Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó

//olvad//

- Öhm...nem igazán illeszkedtem be,.nincsenek barátaim... * Ash a fiúra mosolygott. * - Hisz tudod, kicsit furcsa lány vagyok... * Ashley kicsit kínosan éreze magát, és szégyellte is magát miatta. Hiszen David semmi olyat nem tett, amivel megsértette volna a lányt, nem tett semmi rosszat. Mégis... Ash úgy érezte, mintha cserbenhagyták volna. Nem érzett többet a barátságnál Dave irányába, mégsem értette, miért nem kerete fel a fiú. A lány arra gondolt, hogy talán történt valami a közelmúltban, ami miatt Dave elfelejtette őt, és amiről David nem szeretne beszélni, de Ash eldöntötte, hogy megtudja. Ekkor már a fák között sétálgattak.* - David... * kezdte Ashley.* -Én megértem, ha nem akarod elmondani, de...történt valami mostanság veled? *A lány nem akart tolakodó lenni, csak kíváncsi volt. Remélte, hogy jó dolog történt Daviddel, hiszen ha ő örül, akkor Ash is. Hogy oldódjon a feszültség, feltett még egy kérdést a lány: * - Mit fogsz csinálni a szünidőben, Dave?

//fagyunk//

*David halk léptei elefantdübörgéskènt hallatszanak a néma éjszakàban. Már ő is érzi a nyarat és egyszerűen nem bìr a négy fal szorîtàsàban téblàbolni. Szombat este a bárok minden bizonnyal tömve vannak,és most különben sem vàgyot az alkohol bodito hatàsàra ìgy inkàbb egy kis esti séta mellet döntöttt.Mivel màr rég elütötte az óra a tizet az allindon ligetébe menekült szobája és részeg szobatârsai elöl. Szürke farmert és egy fekete rövidujjut viselt. Magàbba szippantotta a friss nyàri levegőt. Mindig elvaràzsolta ennek a helynek a nyugalma. Ezért lepödött meg annyira,amikor egy édes kutyus kevervett ki a bokrok mögül. David élt halt a kutyàkért így tetòvàs nèlkül hajlot le a kóbor állathoz.*
- nincs meg a gazdi kishaver? * megvakargatta a kutyust.* na gyere megkeressük * felàllt és elindult arra az iráynyba amelyről ùjdonsült baràtja érkezet. Pàr lépéssel késöbb egy ràszegeződő pàlcàval nèzett farkasszemet. Szerencsere hamar felismerte annak tulajàt de a pillanatnyi sokk még dolgozott benne.*
Jézusom Ash! A fràszt hozod ràm.* elmosolyodott rég làtta a lànyt és maradtak köztük elvarratlan szálak.*
talâltam egy kutyàt a tiéd ugye? Egyébként rég làttalak hogy vagy mostansàg?* pròbàl csevegő hangott megűtnk. Nem tudja Ashley még vàr e rà vagy egyàltalàn vàrt e rá...*

* Exannak nem is kell használnia az evezőt, a lágy hullámok maguktól is sodorják a csónakot, Evangeline figyelmeztetésére aztán nem a tó közepe felé irányít a fiú hanem inkább a parton köröz. Nem nagyon figyeli igazából, hogy merre mennek, jobban el van foglalva a csónakban ülő társaságával, kis figyelmetlenség, de a part melletti fűzfák víz fölé lógó ágaiba ütközhettek, mert a víz arra sodorta a csónakot, és nem is akart kijönni a zöld levélrengeteg alól.* Hoppá bocsánat. * Ex gyorsan az evező után kapott újból és kievezett a fák alól.* - Hát ezt nem így akartam. * Mondta, miközben kiszedett egy két levelet fekete hajából. Miután átgázoltak a part menti fákon, a víz újból megnyugodott, evezés nélkül is egy helyben állt a csónak. És a lánynak igaza van, teljesen más a tó közepén kettesben úszkálni, mint kint a parton cseverészni. Az, hogy Eva bízik benne, jól esett neki, de ez az érzés nem kölcsönös, sok olyan dolog történt ami miatt Exan nem tud önfeledten csak úgy megbízni a lányban, és ez okozott egy két álmatlan éjszakát.De mostmár teljes egészében túltette magát a dolgon.Exan is a cikázó gömböket nézegeti, egészen közel haladnak el mellettük a csónakkal, ő nem foglalkozik velük annyira mint a lány, inkább válaszol a kérdésére.* - Inkább mondjuk úgy, hogy mindig készen állnék, ha harcra kerülne a sor, kicsit változtattam a gondolkodásmódomon az utóbbi időben, rájöttem, hogy sokszor meggondolatlan voltam, és önző. * Reméli, hogy nem kell megmagyaráznia utolsó mondatát, gyorsan tovább evez inkább, hátúlról egy jó erős széllöket is besegít.* - Tényleg teljesen más így a hely... sokkal... * Pillant Evára, ahogy játszik az egyik fénygömbbel.* -.... sokkal meghittebb? * Nem ez volt rá a legjobb szó, de hiába kereste az ideillőt, nem találta.Az evezőt berakta a csónakba, a fiú minden egyes moccanására furcsa recsegő hangot hallatott úgyhogy inkább nem is akciózott, csak térdére könyökölt és kitámasztotta a fejét. Tényleg mintha kicsit más lenne a mai napon a lány, Exan elgondolkozik azon, hogy vajon mi lehet annak az oka, hogy ma ilyen szokatlanul..* ~ vidám?? fecserészős?~ * Kíváncsian fürkészi a smaragd szemeket, hátha választ adnak kérdezés nélkül, a fiú jól lát a sötétben, nem azzal van a gond, hanem a lány tekintete annyira nem árul el neki semmit, hogy ezzel a tudatlansággal, legszívesebben a vízbe ugrana evezőstül és sikítva úszna a partig, hogy aztán vizesen szétfagyva rohanjon egészen hazáig, Sawieréket összeverni. Kívülről semmi nem látszódhat a fiú arcán, csak az, hogy egy nagyot nyelt.Az, hogy most így ülnek a csónakban és Evangeline bájosan minden erőfeszítés nélkül játszadozik előtte a fénygömbbel, néha arra késztette a fiút, hogy felkapja az evezőt és oly messzire hajítsa azt, amennyire csak ereje engedi.* - Ehm.. tetszik? * Kérdi amikor feléjük ereszkedik egy világító aranygömb. Exan is érte nyúl, az érintés egyáltalán nem forró, olyan mint a levegő. Az izzó gömböt aztán a lány felé hessegeti a levegőben.* - Igazából csónakáztam már itt, de annak nem lett jó vége, az utasa csurom víz lett és a ruháit is hiányosan tudtam csak visszaszolgáltatni neki.. Azóta is tartozom neki egy papuccsal még. * Mondja cinkos mosollyal.Talán nem a legjobb ötlet volt ezt elmesélni a lánynak, lehetséges, hogy instant el akarja hagyni a tavat.* - No persze az csak azért volt mert nagyon fújt a szél, most elég nyugodt minden, biztosan nem lesz baj, de amúgy fürdőruha van alattad.*Kacsint a lányra, de persze esze ágában sincsen most ilyesmit végrehajtani, nem csak azért mert Eva ül a csónakban, hanem már elég hideg is van ahhoz és ő sem szeretne úszni. Eva utolsó kijelentésén aztán felhorkan egy kicsit, hiszen ő is itt volt.* - Azért az én lábam éppen, hogy leért, és te sem fulladtál volna meg. * Elég későre jár már viszont, egyetlen fényforrást a víz feletti fény nyalábok szolgáltatják a csónakázóknak, A partot már nem is látja tisztán a fiú, csak feketeséget, amikor egy igen furcsa de történelmi eseményt hallhatnak meg hegyes fülei. Evangeline ugyanis halkan nekiállt dudorászni, Exan először azt hitte, hogy rosszul hall, de nem.* - Te.. te énekelsz? Mi van veled ma? olyan más vagy! * Mondja, de nem negatív értelemben, úgy tűnik sorozatos meglepetésekkel teli ez a mai nap is, de már későre jár.* - Vissza menjünk? * Kérdi és már fel is veszi az evezőt, hogy aztán a part felé irányítsa a kis ladikot.* - Na a futásból, ma sem lett semmi, de nem is bánom majd holnap talán. * Mondja a lánynak, de valahol máshol értek partot mint ahol a pokróc és a lány holmijai voltak, úgyhogy egy kicsit sétálnia kell a párnak. Ex gyors léptekkel halad végig a kitaposott ösvényen, az a szerelés amiben elindult otthonról már nem volt valami meleg így estére, de ahogy a mellette sétáló Eva ra pillant, ő még jobban fázhatott nála. Morgott is a fiú amikor meglátta a csupasz vállakat, de nem akart megint atyáskodó lenni, és hát végül is semmi köze nincs a lány öltözködéséhez, ő csupán egy barát, miért is tenné szóvá? Szótlanul dideregve szaladt a pokróc felé, pedig neki nincs is semmilyen cucca amit itt hagyott, de nem akarta, hogy Eva egyedül menjen haza a sötétben.*

* Evangeline kijelentette, hogy nem érdekli őt már az a titokzatos illető, utána a fiúra vándorolt a tekintete, Exan nem állta elfordította a fejét, de azért válaszolt a kérdésre.* - Hát nem is állnának jól azok a hegyes fogak, elég hátborzongatóan néznél ki velük. Mondjuk magamat sem tudnám elképzelni, elég távon állnak tőlem az ilyen dolgok, túlságosan életteli vagyok ehhez. * Eva felé fordul.* - De szerintem te is, hiába tagadnád, valahol mélyen biztosan. * Lehet, hogy áltatja magát a fiú, de azért ebben a hitben marad, eddig mindenkivel akivel szembetalálkozott, pozitív véleményt alkotott róla és mindenkiben a jót kereste, az más kérdés, hogy sokszor rá is fázott a dologra, de ezen a tulajdonságán továbbra sem változtatott. Evangeline áradozása a sárkányokról tetszett a fiúnak, ahogyan a szavakat átjárta a szenvedély, az elragadtatás aztán hirtelen abbamaradt, a tünde kérdőn nézett a lányra, hogy miért nem fejezi be a mondatát, de a szőke csak legyintett. Igazából nem szokott ahhoz, hogy Evangeline csak úgy cseverésszen és csacsogjon, de Exannak tetszett ez az énje, szokatlan, de imponáló. Exan is az égboltot kémlelte, olyan hamar jelentek meg a csillagok az égen, mintha valaki felrázott volna egy üveggömböt amiben a kép nappalból hirtelen éjszakára változik. Exan éppen a csillagképeket keresgélte egy kettőt meg is talált, viszont Eva megtörte a csöndet.* - Sawier. * Hangos hahotázásban tört ki, de hirtelen át is váltott komor fa arccá a fiú ábrázata, mivel belegondolt, hogy most éppen a szobában szenvednek.A lány bocsánatkérése már régen el lett fogadva, Exan belegondolt, hogy mióta ismerik egymást azóta, hányszor kellett neki és hányszor a lánynak bocsánatot kérnie. De ezt nem tette szóvá, nem fontos neki. Az elhajított kavics, aztán mosolyt csalt a szőkére, mikor Exan vissza feküdt a pokrócra még volt is egy vicces megjegyzése. Az ütést a fiú inkább csiklandozásnak vagy simogatásnak érezte , de az "bökést" a szavakkal együtt igazán viccesnek találta .* - Ne csiklandozz! * Humorizál, a lány hívására aztán felül az eddigi kényelmes pózából. Eva kézen fogta, úgy tűnt ez neki természetes, így Ex is annak vette, lassan sétált, kiélvezte, hogy a lánynak nehezére esik a vezetés így elég nehézkesen vonszolva, de nevetgélve ért oda a mólóhoz.* - No de kérem, egészen közel vagyunk a vízhez, nem fél, hogy netán belepottyanna? Vagy bízik bennem? * Kérdi tágra nyílt kék szemekkel, a szél belekap szőkébe és feketébe egy pillanatra, de kellemes, nem hűs egyelőre. A lány arcán aztán látszik az elszántság, és a határozottság, kijelenti, hogy csónakázni akar. Exan füttyent egyet.* - De elszánt a kisasszony. * Mondja és bemászik az egyik csónakba, aztán segít a lánynak is ha kell.* - Elmúlt a víztől való félelem? * Kérdi és már kézbe is veszi az evezőt, játékosan suhint vele egyet kettőt, de mit is várhatnánk tőle, ami fegyverhez hasonlatos, az úgy is szemet szúr a fiúnak.* - Hát csónakázzunk, a karomnak pedig ez simogatás. * Viccelődik és eltolja magukat az evezővel a móló szélétől, hogy aztán a csónak közepe felé úszkáljanak a tükörsima vízen.*

- Egy halálból való visszatérést.. * ismételte el suttogva a fiú, és leeresztette a könyvet a mellkasára.* - Azt hiszem erről a vámpírok többet tudnának mesélni. * Némi lekezelés hallható a fiú hangjából, kíváncsi a lány mit szól majd ehhez a kijelentéséhez.Megköszörülte a torkát és újból elkezdte olvasgatni a könyvet, forgatta a levegőben, tetszett neki amit lát.* - Whoah! Nem is tudtam, hogy kedveled az ilyesmit, otthon nekünk is megvan ez a könyv, sokat nézegettem, bár babonás nem vagyok igazából, nem hiszek az ilyesmiben. * Ismét a lány felé fordul, de Ev hátat fordít és elkezd kotorászni a táskájában, majd magára kap egy piros ruhát, amire Exan elmosolyodik.*
- Nahát ez hasonló a jeniliában viselt piros ruhádhoz! * Mondja mosolyogva, de talán túl gyorsan és nem gondolta át teljesen a mondandóját, így most akaratlanul is eszükbe juttatta az ott történt dolgaikat.A fejéhez kapott.* ~ Hogy én miért nem gondolkodom mielőtt kinyitom a szám?~ * Hosszút fújtat, a lány kijelentésére viszont bólogat.* - Büszkeség... Makacsság.. Azt hiszem mindkettőnkben megtalálható ez a tulajdonság. A különbség szerintem az, hogy te inkább makacs vagy. * Letép egy fűszálat a pokróc mellől és elkezdi rágni a végét, és felül törökülésbe.* - Dehogy fenyegetlek, csak eszembe jutott a múltkori karmolásod ami... hol is volt?? Ja igen.. Itt ni. * Mutat a vállára, majd elkezd mosolyogni.* - Sawierék szépen kielemezték miközben aludtam. * Gondol vissza, és egy hidegebb fuvallattól a tünde is megborzong. Bár ő nem fázik mert van mi melegítse és a nyakát is most eltakarja hosszú fekete haja. A lány saját szavai hallatára lett talán piros az arca, Exan már tudta, hogy az ilyesmit figyelmen kívül kell hagynia, van egy határ amit nem léphet át.* - Úgy tűnik jó érzékem van hozzá, hogy mindig kimentselek a bajból. Itt a tónál, a jeniliában.. valamiért mindig egymásba botlunk.. vicces ha belegondolsz. * Nosztalgiázik, és bár nem az összes emlék kellemes, eszébe jutott a legutóbb kapott pofon is, hunyorogva érinti meg márvány arcát azon a részen, ahol csattant Evangeline fehér kacsója, nem fájt neki egyáltalán és akár meg is akadályozhatta volna, talán ez is jelleméből fakadt, hogy engedte.* - Ja amúgy köszi, hogy meglátogattál, kedves tőled. örülök, hogy nem fordítva történt. Na mindegy, ne is említsük még egyszer! * Végigsimít a pokróc melletti fűben és kezébe akad egy nagyobb kő, azonnal felpattan és nekifutásból bedobja a vízbe. Illetve a vízbe akarta, ahelyett egy a másik oldalon lévő móló melletti csónakba dobta a nagyobb kavicsot.* - Hoppá * Kuncogja el magát a fiú, és mutatóujját a szája elé tartja.* - Psszt.. nem szabad rongálni.. Eva miért süllyeszted el a csónakot? * Közben ledobja magát újból a szőke mellé.*

* Már eltelt pár perc mióta a lány mellett ücsörög, de úgy tűnt mélyen elszenderedett, csupán egyszer kétszer mocorgott. Ex éppen nyúlt volna át a lány felett, hogy a takaró másik végét ráhajtsa a lányra, amikor a lány kinyitotta a szemét. Exan mozdulata félbemaradt, és megdermedten nézett a szőkére, hátha ő keltette fel. Arrébb tette a könyvet és ő is hátradőlt a pokrócon. Kezével kitámasztva a fejét a lány felé fordult.* - Jó reggelt, elszenderedtünk? * A lány köszöntésére egy féloldalas mosoly kezdeményt vagy inkább grimaszt lehetett leolvasni a fiú arcáról.* - Rendbe jöttem, mint látod, kutyabajom, általában hamar kiheverem az ilyesmit. * Mondta mosolyogva barátosnéjének.* - Viszont, nincs egy picit hideg ahhoz, hogy te kedves, csak így fürdőruhában legyél? * Hanyatt fekszik a pokrócon és kezébe veszi a könyvet amit Evangeline olvasott az imént, a magasba emeli, úgy, hogy eltakarja vele a napot és elkezdi lapozgatni.* - Szabadon garázdálkodni? Óh kérlek, úgy érted, segítség nélkül? Látom még nem ismersz, akkor tudnád, ha ténylegesen szükségem lenne segítségre akkor is elutasítanám. * Kicsit abbahagyja a könyv lapozgatását és a szőkére pillant, talán hosszabb ideig is mint szeretett volna, de tudjuk miért. Megrázza a fejét és visszatekint a könyvre.* - Igazából többen is el akartak kísérni, de leráztam mindenkit, nagyfiú vagyok már. Belwar bezzeg élvezte a helyzetet, most erőfölényben van.. Illetve volt. * Leteszi a könyvet és a tiszta kék eget kezdi el kémlelni, nézegeti a madarakat, a bárányfelhőket, néz mindenfelé csak ne a lány zöld szemébe. Az ájulásra és a testbelebegtetésre viszont egy érdekes horkantás szerű morgó hang hagyja el a fiú száját.* - Arra semmi szükség, soha nem voltam jobban... * Habozik egy picit.* -.. Najó talán mégis, de ájulás mint olyan nem fog megtörténni, haha. Viszont talán jobb is, hogy erre jártam, nehogy a szőke véla lányok vízbe fulladjanak, ki mentené ki őket hm? Kár lenne értük.

* Teljesen újratöltődve, mi más is lenne jobb program mintha elmenne futni egy kicsit. Erre a tervre már van is egy kedvenc helye, az allidonos tó. Kinézve az ablakon aztán megállapítja, hogy az idő is tökéletes, úgyhogy gyorsan magára kap egy sötétkék pólót és egy fekete rövid gatyát és már le is lépett otthonról. Még azért vágott egy kelletlen grimaszt Sawierékre, hogy már megint mi az a rendetlenség, de most nem a rendrakásban óhajtja kifárasztani magát. Már a lépcsőn is kocog lefelé, egyetlen dolog hiányzik csak, valami zenelejátszó, de azt nem hozhatta be a suliba, most anélkül kell körbeszaladnia a tavat. Kicsit gyorsított a tempón, most nincs kedve találkozni nagyon senkivel, a futás nem csak jó edzés, de jó feszültséglevezetés is, és az utóbbira már rég szüksége volt a fiúnak. A fél tavat már körbeszaladta, amikor egy ismerős pokrócot pillant meg a fűzfák takarásában, lelassul egy picit és sétálva megy tovább arrafelé. Legnagyobb meglepetésére Evangeline pakolássza ott a holmijait, furcsamód fürdőruhában, mint aki úszni is akarna, persze arra biztosan nem kerül majd sor, hacsak nem külső behatás segítségével. Odaérve aztán látja, hogy Ev elaludt, ő nem is szándékozik felkelteni, egyszerűen csak leül a pokrócra mellé. Nem szól hozzá, megvárja amíg felkel, hacsak nem a futás miatti lihegéssel már alapvetően megzavarta a pihenőt.*

* Még szép, hogy érdekli a fiút a harc, a vérében van, a Frostburn család férfitagjai is többnyire harcosok voltak, a lány kérdésére aztán a zöld szemek felcsillannak.*
- Persze, hogy érdekel, ez az a dolog ami igazán vonz, talán keresem is az ilyen helyzeteket amikben harcolni lehet. Bár én nem kardért nyúlnék először, nagyon szeretem az íjat használni, tudod apám kovácsmester, tehát a család el volt látva mindenféle fegyverzettel, engem pedig megtanított lőni. * Emlékszik vissza Belwar, amikor apjával annyit járták az erdőt, vadásztak és ilyesmi, de az már nagyon rég volt, majdnem 100 évvel ezelőtt. A lány is kijelenti, hogy ő amolyan harcosféle szintén. Belwar elmosolyodik.* - Akkor biztosan remekül megtudod magad védeni. Az jó. Akkor ebből nem kell órákat tartanom, nem úgy mint a kacsázásból. * Az utolsó mondatán elnevette magát a szőke fiú. Arra, hogy miért nem vették fel a fiút a suliba, egyszerűen csak ennyit válaszol.* - Nem voltam olyan állapotban, szóval nem engedték egy betegség miatt. De tereli a témát valamivel, ami hirtelen eszébe jut. Közben észreveszi, hogy a fekete lány mintha kerülné a szemkontaktust, mivel nem érti, hogy miért ezért ő meg pont hogy keresi a lány tekintetét, mókás ez a szituáció.* - Elég későre jár már, jól elbeszélgettük az időt, kedves Anelie.Meg aztán most már kezd lehűlni a levegő is. * Mondja a lánynak, és megborzong a hidegtől, amit megkoronáz még egy ásítással is, ha a lány egyetért akkor felállnak a mólóról és együtt elindulnak.*
- Az jó, én is elég kíváncsi típus vagyok, mondjuk ebből származott már bajom is. De inkább legyen a tünde kíváncsi mint zárkózott. * Mondja miközben sétálgatnak kifelé.*

* Örült, hogy ismét kellemes társasága akadt, és még csak nem is ő kereste, hanem rátalált. Úgy tűnik errefelé ilyen kedvesek az emberek, bár más fajokkal még nem találkozott akikkel eddig összefutott, mind barátkozós, csevegős ember volt. Hallgatja a lány beszédét, a gyengélkedő szó hallatán aztán a lányra néz. De ő is mondta, hogy nem tud többet. Majd ha lesz ideje, akkor meglátogatja valamikor.Belwar kacsázása után Mei is megpróbálkozik, de az ő dobása nem volt olyan sikeres mint a fiúé. Belwar ezt mókásnak találja.* - Rosszul dobtad, na meg rossz követ találtál, laposabbat kell. * Mondja mosolyogva a lánynak majd tart egy bemutatót, utána hátradől és Mei példáját követve a smaragd szempár is a most felkavart és nyugtalan víztükörre téved. Hallgatja a mellette ülő válaszát.* - Teljesen megértem, én sem szeretem a hangzavart, sőt a tömeget sem, talán ez az egyik ok, hogy mindig a késői órákban akarok sétálgatni. Ilyenkor a legjobb, nincsenek kíváncsian bámuló emberkék. Valamiért figyelemfelkeltő lehetek, mert mindig belém kötnek. * Gondol vissza Belwar az utolsó kiruccanására, abból is lett egy kis balhé, majdnem bunyó. Gondolatmenetét Mei kérdés áradata szakította félbe, Belwar azt sem tudta, hogy melyikre válaszoljon elsőnek, igyekezett összeszedni gondolatait.* - Hűűha hát azért jelentkezem, mert érdekel a harc meg az ilyesmi, mágia és egyebek, eléggé vonzzanak. Hogy hova szeretnék kerülni? Háát tudod, nem nagyon mondanak nekem semmit a háznevek, egyedül az allidont ismerem. De az nem vonz viszont annyira, jobban érdekel az elemi harcművészet meg az ilyesmi, amit szerintem másik házban jobban tudnék hasznosítani, dehát ez még a jövő zenéje. Fordul mosolyogva a kíváncsi lány felé.* - Kedves, hogy ilyen kis kíváncsi leányzó vagy. Ez csak egy sajátos jellemvonás? vagy az emberek mindegyikére jellemző? * Kérdi mosolyogva, tágra nyílt szemekkel, közben a lány felé fordul, hogy jobban hallja amit válaszol.*