Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó

Vendég

First topic message reminder :

Csónakázó- és Fénygömb tó

A tükörpalota mellett észrevehető egy kicsiny ösvény. Nem túl nagy, de ahhoz kitűnő, hogy egy szerelmes pár egymás mellett elférjen rajta. Ha ezt az ösvényt követed egy kis idő után egy mesés helyhez érkezel. Ugyanis egy hatalmas terepre érkezünk, aminek nagy részét egy kristálytiszta vizű tó foglalja el, fölötte pedig - valószínűleg valamiféle mágiának köszönhetően- ezernyi világító pontocska, vagyis fénygömb lebeg. Ha jobban megnézzük őket, láthatjuk, hogy olyanok mintha apró, sárgán lobogó tüzek lennének. Viszont hozzájuk lehet érni, nem égetnek meg senkit és semmit, sőt, még odébb is lehet tolni őket, de nem lehet elvinni. Csupán fényteremtés céljából vannak ott, semmi másra nem jók. Némelyik egészen közel van a vízhez - néha akaratlanul is hozzá érnek az itt tartózkodó mágusok.
A tó szélét nem túl nagy nád, gyékény és néhány szikla szegélyezi. Az út folytatása egy mólóhoz vezet, melyhez csónakok vannak kikötve. Bárki eloldozhatja őket, ha éppen csónakázni van kedve. Ha esetleg nem szeretnének evezni, a csónak magától kezd körözni a tavon. De ha valaki evezni akar, azt is megteheti és kedve szerint úszkálhat. Nem messze a mólótól található egy füves rész is, ahol napozni lehet. Viszont nagyjából ez az egyetlen olyan hely, ahol közvetlen napsugarakkal találkozunk. Ugyanis a partot fűzfák szegélyezik, melyeknek ágai egy kis mágia segítségével a tó fölé nyúlnak, hogy így félhomályt teremtsenek a fénygömbök segítségével. Remek kikapcsolódási hely ez, hiszen, a tó szinte könyörög, hogy csobbanjanak bele. A kis terepen folyton megnyugtató csend uralkodik, hacsak néhány diák és madárcsicsergés meg nem töri ezt a csendet. Különösen szép ez a hely az esti órákban, amikor is a fénygömbök az egyetlen fényszolgáltató eszközök.

Tisztás és csobogó

A liget a sziget keleti részén helyezkedik el, nem messze a mocsár határától és több részből áll. Egy nagyobb tisztásból, egy barlangból, egy kisebb épületből és annak föld alatti pincéjéből. Egy védőburok veszi körül, amit külső járókelő nem léphet át, és nem engedi be az időjárás viszontagságait sem. Csak egyféleképpen juthatsz be ide, a Társalgóban lévő hollón körbepördülve. Ahogy megérkezel láthatod, hogy a külső időjárás tökéletesen látszik a kupola alól, így a hangulata meg van, de nem ázik meg senki, és egy adott szobahőmérséklet van bent. Legtöbbször egy halk háttérzene hallatszik az időjárásnak megfelelően, bár aki csendet szeretne egy csettintéssel azt is varázsolhat. A talajt fű borítja, és a tisztást fák övezik. Ami kilóghat kissé azok a fotelek és kanapék, bár mind rönknek és mohos fának hat, igaz kényelmességük az eredeti bútort idézi. Néhány kivágott fa tönkje adja az asztalokat.
Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 14 Liget2

Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 14 Liget2

Békés, és csendes hely ez, ha csak kicsit beszélgetni akarsz, és kényelmes, ha épp el akarnál menekülni kicsit a Társalgó zajától, hogy itt tanulj a következő órádra. Érezhetően átjárja a mágia, itt néha úgy érezheted, hogy még a végrehajtott bűbájaid is jobban sikerülnek...
Megérkezéskor szemben veled a Tükörpalotát csodálhatod meg, balra pedig a Zenei csobogó és az Árnyak barlangja helyezkedik el.

(Zenei csobogó)
Az Liget szélén található egy kis erdő. Az erdő közepén, meg egy kis tisztás, ahol egy kis csobogó van. Gyönyörű kristálytiszta vize csak úgy szikrázik a besütő nap sugaraitól. A csobogó vizének hőmérséklete kellemes. Se nem hideg, se nem meleg. Bele se igen lehet fulladni, mivel mindössze térdig ér a víz.
A csobogót körülvevő tisztás pedig még több szempontból érdekes. A mindig zöldellő fákon rengeteg madár fészkel, így a környék, mindig madárcsiviteléstől hangos. A madarakon kívül, még mókusokkal és apróbb emlősökkel találkozhat itt az ember.
A tisztáson, minden évszakban más színben pompáznak a virágok. Tavasszal minden a rózsaszín és a lila árnyalatait veszi fel. Nyáron az egész tájat sárga és élénkpiros virágok borítják. Az őszi időszakban a narancssárga és a rozsdavörös virágok a dominánsak. Télen pedig a fehér és a kék ad télies jelleget a tisztásnak.
A tisztást belengő virágillat és lágy madárcsivitelés kellemes és megnyugtató. Nagyon jól lehet itt relaxálni és tanulni egyaránt.

-Igen, nagyon. Mentalistaként minden érdekel ami az elmével kapcsolatos, szóval be vagyok sózva rendesen. Ha nincs kedvenc tantárgyad meg utált sem az tök jó, szerencsés vagy. Nekem azért akad olyan amit utálok, de hát az úgyis tiltott, meg van ami nem annyira megy, de az meg úgy sem elsödleges, úgyhogy hasonló igy a helyzet nálam is. Fiúk? Sosem izgattak annyira, szóval meg vagyok velük meg nélküluk is, egyik sem gond vagy baj. *mondja vidáman Panni, majd megjegyzi* -Viszont ha nem gond, akkor nekem már lassan mennem kéne, mert a mamámnak kell baglyot küldenem...*mondja csendben, majd segít Mirának kicsónakázni a partra, majd kiszállnak és ha Mira még menni akar egy kört meglöki a csónakját, ha pedig nem akkor együtt indulnak a Kúria felé.*

*Már elmúlt 10 óra, viszont Trixi még nem álmos. A társalgóban ücsörgött, amikor látta, hogy valaki eltűnik a Naxeldir hadiszállására. Elgondolkozva állt fel, majd indult meg az Eramires viharmadár felé, de végül az Allidonos mellett döntött. Megpördült a madáron, és hamarosan ott találta magát az Allidon Ligetében.
Még soha nem járt itt a lány, gy egész új neki a látvány, de mindenképpen tetszik neki.A kis burában kellemes szobahőmérséklet van, nincs olyan nagyon meleg, mint odakint, habár ilyenkor már azért hűl le a levegő, itt mégis kellemesen érzi magát a lány. A piros pöttyös top van rajta, nagy masnival a mellén, egy fehér öv van a derekán és egy zöld, szintén masnis miniszoknyát visel, fekete topánkával. Kicsit ide hozta hazájának színeit, így aki ismeri Magyarország zászlaját és tudja, hogy a lányka magyar, biztosan felismeri a miértjét a ruhái színeinek. A ligetben halk csobogást hall, így a kis erdőn keresztül a zenei tisztáshoz és csobogóhoz sétál. Gyönyörű, piros és sárga virágok borítják a tisztást és néhány madár még mindig énekelget, apróbb mókusok futkároznak az fákon. A csobogó gyorsan szeli át a tisztást, Trixi pedig alig bír ámuldozni.*
~Ez gyönyörű!~*csak ennyi jut eszébe, így egyszerűen csak áll a tisztás mellett és nézi a vizet, amin megcsillan a Hold fénye. Telihold van. Vagy legalábbis a napokban az volt,még nem látszik, hogy fogy a Hold.*

Ruha

*Miután végre sikeresen felállt sokkal jobban érezte magát, elvégre kevésbé érezte magát alacsonyabbnak vagy kiszolgáltatottnak. Figyelte milyen reakciókat vált ki új ismerőséből általánosan nem kedvelt modora.* -Minden bizonnyal, itt nincs füstszag.* Elfintorodott, ahogy eszébe jutott szép fehér ruhájának kellemetlen szaga, a finom anyag hamar bevette. Meglepődött rajta, hogy mennyire félvállról veszi a dolgokat ez az ismeretlen diák és kutató pillantást vetett rá, először az arcvonásait fürkészte, majd a ruházatát, hogy megtudja mely szakból is való. Hümmögött mikor a fiú azzal jött most nem dolgozik és nem ad át üzeneteket. Talán a fene nagy büszkéségét súrolta a kijelentés, ezért ez akár a nemtetszés jele is lehet. Ám több szót nem fecsérel ennek az ügynek a firtatására. Csak hogy, a fiú megemlíti nevetését, aminek fültanúja volt, amire a lány dacosan pillant a másikra. Tartását még merevebbé vált, és az arca is olyan volt, mint egy macskáé amelyik fújtatva kergetné el támadóját. * -Inkább undok csaposok! * Bár gúnyosnak szánta a megjegyzés sokkal inkább emlékeztethette az ismeretlent egy óvodás kislány durcás válaszára, mintsem bármi másra. Mellkasa előtt keresztbe fonta Eva a karjait és már csak az hiányzott, hogy nyelvet öltsön hozzá. Saját kicsit éretlen viselkedésén zavarba jött ahogy rájött. * -Szóval semmi közöd hozzá. * Próbálta leplezni zavarodottságát több-kevesebb sikerrel és annak örült, hogy legalább nem az énekét hallgatta meg a fiú. Igaz, akkor lehet félig elbájoltan lépett volna ide hozzá. Érdekesnek tartotta a bemutatkozást, hiszen miért is kellene külön nevet használnia a munkahelyén, ha eleve az arcát adja a dologhoz. Persze nem firtatta, magánügy ki miként intézi a dolgait. * -A Rensz jobban hangzik. * Jegyezte meg kicsit eltűnődve s bemutatkozott ismételten a véla. * -Evangeline Elovics, bár már a pubban is említettem. * Tette hozzá enyhe sértődéssel a hangjában, amiért nem emlékezett rá Lincoln. Tisztában van vele, hogy sokan megfordulnak azon a helyen és nem jegyezhet meg minden egyes arcot, mégis ilyen a természete. Érdekesnek találja, a fiú hobbiját, miszerint csoportokba sorolja a vendégeket, olyannyira, hogy még kuncog is a dolgon. * -Ohh.. Nos, akkor sorolj az olykor megbotló, ritkán betérő félvélák közé. * Vetette fel a lehetőséget és karjait oldalra kitárva lábát meghajlítva pukedlizik Lincoln úrfinak. A fajankó említésére, aki fellökte fintort vágott, majd önelégült mosoly jelent meg az arcán. * -Nagyon helyes! Megérdemelte az a faragatlan tuskó! * Vágja rá gyorsan és büszke magára, hogy miatta kitették a szűrét annak a fickónak. Feltűnik a vélakisasszonynak, hogy elég gyakran forgolódik vissza az ösvény felé a fiú. Oldalra döntve felsőtestét kukucskál mögé mi lehet olyan érdekfeszítő arra. Hamar megkapja a választ erre a néma kérdésre. * Ó! * Jött az első reakció a lánytól, amit aztán nevetés kísért. * -Ha gondolod visszavezetlek a kastélyba. * Ez úgy hangzott, mit ha kézen fogva akarná vezetgetni, de szó sincs ilyesmiről, a gondolattól is irtózik, hogy egy idegen hozzá érjen. Kevesektől tűri meg, s még kevesebbeknek engedi vagy épp szereti. Elindul a mólón visszafelé, már ha a Lincoln vissza szeretne jutni most a kúra biztonságot nyújtó falai közé. Nemrég említette mennyire jó a friss levegőn és kiszellőzteti a fejét, talán maradna még, hogy kipihenje a munka utáni fáradalmakat. * -Érdekes, hogy csak puszta véletlen folyamán rátaláltál a kis ösvényre, ami ide vezet.

Vendég

* Lazán zsebre tett kézzel sétál oda a lányhoz. Talpa alatt halkan felnyöszörögnek a móló korhadt fagerendái. Hallotta, hogy a szőke, csak úgy nevetett a semmin, és ezt igen érdekesnek találta, mivel nem látott rajta kívül senkit. Hátranéz a cuccaira, majd a lányra. Zúg még a feje, és furcsa a fiúnak, hogy hiányoznak a jól megszokott alapzajok, úgyhogy vissza is kérdez.* - Tessék? Ja.. Aha. * Válaszol semmilyen hangszínnel és a vízre, majd a túloldalra tekint.* - Kocsma után kellemes az ilyen hely. * jelenti ki. A száraz kérdésre csak lenézően tekint a négykézláb ücsörgő szőkére, s szintén nyersen válaszol.* - Hogy üzenetet adjak át? Óh dehogy.. Most nem dolgozom. Sőt, nem is te vagy az oka, hogy idejöttem. Munka után kell egy kis kikapcsolódás.. Nem igaz? Egyszerűen csak sétálni volt kedvem. * Vonja meg széles vállát. Hátrafésüli a haját.* - Séta közben aztán meghallottam, hogy nevettél.. Képzelt barát? Kákalagok esetleg? * Kérdi gúnyolódva, s halovány mosoly árnyéka játszik arcán. A fiú élvezettel lélegezte be a friss levegőt. Szögletes vonásain látszott, hogy megkönnyebbült.* - Ahhh, ez hiányzott...! * Arca hirtelen megmerevedett és biccentett oldalra egyet.*
- Elárulhatnám.. Bizony. * Más lehetséges, hogy már nekiesett volna a lánynak, de Lincolnnak ez még csak az eszébe sem jutott. Miért pazarolna energiát egy marcona lányra, kit még nem is ismer. Sőt, a távolságtartás és a hideg közöny közös jellemzőjük. Lincoln pedig az az ember aki: Megérti amit mondanak neki, és válaszol is, csak éppen, nem különösen érdekli őt semmi, csak ő maga. Önző egy fiú, de valahol mindenki egy kicsit.* - Lincoln. A nedaviai pubban Rensz. Na és téged? * Kérdi. A második nevét nem tartja fontosnak, hogy elárulja.* - Unalmamban különböző kategóriákba sorolom a vendégeket. Több fajta is akad.. * A part menti fűzfák ágairól ismét a lányra tévednek a szürke szemek.* - Téged nem tudtalak besorolni egyikhez sem. Ritka, hogy ő kezdeményez beszélgetést, egyáltalán nem egy nyitott jellem. Sőt, elég nehéz kiismerni, hogy a felvett maszk mögött ki is áll igazából. Ez senkinek nem sikerült eddig.* - A vendéget aki fellökött amúgy.. A bejáratnál lekapcsolták, ki lett tiltva a helyről. Nem először csinált már ilyesmit. * Kezd valami beszélgetés félét.* - Azt hiszem... Eltévedtem amúgy. * Hátranéz ismét a cuccaira. Már azt sem tudja, hogy merről érkezett.*

*Még csak azt se tudja miféle dallamra énekel, jobbára csak dobálózik a szavakkal egy általa jól ismert zene alapjára. Békésnek és meghittnek találta ezeket a perceket a gondolataiba mélyedve. Váratlanul nevet fel, pedig senki ember fia nem mesélt neki viccet, de mókásnak tartja ezeket az érzelgős pillanatokat. Dala elhallgat ezzel az együgyű kis nevetéssel együtt, hogy önvizsgálatot tartson. Azonban ez nem olyan egyszerű, főleg mert léptek zaja hallatszik a móló másik végéről, így a lány megpördül a térdén. Arany libben meg és csapódik kicsit az arca elé a hirtelen mozdulattól. Az érkező alakot könnyedén kiveszi a kis lángok fényében, de így szinte négykézláb kiszolgáltatottnak érzi magát. * -Igen, emlékszem. * Veti oda szárazon miközben feláll, így legalább nem kell olyannyira felnéznie a másikra. * -És? Azért jöttél hogy megmond átadtad az üzenetet? * Talán elhamarkodott a lánytól ez a főlényesség, hiszen most nincsenek alá és fölérendeltségi viszonyok. * -Viszont, ha már itt tartunk akár el is árulhatod a neved. * Vetette fel a vélakisasszony miközben végigmérte az előtte álló alakot. Veszélyforrást kereset, lényegében arra próbált rájönni meddig mehet még el a másikkal szemben. Van aki már csak ezért nekiesett volna, hiába nem mindenki van kibékülve a stílusával. Mivel még most is megtartja főlényes és kissé lekezelő modorát amit még a pubban tapasztalhatott az ismeretlen alak. *

Vendég

* Vége az első hétnek. Örömmel vágja le a rongyot a pultra, és veszi a hátára tarisznyáját, hogy végre hazainduljon. Ő hagyta el utoljára a Nedaviai pubot. Lekapcsolta a villanyt, majd halkan bezárta maga mögött az ajtót. A pubig és a vissza vezető utat a kúriába azt hitte, hogy megtanulta már, de talán túl sötét volt, vagy az egyik utca jobban volt kivilágítva, s a fiú teljesen rossz irányba kezdett el sétálni. A kellemes est hűs levegője érte a fiú arcát.Tudta ő nagyon jól, hogy eltévedt, de a tücsök ciripelés és a vízcsobogás, egészen nyugtatóan és hívogatóan hangzott. Végre nyugalom. Sehol zűrös a zűrös emberek és zajos idegenek.. Nem hallja a székek nyikorgását, a korsók összekoccanását, a füttyentéseket, s a poharak szilánkokra törését. Az allidonos tó partjához érve, először csak megállt egy padnál és levette az egyenruháját. Utálta annak színét és az alkohol illatát. Azután ledobta a tarisznyáját is. Nem féltette otthagyni, hiszen semmilyen érték nincsen nála. Nem olyan gazdag családból származik a fiú. Vagy csak még nem is tud róla. Elfekszik a puha pázsiton miközben a vizet nézi. Az egyik mólón aztán a képbe nem illő alakot homályos foltját veszi ki. Rajta kívül eleddig nem is vett észre mást. Odamegy hozzá. Most nem vendég a lány, nem kel úgy viselkednie.* - Lám a bosszús vendég. * Szokásos csibészes mosolya ül ki az arcára, ami lehet , hogy kissé gonosznak tűnne. ha világos lenne, de most sötét van. Egyetlen világos a szempár ami keresi a tekintet viszonzását.* - A "kölyök" vagyok, ha még emlékszel...

* Evangeline a kis pubos félresiklása után a kastélyba tért vissza. Ott egy gyors átöltözést követően, mikor is a fehéret feketére cserélte, ismét a szabadba indult. Ilyenkor már esze ágában sincs lemenni Nelldonba, sokkal inkább az éjszakai sétájára indul és ha szerencséje van akkor összefut Frostburnnal is. Érdekes módon elég sok időt töltöttek ketten együtt azon a helyen ahova most a lányka készült s épp ezért bízott abban, hogy itt találja. Ám hiába sietett végig fekete farmerében, sportcipőben a kúrián, húzott garbót, hogy sokáig kint tudjon ejtőzni a tünde bizony nem volt itt. Csalódottan sóhajtott, mikor a kis ösvény végére ért és bár egyedül van, elindult a hangulatos megvilágítású tó felé. Félreértés ne essék, még mindig megvan a víztől való rettegése és nem mostanában fog elmúlni, de igyekszik ezzel szembenézni. A mólóra ül, majdnem teljesen a végére, a víz mozdulatlan tükröződő felületét figyelve. Kellemes emlék csusszan elméjébe, mikor a tündefiúval kettesben csónakáztak itt. Mosolyt csal arcára ez a kép és énekelni kezd, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga tőle. *

* Egy percre megnyugszik mikor Lizt épen látja és mire mondana neki valamit már cseng a füle és mire ismét szólni akarna már kint találja magát.*
- Jól vagy?* Kérdezné a lánytól de hallja,pontosabban nem hallja a szavait.*
- Hallassz?* Üvölti el magát teli torokból de még így sem hall semmit.*~ Megnémultam vagy süket vagyok?~* Felkap egy követ és a vízbe dobja de nem hallja a placcsanást.*
- Süket vagyok* Liz arcán látja,hogy ő is hasonló problémákkal küzd. Fejlehajtva megy vissza Lizzel a halókig. Nem tud mit kezdeni magával. Zavarja az,hogy a lecsavarták a világ hangerejét számára. *~ Talán elmúlik~* A nagy detonáció miatt érthető,hogy egy darabig csengett a füle,de a süketség váratlanul érte. Minden estre most legalább lesz alkalma csendben megemésztenie a ma történteket.*
// Köszi a mesét NAGYON NAGYON NAGYON JÓ VOLT!!!!! Smile

//

*A lények úgy tűnik, hogy felbátorodtak a sötétben, hiszen immár a vízben közelítenek a betolakodók felé. Az egyik lény el is kapja Liz lábát, de David gyorsan reagál és lefagyasztja a szörny kezét (vagy bármijét, azt nem írtad!), így a szörny nyüsszögve-morogva csúszik vissza a vízbe, elengedve Liz lábát. A leányzó gyorsan visszamászik a matracra, majd egy robbanást idéz elő, ami - valljuk be - egy barlangban igen botor dolog. A robbanás hatalmas hanggal és fénnyel jár, így a lények riadtan visítanak fel, kapnak a szemükhöz és rohannak vissza az üregükbe, szabadon hagyva az utat a dákoknak. Azonban mivel a robbanás elég nagy zajjal is jár, az biztos, hogy a párocska egy darabig nem igazán fog hallani. A robbanás előidéz egy nagyobb hullámot, ami a magával viszi a matracot. Sebesen úsznak kifelé a barlangból és hamarosan a csillagos ég alatt találhatják magukat. Hogyha visszatekintetek, akkor még látják, a barlangot, amin látszik, hogy nem régen robbanás történt, hiszen törmelékek csúsznak le a barlang külső részén, valamint füst is kering a barlangban. A tó vize tovább úsztatja a matracot, és hamarosan a két diákot füst, köd szerű anyag veszi körül. Amikor ismét hátranéznek, immár csak az Allidon ligetén lévő csónakázó tó partjánál találják magukat. Úgy tűnik, hogy egy furcsa varázslat megtréfálta a párt, így jobban teszik, hogyha most gyorsan visszatérnek a szobájukba, mielőtt még valami történik velük. Sajnos a robbanás mellékhatással is jár: Liztől nem volt okos dolog egy szűk barlangban robbantani, hiszen a hanghatás miatt az elég veszélyes. A két diák hamar rájöhet, hogy nem igazán hallanak semmit a hatalmas robbanás miatt, így 24 órán keresztül sajnos kénytelen lesznek süketet játszani, amíg fel nem épül a fülük.*

//Köszönöm a részvételt, remélem tetszett. A varázslatokat még nem árt gyakorolni, a 24 órás süketséget pedig kérem kijátszani. Jó éjszakát, sziasztok!//

*Örül, hogy sikerül egy kis fényt gyújtania, még ha rövidke időre is. Arra azért elég a fény, hogy lássa milyen helyre kerültek. Nem épp így tervezte a mai napot, így nagyon reméli, hogy hamar kijuthatnak. A vízre pillant, ami elég vöröses, mintha vér lenne. Erre aztán már végképp elveszti a türelmét, szeretne minél gyorsabban hazakerülni innen. Mikor az egyik lény elkapja a lábát, felsikít, majd lecsusszan a matracról, hiába is kapaszkodik. Szerencsére Dave hamar reagál, és igyekszik leszerelni támadóját. Ha sikeres volt, Liz visszakászálódik, és gyorsan újra fényt gyújt, egy biztató mosoly kíséretében.*
-Köszönöm. *Leheli, majd gyorsan valami varázslaton agyal. Be is ugrik neki egy, és mivel hirtelen nem jut eszébe jobb, hát nekiáll.*
-Luxosio. *Mondja, miközben támadóik felé suhint a pálcájával, remélve, hogy ezzel talán sikerül egy kicsit távol tartani őket, vagy még jobb esetben likvidálni mindet.*
-Most mi a francot csináljunk? *Pillant kérdőn a fiúra, bár nem tudja, mennyi ideje lehet ezt megbeszélni.*

//Fényrobbanás:
Leírás: Az illuzionista a környezetében már meglévő fényt használja fel főkuszáltan, mely a kiválasztott helyszínen fizikai robbanást idéz elő. Kezdők eleinte 3*3 méteres területen képesek robbantani, évfolyamonként ez 1*1 méterrel nő, valamint illuzionistáknak még +1*1 méter. A robbanás fizikai sebesüléseket okoz, igen hatékonyan alkalmazható támadásra pl. sötét lények ellen is, de ha csak rá akarunk valakire ijeszteni, akkor is bátran használhatjuk, és csak a közelébe irányítjuk a varázslatot.//

* David is gyorsabban kezd lélegezni amikor meglátja azokat a kis szörnyeket. Igen a denevérekkel határozottan jobban jártak volna. Mikor az egyik lény Liz után kap előrántja a pácáját *
Glacius exitus * Nem jutott jobb az eszébe,de ezzel sikerült hatástalanítani talán a Lizre támadó szörnyet.
- Liz jól vagy?* Kérdezi a lányt és kétségbeesetten keresi a sötétben. *
- Liz? Liz? * Kétségbeesetten kiabál válaszra várva. Tehetlenül tartja a pálcáját remélve,hogy minél később térnek vissza a támadóik*
//Elemi Harci Mágia III. , Elsődleges mágiaága
Leírás: Olyan elemi mágia, ami képes élő szöveteket jéggé fagyasztani. Természetesen ehhez koncentrációra van szükség, és a mágiahasználó akaratára. Igen hatásos támadó mágia, fagyási sérüléseket okoz, akár vérrögöt is okozhat. A megfagyott részeket nehéz helyreállítani, hiszen a szövetek teljesen elhalnak, a vér kikristályosodik. Mindez persze iszonyatos fájdalommal jár. Gondoljuk csak arra, hogy télen hogy fázik a kezünk, és milyen nehéz használni. A varázslat ugye valamiféle zsibbadást is okoz, a vérkeringés lassulása vagy megállása miatt a megfagyasztott test vagy szerv elveszti mozggékonyságát, ami valljuk be, például a szív esetében nem túl szerencsés az áldozat számára. Kezdetben csak felületi sérüléseket vagyunk képesek okozni, esetleg kisebb állatokat, rágcsálókat, hüllőket teljes testükben megfagyasztani. Később egész emberi test fagyasztására is képesek lehetünk, vagy csak egy-egy szerv megállítására.//

*A párocska nem nagyon tesz semmit, csak várják, hogy valaki megmentse őket. Mégis miért van náluk a pálcájuk?! A sötétség nem sokáig tart, azonban egyre közelebbről hallják a furcsa hangokat, a csobbanások pedig sűrűsödnek. Mikor Liz pálcáján a fény kigyullad (habár nem írt bűbájt), megláthatják, hogy a tó gyönyörűen kék vize vöröses feketévé változott idő közben, gyanús, hogy vérrel keveredik a víz. A pálca azonban nem bírja sokáig, hiszen konkrét bűbáj nem hangzott el, de ez a néhány másodperc bőven elég arra, hogy a két diák meglássa, mik is mocorogtak az üregekben: undorító, vérző bőrű orkokhoz hasonlatos barlangi lények. Most ezek közelednek hozzájuk, kb. 5-6 darab, vöröses szürke, emberformájú lények. Az orruk lapos, a szemük vöröses-fehér, a testüket vérző bőr borítja. Kb. 180 cent magasak, elég erősnek tűnnek, kezük végén erős karmok vannak. A vízben közelednek a diákokhoz, és mikor Liz pálcáján kihuny a fény, a lány érezhet egy hideg, vizes kezet a bokájánál, ami húzni kezd lefelé a matracból, befelé a vízbe. David is érezheti, hogy kezek kerülnek a matracra... Értük jöttek. Őket akarják.*

*Nem épp bizalom gerjesztő a helyzet, és ahogy folyamatosan haladnak, csak egyre rosszabb lesz. Liz eddig igyekezett nyugodtságot magára erőltetni, de lassan rájött, nem fog menni, így örömmel veszi a fiú kézfogását. Nem igazán tud mihez kezdeni, közelebb biztosan nem megy, fogalma sincs, mit tegyen. Mindenesetre előszedi pálcáját, óvatosan, nehogy felzavarja azokat a valamiket, majd lassan igyekszik fényt gyújtani, próbálkozva, hogy szépen lassan gyulladjon ki, ne pedig hirtelen nagy fényesség legyen. Megpróbál jobban odanézni az üregek felé, hátha végre sikerül rájönnie, mégis mi az. Ha nem, akkor kérdőn néz a fiúra, hogy csináljon valamit.*

* Davidben is hiába bármennyire oroszlán szívű,kezd gyűlni az adrenalin,ahogy egyre beljebb és beljebb haladnak. Az szűnni nem akaró kaparászás csak tovább húzza az idegeit. Mély levegőt vesz és lassan óvatosan kifújja,mintha attól tartana,hogy egy hirtelen mozdulattal magukra vonna azoknak a kis valamiknek a figyelmét.*
- Talán csak denevérek...* Próbálja nyugtatni Lizt,bár ez sem túl bizalomgerjesztő alternatíva,de lehet jobban járnának ha csak azok bújtak volna bele a barlang apró üregeibe. Nem akar idegesnek látszani.*
- semmi pánik...* Már nem igazán tudja kit akar nyugtatni,a lányt vagy önmagát. Kis késéssel ugyan,de összekulcsolja az ujjait Liz ujjaival és lehető legnyugodtabb és leghalkabb hangján beszél.*
- Ki jutunk innen...csak percek kérdése...nem lesz itt semmi gond* Mosolyt erőltet az arcára,ami elég mesterkéltre sikeredik*
- Mindjárt kitalálok valamit* Suttogja továbbra is,de semmi használható ötlet nem tud kiagyalni jelen helyzetében*

*Ahogy egyre beljebb viszi a párt a víz, egyre sötétebb lesz és talán megijednek, de immár szinte csak a barlang plafonján lévő kristályok világítanak csak. Érezhetik, hogy valakik figyelik őket és hallhatják a mocorgást is. Lizbethnek nem kell odamennie azokhoz a valamikhez, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy ők jönnek majd a diákokhoz. Egyelőre csak viszi őket beljebb a tavacska, de halk hangokat, kaparászást, morgást hallhatnak, mintha azok a valamik, amik az üregekben vannak kommunikálnának egymással. Végül a sötétben víz csobbanása hallatszik... *

*Egyre gyorsabban csúsznak, Liz már kezdi úgy érezni, sose lesz vége a csúszdának, így hát felüdülésként éli meg, hogy végre leértek. Belepottyannak a vízbe, pontosabban rá egy matracra, melyen végre kipihenheti izgalmait.*
-Hű, azért ez nem volt semmi... milyen hosszú volt? *Teszi fel maga elé motyogva a kérdést, bár örülne, ha a fiú válaszolna, hiszen magától úgysem fog rájönni.*
-Nem, de azért ez nem rossz. *Mosolyodik el, ám hamarosan lefagy a mosoly az arcáról, amikor megindulnak és valami nagyon büdös helyre érkeznek.*
-Mi a fene ez?... és mik azok? *Mutat a rejtélyes valamik felé, majd a fiú megjegyzésére csak egy halvány mosolyt ereszt. Bármennyire is kíváncsi, mik azok a valamik, nincs az az isten, amiért önszántából odamenne megnézni.*

* Még mindig csúsznak,még mindig csúsznak és még mindig. David próbálja kivenni a végét,de nem látja és már kezdi sejteni,hogy több ideje mennek mint kellene. Mikor hirtelen kidobja őket egy matracra teljesen meglepődik. Ösztönössen oldarla fordul ahol meglátja maga mellett Lizt is. *
- Te érted ezt? * Nem tud mást mondani még mindig a meglepetés,mondhatni sokk hatása alatt van. *~ Elképesztő ez az iskola~* Nem igen tud megszólalni csak csodálkozva néz körbe körbe fekve a matracon. *
- Tisztára mint a főhad* Állapítja meg és mikor beúsznak a bűzbarlangba elfintorodik *
- Mi a franc? * Nem tudja mi zavarja jobban,a bűz vagy azok a valamik,amik a fenti üregekben vannak. Kell pár perc amíg visszanyeri a normális énjét.*
- Látod látod Mellettem sosem unatkozol * Vigyorodik el,félig kínjában is,mert fogalma sincs hol vannak. *

// Köszi a mesét Smile

Eddig nagyon tetszik,viszont légyszi valaki törölje az előző hsz-met még a medencéknél //

*vidàm mosollyal bólintott rà Ash ajànlatàra.*
- Az tényleg jò lenne,ha màst is kiszurnàk az égen nem csak a Holdat. De vigyàzz mert szavadon foglak*Figyelmeztette jàtékossan a lànyt.Majd akikor Ashley meglepődik azon hogy emlèkszikva kedven filmjén tettetett sértődöttséggel néz.*
- Gyönyörű mondhatom! Nem vagyok azért még szenilis vénember!* Elmosolyodik és ismét az eget kezdi bàmulni és a gondolataiba méllyed. Èlvezte ezt a mai estét és jò volt végre hallani a làny nevetését. Màr nem érzett annyira lelkiismeret furdalàst azért mert csak úgy egyik naprôl a màsikra eltűnt Ash életéből.Killépett belőle mielőtt egyàltalàn bejutott volna. Megrezzen egy kicsit,amikor valami a vàllànak nyomodik. Òvatosan oda fordul és làtja,épp Ashley hasznàlja pàrnaként. Első gondolata az hogy òvatosan kikàszàlòdik és az ölében felviszo Asht a harmadik emeletre,de elveti ezt a tervet egyrészt mert nem tudja a làny hogy reagàlna rà ha felébred màsrészt ha Ashley valamelyik pletykàs szobatàrsa megébredne akkor félő hogy reggel màr ùj pàrként kezelnèk őket ami Liz fülébe is eljutna. Igy hàt òvatosan megkocogtatja Ash vàllàt.*
Szerintem menni kéne. Az imént màr szundítottàl egyet. * Mosolyog az àlmos tekintetű lànyra. Ashley és Dav a lépcsőkig együtt mennek ott különvàlnak ùtjaik.*
- majd kereslek* mondja de aztàn beugrik neki hogy legutòbb is igy búcsúztak.halkan sòhajt egyet felmegy a szobàjàba és gyorsan àlomba is merül.*

* Szoval David szerint jó, ha nevet... Igen, az tényleg boldogsághoromonokat szabadít fel, és az jótékony hatással van Ashley lelkiállapotára. Végre úgy érezte, hogy lehet még felhőtlenül boldog az életben, meg van rá a lehetősége. * - Figyu David... Mit szólnál, ha a nyáron beavatnálak egy kicsit a csillagászat rejtelmeibe? * Ashley remélte, higy a fiú igent mondd, hiszen akkor lesz egy kis társasága nyáron, még akkor is, ha csak párszor találkoznának. Ashleynek kicsit imponált a Jack Sparrow hajója csillagkép, hiszen a fiú neki találta ki azt. Nagyon örült neki, bár szerinte semmi köze nincs egy hajóhoz, de teljesen mindegy. A szándék a lényeg... * - Szóval emlékeztél arra, hogy szeretem a Karib-tenger kalózait? * csodálkozott el egy kicsit Ash. Aztán ő is meglátta a hullócsillagot. Nm gyakoriak ebben az időszakban, igazán szerencsésnek kell lennie ahoz az ember fiának, hogy elkaphasson egyet. Ashley azt kívánta, hogy több tragédia ne történjen az életében. Se többet, se kevesebbet nem óhajtott. Ezt szerette volna, és ezzel együtt boldog lenni. Lassan kezdett elálmosodni, aztán a feje jobbra billent, és elbóbiskolt. Az éjszaka halk, megnyugtató neszei és David közelsége álomba ringatta a lányt a júniusi melegben.*

*David elègedett mosollyal nyugtàzza,hogy bugyuta története elérte a kívánt hatást.*
- Jòl áll amikor nevetsz. Csinàld gyakrabban.*Egy bíztatò mosolyt küld a làny irànyába.*
- Komolyan kikèpezem magam csillagàsznak a nyàr folyamàn. Veszek egy menő tàvcsövet és maj azon mutatom meg neked a többi csillagképet.* Vidàm hangon figyeli az eget.*
- Oda nézz!!*Ujjàval egy érdekes alakù csillagképre mutat.* Ùgy néz kint Jack Sperown hajòja.* Ash még régebben említte,hogy szereti a Karib tenger kalòzait. Egy ideig szòtlanul fekszenek egymàs mellett a fűben mimikor Dave gyorsan Ash feje föle mutat.*
- Hullò csillag. Gyerünk gyorsan hívànj valami! * A kis sàrga fény az ègen gyorsan eltűnt,de talàn mind a ketejüknek sikerült èszrevenniük. David sosem hitt abban,hogy beteljesül a kivànsàga ennek ellenére mindig elmormolta magàban egy vágyát.Most nem tette.Ashnek nagyobb szüksége lehet arra a kivánsàgra mint neki.*

* Ashkey tágra nyílt szemmel hallgatta a fiú monológját a göncölszekérről. Ashley nem tudta elképzelni, hogy lehet valakinek ilyen fantáziája. Igazából nem sokat fogott fel a dologból, de az biztos, hogy a Nap meg a Hold csillagokat rendezgetett meg satöbbi. Ashley, miután Dave befejezte a fantasztikus beszédét, nézte még pár másodpercig a fiú komoly arcát ( hisz véig ilyen accal adta előbbeszédét) , majd felkacagott. Csengő hangja, mint a szélcsengő hasított bele az éjszakába, ilyet nem nagyon szoktak hallani még a környékbeli állatok sem. Smiley a hang hatására felkapta a fejét és gazdájához rohant. Ashley Montez nevet? Eg hihetetlen! Nem sok embernek sikerült eddig megnevettetni a lányt, de most Davidnek igen. Ash a földet csapkodta maga mellett, és szemét törölgette, hisz sírt a nevetéstől. Jól esett neki ez az egypercnyi vidámság, még akkor is, ha ez a pillanat múlandó. A fiú sületleségei meghozták gyümölcsüket: Ashley boldog volt pár percre. *

* Mikor Ash végül beszélni kezd David figyelmesen hallgatja. A két mondat közötti hosszabb szünetben is csenden marad. Ismeri milyen az,amikor nehéz dologról kell mesélni. Nem mindig jönnek úgy a szavak mint,ahogy szeretnénk. Állja Ash szomorú és fátyolos tekintetét,aztán mikor a lány nem szól többet egy kis ideig szótlanul sétálnak. Nem tudna semmi vigasztalót mondani és a részvét nyilvánításnak sincs már értelme.Egy okból mert ezt már anno a bárban megtette másrészt pedig azzal más fájó sebeket is fel tudna tépni amiket nem akar.*
- Nos én nem igazán értek a csillagokhoz. A göncölszekeret is épphogy felismerem,de ettől függetlenül gyere* Azzal lehuppan a földre és hátradől a zöld fűben.Megvárja,hogy Ashley is kövesse a példáját és belekezd.*
- Mint mondtam csak a nagy göncölt ismerem,ami asszem ott van * Újával megpróbálja berajzolni maguk elé az alakzatot.* Na most a nagy göncöl minden bizonnyal úgy jött létre,hogy a Nap és a Hold összevesztek azon,hogy hogyan rendezzék el ezt a sok csillagot. Végül arra jutottak,hogy csinálnak egy szekeret,amibe belepakolják őket és szépen a helyükre rakják a kis fénylő pontokat. Először a legfényesebbek helyezték el úgy,hogy azok az emberek akik nem ilyen analfabéták a csillagászathoz mint én,tájékozódni tudjanak belőlük. Aztán a szekér csak nem akart kiürülni ezért arra gondolt a Nap meg a Hold hogy kéne valami játékot is adni azoknak az embereknek ezért kiraktak pár csillagképet,amit elvileg látnom kéne,de most nem tudok mutatni egyet sem. Mikor megunták már a kirakóst csak találomra szétszórtak a többit. A szekeret pedig fennhagyták az égen,hátha még szükség lesz rá. Aztán ezt egy tudós felfedezte és jóégtudja miért,de Göncölnek nevezte el. Igaz történet* Vigyorodik el. Egész végig teljes komolyságot színlelve mesélt,bár néha majdnem elnevette magát. Kicsit olyan mintha az unokahugának mesélne,de David élvezte.*
- Most mond,hogy nem vagyok jó csillagász!* Nevetett fel,remélve,hogy ezzel oldja Ash hangulatát.*

* Ashley el akaarta mondani Davidnek, mi bántja, de valahogy nem fűlt hozzá a foga. Szeretné kiadni magából, ahogy a fiú fogalmazta, de nem volt benne biztos, hogy ez jót tenne e a lelkének. De az is lehet, hogy majd megkönnyebbül. Végül Ash beadta a derekát. * - Igazából az imént apukám jutott eszembe... * Ash nem szerette ha gyengének tűnik, ezért fejét lehajtotta, a földet bámulta. De aztán összeszedte magát, és felnézett David gyönyörűen csillogó barna szemeibe. Olyanok voltak, mint a csillagok az égen, ahoz hasonlóak. Ashley hirtelen elfelejtette, mit is akart mondani. De aztán hamar eszébe jutott. * - Mielőtt apa meghalt volna, nagyon sokat néztünk az éjszakai étert... * magyarázta a lány Davenek. * - Minden csillagképet megmutatott, és imádtam, amikor beszélt. * folytatta a lány. Vissza kellett fognia magát, mert az emlékképekk lerohanták, és el kellett fordulni, mert könnybe lábadt a szeme. * - De tényleg nincs baj, inkább hagyjuk. * Ashnek eszébe jutott, mit is mondott utoljára David. Még hogy majd jön a szerelem. Nem hitt az ilyenben. Nem hitt az örökké tartó, mindent kibíró románcban, mivel a lány felfogása szerin ilyen nem létezett. * ~ Mese habbal... * Gondolta Ashley. *

//fagy//

*Az éjszaka hangjai: a tücsökciripelés,a fa levelek halk susogása és a közeli tó vizének zenéjebmint mindig most is lenyűgőzték Davidet. Tényleg teljesen mesébe illő volt a tàjt a ragyogò csillagokal együtt. Davnek leesil,hogy Ash most nem fogja elmondani mi baja és nem is akarja firtatni akkor a dolgot igy visszalèp a lâny mellè.*
- Ha valami bànt komolyan elmondhatod! Néha jobb kiadni magadbòl mint hagyni hogy gyűljön és gyűljön és belülről marjon szét. Hidd el én màr csak tudom.*Keserèdes mosollyal monja ezeet.A làny szerelmi életéről szòlô kérdést megbànta màr,remélte hogy valami vidàmabb hirt fog kapni.*
- Ami késik nem múlik. Azt mondjàk minèl többet vârsz Cupidora az annàl jobbat fog neked adni.* pròbâlja bizatni Ashleyt.*

* Ashley csendben hallgatta David beszámolóját Lizről. Kedves embernek tűnt Ash szemében, bár nem is ismerte. Hiszen ha Dave így mesél valakiről, az már eleve rendes ember lehet. Észrevette a lány ugyanakkor, hogy mintha valami zavarná a fiút. De nem jött rá, hogy mi. * -Nincs semmi baj...* felelt Ash David kérdésére, most nem volt kedve apukájáról beszélni, ezét inkább hagyta az egészet.Miközben David Lizről mesélt, folyamatosan mosolygott, valószínűleg tudatán kívül, és nagyon izgatott lett. Meg is jegyezte Ashley ezt: * Hallom, nagyon tetszik a lány... * mosolygott Ash.Nagyon örült, hogy a fiú szerelmes, boldog volt. Ugyanakkor mocorgott egy gondolat az agyába, amit.még nem tudott azonosítani, de kellemetlen érzéssel töltöte el. Amikor.David a.szerelmi életéről lérdezte, Ash zavartan zsebre dugta a kezét és elvörösödött. * - ö... Igazából... Még soha nem jártam.senkivel... * Kicsit cikinek.érezte ezt a lány, ezértt nem gyakran hangoztatta. *