Álmok terme

Tárgy: Re: Álmok terme Pént. Júl. 19, 2013 2:53 pm

- Aha, értem... *fintorodom el, majd elvigyorodom és immár nem is foglalkozom vele. Majd ha ráértünk, kikérdezem, hogy mi is maradt meg neki. Azért egész kellemesen elbeszélgettünk, és eltelt ez a randevú, bár tény, hogy a vége a legizgisebb az egészben. Persze, most meg kellene hazudtolnom magam, hiszen én akartam annyira ezt a csendes vacsorát. De mégis... Azért imádok Liammel együtt lenni, az első jó volt, a folytatás csak még jobb lehet, úgyhogy... Átadom magam az élvezeteknek és habár a vacsora kellemes, szép emléke bennem él, hamarosan elhalványulnak az emlékek és egészen más veszi át a helyét a fejemben. Lágyan simítok végig dudorodó nadrágján. O,h hát persze, hogy már késen áll! Egész este játszottunk egymással, amikor éppen nem normálisan beszélgettünk, így tény, hogy eléggé rám lehet gerjedve. De persze ez velem sincs másként, hiszen elemi erővel önt el a vágy a fiú után. Már maga a tény, hogy az enyém igen izgató hatású, főleg, ahogy levetkőztetem és meglátom döglesztő testét, dudorodó izmait, széles vállát és hátát, valamint ahogy nekem nyomódik dudorodó nadrágja... Hát, köszönöm szépen, én is készen állok már arra, hogy magamba fogadjam. De azért remélem, hogy ez a menet most nem lesz olyan nagyon gyors, mint ott a tónál. Azt is élveztem, de ha már itt vagyunk kettesben, egy eldugott helyen, használjuk és élvezzük ki a lehetőséget, nemde? Nem tudom, ő hogy áll szobatársak terén, de nekem van minimum egy, aki itt lesz még szeptemberig egész nyáron, ami nem túl jó hír. Megkérem, hogy most ne nagyon hagyjon rajtam nyomot, hiszen a múltkori még ott zöldül-kékül a nyakamon, és nem igazán szép látvány, valamint a selyem sálak sem mutatnak olyan jól a 30 fokos nyári melegben. Persze élveztem meg minden, de azért nem akarom mutogatni, hogy mit művelt velem a vadállat pasim. Na igen, és még illik is rá a kifejezés. Egy fél pillanatra eszembe jut, hogy TÉNYLEG egy vadállat, hogy vérfarkas csókolgatja éppen a nyakamat és ölel magához. Furcsa érzés fut át rajtam, és elgondolkozom, hogy vajon ez mennyiben fogja majd befolyásolni a kapcsolatunkat. Vajon tényleg más lesz majd most, hogy már mind ezt tudom? Remélem, hogy nem. A gondolatmenetem végén jövök rá, hogy bizony ezért is nem maradt Liam-en semmiféle nyom, amikor én haraptam, szívtam a nyakát, karmoltam a hátát és mi egymás. Azonban ő tökéletes bőrrel, semmiféle nyom nélkül sétált ki a tóból. Ez nem fair. A gonoszkás kis megjegyzésre kiöltöm a nyelvemet, amit hamarosan birtokba is vesz és egy újabb csókkal pecsételi le az ajkamat.*
- Ez akkor sem fair, úgyhogy vigyázz rám, kérlek! *kérem ismét, nyomatékosítva az előző kérésemet. Fogalma sincs, hogy ilyen "nyugodt" körülmények között, hogy is néz ki közöttünk a szex. Lehet, hogy akkor tényleg elég forró volt a hangulat, hiszen nagy kívántuk egymást. Már előtte is kerülgettük egymást, és akkor teljesedett be a vágyunk, ott, a tóban. Most is mohón simítok végig a hátán, túrok bele a hajába és csókolom már vörösre duzzadt ajkait, amiket kicsit meg is harapdálok. Nem sok férfi szereti ezt, kíváncsi vagyok, hogy Liam mennyire preferálja, hogyha kicsit megharapdálom az ajkait. Persze nem durván, soha nem értettem azokat, akik annyira harapnak, hogy kiserken a vér. Még jó, hogy nem vámpírral van dolgom. Egy fél pillanatra kiráz a hideg a gondolatra, majd igyekszem visszakoncentrálni a fiúra, aki éppen itt van előttem és kényeztet. Nem is olyan nehéz koncentrálnom, hiszen lekerül róla a nadrág, én pedig lágyan végigsimítok a derekán, majd a mellkasára helyezem a két tenyeremet, és egy rövid másodpercig mélyen a szemébe nézek, pajkosan mosolyogva, beharapva az ajkamat. Nem sokat kell már várnom, hogy az ágyra kerüljünk, hiszen Liam szorosan magához húz és a fenekemet markolva visz az ágyhoz, ahova le is fektet. Két könyökömre támaszkodva felülök kicsit, és úgy nézem a fiút, aki hamarosan rám mászik. A megjegyzésre elnevetem magam, fejemet kicsit hátravetve.*
- De igen. Egy hiányos öltözetű dögös pasi kiterülve az ágyon. *vigyorodom el és mikor ledobja az alsónadrágját, kikerekedett szemmel nézek le rá, majd pajkosan elvigyorodom és kitárom a kezemet, de ő nem jön fel hozzám, hanem odalent marad még egy darabig. Kicsit megremegek, hiszen odalent még nem járt senki, nálunk ez nagyon nem szokás. Lágyan simogatja, csókolgatja a melleimet, nyalogatja a bimbómat, ami már igen merev,az ég felé tekint a vágytól. Néha-néha megremeg a testem, ahogy dörzsöli a csiklómat a bugyimhoz odalent. Lehunyom a szememet és néha-néha beletúrok a hajába, halk, majd egyre hangosabb nyögésekkel adva a tudtára,hogy állati jó, amit csinál!*

Tárgy: Re: Álmok terme Szer. Júl. 17, 2013 12:25 pm

-Hát tudod szelektálom a fontos és a kevésbé fontos információkat. *Vigyorodom el. Azért sok mindent megjegyeztem ám, de egy kicsit húzhatom a leányzó agyát. A pajkos kis ütésre elnevetem magam, azért meg kell, hogy valljam ezt a részt sokkal jobban élvezem, mint a vacsorát és a nyugodt kis beszélgetést. Nem is én lennék, ha nem így lenne, de melyik pasi gondolná máshogy? Biztos vannak kivételek, ritka kivételek. Gyorsan lekerül róla a ruha és rólam is az ing. És még így is túl sok rajtunk a ruha! A nyakára hajolok, amikor masszírozni kezd, úgy látom nagyon jól tudja a módját hogy tegyen róla, hogy még véletlenül se irányuljon másra a figyelmem, csak rá. Halkan sóhajtok egyet a kérése hallatán.*
-Hát jó, visszafogom magam. *Persze csak túljátszom, nem vagyok az a típus, aki ennyire túlzásba esik, csak hát legutóbb... túl vad volt a helyzet ott a tóban. Felemeli a fejem, és egy mosollyal bólintok, hiszen rajtam nem maradt semmiféle nyom, pedig jó eséllyel még a körmei is megmaradtak volna, ha nem gyógyulok gyorsan.*
-Hihetetlenül éles a logikád szivi, őrület! *Már nem jutok el a nevetésig és a vigyorig se, túlságosan más foglal le, zihálok minden egyes mozdulatának hatására, amikor a szájára tapadok, és az övemet oldja ki. A cipőt lerúgom magamról és kilépek a nadrágból. A kérdés már nem is kérdés, hát naná. Csak némán bólintok, felnyögök, amikor finom na fülembe harap, majd a combjai alá nyúlok, hogy felemeljem az asztalról. Szorosan húzom magamhoz, már nagyon feleslegesnek érzem a két fehérneműt, ami az utunkat állja. Az ágyhoz lépdelek és egy finom mozdulattal dobom le rá. Végig mérem.*
-Nincs is jobb látvány, mint egy hiányos öltözetű dögös nő kiterülve az ágyon. *Szexi mosolyt villantok, és egy gyors mozdulattal dobom le az utolsó ruhadarabomat. Finoman szólva és bevetésre kész vagyok. Végig mászok az ágyon, de nem megyek most fel az ajkaiig, inkább lejjebb húzom a melltartót, hogy vége lássam, ami az enyém... Finoman csókolom vissza lefelé haladva, a melleit, kicsit megszívva a bimbót is, a hasát, a köldöke körül, a kezem pedig óvatos dörzsöléssel izgatja odalent.*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Júl. 16, 2013 3:20 pm

*Szerencsére Liam nem a berendezésre akar figyelni, ami már fél siker. Hangosan elnevetem magam, majd a nevetésem mosollyá lágyul, ahogy kijelenti, hogy most velem akar foglalkozni. Hál'isten, hogy nem az ágynemű huzat színén akar gondolkozni, miközben együtt vagyunk. Lágyan megsimítom az arcát, majd szorosabban húzom magamhoz. Mikor megkérem, hogy ne tépje le a ruháimat, felhördülök.*
- Csak ennyit jegyeztél meg? Hát szép! *ütöm meg egy kicsit az arcát, de épp hogy meglegyintem, majd egy puszit nyomok az ajkaira. Engedem, hogy lehúzza a cipzárt és gyorsan kibújok a ruhából, amit szépen az egyik székre helyezek, ami az asztal mellett van, és immár csak fehérneműben fordulok a srác felé. Heves csókokat váltunk, majd szorosan magamhoz húzom a derekánál fogva és masszírozni kezdem dudorodó nadrágját. Mikor közli, hogy már egy másodpercig sem bír várni, elnevetem magam. Az ing hamarosan lekerül, és lihegve hajol a nyakamhoz.*
- Légyszi... Most ne hagyj rajtam nyomot! *kérem mosolyogva, és végigsimítok a hátán, majd én is lágyan puszilgatva a nyakát kezdem el kibontani az övét, amikor belém csap a felismer. Meghökkenek, majd az arcánál fogva felemelem a fejét, hogy a szemembe nézzen.*
-Ezért nem maradtak rajtad meg a szívás nyomok! Mert farkas vagy. Basszus! *ciccegek nevetve, és megcsóválom a fejemet. Ismét csókra nyújtom a számat, és hevesen jár táncot a nyelvünk, miközben lassan kioldom a nadrágján az övet és a gombot, így hogyha kicsit mozgatja a lábát, egyszerűen leesik róla a nadrág.*
- Odaviszel az ágyhoz? Már én is készen állok! *lihegem két heves csók között erotikusan a fülébe a szavakat és kicsit meg is harapom a fülcimpáját.*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Júl. 16, 2013 12:41 pm

*Hát naná, akármilyen pasinak el lehet vonni a figyelmét, ha egy nő tudja a megfelelő trükköket és nagyon úgy néz ki, hogy Merilien tökéletesen tisztában van ezekkel. Elvigyorodom a válasza hallatán, akkor jó, utána szívesen elkísérem bárhova.*
-Minek a sok felesleges berendezés? Csak átesnénk rajtuk, nem arra akarok figyelni, hogy mi van a padlón... hanem rád. *Mosolyodom el finoman, de meglehetősen csábosan, mostmár hanyagolom a széles vigyort és fel is kapom a leányzót, hogy pár lépéssel az asztalnál teremjek vele és leültessem a szélére.*
-Annyit megjegyeztem, hogy a ruhákat bírod, szóval nem követtem volna el ilyen szörnyűséget. *Nyúlok a hátához, hogy lehúzzam a cipzárt. Amikor lekapja a ruhát egy leheletnyit hátrébb lépek, hogy jól megnézzem magamnak, mert erre eddig még nem volt rendesen lehetőségem. Azért egy ilyen szédítő csipkés vörös cucc egész más, mint a fürdőruha, bár már láttam fekete fehérneműben is, de... akkor nem történt semmi. Valahogy más érzés az, ha tudom, hogy azt is meg fogom látni majd, ami alatta van, sokkal izgalmasabb. Utánam nyúl a lábaival, és nem is ellenkezem, közelebb lépek, megszorítom a combját, amikor átfonja a lábait a derekam körül. Viszonozom a forró csókot és hát igen odalent már tökéletesen startra kész vagyok, ami nem meglepő, már szinte a vacsora eleje óta erre várok. Felsóhajtok, amikor végigsimít a nadrágomon, majd felnyögök, amikor masszírozni kezd.*
-Várni szivi? Azt már egy cseppet sem tudok. *Gyorsan kapom le az ingem és dobom le a padlóra, majd a nyakára vetem rá magam, a hátán simítva végig, a melltartó csatjával játszva, a másik kezem pedig a mellét kezdi el masszírozni. Még mindig túl sok rajta a ruha!*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Júl. 16, 2013 12:15 pm

- Oh, ezt megjegyzem! *nevetem el magam arra, hogy bizony egy vérfarkast is meg lehet lepni, hogyha elvonják a figyelmét. Ezek szerint most nekem sikerült, aminek roppant mód örülök. Büszke is vagyok magamra és talán ez az arcomra is kiül. Lassan eszegetem a fagyit, kényeztetve a kanalat és egyelőre nem Liam-et. Érzem és látom is rajta, hogy nem sokáig bírja ezt a játékot, hogy nem érhet hozzám és nem érinthet, de mikor ő is elkezdi cuppogni a fagyimat, bennem is megindul valami. Határozottan állok fel és sétálok oda hozzá, az ölébe ülve. Természetesen a fiú szinte magához ránt és viszonozza a csókot, miközben a szoba átalakul.*
- Igen, majd haza is kísérhetsz. Ezek után! * vigyorodom el és ismét egy csókot nyomok az ajkaira, majd lassan körbenézek.*
- Hmm. Nem valami sok bútor van. *vigyorodom el és mikor felemel, szorosan a nyaka köré fonom a karjaimat, hogy belé kapaszkodjak. Az asztalhoz visz és leültet rá, én pedig vigyorogva rúgom le a cipőimet, majd hátradőlve támasztom meg a kezemmel magamat. Érzem, hogy Liam a combomat simítja végig, lágyan felsimogatva a szoknyámat. Halk sóhaj hagyja el az ajkamat, és elmosolyodom.*
- Légyzi, ne tépd le a ruhát. Imádom! Inkább vedd le most. *nevetem el magam, és kicsit oldalra fordulok, hogy le tudja húzni a cipzárt. Hogyha megteszi, akkor gyors mozdulatokkal bújok ki belőle, és így már csak egy piros csipkés fehérnemű szett van rajtam, kiemelve domborulataimat, és szabadon hagyva a testem többi részét. Lábaimmal átkarolom a fiú derekát és kicsit közelebb húzom magamhoz és az asztalhoz. Egyik kezemmel átkarolom a nyakát, közelebb húzva őt magamhoz és az ajkaimhoz, hogy egy forró csókot leheljek rá, másikkal pedig dudorodó nadrágján simítok végig, hogy aztán bele is markoljak...*
- Hmm... Nem kell sokat várni...*súgom bele az ajkaiba, majd ismét heves csókkal pecsételem le az ajkát, miközben lágyan masszírozni kezdem odalent, másik kezemmel pedig durván túrok a hajába.*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Júl. 16, 2013 12:03 pm

-Ha kellőképpen elvonják a figyelmét... *Vigyorodom el, hiszen azért azt hiszem az látszik rajtam, hogy a hölgyemény nagyon is elvonja a figyelmemet mindenről, ami csak létezik. Nem készültem rá, hogy gyors reakcióra lenne szükségem. Aztán egy kis bemutatót eszközölök, hogy egy kicsit ő is gyorsítson a fagyi elfogyasztásán, mert iszonyatosan lassan halad és nagyon remélem, hogy nem talál ki még valami egyebet, amire sort kell kerítenünk a fagyi után. Akkor felmondok... komolyan!*
-Szóval ez ilyen női dolog, a nem szereted a meglepetéseket csak annyit jelent, hogy nem szereted az olyan meglepetéseket, amik nem elég jók. *Fejtegetem ki nagy komolyan, de a szememben vidámság játszik. Hát igen, tény és való, hogy a nők sok esetben kifürkészhetetlenek. Mi pasi egyszerűbbek vagyunk, a szex és egy jó kaja sok mindent elérhet. Szörnyen kínoz, az egyszer biztos, tisztában van vele, hogy mire vágyom, mire várok már jó ideje. Már csak az lenne nagyobb kínzás, ha most azt várná, hogy hazakísérem. Naná, hogy nem ellenkezem, sőt amikor közelebb ér, konkrétan berántom az ölembe.*
-Már attól féltem, hogy kitalálod, hogy kísérjelek haza és egy röpke csók után köszönjek el... *Egy pillanatra lehunyom a szemem és amikor kinyitom már az egész szoba át van rendezve. Épp akkor válnak el az ajkaink a röpke puszi után. Nincs már itt senki rajtunk kívül, és reményeim szerint benyitni sem fog senki, ha mégis, akkor ő egy üres szobát fog csak látni. Mire jók az illúziók! A berendezés egyszerű, a szék helyett egy kanapé van a hátsóm alatt, egy nagy franciaágy a sarokban, a kanapé előtt pedig egy étkező asztal. Jó, nem egy hagyományos szoba, de... nekem most ezek kellenek. A leányzó térdei alá nyúlok az egyik kezemmel, a másikkal pedig a derekát támasztom meg, és simán felállok vele, mintha semmi súlya sem lenne, majd az asztal tetejére ültetem fel.*
-Szóval most normálisan meg is nézhetlek magamnak. *Finoman végigsimítok a combján, feltolva a szoknyát a csípőjéig, a másik kezemmel megtámaszkodom mellette, és mostmár egy normális erőteljes csókkal kapom el az ajkait. Jó ég, mióta várok már, óráknak tűnik!*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Júl. 16, 2013 11:46 am

*Az aprócska kis megjegyzésre Liam egy kisebb fagyival lesz gazdagabb, és habár látom hihetetlen gyorsaságát, mégis eltalálom a vállát a fagyival.*
- Nocsak! Egy vérfarkast is meg lehet lepni? *nevetem el magam felvont szemöldökkel és figyelem, ahogy letörölgeti a felesleges fagyit egy szalvétával.*
- Bocsi, majd kimosom.*vonom meg a vállamat vigyorogva. Átnyúl az én fagyimhoz és az ujját belemártva nyalja le róla a fagyit.*
- Hmm... *csak egy halk hümmögés hagyja el az ajkaimat, ahogy figyelem, hogy a fiú hogyan is nyalja a saját ujját.*
~Bárcsak az enyémet nyalogatná!~*jut eszembe egy pajzán gondolat. Elmesélem, hogy nálunk kicsit máshogy számolják a hónapokat, és az ő időszámításik szerint áprilisi vagyok. A meglepetéseket nem nagyon szeretem, így Liam ezt meg is jegyzi, hogy nem kapok tőle ajándékot.*
- Hát... Ahogy gondolod. Bár az ékszereket imádom. *vigyorodom el és kicsit lebiggyesztem az ajkamat szomorúságot mímelve. Hiszen az ékszerek tényleg szépek és jók. Főleg egy ilyen divatos modell csajszinak, mint amilyen én vagyok. Hamarosan eltűnik a fagyi, miközben én még lágyan szopogatom a kanalat, ízlelgetve azt a néhány falat fagyit, ami még a tányéromba maradt.*
- Hát... *állok lassan fel, majd lenyalva az ujjamról egy kis adag fagyit, a fiúhoz sétálok és hogyha engedi, akkor beleülök az ölébe, átkarolva a nyakát.*
- Lehet, hogy most már ideje lenne... *súgom az ajkához elég közel, majd egy puszit nyomok rá.*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Júl. 16, 2013 11:34 am

*Jóízűen nevetek, amikor elfordítja a fejét. Végülis ő hozta fel ezt a fotótémát, és akárhogy is nézzük én meg csak tényekről beszélek, felvázolva, hogy miért is nem akarom, hogy hiányos ruházatban kerüljenek be a képei mindenféle újságokba. Aztán az is kiderül, hogy eléggé egy rugóra jár az agyunk a képek terén, legalább már előre meg van a karácsonyi ajándék, feltéve persze, ha akkor még egymásba leszünk gabalyodva. Nekem eszembe sem jut hirtelen, hogy talán addig hazamegy, reménykedem benne, hogy ilyesmire nem kerül sor, határozottan nem értékelném, de az is tény, hogy sok mindent nem tehetek ellene. Ha el akar menni, és hát gondolom a családja nagyon hiányzik neki... franc bele, hogy folyton más világbeli csajokba botlom! A fagyi elől megpróbálok elhajolni, és bár elég gyors vagyok, túlságosan kényelmesen ültem, így a vállamat találja el.*
-Hé ez az egyik kedvenc ingem! *Elhúzom a szám kissé, de annyira nem veszem komolyan a dolgot. Letörölgetem egy szalvétával, aztán egy széles vigyorral az arcomon nyúlok át az ő fagyijához és egy nagy adagot merítek belőle a mutatóujjammal. Halk hümmögések közepette nyalogatom le.*
-Ha nekem akarod adni a fagyid, akkor legalább célozz a számba. *Nevetem el magam, aztán a hónapok témájára terelődik a beszélgetés, ami őszintén szólva most halálosan nem érdekel. Igazából már a fagyi sem érdekel jó ideje, csak igyekszem jó fiú maradni a kedvéért, megígértem, és tartom is magam ehhez, de... nem könnyű.*
-Aha, szóval április és akkor nem kapsz tőlem semmiféle ékszert, vagy effélét meglepetésként. *Vigyorodom el. Igyekszem jegyezni az információt, azt is, hogy nem szereti a meglepetéseket és azért persze egy kicsit húzom az agyát. Ez a bosszú, főleg, hogy ezek után még ingerel is. A sajátomat pár lapátolással gyorsan eltüntetem és lazán megrázom a fejem.*
-Szivi, ha ezt tovább műveled, akkor ideképzelek egy ágyat az asztal helyére... vagy akár az asztal is maradhat, csak eltüntetem a személyzetet. *Szörnyű egy nőszemély, folyamatosan ingerel és nekem meg ki kell várnom a randi végét? Jó ég!*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Júl. 16, 2013 11:09 am

*Mikor Liam elneveti magát, én is elmosolyodom és kihívóan nézek rá. A megjegyzésére elfintorodom.*
- Áhh. Erre nem vagyok kíváncsi, köszönöm! *fordítom el a fejemet vigyorogva. Tényleg nem érdekelnek a tini fiúk hiányai és az, hogy mivel is pótolják az elfojtott vágyaikat. Jézusom! Muszáj volt pont ebbe a témába belemennünk? Inkább témát kellene váltani, bár a fiú ajándék ötlete igenis tetszik.*
- Nocsak. Az jó lenne. Én is pont erre gondoltam. *kacsintok rá vigyorogva, és játékosan beharapom az ajkamat, ahogy a tekintetemet mélyen az övébe fúrom. Milyen poén lenne, hogyha tényleg mind a ketten egy fotósorozatot adnánka másiknak. Az biztos, hogy élvezetes karácsony lenne. Bár persze ki tudja, hogy addig együtt leszünk-e. Ki tudja, lehet, hogy addigra hazamehetünk. Megtalálják a módját a hazajutásnak. Igyekszem kizárni ezeket a gondolatokat a fejemből és a fagyira koncentrálni. Az apró, vicces megjegyzést természetesen hallom, így felnézek rá és összehúzott szemmel méregetem. Gonoszul a kanalamra rakok egy kis fagyit, és pofátlanul, gyerekes viselkedésként lövöm felé, és ha nem elég gyors, akkor könnyen a mellkasán találhatja a fagyimat.*
- Még hogy némber! *húzom fel az orromat durcásan, de közben persze a szemem vigyorog. Ahogy Liam elkezdi enni a fagyit, a szemem kidülled, a szám lágyan szétnyílik és beszívom a levegőt, majd az ajkamba harapok. Bárcsak már érezném magamon azokat a puha ajkakat! Vörös köd kúszik az agyamra, és igencsak fegyelmeznek kell magamat, hogy ne vessem rá magam erre a srácra. De hát így jártam, én akartam itt megenni a fagyit. A fene egye meg! Beszélgetéssel kezdem el elütni az időt és kiderül, hogy Liam szeptemberi. Elmosolyodom.*
- Nálunk is hónapok vannak, de nálunk 20, és mindegyik hónap kicsit hosszabb, 50 napos. De már átszámolgattam, és a ti számításotok szerint áprilisi vagyok. Tavaszi. *teszem hozzá büszkén kihúzva magam, hogy bizony már ezt is tudom.*
- Én nem szeretem a meglepetéseket.*vonom meg a vállamat, és nyalom le élvezhetően a fagyit, majd újabb kanálnyit dugok a számba és ingerlően szopni kezdem a kanalat, rajta a finom fagyival.*
- Hmm... Nagyon finom ez a fagyi... *susogom vigyorogva.*

Tárgy: Re: Álmok terme Hétf. Júl. 15, 2013 9:15 am

*Elnevetem magam, és megrázom a fejem. Jó persze én dobtam fel a labdát és hülye lett volna, ha nem csapja le, és igazság szerint még csak nem is mondd butaságot.*
-Hát látod szivi, én is voltam kölyök és a pasiknak vannak szükségleteik akkor is, ha épp nincs csajuk. *Szélesen elmosolyodom megrántva a vállam. Ez van, ez tény, és nem változtat rajta semmit, de attól még én nem akarom, hogy bárki is épp az én barátnőm képére élvezkedjen. Az azért zavarna.*
-Hm... hát akkor majd kapsz egy fotósorozatot rólam karácsonyra! *Vigyorodom el. Persze nem vagyunk egyformák, az már unalmas is lenne. Aztán finoman szólva is igyekszik begerjeszteni, de végül a fagyis javaslatomat elveti. Elhúzom a szám egy pillanatra.*
-Szörnyű némber... *De a szám sarkában mosoly játszik és a szemem is nevet. Tudom én, hogy megkapom majd, amit akarok, csak ki kell várnom a sorom és ha már csak egy fagyi áll közöttünk, hát megvárom amíg elfogy. Szerencsére hamar megérkezik a desszertünk és ráérősen el is kezdem eszegetni, már-már direkt ingerlően. Ne csak úgy tűnjön, mint én lennék kiéhezve rá... legyen csak ő is tisztában azzal, hogy miket tudok a számmal, hiszen igazán még nem tapasztalhatta meg.*
-Őszi gyerek vagyok, szeptember 21. Hát a tiéd? Egyáltalán nálatok ugyanúgy számolják az éveket, mint itt? A meglepetések pedig... ha olyanok, amik tetszhetnek, akkor bírom őket. *Igazából nem vágyom én sokra a szülinapomra sem, amennyiben még akkor is együtt leszünk - és remélem, hogy igen - bőven elég nekem, ha felvesz valami isteni szexi cuccot, amit lefejthetek róla. Nem akarok én sokat, tényleg.*

Tárgy: Re: Álmok terme Hétf. Júl. 15, 2013 7:51 am

*A megjegyzésre felvonom a szemöldökömet, és egy halovány, majd egyre szélesebb mosoly jelenik meg az arcomon.*
- Aha, szóval saját tapasztalatod miatt féltesz ennyire? Hát ez szép... *vigyorodom el és kicsit oldalra döntött fejjel, vádlón-vigyorogva pislogok rá.*
- Amúgy meg igen, én lehet, hogy örülnék neki és kitapétáznám veled a szobámat. Mi nők nem vagyunk ennyire birtoklóak, hogy Te csak az enyém vagy. Inkább büszkélkednék veled. Mindenkinek! *jelentem ki és határozottan bólintok is hozzá. Majd megvonom a vállamat ezzel lezárva a témát. Kit érdekel, hogy nem lesz több fehérneműs kollekció? Már amúgy is van egy csomó pénzem és egy csomó fotósorozatomat, azokat még mindig felhasználhatom. Viszont így most már tudom, hogy mit adjak Liam-nek szülinapjára,vagy karácsonyra, vagy ilyesmi. Titokzatosan elmosolyodok a gondolatra, majd desszertet rendelünk. Kicsit közelebb hajolva suttogok néhány szót a fagyiról és a srác testéről, aki közli, hogy akár ezt a két adagot is elvihetnénk.*
- Nem. Randizunk. Én itt akarom megenni!*jelentem ki határozottan, kihúzva magamat, de azért egy gonosz mosoly kiül az arcomra. Igen, azért is húzni akarom a srácot, habár már én is nagyon kívánom őt, egy fagyinyi időt még talán kibírunk.*
- Mikor van a születésnapod? Szereted a meglepetéseket?

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 8:23 pm

-Hidd el szivi én jobban ismerem a pasikat, mint te, hiszen én is pasi vagyok. *Szexújság vagy sem? E téren nem számít, és ki ne nyúlhatna le egy divatújságot az anyjától, a nővérétől, a húgától, vagy bárkitől, hogy egy kicsit elszórakozzon vele unalmas óráiban? Bárki és ez nekem nagyon bökné a csőrömet, ennyire azért van birtoklási ösztönöm, és ez a dögös vörös mostmár a enyém, más ne csorgassa rá a nyálát.*
-Egyébként is te örülnék, ha egy szál feszülős alsóban pózolnék valami újságban? *Döntöm oldalra kicsit a fejem. Igazából nem tudom, hogy a nőkben mennyire van meg e téren a birtoklási vágy, de azért csak nem mutogatna szívesen másoknak, vagy mégis büszkélkedne? A fene tudja, lehet hogy ő máshogy áll ehhez? De gyorsan eltereljük a kellemetlen hangulatot a fagyi említésével, amikor pedig megnyalja az ajkait nagyot nyelek.*
-Vagy már ezt a két adagot is vigyük el szivi? Én nem ellenkezem... *Láthatóan vággyal telve nézek végig rajta. Tudom, azt magyarázta az elején, hogy most nincs szó másról, csak randiról, meg beszélgetésről, de hát... az randiknak mégis csak Az a vége nem?*

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 7:50 pm

*Szóba kerül, hogy modellkedem és hogy bizony vannak fehérneműs képeim is. Aminek Liam - érthető módon - nem nagyon örül. Persze azért kicsit durcizok, hiszen tényleg elég sokat kapok egy-egy fotósorozatért, és nem hiszem, hogy annyira nagy gond lenne, hogyha lefényképeznének és modellt állnék. De tudom, hogy mire gondol Liam, így vállalom azt, hogy nem csinálok több ilyen képet.*
- Hé! Nem valami szexújságba kerültem be, hanem normális divatmagazinba. És nem hiszem, hogy a férfiak azért vesznek drága divatmagazinokat, hogy élvezkedjenek rajtunk. *csattanok fel kicsit sértődötten, persze nem túl hangosan, csak azért mégis kicsit sért a dolog.*
- Na, de mindegy, akkor nem lesz többfehérneműs kollekció. *jelentem ki megadva magamat és kissé morcosan megcsóválom a fejemet. A desszert említésére másodperceken belül eltűnik a rossz kedvem és lelkesen, csillogó szemmel rendelek. Mikor Liam közli, hogy nem az étlapi desszertre gondolt, kicsit elpirulok.*
- Ja... Bocsi. *nevetek fel csengőn és megcsóválom a fejemet.*
- Elvitelre? Fagyit? Hmm... *nyalom meg az ajkaimat játékosan és elképzelem, ahogy Liam testéről nyalogatom a fagyit.*
- Rólad biztos finomabb, mint a kehelyből... *hajolok kicsit közelebb a fiúhoz és súgom a szavakat, mélyen a szemébe nézve.*

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 7:42 pm

*Az tuti, hogy előttem nem tud villogni a tűzteremtő képességgel, jó eséllyel megfutamítani tud csak vele, nem pedig elámítani. De elnézem neki, igazából jól kezelem a helyzetet, a végén már nevetek és viccelődöm, mint mindig, bár a következő híre eléggé lefagyasztja a vigyort az arcomról. Bár végül kiderül, hogy nem volt utcalány, de a fehérneműs képeknek sem örülök.*
-Tudod szivi sok pasi nem azért nézi ezeket a képeket, hogy csak gyönyörködjön egy szép testben... *A csak szócskát jól megnyomom, remélem, hogy érti, mire gondolok. Nem viselném jól, ha a csajom fotójára mindenféle vadidegen fickók művelnek dolgokat magukkal. Maga a tudat is halálosan zavarna. Úgyhogy nagyon értékelem a felajánlást, bólogatok is rá, mert jó lenne, ha nem csinálna ilyesmit ezen túl.*
-Az jó... jó lesz. *A desszert említésére felcsillan a szeme, amire már elnevetem magam. Tényleg igazi nő, bár ezt már a tóban is bizonyította rendesen. Oda van a vásárlásért a desszertekért.*
-Én őszintén szólva nem az étlapról választanék desszertet... *Vigyorodom el sokat sejtetően, de ő fagyit kér magának.*
-Hát jó, akkor kettőt! *Intek a pincérnek, és amíg az asztalunkhoz ér csalafinta mosollyal pillantok a leányzóra gyorsan.* -És esetleg kérjünk egyet elvitelre is?

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 7:03 pm

*Mikor a kötetlenebb beszélgetésre kerül a sor, előkerül tűzmágusi képességem, ami nem a legjobb választás. Liam hátrahőköl és látszik a szemében a félelem. Mintha lesokkolódna a tűz miatt, én pedig gyorsan eltüntetem a kis lángocskát a kezemből. Kicsit szégyellem magam, hiszen eszembe juthatott volna, hogy a vérfarkasok nem szeretik a tüzet. Csak annyira imádom ezt a képességemet. De ezek szerint Liam előtt nem használhatom majd. Pech.*
- Bocsánat. Teljesen elfelejtettem... *harapom be zavartan az ajkamat és sütöm le a szememet. Szerencsére nem lovagol sokat ezen a témán, annyira nincs megsértve - hál'isten. A vásárlásról és a ruhákról kezdek el beszélni és szándékosan úgy kezdem a dolgot, hogy félre lehessen érteni. A megdöbbent arca láttán elnevetem magam és fejcsóválva folytatom a mesélést.*
- Hát... De. Voltak fehérneműs kollekciók is... *harapom be az ajkamat titokzatosan mosolyogva.*
- De ha nem akarod, akkor ezentúl nem vállalok olyat.*jelentem ki és kíváncsian nézek a fiúra. Persze, érthetőek az aggályai és képes vagyok feláldozni azokat a fotózásokat a lelki békééért.*
- Desszert? Milyen desszert? *csillan fel a szemem és kíváncsian nyúlok az étlap után.*
- Ahh, én egy gyümölcsös fagyi kelyhet kérek! *jelentem ki csillogó, lelkes szemmel, mintegy kisgyerek.*

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 6:53 pm

*Majd minden bizonnyal igyekszem visszafogni magam, csak nem veszünk össze olyan drasztikusan, vagy legalábbis egyelőre. És, ha mégis erre kerül sor, biztos vagyok benne, hogy inkább faképnél hagynám, minthogy véletlenül is ártsak neki. Néha jobb megoldás a menekülés. A visszakérdezésre már csak finoman mosolyogva bólintok egyet, miközben a vacsorát falatozom tovább. A tűz viszont belém folyt mindent, evést, mozdulatot, akármit.*
-Az nem kifejezés, hogy félek, tudod vérfarkas, tűz, nem jó barátok. *Magyarázom még picit, aztán inkább viccelődéssel terelem kicsit a dolgot, hiszen egyébként sem vagyok egy túl komoly alak. Amikor arra terelődik a szó, hogy honnan szerzi a pénzt a vásárolgatásra azért finoman szólva is lefagyok. Naná, hogy nem épp jó az első gondolatom ezzel kapcsolatban.*
-Hogy... hogy mi? *Kerekedik el a szemem, de végül gyorsan folytatja és adja meg a választ, ami megnyugtat.*
-De remélem szigorúan sok ruhában, mármint érted... a fehérneműs modellkedés, nem venném jó néven, ha mások is azt nézegetnék, ami az enyém. *Húzom el kicsit a szám. Az más, ha rendesen fel van öltözve, de hogy idegen pasik az én csajomra csorgassák a nyálukat, vagy éppenséggel mást csináljanak... azt nagyon nem viselném jól.*
-De azért finom pánikot keltettél bennem, azt nem tagadom. *Persze, hogy először rosszra gondoltam. Lassan elfogy a vacsim, a hölgyeményre pillantok, hogy ő hogy áll.* -Desszert?

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 6:38 pm

*Szerencsére azért Liam nem drasztikusan durva vérfarkas, tehát azért már tudja irányítani a dolgokat - szerencsémre. Azért eléggé ki lennék akadva, hogyha esetleg veszekednénk és annyira felbosszantanám, hogy nekem ugorna. Azt hiszem, hogy az lesz az a pont, amikor véget fogunk vetni a kapcsolatunknak. De remélem, hogy nem fogunk odáig eljutni és eszembe is fogom tartani, hogy ne nagyon veszekedjünk. Kedvelem ezt a srácot, és élvezet vele lenni, nem akarom hamar elveszíteni. Márpedig azért elég hisztis vagyok, lehet, hogy lesz néhány veszekedős helyzet. De hát majd kiderül... *
- Hát akkor én elég jó vagyok, nem? *vigyorodom el és megvonom a vállamat. Közben néhány falat a számba vándorol az ízletes ételből. Tényleg megérte ide jönni. A mágiákról kezdünk el beszélgetni, majd megmutatom a képességemet, mire Liam ijedten hőköl hátra. Gyorsan eltüntetem a tenyeremben lévő tüzecskét és ijedten, kissé riadtan nézek felé.*
- Bocsi. Félsz a tűztől? Ne haragudj, nem tudtam. *pirulok el a fülig és le is teszem a kezemet a térdemre, az asztal alá. Hát persze, vérfarkas!*
~Hol voltál she-n, te buta liba?~*szidom meg magam gondolatban, majd Liam viccelődésére halványan elmosolyodom. Ezek szerint annyira nem haragszik.*
- Aha, ez nem is rossz ötlet. * szélesedik ki a mosolyom.*
- Hát, tudod ilyen gyönyörű, dögös külsővel elég könnyű pénzt keresni.*vigyorodom el, majd mielőtt még félre értené, hozzáteszem:*
- Modell vagyok, voltam. Néha még most is felkérnek egy-egy kollekcióra, és így kapok is néhány mintaruhát reklámozás céljából. *magyarázom meg lelkesen, csillogó szemmel a dolgot.*
- Remélem nem gondoltál rosszra... * vigyorodom el.*
- Amúgy a szobatársam pedig ruhatervező, szóval baromi jól megvagyunk együtt. Mindketten imádjuk a ruhákat és lehet, hogy majd be is tudom protezsálni valami menő ruhacéghez. *lelkesedek fel egy picit. Hihetetlen mennyire lázba tudnak hozni a ruhák.*

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 6:23 pm

*Azért azt nem hiszem, hogy leharapnám bármikor is a kezét, az azért kissé drasztikus lenne, azaz nem is kissé, és ennyire vissza tudom fogni magam, de tényleg. A kérdésére bólogatni kezdek.*
-Miért ne, van aki rosszul viseli a dolgokat és nagyon kiakad, az sem lepett volna meg. *Igen, megfordult a fejemben, hogy ilyesmi is előfordulhat, hogy sikítva rohan ki és vágja hozzám a tányérját a tartalmával együtt. Azért azt biztosan rosszul viseltem volna, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Aztán felvázolom neki, hogy mit is szeretek, mármint a mágiák terén és szerencsére nem érzi lányosnak a misztikummágiát, meg hát azért elég pasis vagyok, ezt már jócskán bizonyítottam. Amikor viszont egy apró tűzgolyót nyom az arcomba - költői túlzással - konkrétan hátrahőkölök, amíg a székem támlája enged.*
-Ez nem lep meg, mármint a tűz illik hozzá, de én annyira nem vagyok jóban vele. *Nyögöm ki, és addig tuti, hogy nem hajolok előre, amíg el nem tünteti a tenyeréből.* -De legalább tudod, hogy ha nem leszek jófiú, akkor mi hatásos ellenem... *Vigyorodom el, amikor már nincs veszély. Vérfarkas vagyok, ösztönösen rettegek a tűztől és akkor még finoman fogalmaztam.*
-Szóval a vásárlás, és honnan van rá kereted? Mármint érted, ha másik világból jöttél... gondolom nincs nagy bankszámlád. *Ez tényleg érdekes kérdés, hiszen nincsenek itt szülei, szóval eleve hogy fizeti a sulit? Biztosan erre is van magyarázat, vagy a végén kiderül, hogy valami brutál gyilkos, aki szedi az áldozatait és zsebeli ki őket sorra?*

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 5:33 pm

*Valóban elég jól fogadtam ezt a hírt, habár az biztos, hogy etse, a vacsora után még azért fogok agyalni ezen az egészen, de az biztos, hogy ez az "apróság" nem fog a kapcsolatunk útjába állni. Hacsak egyszer le nem harapja a kezemet. De erre nem akarok gondolni és egy apró mosoly is megjelenik az arcomon.*
- Igen, valóban. Láttam, milyen gyorsan gyógyulsz. *pillantok le a tenyerére, amit az előbb megvágott.*
- Rosszabbul? Miért, mit vártál? Hogy hozzád vágom a poharat, vagy visítozni kezdek, vagy ilyesmi? *nevetek fel csengőn és megcsóválom a fejem. Hogyha tudnám,hogy mennyire beletrafáltam... De szerencsére ilyesmi nem történt, úgyhogy nem is kell félni. Végül egy kicsit kellemesebb témákra terelődik a beszélgetést és Liam válaszára halkan kuncogni kezdek.*
- Nem, abszolút nem lányos. Engem annyira nagyon nem vonzzanak az ilyen misztikus dolgok. Én nyílt, egyenes ember vagyok. Nekem az elemek a kedvenceim. De hát nem hiába vagyok Eramiros. Azon belül is a tűz. *mosolyodom el, majd kinyitom a tenyeremet, amiben egy aprócska tűzgolyó jelenik meg. *
- A vörösek tényleg tüzesek. Rám ez hatványozottan igaz. *nevetem el magam.*
- Hogy hobbim? A vásárlás! Ilyen téren tipikus nő vagyok. Imádom a divatot, a ruhákat, a sminkeket és... *hadarom totálisan lelkesen, majd elpirulok.*
- ... a cipőket. Tudom, ez elég közhelyesnek hangzik... *vonom meg a vállamat.*
- Otthon nem voltak ilyen választékok és ilyen gyönyörű ruhák, úgyhogy itt kihasználom a dolgokat. Majd ha hazatérek, akkor viszek haza egy csomó ruhát, ha lehet. Mindenki bámulni fog! *vigyorodom el és húzom ki magam büszkén. Bár kérdés, hogyha még háború lesz, akkor kit fog érdekelni néhány csilli-villi ruha a háború közepén...*

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 12:21 pm

*Hát igen, csak úgy van, elég régóta élek már együtt vele, hogy végülis csak úgy legyen és ne kezeljem olyan húde nagyon vészesnek ezt. Azért örülök neki, hogy viszonylag jól viseli, mert hát el is rohanhatott volna, vagy a fejemhez vág egy tányért és az életben nem akar látni többé, szóval... azért ez egészen jól alakult. Nem is vártam, hogy lelkesen a nyakamba ugrik, hogy jaj, de jó hírt hoztam. Elmosolyodom, amikor belepuszil a tenyerembe.*
-Viszont az a pozitívuma, hogy nem kell félned, hogy teszem azt megsérülök valami apróság miatt, mert a legtöbb apróság nem igazán árt nekem. *Jó persze, ha lecsapják a fejem, azt nem növesztem vissza, és az ezüstöt sem viselem túl jól, de az apróbb konyhai balesetek meg se kottyannak.*
-Én is örülök Mer, és annak is, hogy nem fogadtad rosszabbul. Aztán majd még mesélek, valamikor. *Ejtek meg egy csalafinta mosolyt, hiszen ott a Falka, ők olyanok mint a családom, tehát ha ez a leányzó tényleg fontossá válik és közel kerül hozzám, akkor be kell majd mutatnom nekik és be is akarom, persze ha ő is felkészül rá, hogy egy csapatnyi vérfarkassal legyen egy szobában. A kérdésére kicsit ráncolom a homlokomat, hiszen azért ez elég nehéz kérdés.*
-Hm... igazából nem vagyok az a nagy varázsló, de talán a misztikummágia. Az túl lányos? *Vigyorodom el.* -És neked? És valami hobbi? Mit csinálsz, amikor nem tanulsz, vagy amikor nem velem pajkoskodsz a tóban? *Nevetem el magam a végén, hiszen nő a dögös vörös tényleg tüzes, azt legalább már bebizonyítottam, hogy az erről szálló pletykák igazak.*

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 9:57 am

*Valóban eléggé megdolgoztatja ezt a helyzet az agyamat, és pörögnek odabent a gondolatok, az biztos. De végül is Liam megnyugtat, hogy nem fog bántani, és hogy teliholdkor nincs is itt.*
- Hogy... Csak úgy van? *meredek rá, majd végül megcsóválom a fejemet és elmosolyodom.*
- Végül is... Én francoska vagyok, te meg... *nem fejezem be a mondatot, de azt hiszem nem is kell. Elmosolyodom az arcsimításra, és belecsókolok a tenyerébe. Mikor Liam is beleegyezik a dologba, végül is lezárjuk a témát. Együtt vagyunk és kész. Erre a gondolatra melegség önti el a szívemet és lágy mosollyal nézem a fiú szép vágású, dögös arcát. Mikor megszólal, halkan kuncogni kezdek.*
- Na igen, ezt valami vidám estének terveztük. De örülök, hogy rám bíztad a legnagyobb titkodat. *nézek hálásan, komolyan a fiúra. Végül lassan enni kezdek és halkan hümmögök.*
- Nagyon finom! Tényleg jó. *kapok be még egy falatot, majd iszok egy kis korty vörösbort.*
- Szóval valami vidám téma... Melyik a kedvenc mágiaágad? *teszek fel egy egyszerű kérdést, bár remélem, hogy kicsit jobban kifejti, hogy mi is érdekli és miért.*

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Júl. 14, 2013 9:38 am

*Végülis nézhetjük úgy is, hogy az előző együtt töltött esténk a szórakozásról szólt, bár nem épp egyszerű vacsora formájában, szóval ez most egy nehézkesebb témákkal teli időszak. Végülis ezt is tisztázni kellett valamikor, és talán jobb előbb, mint később. Csendben várok, amíg agyal, látom, hogy időnként ráncba szalad a homloka, ahogy erőteljesen pörögnek odabent a dolgok. Nem tudom, hogy mire fog jutni, de mindenképpen elfogadom, ezt már akkor eldöntöttem, amikor belekezdtem a mondatba. Szóval... nincs mit tenni, várok. Megszorítom a kezét, amikor láthatóan nehezen halad, hogy ne boruljon ki, és kicsit igyekszem elviccelni is a dolgot, ami most nem nagyon hat. A kérdésére hevesen rázom meg a fejem.*
-Dehogy, nem bántanálak, tényleg nem! Egyébként is vannak olyan emberek, akik egyszerűek mégis veszélyesebbek, mint én, vagy a fajtám, gyilkosok és társaik. *Rántom meg a vállam, hiszen így van, nem az határoz meg minket, amik vagyunk, hanem amilyenek vagyunk. Megjön az étel, így elengedem a kezét és hátrébb is húzódóm kicsit.*
-Én tényleg nem akarok erőltetni semmit, akár el is felejtheted, nem nagy dolog ez, csak úgy van... *Elmosolyodom és átnyúlok az asztal felett, hogy végigsimítsak kicsit az arcán.*
-Nekem jó, de a telihold nem sokat számít, akkor úgysem leszek itt, mármint nem az iskolában. Az senkinek sem lenne biztonságos. *Igen, hiszen olyankor a Falkával vagyok, Peterrel együtt, hogy ne legyen semmi gond, szóval nem sokat fog majd látni a teliholdból, maximum, hogy előtte pár napot és utána pár napot valószínűleg kissé mosott kaki állapotom lesz majd, de azt meg túl lehet élni.*
-Kéne valami vidámabb téma igaz? Kissé rossz felé kanyarodtunk. Milyen az étel? *Mostmár én is elkezdek enni, a borjúnak határozottan jó illata van szóval, kár lenne hagyni, amíg teljesen kihül.*

Tárgy: Re: Álmok terme Pént. Júl. 12, 2013 1:24 pm

*Elég érdekes titkokra derül fény és habár szórakozásnak indult ez az este, úgy tűnik, hogy nagyon nem akarja a Sors, hogy egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Nekem is vannak titkaim, de nincsenek ilyen horribilisek. Habár eleinte én sem akartam elárulni senkinek sem, hogy francoska vagyok, és még Reuben-t is leszidtam, hogy ilyen felelőtlenül csacsog mindenkinek. De végül megbékéltem a helyzettel és rávilágított, hogy rengeteg faj és - ezek szerint - átkozott diák van itt az iskolában. Miért éppen mi titkolnánk a hovatartozásunkat? Minden esetre ez az aprócska kis titok eléggé mellbe vágott, és nem is tudom, hogy hogyan is kellene reagálnom rá. //milyen ismerős...// Első gondolataim között azok szerepelnek, hogy a vérfarkasok mennyire veszélyesek, korlátolhatatlanok, agresszívek és ingerlékenyek. Hogy egy aprócska dühítő dolog is átlendítheti őket a másik oldalra. Azonban Liam-et nem így ismertem meg. Egy szeretnivaló, édes fiúnak ismertem meg és szeretném, hogyha ez nem változna meg, de sajnos egy ilyen kaliberű titok után... Nem tudom, hogy mit higgyek. Szinte látom magamat kívülről, ahogy gondolkozom, ahogy forognak az agytekervényeim és ahogy kiül az arcomra mindenféle érzés. Az aprócska poénra halványan elmosolyodom, és hálásan nézek rá, a keze után nyúlva, hogy igyekszik poénnal elütni ezt a dolgot, de úgy érzem, hogy ez kicsit több és nagyobb információ, hogy egyszerűen csak félvállról vegyünk... Vegyem... Lágyan felfelé fordítom a kezét és lágyan végighúzom a kezemet a tenyerén, ahol az előbb még a kés pengéje futott végig.*
- Furcsa, de.... *kezdem a kezének, majd a pilláim alól nézek fel rá:*
- ...nem félek tőled. Lehet, hogy... Kellene? *nézek rá kérdőn, őzike szemekkel, hiszen ki tudja, hogy mi a normális reakció erre. Megérkeznek az ételek, így kicsit szétrebbenünk, és hátradőlve hagyom, hogy a pincér letegye az ételeket elénk. Néhány másodpercnyi időt kapok, gyorsan átgondolom ezt az egészet.*
- Igen, tudom, hogy ez nem olyan titok, amit bárkinek is kifecseghetsz. *mosolyodom el és ismét hálás pillantást vetek rá, hiszen nekem mégis elmondta. Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem tudom? *
- Nem tudom, hogy hogyan kellene reagálnom... *harapom be az ajkamat és megvonom a vállamat, úgy nézek a srácra.*
- De én kedvellek és... Szóval megszeretném próbálni, legalább egy, vagy két teliholdig. És utána... Hogyha neked ez nem gond... Csak nem igazán tudom, hogy... *hebegek-habogok össze-vissza, de remélem, hogy Liam azért ki tudja venni a szavaimból, hogy mit is akarok. És remélem, hogy nem bántom meg ezzel, hogy szeretnék várni a teliholdig, hogy lássam, tényleg mennyire veszélyes, avagy tényleg mennyire tudja magát kordában tartani. Tényleg kedvelem ezt a srácot és nem örülnék neki,hogyha egy ilyen miatt, mi vélhetőleg nem az ő hibája, megszakadna a kapcsolatunk. Mert tényleg jó vele. Lágyan a keze után nyúlok és ismét megsimítom.*
- El tudod ezt így fogadni? *nézek a szemébe és kicsit, bocsánat kérően elmosolyodom.*
- Már ha értetted,hogy mit is akartam kihozni ebből. *nevetek fel lágyan.*

Tárgy: Re: Álmok terme Pént. Júl. 12, 2013 9:25 am

*Tudom persze most csak beszélgetni vagyunk itt, de hát na, könnyebb volt a dögös vöröst még akkor visszautasítani, amikor nem ízleltem meg az ajkait és egy s mást, mostmár azért jóval nehezebb egyszerűen csak a ruháját nézni és nem mint valami Superman igyekezni átlátni a szöveten. De azért igyekszem... tényleg, csak nem sokat segít az efféle megjegyzésekkel és a hátsóm fogdosásával. Aztán a titkokra terelődik a szó, sejtem én, hogy valami egyszerűre gondol, de azt hiszem talán jobb ezt az elején tisztázni. Kedvelem a leányzót és igazán kellemetlen lenne, ha akkor derülne ki ez az egész, amikor már jóval nehezebb lenne az elválás. Ha most itt hagy, azt még jobban viselném. Láthatóan először nem igazán érti, hogy miről beszélek, szaglássza a levegőt, de érthető módon hozzá nem jut el semmi abból, amit éles érzékeim nekem mutatnak, aztán megvágom a kezem. Ez a legegyszerűbb. Egyszerűen csak várok, amíg tényleg meg nem érti és fel nem fogja. Nem akarok semmit sem siettetni, nem lenne értelme. Lágyan elmosolyodom, és lassan bólintok.*
-Ühüm, de nem vagyok veszélyes. Persze kivéve a teliholdat, de ha épp nincs az, akkor olyan vagyok, mint a kezesbárány...farkas, kezesfarkas. *Szélesedik ki kicsit a vigyorom, de gyorsan el is tűnik, hogy látom mennyire meg van döbbenve, nem hiszem, hogy eltudom most ezt ütni egyszerű viccelődéssel. Követem a tekintetét a kezemre, nincs rajta gyűrű, szerencsére nekem nem kell korlátozni az erőmet, mint sokaknak. Halkan sóhajtok egyet és megpróbálok a leányzó keze után nyúlni.*
-Ugyanaz vagyok, mint a fénygömb tónál és ugyanaz, mint pár napja a tóban. Nem bántottalak igaz... még felhevülve sem. Tudom uralni ezt az egészet, elég régóta élek már így. *Kezdek bele lassan, hiszen így van. Azért nincs szükség a gyűrűre sem, mert nem vagyok egy friss farkas.* -A gyűrű pedig, nekem... nekünk nem kell. Bár ez elég bonyolult és... hogy is mondjam nem mondhatom el bárkinek. *A Falka, ami nem egy kiteregethető téma, ami a miénk és ami féltett kincs, nem lenne jó, ha olyas valaki neszelné meg, akihez veszélyes, ha eljut.*
-De, ha eltudod ezt fogadni, ha bízhatok benned... *Azt hiszem szívesen beszélek neki erről, úgy érzem, hogy nem valamiféle kém, aki átverne csak. Elég jó a szaglásom, és a hazugságnak is van egyéni illata.*

Tárgy: Re: Álmok terme Pént. Júl. 12, 2013 8:51 am

*Kicsit felpiszkálom Liam vágyát és érzem, hogy mennyire kíván, de nem. Ez most nem a szex estéje, az most kettőnkről szól. A megjegyzésére, miszerint vászon zsákban is dögös lennék, felnevetek.*
- Hát abban azért már csak nem, de nélküle már esélyesebb. *vigyorodom el ismét, majd megindulok az asztalhoz, ahol a fiú segít leülni, majd meg is rendeljük az ételt. A csevegés kicsit rossz, szomorkás irányba halad, így a srác már nem akar a saját, nyomorúságos életéről is mesélni, hiszen szórakozni jöttünk ide. Egy játékot találok fel, hogy meséljünk titkokat magunkról. Mikor Liam belekezd, először értetlenül, majd tátott szájjal figyelek rá. Elnevetem magam.*
- Hogy mi?*kérdezek vissza és körbenézek.*
- Én nem hallok semmit, és nem is érzek... *szippantok bele a levegőbe*
-... rózsaillatot. *nézek rá kérdőn. Mikor felveszi a kést és játszadozni kezd vele, sejtem, hogy valami elég nagy titkot fog elmondani, de tévedek. Hirtelen vágja meg a kezét.*
- Áh, Jézusom! *kapok a szalvétám után, de mire odaérek, már be is heged a seb. Döbbenten meredek a sebre, ahonnan a fiú egyszerűen letörli a kifolyt vért, majd Liam arcára nézek. Alig fogom fel a kimondott szavakat, csak látom, ahogy mozog a szája. Végül eljut a tudatomig a mondat értelme.*
- Vérfarkas? Uramisten, vérfarkas vagy? *döbbent pillantással meredek rá, majd lesütöm a szememet.*
- Nem egészen ilyen titokra gondoltam. Hanem mondjuk, hogy kiskorodban eltörtél egy vázát... *szólalok meg lesütött szemmel, majd végül motyogássá fakul a hangon*
-... vagy ilyesmi... *félve pislogok fel Liamre és nem igazán tudok mit mondani.*
- És... Veszélyes vagy? Nem félek tőled, de... *elharapom a mondatot és kérdőn nézek rá.*
- Kellene? Mármint... Nem igazán vagyok még képben ezekkel a dolgokkal... Neked is van olyan gyűrűd? *pillantok le a kezére, de nem látok rajta. Uramisten !*

» Harcok Terme