Lovarda

Tárgy: Lovarda Hétf. Május 02, 2011 3:03 pm

First topic message reminder :

*Az ismerős hang hallatán kinyitja egyik szemét, majd elmosolyodva csukja vissza, és békésen, nagyot nyújtózva ül fel, belekapaszkodva az egyik arra tébláboló póni sörényébe, majd nemes egyszerűséggel viszi tovább a mozdulatot, felkúszik az állat hátára, majd a paripát a fiú felé fordítja, é indítja meg, miközben kidörzsöli a szeméből az álmot, és nagyot ásítva nyújtózkodik tovább. Aztán finoman megállítja a pacit a fiú előtt, és kissé álmatagon, de annál nagyobb lelkesedéssel integet neki, cirka fél méter távolságból. Aztán csak biccentget, hevesen, majd a farkasa felé pillant, éleset füttyentve, mire a farkas hegyezni kezdi a fülét, gazdája felé pillant, és néhány nagyobb ugratással máris mellette terem, megáll a paci mellett, majd békésen leül, Cain felé vakkantva néhányat, köszönés képpen. A csikó pedig visszaugrál az anyja mellé. Sarah megpaskolja ordasa buksiját, megvakarva annak fületövét is.* -Nincs ebben semmi meglepő, egész sokat vagyunk itt, mondhatni megszoktak minket, és Quequatzu egyáltalán nem támad. Lovakra sosem, nem lenne értelme. Ez olyan, mint a nyáj meg a pulikutya. Nem rájuk támad, őket védi. És te, hogyhogy erre vetődtél? *érdeklődik, félredöntött fejjel csücsülve a póni hátán.*

Lovarda

Nem kis terület, összesen három épületből áll és a köztük elhelyezkedő kör alakú futtatóból.

Van egy külső karám, afféle etető, elsősorban a jobb időkre, és az éppen kint tartózkodó állatok számára van fenntartva. Széna, szalma és friss víz van itt elhelyezve ételképpen a lovak számára, és ha néha arra jár egy télen éhes szarvas, vagy egyéb patás állat, szintén talál itt ellátmányt. Leginkább a Vadőr dolgozik itt, ő helyezi el az ételt, és gondoskodik az állatokról.

A legnagyobb épület a belső, fedett karám, ahol hidegben, és éjszaka az állatok elsősorban tartózkodnak. Kellemes, lovaknak megfelelő hőmérsékletűre van fűtve télen, nyáron pedig hűtés van, hogy az állatoknak ne legyen bajuk. Minden lóra jut egy kis egyéni terület, szalmával, vízzel, pihenőhellyel. A karám falain néhány ott hagyott lófelszerelés van, vasvilla, de ezek általában a kinti szertárban szoktak lenni. A karám másik felében, elzárt területen, a többi lótól külön van a thesztrálok szállása. Nem nagy állomány 6 egyedből áll csupán. Ők nappal általában a Tölgyesben csatangolnak, éjszakára térnek vissza a fedett, védett területre, ahol megkapják a napi hús adagot, ha nem kaptak el maguknak valamit az erdőben. Természetesen, aki nem találkozott még a halállal, a karám ezen részét üresnek látja mindig.

A harmadik, legkisebb házikó, egy kis szertár. Itt tárolják a lófelszerelést, kötőféket, nyerget, tisztításhoz való kellékeket, vasvillát, tehát mindent, ami a Lovarda körüli teendőkhöz szükséges.

írta Cirelin de Sovalon

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Csendesen hallgatja végig a hezitáló, szinte saját magával vitázó fiú szavait. Mindig is megfontolt volt, így most sem hamarkodja el a választ, inkább hagyja, hogy Felix saját magában tisztázza le a dolgokat. Nagyon is sejti a kérdések és szavak mögött meghúzódó kételyt és ki nem mondott szavakat.* -Nem fiam az akadémia már a múlté, nem fog újjá épülni, az életeteket nyugodtan élhetitek itt tovább, ám mégis szükségem lesz a segítségre. Egyedül kevés vagyok, ők pedig akik ott rekedtek a szilánkot védelmezve...nem tudom meddig tartanak még ki. *Hezitáló, ám mégis komoly és konkrét szavak ezek. Végül aztán kicsit összehúzza magán a köpenyt, mintha zajt hallana a távolból. Talán jön valaki, akkor pedig egy idegen mágusnak nincs keresnivalója a birtokon. Közelebb lép és a tündér vállára teszi a kezét.* -Számítok rád ifjú Felix, szólj kérlek a többieknek, hogy ha eljön az idő készen álljanak. Meg kell tudnom még egy s mást, vannak benne kérdések, amikre válaszokat kell találnom, mielőtt útra kelnénk. Véget kell vetnünk ennek, véglet megsemmisíteni a szilánkot. *Felix csörömpölést hall a háta mögül, valószínűleg az egyik ló rakoncátlankodik csak, ám mégis hangos robajjal dől el egy seprű. Amikor visszafordul Faradras mester már nincs sehol.*

Tárgy: Re: Lovarda Pént. Okt. 19, 2012 4:20 pm

*Felixet hamar talpra állítja egykori nagymestere, de ő csak pillog, még mindig nehezen hiszi el, hogy Fardaras úr él, mitöbb, mikor kifejti, hogy mások is túlélték, akkor bizony még a száját is eltátja.* Nahát... azt hittem ennek az egésznek már vége. *Jegyzi meg csendesen a fiú, de az agyában már cikáznak a gondoaltok, hogy mit tegyen. Imádta az akadémiát, egész élete annak az eszmének és annak a légkörnek volt berendezve és egycsapásra felbolrult nyáron minden. Viszont új lapot nyitott magában, eldöntötte, hogy fátylat borít a múltra. Kötődik az emlékeihez, kötődik az egykori fellahosokhoz, de nem akar a múlt árnyai közt élni. Nem biztos, hogy ő visszavággya azokat az embereket és még kevésbé a Sivatag szemének egy darabját... viszont nincs idő most arra, hogy azon gondolkodjon mi a helyes.* Végülis a szkvezetőm valóban félelmetes ember... ~az sem kizárt, hogy régi mesteremmel ellenfelek, elvégre két igen nagy mágusról van szó, akik bármit megtennének a legendás fegyverekért~ *teszi hozzá magában, de valahol tudja, hogy mégiscsak a Nezabar vezetésének tartoznak már hűséggel és egy ilyen információ visszatartása végzetes is lehet a kobold-tündér fiúnak.* Én nem tudom... nem tudom mit kellene tenni. Mit vár tőlem Fardaras mester? *Szegezi egykori tanárának a kérdést. Ez a találkozás nagyon is összezavarta most Felixet. Teljesen homályos, hogy mi lenne a helyes út.* Borítsuk föl új életünket és térjünk vissza a sivatagba? *Tesz fel újabb kérdés. Bérmennyire is hezitál és bérmennyire is szeretné az új környezetét éltetni, az Felix számára is egyértelmű, hogy a sivatagban rekedt társaikat meg kell menteni. De újra feléleszteni az Akadémiát... hát arra lehet nem vágyik már.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Halvány mosoly suhan át az arcán a fiú szavainak hallatán. Hát igen elképedés, tisztelet, öröm egyvelege, ami most látszik az ifjú tündéren. Amikor pedig térdre ereszkedik gyors mozdulattal segíti fel, itt és most nincs erre szükség.* -Állj fel Felix, már nem vagyok a mestered, csak egy egyszerű vándor, akinek ennyi időbe telt, mire összeszedte magát és mire végre kiderített hova is kerültetek. *Barátságos mosoly játszik az arcán, annak ellenére is bizalmat kelt, hogy az arca elég szépen össze van égve több helyen is. Egy pillanatig még hezitál, de arra, hogy szól a fiú a szakvezetőjének megrázza a fejét.* -Nem fiam, ezt nem lehet. Nem tudni ki barát, s ki ellenség, kihez jutnak el a titkok. Többen is megmenekültünk még a robbanás előtt...vagy közben. *Ezzel ugye saját magára céloz az arca azért olyan, amilyen.* -Van még néhány diák, akikről úgy tudom hazatértek, és akad egy kis csapat, akik együtt vannak valahol a sivatagban, de nem tudnak kitörni. Azt hiszem...bár csak röpke és részüzenetek jutottak el hozzám, két tanár van életben, velük 4-5 diák, és náluk van egy darab...abból. *Nem mondja ki nyíltan és hangosan, de sejthető, hogy a Sivatag szeméről van szó. És mint tudjuk annak csak egy szilánkja is azt jelenti, hogy a küldetés nem szűnt meg, ami vezérelte az akadémián a diákokat, a szent cél mindenek felett!*

Tárgy: Re: Lovarda Pént. Okt. 19, 2012 3:53 pm

*Hát igen, nem szabad egy kis embernek nagy fegyvert választania, mert még a végén magában tesz kárt. Felix maga sem tudja, hogy most miért is teszi azt, amit tesz, hisz meglehet, hogy továbbra is csak egy buta kis érzet lehet, aminek semmi jelentősége nincs, ám végül bebizonyosodik, hogy igenis figyelemmel kísérik az ő jelenlétét. Mikor egykori tanárát meglátja, noha a köpeny rajta van, rögtön felismeri. Tudni kell a kissrácról, hogy jó koboldhoz mérten kifejezetten jó mindenfajta tárgymágiából, legyen az rúna-, relikvia, drágakőmágia, vagy éppen az anyag fölötti uralom. Ebben a pillanatban a villa kiesik kezéből, nagyot koppan a lovarda kövén és Felix is elfelejt szárnyaival csapkodni egy pillanatra, így zuhan vagy fél métert, de aztán properrel módjára szárnyai ismét beindulnak és nem esik végül le.* Far... Fardaras mester. *Susogja elképedve.* Hát maga... maga meg hogy kerül ide? Vagy valami szellem? *Kérdi Felix, majd mutatóujjával megbökdösi régi mesterének vállát, hoyg megbizonyosodjon róla, valóban élő személyről van szó.* Szólnom kell a szakvezetőmnek, hogy felbukkant. Biztos tudnak valamit segíteni. Azt hittem ön a Fellahhal együtt a semmivé lett. *Mondja felix, majd hirtelen a homlokára csap, majd leersezkedik a földre és féltérdre ereszkedik, miközben meghajol. A Fellah Akadémiát mély tisztelet jellemezte. Tisztelték a diákok egymást, a mágiát és természetesen tanáraikat is.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Felix még mindig nem lát senkit, szépen arrébb mászkál, és a termetéhez képes tényleg nagy és nehéz eszközt szerez magának, a vasvilla nem egyszerű fegyver, esélyes, hogy még talán rosszabbul jár vele, ha támad, mintha inkább repülve elmenekül. Ám egyáltalán mi elől kellene? Végül a szólongatásra és arra, hogy mostmár egész nyugodt ló-mentes helyen van előlép valaki az árnyak közül. Az arca alig látszik, sötét köpeny van rajta, a hangja viszont valahogy megnyugtató, majd végül a mondat vége felé ki is lép az árnyék közül.* -Üdvözöllek Felix! Talán még emlékszel rám... *Az illetőnek bár az arca kissé sebes, olyan, mint aki megégett, nem is gyengén, viszont még is felismerheti benne az egyik Fellahos tanár vonásait. Bizonyára rémlik még neki a név Abdul ibn Fardaras, a relikviamágia tanár. Sötét, hosszú fekete haj, kreolos bőr, arab vonások. Úgy tűnik, hogy nem szellem, nem valamiféle árnykép, hanem húsvér ember.* -Látom berendezkedtetek az új iskolában. *Szólal meg finoman. Valami miatt itt van, de egyelőre úgy fest nem tudja hogyan is kezdjen bele a mondandójába.*

Tárgy: Re: Lovarda Pént. Okt. 19, 2012 3:37 pm

*Ahogy a nagy lovat simogatja, egészen elmerül Felix gondolataiban. Alapvetően nagyon szereti magát olyannak, amilyen, hisz különleges, egészen egyedi fiatalember az iskolában és ez a méret, ez a megjelenés illik is leginkább hozzá, de azért ritkán, nagyon ritkán elgondolkodik, hogy milyen lenne óriásnak lenni, hatalmas erővel. Olyankor kicsit álmodozik, majd ezermillió érvével meggyőzi saját magát, hogy mennyivel jobb tündér-kobold méretűnek lenni és mennyire szeret az lenni. A lóval is most előáll ez a helyzet, hisz egy ilyen lovat, bérmennnyire is ügyes valaki, még egy rendes méretű ember sem biztos, hogy be tudna törni, hát még Felix. No mindegy, nem jellemzi a félelem ifjú hűsünket, így nem kizárt, hogy hamarosan mégis felpattan a lóra. Miközben beletúr a paci sörényébe azonban valami kevésbé kellemes érézse is támad. Szörnyű érzés rettegni attól, hogy valaki figyel minket, de mi nem látjuk őt. Hát most pedig elkapja egy ilyen érzés és valljuk be, egy pillanatra még az ő arcáról is leharvad a mosoly. Először azt hiszi valami kis buta érzés az idegen hely miatt (ugyanis nem volt még a lovardában), de nem múlik el, így hátrafordul, viszont nem lát senkit. Majd többször megismétli, körbenéz a ló boxában, meg a folyosóra is kilibben, hátha csak egy másik diák van itt, de nem vél felfedezni semmit. Már-már visszatérne a lovacskájához, mikor mégis rászánja magát, hogy alaposabban nézzen körül.* Van ott valaki?! *Kiáltja és elég magas hangja visszhangot ver a lovarda termében. Eztán az ifjú mágus lassú röpüléssel a hátsó, üres boxok felé röppen, hogy ha van ott valaki, akkor felfedje. Közben a lovakat is megvizsgálja, hisz jól tudjuk, hogy az állatok nagyon jól meg tudnak érezni mindent, ami nem természetes.* Őőő... héééé... *Kezd bele, majd megpillant egy vasvillát, megragadja, de persze jóval nehezebb, mint amivel ügyesen tudna bánni, de azért kemény lesz és megragadja az eszközt és próbálja -megjegyzem nem túl nagy bravúrral- kissé feltartani.* Fegyver van nálam és nem félek használni! *Teszi hozzá nagyon határozottan, miközben az üres boxoknál jár.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Úgy tűnik, hogy a ló tényleg aránylag nyugodt, bizonyára azért is van ez, mivel alapvetően a tündérek természetközeli népek, de azért meg kell vallani, hogy a példány, akit Felix választott tényleg nem kifejezetten hozzá van méretezve. Halkan nyihog fel a paci, miközben a simogatást tűri, ám valahogy e mellett a tündérkének furcsa érzése lehet, mintha valaki figyelné, és nem, nem a ló az. Nem vesz észre szemet sehol, és valahogy nem is érzékel más módon senkit (hang, szag), viszont egy belső hatodik érzék mégis ilyesmit súg neki. Bár ki tudja talán csak egy másik diák is épp lovaglásra vágyik, elég nagy a terület, bárki lehet itt.*

Tárgy: Re: Lovarda Pént. Okt. 19, 2012 3:25 pm

*Egészen kellemes napunk van ma, nem de bár?! Süt a nap, csicseregnek a madarak. Lehet ezek az idei év utolsó meleg napsugarai, hisz október végefelé nem kizárt, hogy beköszönt a zimankó. Ennek okán Felix, a félig kobold, félig tündér kissrác szeretné kihasználni az összes pillanatot, amit még a szabadban tölthet. Ebben a kora esti időpontban is azért suhan ki a kúriából, hogy magába szívja a frissítő levegő éltető erejét. Ez még semmi, de újabb őrültség üt szöget fejében, ahogy leteszi kicsiny lábait a park füvére és elkezd sétálgatni. Történetesen az, hogy milyen jó móka lehet lovagolni. Eddig sosem gondolt arra, hogy megzabolázzon egy lovat, hisz finoman szólva sem méreteztek rá egy lovat sem (még talán egy pónival sem bírna el), de hát mindent ki kell egyszer próbálna. Ennek örömére füttyent egyet az udvaron és máris a levegőben van és suhan a lovarda felé, hogy keressen magának egy ígéretes pacit, amelyikkel majd gyakorolgat.* Lássuk csak... lássuk... *Mondja magában, ahogy lassan repül végig a főfolyosón, ahonnan a boxok nyílnak.* Áhhháá!!! Te vagyaz én lovacskám! *Mondja, és odaröppen egy szilaj fekete csődörhöz. Az egyik, ha nem a legnagyobb ló persze itt, miért is ne azt válassza. Először a fejéhez suhan Felix és a sörényét simogatja meg. A ló nyugodtnak tűnik... még.*

Tárgy: Re: Lovarda Csüt. Okt. 04, 2012 5:05 pm

- Ugyan, még simán nőhetsz pár centit. De szerintem is csak gyakorlás kérdése az egész, és minden megoldható. *Bíztatja tovább, elvégre ha már egyszer ügyeletes oktatóvá vált, ez a dolga, nem? Mindig is a rendes, kedves tanárnak képzelte el magát, ha netán véletlenül arra a pályára keveredne. Nem, erre nincsen sok esély, ennyire nem viseli sorsán a jövő nemzedékének oktatásának a sorsát, szóval… jobban jár mindenki, ha nem megy tanárnak. Igaz, még fogalma sincs, mi legyen, ha nagy lesz, de biztos kialakul majd egyszer ez is.* - Ebben lehet valami. Minden összefügg mindennel. *Mosolyodik el, miközben a saját lovával is próbál haladni, és valamiféle kapcsolatot kialakítani. Ennek pedig a módja az, ha folyamatosan simogatja, és eteti kockacukorral, amúgy nem nagyon megy. Vagyis, biztos van valami speciális módszer, de addig nem jutott el a könyvben. Szereti maga megtapasztalni a dolgokat, tényleg, és ez most egy kiváló alkalom erre.* - Legalább nem lesz szegény paci képzavaros, hogy mindenki másképp szólítja őt. *Vakarja meg a fejét elgondolkozva azon, vajon mi lehet az igazi, mert az csak van neki… Mindegy, ez a Bree is jó, és ezek szerint Christianna is úgy gondolja, megfelelő számára, akkor innentől kezdve ez már rajta ragad.* - Ejtőernyő? Ejha, te aztán nem válogatsz. *Nevet fel, mert ezt aztán tényleg nem gondolta volna. El is kezdi magát egy kicsit szégyellni, hogy ő meg csak lovagol, azt is egy hete, míg más ejtőernyőzik.* - Mindenképpen kipróbálnám, vagyis… már ha tényleg szívesen segítenél benne, egyedül nem tudom, mennyire akaródzna belevágni. *Konstatálja a helyzetet, azzal, hogy elbizonytalanodik abban, tényleg kell-e ez neki. Igen, valahol biztosan vágyik rá, szereti a kihívásokat, és az extrém sportoktól sem riad vissza, csak… kicsit. Közben elkezdi ecsetelni, mit hogyan kell, meg segít is a nyerget elhelyezni, rögzíteni, és minden apró dologban próbál segítő kezet adni, ha már egyszer felajánlotta. Napi jótékonykodási keret ki is merítve lassan.* - Na, azt hiszem készen is vagyunk. Kapaszkodj meg itt, tedd ide a bal lábad, aztán pedig vegyél egy nagy lendületet, és pattanj fel rá. *Magyarázza, közben pedig mutogatja azt, amit kell csinálni.*

Tárgy: Re: Lovarda Csüt. Okt. 04, 2012 1:30 pm

*No igen, tényleg nem egy égimeszelő alkat, csak hát annyira körbe sem nézett, hogy netán vannak kisebb lovak is, egyből kiszúrt egy nagyot és nem gondolta, hogy szükség van rá, hogy még válogasson is.* -Meg már biztosan nem növök, de ha elég gyakorlott leszek, akkor igen, talán igazad lehet. *Mosolyodik el, miközben már egészen jól összebarátkozott a kis barnával. Folyamatosan simizgeti a fejét, amit a paci még úgy fest élvez is. Hát igen, kezdőként jobban jár egy barátságos példánnyal, mint egy olyannal, amelyik eleve ágaskodós típus. A könyves dologra határozottan bólint, csak hát kellettek az alapok, mert ha a nélkül kijön, akkor még azt se fogja tudni mi az a patkó, nem fogy felszerszámozni egy lovat. Bár ez utóbbival még mindig nincs igazán tisztában, a képek nem mondtak el mindent. A természetjáró dologra elgondolkodik picit, és lassan úgy fest megvilágosodni látszik.* -Akkor azért lehet! Én szeretem a természetet, csak éppen elég közel állok az elemekhez, és mondjuk a lovak határozottan nem szeretik pl. a tüzet, tehát lehet hogy érezte bennem. Ő meg toleránsabb. *Paskolja meg mostmár egészen bátra Bree fejét, és úgy tűnik a név határozottan tetszik neki.* -Ez remek! Olyan szép a hangzása, akkor én is így fogom hívni. *Mosolyodik el, miközben szépen figyelgeti, ahogy Andrew egy másik pacit szemel ki magának, hogy vele haverkodjon össze. Nagyon rendes volt tőle, hogy átengedte a szociálisabb állatkát a leányzónak, ezért mindenképpen rendkívül hálás. Aztán visszatértekor még segítséget is felajánl, amitől leányzónk szeme csak úgy csillog a boldogságtól.* -Hát már épp kérni akartam, de nem akartalak kihasználni, vagy ilyesmi, de igazán rendes vagy. Mindenképpen meghálálom! Majd én is megtanítalak valamire...bár nem tudom miben nem vagy jó? Én pár hónapja ejtőernyőzöm, azt már próbáltad? *Szövi picit tovább a beszélgetést, és lelkesen sprintel el hozni jó adag lószerszámot, nyerget és stb. Elég nehéz, de azért megküzd a súllyal, és sikeresen visszatér. Az egyik kerítésre dobja fel, bár ezt dobásnak erős nevezni, inkább feltuszkolja, és várakozón pillant a fiúra.* -Ha mondod mit csináljak, megpróbálom én, hátha nem rontom el, mert...azt sem akarom, hogy idesózzon egyet, ha megszorítom. *Picit összehúzza magát, felhúzza a vállát és a száját is egészen vékonyra préseli. Nem...azt határozottan nem akarja, hogy bordatöréssel vigyék el a gyengélkedőre.*

Tárgy: Re: Lovarda Csüt. Okt. 04, 2012 11:46 am

*Így, hogy mondják neki, végignéz alaposabban a lányon, és tényleg nem nagyon magas, ellenben az a ló… igen, határozottan jó döntés nem vele kezdeni, már csak emiatt sem.* - Ha elég kitartó vagy, egyszer biztos sikerül megülni. Legyen ez egy kihívás, egy kitűzött cél. *Próbálja meg valamennyire bíztatni, kicsit remélve, hogy sikeresen. Nem igazán jó az ilyesmiben, valahogy nehezen tud mások érzéseire ráhangolódni. Ez mondjuk néha hasznos, mert kicsit racionálisabbá válik tőle, ugyanakkor a kapcsolatok terén már problémásabb. De nem kell őt félteni, feltalálja magát mindenképpen.* - Valahol mindenképpen el kell kezdeni, bár az tény, hogy hasznosabb, ha itt gyakorolsz, és nem könyvekből. *Állapítja meg, nagy bölcsen.* - Valamennyit én is olvastam róla, de igazából szerintem ez egyénenként változik. Én nem vagyok igazából az a tipikus természetjáró, meg állatbarát típus, ezt pedig állítólag megérzik az állatok, szóval nekem teljesen máshogyan működött az első alkalom, mint ahogyan azt egy szakkönyv leírja. *Magyarázza a bizonyítványát, majd folytatja tovább a keresést. Egy, az előzőnél valamivel kisebb szürke ló szintén felkelti az érdeklődését. Már a múltkor is szemezett vele, hogy majd egyszer kipróbálja, de még nem igazán sikerült rászánnia magát. Szereti a megszokott dolgokat, és a változásokat nem igazán kedveli. Túlságosan is nehezen alkalmazkodik.* - Csak nyugodtan, én most vele fogok megbarátkozni, végül is, nem ragadhatok le örökre egy lónál. Amúgy nem, nem az enyém, igazából lehet én is elloptam valakitől, de nem láttam semmi arra utaló jelet, hogy egy magánszemélyé lenne, és nem az iskoláé. *Vonja meg a vállát. Most már teljesen mindegy, befogta, de azért hajlandó róla lemondani, ha kell, mint ahogyan most is. Ennyi szociális életérzés még bőven belefér, ráadásul most így talán egy kicsit tudja fejleszteni a lovaglótudását, hogy változtat.* - Igazából fogalmam sincs, már én is egy ideje próbálkozom kideríteni. Én csak Bree-nek szólítom, nem tudom miért. Azt sem tudom, ez mennyire lovaknak való név, csak úgy… spontán eszembe jutott. *Időközben eljut a kiszemelt állatig, és elkezdi csalogatni egy kis kockacukorral. Ennyire még hajlandó is, sőt, még arra is, hogy megsimogassa. Miután kellően összebarátkoznak, kivezeti őt a karámból.* - Ez is barátságosnak tűnik. Segítsek amúgy feltenni rá a nyerget, meg felszállni?

Tárgy: Re: Lovarda Csüt. Okt. 04, 2012 11:26 am

*Felderül az arca, amikor úgy tűnik, hogy Andrew segítene neki az indulásnál. Az egyáltalán nem zavarja, hogy ő is kezdő még, végülis ha már ült lovon, akkor számára igenis tud lovagolni és ennyi éppen elég is. Figyelmesen hallgatja a tanácsokat, majd tekintetét a kisebb barna lóra emeli.* -Ebben igazad van...az a szürke nagyon szép, de hatalmas, én meg eleve nem vagyok túl magas. *Picit megrántja a vállát, na nem mintha bántaná a dolog, hogy alacsony, inkább csak afféle önkéntelen reflexként.* -Egy hét? Akkor azért nálam bőven beljebb jársz. Én először vagyok itt. Tegnap döntöttem el, hogy megtanulok lovagolni, bár sejtettem, hogy azért ezt így egyedül nem lesz könnyű. Délelőtt olvastam...a lovaglásról. *Jó mostmár ő is tudja, hogy ez így önmagában nagyon hülyén hangzik. Vannak olyan dolgok, amiket azért könyvből nem igazán lehet megtanulni, és jó eséllyel a lovaglás is ilyen. Főleg, ha az ember mégis megpróbálja, aztán ledobja a ló és senki sincs a közelében, hogy segítsen. Persze varázshasználóként valamivel könnyebb a helyzet, hiszen ha elég jók a reflexei az embernek, akkor egy gyors lebegéssel megoldhatja a problémát, de ha nem...abba jobb nem is belegondolni, főleg hogy úgy fest végül talált egy mentorfélét.* -Oh, és nem baj, ha én is? Ő nem a te lovad? Nem szeretnék alkalmatlankodni, főleg, ha még te is új vagy e téren, és már összebarátkoztatok. *Azért lassan közelebb lépdel a pacihoz, és igen egyszerűen érezni is róla, hogy jóval barátságosabb. Önkéntelenül is elmosolyodik, amikor lelkesen elveszi a ló a cukrot és még közelebb is tolja a fejét, hogy megsimogathassa.* -Tényleg nagyon barátságos! *Azért persze tényleg nem szeretné elhappolni a pacit a fiú elől.* -És mi a neve? *Nem tudhatja, hogy a srác sem tudja, bár akár adhatna neki ő is nevet, vagy talán valami karámra ki van esetleg írva. Igaz, hogy akkor már csak megtalálta volna.*

Tárgy: Re: Lovarda Csüt. Okt. 04, 2012 11:17 am

*Egy kicsit elmosolyodik azon, ahogy a lány elkezd hátrálni a lótól. Na persze nem gonoszkodásból, nem olyan típusú ő, ez inkább csak amolyan természetes reflex tőle. Hirtelen nem is tudja, hogy akkor most mit mondjon, nagyon ügyesen csinálta, sikerült a lányt teljesen elrémiszteni attól a lótól, amit kiszemelt. Ennél már csak az lenne nagyobb koppanás, ha kiderülne, hogy még csak most kezd el próbálkozni ezzel az egész mesterséggel. Hoppá, úgy tűnik igen. Hát, az egyszer biztos, hogy ez nem Andrew napja, ilyen szempontból.* - Ha tényleg kezdő vagy, akkor én biztosan mással próbálkoznék. Mondjuk, minden lót meg lehet szelídíteni, elvileg, csak kitartás kell hozzá, de kezdőként jobb egy könnyebbel kezdeni. *Válaszol gyorsban, aztán már folytatja is, miután elgondolkozik azon, hogy tud-e lovagolni. Nem, nem igazán.* - Fogalmazzunk inkább úgy, hogy lelkes amatőr vagyok. Körülbelül egy hete kezdtem én is. Most vagy itt először, vagy már próbálkoztál korábban? *Érdeklődik, aztán elkezd nézelődni a lovak között, melyiket javasolja. A legszelídebb biztosan az, amelyikkel ő is gyakorol, legalábbis, az amint megkapta a kockacukor jussát, sokkal barátságosabban állt a dolgokhoz, mint a többi. Már csak az a kérdés, mennyire legyen most rendes, és ajánlja-e fel a jószágot Christianna számára.* - Én azzal kezdeném, ő a legbarátságosabb, és is rajta szoktam lovagolni. *Mutat rá végül az előbb is említett, kicsit alacsonyabb barna lóra, aztán magának is elkezd kutatni egy másikat. Mintha annyira keresni kellene, a lovarda tele van lovakkal, logikusan, csak nem mindegy, melyiket is próbálja megülni.* - Én pedig Andrew, az Allidonból. *Mutatkozik be szintén. Hát, az már egyszer biztos, hogy ezek szerint akkor összekeverte valaki mással a lányt… nem valami jó az arcmemóriája.*

Tárgy: Re: Lovarda Csüt. Okt. 04, 2012 11:05 am

*Pacink ennél közelebb nem is merészkedik. Hát igen, az édességért képes volt legyőzni az ellenszenvét az emberek felé, ám úgy fest, hogy ennél többen nem telik tőle. Azt már meg sem próbálja leányzónk, hogy netán hámért és társaiért menjen, mert annak valahogy esélyét sem látja. Aztán léptek zaja csapja meg a fülét, no persze nem tünde, tehát akkor, amikor már a fiú egészen közel ér hozzá. Megfordul és a szavak hallatán azonnal hátrébb lép kettőt a karámtól. Innen azért nem tud nekiesni a ló, de akkor is megijedne, ha fel találna ágaskodni, szóval jobb nem kockáztatni. Köpni-nyelni nem tud néhány percig, úgy fest, sikerült a legproblémásabb lovat választania, vagy legalábbis az ő tudásához képest eléggé macerásat.* -Oh...akkor szerinted válasszak másikat? Na persze ez nem ellened szól! *Fordul vissza a lóhoz, mintha az értené, amit mondd, amire azért kis esély van, de lehet, hogy a tartásából ért, és nem akarná, hogy megorroljon rá, legalábbis elkerülendő az ágaskodást. Kérdőn pillant a fiúra, úgy fest, hogy ő szakavatottabb lovaglás témában, legalábbis eléggé határozottan mondta az infot és ide is célirányosan érkezett. Talán ő segíthet abban, hogy leányzónk is megtegye a lovaglás művészete felé az első lépéseket. Zavartan eltűri a haját a füle mögé, amit ritkán fog össze, úgyhogy most is csak szimplán kiengedve omlanak a vállára a szőke tincsek, aztán végül csak rákérdez.* -Te tudsz lovagolni? Tudod én szeretnék megtanulni, sokat olvastam a lovakról, de így életben...annyira nagyok, hogy kicsit ijesztő, és fogalmam sincs, hogy mit kezdjek, melyiküket válasszam. Szerinted? *Oldalra dönti picit a fejét, majd eszébe jut, hogy enyhén szólva is elfelejtett bemutatkozni. Biztosan látta már a fiút, esetleg órán, ilyesmi, de névről fogalma sincs ki lehet.* -Christianna vagyok, Eramiros, és még nem túl régen érkeztem csak az iskolába. *Mondja el az alapbemutatkozó szöveget.*

Tárgy: Re: Lovarda Csüt. Okt. 04, 2012 10:57 am

*Sosem volt az a nagy természetbarát típus, mostanság viszont valami különös oknál fogva mégis egyre többet tartózkodik kint a levegőn, olyan dolgokkal elfoglalva, amiket amúgy természetellenesnek gondolna, normális esetben. Ilyen például, amikor csak úgy kiül a parkba, vagy tesz egy nagy kört a kúria körül, netán a sövénylabirintusba keveredik, ahonnan még mindig nagy erőfeszítésébe telik, mire kitalál… Inkább az a városi figura, aki ha ki is merészkedett az utcára régebben, akkor mindig a nyüzsgő tömegben való elveszést találta jó szórakozásnak. Itt viszont viszonylagos béke van, és nyugalom, és a városi szmog helyett a levegő is jobb. Igen, ezt még így, hat év távlatában sem szokta nagyon meg, csak akklimatizálódott kicsit a helyzethez. Nála az, hogy egy nyüzsgő tömegben, óriási metropoliszban felnőtt gyereknek a vidék nyugalma és tisztasága csábító, valamiért nem működik, vagyis, egészen pontosan a visszájára fordul, és ő inkább visszavágyik. Mindegy is, nem fog elkövetni harakirit, amiért itt kell maradnia, mert ezt is szereti, csak… igen, néha rájön a honvágy. Most viszont inkább azzal foglalkozik, hogy ismét a lovarda felé siessen. Pár napja jött az ihlet, hogy meg szeretne tanulni lovagolni, ami eleinte nagyon nehezen ment, de az egyik barna, viszonylag alacsonyabb, de nagy teherbírású pacival egyre jobban kezd belejönni. A nevét a jószágnak még mindig nem tudja, pedig már készül egy ideje megkérdezni a lovardáért felelős személyt, de majd eljut egyszer odáig… Hátizsákját már napok óta nem ürítette ki, így gyorsan a vállára csapja, majd egy rövid séta után meg is érkezik a kívánt helyre, ahol már ott van egy lány, aki… hát, valahonnan ismerős, de igazából nem sokat beszéltek még. Sőt, igazából semmit.* - Szia. Hű, hajrá nagyon, ha őt sikerül megszelídíteni. Én is vele próbálkoztam, de én még idáig sem jutottam el, mint te most. Amint meglátta, hogy közelítek felé, egyből elkezdett ágaskodni… *Jegyzi meg úgy teljesen mellékesen, mintegy beszélgetést kezdeményezve.*

Tárgy: Re: Lovarda Csüt. Okt. 04, 2012 10:39 am

*Néhány nappal előtt rájött, hogy mi is lesz az új kihívás, amit eddig még nem sikerült teljesítenie, de már ideje lenne. Nem régen sétált a Lovadra mellett, és a Hajszán átélt események óta még inkább teng benne a vágy, hogy minél több mindent kipróbáljon és átéljen, hiszen nem elég hogy amúgy is rövid az élet, még bármi más is közbejöhet, ami miatt sok mindenről lemaradhat. Így hát gyorsan szedi a lábait, ahogy átvág az udvaron, hogy végül elérje a lovardát. Délelőtt a könyvtárban ücsörgött, hogy minél többet olvasson a lovakról, szokásaik, jellemvonásaik terén, így hát úgy érzi mostmár elég információval rendelkezik, hogy jól tudja kezelni majd a helyzetet. Azért a lovadra bejáratánál még megtorpan, nagy levegőt vesz, majd végül rászánja magát. Alacsony termetéhez képest a lovak hatalmasnak bizonyulnak, úgyhogy kicsit azért egyelőre inkább csak nézelődik az egyik karám előtt. Egy szép szürkés pacit figyel, valahogy őt szemelte ki magának, de egyelőre még inkább csak ismerkedési fázissal indít. Közelebb lépdel a karámhoz, majd a válltáskájába kotor és kockacukrot keres elő. Előre tartja a tenyerét, hogy a paci közelebb merészkedjen, aki így is tesz és leeszegeti a cukorkát.* -Ügyes...ügyes paci... *Suttogja felé, még véletlenül sem akarja megriasztani, ha netán felágaskodna, akkor tuti biztos, hogy hanyatt-homlok menekülne és kéne pár nap mire rászánja magát, hogy újra próbálkozik.* -Szóval ki vagy te paci? Nagyon nagy vagy!

Tárgy: Re: Lovarda Kedd Aug. 21, 2012 12:18 pm

*Celia a szeme sarkából érzékeli a fekete kanca szökését, de nem nagyon foglalkoztatja. Az már nem az ő gondja. Viszont nem tudja nem észrevenni, hogy a ló valamiért a kerítésen ülő, furcsa lányt szemelte ki magának. Nyilvánvalóan barátkozni akar, cukrot keres a kedves idegennél de a lányka valamiért nem értékeli, torkaszakadtából ordítani kezd. Ám a díjlovar dívát ez most a legkevésbé sem izgatja. Mindenhol vannak furcsa alakok és nem mindenki szeretheti az állatokat. folytatja amit elkezdett és bizony dalra fakad. Kitör belőle az a rengeteg pozitív érzés amit az elmúlt hetek alatt itt tapasztalt. Dalba foglalja új barátait és ismereteit, mindent amiért hálás. Szinte már valamilyen vallásos rituálénak, imának tűnhet. Ám ekkor az idilli képbe megint belepofázik a nyeszlett lányka és oda minden pozitív érzésnek. Visszaül a lóra és felé irányítja, miközben cifra portugál nyelven káromkodik.* - Nem szeretném befogni. Ha nem tetszik odébb szabad állni. *mondja csípősen. Dühében erős akcentussal. Közben ő is zsebébe nyúl. Nem bízik a láthatóan neurotikus idegenben és nem szeretne váratlanul valami átkot kapni az arcába. eckesen teszi meg a következő kört is látszólag figyelmen kívül hagyva az ideges szőkeséget. De fél szemmel mindig arra sandít*

Tárgy: Re: Lovarda Kedd Aug. 21, 2012 12:01 pm

- Nocsak, nocsak, nocsak. * Hallatszik torkából az a néhány szó, ami mások számára nem jelenthet jót. Egy ideje itt üldögél a lovarda körül a kerítésen, de eddig mintha minden embert elnyelt volna a föld. Egy lány tűnt fel a színen, egy meglehetősen furcsa lány...legalábbis számára, de mielőtt még kieszelhette volna ördögi tervét, a másik lóval együtt, egy jóval nagyobb, fekete kanca is kirohant. Bizonyára nem lehet feltűnő, csak Gisinek, ugyanis felé közeledik. De Gisi meg sem mozdul, villámló tekintettel mered a lóra, mintha tekintetével akarná felrobbantani, majd mikor a ló túl közel ér, a pillantás megszakad, és Gisi hátraesik. Remegve az indulattól tápászkodik fel, és torka szakadtából ordibálni kezd. * - TAKARODJ INNEN EGY BOLHAZSÁK DE AZONNAL! * Rivall rá a lóra, ami nyerítve visszafordul. Közben a másik leányzó dalba kezd....énekel...ami Gisi a legjobban utál. De még mérge rá is tesz egy lapáttal, így természetesen leszólja a vidám barbiebabát. * - Nem tudnád befogni?! * Majd belerúg a földbe ami rettentően felporzik. Nadrág zsebében a pálcáját szorongatja, ki tudja mikor robbant fel valamit. *

Tárgy: Re: Lovarda Kedd Aug. 21, 2012 10:39 am

*Celia egészen szokatlan kinézettel táncol a lovarda felé. Hiába, még egy gyűlölt világ bizonyos elemei is hiányozhatnak olykor. Például az állatok mindennapos közelsége. Kivételesen nincs rajta megbűvölt csodacipellője, kizárólag a lovak érdekében. Így viszont, mivel a kis, mintás bőrönd más cipőt nem rejtett kénytelen volt mezítláb elindulni. Térdig érő bő narancssárga szoknyanadrágban és egy apró, pink színű topban vág neki. Messziről egészen úgy fest mint egy túszolizott barbiebaba. Csak mozgása kevésbé gépies. Ruganyos lépteit pár tíz méterenként egy-egy forgással vagy ugrással színezi. Csodálatos ez a nap és miért ne lenne később is csak még jobb? A lovardába érve nadrágja zsebéből kockacukrot vesz elő. Kinéz egy gyönyörű deres jószágot és felé lépdel. Mikor odaér megsimogatja a fejét és nekiadja a cukrot. Kivezeti a karámból és kötélből kötőféket köt rá. Neki ennyi a szerszámozás. Kivezeti a pályára és kezdődhet a gyakorlatozás. Ismerkednek, barátkoznak. Egy kör séta, ügetés, vágta, csak hogy mindketten felmérhessék mit tud a másik. Majd Celia ügetésbe fogja vissza a lovat. Énekelni kezd, ahogy a torkán kifér, feláll és széttárja kezét. A ló ritmusa az ő ritmusa.*

Tárgy: Re: Lovarda Szomb. Júl. 07, 2012 11:40 am

* Jess elgondolkodva sétál a Lovarda felé. Maga sem tudja, miért éppen ide jött, a lába szinte önmagát irányította. Mindig is szerette a lovakat. Ezek között az intelligens állatok között nőtt fel, mindig az istállóban bújt el, ha gondolkodni akart. Ez most sem volt másképp. Át kellett gondolnia az életét, az érzéseit. Hazamenjen, vagy maradjon? Megéri-e a történtek után?
Lehuppant egy szénakupacra, nézte a tájat és gondolkozott. *

Tárgy: Re: Lovarda Szomb. Júl. 07, 2012 9:18 am

//Egy mindent lezáró hsz.//

*Ahogy elindul kifelé lépkedve a lovardából, ismét Szandi hangja üti meg a fülét. A lány azt mondta, hogy talán találhatnak neki egy üres szobát, mire Nora elmosolyodott. El sem lehet képzelni, hogy mennyi ideje várta ezt a napot, hogy újra kiszolgálják, s nem ő szolgál másokat. Úgy tűnt, a kisleányzó könnyű szerrel bepalizható, túlzottan segíteni akar ahhoz, hogy józan ésszel gondolkodjon.*-Nos, rendben, ez így megfelelő számomra. Köszönöm!*Mondta majd nem úgy, mintha teljes szívéből gondolta volna. Hát igen... A banyánál töltött idők alatt bele kellett tanulnia a színészkedésbe. Szandra ismét magyarázni kezd. A kölcsön, és a munka szó után azonban megakad. A kölcsön azért jó dolog, mert ha ügyesen trükközöl, nem kell visszaadni. Ráadásul... Mindegy is. A munka pedig: Na azt soha. Fél évig szolgaként kezelték, most legalább olyan helyre érkezett,ahol talán pihenhetne, szóval nem valószínű, hogy visszaáll dolgozni.*-Köszönöm, annak örülnék!*Mondta, s belépett a kúria falai közé.*

Tárgy: Re: Lovarda Pént. Júl. 06, 2012 6:31 pm

*Na most van feladva a lecke Szandinak... Tudomása szerint ilyesmi nem lehetséges az iskolában, azok is, akiknek rendes szobájuk van, 8-an vannak együtt. Hacsak... Néhány üres háló még talán akad... Reméli, így megfelel a lánynak, és akkor már indulhatnak is.* -Ilyet nem tudok, esetleg olyat, hogy van néhány üres háló, ha emlékeim nem csalnak. Nem sok, de legalább egy biztosan van. Megkeresünk egy vezetőt, és kérünk tőle egy kulcsot a szobához. Amíg nem illeszkedsz be a többiekhez, addig megfelel. Mivel túl sok hálónk nincs, viszont sok diák jön hozzánk minden évben, így azt nem tudjuk megoldani, hogy minden diáknak saját egyéni hálója legyen. De ha gondolod, egy üres hálóban kezdhetsz, és szép lassan hozzászoksz majd a többiekhez, ha esetleg még jönnének hozzád. Így megfelel? Ennél jobb ötletem igazán nincs. *kérdi reménykedve, aztán elgondolkodik a lány mondandójának második felén.* -Nincs ruhád itt? Az hogy lehet? És igen, a pénzt pénznek hívják... *mondja furcsállkodva, ilyet még nem nagyon hallott mástól.* -Már el is olvastad az összes tankönyvet? Gratulálok, igazán jó türelmed van... De szerintem meg kellene őket venned, hogy bármikor kéznél legyenek. És persze egy pár ruhába is be kéne fektetned. Kölcsön tudok neked adni, és ha elmész dolgozni, akkor vissza fogod tudni adni. Nellondban, a közeli faluban sok diák dolgozik, biztos te is találnál valamit, ha akarsz.
//megint fagy... Sad

//

Tárgy: Re: Lovarda Pént. Júl. 06, 2012 5:26 pm

*A lány még mindig a szalmában fekszik, hosszú, szőkés barna kiterítve hever. Arcán talán kicsit erőltetettnek ható mosoly, bár ezt nem valószínű, hogy a koboldlány észreveszi. Nem nagyon figyel arra, amit mondd, de a lényeget le tudja szűrni.*-Várj kérlek egy pillanatot... Együtt a többi diákkal? Nem, ez így nem lesz jó. Én külön szobát szeretnék, ha megkérhetlek.*Mondta értetlenül, majd felcsücsült olyan magasságba, hogy nagyjából egy szintben legyen Szandival.*-Amennyiben teljesíteni tudod óhajom, veled tartok.*Szólt nemes egyszerűséggel, majd válaszolt a következő kérdésre is.*-Nekem nincsenek itt ruháim, sem pénzem, vagy hogy is mondjátok ti. A tankönyveket a könyvtárban olvastam el, felettébb művelt ember irományai.*Mondta a megszokott kifinomult hangnemében. Hajából kipiszkálta a szalmaszálakat, s felállt, majd elindult kifelé. Bár az csak Szandi válaszától függ, hogy azért megy-e, hogy vele tartson, vagy azért, hogy kitessékelje az istállóból...*

Tárgy: Re: Lovarda Pént. Júl. 06, 2012 5:12 pm

*Nora nem igazán hajlandó szót fogadni neki, úgyhogy abbahagyja a keltegetését, de azért még nem adta fel. Szandi szerint egészen nincs is eszénél, de itt azért csak nem hagyhatja a piszokban büdösödni... Mikor megkérdezi, hogy mi az a várószoba, vesz egy nagy levegőt, és megpróbálja elmagyarázni. Kicsit kemény dió a csajszi, de talán menni fog...* -A várószoba olyan, mint egy kollégiumi szoba. Ott együtt tudsz lenni a többiekkel addig, míg egy vezető be nem oszt a saját szobádba, ahol már jóval kevesebben lesztek. Lesz normális ágyad, ruhád szobád, és tisztességesen le tudsz zuhanyozni. A pacidat pedig akkor látogatod meg, amikor akarod. De véleményem szerint, mint már mondtam, ember a szobában alszik, a ló pedig az istállóban. Mindenki a maga helyén. *reméli, hogy ebből már megérti a lány, hogy ő csak jót akar neki. Kis ideig töpreng, hogy mit hagyott még ki, majd eszébe jut még valami.* -Az iskolába amikor megérkeztél milyen holmit hoztál? Azok hol vannak? Tankönyvek, ilyesmik... Ha gondolod, szívesen felviszem neked, és megmutatom, mit hol találsz. És segítek beilleszkedni. *fejezi be monológját egy barátságos mosollyal, és várja, hogy Nora mit szól hozzá a dolgokhoz.*

Tárgy: Re: Lovarda Pént. Júl. 06, 2012 4:35 pm

//Olvad, de Deyan egy kicsit később jön.//

*Leányzón könnyedén lecsüccsen a szalmára, bár aludni még nem tud. Még mindig a vámpír fickó, és a furcsa reakciója jár a fejében. Hiszen... Nora ott ült a srác előtt, könnyedén megölhette volna. Ő azonban nem tette ezt, inkább elengedte a lányt, hogy had menjen haza. Azért... Szerintem nem mondhatjuk átlagosnak a viselkedését. Mindegy is. Mély gondolataiból a kis koboldlány ébresztette fel, aki kezdett már az agyára menni.*-Figyelj... Köszönöm, de én itt hálok. Kényelmes, nincs vele semmi bajom, mosakodni majd tudok a patakban is.*Mondta, miközben mosolyogva feküdt lova előtt, aki melléra hajtotta fejét, mire Noraneida könnyedén megsimogatta, és hagyta neki továbbra is, hogy orrát a lány hasába dörgölje. Ezután lassan hozzátett még pár szót a mondandójához.*-Várószoba? Az mi? Az biztos, hogy én olyanban nem alszom...*Szólt kimutatva egy kicsit az utálatos, gonoszkás énjét, amit természetesen igazából nem akart felfedni a lány előtt, dehát, túl ideges lett.*

» Lovarda
» Lovarda
» Lovarda