Erkély

Tárgy: Re: Erkély Kedd Nov. 29, 2011 4:26 pm

First topic message reminder :

-Oh, így már értem. *Pillant a gyűrűre. Mondjuk tényleg nem a megszokott formájú darab, manapság nem sok fiú visel gyűrűt, főleg nem ilyen régies kinézetben. A fokhagyma kérdésre picit azért behúzza a nyakát. Végülis tényleg buta kérdés volt, de mit tudhat egy sima ember ezekről a dolgokról, főleg ha az amúgy egyáltalán nem ért a sötét dolgokhoz.* -Napirend...és étrendbeli változás ugye? *Próbál a helyzettel viccelődni picit, de még egyelőre saját maga számára nem teljesen vicces a helyzet. A többire figyel nagyon és hallgatja a beszámolót. Erről nem tudott, de akkor nem valószínű, hogy sikeres lesz a téli nagy karácsonyozás.* -Oh, értem, akkor jó eséllyel nem lesz esély nyugodt ünneplésre. Kár. *Szontyolodik el egy kicsit, de amikor a srác megfogja a kezét mosolyra vált a kissé legörbült szájszeglet. Közelebb húzódik, és belesimul az ölelésbe.* -Akit? *Áh, nem akar ő kierőszakolni semmit, meg amúgy is lehet, hogy pont nem is tudna mit kezdeni egy szemtől szembe megkapott információval. Végül aztán kicsit újfent elbizonytalanodik.* -Én tényleg nem tudom mit kezdjek veled...annyira mások vagyunk nem? *Kibontakozik az ölelésből.* -Veled túl sok rossz történt, velem pedig túl kevés, és ez gátat verhet közénk. Én nem tudnám végignézni azt, hogy te valakit... *Sejthető, hogy a befejező szó a "megölsz".* -Sőt még, ha tudok róla se biztos, hogy tudnám kezelni. *Teszi még hozzá.* -Vagy talán idővel? Vagy szerinted van, ami áthidalhat ilyen különbségeket? Azt se gondolnám, hogy jó kedvvel jönnél el velem bevásárolni, én pedig nem tudom magamat meghazudtolni. Sok minden fontos nekem, ami a te értékrendet szerint biztosan csak...butaság és jelentéktelenség. *Oldalra dönti a fejét picit. Talán, amit Nicolas lát benne nem több csak szimpla vonzalom, netán valami olyat, ami a saját sötét múltjából időnként visszarántja, de lehet hogy soha nem tudna azonosulni ezzel.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 31, 2013 8:05 pm

*Kicsit idegesen pillantok le, ahogy a fiú lezúg a rózsatövises bigyóról, és fel is szisszenek, mire Kawaiisu ismét röhögni kezd. Meglegyintem kicsit, a vállamra kapom és leindulok az elsőről, hogy aztán a bejárati csarnokon kilépve a fiú előtt legyek. Végigmérem, és igyekszem ismét elfojtani egy mosolyt, ahogy meglátom, hogy mennyire sáros, és talán még a keze is vérzik a tüskék miatt.*
- Nem olyan nehéz letalálni, majd megszokod.*jelentem ki határozottan, kicsit lassabban is beszélve, remélve, hogy így talán már megérti, hogy mit is akarok mondani. Hát igen, alapjáraton az amerikaiak durvábban beszélnek, én pedig még indián is vagyok, így lehet, hogy tényleg durván nem értjük meg egymást. De majd csak belejövünk, maximum beszélünk bolgárul.*
- Ő mosómedve. *nézek rá szúrós szemmel, kicsit neheztelve.*
- És igazából kinevetett, amiért leestél. *teszem hozzá és én is elfojtok egy mosolyt, ismét beharapva az ajkamat. Jó fejnek tűnik ez a srác, régen nem mosolyogtam ennyit.*
- Mehetünk? *nézek rá, és megindulok az Előcsarnok felé. Meghallom a korgását, és megcsóválom a fejemet.*
- A hasad hangjaiból ítélve nem az erkélyre vagy kíváncsi, ugye? *nézek fel a fiúra kérdőn, és megállok az előcsarnokba. *
- Az étkező jobbra, az erkély odafent. Nos?*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 31, 2013 7:48 pm

*A cincogó hangot nem tudom beazonosítani, szóval csak csipőre tett kézzel méregetem a gonosz rózsasövényt, és észbekapok, hogy még a tenyerembe is fúrodott némi tövismennyiség. Felszisszenve húzgálom ki őket, és azon azért eltűnődöm, hogy a jenki-indián tényleg nem vette észre, hogy bár egy nyelvet beszélünk, mégis hatalmasak a különbségek? Mindegy, ezen nem akadok fent. Azt, hogy ő mennyire lehet helyes, nem volt sem időm, sem kedvem megnézni, merthogy így is majd' kitört a nyakam, amíg felkukucskáltam, lefele könnyebb nézelődni.*
- Fogjuk rá. De ez az út nem túlzottan járható. *Szólok fel ismét, az egyszerű mondatszerkezetet úgy tűnik megértem. Jó, én sem affektálok úgy, mint a Canterbury érsek, de azért mégiscsak más a tájszólásunk. Nagyon más. Karbafont kézzel várom meg, amíg leér. Most már tényleg szemügyre veszem, a táskám immár a hátamon.*
- Hála, hogy itt vagy. A mai már kissé kezd hosszú lenni. A görényed vihog ilyen idegesítően? Szívbeteg? *Kérdezem rafinált kötekedéssel, és intek, hogy mehetünk-e beljebb. Gyomrom hangosan megkorran, nem is számoltam, hogy mennyi volt a repülőút. Azt, amit az első osztályon szolgálnak fel, elvből nem eszem meg. Előre becsomagolt tojás? Atyaég! Micsoda szavatossága lehet az ilyen egyenkajáknak? A koplalás sem jobb, de várhat rám egy reménybeli vacsora.*
- Na most merre?

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 31, 2013 7:27 pm

*A srác felnéz, majd fel is kiált minden bizonnyal nekem, hiszen habár eddig nem lógtam kint, eddig is az erkély korlátján támaszkodtam, bár nem gondoltam volna, hogy ennyire látható vagyok. Kawaiisu jól szórakozik és az igazat megvallva én sem unatkozom. Egy halovány mosoly jelenik meg az arcomon és kíváncsian vizslatom a fiút. Egészen helyes srác, azt meg kell hagyni. Nézem, ahogy beleejti a táskáját a sárba, és hogyha pofátlan lennék, csúnyán kinevetném, de így csak beharapom az ajkam szélét, hogy elfojtsak egy vigyort, miközben Kawaiisu valami furcsa hangot kiadva röhögni kezd. Cincogás talán, vagy valami ilyesmi, de aki nem ismeri a mosómedvéket - márpedig a srác nem úgy néz ki, mint aki otthon van bennük - nem tudhatja, hogy ez minek is a hangja.*
~Hé! Ne legyél pofátlan!~*csapom meg lágyan a medve fejét, akiben bent is ragad a röhögés. Mikor a fiú megállítja egy kézmozdulattal a beszédemet, megilletődve nézek rá és az egyik szemöldököm feljebb kúszik. Csak sóhajtok egyet és megcsóválom a fejemet. Mikor kijelentem, hogy másszon fel, kíváncsian hajolok ki és figyelem a fiú lépéseit. Az első sikeres, azonban a második lépésnél a srác megcsúszik és ismét elterül a sárban. Felszisszenek, és még jobban kihajolok.*
- Jól vagy? *szólok le, miközben a daimón megint vihogni kezd.*
~Mindjárt mész utána!~*sziszegem neki gondolatban, majd a fiút figyelem.*
- Lemegyek érted, oké? *mosolyodom el és meg sem várva a válaszát gyors léptekkel hagyom magam mögött az első emeleti lépcsőt, és hamarosan már a bejárati csarnokból sétálok ki a fiú elé.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 31, 2013 7:17 pm

*Szépen lassan összezárul mögöttem a fénykoszorú. Az egykori cowboyok ellentéte vagyok, akik a naplementében távoztak, én meg akkor jövök. Ráadásul nem lóháton, proli módon csak gyalogosan. A lány mosolyát bíztató jelnek veszem, és ledobom a táskát. Bele a sárba.*
- Azist... *Rekesztem bent a káromlatot. Csúnya szokás, nem gyakorlom. Szépen kigörgetem belőle, mielőtt még a kikandikáló basszusgitár is mocskos lenne. Felpillantok ismét, ahogyan az indián beszélni kezd. Egyrészt csak sejtem, hogy indián, másrészt kb. a felét sem értem annak, amiket mondd. Ezek az amcsik csak úgy ugatják az angolt.*
- Hó! Hó! Hóóóó! *Vágom el a szóáradatot egy kézmozdulattal* - Miről beszélsz tulajdonképpen? Mi az a célirányozni? És mi az a hágicsálódás? *A titokzatos mosoly némi bizalmat ébreszt bennem, de ez a jenki hablaty túl sokat nem mond.* A neveket legalább értem. *Bólintok, és lenyúlok a táskámért. Lesöpröm róla kicsit a sarat, és visszacsatolom a hátamra, hogy ne akadályozzon a mászásban.*
- Na jó, rajtam aztán ne múljon. *Akasztom be a lábamat az egyik kiszögelésbe, és felhúzom magam, aztán a strandpapucs megcsúszik, a vadrózsa pedig enged, én pedig visszaesek. Nem túl nagyot, épp hogy csak fejbekólintson az orv gitár a hátamon.* - Shakespeare... seggfej Shakespeare... *Dúdolgatom, aztán felnézek.* - Szóval hol is az a lépcső? De érthetően, ha kérhetem.

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 31, 2013 6:58 pm

*A naplementének hamarosan vége, de még lágyan megvilágítja a tájat, és a sárban cuppogó srácot is, aki a Kúria felé sétál. Megáll az ajtó előtt, majd felszól az erkélyre. Érdekes megoldás, az biztos, így egy apró, halovány mosoly jelenik meg az arcomon.*
~Micsoda megoldás.~*morogja meglepődve Kawaiisu, aki habár álmosan ásítozik, hegyez a fülét és kíváncsian pislog le a srácra. Én is kicsit kihajolok és úgy nézek le rá. Kérdőn felvonom a szemöldökömet és hallgatom a fú szavat. Angol. Brit. Hál'isten. Habár nekem már elég jól megy a bolgár, mégis jobban szeretek az anyanyelvemen beszélni, bár biztos vagyok benne, hogy kiszúrja, hogy amerikai az az angol, amit beszélek. Mi nem ejtjük olyan szépen a szavakat, mint a britek, de ez engem soha nem zavart. Még nem találkoztam ezelőtt brit angolokkal, csak itt az iskolában. Először furcsa is volt, de most már felismerem.*
- Helló! Vezetni vezet, kérdés, hogy megtalálod-e. De megnézném a mászást. *válaszolok vissza egy kellemes, titokzatos mosollyal az ajkamon, és még mindig kihajolva pislogok a fiúra.*
- Nakota, amúgy. *mutatkozom be én is, hasonló stílusba, mint a fú, bár nekem annyira nem áll jól ez a laza stílus, kicsit feszélyezve érzem magam.*
- És Kawaiisu. *szólal meg a mosómedve is, csillogó szemével mélyen a fiúéba nézve. Hangja kellemesen fiús, nem túl mély, de határozott.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 31, 2013 6:47 pm

*Ásítozva vágok át az udvaron, a vállamon vászontáska, amelyben a legalapvetőbb ruházatomat hoztam csak, nem volt lényeg, hogy nagy poggyászom legyen. A bakancsot mondjuk nem felejtettem ki belőle. Különben meg olyan dögmeleg van, hogy alulról csak egy halászgatyát, felülről pedig egy atlétát viselek, bal karomon szinte világít a sasos tetkóm. A nyolc év vizilabda annyira megkötötte az izmaimat, hogy akkor is megmaradnék formásnak, ha az életben többet nem spolrtolnék. Szépen fésült hajamba egy svájci sapkát nyomtam, hogy legalább napszúrást ne kapjak, és lépdelek át a saras részek között, merthogy az udvar valami nyári zápor áldozata lett, és ha nem akarom, hogy strandpapucsom tökig mocskos legyen, akkor manóvereznem kell. A kapu elé érve azonnal megpillantom az erkélyen ücsörgő lányt, akire csak egy lusta pillantást pazarlok, mindaddig, amíg rá nem jövök, hogy nincsen kedvem háromnegyed kilenckor térképolvasni.*
- Hahó! *Szólok fel, kiabálni nem akarok, hátha valaki már húzza a lóbőrt. Egyenlőre maradok az angolnál, remélem érti, mert ez a bolgár nekem még nagyon új.* - Vezet oda benti lépcső, vagy másszak fel a vadrózsákon modern Rómeóként? *Kérdezem vállvonva.* - Már csak azért is, mert némi segítség kéne, bevallom őszintén már csak ülnék egy jó finom vacsora mellett. *Teszem csipőre a kezemet, és várom a választ felfelé pillantva.* - Julien amúgy.

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 31, 2013 6:15 pm

*Lassan besötétedik, én pedig az erkélyen ücsörgök az egyik székben és a tájat fürkészem. Kawaiisu a vastag korláton ücsörög és élvezi, ahogy az enyhe szellő simogatja a bundáját.*
~Szeretem ezt a helyet. Olyan, mintha otthon egy fán ücsörögnék.~*jelenti ki a daimón, mire csak halkan hümmögök.*
~Azért szerintem nem, de Te tudod.~*válaszolok gondolatban. Lassan felállok a székről, odalépek Kawaiisu mellé, és lágyan simogatni kezdem a bundáját, miközben rákönyökölök az erkély korlátjára. Egy kicsit én is lehunyom a szememet és élvezem a lágy szellőt, nézem a naplementét. Otthon mindig együtt néztünk a nagy tűznél, az idősebbek meséket meséltek. Ez azért kicsit hiányzik, de mégis... Itt a Nezabarban is annyira gyönyörű! Kicsit elkalandozok otthonra, és érzem, ahogy Kawaiisu élvezi a simogatásom. Csak el ne aludjon! Barna szemeimet a naplementére függesztem és élvezem, ahogy a nap utolsó sugarai megcsillannak az arcomon. Lágy szájfény, sötétbarna szemhéjpúder van rajtam, barna topot viselek, és egy fekete szövetnadrágot, szandált. A táskám a szék mellett foglal helyet úgy, hogy ne legyen útba, hogyha valaki besétál.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 7:09 pm

*Ahogy mondni szokták a jövő folyton változik, ezért is nehéz olyan nagyon pontosan meghatározni a dolgokat, sőt néha épp az vezet valami bekövetkezéséhez, hogy harcolni próbálunk ellene. Nehéz az élet, annyi szent.* -Nem, talán másfél személyesnek mondható, de szárnyakkal az inkább egy. Majd megoldjuk, kicsit átrendezzük, hogy legyen elég hely a földön. *Magyarázom még, aztán visszakapom, amit én is mondtam. Tényleg örülök, hogy legalább a sok rosszból egy jóra fordult, és hogy bár így furcsán, de mégis előkerült Ari és életben van. Majd megszokom, bár azt hiszem reggel kómásan még eléggé meg fogok lepődni. És igazából nem is szeretnék vele egy ágyban aludni, így is azt hiszem, hogy gyorsan fogok távozni reggel a fürdőbe, hiszen azért a pasiknak a reggelek... azt hiszem iszonyatosan zavarban lennék, ha ő kelne korábban. De irány Nellond. A Jenilia fölött lakom, tehát igazából a tükör szinte házhoz visz.*

Vendég

*Sosem lehet előre tudni, mégis mi meddig fog tartani - ha tudtam volna, hogy néhány hónap múlva egyszerűen tönkremegy a kapcsolat, alighanem bele sem kezdek, de hát... nem mindenhez elég a látnoki tudás. Tény, hogy elég sokat átkoztam magamat emiatt régebben, hogy tudnom kellett volna előre, hogy mi lesz a vége... a mai napig sokszor hibáztatom magam, ha nem tudok megakadályozni valamit. És tessék - ezzel vissza is tértünk a jelenhez, a Chris és a saját halálomhoz, amire nem akarok gondolni. Éljen.* - Persze, hogy lehetsz az, és imádlak érte, de én meg előzékeny vagyok visszafelé és nem akarom hogy a saját házadban kényelmesen aludjak az ágyadban amíg te a földön vagy. Az lenne a legjobb, ha mindketten az ágyban aludnánk, de gondolom ahhoz tényleg nem elég nagy. *A tükörre bólintok, eszembe sem jutott, hogy Nellondig repüljek, bár Kyle alighanem úgy jár le. A szavaira elmosolyodok, azért... jól esik hallani, hogy legalább ő mellettem van.* - Én is örülök, hogy te itt vagy. *Mondom vissza, majd hogyha elindulunk lefelé, néhány lépés után belekarolok, és a karjába kapaszkodok kissé menet közben. De irány Nellond.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 6:29 pm

*Nem is arra gondolok, hogy egy akármilyen futó kapcsolatra igaz ez, hanem inkább arra, ami majd az életem végéig fog tartani, mert csak lesz majd ilyen, ami hosszú lesz, és aki velem lesz mindig és örökké. Legalábbis erősen reménykedem benne.* -Jól van na, akkor a föld. *Engedek neki feltartva védekezően a kezeimet magam elé.* -Jól van na, tudom, de attól még én lehetel előzékeny veled, hogy gyakorlott vagy abban, hogyan oldd meg, ha kényelmetlen a fekhelyed. *Rántom meg a vállam, hiszen egyszerűen ez csak olyan, mintha teszem azt odaadnám valakinek a fél szendvicsemet, ha neki nincs, vagy akár az egészet. Szimplán csak kedves vagyok másokkal és segítőkész, nincs ezzel semmi baj. De legalább a matracban sikerem lesz, és azt elfogadja. Elmosolyodom a kérdésére, tényleg későre jár.* -Mehetünk, és nyugodtan kérdezheted nyíltan is, nem harapom le a fejed érte. Gondolom inkább a tükrön át ugye? *Azt hiszem neki még nagyon sok lenne addig repülni, főleg a mocsáron át, ahhoz még heteket kell gyakorolnia, és még úgy is ki fog fulladni a végén.* -Örülök neki, hogy itt vagy. *Teszem aztán még hozzá, hiszen ezt még ki sem mondtam eddig szavakkal, valahogy a kezdeti megdöbbenésben elkallódott.*

Vendég

*Ha körülnézek, a legtöbb barátom - Kyle, Nicolas, Chris, Jack, Rosetta - jóval tovább tartottak, és többet köszönhetek nekik, mint bármelyik szerelmi kapcsolatomnak, és akkor rokonokat még nem is említettem, így igazából én sosem értettem, miért gondolják a legtöbben, hogy mindig a szerelemnek kell az elsőnek lennie. Persze, mikor épp van velem valaki, gyakran én is úgy érzem... de aztán vége lesz, van hogy elég csúnyán ráadásul, és mégiscsak a barátaim meg a rokonaim vannak körülöttem. Végül bólintok, persze, hogy elfogadom a tanácsát, hiszen mégiscsak ő repül már majdnem két évtizede, én meg... ugyan kipróbáltam néhányszor a Szárnyalás varázslattal, mégis pofátlanul kezdő vagyok. Úgy mégis kevésbé félek, ha tudom, hogy el tud kapni ha kell.* - Ne is fejezd be azt a mondatot. *Jegyzem meg kicsit megfenyegetve az ujjammal.* - Gondolod, hogy kilenc hónapig az arénában kényelmes volt? Vagy annak idején, mikor börtönben voltunk Egyiptomban? Tudom, hogy aludtál földön, Kyle, elég sokszor én is ott voltam. *A matracos dolgon már nincs kedvem veszekedni, bólintok, hogy elfogadom, majd kicsit zavartan beharapom az ajkam.* - Akkor... mikor terveztél hazamenni? *Az igazság az, hogy későre jár, és ha nem is zuhanok be rögtön az ágyba, azért jobb lenne már ott lenni. Hosszú volt a nap....*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 6:02 pm

*Pedig úgy gondolom, hogy végül csak a szerelmed lesz az első, az régen rossz, ha nem így alakulnak ki a dolgok, hanem egy barát a szerelem elé kerül. A felvetésére a repüléssel kapcsolatban már egész szélesen mosolyodom el.* -Nem pont, láthatólag valamelyest már a levegőben tudsz maradni, de mutathatok pár trükköt, hogy ne feszítsd be rosszkor az izmaidat, hogyan manőverezz. Most még sok mindenre kell figyelned, de idővel ezek majd ösztönösen jönni fognak. *Igen, az a megoldás, hogy repülök mellette, és figyelek rá, ha valamit nem a leghelyesebben csinál, idővel majd a bonyolultabb fordulásokat, gyors manővereket is elsajátíthatja, a zuhanást és a gyors fékezést, hiszen ezek nehezek, sőt félelmetesek is lehetnek. Ha pedig fél, akkor tuti, hogy nem tudja jól megcsinálni a bonyolultabb manővereket.* -De nekem tényleg nem lenne ez gond, aludtam már sokszor földön... *Próbálkozom még, de biztos vagyok benne, hogy úgyis hajthatatlan lenne ebben az ügyben. Milyen buta dolog már, hogy ott az ágy és üresen marad, mert mindketten a földön alszunk.* -De jól van, akkor legyen így, majd keresünk valami pokrócot, meg ilyesmit, de ahhoz ragaszkodom, hogy a tiéd legyen a matrac!

Vendég

*Nem is mindig feltétlenül csak szerelemben lehet elsőnek lenni, hiszen Chrisszel soha nem volt köztünk semmi olyan érzelem... mióta szakítottam Zakariással, nem is jártam vagy akartam járni senkivel, de azt hiszem, nem is annyira hiányzik. Mióta csak beléptem az iskolába, szinte mindig volt valaki, aki után minimum viszonzatlanul áhítoztam... egy rövid szünet azért most jólesik. De persze nem én döntöm el, hogy az érzéseim mit csinálnak.* - Igen, azt hiszem, az jó lenne. Bár nem tudom, hogy lehet repülni tanulni valakit, kilöksz majd a fészekből, mint a madármamák? *Nem, aligha úgy, de akkor mégis hogy? Repül mellettem, és tanácsokat ad miközben én idiótán csapkodok és örülök ha egyáltalán tudom merre van a fent és a lent? Az úgy elég ciki lesz. Aztán Kyle csak felajánlja a lakást, mire már rögtön lecsapnék az ajánlatra, de aztán az ágyat említi... beharapom az ajkam. Mégsem engedhetem, hogy a földön aludjon, de ő meg nekem nem fogja hagyni...* - Előzzünk meg egy hosszú és eredménytelen vitát arról, melyikőnknek kellene a földön aludnia, oké? Ha tényleg annyira a kicsi az ágyad, hogy nem férünk el ketten, akkor talán jobb lenne mindkettőnknek a földön. *Aztán észbekapok, hogy talán túl egyértelműnek vettem a felajánlását...* - De nagyon köszönöm, hogy nálad aludhatok, tényleg.

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 5:07 pm

*Igen, ez sajnos tényleg így van, de egyszer majd én is leszek valakinek az első... legalábbis remélem, hogy nem maradok a végtelenségig egyedül. Valahogy húsz év alatt sose jöttek össze a dolgaim ilyen tekintetben, ahogy Rosetta is mondta, körülöttünk folyton mindenki "párosodik", mi meg valahogy kimaradtunk, ez a druida sors?* -Persze, így megértem, kinek mi a megszokott, nekem jó így, neked meg legalább így könnyebb. Segítsek majd tanulni, hogy használd? De tényleg fokozatosan kell, gondolj bele egy gyerek is hónapok alatt tanul meg rendesen járni, a repüléshez is idő kell. *Felajánlom a lakásomat, de úgy látom, hogy kénytelen az anyjával lenni, bár ha jól látom az arcán, nem szívesen teszi, csak nincs más. Elgondolkodom kicsit, végülis nem jelentene gondot, ma már nem dolgozom, holnap pedig délutános leszek.* -Legyek ott veled? Nem túl nagy az ágy és nem is valami durván kényelmes, de lehet a tiéd lehet, én meg majd kreálok valamit a földön. De persze, ha anyukáddal maradnál, azt is megértem, bőven van mit pótolnotok. *Igazából az a lényeg, hogy neki hogy jobb. Végülis az anyja... hát én nem szívesen lennék az enyémmel, bár én valószínűleg már az elején elküldtem volna a fenébe, ha betoppan. Túlságosan mérges vagyok rá, hogy lelépett.*

Vendég

*A rangsorok mocskos dolgok, de mégis rengeteg embernek vannak, talán öntudatlanul is... kialakulnak, még akkor is, ha az ember tudja, hogy nem kellene kedvencet választani akár a barátai, akár a gyerekei közül. Szeretem Kyle-t, de valahogy az a kilenc hónap olyan közel hozott minket, hogy az elé senki nem tud befurakodni... és most vége. Nem hiszem, hogy teljesen felfogtam a dolgot.* - Persze, elhiszem. Gondolom attól függ, mit szoksz meg... de miután majdnem két évtizedig szárnyak nélkül voltam, nem tudom meg tudnám-e szokni, hogy hirtelen mindig ott vannak. Szóval ha így vesszük, jobb teljesvérűnek lenni. *A kérdésre megvonom a vállam. Jó-e... nehéz kérdés most ez, annyira össze vannak kavarodva az érzelmeim, hogy nem tudok semmire válaszolni ami velük kapcsolatos.* - Nem merek egyedül lenni. *Vallom be végül. Nehéz ezt kimondani, hogy félek saját magamtól, félek tőle, mit tennék, ha egyedül maradnék a gondolataimmal, és nem lennének mágiával tompítva az érzelmeim. Mindig is megvetettem, ha irányítottak, ha befolyásoltak, de most... saját magam engedtem, hogy így legyen. Ha ott aludna velem, vagy ilyesmi, az más lenne, de nem kérem meg ha nem ajánlja fel.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 4:06 pm

*Nem szeretem a rangsorokat, azt hiszem senkiében sem állok az élen és ez nem kellemes érzés. Nicolasnál talán, de most hogy ott van neki az a lány, Madison... idővel már egyáltalán nem biztos, hogy nem helyezi majd elém. Szeretnék valakinek már én lenni az első helyen végre. A szárnyak említésére elgondolkodom, igazából nekem ez a megszokott, így hát soha nem is volt furcsa, vagy zavaró egy percig sem.* -Oldalt nem olyan vészes, de persze inkább hason alszom, de háton is ki lehet bírni, maximum kicsit zsibbasztó, mintha mondjuk a karodon feküdnél és úgy aludnál el. Nekem nem volt más, ezt szoktam meg. Nem tudnám elviselni, ha nem érezném őket. *Emelem meg kicsit a szárnyaimat. Ez a két hónap is, amikor egyes világokban nem voltak meg a szárnyaim, szó szerint kínszenvedés volt. Mintha valakinek hiányozna a karja. Aztán a daimonra pillantok, úgy látom elég nehéz meggyőzni, hogy nem a méret a lényeg.* -Hát találd ki, hogy mi az előnyöd így, nagyot harapsz, vagy ne is tudom a farkaddal jól tudsz ugrani, azok is hasznosak. *Aztán Arira pillantok megint.* -És jó vele? Ha szeretnéd van egy kis lakásom a Jenilia felett, néha ott is szoktam lenni, de csak ha sokáig tart a műszakom, egyébként a kúriában alszom.

Vendég

*Való igaz, hogy van egyfajta rangsorom, de azért nem minden esetben működik. Képtelen lennék valakit - egy ártatlant, pláne egy barátomat - akár közvetetten megölni azért, hogy visszakapjam miatta Christ, ebben biztos vagyok. De hogyha biztosan tudnám, hogy Chrisszel lehetek, úgy, hogy cserébe soha többé nem láthatom a többi barátomat vagy a családomat... ott már jóval nehezebb lenne a döntés.* - A végén már nem éreztem átoknak. Úgy értem... igazából egyáltalán nem volt rossz miután megtanultam kezelni. Hogyha úgy lennének szárnyaim, mint neked, hogy nem tudom behúzni őket... azt hiszem azt rosszabbul viselném. Úgy értem, kizárólag a hasadon tudsz aludni, vagy hogy? *Valljuk be, ezek olyan kérdések, amik nem nagyon kerülnek elő, hiába ismerjük egymást évek óta. Még sosem figyeltem, hogy alszik, de logikus, hogy a hátán nem tud, és az oldalán is nehézkesen. És mi van, hogyha valakinek mondjuk szárnyai vannak, de közben terhes is, ezért a hasán sem aludhat... Brr. A skorpiós dologra felnevetek, de úgy látszik, Pereust nem annyira nyugtatja meg.* - A fekete özvegy is kicsi, de mérge is van hozzá. - Anyámmal lakom. *Válaszolok végül a kérdésre. A fogadóra nem adnék ki pénzt, pláne, hogy jelenleg nincs miből...*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 1:53 pm

*Sóhajtok egyet, és kicsit átkarolom a vállát, hogy megszorítsam, bátorítás, támogatásképpen. Nem is tudom, én azt hiszem nem alakítottam magamban soha igazán rangsort, bármennyire is Nicolas a legjobb barátom, nem hiszem, hogy Ari, vagy Rosetta elé helyezném, és épp ezért Christ sem tudnám. Nem mondhatom, hogy jobban fáj az elvesztése, mint másé és azt sem, hogy jobb lenne, ha ő lenne itt, főleg... hogy bármennyire is rosszul hangzik, de el akartam felejteni, és úgy könnyebb, ha nincs.* -De ez... furcsa, nekem soha nem volt rangsorom tudod, hogy ki a legfontosabb. *De tudom, hogy másnak van, sőt azt is tudom, hogy még Arinak is van, de ezt most nem mondom ki, hiszen én végképp nem akarom bántani, de úgy gondolom, hogy ha azt mondaná valaki, hogy Chris újra itt lesz vele, ha választ valaki mást helyette... igazából nem tudom, hogy mit tenne, és az a tény, hogy nem tudom, már sokat el mondd.* -Az egy átok volt, ne sajnáld, hogy nincs többé, most van valami más. *Pillantok a szárnyaira, és ez legalább nem egy átok, hanem pozitív dolog.* -Nem tudom, tényleg nem, ha visszajön, majd kiderül. *Térek újra Elenára. Pereus szavaira pedig csak elmosolyodom, hát igen, azért nem egyszerű neki tudom, de majd megszokja.* -Nem a méret a lényeg, a skorpiók is kicsik, mégse találkoznék egyel sem. *Aztán újra Arira pillantok.* -Tudom én, hogy nehéz lesz, adj időt nekik és magadnak is, majd megszokja mindenki. A Fogadóan szálltál meg?

Vendég

- Persze, de... tudom, hogy őt választotta volna helyettem. Akkor is, ha nem fogja kimondani, talán soha... de ki tudja, talán kétségbeesésében az arcomba is vágja majd, és... nem tudom, akkor mit tennék. *Borzalmasan hangzik, de valahogy efelől nincs kétségem - hogy Chris volt neki fontosabb, nem én. Tudom, Kyle hogyan érzett Chris iránt, de valahogy nála jóval kérdésesebbnek tűnik a dolog. Aztán csak bólintok, persze, hogy Kylehoz szaladnék vele.* - Már nekem sem. *Jegyzem meg egy fintorral, mikor mondja, hogy fizikailag nem lenne esélye. A vérfarkasság elszállt, pedig már épp kezdtem élvezni.* - Hazautazott? És az ő szülei vajon mit fognak mondani? *Töprengek, hiszen az én ismerőseim is épp eléggé ki lesznek akadva, pedig nem évekkel ezelőtt tűntem el.* - Persze, de így ki fog komolyan venni? *Panaszkodik Pereus tovább, de nem szólok semmit erről.* - A szobatársaim sem tudják még, mi van... nekik sem tudom, hogy mondjam el. Ma este még tuti, hogy Nellondban alszom.

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 1:07 pm

*Idővel majd biztosan könnyebb lesz, lehet hogy pár hónap múlva már az egész egyáltalán nem jelent majd gondot, de egyelőre nehéz ezt most megjósolni. Csendben figyelek rá, amikor Jackről beszél. Annyira nem ismerem, így hát a reakcióiról se sokat sejtek, azt tudom, hogy nagyon kiszámíthatatlan. Először nem is értem, hogy mire akar kilyukadni. Valahogy az én fejemben ez nem fordult meg, csak most hogy így mondja.* -Nem a te hibád, hogy ő nem... azt kell megértenie, hogy legalább te itt vagy. *Persze ezt mondani könnyű, attól még egyáltalán nem biztos, hogy Jack is így fogja látni.* -Ha beszéltél vele, én itt leszek, ha kiakad... Nem mondom, hogy ha bánt, akkor kiverem belőle a szuszt, főleg mert esélyem se lenne fizikailag, de... *Finoman elmosolyodom, épp csak egy pillanatra. Hozzám szaladhat, ha a sötét lelkű rosszul reagál, nem lehet ezt úgyse előre kiszámítani. Megszorítja a kezem, én pedig csak bólintok.* -Tudom, köszönöm. Most hazautazott, majd ha visszajön... ha visszajön. *Igazából még ezt sem tudom, nem köti ide semmi, talán ott marad a szüleivel. Újra a daimonra pillantok.* -Én se örülnék neki, ha összemennék, de majd ő is megszokja. Tudod így sokkal könnyebb elrejtőznöd, vagy utána nézned dolgoknak. *Pillantok a kis majomra. Azért az apró méretnek is vannak előnyei, én pedig a szárnyaimmal soha sem tudtam igazán feltűnés mentes lenni, de hát ezt szoktam meg.*

Vendég

*Nekem is időbe fog telni amíg megszokom a dolgot, de mondhatni annyiban könnyebb dolgom van, hogy mindenki más ugyanúgy néz ki... csak amikor a tükörbe pillantok, akkor fogok hátrahőkölni még egy darabig. Na meg persze mindenkinek elmagyarázni, mi történt, és meggyőzni őket, hogy tényleg én vagyok, nem csak szórakozok... az még pokoli lesz. Az igazság az, hogy van még egy ok, amiért félek a Jackkel való beszélgetéstől...* - Tudod, azon is gondolkoztam, hogy... mi van, ha Jacknek csak rosszabb lesz, mert... *Pereust a vállamra teszem, ő pedig megkapaszkodik, hogy felszabadítsam a kezeimet. Gesztikulálok néhány másodpercig, próbálom összeszedni a gondolataimat, mégis hogy mondjam ki?* - Együtt haltunk meg, de én itt vagyok, és... *Nem fejezem be a mondatot, Kyle úgyis érteni fogja. Igazából ettől Kyle esetében is félhettem volna, de Jack sokkal... kiszámíthatatlanabb volt mindig, ha érzelmekről van szó. Elenára már nem tudok mit szólni, csak megszorítom a kezét.* - Még mindig itt vagyok, ha beszélni szeretnél, vagy... akármi. *Mondom végül, majd elmosolyodok.* - A méretcsökkenés zavarja, azt hiszem. Pedig így kényelmesebb repülés közben, az biztos.

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 12:51 pm

*Na igen, ha nem lennének a barátok már rég megőrültünk volna itt, ez egyszer biztos. Bár még nem teljesen, de azért lassan elfogadom a tényt, hogy Ari máshogy néz ki, bár azt hiszem arra is van esély, hogy ha nagyon elgondolkodom elmegyek mellette a folyosón... remélem nem fog nagyon kiakadni, azért hosszabb időbe fog telni, mire ezt teljes mértékben megszokom. Halkan sóhajtok egyet a szavai hallatán.* -Nem tudom lehet, de látod még Rosetta is kezd kifordulni önmagából, pedig ő mindig pozitív volt, ez a világ se sokkal jobb, és attól még tudom, hogy ő nem ugyanaz. Bármikor csak látom... újra emlékeztet arra a délutánra. *Mintha csak újra és újra át kéne élnem a halálát, mintha csak mindig emlékeztetne rá ezzel. Él, de az igazi Elena nem, ez annyira... zavaros. Minden túl zavaros. Idegesen a hajamba túrok, amikor előkerül az apró kis majom. Meglepetten húzom fel a szemöldököm, és egy leheletnyit még el is mosolyodom, csak egy pillanatra.* -Aranyos... Részvétem. *Pillantok a daiomnra, hiszen láthatóan nem igazán értékeli az új alakját, pedig tényleg nagyon cuki.*

Vendég

*Egészen a gondolataimba merülök egy darabig, de hiába, nem nagyon van a fejemben semmi, amiből ki lehetne indulni. Tudjuk, hogy az épület az ellenség, de semmi ötlet, hogyan lehetne legyőzni... alig vagyunk közelebb a célhoz, mint hat évvel ezelőtt, csak hátborzongatóbbá vált az egész. Nem is csoda, hogy miután túljutottunk a távolságtartáson, a fél beszélgetésünk ölelésekből és egymás szorongatásából áll. Aztán hallgatom amit mond, és igazán nem tudom, hogy vigasztalhatnám meg... a gondolataim újra Chrishez térnek vissza, aki teljesen az ellentettjére változott régi önmagának az itt töltött idő alatt. Igyekszem elhessegetni a gondolatot.* - De most, hogy itt van... nem tudom, a mi világunk mennyivel jobb, ezzel az egész démondologgal meg a rengeteg halállal... de talán az övéhez képest mégis jobb élete lesz, és akkor majd fokozatosan elfogad a barátjának. *Próbálok optimista lenni, de bár mondani könnyű, elhinni nehéz ezt az egészet. Miután vége az ölelésnek, zavartan ácsorgok, majd végül benyúlok a zsebembe, és előhúzom a hevesen tiltakozó Pereust.* - Őt még nem is mutattam. - Örültem volna, ha ez így is marad. - Azt hiszem, Per rosszabbul viseli a testváltós dolgot.

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 12:31 pm

*Persze, bennem is felmerültek ezek a kérdések, amikor Nicolas elmesélte az egészet, de ez nem ennyire egyszerű, bárcsak így lenne.* -Nem lehet, bármit megtehet, igazából azt hiszem maga a démon az ellenség, nem a ház. Újra épülne, más formában. Rá kell jönni, hogy... hogy lehet végleg vége. *Valahogy biztosan el lehet pusztítani, kell rá mód, hogy végleg eltüntessük és utána már boldogan élhessünk valahol távol, a rossz emlékeket elfelejtve végleg. Aztán Elenáról próbálok neki mesélni. Az egész annyira abszurd és annyira nagyon fájdalmas, főleg az összes többivel együtt. Magamhoz szorítom, amikor megölel, aztán csak megrázom a fejem.* -Nem is tudom, itt van, de... annyira más. Akit én ismertem egy vidám lány volt... de ő, keserű és komoly. Nem tudom, hogy milyen élete volt, de az a szemét, Jason elrabolta. A társa volt, rendőr. Kínozta, ha nem találunk rá, nem volt már sok hátra az életéből. *És tudom, hogy engem hibáztat, hogy az itteni élete véget ért, pedig gyerek voltam... de hát én is magamat hibáztatom még ennyi év után is. És az a másik világ, ahol élnie kellett, sötét és gonosz, nem csoda, hogy olyan lett, amilyen, de akkor is fájt, amiket mondott, nagyon fájt.*

Vendég

- De egy épület mégsem lehet az ellenség... talán valami nagyon erős démon, aki az épületben lakik... de embereket teremthet, ennyire erőseket? *Beleborzongok, hiszen ha ez valóban igaz... soha nem vagyunk biztonságban, ha elmegyünk innen, akkor sem. A teremtményei bárhol ott lehetnek.* - Egyáltalán miért jöttetek vissza? Miért nem égettétek fel az egészet és szórtátok be sóval a helyét? Miért vagyunk még mindig itt? *Törnek ki belőlem a kérdések. Nem értem, ha már megvan, mi az ellenség, nem ez lenne a logikus? De persze ki tudja, talán az nem szüntetné meg teljesen, talán rá kell jönnünk, hogy kell elpusztítani... épp ahogy nem lehet csak úgy megölni egy angyalt, hiszen újra feléled. Aztán Kyle elmeséli, mi történt, és egy ideig fogalmam sincs, mit szóljak rá, aztán közelebb lépek, és újra megölelem.* - Sajnálom. De... most itt van, igaz? És az ő világában mi történt?