Lovarda

*Továbbra is karjai közt állok. Nem teszek semmit. Örülök hogy velem van. Jó újra magam mellett tudni a bátyámat. *
-Tudnál abban segíteni, néha eltűnjek? Egy hely ahova eltűnhetek mások elől hogy egyedül legyek? *kérdezem tőle majd nagyot sóhajtok. *-Rendben elmegyek. De ha kinyírnak, visszajövök kísérteni téged és nem szabadulsz tőlem. *mondo neki ahogy megölelem. Majd elengedem és nagyot sóhajtva, elindulok a koleszba. *-Megyek felkészülök a kiképzésre. Majd találkozunk utánna. *mondom ahogy vissza fordulva rámosolygok. *-Üdvözlöm a barátnődet. Ja és ezt visszavettem.*mutatom fel a doboz cigit amit elvett tőlem. Majd mielőtt reagálhatna egy füstbomba segítségével elszelelek nehogy elvegye megint a cigimet.*

*Fejemet továbbra is lehajtva állok előtte. Nem akarok a szemébe nézni, hogy lássam vádló pillantásait. Mindíg is úgy éreztem minden az én hibám. Mert gyáva voltam hogy szembe száljak azzal akit apámnak hittem. Majd meglepődök mikor átölel. *
-Sajnálom. Csak megint teljesen össze zavarodtam. *mondom ahogy homlokom mellkasának döntöm. *-Lehet téged azért tudlak jobban bátyámnak tekinteni mint Changot, mert te sem hozzájuk tartozol.*mondod hallkan. Sírni szeretnék de nem tudok. Túl sokat sírtam. És már nem tudok. *

-Én csak... El akarok tűnni. *mondom hallkan. *-Annyi embert megöltem már. Kísért az emlékük. Azt hittem ha követem apám parancsait, majd szereni fog de semmi. Mivel engem csak örökbe fogadtak úgy gondolta, hogy arra jó leszek hogy bábként rángassanak. És azzal hogy hozzá adot ahoz a férfihoz még nagyobb hatalomra tett szert a politikai életben. És mikor egyszer megtagadtam a parancsot, Hao elintézte hogy száműzzenek, hogy megölhessen mert megőrült a féltékenységtől.*magyarázom közben lehajtom a fejem.*
-Mindíg követtem a parancsokat. Mindíg mindent eltűrtem. És mit kaptam egy hibámért? Egy jelet ami életem végéig emlékeztet arra hogy ők nem a családom. *mondom ahogy leveszem a bőrből készült alkarvédőmet. Bal alkaromon láthatóvá válik a sárkány alakú égés.*

*Nagyot sóhajtok mert tudom hogy igaza van. De nem tud érdekelni. *
-Nem érdekel. Néha már magam gondolkozom azon hogy kéne végetvetni az életemnek. Gyors legyen vagy lassú? Legyen minnél fájdalmasabb? *mondom ahogy a szemébe nézek. *-Nem egyszer készültem már rá, hogy a fejemhez szorítom a pisztolyt, és csak meg kell húznom a ravaszt. *mondom tovább végig a szemébe nézek, hogy tudja komolyan beszélek. Túl sok dolgot tettem hogy nyugodtan élhessek. És nem akarom ezt folytatni.*

*Megpróbálom kedvesen kérni de nem adja. ÉS MÉG EL IS TESZI! Nagyon dühít a dolog. És hátrál.*-Jól teszed hogy hátrálsz. Jobban jársz ha most vissza adod. Akkor talán nem rúgom szét a hátsódat.*mondom ahogy leteszem a táskámat. Majd a jobb csuklómon lévő ezüst karika karkötőm és egyenlőre csak az ujjaim közt forgatom. Nagy meglepetéseket tudok okozni mivel, a külsőm miatt mindenki védtelennek tart. Csak hát nem egy törékeny gyenge lány vagyok. *-Na? Vissza adod?*kérdezem.*

-Vénember.*mondom és rá akarok gyujtani de mind a dobozt és mind azt a szállat is amit meg akarok gyújtani, elveszi tőlem. *-Ne hívj kölyöknek mert nem vagyok az. *kelek föl és felé lépek.*-Na, add szépen vissza.*mondom ahogy a kezem nyújtom felé. *-Jobban jársz ha nem húzol fel. Úgy hogy kérem.*mondom és hozzá teszem a kérem szót is hátha hatással leszek rá.*

*Na jó vissza vonom amit mondtam. Semmit nem változott. Ugyan olyan komolytalan mint volt. *
-Bagoly mondja.*fogom a fejem. *-Néha nem tudom eldönteni melyikünk is az idősebb. *mondom mert most egy duzzogó kiskölyökre hasonlít. Tudom hogy csak megjátsza de akkor is. És még ő nevez engem kölyöknek. Előveszem táskámból a doboz cigit meg a gyújtót, majd rágyujtok. El is felejtem hogy ő nem tudja hogy dohányzom.*

*Nyugodtan ülünk és és az eget bámuljuk. Kellemes az idő mert nincs túl meleg. *- Volt kitől tanulnom a makacsságot. *mondom majd ránézek. Elég szúrós pillantásokat vet rám. Felhúzom egyik szemöldököm.*-Most megkéne ilyednem? Mert még a macskám is csúnnyábban tud nézni. *mondom pimaszkodva, mert régen is mindíg ezt csináltam. Idegileg mindíg ki tudtam készíteni. Bár azóta mimdketten felnőttünk. És megkomolyodtunk. Mert történtek olyan dolgok amik megkövetelik a komolyságot.*

*Megrándul az egyik szemöldököm, mert burkoltan kicsinek nevezett.*
-Az magán ügy hogy mi dolgom van de már mondtam. Elegem van a folytonos tanulásból. *mondom hallkan majd átmászok a kerítésen hogy kimenjek a karámból. Leülök egy közeli fa tövébe majd az eget kezdem figyelni. *~Igen most élni akarok egy kicsit. Végre van időm magammal foglalkozni, és amúgy is lesznek még órák és gyakorlatok. Hisz csak most kezdődött el az év.~*gondolkodom majd nagyot sóhajtok.*

*Mikor hátat fordít és előre hajol elkap a röhögés és hanyatt esek a karám falról. Nem ütöm meg magam és nehezen bírom abba hagyni a nevetést. Majd miután sikerül feltápászkodok és leporolom magam. Mikor elmondom neki hogy mennyire haraguttam rá, magához ölel mint egy igazi báty. *-Nehéz volt de már túl vagyok rajta. *teszem hozzá. Majd megint a kiképzésnél tartunk. *-Amiben ott van hogy átok az biztos hogy nem csak egyszerű nyomozás lesz. *mondom nagyot sóhajtva. *-Amúgy is még van pár függőben lévő dolgom.*mondom hogy megpróbáljak kibújni a kiképzés alól. *

-Hervadj le te nagymenő mágus-mumus, vagy tényleg szétrúgom a hátsód.*morranok újra. Tényleg olyan mint ha tényleg testvérek lennénk. *
-Már mondtam. Nem először mennék ilyenre csak ez annyiban különaözik hogy ezelőtt véletlenül keveredtem bajba. Most meg önként rohanjak a vesztembe? Meg amúgy is elegem van a tanulásból. Soha nem csinálhattam mást mint tanultam, és a családom akarata szerint éltem. És ebből elegem van. Azóta van életem mióta itt vagyok. És egy ideig szeretném kiélvezni a szabadságom.*mondom ahogy a földet pásztázom. Még mindíg feldühít ha arra gondolok, hogy odahaza nem voltam más csak egy báb akit arra használtak hogy fenn maradjon a család politikai helyzete. *-Sokáig téged hibáztattalak, mert ott hagytál és nem volt ki megvédjen, mikor akaratom ellenére hozzá adtak valakihez akinek biztos pozíciója volt a politikában.*magyarázom hallkan.*

*Csak egy gúnyos félmosolyal válaszolok. *
-Gyorsabb vagyok mint hiszed. Mint mondtam már, egész életemben a harcra neveltek.*mondom majd a kérdésére bólintással válaszolok. *
-Igen a fiam. *válaszolom.*-Szerintem nem megyek el de még nem tudom. Legutóbb mikor ott jártam, majdnem kinyírtak. Nincs nagy hangulatom hozzá. *válaszolom, ahogy elteszem a képet. Inkább bunyózok, a Holt lelkekben mint hogy visszamenjek Egyiptomba.*