Ködfenyves

*Való igaz, hogy mióta Bella megérkezett és mióta meglátta Carl-t, egyre több furcsa kérdés merül fel a fejében, amikre nagyon úgy tűnik, hogy nem kap, vagy éppen nincs normális magyarázat. Carl még mindig ugyanolyan vonzó, cuki és édes, mint anno az árvaházban és igen csak jól tartja magát, ami furcsa Bellának. Elgondolkozik ezen, de a legkézenfekvőbb megoldás természetesen nem jut eszébe. Hogy miért is vörös a férfiszeme, a két megnőtt szemfog és az, hogy nem öregedett semennyit sem. Ja, és hogy nem halt meg, nem vérzett el - ezek szerint - úgy, ahogy az újságban megírták és ahogy az árvaházban értesítették a gyerekeket.
Mikor Bella felnéz, lágy mosollyal az arcán Carl szemébe, megijed, hiszen a férfi szeme vörösen izzik. Igen csak ijesztő a dolog és habár Bella nem valami ijedős és rettentően bízik Carl-ban, mégis reflexből próbál hátrébb lépni, viszont a férfi nem engedi. Karjai szorosan zárják Bellát magához és nem engedik. Hurrá... Csapdába esett. Elég nagy csapdába...
Körülbelül ekkortájt veszi észre a lány a láncot is Carl lábán, ami a kőoltárhoz kapcsolódik. Erre rá is kérdez, hiszen nem is Bella lenne, ha nem lenne ennyire kíváncsi és természetesen valószínű, hogy minden értelmes ember feltenné ezt az egyszerű, mégis igen praktikus kérdést. Kiderül, hogy Carl nem halt meg - illetve halottnak kéne lennie - és ezért száműzték ide. De hol van az az itt? Bella riadtan pislant körbe, és ahogy látja, a szép tisztásra is kezd beszállingózni a köd. Vagy egyszerűen csak kezd álmos lenni és az agya játszadozik vele?*
- De ez... hogy történhetett meg? * kérdezi a lány, habár a nyelve már kevésbé forog úgy, ahogy szeretné és lassan pillái is lecsukódnak, eltakarva világoskék szemét, majd ájultan esik össze a férfi erős karjaiban.*

*Bella rettentően meglepődik, egészen annyira, hogy el is felejt válaszolni a férfi kérdésre, bár mivel varázslatos árvaházban nőtt fel, nyilván a férfi sejtheti, hogy varázsiskolába jött a leányzó, csak azt nem, hogyan került Bulgáriába. No persze ezt Bella Carl-tól is megkérdezhetné, hiszen úgy tudta, hogy egész életében Bristolban élt, ott is temették el, ott van a sírja. no igen, a sírja. De ha Carl itt van, akkor ki van a sírban? Márpedig az ölelésből, amit Bella ad a férfinek, igen csak érződik, a férfi teste normális test, a bőre normális bőr és az arca... Uhh, még annyira helyes és szexi, szinte semmit nem változott. Szinte... Sőt! Semmit nem változott 2-3 föld alatti rothadás alatt. Mármint... No persze, ilyen kinézettel valószínű, hogy Carl nem rothadt a föld alatt. Vagy ha igen, akkor baromi jól csinálta.*
- De ha nem haltál meg, akkor mi történt? Elvágott nyakkal találtak rád a lakásodban. Elvéreztél * jelenti ki Bella úgy, mintha Carl nem tudná, hogyan halt meg. De hát nem is halt meg. Ajajj, a lány kezd becsavarodni és belegabalyodni az ilyen komplikált kérdésekbe.
A fülébe suttogok mondatra felsóhajt és Carl szemébe néz. Tekintete lágy és ajka mosolyra húzódik, de nem sokáig tart ez a kenyérre kenhető állapot, hiszen Bella meglátja Carl szemeim, amik izzó vörösek. Ijedten lép hátrébb, de vasmarokkal szorítják a derekát, így nem jut messzire, azonban belerúg valami csilingelőbe. Lánc. Mit keres itt egy lánc? Azt követve egyik végét a kő oltárban, másik végét Carl nadrágja alatt látja eltűnni.*
- Ez mi? * rúg bele ismét és kérdőn néz a férfire, akiről kezdi sejteni, hogy nem az, akire gondol, vagy nagyon megváltozott. Riasztó. Ijesztő. És hideg.*

*Az ezernyi színes virág valóban leköti a lányt egy darabig és habár szíve szerint szedne egy hatalmas csokrot, eszébe jut Rosetta és az, hogyan oldotta meg Tűzkarom rejtélyét a virágok és a fák segítségével, így csak leguggol és úgy szagolgatja a virágokat. Még mindig nem tud betelni a szépségükkel, de mozgást érzékel a tisztás széléről, így felkapja a fejét és... Állát kapargatja a földről, ugyanis pontosan Carl ücsörög egy kőoszlop/oltár/asztal-szerű izén. Wow! Ez tényleg varázslatos kastély, hiszen úgy tűnik, hogy amit kívánsz, az megtörténik. *
- Carl? Mit keresel itt? Te nem... * kezdi a lány megszeppenve és meglepődve és habár nem akar érzéketlen lenni, mégis befejezi a mondatot:*
- ...dobtad fel a pacskert? * teszi fel a kissé bunkó kérdést a lány, majd széles vigyor jelenik meg az arcán és mikor Carl közelebb inti hozzá, egyből felpattan és oda is szökdel a férfihez. Aztán leesik neki, hogy igazából Carl még kislány korában látta, azóta pedig már érett nő lett, ki tudja, hogy mi róla a véleménye. Kicsit elpirul ugyan, de végül odafut Carl-hoz és megöleli. De régen vágyott már a férfi ölelésére. Habár ki tudja, most mennyiben különbözik attól, amilyen életében volt...*

*Hogy miért is Ködfenyves? Nos, valószínű azért, mert rengeteg fenyő van és rengeteg köd. Ahogy Bella egyre beljebb halad, leesik neki a tantusz, hogy bizony olyan helyen van, ahol nem kellene lennie. Hajajj, hallott már erről az erdőről rebesgetni dolgokat és bizony nem sok pozitívumot mondtak erről a helyről. Azt persze mindenki aláírta, hogy izgalmas és hátborzongató hely, főleg este, de.... Bakker, hiszen este van! Bella érzi, hogyan rázza ki a hideg, majd a lábára néz, ahol alig látja már fekete tornacipőjét, majd hamarosan el is tűnik a ködben. Nyel egyet, majd körbenéz, hátra, jobbra-balra végül sóhajt egyet és megcsóválja a fejét.*
~Mi lenne ha...~ kezdi a gondolatmenetet és fejezné be azzal, hogy visszafordulna,amikor bársonyos férfihang üti meg a fülét. Összeszorul a szíve, habár csak pár pillanatra, utána egyből mosolyra húzódik az ajka, hiszen halott ápolójának a hangjára hasonlít. Még a bristoli árvaházban volt egy kellemes hangú, baromi jól kinéző férfi ápoló. Sajnos 2 éve meghalt, Bella el is ment a temetésére és nagyon sírt miatta. Szerette a férfit, ő volt élete első szerelme és most a földben rohad, miközben a hulláját felzabálják a kukacok. Pompás látvány.*
-Blööee... * öklendezik egy sort Bella, majd jobban figyelve a dalra a szövegtől kirázza a hideg, mégis kicsit melege lesz. Szinte érzi Carl leheletét az arcán, így hát lehunyja a szemét és úgy indul tovább. Rossz ötlet... Nagyon botor, ugyanis fenyves, sűrű aljnövényzet és társai. Bella hamarosan már a földről pisloghat és figyelheti a kavargó ködöt. A köd alatt nincs köd - mily meglepő, így a távolban zöldes derengést lát, felpattan hát és maga előtt egy csudi szép tisztást lát.*
~Tisztás? Itt? Ilyenkor? És köd nélkül?~ száguldoznak a fejében a kérdések, de mivel itt van, nem tehet mást, elindul a tisztás irányába. Na meg Carl hiánya most hatalmas erővel tölti el és valami azt súgja neki, hogy láthatja a férfit. Így hát habár nem lelkesen, de kedvtelve indul el a tisztás felé, ahol ezernyi virág várja.*
- Ez gyönyörű! * kiáltja el magát a lány és teljesen elmerül a virágok adta illatokba és látványba, nem is figyel fel a kő oltára. Egyelőre...*

*Tájékozódás. Bellának még nagyon nem megy, ugyanis tegnap egy különleges kis csikót hozott a világra Rosettával... Állj. Hozott a világra? Nos, ez ilyen formában nem igaz, ugyanis Bella igazából végig hátat fordított az ellő anyapiacinak és visított, hogy el fog ájulni. Utána már jó fej volt és jobban lett, bár mikor meglátta a csikót... Mindegy. A lényeg, hogy a leányzó az Istállóba igyekezett egy kis ösvényen. Ami habár roppantmód hasonlít az Istállóhoz vezető ösvényre, mégsem ugyan az. De sebaj, ugyanis Bella izgalmasnak tartja felfedezni a Kúriát és környékén, csak éppen kicsit bosszantja a dolog, hogy soha nem oda jut ki,ahova szeretne. Most is, amikor már nagy fák kezdenek e "nőni" mellette, sejti, hogy valami nincs rendjén. Felvont szemöldökkel, pálcáját szorítva a zsebében indul el a furcsa kis ösvényen, ami egyre távolabb viszi a Kúriától. Megfordul a fejében, hogy megfordul és visszamegy a szobájába és alszik, de a kíváncsisága nagyobb, mint a lustasága, így tovább sétál az ösvényen és nézelődik. Igyekszik felmérni, hogy merre is lehet és miért is van erre.*