Fogadó

First topic message reminder :

*Toma és Amidala érkeznek meg Nellondba, ezer éve nem jártak erre, és ideje volt már, hogy kimozduljon egy kicsit a négy fal közül. Bár nincs miért csodálkozni, a tündesrác nagyon le van törve. Sőt, ez még talán enyhe kifejezés is. Mindenesetre most jön kiszellőztetni a fejét. Jó ideig sétálgat a negyedek között, gondosan elkerülve a sötét, sikátorokkal teli utcákat. Szokásos tünderuháját öltötte ma is magára, de ez most nem kékben, hanem zöldben és barnában pompázik. Haját kiengedve hagyta, soha nem kötötte össze, így most sem teszi meg. A hosszú, kék tincsekkel csak némán játszadozik a hűvös szellő, de ez egyáltalán nem zavarja* ~Ideje lenne, ha túllépnél rajta és foglalkoznál egy kicsit magaddal is. Nem hiába rángatlak mindenhová, vissza kellene végre térned a valós életbe~ *hallja gondolatban a nőstény tigris szavait, de nem mond rá semmit, nem tud rá mit mondani, így csak némán ballag tovább* - Üljünk be valahová *veti fel az ötletet a daimón, Toma pedig csak bólint és a Fogadó felé veszi az irányt, hiszen ez van a legközelebb hozzájuk, jelen pillanatban. Amikor belép az ajtón körülnéz, de tekintete azon nyomban a tündelányon állapodik meg* ~Ajjaj, mégsem volt túl jó ötlet~ *sóhajt Amidala, de most már nem mehetnek ki, biztosan észrevették már páran* - Szép délutánt! *köszön, majd elindul a lány felé* - Üdvözlöm kisasszony! *hajol meg cseppet a lány előtt* - Hogy telnek a napjai? *na igen, a magázódás, ez most már örökre megmarad, ez is azt a távolságot szimbolizálja, ami kettejük között van. Nem ül le, meg sem kérdezi, hogy leülhet-e, lehet, hogy a tündelány nem is akar társalogni vele* - Üdvözletem Clémence, Savonn! *hajol meg a daimón is, aztán leül társa mellé és onnan figyelget mindenfelé*


Ha belépsz a masszív fa ajtón, jobbra egy nagyobb teret pillantasz meg, 20 kör alakú asztallal.. A bejárattól balra mágikus biliárd asztal, hogy ha kedved tartja játszhass. És egy mágikus flippert is találsz, ami szintén arra vár, hogy játssz vele.
A bejárattal szemben a pult, ahol a fogadós tananyázik. Mögötte üvegszekrény, benne italokat látsz. A pult előtt sorban 10 bárszék, mindegyik előtt egy kis tál, benne sós ropogtatnivalóval.
A pult baloldalán egy ajtót pillantasz meg, a mögött van az iroda, ott találod a főnököt, Björköt.
A pult jobb oldalán, az asztalok mögött egy lépcső húzódik. Odafent szépen megvetett szobákat találsz, hívogatóan egy fárasztó utazás után.
A terem fa burkolású, a barna szín dominál, de az asztalok teteje vörös márványból készült, a székeken bíbor bőrhuzat. A falakon képek lógnak, és fényképek egy-egy nagy játszmáról, ünnepségről. Minden asztalon találsz egy itallapot.
Az ajtó mögött húzódik a házirend, és a tábla az árakról.

Áru:
Alkohol mentes italok:
Jaffa sör, Mézbor, Vajsör: 55 bronz
Alkoholmentes koktélok:
Tengerszemkoktél, Mámoros éjjel, Északi szél : 70 bronz
Bólék:
Keleti egzotikum, Részeg hajnal: 77 bronz
Alkoholos italok alkoholmentes fajtái, koktéltól, (bólétól) függően más ár. 80 bronztól - 3 ezüstig
Alkoholos italok: (csak felnőtteknek):
vérnarancs pálinka, Lángnyelv whisky, Szíverősítő , Paraszt - torok, Igazgyöngy pezsgő + az előbb felsorolt koktélok valamilyen alkoholos kiegészítővel : 86 bronz

Rostos üdítők :
barack, narancs, répa, sütőtök 43 bronz
Teák:
Citromos, barackos, piócás, felhő ízű, napfény ízű: 50 bronz
Rendelhető csemegék:
Medveszem keksz, szivárvány ízű cukorka, búzadara –szelet, édeslekváros-sós bóhócos chips: 62 bronz
Kérhető reggeli :
rántotta + 3féle feltét (kolbász, sonka, lecsó)
Kenyér + vaj, felvágott, vagy méz, vagy lekvár: 1 ezüst
Mindegyikhez jár tea vagy rostos üdítő
Vacsora:
egy tál leves + valamilyen üdítő , vagy kenyér feltéttel. 1 ezüst[/color]

*Nem hiszem hogy még sokáig bírom. Miután lekerül rólam, a blúz nemsokára követi a farmerom is. Egy szál fehérneműben fekszek alatt. Ő továbbra is kényeztet, majd keve elindul hasamon lefelé, majd legérzékenyebb pontomnál megállapodik. Érzem ahogy bugyim anyagát félre húzza majd ujjával kezd izgatni. Kézfejemet a számra szorítom hogy ne sikoktsak fel az élvezettől. Csillagokat látok a gyönyörtől amit nekem nyújt. Izzik körülöttünk a levegő és szívem gyorsabban ver mint eddig bármikor. Még egyik kezemet a szcjmra tapasztom a másikkal a lepedőt markolászom, ahogy hátam ívben feszül meg a gyönyörtől.*
//Fagy//

*Hihetetlenül élvezem amit csinál. Annyira lángol a testem hogy le kell vennem a blúzomat. *-Ne... nem. Ne is figyelj rám.*mondom mosolyogva. Lassan csillagokat látok ahogy egyre lejebb halad. *~Még! Még többet akarok belőle. Ez a hihetettlen boldogság. Soha többé nem tudnék mással lenni. Csak Ő kell nekem. Ő mutatta meg nekem milyen is az igaz szerelem.~*cikáznak fejemben a gondolatok és egyre hangosabban sóhajtozok, és nyögdécselek.*

*Attól fél hogy bajom esik. És még jobban fél attól hogy miatta sérülök meg. Eddig csak olyan férfiakat ismertem akik nem törődtek azzal mi van velem. Csak elvették amit akartak. Ezért is vonultam el a világ elől. Bele fáradtam a dolgokba. Az sem érdekelt ha meghalok. De Ő megváltoztatott. Elkezdi följebb húzni a blúzomat, majd melleimtől indulva elkezd csókolgatni egész a hasamig. Ahogy csókolgat, egész testemben megremegek, és ahol hozzám ér parázslik a bőröm. *-Kérlek ne kínozz. *suttogom ahogy a lepedőt markolászom. Egyre töbször akad el a levegőm, és egyre többet nyögdécselek.*

//olvad//
*Elvigyorodom mikor aztmondja kínzom a szépségemmel. *-Nem vagyok olyan szép. *mondom halkan. Továbbra is hátába kapaszkodva ölelem. Felkuncogok mikor arról beszél milyen súlyos is. *-Nem épp erre gondoltam. *suttogom fülébe és utánna óvatosan fülcimpájába harapok. Lángol a testem mintha mágján akarnának elégetni. Nagyon vágytam egzolyan férfira aki figyelmes és szeret, én pedig viszont szerethetem. És végre megkaptam. És ha másért nem is ezért hálás vagynk az életnek. Mellette elszálnak félelmeim. És önmagam lehetek, Eden és nem pedig Elisabeth a maffia vezér.*

*Érzem hogy a csókok közben elvigyorodik. *~Kis öntelt. Hambr átvette az irányítást.~*vigyorgok én is. Kezdem úgy érezni hogy a blúzom égeti a bőröm. Mintha mindenem lángolna. A feszültség csak úgy szikrázik körülöttünk. *-Nem... nem bírom tovább.*kapkodom a levegőt. *-Miért... kínzol?*kérdezem és egy hevesebb harapásánál hátra vetem fejem és ívben feszül meg a hátam. Hihetetlen ahogy így képes felizgatni pedig még el se kezdtük. Érzem ahogy keze blúzom alá siklik. Össze rándulok az érintésétől. Mintha áram cikázna végig testemen. *-Még mindíg attól... félsz hogz összetörsz? *kérdezem ahogy oldalra billentem fejem hogy jobban élvezhesrtem heves kényeztetését. *

*A vad csók után a nyakamhoz hajol és elkezdi csókolgatni és óvatosan harapdálni. Már most kapkodom a levegőt, és a szívem majd ki ugrik a helyéről. Ajkaim mosolyra húzódnak és egyre többet szakadnak fel belőlem sóhajok. Egy pillanat ra felemeli a fejét és a fülembe súgja hogy szeret. Majd újra a nyakamat kényeztetni. Hátát simogatom ahogy kényeztet. Ahogy ölelem én is elkezdem csókolgatni a vállát és nyakát. Szeretném ha Ő is ugyan úgy élvezné ahogy én. Újra végig szántom körmeimmel a hátát. Kölcsönösen szítjuk egymás vágyát. Már alig bírok magammal. Annyira beindít ahogy a nyakamat harabdálja. *-Bárcsak... örökre megállna az idő.*suttogom nehezen. Mert már alig kapok levegőt.*

*Úgy látszik az oldala az egyik érzékenyebb pontja, mert mikor végig húzom rajta a körmeim halkan felsóhajt. Mosolyogva hagyom hogy vadul megcsókoljon.*- Szerintem se fogunk túl sokat aludni. *nevetem el magam. Megkérdezi hogy akarom -e ami igen jól esik. Mosolyogva érintem meg az arcát, majd egy aprót biccentek. *-Csak tedd amit szeretnél. *suttogom halkan. Közben újra végig simítok az oldalán. Vágyom az érintésére a heves csókjára. Imádom ahogy hozzám ér. Heves és még is lágy. *-Szeretlek.*suttogom fülébe ahogy magamhoz szorítom.*

-Biztos nem egy álomkép vagy? *Kérdezem halkan és most oldalán húzom végig körmeimet. Persze nem erősen csak hogy ingereljem. Érzem hogy szívem felgyorsul ahogy szemébe nézek. Kék szemei szinte szikráznak. Érzem hogy rikerült feltüzelnem Őt. *-Mir e gondolsz most? *kérdezem halkan ahogy kicsit felemelkedem és közelebb hajolok hozzá. Ajkammal végigsimítok az övén, de nem csókolom meg. *-Mit szeretnél tenni? *kérdezem hakan. Próbálom fokozni a hangulatátt. Ami a reakcióiból úgy néz ki, hogy nem hagyja hidegen a dolog. Halványan mosolygok, ahogy továbbra is a szemeit figyelem.*

*Halványan elmosolyodom azon amit mond. Hiába az egyedüllét és a félelem mélyen bele dszi magát az ember szívébe és lelkébe. De lassan hozzá szokom ahoz hogy van valaki velem, és végre megtapasztalom hogy milyen is az igaz szerelem. Meglepetésként ér a heves csók. Pláne mikor hirtelen a hátamra dönt. Karja alatt átnyúlok és magamhoz ölelem. Ugyan olyan hevesen viszonzom csókját. Körmeimmel lágyan végig szántok hátán. Mikor megszakítjuk a csókot, zihálva nézek a szemébe. *- Köszönöm. *mosolygok rá.*-De lehet hogy valamit félre értettem. *mosolygok sunyin majd izmos mellkasára simítom tenyerem. Lassan behajlítom az ujjaim és óvatosan lassan végighúzom körmeimet melkasán egészen kidolgozott hasfaláig.*

-Nem nincs baj. *suttogom. Nem akarom most ezzel zaklatni. Most nem akkarok ilyesmivel foglalkozni. Lehet csak én bonyolítom a dolgokat. És csak rémeket látok. *-Ne aggódj csak ostobaságokon jár a fejem. *próbálok rámosolyogni. Mikor kicsit lehiggadok óvatosan megcsókolom hogy megnyugtassam. *-Ne is törődjünk vele. Néha túl komplikálom a dolgokat.*teszem hozzá ránézve. A szemei a gyér fényben mintha ragyognának. Óvatosan megérintem az arcát, mintha csak egy tűnékeny jelenés lenne. *-Néha attól félek hogy egy nap felébredek és nem leszel mellettem mert csak álom voltál.*suttogom és az arcát továbbra sem engedem el.*

*Ahogy megölelem, érzem hogy viszonozza az ölelésem. Kellemesen megborzongok ahogy a hajamba túr. Élvezem azt hogy törődik velem. *-Szeretlek Steven. *mondom ahogy szorosan hozzábújok. Nem akarom hogy észre vegye hogy könnyek gyűlnek a szememben. Nagyon félek hogy elveszítem mert, az elmúlt két napban rossz érzésem van és furcsa álmok gyötörnek. *

*Halvány mosolyal az arcomon hallgatom amit mond. Kicsit elgondolkodtatt amit mond. Nem szeretek az idő múlására figyelni. Érzékenyen érint a korral kapcsolatos dolgok. Sok különleges személy vesz körül odahaza. Vámpíroktól az angyalokig akik mind hosszú, vagy épp örökéletűek. Lehet ezért utálom a koromat. Mert csak egy gyenge ember vagyok aki bármikor meghalhat. Kialszik az élete akár a gyertya lángja. *-Én inkább bele se gondolok az idő múlásába. Szépen figyelmen kívül hagyom. *mondom hallkan. *~Igen. Csak elfordítom tekintetem a pergő homokóra szemeiről. És nem figyelek rá. Bár tudom ezzel nem oldom meg a dolgot. És az időt sem álíthatom meg. De nekem így könnyebb.~*gondolkodom ahogy fölemelkedek majd átölelem.*