Álmok terme

Tárgy: Álmok terme Kedd Aug. 28, 2012 7:35 am

First topic message reminder :

Álmok termbe

Illúzió, vagy valóság? Itt biztosan nehezen fogod tudni eldönteni, hogy pontosan mi is történik. A képzeleted játszik veled, vagy mégis csak minden megtörténik, amit az érzékeid mutatnak az agyadnak...talán soha nem kapsz választ. Ez az a hely, ahol a vágy valósággá válik, az ajtón lévő felirat is ezt mutatja. Furcsa színes ajtó bújik meg nem sokkal a büfé mögött, különös lilás-kékes, szinte szivárványszínben pompázik és kavarog. Egy biztos benne, amikor lenyomod a kilincset elég ha valamilyen helyszínre koncentrálsz és máris ott találod magad. Amennyiben nem gondolsz semmire, akkor a tudatalattid fog vezérelni és az a hely jelenik meg, amire leginkább vágysz, még ha nem is tudsz róla. Mindig annak a kívánsága számít, aki épp bent van, tehát ha valaki bemegy utána, ugyanoda fog kerülni. Ez a hely lehet elképzelt, általad álmodott, felépített, de lehet valós is. Szeretnél elmenni a kedveseddel és az Eiffel torony tetején eltölteni egy gyertyafényes vacsorát? Vagy épp dzsungel túrán vennél részt, esetleg forró tenger parti fürdőzésre vágysz a téli hideg elől menekülve? Netalántán te szeretnél lenni a híres sejk, akinek mindenki a lába előtt hever és minden kívánságát teljesítik? Bármelyikre lehetőséged van, amint lenyomod a kilincset a szoba a kért helyszínre fog vezérelni. Az ajtót bármikor újra megtalálhatod, elég csak rá gondolnod, és megjelenik előtted, majd visszatérhetsz a palotába.
Vigyázz viszont, hiszen lehetséges, hogy annyira magával ragad a képzelt valóság, hogy egyszerűen elfelejtesz távozni, és ha netán oly' nagy területet hozol létre, akkor még az is lehet, hogy saját társaid sem találnak majd meg téged, hiába keresnek itt. Örökre itt ragadsz, vagy talán addig, amíg éhen nem halsz, hiszen amennyiben ez csupán egy illúzió, akkor az elméd azt hiszi eszel, iszol, ám fizikailag ez nem történik meg...amennyiben ez egy illúzió. Ám talán nem az...nem tudhatod, de mindig fő az óvatosság!

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Álmok terme Pént. Júl. 12, 2013 7:55 am

*Tényleg nehezen tudom elképzelni, hogy állig begondolkozva hogyan lehet valaki igazán szexi, bár egy testhezálló ruha, ami mindent láttat, de mégis elrejt azt hiszem még inkább arra késztetne, hogy mielőbb eltávolítsam róla. Amikor pedig a fülemhez hajol szédítő sebességgel szikrázik rajtam végig a bizsergés, mintha csak elektromos áramot vezettek volna belém, aztán a hátsómba markol. Jó ég, ez a nő!*
-Azt nem kétlem szivi, még ha egy otromba zsákvászonba öltöznél, akkor is kihívóan szexi maradnál, mindegy, hogy milyen ruha van rajtad, az a kérdés csak, hogy mikor kerül le. *Vigyorodom el, ahogy utána pillantok, amikor az asztal felé indul. Jól megnézem magamnak formás hátsóját. És még ő jön nekem azzal, hogy ez most egy randi és fogjam vissza magam? Hát így hogy a jó francba? Nagyot nyelek végül és utána indulok, hogy segítsek a leülésben, majd én magam is helyet foglaljak vele szemközt. Hamar rendelünk és amíg várunk az ételre könnyednek induló, ám végül szomorkás beszélgetéssel ütjük el az időt. Megszorítom finoman a kezét, amikor látom mennyire ködössé válik a tekintete, és azt hiszem az én múltam sem lenne épp az, ami most feldobná a hangulatot.*
-Mindenképpen, de most jól akarjuk érezni magunkat igaz? *Titkot? Egyetlen igazán nagy titkom van, de hogy arra hogyan reagálna... fogalmam sincs. Bevallom félek elmondani, mert nem mindenki viseli jól azt, ha a vele szemben állónak egy irányíthatatlan szörnyeteg is része. Lesütöm a szemem, hezitálok néhány pillanatig, majd végül döntök. Nem tudom, hogy jó ezt közölni, a másik szemébe vágni, vagy megmutatni valami módon? Végül inkább a második mellett döntök. Felemelek egy kést az asztalról és szórakozottan játszani kezdek vele miközben beleszagolok a levegőbe. Még a szememet is lehunyom egy pillanatra.*
-Rajtunk kívül még négyen vannak az épületben, egy azt hiszem az alagsorban, kellemes rózsa illat, lány lehet, egy nem messze, pár teremmel arrébb, és úgy hallom filmet néz... nem is, ketten vannak, minden bizonnyal egy pár, mert a szívverésük hevessége szinte idáig elhallatszik. Egy pedig a toronyban, kellemetlen szag, bizonyára kifulladhatott mire felért. *Elhalkulok, ahogy figyelem a reakcióját. Jó szaglás és hallás, ez még ugye bármit jelenthet, és nem tudom, hogy mennyire ismeri a világunkat. Felemelem hát a kést és gyorsan mozdulok, hogy ne tudjon, ha akar megakadályozni benne. Csak egy finom vágást ejtek a tenyeremben. A vér gyorsan buggyan ki, de seb ugyanolyan gyorsan forr is össze, elég a maradék vörös folyadékot egyszerűen letörölni egy szalvétával, már nem is látszik.*
-Vérfarkas... vagyok. *Mondom ki végül nyíltan és várok. Ha akar elmehet, nem fogom akadályozni benne, egyszer úgyis ki kellett volna ennek derülni nem igaz?*

Tárgy: Re: Álmok terme Csüt. Júl. 11, 2013 2:09 pm

*Liam ötletlére kihúzom magam és gonoszan elvigyorodok. Elképzelem magam, ahogy beöltözök magas szárú felsőbe, meg hosszú szoknyába. Igazából akkor is lehet valaki dögös meg vonzó, hogyha mindenét fedi valami ruha. Na, majd én megmutatom. Lágyan a füléhez hajolok és belesuttogok:*
- Én még úgyis is le tudnálak venni a lábadról! *puszilok bele a fülébe, majd lágyan belemarkolok a fenekébe és végül az asztalhoz indulok. Néhány lépés után még visszanézek, hogy vajon hogy reagál erre Liam, és halkan kuncogva foglalok helyet.*
- Hát, nagyon szép hely, és hogyha ki is pótoltad, látszik, hogy van tapasztalatod benne. *mosolyodom el és ismét körbehordom a tekintetemet az éttermen.*
- Tényleg nagyon szép hely! *ismétlem meg mosolyogva. Hamarosan megkapjuk a menüt, és rendelünk is. Közben mesélni kezdek az én világomról, de szép lassan előtörnek a szép, szeretetteljes emlékek között a rosszak is, amik már a háború utánról valók. A szüleim, a nővérem és a barátnőim arca mosolygósból torzzá változik, csupa fájdalmat tükrözve. Igyekszem visszatartani a könnyeimet, és mikor Liam megfogja a kezemet, lágyan megszorítok és a könnyfátyol alól nézek rá, egy lágy, szomorkás mosollyal az arcomon. Megkérem, hogy ő is meséljen az életéről, de úgy tűnik, hogy az övé sem olyan kellemes.*
- Remélem azért egyszer majd megismerjük egymást.*döntöm kicsit oldalra a fejemet és mosolyogva nézek a fiúra.*
- Ha nem is az életedet, de szeretnék tudni rólad valamit. Úgyhogy... Mondj el egy titkot magadról! *nézek csillogóan a szemébe és már nyoma sincs az előbbi szomorúságnak. Gyorsan változik a kedvem és kuncogva, kíváncsiságtól tágra nyílt szemmel nézek a fiúra.*

Tárgy: Re: Álmok terme Szer. Júl. 10, 2013 9:18 am

-Jól van na, máskor gyere hosszú szoknyában és nyak begombolkozva, így ne várj mást. *Elnevetem magam, amikor a csók végét kicsit belém folytja és leheletnyit meg is dorgál, hogy túlzásba estem. Már így is határozottan nehezemre esik csak nézni a bombázót, és nem dönteni a falnak. Tudom, hogy randizni szeretne és beszélgetni, én pedig tényleg nagyon igyekszem így tenni, de azért valamennyi nekem is jár igaz-e? Ha más nem, akkor egy követelőző csók. A kérdésére egy pillanatra sötét árnyak úsznak el a szemem előtt, de aztán inkább egy elrévedő mosolynak adja át a helyet.*
-Igen, régen elég gyakran jártunk ilyen helyekre, de az már jó rég volt. Csodálom, hogy még emlékszem teljesen a helyre, bár nem lepne meg, ha egy részét a fantáziám pótolta volna ki. *Talán tíz éves koromig jártunk étterembe, addig viszonylag gyakran, én pedig minden egyes mozzanatot ellestem az apámtól. Hogy adta a borravalót, milyen kedves volt a pincérekkel. Azt hiszem szerettek ott minket, jó vendégnek számítottunk, anyám egyszer még az egyik pincérnő sebét is segített ellátni, amikor szegény elejtett egy tálca poharat, pedig az ő ruhája is kapott egy keveset a kifröccsenő italból. Azt hiszem még kezdő volt. Kellemes emlék, de mégis fáj rá gondolni. Megértem hát, amikor Merilien inkább eltereli a szót a saját életéről, miután röviden beszámol a világáról. Átnyúlok az asztal felett és megszorítom kicsit a kezét.*
-Arra kell gondolnod, hogy idővel hazatérhetsz, és mindenki örömmel fogad majd, és véget érnek a harcok. Csak erre, semmi másra. *Biztató mosolyt teszek még hozzá. Neki legalább van remény, az én életem elveszett, nem egy másik világban, hanem itt és végleg. De nem szoktam ezen bánkódni, van egy új, jó helyen vagyok, új családdal, de a régit sem felejtem el soha. Amikor könyörgőn adja vissza a kérdést halkan sóhajtok egyet. Kortyolok a borból, az igazi történetet adjam el, vagy a már jól megszokott és begyakorolt kitalált verziót? A leányzóra pillantok, őszinte teremtés, és nem lenne fair, ha átverném igaz? De soha nem mondtam el az igazat, csak Peter tudja, csak ő és senki más.*
-Az én életem sem túl vidám tudod, nem biztos, hogy ez a legjobb témája ennek a randinak. Boldog dolgokról kellene beszélnünk nem? *Próbálkozom egy röpke tereléssel, bár kétlem, hogy ezzel érni fogok valamit, teljesen érthető, ha kíváncsi rám.*

Tárgy: Re: Álmok terme Szer. Júl. 10, 2013 8:49 am

*A ksözöntő puszi egy vágyakozó csókba megy át, ahogy Liam kicsit magához húz. Belemosolygok a csókba, és megcsóválom a fejemet.*
- Ne szédíts el! Most randizunk! *puszilom meg az orrát és kuncogva foglalok helyet. Megjegyzem, hogy a bők nem volt túl kedves, de hamar megkapom rá a magyarázatot.*
- Ó, értem. Hát ez esetben köszönöm. Igyekeztem úgy kiöltözni, hogy tetszek neked. *árulom el a dolgot, bár azt hiszem, hogy ez elég nyilvánvaló. Körbenézek az étteremben és kiderül, hogy egy valós londoni étteremről van szó, ahova kiskorában jártak a szüleivel. A pletykálás már nem is zavar annyira. Ott akkor kicsit ideges voltam miatta, de visszagondolva már nem is érdekel. Bár lehet, hogyha azóta megjelentünk volna az Üzenőfalon, vagy körbejárt volna egy pletyka, akkor jobban idegesítene. De ezek szerint jól elbújtunk. Hamarosan rendlünk, Liam pedig elég precízen rendel.*
- Hmm. Sokat jártatok étterembe, hogy ilyen profi vagy? *mosolyodom el és kíváncsiság csillan a szememben. A kérdésére kicsit lehervad a mosoly az ajkaimról és belekortyolok a borba, amíg gondolkozom.*
- Nem szívesen gondolok rá, mert nagyon hiányzik a világom. Ott minden csodálatos. Gyönyörű, színes virágok és fák vannak mindenütt. Nincs annyi beton és ilyen hatalmas épületek, mint itt a nagy városokban. Sokkal tisztább a levegő és minden francoska egy-egy Őstől számrazik. Mindenki ismeri a mágiát, és így varázslattal tisztán tartjuk a világunkat. De ezek a régi idők. Kislány koromban gyönyörű hely volt a világunk. Sajnos a háború nagyon sok mindent elrontott. Családokat választott szét, rengeteg halottunk lett és... *elharapom a mondatot és igyekszem nem sírni, bár az emlékek mardosó tűzként törnek fel belőlem és érzem, hogy a könny csípi a szememet.*
- Kérlek... Inkább mesélj magadról! *kérem szinte könyörögva a fiút.*

Tárgy: Re: Álmok terme Szer. Júl. 10, 2013 8:37 am

*Még szélesebbre vált a vigyor az arcomon, amikor a haját kezdi el rendezgetni, hogy takarja a nyomot, amit rajta hagytam. Pedig határozottan finom és visszafogott voltam, mi lett volna, ha jobban elengedem magam? De hát fene belé, ő hívott a sziklák közé! Rajtam nem látszik az ég világon semmilyen nyom, csak a régóta meglévő sebhely az arcomon. Furcsa, hiszen negatív dolognak kéne lennie, viszont még arra is hasznos, hogy elrejtse a tényt, ami vagyok, hiszen ki gondolná, hogy egy sebhelyes srác vérfarkas? A puszit naná, hogy engedem, meg is ragadom kicsit a csípőjét, hogy magamhoz húzzam és egy kicsit inkább csókba hajtsam át a puszit.*
-Szó se róla nagyon csinos vagy, de aki csak csinos azt megnézzük és tovább megyünk, aki viszont ennyire dögös, arra a pasik csorgatják a nyálukat, szerintem ez sokkal többet ér. *Rántom meg a vállam egy szórakozott mosollyal. Csinos egy ügyvédnő is rövid szoknyában és zárt blúzban, de egy ilyen ruha nem való másra, mint hogy vágyat gerjesszen és arra éljen a pasi, aki nézi, hogy mielőbb eltávolíthassa. A helyére kísérem aztán és a kérdésre automatikusan körbepillantok.*
-Valós, egy londoni kis utcácskában van, márha még meg van, kölyök voltam még, amikor itt... vagyis ott jártunk a szüleimmel. *Tényleg nem tudom, hogy létezik-e még ez az étterem, és az is csoda, hogy még emlékszem arra, hogy is nézett ki pontosan. Örülök neki, hogy olyan választ ad, amit reméltem.*
-Igen, az a lényeg, hogy fantasztikus volt, ha pedig valaki beszólna, hátha csak irigy és kész. *Nevetem el magam, majd az étlapra nézek. A papír felett a leányzóra pillantva látom, hogy kicsit elpirul és határozottan szexi módon harapja be az ajkát. Egy ilyen randi komolyan felér egy kínzással, de sok mindent kibírok, szóval ez is menni fog. Rendel, majd utána én is a pincérre emelem a tekintetemet.*
-Fehér boros borjúsültet kérek, sajtmártásban, és ha lehetséges, akkor a szakács egy kis sonkát piríthatna még a tetejére. A köret egyszerű rizs és párolt zöldség. *Adom le én is a rendelésem, majd amikor a pincér távozott kortyolok a borból és újra Merilienre emelem a tekintem.*
-Mesélsz nekem arról a világról, ahol ilyen különleges lányok teremnek? Persze csak akkor, ha nem valami top secret ügy. *A fene tudja, hogy mennyire nyilvános ez a dolog.*

Tárgy: Re: Álmok terme Szer. Júl. 10, 2013 8:19 am

*Direkt kések ennyit, hiszen így "szokás". Amúgy sem vagyok egy pontos ember, szóval még örülhet is, hogy nem 20 lesz a tervezett 10-ből.Az biztos, hogy nagyon kicsíptem magam, így azért erre kellett az a plusz néhány perc. A hajamat lassan elrendezgetem a nyakamnál és remélem, hogy nem nagyon látszik a szívás nyom. Elég volt Lulunak is magyarázgatni róla.*
- Szia Liam! *köszöntöm mosolyogva a fiút és hogyha engedi, akkor egy puszit lehelek az ajkaira.*
- Tudod, jó munkához idő kell. *vigyorodom el szélesen, majd lassan megfordulok előtte, mint akkor a Nyugalom termében.*
- Tetszik? *kérdezek rá és persze a fiú meg is dicsér, bár nem éppen kell módon.*
- Egy "Nagyon csinos vagy!"-ot helyén valóbbnak érzek, de azért köszönöm. *nevetek fel csengő, vidám hangon, megcsoválom a fejemet, majd helyet foglalok.*
- Tök jó ez a hely. Ez egy valós étterem, vagy Te ámodtad meg? *halkítom le a hangomat, hiszen fogalmam sincs, hogy a pincérek egyáltalán tudják-e hogy mi is történik itt. Hátradőlök, mikor a pincér kitölti a vörös bort, majd az étlapot lágyan mosolyogva köszönöm meg és vetek rá egy pillantást. elkezdem olvasni, akkor jön a fiú kérdésre. Felnézek rá, majd elnevetem magam.*
- Nem, még nem. De igazad van, nem is érdekelne. Mi jól éreztük magunkat, igaz? *hajtom kicsit oldalra a fejemet mosolyogva, és égetően nézek a fiú szemébe, majd kicsit elpirulok és beharapom az ajkamat és lesütöm a szememet. Nem is értem, hogy miért érzem magam kicsit kényelmetlenül. Talán mert a csábításban és a szexben jó vagyok, de az ilyen randizós dolgokban annyira nem.*
- Én egy görög salátát kérek szépen halrudacskákkal, krumplival és egy üveg vizet. *adom le a rendelést, majd kíváncsian pislogok Liam-re, hogy ő vajon mit fog kérni.*

Tárgy: Re: Álmok terme Szer. Júl. 10, 2013 8:10 am

*Újra az órámra pillantok, már öt perce késik. Lehet, hogy nem jön el, vagy mi a jó élet van? Nem vagyok profi randi téren, de én majdnem húsz perccel előtt érkeztem, ő meg késik. Legalább írhatott volna, ha mégsem akar vacsorázni, miközben ő mondogatta ezt az egészet annyira. Elhúzom a szám, amikor újabbat pöccen az óra mutatója és egy újabb perc telik el. Ilyenkor zavaró, ha túl jól hall az ember, hiszen még csak azt sem tudom megtenni, hogy kizárom az óra zaját és nem figyelek a idő múlására. Végre nyílik az ajtó, én pedig megérzem az ismerős illatot. Tíz percet késett - siklik a tekintetem újra az órára.*
-Azt hittem már nem is jössz szivi... *Sietek elé végül, de az arcomról hamar eltűnik a komorabb ábrázat és a helyét egy széles mosoly veszi át. Azt meg kell hagyni, hogy dögös a csaj, végülis e téren érdemes volt várni rá, csak hát a fene tudta, hogy eljön-e. E téren még jó is egy ilyen általam kreált hely, mert ha mégsem jött volna, akkor nincs belőle égés valós pincérek és más emberek előtt. Mutatom neki az utat, és persze kihúzom a széket, majd be is tolom alá, amikor leül.*
-Még dögösebb vörös lettél, mint alapból. *Mérem végig még mielőtt én is leülnék a helyemre, vele szemben a kis kerek asztalhoz. Aztán intek a pincérnek, hogy hozhatja a már előre megrendelt vörösbort, és az étlapokat is kipakolja szépen elénk. Gondolkodtam, hogy előre eldöntöm, mi legyen a menü, de aztán végül úgy döntöttem, hogy majd ő választ.*
-No, nem hallottál kellemetlen pletykákat rólunk? *Kérdezem egy széles vigyorral, hiszen a legutóbbi kis fürdőzésünk simán felkavarhatta az állóvizet az iskolában, bár egyelőre az üzenőfalon nem láttam semmiféle kompromittáló dolgot, szóval lehetséges, hogy megúsztuk és nem hallott senki semmit.*

Tárgy: Re: Álmok terme Szer. Júl. 10, 2013 7:51 am

*Csupa mosoly vagyok egész nap, és le sem lehet törölni a vigyoromat az arcomról. Lulut teljesen kiakasztottam tegnap este, hiszen habár eddig ő volt el a pasijával, most már nekem is csak Liam a téma, úgyhogy szinte egész éjszaka csacsogtunk. Úgyhogy reggel elég fáradtan kelek és elég későn. 10 óra körül kopogtatott egy bagoly és egyből éber lettem, hiszen Liam küldött nekem levelet. Este 9kor randi. Totálisan bepörögtem, egész nap szépítkeztem, masszázs, kozmetikus, akármicsoda. Szereztem egy gyönyörű piros koktélruhát, ami habár lehet, hogy kicsit túlzás lesz, le akarom nyűgözni a fiút. És azt hiszem, hogy sikerülni is fog. A hajamat lágyan begöndörítem, és hagyom, hogy a vállamra és a hátamra omoljon. Lágy sminket teszek fel, szemceruza, barnás szájfény és lágy piros szemhéjpúder. Csinos cipő, gyönyörű miniruha. Este fél-9 körül indulásra készen vagyok, de mivel illik késni így 9 óra 10 perckor! érkezem meg az Álom terme elé. Lassan besétálok, és körbenézek. Egy is csinos londoni étterembe találom magam, lágy zenével, gyertyafénnyel meg minden ilyesmi. Kicsit feszélyezve érzem magam, egészen addig, amíg ki nem szúrom Liam-et...*

// Ruha //

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Júl. 09, 2013 6:43 pm

*Szóval vacsora, arról volt szó, hogy együtt vacsorázunk. Úgy gondoltam, hogy rémesen unalmas olyan helyen tenni ezt, amit már jól ismerünk, mondjuk a Jeniliában, vagy egyéb helyen, így kicsit különlegesebb dolog fordult meg a fejemben. Az Álmok terme arra jó, hogy mindent meg lehessen itt valósítani. Mivel nem beszéltük meg a részleteket, egyszerűen csak baglyot küldtem még reggel Meriliennek, hogy 9 óra magasságában várom az Álmok termében. Mivel én érkezem előbb, én döntöm el, hogy pontosan hol is leszünk. Nem öltöztem azért túl, de viszonylagosan kicsíptem magam. Kellemes kölni illata leng körül, egy lezser sötétkék inget vettem fel, rövid ujjút, a felső pár gombot szabadon hagyva, alulra pedig egy egyszerű hosszú drapp vászonnadrágot, hozzá kényelmes, bőr szandált. Természetesen szigorúan zokni vagy egyéb nélkül. A hajamat is belőttem, egy leheletnyi zselét is tettem rá, hogy fixálva legyen nagyjából, bár itt nem lesz gond azzal, hogy túlságosan fújna a szén, kivéve, ha én akarom, hiszen én irányítom a külsőségeket. Belépés előtt az ajtóra helyezem a kezem és el is képelem azt a hangulatos kis londoni éttermet, ahol kiskoromban jártam néhányszor a szüleimmel. Hát igazán régen volt, annyi biztos! Egyelőre lehuppanok, és várok, amíg a leányzó megérkezik, majd amikor meglátom úgyis felpattanok, hogy az asztalhoz kísérjem és betoljam alatta a széket.*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Jún. 25, 2013 5:15 pm

*Kicsit megcsóválom a fejemet.* - Akkor se fogok egyet érteni, ha nyuszis mamuszok potyognak az égből. Hogyha el Jericho-t kinyírná egy gigaszörny akkor se biztos, hogy el kell ásnod magad, mert más körülmények között mérkőznél meg vele és tekintve a mostani helyzetet, akkor is mondjuk hatszázad magaddal, minden diák segítségével. *Válaszolok makacsul, eltántoríthatatlanul, aztán hallgatom, hogy még is hova jutottunk. Biccentek a hely bemutatására, a macskanevű házimanóra kicsit elmosolyodok, aztán nyújtózok még egy kicsit. Nem kell kétszer mondani, hogy helyezkedjek el, sőt mondani se kell. Mikor idehozza a mágikus fényképet, amin az anyugája nevet, kacsintgat, vidáman néz ránk kicsit megilletődöm. Persze, vannak festmények, amik mozognak, vannak fényképek, amik mozognak, de tudni, hogy ez Emily halott anyukája és még is nézni, hogy milyen élettel telinek tűnik a képen... Elég furcsa.* - Nagyon csinos nő, jól látom, hogy egy kicsivel túlnőtted? De a hajatok ugyanolyan. *Állapítom meg összeméregetve a képet és Emily-t, aztán a zenei választékra kissé megvonom a vállam.* - Sebaj, addig is mi itt vagyunk Blues-zal kitölteni a zenei ízlésetekben támadt űrt. *Vigyorgok vissza, aztán hallva a kérdését Blues felemeli a fejét rám néz kicsit álmosan, de azért igenlően és felevickélünk a fotelből.* - Persze, meg arra is kíváncsi vagyok, hogy mekkora épületet, hány helységet tud elővarázsolni az Álmok terme. Vezess! *Mosolygok kicsit, a daimónom a kezembe fogva, nem nagy súly és olyan jó dögönyözni, bár kicsit fura érzés magamat kényeztetni... Na jó, ebbe inkább nem kéne belebonyolódni.*

Tárgy: Re: Álmok terme Hétf. Jún. 24, 2013 6:20 pm

- De igenis kiindulhatok ebből. Ez olyan, mintha mondjuk el Jericot kinyírná egy gigaszörny. Ha ő nem bírta levadászni, akkor nyilván én is csak egy hópihe lesz számára. *Közben belépünk Robékhoz.* - Ja, öhm, igen, bocsi... az unokatesómék házában vagyunk. Itt nőttem fel, mert apu nem bírt velem. Apám mugli, anyu meg ugye meghalt, és egyedül nem tudom velem mit kezdeni, szóval ide küldött, úgyhogy az időm nagy részében itt lézengtem. *Vonom meg a vállam, és utána ugye bemutatom Jasnát és Mircit egymásnak.*
- Hát, úgy tűnik, ő is itt van. De gondolom ő is csak egy sima illúzió, az igazi Mirci mit sem sejt ebből. *Válaszolom, hiszen ez tűnne a leglogikusabbnak. A manó időközben eltűnik a konyha felé vezető folyosón. A macskás megjegyzésre fáradtan elvigyorodom.* - De. *Felelem nemes egyszerűséggel és figyelem, ahogy Jasna elnyúlik.* - Ja, igen, érezd magad otthon, ha nem mondtam volna. *És elindulok a szoba másik végébe, fényképeket veszek a kezembe és teszek le. Az egyiket odaviszem Jasnahoz.*
- Ő az anyukám. *Anya vidám, alacsony, mosolygós szőkeség volt, most is folyton ránk nevet, kacsintgat, de hamar tovább is áll.*
- Jazz és blues. Frappáns. *Vigyorodom el.* - Viszont, azt hiszem, olyat itt nem fogunk találni... *Bökök fejemmel a bakelitespolcra.*
- Kíváncsi vagy a szobámra?

Tárgy: Re: Álmok terme Hétf. Jún. 24, 2013 6:01 pm

*Megrázom a fejemet, de igazából minden mondatára, szóval olyan lehetek, mint egy inverz bólogatós kutya, aki nem le és fel rázza a fejét, hanem balra és jobbra.* - Te meg vagy hülyülve, nem indulhatsz ki ebből, miért emeled eposzi szintekre, amikor ő is egy diák volt? Igen, szorgalmas diák, hallottam, hogy nagy jós tehetség, de te meg az illúzió meg mutatvnyos mágiákban nem vagy valami elhanyagolható, sőt! Szóval nem, nem értem. *Természetesen előre engedem, hiszen mondtam, hogy választhat helyszínt. Vagy csak gondoltam? Mindegy, akartam mondani minden esetre. Mikor beérek a szobába kicsit meglepetten pislogok körbe, új a terep, felfedezésre vár. Azért nem kószálok el, Emily mellé sétálok és leülök a kanapéhoz tartozó fotelbe.* - Merre is vagyunk pontosan? És Ó! Nem is tudtam, hogy a személyzet is idekerül, ez nem csak egy szükség szobája szerű hely? *Kicsit meglepetten nézek a házimanóra, aztán kicsit biccentek Emily-nek.* - Szeretnék egy... Van whiskey-tek? Ha igen, az szeretnék, jéggel. És üdv Mirci. *Üdvözlöm a házimanót, nekünk sose volt, nem szoktam fölényeskedni az ilyen lényekkel egyáltalán. Amikor elmegy a manó halkan kérdezek.* - Mirci? Az nem egy macska név? *Kérdezem kicsit pislogva, aztán Elvisre biccentek és elnyúlok a fotelben úgy, hogy a hátamat az egyik puha karfának vessem, a másikon pedig átvessem a lábaimat.* - Még szép, imádom, bár... Az igazi szívszerelmem a Jazz és a Blues. *Kicsi vigyor, miközben Blues megtörölgeti a tappancsát, majd felugrik az ölembe, kényelmesen elfér a félig fekvő - vagy teljesen - pozíciómban.*

Tárgy: Re: Álmok terme Hétf. Jún. 24, 2013 5:45 pm

[Előzmények: http://www.nezabar.net/t2110-udvar]

*Elindulunk a Csodák palotája felé. Jasna megfogta a kezemet, én erőtlenül, de szintén rászorítok az övére, így közeledünk a cél felé.* - Nem, én úgy értem, hogy... Ariana az egyik nagy talentum volt ebben az iskolában, és... Ha még őt is el tudta ragadni a halál, akkor... Tudom, hogy én sem vagyok semmi, úgy értem, én is tehetséges vagyok pár dologban, de nem vagyok egy talentum... Érted... *Közben ideértünk a palotához.*
- Nem voltál durva. *Lépek be a palotába, és az Álmok terme felé veszem az irányt.* - Mehetek előre? *Teszem fel a kérdést, és gyanítom, hogy a válasz igen. Nem gondolkodom, mielőtt lenyomnám a kilincset, rögtön belépek. Az unokatesómék házában találom magam.*
- Áh... szóval én most ide vágyok. És tényleg... *Dobom le magam a barna bőrkanapéra. Elnyújtózom rajta, a kávézóasztalra dobom fel a lábam, és tekintetemet végigfuttatom az ismerős terepen. A ház, ahol felnőttem. Két ex-gonosz mágus háza, akik mára már megjavultak és kigyógyultak a világuralomra-törési lázból. Egy házimanó jelenik meg a tágas nappali ajtajában.*
- Áh, Emily kisasszony! Örülök, hogy látlak! Hozhatok valamit?
- Egy méretes melegszendvicset és egy flaska gyomorkeserűt kérek... Jaz, Te kérsz valamit? Jaj, jut eszembe. *Kapok a homlokomhoz. Máris jobb a kedvem egyébként.* - Mirci, ő Jaz. *A manó meghajol Jaz előtt. Természetesen nem Mircinek hívják, ez csak amolyan becenév. Lényegesen jobb itt a manó-gazda kapcsolat, mint a legtöbb helyen.* - Jaz, ő Mirci, a család házimanója. *Felállok és a régi bakelitlejátszóhoz lépek. Egy Elvis Presley korongot teszek fel.*
- Mugli zene. Soha nem megy ki a divatból.

Tárgy: Re: Álmok terme Szer. Május 15, 2013 6:09 pm

-Csak nehéz, mert nem tudom hol kell utánanézni a dolgoknak, de majd beveszem magam a könyvtárba és akkor én leszek a legtájékozottabb. *Mosolyodik el kicsit. Igen, legalább tudnak értelmesen beszélni egymással, határozottan reméli, hogy idővel majd minden rendben lesz, olyan, mint régen. Bár kérdés, hogy ha ne adj isten idővel mégis csak talál magának valakit párnak, akkor ahhoz Meld hogyan fog viszonyulni. De lehet, hogy addigra ő is talál magának valakit és akkor minden rendben lesz.* -Olyan buta vagy, dehogy esik le a kapálózás miatt, meg annyira erősen még nem tud egy kicsi. Menni fog! Egyébként is, egyszer majd neked is lehet majd, és mégis csak tudnod kell bánni vele, ez most a gyakorlás is lehet. *Magyarázza a dolgot. A viccelődés és a nyelvöltés hatására röviden elneveti magát. Kicsit most tényleg olyan, mint régen, még mielőtt minden totálisan összezavarodott. Azért ennek határozottan nagyon örül.* -Ez jó ötlet, én is éhes vagyok! *Bólint, és tényleg irány kajálni, osongálva erőteljesen.*

Vendég

- Azért szerintem elég sok mindenre nincs magyarázat. A mágiára sem nagyon, egyszerűen csak... mágia. De simán lehet az új hobbid hogy jobban utánanézel dolgoknak, legalább te leszel a legtájékozottabb és tudsz majd minket is tanítani. *Lelkesedik az ötletért. Most már valóban jobban néz Sashára, de azért alighanem még el fog tartani egy ideig amíg visszaállnak a régi szintre, még ha el is indulnak most a javulás útján.* - Persze, hogy nem esik ki csak úgy, de mi van ha kapálózik, vagy... nem is tudom, Sasha. Bár vérfarkas, szóval nem hiszem, hogy túl nagy baja lenne, akkor sem ha véletlen mégis leejtem, de... azért mégis! *Nyafog, majd a név kérdésére bólint.* - Scott. És én realista vagyok, te meg önbizalomhiányos, van különbség. *Ölt nyelvet Sashára, de persze egyértelmű, hogy csak viccel.* - Szeretnél még gyakorolni? Mit szólnál ha inkább benéznénk a konyhába? Farkaséhes vagyok. *Késő van, de majd nagyon lopakodnak - enni csak kell, nem? Szóval alighanem elcsoszognak vacsoráért.*

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Május 12, 2013 7:23 pm

*Hümmög kicsit, végülis ez totál igaz, a postásmadarak és a mágia eléggé érdekes dolgokat képesek létrehozni, szóval nem meglepő, ha esetleg tényleg sikerül a dolog.* -Igazad van, erre még nem is gondoltam. Lehet, hogy annak kéne az új hobbimnak lenni, hogy egy kicsit a dolgok mögé nézek, nem minden magától történik igaz? *Neveti el magát röviden, inkább csak a feszültség jön ki belőle és azért örül, hogy kicsit értelmesen tud beszélni Melddel, sőt a végén a fiú még rá is néz, nem pedig a padlót, vagy a labdát szuggerálja folyamatosan. A megjegyzésére elmosolyodik, persze érthető a félelme, de attól még nem sok ráció van benne.* -Dehogy ejted el! Azért egy baba nem esik csak úgy ki a kezedből és egyébként is, nem olyan törékeny. Persze vigyázni kell rá, de ha azt nézed mégis csak családtag, idővel meg kell ismerkedned vele, és Elláék ott lesznek, vagy segítek én. És tudod mi lett a neve? *Ez még fel sem merült benne, majdhogynem testvérről van szó és még csak a nevét sem tudja egyelőre. Ez azért már tarthatatlan állapot.* -És még én vagyok pesszimista, hogy ügyetlen vagyok. De a takarítás is segítség lehet, bár szerintem a kaját sem rontanád el, vagy én mondom mit csinálj és akkor nem török össze semmit. *Vannak ötletei, bár persze ehhez az kell, hogy Meld megtudjon maradni vele hosszabb ideig egy légtérben.*

Vendég

*Alapból neki sem tűnne fel, de azért a falkában már eléggé megtanult néhány trükköt, amivel olvashat az emberekből. Más kérdés, hogy tudja, hogy Sasha kevésbé figyel az ilyenekre, és reménykedik benne, hogy ez most is így lesz. Aztán a madárra megint megvonja a vállát.* - Nem tudom... ezek a mágikus postásmadarak eléggé sok mindent tudnak. Elvégre... eleve hogyha el kell menniük egy helyre, de még sosem voltak ott, hogy találnak oda? Vagy honnan tudják, melyik háló melyik? Nem mindig a madárposta toronyba kézbesítik a leveleket, hanem van, amelyik egyenesen kézbe. Szóval szerintem megéri megpróbálni, a mágia néha érthetetlen utakon működik. *Magyarázza, megint a labdát forgatva a kezében, oda sem figyelve szinte, most valóban Sashára emelve a tekintetét.* - És mi van, ha elejtem? Vagy hogyha elkezd sírni a kezemben, és nem tudom, mit csináljak vele? Vagy ha kapálózik? Nem tudom... *Csóválja a fejét.* - Lehet inkább a takarításban vennék részt. A főzésből is jobb, ha kimaradok.

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Május 12, 2013 7:04 pm

*Annyira nem jó megfigyelő, lehet hogy egy egyszerű ember, akarom mondani vérfarkas simán felfigyelne egy ilyen változásra, mint a felgyorsult pulzus, de nem egyáltalán nem tűnik fel.* -Jó, de nem kellett volna ilyet mondanod. *Nyafog kicsit, hiszen Meld ismerheti már annyira, hogy képes komolyan venni bármit is lazán belelovalni magát a dologba. A felvetésre megrázza a fejét. Igazából ez fel sem merült benne, pedig tök logikus, magyarul érthető, hogy miért nem merült fel benne.* -Szerinted írhatnék? Nem gondoltam, hogy a madár megtalálja, de hogyan? Lehet, hogy onnan már elment, ahonnan írt, nem? Lehet, hogy megpróbálom, igen, írok ma neki, legalább hogy ne aggódjak. *Hülye helyzet, eddig csalódott, mérges volt, most pedig aggódik, már kezd az egész kész káosz lenni, megint. Mikor lesz az élete egyszerűen békés és nyugodt, mindenféle dráma, bonyodalom és nehézség nélkül? Meld megjegyzésére elmosolyodik.* -Ne butáskodj, egy ilyen picivel még nem sok mindent lehet ám csinálni. Megfogod ringatod, a test meleget szeretik, és a szívverést. Mutathatsz neki dolgokat, vagy sétáltatni lehet babakocsiban, hogy Ella tudjon pihenni addig. Nem bonyolult. *Volt már a rokonságában kisbaba, szóval valamennyire ért hozzá és úgy érzi van benne annyi anyai ösztön, hogy ne vesszen el nagyon.* -De akár mehetünk együtt, vagy többen is, mint egy felmentő sereg, vagy akár csak kitakarítunk, vagy főzünk, hogy azzal segítsünk.

Vendég

*Persze Sasha rögtön lecsap a félmondatára, mire kicsit rémülten pislog a lányra.* - Hé, nehogy belelovald magad! Tényleg nem gondoltam komolyan. *A lány pedig ha eléggé odafigyel, vérfarkasként hallhatja, hogy a pulzusa megugrik... a hazugság jele. Igyekszik leküzdeni, de nem sikerül teljesen. Annyira feszültek a körülmények, valójában simán el tudja képzelni, hogy Percynek valami baja esett, azért kellett elmennie, de nincs rá semmiféle bizonyítéka - lehet, hogy a srác tényleg simán bunkó, és lelépett. Így hát nem akarja, hogy Sasha feleslegesen aggódjon és összeesküvés-elméleteket gyártson.* - Talán... figyelj, először is írj neki egy levelet, a madárnak elvileg meg kell, hogy találja. Ha válaszol, akkor rájövünk, mi van. Vagy írtál már? *Lassan csak visszaáll a szívverése normálisra, és inkább a falkás dologra koncentrál.* - Aham, én is gondoltam rá, de abszolút nem értek a gyerekekhez, azt hiszem inkább csak zavarnék ott.

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Május 12, 2013 6:50 pm

*Ez mondjuk igaz, ő valahogy mindig az volt, akiért mások szaladgáltak, bár sokakról jó ideig nem is tudott és nem pedig az, aki mások után rohan. Jó persze mások azok a kis plátói gyermeteg érzések, mint gyerekként Carl, vagy buta fejjel Jeremy, de vetélkednie tényleg nem kellett, az tuti biztos.* -Igen, azt hiszem, nem kell, csak találni valami jó középutat. *Bólint végül. Egyébként Meld labdázása kicsit az ő figyelmét is elvonja, tehát ezért is nem kell neki kifejezetten ezzel foglalkoznia, mert azt nézegeti, ahogy a srác dobálja a labdát, az most bőven elég. Azért a megjegyzés hallatán egy picit megijed.* -Orosz maffia? Lehet... szerinted lehet, hogy azért nem írt többet, mert nem tehette? Lehet, hogy azért nem mondott többet, mert valakitől félt? *Igen, egyből túlkombinálja, és most meg képes lesz majd ebbe belelovalni magát. E téren esetében a legtöbb megjegyzés képes nagyon rosszul elsülni.* -Hát lehet, hogy majd ír... *Sóhajt egyet, bár mostmár tuti, hogy ott fog motoszkálni az aggodalom is a fejében, nem csak a csalódottság érzése. Mostmár nem elég, hogy pocsék érzés az egész helyzet, még vacillálhat is, hogy vajon mi lehet a pontos ok. A falkás téma már sokkal érdekesebb persze.* -Ők is hiányoznak, valamikor csak lemegyek hozzájuk, egyébként is jó, ha van, aki segít a babával, én pedig szívesen segítenék, amíg Ella mondjuk pihen, vagy ilyesmi. *Oh, nagyon szívesen babázna. Persze biztos nehéz, de pár alapvető tanács után nem valószínű, hogy nagyon eltudná rontani.*

Vendég

*Na igen, de Sashának nem is nagyon kellett egy fiúért "vetélkednie", Meldnek meg... eleve Sasha Jeremybe volt szerelmes, és régebben meg Carlba, így automatikusan is összehasonlítja magát velük, pedig nem valami egészséges és senki nem megy vele semmire.* - Nem is kell teljesen megváltoztatnod magad. *Ő szándékosan szórakozik a labdával, hogy kicsit terelje a figyelmét, és ne kelljen a lányra néznie, mert valljuk be, a beszélgetés közben némelyik résznél eléggé zavarbaejtő lenne.* - Lehet, hogy oka volt rá, csak... nem tudta leírni, mert az orosz maffia fegyvert tartott a fejéhez. *Mondja, kicsit vállvonva, majd megrázza a fejét.* - Oké, ez rossz vicc volt. Biztos nincs semmi baja, de... lehet, hogy tényleg oka volt rá, hogy elment, és majd ír levelet, hogy mi van. ~ Miért is védem egyáltalán? ~ *Aztán a lány rákérdez Elláékra, mire kicsit elmosolyodik.* - Remekül vannak. A baba is jól van, azt mondják, hogy azért hiányzunk nekik, hiszen csak ahhoz van szokva mindenki, hogy végig ott vagyunk... de nem is lenne jó ha ott sürögne mindenki most.

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Május 12, 2013 6:27 pm

*Igazából nagy előélete, vagy egyéb neki sincs, ő is sima ember, de igazából e miatt sohasem érezte magát kevesebbnek senkinél sem. Végülis nem is akart sosem kitűnni mások közül, vagy bármi ilyesmi, szóval ezzel nincs gond, fel sem merült benne, hogy gond lenne, hogy Carl druida és ilyen hosszú életű. Tudja jól, hogy nem mindegy, de akármit is csinál nem várhatja el, hogy Meld hirtelen ne adj isten rávágja őszintén, hogy semmi baj, legyen olyan minden, mint régen, vagy ilyesmi.* -Hát ugye, én is ezt mondtam Adamnak, csak tudod rossz, ha olyan valakit is megbántok ezzel, akit szeretek, vagy olyan bánt meg, akit szeretek. Úgy azért igazán nem könnyű, és néha elgondolkodik az ember, bár félek tőle, hogy gyökeresen úgysem tudnék ezen változtatni. *Rántja meg a vállát picit. Igazából ő már le is tett a labdarészéről a dolognak, annyira nem tud több felé koncentrálni úgysem, szóval... egyszerűbb, ha közben nem szórakozik még a dobálással is. Valahogy sejti, hogy mi lehet ott a ha után, amit végül a srác elharapott.* -Igen, velem rendes volt, de attól még én is tévedhettem ugyebár, ha egyszer csak így elment és kész. *Elhúzza kicsit a száját. Sokszor tévedett már, ismert meg valakit rosszul, szóval igazából az sem lenne meglepő, hogy így történt volna.* -És hogy vannak Elláék? *Nem volt náluk mostanában, értelemszerűen nem akart összefutni Melddel.*

Vendég

- Áh, értem, druidák. *Bólogat nagy okosan. Na tessék, valami természetközeli, tündeéletű pasas, és akkor neki ne legyen kisebbségi érzése? Ő meg csak szimpla ember (legjobb tudomása szerint) akit éppenséggel megharapott egy vérfarkas. Még nagy családi története sincs, mert árva ugyebár. Aztán mikor Sasha bocsánatot kér, csak megrázza a fejét. Teljesen mindegy, hogy érti, tudja, hogy nem akarta vele bántani, de attól még nagyon rosszul sült el az egész dolog, bárhogy is fogalmazza.* - Mindegy, nem érdekes, tényleg. *Mondja végül, majd hallgatja Sasha szavait Percyről. A kosárlabdát dobálgatja a falnak, amíg a lány beszél, de a pattogás nem nagyon fojtja el Sasha hangját, mégiscsak vérfarkas, hallja amit mond. Csak a végén fordul oda, elkapva a labdát.* - Tényleg könnyen bízol meg emberekben, de azt senki nem mondta, hogy buta liba vagy. Az rosszabb lenne, ha úgy járkálnál körbe, hogy senkiben nem bízol meg. Tudod, inkább éld az életed boldogan, de csalódásokkal, mint mindig szkeptikusan, búskomoran, csalódások nélkül. *Valóban pofára esett már párszor a lány, de a másik véglet tényleg rosszabb lenne, azt meg, hogy kiben lehet megbízni... valljuk be, elég nehéz eltalálni.* - És senki nem mondta, hogy ok nélkül. Hozzád biztos kedves volt, ha... *Nem fejezi be a mondatot, de ha a lány összejött vele, ugyebár.*

Tárgy: Re: Álmok terme Vas. Május 12, 2013 1:35 pm

*Jó persze, tisztában van azzal, hogy a Falkából nem igazán kedveli senki se Carlt. Amikor Emmának említette, hogy miket mondott, akkor ő is elsőre nagyon kiakadt az egészen, főleg amikor azt szűrte le az egészből, hogy talán a Falkától kellene megválnia, hogy ne okozzon feszültséget a hülyeségeivel. De Carl nem ezt mondta, csak nem sikerült normálisan értelmeznie a szavait megint.* -Azt mondta, hogy olyan hosszú élete van, mint a tündéknek. Nem tudja, hogy miért, a családja valamilyen druida klán és talán a természetközeliségük miatt lehet, én sem értem pontosan. *Az megint más kérdés, hogy az egészet lehet, hogy nem is kellett volna kifecsegni... De Carl nem mondta, hogy ez titok, és ha kimondottan nem mondta, akkor nem az ugye? Egy kicsit akaratlanul is összerezzen, amikor Meld érezhetően erősebben pattintja le a labdát, mint ahogy az indokolt lenne. Nem akarta ezzel bántani, pont azt mondta vele, hogy buta volt, és sajnálja, és... már maga sem tudja, hogy mikor mi lenne a jó megoldás, csoda, ha bizonytalan?* -Ne haragudj, nem úgy értettem, én csak... nem tudom. *Húzza el kicsit a száját. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha megtanulna nem mondani ki mindent, ami az eszébe jut, de hát ahhoz néha tényleg gondolkodni is kéne, mielőtt kinyitja a száját, az pedig nehéz, mert ez már-már egy reflex nála. A kérdésre megrázza a fejét.* -Nem, bár nem ismertem annyira régen, és tudom, hogy volt valami, amit soha sem akart elmondani, valami arról, hogy honnan jött. Ez picit zavart, de... nem tudom. Úgyis tudom, hogy mindenki szerint egy naiv, buta liba vagyok, aki mindenkiben ok nélkül megbízik, tehát számít egyáltalán a véleményem? *Egy kicsit talán sértettség is szól belőle, hiszen e téren tény, hogy nem nagyon ad senki sem a véleményére, és lássuk be sok esetben okkal.*

Vendég

- Áh, értem. *Nem szól semmit, de alighanem majd meg kellene kérdeznie Petert erről a dologról. Az a gond, hogy Sasha néha tényleg túl könnyen bízik emberekben - vagy csak ő túl ellenszenves Carllal kapcsolatban, mert a srác annak idején lelépett, és összetörte a lányt? Fene tudja, de az biztos, hogy hiába nem találkozott soha a fiúval, határozottan nem kedveli.* - Hogy érted, hogy több száz éves? *Értetlenkedik, hiszen oké, hogy vérfarkas, de csak tudtak volna róla, vagy mondta volna Peter, nem igaz? Azért mikor Sasha magukra mutat, hogy ez az egész meg se történt volna, ha másokkal is van, az eléggé rosszul érinti. Elhúzza a száját, és kicsit erősebben pattintja le a labdát a földre a kelleténél, majd nézi ahogy az visszapattan és a falhoz csapódik, majd onnan is új útra indul... Kifújja a levegőt, majd elindul a labda után, összeszedni.* - És úgy ismered, mint aki csak ilyet csinál? *Kérdezi, hiszen ő Percyvel sem találkozott soha, de ebben a feszült időszakban már fene tudja. A paranoia a hosszú élet titka.*

» Harcok Terme