bizonytalanul, majd a következő kérdésre lehajtja a fejét; nem lehet tudni, hogy a kérdés miatt, vagy csak a keresést folytatja.* - A szobámban. *Mondja halkan, majd végül magyaráz is, bár eléggé szorongva.* - Nem tudom, mintha olyan erőtlen lenne... Voltam itt kint az udvaron, de nem is ugrált, meg semmi, szóval visszamentünk a szobába, és ott tűnt fel hogy nincs meg a fülbevaló, szóval visszajöttem keresni...

Vendég

- Ühüm, fülbevaló. Pont, mint jóslástanon az a nő. Szóval segítsek? *Kérdezi mosolyogva, a zsebében turkálva, végül előhúz hét darab csontocskát, amire a nevének betűi vannak ráírva rúnákkal. A kereső varázsjelek, amikkel a tőrét is megtalálta, meg Arithiának a hörcsögét. Becsukja a szemét, koncentrál, és feldobja őket.* - Erre valamerre... *Mondja bizonytalanul, majd visszahívja a kezébe a csontokat, és elindul az egyik irányba, intve Arianának, hogy kövesse.* - Melyik fülbevalód? Az álarcos? *Kérdezi, miközben a füvet figyeli. Rupertre csak hümmög, nem tudja, mit mondhatna...*

Vendég

- Milyen nő? *Na igen, ő nem tanul jóslástant, tehát most csak értetlenül pislog, majd hálásan bólint.* - Hát megköszönném... *A csontocskákra érdeklődve pislog, sejti, hogy rúnamágia lehet, de persze neki ez is csak jövőre van. Fene. Mindenesetre Chris bizonytalansága nem érdekli, neki teljesen elég a halvány sejtés is, már azzal is lehet kezdeni valamit; szóval azonnal a fiú után indul, a földet nézve, keresgetve a fülbevalót.* - Aham, az, másik szerintem nincs is... Nem nagyon szeretem a fülbevalókat, ami furcsa lehet, mert ezt mindig hordom, de... Ez kivétel. *Szótlanul sétálgat Chris mellett, látszik, hogy mondani akar valamit, de mintha nem tudna hozzákezdeni... aztán lassan csak kiböki.* - Az az igazság, hogy félek kicsit. Egy európai mókus két-három évet él, és fogalmam sincs, Rupert mennyi idős... Simán lehet, hogy már három év körül jár... *Valahol egyre halkul a hangja, miközben a haját a füle mögé simítja, majd Pereus egyszercsak egy csillogó pontra veti magát a fűben. Nem szól semmit, csak felnyávog, Ariana pedig már hajol is le a fülbevalóért, és a markába szorítja, majd mosolyt erőltet az arcára, és Chrisre pillant.* - Nagyon köszönöm, tényleg... *Kissé esetlenül öleli át barátját, miközben egy hosszú pillanatig az égre is felpillant.* ~ Megvan. És Rupertnek sincs semmi baja, csak biztosan elfáradt, vagy hasonló. Nem lesz semmi baj, ne aggódj. És ígérem, soha többé nem veszítem el. ~ *Kérdés, kihez beszél gondolatban, de talán nem is olyan nehéz kitalálni a választ...*

Vendég

- Áh csak az összefoglaló órán volt, hogy segíteni kellett a nőnek megmondani, hogy van e esély arra, hogy megtalálja a fülbevalóját... kockajóslással kellett. Egy körbe kell két dobókockát bedobni, és a körön belül maradt kockák által adott szám összege adja meg a választ. Hálás, volt, amikor Igen lett a válasz... bár ki tudja, lehet, hogy csak illúzió volt a nő. Fogalmam sincs, hogy működnek az összefoglaló órák... de az Illúziómágiát nagyon remélem, hogy illúzió volt... *Mondja halkan, visszaemlékezve Damienre, a kisfiúra, akinek akaratlanul is ő volt a végzete...* - Ne aggódj... lehet, hogy idősebb már, de számold bele, hogy mágikus környezetben van, hátha ez meghosszabbítja az életét... vagy nem tudom, nem értek az állatokhoz... *Mondja zavartan, megvakarva a fejét.* - Kérdezd meg Falassiont vagy Aubreet, vagy valakit, hátha ők többet tudnak segíteni... *Mondja zavartan, megvakarva a fejét, majd rámosolyog Arira.* - Ugyan már, semmiség.

Vendég

- Szerintem az összefoglalókon minden illúzió, de fene tudja... *Végül elengedi Christ, és zsebredugja a fülbevalót; nem, nem teszi vissza a fülébe, jó az a zsebben.* - Nem megyünk be? A padok is vizesek, itt nem lehet leülni... De frizbizhetünk is. *Állával a színváltós játékszer felé bök, kezei persze zsebredugva, bár a frizbizés nem a kedvenc elfoglaltsága. De még mindig jobb, mint mondjuk a Scrabble.* - Mert mi volt illúziómágián? Én azért örülök, hogy már túl vagyok az összesen, ráadásul a vizsgákkal sem kell szenvednem... A környezet meg nem tudom, mennyire befolyásolja, de... Majd megkérdezem. *Nem repes az ötlettől, hogy meglátogassa Falassion professzort, vagy éppen Aubree-t, de talán valóban ez a legjobb megoldás. A Mester úgyse ad neki külön engedélyt, hogy lemehessen hétköznap Nellondba, tehát hétvégén kell benéznie Taniához...*

Vendég

- Remélem... *Motyogja, és csak nézi barátját, majd halványan elmosolyodik.* - Egy kisgyerekkel kellett tovább mennem... egy vámpír vagy démon vagy mi volt az ránk támadt... már majdnem kiért... majdnem... *Mondja halkan, tekintete elkomorul, ahogy megint látja maga előtt a fiút.* - Nekem szánta a tőrt. De őt találta el. A karjaimban halt meg. Ezért is remélem, hogy illúzió volt. *Mondja, majd megrázza a fejét, és mosolyogva néz barátjára ismét.* - De, reménykedem, hogy az volt, és Sovalon nem kockáztatja kisgyerekek életét... és szerintem mindenképpen kérdezd meg, vagy pedig holnapután menj le Nellondba... valaki csak tud valamit... és szerintem is menjünk, be, már Lilith sem elég energikus a frizbizéshez... *Ez nem igaz, de tudja, hogy barátját kire emlékezteti a frizbi...*

Vendég

*Ha Chris sem ellenkezik, akkor ő ugyanúgy, zsebredugott kézzel elindul befelé, miközben hallgatja a fiú szavait, és hümmög.* - Ne aggódj, egész biztosan illúzió volt, Sovalon Úrnő nem veszélyeztetne ennyi kisgyereket, hiszen biztos nem csak az halt meg, aki melléd került. Az összefoglalók amúgy is mind illúziók, szerintem. Majd megkérdezem, de... Nem igazán vagyok jóban egyik tanárral sem. *Még mindig eléggé lehajtott fejjel menetel, a kúriába meg szinte bemenekül, és az előcsarnokban megáll.* - Na, merre? Amúgy meg nehezen hiszem, hogy pont neked meg Lilith-nek ne lenne energiátok frizbizni... *Kissé erőltetett mosollyal néz le a kutyára, majd biccent Chris felé.* - De köszönöm.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 29, 2009 5:45 pm

//Mélyhűtő lekapcs...//

*Anna elmélázva kutat a fák közt. Egyelőre még nem tudatosult benne, hogy hol van és mit is keres itt. Minden olyan gyorsan történt. Mintha csak most indult volna el otthonról. Mintha még mindig ugyanaz a lány lenne, mint régen. Pedig már nem az. Már tudja, melyik világhoz tartozik, csak éppen nem ismeri. De azért jött, hogy megismerje...*
~El kell kezdenem vezetni egy naplót. Nem akarok többé felejteni.~ *Határozza el magát.*
*Hiába kutat a szemével, nem talál semmit, aztán meghallja Nick kiáltását. Vissza is megy hozzájuk és együtt örül Nickkel és Missel.* ~Milyen jól is hangzik ez: Nick és Miss. És milyen jó egy idegen helyen találni valakit, akivel már van közös témád.~
- Szuper - *mosolyog.* - Egy ilyen apróságot nehezebb megtalálni, mint tűt a szénakazalban. És mondd csak, ennek is van valami misztikus tulajdonsága? Mondjuk különleges vonzereje, mint a gazdájának? - *Hopsz, ez kicsúszott a száján, pedig az utolsó mondatot nem tervezte. Csak úgy jött.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 29, 2009 5:53 pm

* Mielőtt újra elhagyná, gyorsan a nyakába akasztja, és elrejti a pólója alá - egyáltalán nem szokta mutogatni, még most sem biztos benne, hogy jó ötlet volt Annának megmutatni. Az ember múltjához kötődő dolgokat nem szokta mindenkinek mutogatni, főleg, ha nem valami kellemes emléket ébreszt a viselőjében. * ~ Hülye. * Ez Miss egyedülálló és különleges véleménye. * ~ Köszi, ez nem újdonság. * Morogja oda neki félhangosan, de inkább gondolatban válaszol rá Nick. *
- Nincs, ez csak egy egyszerű medál. * Vonja meg a vállát, de rögtön felkapja a fejét az utolsó mondatra. *
- Hm, nem tudom... * Mosolyodik el, aztán oldalra dönti a fejét, és kicsit közelebb lép a lányhoz, lehajtva a fejét. Kíváncsian várja, tényleg ennyire nagy hatással van-e rá. *

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 29, 2009 6:03 pm

*Anna végleg elolvad. Ez úgy nyilvánul meg rajta, hogy kivörösödik, mint az érett retek. Szólásra nyitja a száját, de csak tátogás lesz belőle... Végül zavarában már nem tudja mit csináljon.* ~Ó, te sármos szívdöglesztő szoknyapecér! Nem kapsz meg ilyen könnyen.~ *Vagy mégis? Merthogy Anna lábai a földbe gyökereznek, mozdulni sem tud. Legszívesebben árkon bokron túl rohanna, de nem tud, nem engedelmeskednek a térdei. Végül már-már erőt vesz magán...*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 29, 2009 6:10 pm

* Három dolgot imád legjobban egy lányban, az első dolgok, amiket rögtön megfigyel. Mosoly, pillantás, és a pirulás. Nem igazi lány az, aki sosem pirul el, az ilyesmi támpontot ad a srácnak, hogy a lánynak nem lenne ellenére, ha messzebbre menne. Neki nem, csak Miss-nek, de a legfontosabb kérdés, hogy mikor nem? Nagyon jól ismeri már Nick casanova, és érzelmesebb oldalát is. Ez utóbbira a srác nagyon szeretne vigyázni, és épp ezért a daimón most lenyeli a csípős megjegyzését.
Aztán csökken a távolság a srác jóvoltából, mígnem az orrával végigsúrolja Anna arcát. Halvány mosoly fut át az arcán, és egy kicsit hátrébb lép, bár csábító a gondolat, hogy maradjon ott, ahol van. De még túl korai. Épp hogy ismerik egymást. *
- Mit is mondtál, szobát keresel? *

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 29, 2009 6:26 pm

*Anna szíve nagyot dobban, amikor összeérnek, de végül hálás a fiúnak, hogy távolabb lép. Mintha csak ekkor venne levegőt, nagyot sóhajt, becsukja a szemét is. Nyugalom és valami új érzés árad szét a testében, amit eddig nem tapasztalt.* ~Nem használ ki, ez jó jel. Vagy rossz?~ *Nem tudja eldönteni.*
- Iiigen, én is azt akartam mondani - *motyogja, lesütve a szemét. Felkapja a táskáját, és tekintetével Nick daimónját keresi. Csak hogy ne kelljen a fiúra néznie.* ~Még az is megeshet, hogy féltékeny leszek egy macira...~
- A vezetéknevedet se tudom. Nick kicsoda? - *keres gyorsan valami témát. Bár lehet, hogy nem kellett volna elterelni a témát a szobáról, hiszen jó irányba haladnak végre. De nem tud nem arra gondolni, hogy máskor is találkozzanak majd.* - Hogy foglak így megtalálni? Hatalmas a suli, talán több tíz Nick szaladgál errefelé.
~Persze, egyik sem olyan, mint te~ *De ezt már csak gondolatban teszi hozzá, okulva az előző esetből. Csak ekkor mer újra a fiú szemébe nézni. Kutatja az érzéseit, de mint egy páncélról, úgy pattannak le a kíváncsi tekintetek Nick arcáról. Különösnek találja a fiút, és pont ez fogta meg benne. Titokzatos, és persze azt sem kell lebecsülni, hogy jóképű.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 29, 2009 6:37 pm

* Nagy önfegyelemre tett szert az évek során, sosem enged a csábításnak, olyan ez, mint egy megszokás, de mégis milyen nehéz dolga van ilyenkor. Ő is egy sóhajjal zárja le magában az előzőeket, talán egy kis vágyakozás is vegyül a pillantásába, de aztán ugyanúgy elrejt mindent, ahogy az előbb. Már csak a megnyerő mosolya, és kíváncsi tekintete marad, bár ezt látni rajta a leggyakrabban. *
- Nick C. Maundrell. Christian. * C. Senki sem kérdezi, minek a rövidítése, és ő sem tartja szükségesnek, hogy bárkinek is elmondja. De hirtelen olyan érzése támadt, mintha kellene valami, ami ebben az iskolában egyes egyedül ehhez a lányhoz köti, márpedig jobb nem jutott az eszébe. *
- Nincs sok Nick. És nem kell, hogy te megtalálj. Általában én bukkanok rá mindenkire. * Kacsint rá, gyorsan terelve a szoba témát, még semmi kedve elengedni Annát. *

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 29, 2009 7:31 pm

*Kacsintás, neee, megint kezdődik.... Bár Annának egyáltalán nem volt ellenére ez az egész. Főleg, mert úgy érezte, nem egyoldalú. Nem tudta volna megmagyarázni, miért érzi ezt, semmi mást nem látott a fiú arcán - vagy nem vett észre -, csak a csábítás eszközeit. Látott már idősebb lányokat csalódni jóképű srácokban, és nem akart ugyanabba a hibába esni. Elolvadni egy tekintettől néhány hétre vagy még rövidebb időre, aztán egy másiktól meg hónapokig nyögni. Ő nem olyan lány, gondolta, bár az előbbiek meghazudtolták eddigi meggyőződésében.*
*Szoldian visszamosolyog, majd témát vált.*
- Te mióta tanulsz itt? - *kérdezi, közben pedig megindul a Kúria ajtaja felé, remélve, hogy a fiú követi.*
*Úgy érzi jó pár év korkülönbség van köztük.* ~Talán egyszer én is ilyen magabiztosan mozgok itt, de ehhez idő kell.~ *Kinyitja az ajtót, ám Nicket lesi közben, nem is figyel arra, hova lép. Meg is botlik az egyik lépcsőben, ám hamar rendezi a sorait. Végül is, kíváncsi arra, hova is érkezett.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 29, 2009 7:37 pm

* Az üresfejű jóképű pasiknak tényleg csak azon jár az eszük, hogy melyik csajt hódítsák meg legközelebb, és amint megvan az áldozat, már nem is olyan érdekes, új után néz. Ezt hívják vadászösztönnek. Nickből ez valahogy hiányzik, innentől kezdve az nem szolgál különösebb célt, hogy jól nézzen ki, ami tulajdonképpen nem is az ő érdeme, hanem inkább a szüleié. Egyszer majd biztos hálás lesz nekik érte. *
- Harmadikos vagyok. * Azt nehéz lenne megmondani, mikor kezdett el itt tanulni... * - De csak másodikban jöttem ide. *Főleg, hogy nem az elején, de nem traktálja ilyen unalmas dolgokkal a leányzót. Naná, hogy a kijárási tilalom ismét beleszól szegény srác dolgaiba, de azért a lány mögött lépdel. A botlásra csak elmosolyodik, és inkább megragadja a kezét, mielőtt orra esne, nem örülne neki, ha rögtön az első napon betörné az orrát. Aztán elkíséri a vendégszobák felé, udvariasan ügyelve rá, hogy a cipelő szerepben ő tetszelegjen. *

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 29, 2009 7:49 pm

*Harmadikos, az annyi mint... 17. Ejha.* ~Másodikban is ide lehet jönni?~ *Ezek szerint már másik suliban is tanult a srác, vagy csak vizsgákat tett... a lényeg, hogy egyáltalán nem olyan kezdő mint Anna. El is kél az ilyen támasz neki. A tapasztalt mentor nem csak az elesés kivédésében, de a tanulásban is besegíthet. Anna úgy érzi, jó barátra talált.*
- Köszi - *veszi át a csomagját a fiútól a vendégszobánál.*
- Hát akkor... akkor szia... - *a hangjából kiürült már a vidám csengés, és a semleges kongásnak adta át a helyét. Rekedt is már, késő van.* - Majd találkozunk. Minden jót! - *vár pár másodpercet, majd búcsút int és távozik abba a szobába, ahova a fiú elkísérte.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 30, 2009 8:35 am

*Szofia kicsit későn kelt, de már talpon van.Az udvar felé közeleg.Könyvével és medáljával.*~Vajon igaz az a történet?~*Morfondírozik.Miközben megy elrendezi csodaszép szőke haját.Gesztenye barna szemét megvilágítják a felkelő nap fényei.Leül egy padra.Kinyitja a könyvét.Olvasni kezdi.Az udvar még csendes.*~Vajon miért?~

Főkarakter : Evan Darian Hozzászólások száma : 129

*Ahogy a deridionos leányzó megjelenik az udvaron, egy másik alak is feltűnik az égen. Úgy tűnik a hegy felöl közeleg és hamarosan el is éri Szofiát, aki taln eddig észre sem vette, ugyanis szimplán csak leült egy padra. A közelgő alak nem más, mint a Szurdok ősi szelleme, tehát egy kísértet. A Nezabar birtok legaktív kísértete, aki itt kísért és kész. Először nem is szólítja meg Szofiát, hanem mögé libben, majd belekukkant a könyvbe, de mivel nem tud elég közel menni ahhoz, hogy ne vegye észre a lány, úgyhogy jobb is, ha inkább mégis felszólal.*
-Üdvözlet kisasszony! *Szólal meg zengő, túlvilági hangján a valah szebb időke látott kísértet. Bizonyára Szofia megijedhetett, mert hát mögötte van a szellem és nem láthatja őt.*
-Mi jót olvas kegyed ezen a kellemes, kissé borús, szombati napon! *Mondja és közben beúszik Szofia elé, immáron felfedve magát. És lám, tudja milyen nap van. Hát igen, az utóbbi időben rászokott, hogy figyeli a napokat.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 30, 2009 8:47 am

*Szofia nem ijedt meg amikor meghallotta a szellem hangját rég tudta, hogy ott van mögötte.Mivel igenis észre vette a jövevényt!*-Jó reggelt, Szurdok ősi szelleme!-*mondja teljesen nyugottan.Amint meglátta a szellemmet rögtön tudta ki ő.A könyvében voltróla szó.*~Kíváncsi vagyok ehhez mit fog szólni!~*Kuncogott.* -Ez a könyv a családomról maradt fenn.Én vagyok az utolsó.Levita.-*még mindig nyugottan felel.*

Főkarakter : Evan Darian Hozzászólások száma : 129

~Vajon honnan tudhatja, hogy ki vagyok? Habár elég híres személyiség vagyok az iskolában...~ *Gondolja amgában és derüsen tekint vissza Szofiára.*
-Ennek, most nem tudom, hogy örüljek-e, vagy sem. Egyébként honnan tudod, hogy egyik felmenőd sem lépett be az én világomba, a szellemvilágba? *Tesz fel egy evidensnek tűnő kérdést, de a válasz nem lehet egyszerű. Az egész szellemmágia igen bonyolult és nagyon kevesen érthetik.*
-Mely szak nemses növendéke vagy ifjú boszorkány? *Tesz fel egy újabb kérdést a szellem, mintegy célzásul, hogy az előbbi kérdést csak költői volt. Esetleg, ha Szofia még akarja feszegetni a témát, hát feszegesse.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 30, 2009 9:09 am

-Egyszerű!A könyvben benne lenne, ha így történt volna.A családom történetének minden apró mozzanata benne van.Deridonos vagyok.-*várja a választ.Hátha tud erre is pimaszul felelni a kísértet.*~Legalábbis íg kell lennie.~

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar