Álmok terme

Tárgy: Álmok terme Kedd Aug. 28, 2012 7:35 am

First topic message reminder :

Álmok termbe

Illúzió, vagy valóság? Itt biztosan nehezen fogod tudni eldönteni, hogy pontosan mi is történik. A képzeleted játszik veled, vagy mégis csak minden megtörténik, amit az érzékeid mutatnak az agyadnak...talán soha nem kapsz választ. Ez az a hely, ahol a vágy valósággá válik, az ajtón lévő felirat is ezt mutatja. Furcsa színes ajtó bújik meg nem sokkal a büfé mögött, különös lilás-kékes, szinte szivárványszínben pompázik és kavarog. Egy biztos benne, amikor lenyomod a kilincset elég ha valamilyen helyszínre koncentrálsz és máris ott találod magad. Amennyiben nem gondolsz semmire, akkor a tudatalattid fog vezérelni és az a hely jelenik meg, amire leginkább vágysz, még ha nem is tudsz róla. Mindig annak a kívánsága számít, aki épp bent van, tehát ha valaki bemegy utána, ugyanoda fog kerülni. Ez a hely lehet elképzelt, általad álmodott, felépített, de lehet valós is. Szeretnél elmenni a kedveseddel és az Eiffel torony tetején eltölteni egy gyertyafényes vacsorát? Vagy épp dzsungel túrán vennél részt, esetleg forró tenger parti fürdőzésre vágysz a téli hideg elől menekülve? Netalántán te szeretnél lenni a híres sejk, akinek mindenki a lába előtt hever és minden kívánságát teljesítik? Bármelyikre lehetőséged van, amint lenyomod a kilincset a szoba a kért helyszínre fog vezérelni. Az ajtót bármikor újra megtalálhatod, elég csak rá gondolnod, és megjelenik előtted, majd visszatérhetsz a palotába.
Vigyázz viszont, hiszen lehetséges, hogy annyira magával ragad a képzelt valóság, hogy egyszerűen elfelejtesz távozni, és ha netán oly' nagy területet hozol létre, akkor még az is lehet, hogy saját társaid sem találnak majd meg téged, hiába keresnek itt. Örökre itt ragadsz, vagy talán addig, amíg éhen nem halsz, hiszen amennyiben ez csupán egy illúzió, akkor az elméd azt hiszi eszel, iszol, ám fizikailag ez nem történik meg...amennyiben ez egy illúzió. Ám talán nem az...nem tudhatod, de mindig fő az óvatosság!

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 4:31 pm

* Hamon eléri a kis kapcsolót, és sikeresen átkapcsolja, aminek köszönhetően a kis démonocska szobahőmérsékletű aranyra esik, a többiek pedig sietve odarepülnek a kavicshoz, és megpróbálják elmozdítani, azonban az helyett, hogy bármiféle kísérletük sikerülne, mind porrá égnek amint nekimennek, ez nem jó jel, arra nem gondoltak, hogy egy lángoló rubint hogyan is tesznek zsebre. De talán arra is van megoldás, ha megerőltetik magukat, biztosan előrukkolnak valamivel, no meg ugye azt se felejtsük el, hogy repülni csak a démonok tudtak, azok között is csak egy él, aki el van ájulva. Most nem ártana az az aranysárkány pikkely, de van mindenfélke varázslat, amivel repülhetnek, de a lehűtés nem biztos... *

//Ha kérhetem, akkor most ne szálljatok fel egyszerre, a következőt már szwretném zárónak Smile

//

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 4:22 pm

*Csapda nincs és könnyedén be is jutnak, a forróság meg várható volt az olvasztott arany miatt.* -Ez mondjuk igaz. *Válaszol Thaliának, de hát azt mondta a farkas-öreganyó, hogy más ez a pokol, lehet hogy fagyos. A démonkák megjönnek, ő pedig óvatosan igyekszik a kapcsolóhoz slisszolni, hogy megállítsa a folyékony arany hömpölygését és ne legyen olyan eszméletlen dög meleg. Thalia szavaira erőteljes bólogatásba kezd.* -Pontosan! Sőt úgy tudjuk béremelés is várható, hogy mindent a legnagyobb rendben találunk, kifjezetten érdekel, hogy a tudják mi biztonságban van-e, jó a védelme! *Kacsint egyet, arra célozva, hogy a rubinról van szó, hiszen elvileg az itt az őrzött kincs. Őt aztán nem lehet cska úgy átvágni, tudja jól, hogy ez igazi, és baromi nehéz is lesz, hogy ne lökje be a két társát az olvasztott aranyba és ne húzzon el a kinccsel egyedül. Azért igyekszik megállni a dolgot. Aztán majd leesik az álla, amikor Elidor teljes mértékben felrúgja az álcát. Egy pillanatra le is fagy...* -Haver! Ezt most miért? *Azt se tudják hány démon van, meg lehet hogy tök készségesek lettek volna, nem érti miért kell egyből szegényeket itt elnáspángolni. Nem egy nagy harcos, szóval ha elindul a hepaj, akkor inkább a drágakőre koncentrál, ügyes ugrásokkal próbálja elérni és egyszerűen megszerezni.*

//Akrobata 5. szint:
Helyzetfelismerés: Képes veszélyes helyzetekbõl is kimenekülni akorobataként éppen úgy felismerve hova kell lépni, hogy ne találják el, ne essen le, tudja hol kell kapaszkodni stb.//

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 4:18 pm

*Tehát már itt is vannak a hegynél, és keresgélik is a rubint. Az aranykatlanból áradó hővel csúnya lenne érintkezni, egyenlőre maga elé tartja a köpenyét védekezésképpen. Thalia szavaira mereszti a szemeit, és megcsóválja a fejét. Nem cáfolja meg a lányt, de a módszerét nem tartja követendőnek. A démonok vezetője szokatlanul készséges, ám a démonokban mint tudjuk, nem lehet megbízni. Mosolyogva odainti magához a kicsit, és úgy arcon rúgja, hogy remélhetőleg az beleszédül a katlanba. A hatalomfitogtatást ezek után folytatja. Magára aurát bocsát, amivel sokkal félelmetesebb lesz. Alakja megnyúlik, legyőzhetetlennek tűnik.* Remélem, ebből okultatok. *Mutat körbe a démonokra.* Nem alkudozunk. Megmutatjátok, hogy hol a rubin, és talán, ismétlem talán meghagyjuk a nyomoruságos léteteket, s nem térünk vissza. *Szavai riasztóan nyugodtak. Azt érzékeltetik, hogy a valódi pokol hamarosan elszabadulhat.*

//Aura, illúziómágia, elsődleges, nagyon illuzionista: A varázslat hatására fényes kontúrvonal, afféle aura jelenik meg a célszemélyen. Önmagunkra varázsolva ez a fény derengő, hatalmas sejtető aura lesz, ami sokkal erősebbnek, tökéletesebbnek mutat. //A szépség nő egyel// A külső megjelenés és a fellépés is erőteljesebb lesz. Ha a fényaurát másra varázsoljuk, akkor az illető teste körül vékony, de erős fénycsík jelenik meg, afféle céltáblává alakítva ezzel őt. Így sötétben könnyebb eltalálni, és világosban is látható a derengés, ezért ekkor is hathatós segítség lehet. Alkalmas például akkor, ha csatában tudjuk ki a főellenség, és így megjelölhetjük, hogy társaink tudják kit kell támadni//

Vendég

- Tudod Hamon, a Pokolban sosincs kifejezetten hűvös. Bár Dante lehet hogy vitatkozna... *Mereng el egy kicsit. Az acélos akarat azért abban segíti, hogy valamennyire jobban tartja magát, és küzdi le a gyilkolási vágyat. A hővel neki is baja lesz majd, így el is kezd rajta járni az agya, mivel tudná megvédeni magát, mivel egyik elemi mágiából sem kiemelkedően jó. Meglepődik, mikor beérve a démonka készségesnek bizonyul, de aligha jó ötlet rávágni, hogy a nagy rubint akarják elvinni... arra nem biztos, hogy ennyire jól reagálna.* - A főnöktől jöttünk, afféle üzemellenőrzést tartunk. Jó lenne, ha valaki körbevezetne, hogy megbizonyosodjunk róla, mindenhol megfelelően zajlik a munka, és a rubin is a helyén van. *Automatikusan jön a szájára a hazugság, reméli, hogy nem fog a két fiú nagyon rácáfolni... bár fene tudja, talán épp ezzel hozza a fejükre a bajt. Nem hiszi, hogy a csábító ereje hatna a démonkára, de azért megpróbálkozik vele, hogy meggyőzze a saját igazáról a bájával, mégiscsak vámpír-véla-csábmester, a végén még bejön.*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 4:07 pm

* Hamon nem nagyon talál rejtett cuccost, csak a nagy forróságot érzékeli, de megtudja a jósmágia segítségével, hogy innen nem messze van egy kapcsoló, ami leállítja az arany olvasztást, eredetileg azért lett odatéve, hogy ha túl van melegedve a hegy, ne kezdjen el olvadozni, ezért automatikusan hűt is, de most más célra is jó lesz. A kis démonok láthatóan inkább félnek, mint harcolnának, ezért készségesen odamegy az egyik, aki vezetőnek tűnik Hamonékhoz: * - Segíthetek valamiben, mit keresnek, ha szabad tudnom? * Kérdezi alázatosan a kis ördög, a jelenlévők eléggé kételkedhetnek abban, hogy ahol vannak az valójában a pokol-e, és hogy a rubin nem-e valami olcsó üvegkacat, bár akiknek elsődleges a drágakőmágia tudja, hogy az ott igazi lángoló rubin. *

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 3:58 pm

*Bólint egyet Thalia szavaira, de félő, hogy újra megidézni magát, vagy akkor meg ha eltűnne, meggyárgyulna a sereg, szóval nem érdemes kockáztatni. Mostmár viszont tényleg elindul a hegy irányába szépen, bár jó messze van, ellesznek egy ideig.* -Igazán adhatott volna alánk valami élőholt őssárkányt fuvar képpen. *Veti fel, de most nem akar varázslatot elpazarolni magára az utazásra, jobb lenne majd akkor, ha tényleg muszáj. Elmondja közben a többieknek az infot a démonokról, meg az aranyfolyamról.* -Azt akkor vágjátok, hogy ha olvadt arany van, akkor nem lesz kifejezetten hűvös odalent ugye? *Ráncolja kicsit a homlokát, hiszen nem kifejezetten tűzmágus és nem tűri rendkívül jól a hőt sem, bár jó eséllyel a vámpír lány sem, de hát ezt nem tudhatja. Ha elérik a hegyet, akkor persze körülnéz, hogy miket vél felfedezni, csak nem kell felmászni, hanem valami valami barlangbejárat, vagy hasonló.* -Absostium! *Suttogja el a jósmágia igéjét, miközben a karkötőjén babrál. Nőies cucc a fókusz, de igazából a tolvajhoz passzol, hiszen egyébként sem szorítja háttérbe túlságosan a külső kinézetet.*

//Jósmágia elsődleges - Rejtekajtók felfedése:
Leírás: A varázslat hasonló, mint a csapdafelfedezés, de ez esetben rejtekajtó helyét tudjuk meghatározni a segítségével. Ha előtte alkalmazzuk a természetjóslást, jóval nagyobb az esélyünk, hogy a jobban elrejtett titkos utakat is képesek vagyunk megtalálni egy épületben/helyiségben. Természetesen ha nálunk jóval erősebb varázsló által készült a titkos út, akkor kevesebb esélyünk van rá, hogy pontos helyet határozhatunk meg, de ez esetben is tudni fogjuk, hogy a szobában van ilyesmi. A titkos ajtó helye a fejünkben fog bevillanni, és a kinyitásának módja is.//

Vendég

*Elidor nevére biccent, hogy tudomásul vette. Érdekes név, tetszik is neki, nem hallotta még, talán majd egyszer csevegnek róla ha kikerültek innen. Hamon súgására újfent bólogat.* - Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha visszarúgdosnánk oda... csak a sereg nem tetszik. *Jegyzi meg halkan. Szabadulni akar, valóban, de nem olyan áron, hogy gondolkodás nélkül veti bele magát a Pokolba.* ~ Ha Philip itt lenne... ~ *Megrázza a fejét. Philip nincs itt, ő meg most épp drágakövet keres a Pokolban. Aranyélet.* - Hagynunk kellett volna hogy lejárjon az ideje és eltűnjön. *Veti fel az ötletet gyaloglás közben, bár van rá esély, hogy akkor itt ragadtak volna. Gyűjt is maga köré egy pajzsot mostmár ő is, mielőtt körülnézne, mégis hogyan jutnak be a hegybe... És próbaképp megpróbál ki is törni, hátha csak egy álomban vannak és már rég leléphetett volna.* - Atis Adamantum...

//Lélekszimpátia elsődleges

A varázslat erőteljes mentális védelemmel ruházza fel használóját, vagy egy általa választott célszemélyt, idővel akár többeket is. Mindenféle mentális mágia, lélekszimpátiával kapcsolatos támadás alól védelmet ad, legyen az meggyőző beszéd, támadólag ható mágia, vagy egy mentális lény képessége pl. vámpír delejező pillantása, vagy mentálpók altató ereje. Képesek lehetünk így védelmet nyerni álmok behatása alól is, tehát pl. ha rémálomban vagyunk, vagy álomban ezzel a varázslattal jó esetben akár ki is törhetünk onnan, vagy legalábbis bizonyosságot nyerhetünk, hogy ez csak álom, néhány esetben irányítást kaphatunk hatására a történések felett.//

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 3:46 pm

* Thalia vagy Hamon mondatai nem zökkentik ki a kutyát, nem szakítja félbe őket, azt azonban érzi, és tudja, hogy Thalia szabadulni akar, mégis le áll beszélkgetni, érdekes kislány. * - Akkot természetesen harcolhattok még a hullákkal is, és mardhattok is itt, ti döntötök, de én kezdek kifutni az időből, sietnétek? * Mondja, láthatóan kicsikét kezd összemenni körülötte a pentagramma, ami logikusan arra enged következtetni, hogy hamarsan el fog tűnni, és a megjelenéséhez időt kell gyűjtenie. Elidor nézi a kutyát, rendesen bele is szédül, valamiért egyszerre tűnik jelenésnek, és igazinak is, amint azonban felhúzza a pajzsot, meglátja, hogy valójában egy nem messziről odaküldött hírnök, aki nem nagyon tudna beszélni, megidézője hangján szólal meg. Hamon varázslatára egy érdekes kép sejlik fel, semmi olyan, amit a pokolról tudnának elképzeni, a hegyben, ami körülbelül egy kilométerrwe van, középen lebeg egy lángoló, nagy ökölnyi rubin, az alján pedig, nos ott olvadt arany folyik, ami fölött kis démonok röpködnek, és rendre egy halászhálóval különböző dolgokat halásznak ki. * - Az a garancia, hogy a pokol nem olyan, mint elképzelitek, de ezt biztosan tudja már tünde barátotok is. * Néz Hamonra. *

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 3:38 pm

-A vérvörös szemek mögött kedves öreg néni bújt el...érzem! *Vigyorodik el újfent szélesen, hiszen a drágaságom és hasonló szavak olyan komikusak ehhez a farkas kinézethez. Érzi ő, hogy Thalia majdnem elneveti magát, de aztán mégsem kerül erre sor. A jutalom nem túl kecsegtető, bár majd még erre rátér képesőbb, egy jó hamisítvány, az igazi rubint pedig elrejti...az jó megoldás lehet. A vér említésére elhúzza a száját.* -Hát bocs, azt hiszem vérrel nem élek, de ha meghoztuk a rubint, szétverjük a sereget, aztán a végén miénk a mindenség! *Azzal megrántja a vállát, majd a pokol említésére mégis megtorpan, mivel már épp indult volna.* -Hát akkor most igazán helytálló lenne a "Menj a pokolba" kifejezés... *Súgja oldalra újfent Thaliának, majd végülis hátat fordít a kutyának. Tolvaj, nem egy seregverő harcos, szóval neki a drágakő megszerzése alapvetően jobban kézre áll. Szóval akkor irány a hegy, a szajré, és a mesés kincsek. Ahol egy rubin van...ki tudja lehet ott más is, maximum a kutyulinak nem kell mindenről tudnia. Erőteljesen a rubinra koncentrál, tárgymágus, tolvaj, van az ilyesmihez érzéke.* -Clarisvenatio!

//Drágakőmágia elsődleges - Drágakőkeresés:
Leírás: Ez egy egyszerűbb varázslat, de nagyon fontos is, hiszen ahhoz, hogy varázsolni tudjunk a drágakövekkel, először kell, hogy legyen egy a birtokunkban. Egy bizonyos adott kőre kell, hogy koncentráljunk, majd kimondjuk az igét, elvégezzük a pálcamozdulatot, és a fejünkben megjelenik egy kép. Lelki szemeinek előtt megjelenik a koncentrált kő képe, és a hely, ahova el van rejtve, vagy csak le van téve. A kép néhány pillanatig marad meg, utána eltűnik.//

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 3:37 pm

*Valóban nem mutatkozott be, ezt nem árt pótolni, nehogy azért vesszen oda, mert nemt tudják a nevét, és hiába kiabálnak neki, nem tudja, hogy róla van szó.* Elidor, ha érdekel valakit. *Mormolja, aztán helyeslően bólogat Hamon szavaira, egyenlőre nem fűz hozzű többet, azon viszont sötéten mosolyog, hogy a kutya olyan butaságot ajánl fel nekik, hogy elpusztíthatják, és a trófeájuk lesz. Az egész történet úgy ahogy van, sántít. Azt is el tudja képzelni, hogy nem is a csatamezőn vannak, hanem még mindig a csodák palotájában, és valami rémálomba kerültek. A kutya csak egy jelenés. De hát egyenlőre kénytelenek azonosulni az anstyss-sal, aztán ahol lehet, majd kitörnek belőle. A bűvész a lelkére húz egy tulajdonságpajzsot, hiszen ha a rubint védi valami csúf szörnyeteg, mint mondjuk egy autentikus vámpír (nem Thalia, autentikusabb!) akkor nem árt, ha védve van az energiaszívás ellen. Biccent a két társának, akkor irány a hegy. Nem ismeri a diákokat, nem tudja, hogy miben számíthat rájuk, remélhetőleg ez mihamarabb kiderül. Aztán igyekszik megfigyelni a kutyust, hogy lássa, mennyire hű képe van, vagy pedig csak egy varázslattal létrehozott teremtményt, a valóságban nem is létezik?*

//tulajdonságpajzs, nekro, elsődleges: Bizonyos bestiák olyan ártó képességgel rendelkeznek, mely ellen egy vérbeli nekromantának nem árt védekeznie, ha diadalmaskodni akar. Ilyen képességek lehetnek például a paralízis, a kővéváltoztatás, zombivírus, és hasonló nyalánkságok. Ez persze dilemmát okoz, hogy gyógyítsunk inkább, vagy készüljünk tulajdonságpajzzsal, hiszen lehet, hogy gyógyítás szükséges a túléléshez, és kockázatos a tulajdonságpajzs, ugyanis nem tudhatjuk, hogy mikor kapunk el egy csúnya nyavaját. De hát ilyen a sötétmágusok élete, csupa veszély!//

Vendég

*Az idegen fiú, Elidor szavaira bólint, hogy nyomatékosítsa. Olyan kérdések, gondolatok, amik benne is megfordultak, de nem szívesen beszél sokat amikor épp igyekszik kordában tartani vámpír énjét. Hamon odasúgott szavaira viszont nem sok választja el attól hogy felnevessen, végül csak egy mosolyt és egy egyetértő bólintást enged meg magának. Nem, a kutya valóban nem IQ-ra gyúrt, ellenben a fiú stílusa egyre inkább elnyeri a tetszését.* ~ Minél hamarabb ki kell jutnom innen... a rubin tűnik gyorsabbnak. ~ *A vér említésére pengevékonnyá szorítja az ajkait, de nem reagál az egyértelműen neki célzott mondatra. Minden önuralmára szüksége van, hogy állja a kutya tekintetét, és ne essen neki.* - Na és miért gondolod, hogy mi annyira vágyunk a Pokolra? Vagy mi a garancia, hogy vissza tudunk jönni a köveddel? *Volt már része a halálban, habár a Pokolban nem éppen, de nem kifejezetten akarja megtapasztalni. Ha a két fiú elindul, követi őket, ugyanis egyedül nem sok kedve van szembeszállni a holt sereggel, de addig nem mozdul, összefonja maga előtt a karjait.*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 3:23 pm

- A hegy mélyéből drágaságom, onnan bizony. * Mondja, közelebbről megnézve ijesztően hasonlít gollamra. Láthatóan nagyon vágyik arra az égő akármire, de nem bánná, ha láthatja, hogyan veszítenek a hatalmas serege ellen. Hogy hogyan került ide, az rejtély, legalábbis egyenlőre. * - Nos, a jutalom az, hogy hazajuthattok, ellenkező esetben pedig, nos akkor itt maradhattok, és mondjuk briddzsezhettek kártya nélkül. Ha legyőzitek az élőholtakat, diadalittasan elfogyaszthatjátok véremet. * Itt Thaliába fúrja lángoló tekintetét. * - S fejemmel gazdagodtok. Azt kérded, miért nem én megyek? Nos, jó kérdés, még nem gondolkodtam rajta, de most válaszolok neked íme: Ugyanis én nem térhetek vissza a pokolba, mert már egyszer feljöttem onnan, a hegy pedig ez alapján kitalálhatóan oda vezet, és onnan kell ellopnotok. * Mondja, nem tudhatja mennyire ijeszti meg őket, nem nagyon ijsztegetni akar, hanem mindenáron nyerini, no persze kérdés, hogy ha szimplán őt támadnának meg, vajon megszűnne-e a varázs, de nem biztos, hogy érdemes lenne. *

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 3:16 pm

*Hát még jó, hogy nem érzi, hogy mindenki neki akar itt esni, bár amúgy nem az a pánikolós fajta. Mindenesetre a tűz egyelőre nem kell, de legalább megfélemlítésnek jó lehet, azért a legtöbb dolog ég, a zombik meg főleg, hiszen nem igazán van a testükben folyadék már, így könnyen lángra kapnak, szóval valamennyi fenyegetést bizonyára jelenthet tolvajunk rájuk nézve. Kiderül végül Thalia neve is, a kijárat pedig eltűnik, majd megjelenik a kutya. A boszi szavaira csak elmosolyodik, nem még távol van tőle a pánik szele.* -Egyetértek, kissé tág a megfogalmazás, de bizonyára barátunk nem iq-ra gyúrt, hanem a riasztó külső megjelenésre. *A mondat második felé már csak oda hajlova Thaliának súgja széles vigyor kíséretében. A tüzes kutyára pillantva végül megrántja a vállát.* -Legyen a rubin, és ha gondoljuk még vissza is hozzuk, bár lehet hogy a fekete piacon jobb lenne a summa érte. *Incselkedik kicsit, Elidor szavaira pedig egyetértően bólint.* -Jól beszél a névtelen idegen! *Céloz ezzel arra, hogy nem derült ki a másik fiút hogyan is hívják, persze bőven lehet, hogy direkt nem árulta el a nevét.* -Legalább azt érdemes lenne tudni, hogy ha te ennyire hatalmas nagy és erős és fennséges vagy...akkor miért nem te mész a rubinért és cincálsz szét minket? Érted...nem azért, mert darabokban akarnám végezni, csak úgy...kíváncsivá tettél. *Karba fonja a kacsóit a mellkasa előtt, aztán persze, ha nincs más, hát irány a hegy.*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 3:13 pm

*Még egy harmadik diák is befut, szó szerint a lila leányzóba, így páratlanul maradnak. Magában erőteljesen sajnálkozik, hogy a testvére már nem él hónapok óta, vele kiválóan kiegészítették egymást. Nem szándékozik leleplezni a sötét mágikus képességeit a többiek előtt, úgyhogy egyenlőre mint illuzionista funkcionál. Elhúzza a száját. *Ez enyhén szólva zsarollás. *Veti oda a blökinek, és semmi kedve tetemekkel csatározni. Talán a rubin jobb megoldásnak tűnik. Hamon közben felhúzza a tűzspirált, amin hősünk elismerően mordul egyet. Hivalkodó, de ettől még hatásos. Visszaszegezi zöldes fényben játszó sötét szemeit a kutyára, és jeges nyugalmat erőltet magára.* Ahogy a leány mondja. Több információra van szükségünk. És persze az a kérdés, mi a jutalom egyik vagy másik esetben. Ha elraboljuk a drágakövet, mi a garancia, hogy nem fordulsz ellenünk? *Kérdezi különös hangsúllyal, és azt fontolgatja, hogy a végén még valami élőholt familiárist csinál a kutyusból. Aztán majd ő fog parancsolgatni, ugráltatni.*

Vendég

*Ahogy kifelé indulna, két fiúba is beleütközik... pontosabban csak az egyikbe, a másik ugyanis kitér előle, de Hamon mellkasának tökéletesen nekimegy a nagy lendülettel, ráadásul a fiú kérdést is tesz fel.* - Bízom benne, hogy nem. Thalia. *Válaszol a fogai között szűrve a szavakat szinte, majd hátrapillant, hogy szemügyre vegye, mi közeledik. Nem nagyon akaródzik neki maradni, pláne, hogy elég óvatosan kell vennie a levegőt, és visszatartani magát, hogy egyiküknek se essen neki, de a kijárat eltűnik, így nem marad választása. Közelednek a csontok, megjelenik a kutya, és a szavaira felvonja a szemöldökét, majd finoman megrázva a fejét, jelezve, hogy ilyen hangnemre ő aztán biztos nem.* - Amonnan? Ennél tágabb meghatározást nem tudtál róla adni? Esetleg ha egy kicsit konkrétabb lennél, még meg is gondolnánk.

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 3:00 pm

* Elidorban és Thaliában elég erős ellenérzést kelthetett Hamon megjelenése, hát még a fénylő tüzes vacak sem szeretteti meg őket. Thalia próbálkozik ellenállni, de ugye őt kétszeresen megerőszakolja a vágy, ezért csak annyit bír, hogy nem öl meg senkit... A kijárat viszont elzáródik a belépők után, és nem nagyon van visszaút. A bűvészbácsi varázsolgatása annyit fed fel, hogy a csontikákotkat nem mágiával teremtették, hanem mágikus tárgyak irányítják, gyűrűk, nyakláncok stb. A hullák vészesen közelednek, és kiderül, hogy miért tárgyak irányítják őket. Nem szenvednek, vagy sikítoznak, amikor meglátják a fényt, ezért valamennyire llenállóbbak lesznek a csábpajti támadásaira. Viszont láthatóan felizzanak a cuccosok, amikor a fény sugarai megérintik őket. Azonban a felhők megállapodnak egy helyen, a csatamező központján, ahol egy kissebb forgószél után, ami a diákokhoz nem ér hozzá, megjelenik egy nagy kutyaszerűség, egy vörösen izzó pentagramm közepén, érezni lehet, hogy nincs valami fényes kedvében, a diákoknak morog egyet: * - Ide ti mocskos férgek. * Mondja nekik "barátságosan". * - Két lehetőségetek van, az egyik az, hogy elhoztok nekem egy lángoló rubint amonnan. * Mutat egy nagy barátságtalan hegyre. * - Vagy megküzdötök a seregemmel, a nagyobb siker esély érdekében javaslom a különválást. * Mondja furcsa vigyorral kutya arcán. *

//kutya//

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 2:12 pm

*Sikeresen rendbe jöttek a dolgai Aerynnel, visszatért az iskolába, és persze továbbra is folyton csak a versenyen jár az esze, ami egyáltalán nem meglepő. Ettől függetlenül most úgy döntött, hogy a gondolkozást választja, nem kell mindig cselekvés útján megoldani minden rejtélyt. Nem régen hallott csak az új épületről, így hát meg is van már a terv, az Álmok termét veszi célba, az ajtóra teszi a kezét, majd erőteljesen arra koncentrál, hogy visszajusson oda, ahol megtudta ennek a kis feladatnak a részleteit. Hátha volt ott olyasmi is, amit nem vett észre, de még fontos lehet, vagy csak maga a hely szelleme megoldásokat ad. Tudja, hogy valami van Valdon temetőjében, de még nem sikerült rájönnie, hogy mi az, remélhetőleg a többieknek sem. Vagy nekik már igen és ő épp ezért nem leli? Elhessegeti a kellemetlen gondolatot, majd ráteszi kezét a kilincsre és könnyű mozdulattal nyomja le. És bámm! Még csak nem is hasonló a terep. A következő pillanatban már neki is ütközik valaki, és a viszonylag magas tolvaj egy lila ruhás lányra pillant re. Először azt hiszi, hogy Bianca az, hiszen róla beszél sokat Aeryn és ő is ilyen lila, de kiderül, hogy korántsem erről van szó. Miután visszanyerte egyébként kiváló egyensúlyát körbepillant. Elhúzza a száját, és felméri a terepet.* -Hát ez nem az... *Újra Thaliára pillant, majd egy másik fiúra, aki szintén itt van, és elég sötét külsejű.* -Hamon...ezt te képzelted ide? *Tippel arra, hogy netán Thalia volt aki ideteremtette ezt az elég ocsmány helyet, bár akkor elég rossz egy ízlése van. A csörtető közelgő zajra ő is leginkább hátat fordítana a helynek, de hát az a fránya kíváncsisága valahogy mindig erősebb, mint a félelem érzet. Megveti hát inkább a lábát, és az arctalan hullákra nem figyelve a távolba mered. Egy pillanatra behunyja a szemét, majd rákoncentrál a képességre, hogy megjelenjenek teste körül a tűzspirálok. Védekezésre kiváló és ha szükség lesz rá, akkor támadni is tud vele, no meg mint tudjuk az élőholtak nem annyira komálják a tüzet.*

//Az inkvizítor tüskés páncélja:
Szent tűz: Saját teste kerül egy folyton hullámzó tűzspirált képes létrehozni, melyből képes tűzköröket kilőni a rákoncentrált cél felé. A spirálok felfognak mindenféle fizikai támadást, fényt adnak természetesen, és idővel akár több személy köré is felvonhatóak.//

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 2:05 pm

*Alig pár napja van csak itt, mégis gyorsan fejest ugrik az akcióba. Igyekezett megismerni a hely sajátosságait, és azt tapasztalta, hogy a pletykák igazak voltak, komoly gócpontja ez nemcsak a mágiának, hanem a sötét hatalmak is itt gyülekeznek valamiért. Különös dolog ez, hiszen miért pont egy iskolában? A bűvész azonban nem egy filozófikus alkat, majd töpreng ezeken aki majd megtalálja egyszer a naplóját. A csodák palotáját neki találták ki, itt mindent megtalál, ami hőn szeretett trükkjeihez kell, és amikor a furcsa terem felé tart, egy nem kívánt teleport vonja a befolyása alá. Rajta kívül még néhányan itt teremnek, az előtte álló sötét aurás lány már fordulna is sarkon, mire Elidor kitér az útjából. Van benne egy vágy (ki tudja honnan) hogy sétapálcájával elkaszálja Thalia lábát, de ez csak a csatamezőre jellemző komor aura miatt lehet. Vagy csak Elidor ilyen. A távolban közeledő élőholt sereg láttán sötét pillantással támaszkodik rá a földbe szúrt pálcára, felpillant a felhőkre, és megrázza a fejét. Ha támadást észlet, majd az éteri fény megoldja. Egyenlőre körülnéz, hátha okkal kerültek ide. Behunyt szemmel koncentrál a körben heverő halottaknál található esetleges varázslatos tárgyakra.*

//Relikviamester 4. szint: 10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet. //

Vendég

*Végül csak visszakeveredik a Csodák palotájába órán kívül, pedig megígérte magának, hogy ez nem fog gyakran megtörténni. De bármennyire is fáj a szíve a rengeteg csicsás ékszer vagy torta láttán, amik a régi életére emlékeztetik, a masszázs azért neki is kényelmes, és az Álmok terme... nos, elég univerzális ahhoz, hogy igazából senkinek ne legyen vele problémája. Végigsimít az ajtón, és tudja ugyan, hogy bűnös vágy ez, de az otthoni palotát képzeli lelki szemei elé... magát is máshogy képzeli el, halványrózsaszín ruhában, barna hajjal. Viszont mikor belép, mégsem ezen a helyen találja magát, ami azért eléggé váratlanul éri... sőt, bármennyire is ezt az utat választotta, első reakcióként lesokkoltan, undorral néz végig a halottakon.* ~ Na tessék... már ez a szoba is tudja, hogy nincs értelme visszavágyni. ~ *Egyértelműen a saját tudatalattijának a kivetüléseként értelmezi a dolgot, és határozottan letöri a kudarc. Ezt erősíti a gyilkolás vágya is, amihez vámpírként volt már épp elégszer szerencséje, és ami szintén a korai éveket idézi vissza, amikor elvesztett mindent... Igyekszik leküzdeni, felvértezni az elméjét, miközben sarkonfordul, és már indulna is kifele ebből az egész cirkuszból, fittyet hányva a közeledő társaságra. És persze ilyenkor következik be, hogy vagy nem találja az ajtót amin bejött, vagy pedig épp belebotlik valakibe, aki befelé halad...*

Tárgy: Re: Álmok terme Kedd Szept. 18, 2012 9:45 am

* A mai napon az Álmok termébe tévedő diákok érdekes dolgot fedezhetnek fel, ugyanis bármire gondolnak a belépéskor, mindenképpen egy elátkoözott csatamezőre kerülnek, ahol minden lépésnél akad egy-egy hulla, különlegességük, hogy arctalanok, szóval ijesztőnek hatnak. Az ég borús, közelgő vihart jelez, nem tudni, honnan, vagy hogy milyet, de nem túl megnyugtató a látvány, a sötétségre érzékenyebbek, például a tündérek fájlalni kezdik fejüket, míg a sötét képességekkel mint a vérmágus, hallotlátó stb. rendelkezőkben valamilyen belső éhség ébred fel, vágy a gyilkolásra, még akkor is, ha eddig nem nagyon volt kedvük ilyet tenni. A felhők viszont mintha fekete masszából lennének. A távolból kardok, és pácélok fémes csörgése hallatszik, az biztos, hogy nem egy vidám társaság közelít, legalábbis a földöntúli hörgésekből ítélve. *

Tárgy: Re: Álmok terme Hétf. Szept. 10, 2012 3:43 pm

*Boris karjának ölelésében közelítenek a cukrászda felé, ahol egy kedves kirakati asztalnál üülnek le. A belső éghajlat már valamivel kellemesebb és a sütemények illata is megnyugtatólag hat a kicsilányra. Megbámulja a hajókat és a tömeget egészen elábrándozik, de rájön, hogy előbbi kérdésére nem kapott választ. Kérdőn néz Borisra, aki készségesen válaszol.* - Aranyos lány a húgod. Megkedveltem. *mondja halványan mosolyogva. Keveset beszélt Annikával, de tényleg jól megvoltak amíg Szentpéterváron tartózkodott. Egy kedves pincérnő lép hozzájuk, hogy felvegye a rendelést.* -Forrócsokit kérek. *mondja csöndes hangján. Mikor a nő elmegy udvariasan felpakolja kis kezeit az asztalra és vár. Nem mer a vele szemben levő nagy mancsok felé nyúlni. Magában, a kedves mosoly mögött pedig magát szidja.* ~ gyerünk! Nem vadállat, nem kell félni! *Biztatja tudata egyik fele a másikat reménytelenül. Végül mégis a fiú keze felé nyúl, megfogja, mejd ha tudja inkább elbújtatja apró, de kemény kezecskéit a vöröske tenyerei közé.*

/És fagyunk... Sad

//

Tárgy: Re: Álmok terme Hétf. Szept. 10, 2012 3:25 pm

*Meghallgatja Anelie problémáit, és próbál megnyugtató arcot vágni, viszont semmi okos nem jut eszébe.* Hogy őszinte legyek, én sem tudom, hová lyukadunk majd ki. *Válaszol a kérdésre, majd belép az ajtón - pontosabban kilép az utcára.* ~Nem gondoltam volna, hogy pont ide húz a szívem. Pétervár még oké, de egy ilyen ismerős hely.~ *Morfondírozik magában. Látja, hogy Meinek annyira nem tetszik ez a hűvös éghajlat - egy kicsit ő is borzong a fekete, rövid ujjú pólójában - ezért is karolja át. Mikor meglátja a cukrászdát, minden megvilágosodik előtte.* ~Hát persze, hiszen folyton ide jártunk Annikával.~ *Csap gondolatban a homlokára, majd Mei helyeslését hallva elindul a cukrászda irányába, ami színes csíkos ponyvájával hívogatja őket. Hétköznap délután lévén nagy a tömeg, ezért közelebb húzza magához a lányt, nem akarja elveszíteni a tumultusban. A kérdésére csak azután válaszol, hogy beléptek a kis épületbe, és helyet foglaltak egy ablak melletti, kétszemélyes asztalnál, ahonnét remek kilátás nyílik a csatornán fel-le úszkáló hajókra.* Á, csak Annikával szoktam ide járni. *Legyint vigyorogva, és reméli, hogy a lány emlékszik a húga nevére. Ekkor egy pincérnő lép az asztalukhoz.* Mit szeretnél? *Kérdezi, majd miutná Mei válaszolt, magának rendel egy nagy kehely csokifagylaltot.*

Tárgy: Re: Álmok terme Hétf. Szept. 10, 2012 3:06 pm

*Kipirulva érkezik a megbeszélt helyre, az Álmok terme elé. Szépen meghallgatja a fiú bőbeszédű válaszát és örül neki, hogy addig sem ő beszél. Mit is mondhatna? Valahogy ne szeretne a semmiről beszélni, így inkább csak mosolyog és bólogat.* - Megvagyok. Sok a tanulnivaló és nem igazán működök idén az órákon. Nehezebb lesz az év mint gondoltam. *alig észrevehetően megrázza a fejét. Valami más, érdekesebb témát keres, úgyhogy inkább rákérdez a céljukra. ~Tehát a kedvenc helye. Ez egyre érdekesebb? Vajon Szentpétervár?~ - Jártam már ott? *kezd találgatni, de nem sokkal később a vöröske kinyitja előtte az ajtót és eláll a lélegzete. Itt ugyan még nem járt, de az orosz feliratok és a beszéd igazolja gyanúját. Karján libabőr fut végig, a bolgár nyárhoz van öltözve, nem az oroszhoz. Megeresztene egy halovány "Brrr"-t, de szükségtelen. Ekkor ugyanis Boris átkarolja és fázásról szó sem lehet* - Én inkább valami melegebbre, de a cukrászda jó irány. *mondja vigyorogva.* - Nem vagyok olyan tág tűrésű, mint egyesek. *magyarázza döntését és hagyja, hogy a fiú a cukrászda felé vezesse. Közelebb húzódik hozzá, hogy nehogy elsodorja a tömeg. A magas fiú karjai alatt teljes védelmet élvez, nem mintha szüksége lenne rá.* - Gyakran hozod ide az orosz barátnőidet? *kérdezi piszkálódva. Nem a legokosabb mondat, de a fiú magabiztosságát látva nem tudja megállni.*

Tárgy: Re: Álmok terme Hétf. Szept. 10, 2012 2:47 pm

*Ugyan Mei vagy negyedórát késett, de olyan jól áll neki a rózsaszín ruhája, hogy Boris képtelen haragudni rá. Ezért hát viszonozza a puszit, és mosolyogva válaszol is.* De jól nézel ki! Semmi különös, csak punnyadtam odafent. Hegyekben áll az asztalon a házi, de tegnap bulit rendeztünk, úgyhogy nem volt időm hozzálátni. Hívtunk volna téged is de hát tudod, milyenek az ilyen fiúbulik. És veled mizujs? *A másik kérdésre csak rejtélyesen mosolyog, és ennyit szól.* Mit szeretnéd, hova menjünk? *Nem várja meg a választ, hanem folytatja is.* Azt hiszem, megmutatom neked a kedvence helyemet. *Mondja, majd kinyitja az aljtót, és udvariasan előreengedi a lányt, aki egy pétervári csatorna mellet találja magát. Mindenhol orosz nyelvű beszéd hallatszik, emberek nyüzsögnek, bár a levegő jóval hűvösebb, mint ahogy azt várhatnánk. Boris is meglepődve néz körbe, majd a lány vállát átkarolva így szól hozzá:* Nos, ez még engem is meglepett. Mit szeretnél, mit csináljunk? Én személy szerint egy gombóc fagyira vágyom. *Teszi hozzá, mikor megpillant a közelben egy cukrászdát.*

Tárgy: Re: Álmok terme Hétf. Szept. 10, 2012 2:34 pm

*Mei tőle megszokottan zuhanórepülésszerűen zúg le a kúria lépcsőin. Fogalma sincs mennyi az idő, de az biztos, hogy késésben van. A megbeszélt időpont lejárt, innen már csak annyit tehet, hogy elegánsan késik a randevúról. Apró cipellőjében trappol keresztül az udvaron és a Csodák palotája felé süvít. Odaérve még kint megigazítja rózsaszín ruhácskája fodrait, elegyengeti a csipkét, az amúgy igen előnyös szabású, még pont udvariasan térd fölé érő, pánt nélküli ruhán, amit egy kis bűbáj is segít, hogy biztosan a helyén maradjon. Egészen kipirult. Nagy levegőt vesz és belép a cicomás épületbe. érzi, hogy egy kissé túldíszített és túlságosan cukiszagú a hely, de természeténél fogva vonzódik a barokkos dolgokhoz. A már ismert terem ajtajában megpillantja Borist. Sugárzó mosoly fut végig az arcán. Közel lép és egy puszit nyom az arcára.* - Szia. Mizujs? *kérdezi és tényleg megvárja a választ, majd a lényegre tér, ami ennél is jobban érdekli.* - Hova megyünk? *pillant az ajtóra, ami legutóbb kedvenc erdejét fedte fel előtte.* ~Most vajon mit tartogat? Mit eszelt ki a drága?~

» Harcok Terme