Ködfenyves

Vendég

First topic message reminder :

A kúriától egyik legtávolabbi ponton helyezkedik el, a Tölgyestől északi irányba. Bár a terület nem olyan nagy, mint a Tölgyes, de azért itt is elég sok időt lehet tölteni bolyongással. A fenyvesbe egy aprócska ösvény vezet a kúriától. Tudni fogod, mikor érsz oda, hisz a terület határát a nevéből adódó öreg, de csodaszép fenyvesek takarják. Gyönyörű szép, főleg télen, mikor minden fehér, de a fák ledobva zöld színezetüket aranyban pompáznak. Viszont ennek a helynek van egy elég különös időszaka is: ez az este hat órától reggel öt óráig terjedő időszak. Ilyenkor ugyanis a különösen tiszta és szép erdőre sűrű köd ereszkedik - szinte a semmiből jelenik meg, és a reggeli órákig meg is marad. Vigyázat, ilyenkor könnyű eltévedni, s bár lehet, hogy a fenyves eleje még a kúria területén van, de a másik oldala már erősen az Árnymadarak mocsarát súrolja. A köd leszálltának ideje alatt néha-néha furcsa hangokat hoz magával a szél, ami becsapós is lehet, de hát ki tudja, éppen minek a hangját fújja magával a távolból…
kép by Timothy Waylan

*Mikor hallja a rossz hírt még jobban elkomorodik.* -Részvétem. Bizonyára nagyon szeretted őt. *Lina vállára teszi a kezét. Tényleg sajnálja a lányt. Egészen megkedvelte, és szegényt annyi csapás érte mostanában. Liza megjegyzésére egy félmosolyt erőltet az arcára.* -Köszönjük. Tényleg nagyon aranyos, de soha ne tévesszen meg a külső. *Szólal meg halkan, titokzatosan. A képre ő nem néz rá. Annyira nem akar Lina magánéletébe kotorászni. Mikor hallja hogy ketten maradtak testvérek csak a fejét csóválja.* -Figyelj, tudom hogy nem ismerlek még annyira, de nagyon megkedveltelek. Ha bármiben, tényleg akármiben segíthetek nyugodtan szólj. *Ajánlja fel a segítségét, majd megpróbálja támogatni Linát mielőtt megint összeesne.* -Sajnálom. Tényleg nem akartam ennyire tapintatan lenni. Szegény kislány. Tíz évesen nehezebb lehet neki feldolgozni. *Bámul maga elé, majd elővesz a zsebéből egy ruhazsebkendőt. Szépen fehér színe van és enyhe gyöngyvirág illatot áraszt.* - Tessék. Vedd el.*Nyújtja oda a prefektusnak a zsepit. Nem gondolta volna, hogy prefektusokat fog vigasztalni.* - Mióta ismeritek egymást? *Kérdez rá a fél-véla, mert hamar rájön, hogy Liza Lina barátnője.* - Szerintem nem sokan.*Válaszol Lizának, majd Linához fordul.* - Amíg nem találsz valakit hagyd, hogy a barátaid támogassanak. Engedd hogy segítsünk neked. *Mondja nyugodtan, bár ő nem tudja, hogy Lina barátnője-e, de most belvette magát.*

//Fagy, elveszett egy Lina//

Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 7:10 pm

*A lány észrevesz, - miért is ne venne észre? - de nem sok figyelmet fordít rá. Csak egyetlen mondatot mond rekedten, szinte suttogva. Természetesen érzelemmentes hangon és arccal, hogy máshogy? Felvonom a szemöldökömet, és igazából aggódom a lány miatt, nem akarom, hogy lássa rajam. Kérdőn nézek rá, majd sóhajtok egyet és megcsóválom a fejem.*
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha itt hagynálak egyedül. Mit szólnál, hogyha békénhagynád azt a fát? Tegyél tönkre valami olyat, amiért nem kár, és úgy kínozd magad! *jelentem ki határozott hangon. Természet híveis klánba tartozok, imádom a természetet, a növényeket, úgyhogy igenis zavar, hogy Diana éppen szétcsépeli azt a fát, csak azért, mert neki éppen rossz. No, megpersze nem titkolt vágyam az is, hogy a lány abbahagyja ezt a hülyeséget. Lassan leveszem a kabátomat, közelebb sétálok a lányhoz. Hogyha abbahagyja a fa csépelését, akkor lágyan a hátára terítem a kabátomat, hogyha hagyja.*
- Durván nézel ki. Felkísérjelek a betegszobába? *szólalok meg és önkénytelenül is egy mosoly jelenik meg az arcomon.*
- Vagy én is meggyógyíthatlak, ha gondolod. *ajánlom fel a segítségem, habár szinte biztos vagyok benne, hogy vissza fogja utasítani a lány.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 7:03 pm

*A sötétedés egyre jobban elgyengíti, szinte már nem is érzi a végtagjait, főleg az nem, amivel a fát csépeli. A leforgácsolódott szálkák nagy része a kezébe és a mellkasába állt, de ez már semmiség a meztelen hasfalán és karján tátongó nyílt vágásokhoz képest. A lendülete meg-megtörik, látszik rajta, hogy egyre fogy a karjából az erő. Igazából úgy néz ki, mint egy törött héj, de belül üres, mint mindig. Arcáról patakokban folyik a könny, és összeharapta a száját iszonyatos fájdalmában. Kasey megjelenésére csak egy pillanatra pillant oda, reflex-szerűen, hiszen ha valami vad lett volna, most igen kiszolgáltatott állapotban lenne. Szerencsére pont az találta meg, akinek az üzenőfalon meghagyta, hogy ne várja vissza, mert... esetlegesen megöli magát. Nem érzi úgy, hogy joga lenne tovább élni, és mint auror, a jogot igen komolyan veszi.*
-Menj el!
*Darálja rekedten, érzelem mentes hangon a fogai között. Az meg, hogy meg fog fázni... Már most iszonyatosan meg van fázva, ennél komolyabban már csak a fagyhalál érintheti, ami ellen látszólag semmit nem akar tenni. Pálca sincs nála, tehát nem is tudna.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 6:53 pm

*Már elég régen sötét van, azonban a hó még szállingózik. A Hold megvilágítja a hóval borított birtokot, és a kúria fényeit is visszaveri a hó fehérsége, így annyira nincs sötét éjszaka. Ahogy ücsörgök a farönkön és lágyan cigizgetek, kardsuhogást hallok. Körbenézek és kíváncsian pislogok körbe. Kiélezem az érzékszerveimet, és hamarosan meglátom, ahogy egy lány falatnyi ruhában hasogatja a fa törzsét. Hangosan nyög is néha, de hallatszik, hogy hangja már elment és valószínű, hogy a hidegben jócskán megfázott a torka. Kíváncsian megyek közelebb és ismerem fel a lányban Diana-t, a mérgezős lányt. Kimeredt szemekkel pislogok rá és nem értem, hogy mi a francot keres idekint. Aztán eszembe jut az üzenőfalon hagyott üzenet, hogy a mestere mégis meghalt. Talán azért van itt harci ruhában - ami mellékesenigen szexi - és hasogatja egy tőrrel a fa törzsét?*
- Meg fogsz fázni. *jegyzem meg halk hangon, majd nekidőlök egy fának és úgy szívom el a cigim utolsó néhány slukkját, miközben szememet nem veszem le Dianáról.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 6:39 pm

*Az elmúlt pár napja nyugtalanul telt, ma reggel pedig arra ébredt, hogy egy fekete madár áll a mellkasán, csőrében a levéllel. Iszonyatosan megrémült, amitől felzavarta a nyugodt állatot, aki ezért megcsípte a karját. Egy csúnya, gennyes seb lett a helyén, de amikor elolvasta a levelet, már nem akart lemenni a Betegszobára. A Mestere meghalt, pont akkor, pont ott. Nagyot nyel, és érzi, hogy egy hatalmas, jeges kéz a mellkasára fonódik. Nem tétovázik, magához veszi a Lélekpengéjét, és egyetlen szó nélkül levonul az erdőbe. Távol akar lenni mindentől és mindenkitől. Normális ruha nincs rajta, pusztán ez. A bőre pillanatok alatt bekékül, iszonyatos fizikai fájdalmat érez, de ez semmi ahhoz képest, amit belül érez. Iszonyatos, mardosó ürességet. Könnyei is megerednek, pár pillanat múlva pedig az arcára fagynak, de arca ugyan olyan érzelemmentes. A ködfenyves mélyére vonul, majd előveszi a Lélekpengét, és elkezdi a nem túl hosszú tőrrel hasogatni egy fának a törzsét. Iszonyatos erővel és elánnal támadja a törzset, s közben rendszeresen megsebzi önmagát, amitől pár percen belül több helyen és vérezni kezd, ám sebei nem túdnak súlyossá válni, mert ebben az istentelen hidegben még a vére is lassabban csorog. A hó lassan szállingózik rá, de szinte érzéketlenné válik a hidegre. Szerencséje, hogy senki nem látja, Kasey-t pedig nem hallja meg, így teljesen belemerül iszonyatos fizikai és mentális fájdalmában. Amikor elkezdte, még teli torokból üvöltött, mostanra alig maradt hangja, ám a szenvedés halvány töredékét sem lehet felfedezni a hangjában. Iszonyatos fájdalma nem tud a gyász valódi mélységéből táplálkozni, ezért is kínozza magát fizikailag.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 6:25 pm

*Mióta itt vagyok a Nezabarba, még nem sikerült kellemes, magányos helyet találnom magamnak. Ma este egy kis sétára adom a fejemet, hogy kiszellőztessem a fejem, és szívjak egy kis friss levegőt. A cigi mellett, merthogy végre sikerült vennem Nellondban, így pangó tüdőm is megnyugodhat végre. Alevegő most nem annyira hideg, meg is lepődök, hogy vastag fekete kabátomban nem fázok. Egy szürke, kapucnis felső van rajtam, aminek a kapucnija most a fejemen van, egy kesztyű, mely szabadon hagyja az ujjaimat, egy bakancs, valamint egy egyszerű farmer. Nem öltöztem annyirabe, és örülök, hogy most kicsit enyhébb azidő. Lábaim a ködfenyves felé vezetnek, no meg a kíváncsiságom is, hiszen az erdő széléről lehet látni a ködöt, ami a talaj felett lebeg. Igazán izgalmas és látványos ez az egész, így meggyújtva a pálcámat, no meg egy szál cigit, beljebb sétálok és leülök egy farönkre. Az erdő széléről azért már lehet látni a fényt, és én is látom még a kúria épületét, így nem vagyok olyan messze. No meg a sötétben a pálcám fénye elég egyértelmű jelzést adhollétem felől.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Csüt. Nov. 22, 2012 4:49 pm

*A ködfenyves nagyon szép, és titokzatos helyszín, bizonyára sok diákot vonz, akik nem félnek a sötéttől vagy a misztikus dolgoktól. Egy ilyen személytől tudta meg Tuija is, hogy létezik ez a hely, ezért úgy érezte, sürgősen fel kell keresnie. Azonnal elnyerte tetszését, amikor megérkezett, már az első fáknál érezte, hogy ez a neki való terület. Az idő most csípősen hideg, mindez cseppet sem zavarja, mert a látványért és a hangulatért megéri. Igaz, hogy már sötét van, de a szeme kellőképp hozzászokott útközben. Nagy a csend, legfeljebb állatok keltette zörejt lehet hallani. A barna hajú naxeldires lány lassan halad, hosszú, sötétkék fűzős ruhájában, amely a középkor hangulatát idézi. Mikor eléggé bemerészkedett az erdőbe, megáll az egyik fánál, és csak hallgatja a csendet. Majd hagyja, hogy gondolatai szabadon áramoljanak, mert itt nem zavarja valószínűleg senki, és semmi.*

Vendég

- Szóval... azt mondod, a többi napon, amikor szereted, nem vagy magad? *Felvonja a szemöldökét, és igyekszik megfejteni a fiút, de ha évekig nem sikerült... ki tudja, elég lesz-e rá pár perc. Nagy eséllyel nem, de talán előbb vagy utóbb sikerrel jár majd. Ezután a fiú egyes szám harmadik személyben beszél magáról. Beharapja az ajkát, jár az agya, kétségbeesetten igyekszik összeállítani a kirakóst, hiszen érzi, hogy valami nincs rendben. Tudja, hogy a fiú megmentette az életét, ő pedig a sajátját adná érte, így hát muszáj megtudnia, mit titkol, mielőtt túl nagy bajba kerül. Arra viszont, hogy ne hasonlítgassa magát hozzá, kicsit megbántottan vonja meg a vállát.* - Hát rendben. Csak nem értem, miről akartál beszélni... hogyha igazából nem beszélünk semmiről. Mit vártál ettől az egésztől? Őszintén nem értem. Nem tudom, ki vagy, vagy ki voltál eddig, de kezdem azt hinni, hogy a kettő nem ugyanaz. *Hirtelen megtorpan, szinte kitépve a karját a fiúéból és csak néz rá, magyarázatot várva. Viszont ahelyett, hogy ezt megkapná, a fiú búcsút int, és eltűnik a fák között. Ariana összeszorítja a fogait. A medál, amit évekig őrzött, hordott, ami elvileg védelmet biztosított volna, kicsusszan az ujjai közül a hideg földre, ő pedig egyszerűen sarkonfordul, és futva távozik az ellenkező irányba. Úgyis le kell vezetnie az egészet.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Kedd Okt. 09, 2012 4:01 pm

*Majdnem stimmel. Ari tudja az egyik titkát, de nem az összeset. Persze így is bőven többet tud róla, mint a legtöbben. Nem nagyon érdekli most, hogy a szőke lány mennyire lát át rajta, van ennél fontosabb dolga is. A szerelmi kérdésre komolyan tekint Arianára, aztán megdöbbentő módon nemet int.* Nem. Ma nem. Tegnap szerettem. Holnap is fogom. De ma nem. Ma úgy gondolom, hogy szimpatikus a harci tudása, de semmi több. Ma magam vagyok, és nem érdekel mindez. *Aztán elmosolyodik, jelezve, hogy azért ez valahol nem komoly.* De mielőtt még védenéd az erényét, ne aggódj, Nicolas Demerest el fogja venni, és boldoggá teszi őt. *Most ő hallgatja a lányt a séta közben, és nem akar közbevágni, de ajkát beharapva ágál a gondolatok ellen.* Úgysem érted. Ez közel sem olyan. Ami velem van, az senki mással nincsen. Egyedi a helyzet, de erről most nem tudok beszélni. Ne hasonlítgasd magad hát hozzám, oké? *A medálra zavartan félrenéz, mint aki tökéletesen nem emlékszik a dologra.* Aha, hát persze. Ha így volt, akkor így volt. *Az égre néz, mennie kéne, végülis úgysem fog tud jó választ kapni. Ellenben az utolsó kérdésre még válaszol.* Nem, még előtte el kell intéznem valamit. Addig még mindenképpen maradok. *Mosolyodik el most titokzatosan, aztán elnézést kérően int búcsút, elengedve a lányt, sietős léptekkel tűnik el a fák között.*

Vendég

*Halványan elmosolyodik, majd közelebb lép, és átöleli Nicolast, szorosan. Most nem fél attól, hogy véletlen kettétöri a fiú gerincét, hiszen tudják egymás titkát, tisztában vannak vele, nagyjából mennyit bír a másik... Azt viszont érzi, hogy a következő mondattal sántít valami, de nem tudja hova tenni. Mielőtt rákérdezne, félredönti a fejét, fejben mindenféle oldalról megközelíti a kijelentést... melyik része lehet ferdítés? Hol nem igaz? Mi a valóság? Mégis mi a gond a mondattal? Elvégre csak nem támadhat neki azonnal a fiúnak, hogy márpedig ő érzi hogy ez nem igaz, és azonnal magyarázza meg. Végül Nicolas nevetése szakítja ki ebből a gondolatmenetből. Újra elmosolyodik, aztán bólint, belekarol a másikba, és sétára indul vele. Az eljegyzésről jutottak el hozzá pletykák, de úgy látszik, valóban igazak.* - Bevallom őszintén, meglepődtem, mikor hallottam. Szóval úgy gondolod, valóban szereted? De... hogyha nem vagy benne teljesen biztos, akkor miért kérted meg a kezét? Úgy értem... az eljegyzés még felbontható, de azért ez mégiscsak egy nagy lépés. *Megcsóválja a fejét, és Pennyre gondol. Nem ismeri túl mélyen a lányt, de azt érzi, hogy mi tetszhetett benne Nicolasnak.* - Azt már nem tudod meg, mi lett volna, ha. Én is gondolok rá, mi lett volna, ha tényleg hozzámegyek Deanhez, de azt hiszem, erre még látnokként sem fogok választ találni. *Szintén megvonja a vállát, majd felnéz a másikra.* - Tudom. Néha nem voltam benne biztos, de... valahogy végig tudtam. És én is kedvellek, azóta hogy odadobtad ezt... *A zsebébe nyúl, kotorászik, és előveszi a Hórusz szem medált.* - Mondd csak, miért bonyolultak a dolgaid? Sokról maradtam le? Mikor elmentem, még azt hittem, meghaltál.

Tárgy: Re: Ködfenyves Kedd Okt. 09, 2012 3:46 pm

*Némán hallgatja a teljesen jogos kifakadást, aztán bólint.* Teljesen igazad van. Csak mostanság minden annyira bonyolult. Na de gyere ide. *Nyújtja ölelésre a karjait, és megölelgeti a lányt, sután megveregetve annak vállát* Én tényleg jó barátomként szeretlek. *Ezt bárki elhihetné, de Ariana tényleg látnok, és a dolog most nem hangzik annyira meggyőzően. Vagy csak a sok titok egyike ez is? Hátat fordítva elmereng, ahogyan a lány viszontagságain tűnődik, aztán az utolsó mondaton tényleg felnevet, ezúttal vidáman, ahogyan visszanéz a válla felett.* Ezt bóknak veszem. *Fürkészi a lányt, aztán hagyja, hogy az belekaroljon, ahogy sétára invitálja őt az évszázados tölgyek között.* A pontok annak szóltak, hogy tétova lettem, a tanácsodat kérem. Még Bianca is látja rajtam, hogy bár megkértem a kezét, egyik felem erősen a házasság ellen van. *Hajtja le a fejét, és meg is rázza, nehéz ezt elfogadnia.* Egyszer úgy vélem, jó ötlet, aztán pedig azon agyalok, mi lett volna, ha Pennyvel maradok. Feloldhatatlan kettősség. De most már mindegy is, a kimondott szónak súlya van. De a lényeg, hogy neked azért tudnod kell, hogy ha nem is viselkedtem mindig szalonképesen, azért téged kedveltelek. *Vonja meg a vállát, mást most nem tud mondani.*

Vendég

*Eléggé bele van merülve a dologba, így Nicolas szinte már közvetlenül mellette áll, mikor feltűnik neki a fiú jelenléte. Összerezzen, majd megpördül, hogy szemben álljon a másikkal, és egy kicsit félredönti a fejét. Távolságtartás. Nem igazán érti, hiszen igazán régen nem látták egymást... vagy talán épp ezért? Ennyi minden történt volna? Esetleg egyszerűen rossz kedvében van a másik? Találgat, igyekszik kifürkészni Nicolas érzelmeit, de a másik fiúnál ez még látnokként sem éppen egyszerű.* - Régen láttalak... és ennyi az egész? Egy biccentés? Azért ennél jobb kapcsolatban voltunk, nem gondolod? *Ha a másik így, akkor ő is, nem lép közelebb, csak összefonja maga előtt a karjait, kicsit megdörzsölve a felkarját. Azért annyira nincs meleg, még ha jobban is viseli.* - Remekül van, már amennyire itt remekül lehet lenni, de... határozottan jobban, mint amott. Gondolkozni pedig tudtunk, de úgy elég nehéz volt, hogy csak magunkban... hiába merengek például azon, mi van a többiekkel, ha épp nem kapok választ, igaz? Egyébként remélem tudod, hogy ez a "beszélnünk kell" a három ponttal úgy hangzott, mintha valami pszichopata sorozatgyilkos akarna velem találkozni.

Tárgy: Re: Ködfenyves Kedd Okt. 09, 2012 3:30 pm

*A vámpír miután elbocsájtotta az árnyat, sietős léptekkel a fenyves felé indul, ahol megbeszélésre invitálta Arianát, legrégebbi ismerősei egyikét. Titkára hamarosan fény derül, de most még nem, viszont vannak elintéznivalói. Amíg az árny a rábízott feladattal bírkózik (ezen a pontos kegyetlenül mosolyog, hiszen a mélyvízbe dobta) addig ő bájolog. Fekete farmerdzsekit és vászonnadrágot visel, sötét haja pedig szinte a vállát verdesi, régen vágatta már le. Nellond felé tekint el, vérre vágyik, de most egyéb dolga is akad, ami nem tűr halasztást. A tőrdobálást gyakorló szőke lányt már messziről kiszúrja, és lényegében egymás jelenlétét már távolról megérezhetik, hiszen amúgy ősi ellenségek is lehetnének. Közeledik, ám sem ölelés, sem pedig puszi, hanem csak biccent, viselkedése tartózkodó.* Régen láttalak. Mindenesetre örülök, hogy sikerült visszatérnetek. Hogy van a drága Christopher? *Kérdezi szinte csevegő hangnemben, ám sem barátságot, sem ellenszenvet nem viseltet a fiú iránt, amíg az nem keresztezi útjait.* S hogy telt a rabságotok? Hol min gondolkozni, ha jól sejtem. *Fonja össze karjait, rideg viselkedése régi önmagát idézi.*

Vendég

~ Mi lenne, ha rágódás helyett inkább koncentrálnál? Folyton csak rágódsz. - Mikor lesz erre egyáltalán szükségem? Egy tőr jóval könnyebb, mint három kiló, telekinézissel tudom irányítani, hogy célbaérjen... - És ha nem lesz nálad a nyaklánc, vagy nem tudod majd használni? ~ *A daimón ingerülten fekszik le a földre, pedig hangosan egyetlen szó sem hangzik el közöttük. Maximum a viselkedésükből lehet valamennyire sejteni, hogy veszekednek. Ariana felsóhajt, majd megigazítja az oldalán a kardot, megpörgeti a kezében a tőrt, és szemével újra megkeresi az egyik fára erősített célt, nem annyira vészesen messze. Beharapja az ajkát, majd koncentrál, elhelyezkedik, eldobja, és...* ~ Mellé. ~ - Merde... *Megcsóválja a fejét, majd mély levegőt vesz. Kint van már egy ideje, egyre inkább kezd fázni, de még nem megy be. Nem, amíg nem találja el azt az átkozott célt a közepén, legalább egyszer. A fenyvesnek ezen a részén most épp nem annyira erős a köd, és igyekszik elfelejteni, hogy az utóbbi napokban néha furcsa képeket látott benne, mintha valami nem lenne rendben.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Csüt. Szept. 27, 2012 4:37 pm

*Természetesen komoly irigység nem gyúl a szívében, csak afféle normális, nem a fiú elismertsége irányába, hanem a dzsinnek tárgy iránti irigysége csak, semmi komoly. Mikor a vállába öklöz azon kicsit elmosolyodik, de látszik rajta, hogy ennél finomabb, visszafogottabb lány ő, szóval ilyesmit nem szokott viszonozni, csak kicsit mosolyogni rajta.* - Druida térdvédője... Dereng? Na, olyat szereztem, de egy bot se jönne rosszul, bár nem is nagyon használok varázslatokat, tudod, maradok a bájitaloknál, füveknél, a Nyákmák például egy nagyon jó mocsári szörny távol tartó, azt tervezek főzni belőle. *Mondja, de éppen elég beszélni valójuk van, nem viszi félre egy kiselőadással a témákat. Az összeszűrés azért erős szó, de mondjuk egy fél-sárkány fél-dzsinn páros... egzotikus lenne, és hogyha eljön az ideje, Natasha mindenképpen mesélni fog, hiszen barátnője nem nagyon van, az öccsének kell majd ezt a helyet is betöltenie, szegény srácnak egy kicsit multifunkcionálisnak kell lennie. Aztán ugye jön az időutazás téma, és Vaszilij elkezdi szépen lassan leépíteni magát, mármint az egóját, és a leányzó azonnal megragadja a vállát, maga felé fordítja, és biztatóan kicsit megszorítja.*
- Ezerszer többet érsz, mint bármelyikük, nem az a lényeg, hogy ki mennyire híres, vagy hogy mi a fajuk... bár ne felejtsd el, mi se mezei emberek vagyunk! Aredhyll Alassar nem azért halt meg, mert te rossz munkát végeztél, az imént mondtad, hogy úgy érezted minden el volt tervezve, minden mindennel összefügg. Biztos, hogy ez is előre el volt rendelve. Vaszilij, én nem ismerek nálad tiszta szívűbb és tehetségesebb mutatványost és druidát. *Mondja őszintén, a pillantásaival mélyen néz a szemébe, és mindent komolyan gondol, véresen komolyan. Igaz, hogy egyáltalán nem ismeri a diákokat, épp ezért tud ilyen magabiztosan beszélni, de ha ismerne is másokat, akkor is Vaszilij lenne a legjobb neki, hiszen a testvére. Elengedi természetesen, kicsit bátorítóan elmosolyodik, aztán a kérdés hallatán próbálja összeszedni.* - Hát... Nem, nem sikerül megbújnom és a háttérben maradnom. Az elátkozott csatamezőn megjelent egy piramis, aztán találkoztam a fekete piacon néhány diákkal, és meg akartak késelni minket, aztán az egyik lányt elrabolták, de lementünk Nellondba a Hajszára, és ott neveztem a versenyre... én!... *Kicsit megáll, tényleg meglepő, hogy nevét adta, ott volt a helyszínen, az élmezőnyben.* - Christianna volt a díj, megnyertük. Aztán... Egy elátkozott barlangban a haragos szellemek riogattak minket, és a gyilkosukat követelték, akit... ott hagytunk, és elmarták a lelkét. *Szép kis történetek, csak pár szóval, azt nem mondja, hogy hol mit szerzett, nem olyan beszédes.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Csüt. Szept. 27, 2012 4:19 pm

*Vanch azért persze nem tűnik annyira nemesnek, de nem is passzolna Vaszihoz egy nagy nemes állat, sokkal jobban illik hozzá a kis játékos daimon, aki persze inkább megpróbálja általában visszafogni, hogy ne legyen annyira bohó, mint általában. A leányzó szavaira azért lekonyul a szája széle egy pillanatra, de aztán újra elmosolyodik és egyszerűen csak vállba öklözi finoman.* -Jajj, tudod hogy engem mindenki imád, nem tehetnek róla. Majd szerzünk neked is! Ebben a suliban csak úgy hullanak a jobbnál-jobb dolgok egy-egy kaland alkalmával. *Bár valószínűleg nincs szükség rá, hogy e téren győzködje testvérét, nem volt sosem az a fajta, aki kifejezetten irigyelte a fiú népszerűségét, vagy mégis? Naiv, tehát soha nem gondolná, hogy így lenne. A pasi dolgot nem viszi tovább, de azért megnézné magának akkor is azt az illetőt, mert mégis csak tudni illik az embernek, hogy kivel szűri össze a levet a testvére. A kérdésekre és fejtegetésre csak bólogat egy sort.* -Oh, hát tudod nekem is állati zavaros. Eleve hülyén éreztem magam, ott volt az a Jack, tudod ő elég híres, meg aztán egy fél-angyal, James, aztán Alex, aki pedig fél-elementál és kiderült, hogy valami ősvérfarkas, bár ez nem tudom mennyire publikus. Törpének éreztem magam mellettük, talán még Emily egyszerűbb lélek mint én, viszont ő tanította de Sovalont szóval... *Megrázza a fejét. Nem soha sem lesz túl nagy önbizalma, de végülis ez illik a naiv druida style-hoz.* -Igen én, de azért szívás, hiszen az iskola indulásának az elején meghalt...és már a szak is megszűnt, nem végezhettem túl jó munkát. *Megrántja kicsit a vállát, de azért érezhető hogy igenis bántja a dolog. A többit annyira nem tudja, nem szokott efféle bonyolult dolgokba belemenni, vagy legalábbis nagyon ritkán.* -Nem tudom, még nekem is elég zavaros az egész, ezek az idődolgok...sose értettem igazán. Jellemző...nem is próbálod megérteni. De igen! *Vanch dorgáló szavai azért mégis csak valahol igazak, hiszen a fiú általában inkább szórakozik, mint bonyodalmakba menjen bele.* -És veled mi történt azóta, hogy itt vagy? Tuti volt már ez meg az, nem lehet megúszni események nélkül. *Széles mosoly, bár most határozottan nem olyan felszabadult, mint szokott.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Csüt. Szept. 27, 2012 4:07 pm

*Természetesen Narut nem nagyon zavarja a másik nyafogása, megnyalja a fejét, hogy kiengesztelje, és doromboló hangot ad.* - És nagyon jó lenne, hogyha nagyobb is maradnék, meglepődnék, hogyha túlnőnél rajtam. *Válaszol a daimon, valamivel játékosabb, mint a társa, de a nemesség valljuk be a tömött bundás hópárducról messziről lerí, nagyon szépen tud feszíteni Natasha mellett. A leányzó kibontakozik az ölelésből és felpillant a fiúra, kicsit értetlenül pillantva a botra, továbbra is halványan irigyelve.* - Azt hiszem... Nekem nem örültek, amikor a Misztikummágia, a boszorkánymágiák és az Átváltoztatástan felé kezdtem kacsingatni. *Mondja csendesen, ő valahogy nem kapott semmiféle jutalmat az ottani tanai után, mert ő még csak nem rég érkezett ide, ugye eddig is valahol kellett tanulnia. Egy ideig ott, mint Vaszilij, csak éppen nem ugyanakkor, aztán ugye inkább tovább ment más irányba, boszorkányosabb irányba. A pasi dologra kissé az ajkába harap, zavarba jőve, majd gyorsan megrázza a fejét, hogy ez igazán nem vicceees, nem kell ezzel húzni, de azért elmosolyodik végül. Leül ő is egy farönkre, a közelbe és türelmesen hallgat, és hallgat.*
- Lassabban... Akkor a Sötét nagyúrnő kért titeket... És az a bukott angyal a végén... Elpusztítottátok? *Nem, nem sikerül elsőre megemésztenie, pedig határozottan tudásvágyó, könyvkukac, na de ez az információ... Sok. Néhány másodpercig némaságtelepedig ajkaira, majd lassan felemeli a tekintetét a földről, hogy Vaszilijra pillantson.* - Te nevelted a Sötét druidák alapítóját. Ez... bámulatos, és ijesztő. Vajon eljön ez az idő, a jövődben, valóban átéled, vagy az egy másik idősík volt, és a mi szálunkon sosem fog megtörténni? *Kérdezi, erős kérdés, nagyon bonyolult kérdés, lehet, hogy nem is kéne nagyon belemenni... De hát, hogyha egyszer tudni akarja. Utólag is elönti valami aggodalom, hogy ő erről semmit se tudott, és az öccse ennyi mindenen átment, de most már furcsa lenne, hogyha problémázna ezen, főleg mert tudja, hogy nem a srác akarta.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Csüt. Szept. 27, 2012 3:54 pm

*Natasha valljuk be mindig is határozottabb és erősebb jellem volt, mint a mi bohókás, hebrencs Vaszink, aki igaz hogy komolyodott már az évek során, de azért gyökeresen soha sem fog megváltozni. És mondjuk inkább az élvonalban marad, hiszen segíteni szeret másokon, nem pedig elslisszanni, de hát testvérek épp azért különbözőek, mert amúgy unalmas lenne. Amikor a daimon előugrik, akinek kezdődhetne N-nel a neve, hiszen Vanch és Vaszilij is V-V, szóval a vadászgörény kicsit azért nyekken, hiszen a másik jóval nagyobb nála, de amikor feleszmél, akkor már jöhet a lelkes bunyó.* -Hát mi is rég találkoztunk, és még mindig nagyobb vagy nálam! *Nyafog kicsit, amire a "gazdi" csak mosolyog egyet, és naná, hogy jól megsimizi a leányzó fejét, amikor még bújik is. Igen, végülis fiatalabb, de ő a pasi, akkor már neki kell védeni a lányt, ez alap. Először a druida botra pillant és egy mosollyal reagálja le a dicséretet.* -Köszi! Még Írországban kaptam, amikor befejeztem minden ottani okítást, hogy jó druida lehessek. Elég rendes volt tőlük, nekem is a szívemhez nőtt, és persze jót lehet vele ütni, ha netán valami pasi...szóval érted. *Széles vigyor, mert nem kifejezetten ismerhettük őt meg egy agresszív védelmezőnek, de hát na, vannak dolgok, amik mindenfélét ki tudnak hozni az emberből. Aztán keres magának valami kis ülőhelyet, akár a fű is megteszi, de elég sötét ez a fenyves, inkább egy farönk.* -Na szóval, képzeld el, hogy egyszer csak magával ránt valami téren és időn át és mindenfelé sorodnak, és szövevényes és... *Szóval bő mesélésbe kezd, mindent elmond, ami csak a tanáros mesék alatt történt, ami azért nem kevés információ.* ...és a végén ott voltak azok a szobrok. Máig sem értem pontosan, mintha mindennek meg lett volna a helye, úgy érzem még...nekünk is... *Egy picit még bele is borzong a dologba, hiszen azért ezt így kimondani nem túl bizató.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Csüt. Szept. 27, 2012 3:44 pm

*Hát, hogyha van egy kérdés, ami soha nem merült fel benne, akkor az az, hogy a teleportálás nem neki való e, Natasha nagyon szívesen alkalmazza, hogyha necces is, rengetegszer gyakorolja, hátha a kellő pillanatban, a kellő gyakorlattal az menti meg az életét. Főleg, mert nem egy nagy harcos, se fizikailag, se mágiaügyileg nem támad sose mágiával, hát jobb elteleportálni és máshogy beleszólni a történésekbe, úgy, hogy ne legyen az élvonalban. Ahogy közeledik Vanch és Vaszilij, az első, aki reagál rájuk, nem a lány, hanem az eddig ki nem játszott daimon, ami most az egyik fa mögül vetődik ki egy macskás morgással és azonnal nekiesik a másik daimonnak, persze nem megeszi, hanem leteríti, megnyalja, játszani kezd vele. A Hópárduc az, ... (akinek még nincs neve), szóval igazán nincs mitől tartani. Aztán Natasha is felkapja a fejét, illetve először nem moccan, feszülten vár, egy pillanatig a Nyákmák felizzik, akkor vágja el a sarlóval a növényt, összekötözi és a csomagjába teszi. Kicsit elmosolyodik, na és ekkor egyenesedik ki.* - Vaszilij! Ó, nem, dehogy... *Szabadkozik finoman, nem igazán kétségbeesve, tényleg nem pasizásról van szó, legalább is ő nem gondolt arra, amikor olvasta az üzifalat.* - Azt hiszem az a fiú volt, akinek segítettem, mert megérkezett, és nem jött érte senki.*Mondja, aztán azonnal megöleli a fiút, hozzábújik, mint egy kislány, pedig valljuk be, nem úgy öltözködik, nem úgy viselkedik, mint egy kislány. Éppen csak Vaszilij az ő védelmezője, még ha az öccse is, jó érzés hozzábújni.* - Te is hiányoztál nekem... De milyen időugrásos? Azt akartad elmesélni nekem, ugye? Ez pedig... szép darab, már mondani akartam, de nem volt alkalmam. *Biccent a tárgy felé, a szemében érdeklődéssel, kicsi irigységgel. A daimonok meg... játszanak, legalább is a hópárduc lelkesen pofozgat.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Csüt. Szept. 27, 2012 3:32 pm

*Hát naná, hogy eljön, ha már mostanában tényleg nem sikerült sosem összefutniuk. A múltkor is várta, hogy eljön majd a tesó az állatkertbe, de végül nem lett belőle semmi, aztán még a nagy fura csajt is le kellett győzni, kész káosz. Könnyed léptekkel érkezik, lehet hogy érdemes lenne gyakorolnia a teleportálást, de valahogy nem vágyik rá annyira, hiszen olyan sokszor sikerül félre, talán egyáltalán nem neki való. Vanch apró lábait szedi az avarban, amiben persze állandóan elmerül, hiszen ősz van, eléggé hullanak már a falevelek. Hamar felismeri hátulról, köpenyben is Natashát, nem meglepő ez, hiszen nem olyan sokan szoktak mindenféle növényekre vadászni, sarlókkal vágni és hasonló. Kicsit megköszörüli a torkát, hogy azért mégse menjen oda valami túlvilági rémhez.* -Khm...szóval állandóan itt lepzselsz mi a fák árnya alatt, hogy nehezen fussunk össze? Miket írogatott neked és ki az üzenőfalra? Pasizunk Nat? *Kicsit oldalra dönti a fejét, majdhogynem megrovóan néz, hogy na ki az, akinek össze kell törnie jó bátyóhoz méltóan a csontjait, de aztán persze, hogy szélesen elvigyorodik és közelebb lépdel testvéréhez, hogy jól megszorongassa.* -Hiányoztál ám, eljöttél a suliba, és alig találkozunk, jó tudom én is elvoltam tűnve, de hát nem tehetek időugrásos mizéria volt. *Magyarázza, és még a druida bottal is dobbant egyet maga mellett az avarban afféle nyomatékosítás képp.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Csüt. Szept. 27, 2012 3:25 pm

*Egy köpenyes, barna hajú, hegyesfülű leányzó jelenik meg, illetve már jó ideje itt van, ugyanis - mint mindig - valamiféle növényre vadászik, ami a nap csak egyetlen egy szakában leszedve értékes a számára. A boszorkány-alkimista kicsit talán túl komolyan veszi a tanulást, a főzőcskézést, az anyagok ismeretét, ugyanis mióta itt van, vajmi kevés barátságot kötött, bár néhány ember iránt már elkezdett kötődni, de talán ezek nem is kölcsönösek és el is hanyagolhatóak. Kissé magányos, lehet ezt mondani, hiszen Vaszilijjel is nagyon rég nem hozta össze a sors, akárhányszor akartak találkozni, valami közbejött, most viszont a fiúnak írt levelet, hogy ekkor itt lesz, egészen estig, szóval... Hátha-hátha. Nem tudja, hogy a fiúval mik történtek mostanában, pedig neki is van mesélni valója, ha más nem, akkor a Nellondi Christianna kiszabadítós kaland, és persze előtte a Fekete piacon a tolvajok, akik ki akarták zsebelni őket. Hogy barátokról meséljen... Nos... Az várat magára, úgy igazán. Magas szárú csizmában van, rövidnadrágban, kivágott pólóban, de úgy is rajta a köpenye, nem sok minden látszik belőle, ahogy egy növény fölött görnyed mellette a kosárkájával és a kezében a druida sarlóval várja a pillanatot... A pillanatot, amelyikben a Nyákmák a legértékesebb.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Hétf. Aug. 27, 2012 7:18 pm

*Nézte a fiút olyan tekintettel, mint aki fél máshová nézni, hátha eltűnik a szeme előtt lévő kincs. Még tart ez a pillanat, amikor még fogalma sincs a másiknak a lány küzdelmeiről, mik a lelkét gyötrik. Neki nem kellett a magyarázat, a tünde annyira ártatlannak látszódik Eva szemében amennyire még talán senki. Túlságosan is tiszta lélek. ~Lehet, hogy így lesz a legjobb Neki… én csak beszennyezném.~ Gondolja még mielőtt a Natiról szóló mondatokra felelne. * -Szerintem féltékeny, de ez csak az én véleményem. Amolyan női megérzés. *Húzza el ismételten a száját, és a tekintete is a tejfehér ködöt kémleli. Biztonságban érzi magát, akárcsak a vámpírfiú mellett, de mégis miben más a kettő? Hol húzódik a határ? Exan talán jobban meglátja a dolgokat mint azt valaha is sejtette volna a véla. Zöld szemeivel enyhén bánatosan néz a fiúra. Evangeline megengedi magának az utolsó érintéseket, ezt az apró kis tévelygést, mielőtt romba döntené azt mit felépítettek. ~Tényleg így kell lennie? Jobb ez így neki.~ Vallomása egyértelműen nem a legkellemesebb dolog volt, amit Exan hallani akart. Egyből elcsitult, ahogyan azt a fiú kérte, semmit se szólt, várta a szitkokat, átkokat és mindent amit csak rá akar zúdítani a tünde. Bármit megértett és eltűrt volna, azt is hogy arcul üsse. Eva ajkai remegtek, szeme csillogott attól ahogyan könnybe lábadt, képtelen volt válaszolni. Látva Exan szenvedését a gyomra fájdalmas görcsbe rándult, olyan apróvá, hogy egy falat étel se férne el benne. A fiú nem láthatta, de Ev felé nyúlt, viszont csak pár centit mozdult a keze, s azt követően ökölbe szorította úgy, hogy a körmeit a tenyerébe vájta. Kérdésekkel bombázta a vélát a tünde, most már nem hagyhatta a szavait megválaszolatlanul, de mit mondani kívánt se adott megnyugvást egyikük lelkének se. * -Én… nem tudom. Azt se miért… vagy hogyan. Egyszerűen csak… *Ajkaira forrt a szó, figyelte Exan mozdulatait és erre nem számított. Sok mindenre igen, azonban ezt nem gondolta volna, ahogyan azt sem amit érzett Eva. Vágyott a csókjára, szemeit lehunyta, nem mozdult, a csók pedig nem következett be. Lassan nyitotta ki ismételten a smaragd szempárt, most semmi se tartotta vissza, hogy a forró könnypatakok meginduljanak. A fatörzs felé fordult, fejét teljesen nekitámasztva, jobb kezével pedig a keményfát ütlegelve. Folyamatosan, megállás nélkül nem törődve a fájdalommal, mert a szívében nagyobb kínokat élt át. A tiszta könnyek után, a kézfején a vörös is kicsordult, megfestve vele a fatörzset, a fehér ruháját és mindent ahová csak vére hullt. Fogalma sincs mennyi ideig állt így itt, rendbe se szedte magát, köpenyét felvette csuklyáját pedig arcába húzta, mindenkit elkerülve igyekezett magánya rejtekébe. *

Tárgy: Re: Ködfenyves Hétf. Aug. 27, 2012 6:36 pm

* Az egyszerű válaszra még szélesebb lett a mosolya, gondolta ő azt, csupán viccelődött. Figyelte a lány minden mozdulatát, ahogy elteszi a pengét, leveszi a köpenyét. A harmadik fél szóba kerülésére először oldalra billentette a fejét értetlenségében, majd megrázta.* - Lehet, hogy elfelejtette. Belwar házavatójára ugyanis mindketten meg lettetek hívva. De ő egyelőre még nem jött vissza otthonról. Nem is ez a lényeg. * Próbálja összerakni a mozaik darabkákat és elképzelni a két lány találkozását.* - Ugyan.. Talán csak nem ismered. Esetleg ... * A keserű mosoly láttán inkább nem folytatta a mondatát. Nem tudja nem észrevenni, hogy ez az egész zavarja a lányt. Legalábbis ő úgy gondolta, hogy emiatt. Engedi az érintést. A szívverése felgyorsul, de érzi, hogy valami más, másként ér hozzá.* - Más vagy, látom, hogy valami zavar, mond el! * Egyértelműen leolvassa a lány arcáról, hogy amit mondani akar, nem fog tetszeni neki. Hirtelen húzza ki magát, izmai egy pillanatra megrándulnak. Azt hitte, hogy ez a kis szünet jót fog tenni neki, valamennyire elfelejti majd a lányt, csak, hogy ez nem megy egyről a kettőre, lévén, hogy tünde. Lassú ilyen téren, és az esze mást súg, de mindig az érzéseire hallgatott. Az vezeti egész életében. Annyira figyelt és koncentrált, hogy még levegőt venni is elfelejtett, egy hosszú mély sóhaj után, Eva aztán beszélt Jackről.. Arról a fiúról, akiről már oly sokat hallott, akiért talán a lány szíve dobog.* - Ne is folytasd értem.. * Intette csendre halkan, és lehajtotta a fejét. Nézegette az alant elterülő mohaszőnyeget, a furcsa növényzetet, nézett mindenfelé. Az eddigi fának dőlt pozíció most már kényelmetlennek bizonyult, le kellett ülnie a kedvenc fatörzsre.* - Én azt hittem... azt hittem, hogy .. * Összefűzte maga előtt az ujjait, kereste a megfelelő szavakat, Eva felé fordult, mintha tőle várt volna választ, de aztán a fájdalomtól összeszorulva inkább elfordult tőle. ~ Ez most a búcsú pillanata volna?~ * Igaz, hogy nem voltak együtt soha, de sok mindenen keresztülmentek együtt, és ez sokat jelentett a fiúnak, többet is. Hosszú időbe fog telni amíg túlteszi magát ezen. Tiszteletben tartja a másik döntését, még ha fáj is. Hirtelen tör ki belőle a szó, feláll a fatörzsről és a lányhoz sétál, egészen közel.* - Hát ennyi volt? Vesztettem.. Mitől jobb ő mint én? Ha tudnád, hogy... * A lány arcához akarna érni, de mielőtt elérné inkább leereszti a kezét és ökölbe szorítja.. Égett a bőre ahol az imént hozzáért. Csalódott,dühös és megbántott. Nem akarja elhinni, meg akar bizonyosodni róla, kíváncsi, hogy mit vált ki a lányból. Közel hajolna, hogy elbúcsúzzon, de éppen csak résnyire nyílt ajkát érinti hozzá, s a folytatás elmarad, mert a fiú eltűnik mint a kámfor, s a sűrűn szőtt ködben már a nyomára is nehezen bukkanhat. *

Tárgy: Re: Ködfenyves Hétf. Aug. 27, 2012 3:55 pm

// Fagy //

-Nem. * Jött sietve válasza, hiszen fontosabb számára a fiú mintsem megölje. Még most is magát, ha egy gyilkos átok közelítene felé. Tetszett neki a másik ajkain megjelenő félmosoly, ismét mélyebb lélegzetvételre késztette. Azért, hogy megnyugtassa a tündét afelől, hogy nem akarja bántani a fegyvert ismételten elrejtette, ehhez persze le kellett vennie köpenyét. Bőr szíj a bal karjára tudja erősíteni a fegyvert. A penge hideg ridegségétől borsódzott a bőre. * -Nos, beszélgettünk a hölggyel. Azt állította, egyszer sem meséltél neki rólam, bár eléggé haragos volt. Úgy tűnik nem kedvel. * A végénél keserűen elmosolyodott, köpenyét a karjára terítette és nekidőlt teljesen a fa törzsének. Szívesen közelebb húzódott volna a tündéhez, de félt. Ahogy a másik lány nevét kiejti a száján és beszél róla, úgy tűnik mégis csak közeli kapcsolatban állhatnak. ~Talán már szereti is? De akkor miért akart engem?~ Égni kezdett a szeme a gondolatoktól és csak áldani tudta a rossz látási viszonyokat. Sokszor egymás után mélyeket sóhajtozott, ami valószínűleg feltűnik a másiknak, de ugyan mit tehetne? Hagyja megszökni a szemében keletkezett sós nedvességet vagy inkább ez? Egyszerű a választás ezen esetben. Viszont van mit bevallania a fiúnak, más amit nem titkolhat és már most fáj a szíve azokért a mondatokért amiket ki fog ejteni a száján. ~Az ég tudja, hogy miért...~ Ám még mielőtt így cselekedne szűksége van valamire, el is taszíthatja Exan, ha azt akarja, de a véla akkor is megpróbálja. Szabad jobb kezével a fiú arca felé nyúl, lassan és óvatosan, s amennyiben engedi ujjbegyeivel finoman érinti meg a nemes vonásoktól ékes arcot. Keze lassan simul hozzá bőréhez majd húzza le a nyakához. Érzi ahogyan keze alatt lüktet a nyaki ütőér, meleg érzésekkel tölti el ez az érzés. Megnyugtatja. Azonban el kell húzódnia, hiszen amit bevallani készül ahhoz nem illik ez az érintés. Szemeit összeszirítja, mintha fájdalmak gyötörnék és karját a mellkasához vonja. Szemei ismét csillognak, viszont egyetlen könnycsepp sem szökhet ki szeméből. * -Találkoztam Jackkel... és én még mindig... éreztem valamit. * Önmagának is fájdalmas volt beismerni, hát még a szeretett férfinak. Képtelen elszakadni a sötétségtől, de vágyakozik a fényre. Lehetséges, hogy utóbbit elveszítette, amennyiben ez történt, elveszik a sötétségben, hogy ne fájjon a napfény látványa. Annyira. *

Tárgy: Re: Ködfenyves Hétf. Aug. 27, 2012 2:59 pm

* Nem számított a támadásra, ezért ideje nem volt lehúzni a hátáról az ezüstkardot, egyszerűen csak kihasználta a lány lendületét, a csuklóját megragadva eltartotta magától az éles fegyvert.* - Meg akarsz ölni? * Kérdi, de ajkán mégis félmosoly játszik. Látta a meglepettséget a másik arcán, és még az ajkára is forrt a szó, de aztán még is megszólalt. A válasz kevés volt neki, s ha már úgy is a csuklóját fogta magához húzta volna, de azért ez mégsem olyan egyértelmű. Sok dolgot kéne tisztázniuk előbb. A belső vívódás a fiúban is megkezdődött, és látta ő is ezt a másikon, de az mégis különbözött az övétől.* - Történt valami? * Kérdésként tette fel, de inkább kijelentésnek szánta, és várta rá a magyarázatot, de ismerte annyira a lányt, hogy ha valamit tudni akar, nem mindig olyan formában hallja tőle ahogy azt ő várná. Esetleg rébuszokban, vagy rejtvényekben beszél, és talán pont ez titokzatosság fogta meg egykoron az ében hajút is. De ki tudja hogyan zárul kettőjük fejezete. A jövő oly ködös mint ez a fenyves, s ők ketten szöges ellentétei egymásnak. Bár az ellentétek ... Kell valaki aki felnyitja az mélykék szemeket, s talán a fiú nagyon is a tűzzel akar játszani, hiába égette meg magát többször is. A következő mondat, és a név egy pillanatra teljesen másfelé terelte a gondolatait.* - Natalia? igen.. őt is régen láttam.. Tudtam, hogy ismeritek egymást, de azt hittem csak látásból. * Kutatván csak is egy dolgot vehet észre a leányzó mégpedig: zavart. Kell valaki, hogy utat mutasson, hogy mi lenne helyes, s amíg ez nem történt meg a fiú úgy érzi magát mint aki lebeg az éterben.* - És mit beszéltetek? * Kérdi, de teljesen máshol jár. Gondolataiban hasonló kérdést tesz fel magának mint Eva is, de azért nála lassan mennek ezek a dolgok. Átalakulnak az érzelmek.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Hétf. Aug. 27, 2012 2:23 pm

* Nem tudta mire vélni a furcsa hangokat és akárhogyan is hegyezte a fülét nem hallotta meg azokat a zajokat mik alig pár lépésnyire tőle csaptak fel. Az ösvényt kémlelte tovább, várta mikor tűnik fel rajta valami amire támadhat, azonban nagy meglepetésére mellőle szólalt fel valaki. Alig kezdett bele a mondandójába az illető máris felé lendítette fegyverét a lány. Azonban a mozdulatba alig kezdett bele máris felismerte a hangot. ~Ezt nem hiszem el!~ Boldognak érezte magát a lány, hogy végre ismét láthatja a fiút, zöld szemei úgy ki kerekedtek akár a Hold. Levegőt sem mert venni, bennszorult tüdejében és ajkai is résnyire nyíltak a csodálkozástól. Mindaddig így maradt Eva, míg Exan újra meg nem szólalt. Feltehetően a támadását hárította, hiszen a fiú számíthatott erre a mozdulatra a vélától ki áldozatát várva lesve várt a fa mögött. * -Igen, nagyon régen láttalak. * Hangjában a tegnapi fagynak nyoma sem volt, szívében most a tavasz honolt. Elrakta fegyverét, s felnézett az éjhajú férfiúra. * -Hiányoltalak. * Alig kimondta tekintetét lesütötte s benső vívódása ismételten megkezdődött. Evangeline legalább egy percig csöndben maradt s hacsak Exan nem emelte fel a fejét ő bizony nem nézett mást mint a földet. Erőt vesz magán és mély lélegzetvétel után épp csak érezhető hűvösséggel kezd bele a mondatba. * -Viszont találkoztam tegnap egy barátoddal. Natalia Ridolf. * Mikor a nevet mondta ki csak akkor nézett a jégkék szemekbe, kutatva valami után. Fürkészve a mozdulatait, oh pedig nagyon szívesen érintené a nemes vonású arcot. Másabb ez mint mikor Jackkel volt, de mégis annyira hasonló. ~Melyik lehet az igaz?~ *