Noel Young kéglije

Tárgy: Noel Young kéglije Pént. Aug. 31, 2012 10:31 am

First topic message reminder :

Noel Young kéglije

A kereskedő negyed egyik közepesen forgalmas utcáján áll ez a ház. Emberek sétálnak el előtte minden nap, de nem igazán tulajdonítanak neki jelentőséget, maximum azt jegyzik meg, hogy mennyire régi, néhányan talán megjegyzéseket tesznek, hogy le kellene már bontani, nem lakni benne. Az egyetlen, ami talán feltűnő lehet a kétemeletes, keskeny, szürke, darabos vakolatú házon, az az élénk kékre festett ajtó, de még ezen is bőven meglátszik az idő vasfoga, hiába maradt meg a színe.
Ha belépsz a házba, továbbra is tapasztalhatod az elhagyatottságot, de furcsa módon a kinézetük ellenére a bútorok strapabíróak, az asztalokra nyugodtan pakolhatsz, és a kétes kinézetű székek sem fognak összecsuklani alattad. Igencsak zsúfoltnak tűnik, sokkal több bútor van, mint amennyi kellene ide, a ház pedig nem valami tágas, a lépcső is keskeny csigalépcső, hogy ne foglaljon helyet. Lent egy kisebb fürdőszobát találhatsz, és egy aprócska konyhát, az utcára néző ablakkal, fent pedig két hálószobát, semmi mást... vagy mégis?
Akad a házban még két ajtó. Legtöbbször, ha kinyitod az őket, csak falat találsz mögöttük, és különben sem nagyon van hely ahhoz, hogy valami befalazott helyiséget rejtsenek. Mélázhatsz azon, miért kerültek oda, ha nem nyílnak sehova... De lehet, hogy ha jó pillanatban nyitod ki őket, vagy épp a jó időben mászol be az egyik hatalmas, régi szekrénybe, netán ládába az emeleten, ez megváltozik.
Mióta új lakó költözött a házba, a zsúfoltságérzetet nem csak a bútorok keltik. Koszos, elhagyatott kávéscsészék, ruhadarabok, vagy épp tankönyvek az asztalokon, a pulton, a fotelekben, a könyvespolcon... Az újdonsült tulajdonos aligha a rend szeretetéről híres. Sőt, ha figyelmesen körbenézel, némelyik bútoron (vagy gyakrabban inkább a falon némelyik bútor mögött) égésnyomokat vehetsz észre, és az évekig ittlévő szárított virágcsokrok is eltűntek, amik sok helyen díszítették a házacskát. Elvétve találhatsz néhány dolgot, ami modernségével kivirít a környezetből, de a legfeltűnőbb alighanem egy mágiával megbűvölt számítógép az egyik emeleti hálószobában.

írta Ariana Ravenwood

Vendég

*Azért mikor Ilya a falba kezdi verni a fejét, határozottan elkezdi sajnálni a gyereket.* ~ Gyerek? Veled egykorú. - Tovább fogok élni, tehát idősebbnek számítok. - Peeersze. ~ *Megcsóválja egy kicsit a fejét, és egyik kezével tartja a bögrét, a másikat pedig zsebredugja. Ő maga ugyan még mindig félmeztelen, így igazából egálban vannak, mondhatni.* - Csak vicceltem. Nem fogunk egy üveg sörön összeveszni. Mondhatjuk, hogy ajándékba vettem. *Mosolyog, mikor a fiú figyelmét láthatóan megragadja a tűzdémon, majd illedelmesen elfordul amikor a másikról lecsúszik a takaró, ami még Juliette-t is meglepi valamennyire. De Ilya elég ramatyul néz ki így is, valahogy már flörtölni sincs kedve, hogy tovább tetőzze a dolgot.* - Na gyere, te ágrólszakadt. Lent vannak a cuccaid, az éjszaka alatt már biztos megszáradtak. Bár alighanem gyűröttek, de azt túléled. Hozhatod a takarót is. *Azzal sarkonfordul, és elindul lefelé a lépcsőn, aztán lent ki is pakolja a péksüteményeket két tányérra, szépen elosztva, és várja, hogy Ilya kövesse. A ruhái valóban ott vannak kiterítve egy szárítóra, szépen leveheti őket, és akár el is vonulhat átöltözni.* - Fürdőszoba arra. *Bök fejével az egyik ajtó felé. Na igen... csakhogy ha Ilya kinyitja, az ajtó mögött a csupasz falat találja.*

Vendég

*Nem is tudja, hogy sírjon-e már dühében, vagy a fejét veregesse ütemesen a falba. Végül az utóbbi mellett dönt, de fél kézzel azért fogja annak a takarónak a sarkát, nehogy leessen és többet mutasson a kelleténél. Szerencse, hogy nem látja azt a végigmérést, mert valószínűleg agyvérzést kapna most ettől is. Csak hallgatja, hallgatja és hallgatja az estéről szóló rövid beszámolót és magában ütemesen, lelkileg süllyed, de keményen. Végül nagyot sóhajt és mivel még mindig nem néz Noelre, a vigyorát is elmulasztja.*
-Majd elküldöm a csekket postán. *Enyhe epésség van a szavak mögött, de urambocsá', most tele van kételyekkel és bosszúsággal, dühvel és mindenféle egyéb cuccal. Nem a kiömlött sör vagy humor fogja megmenteni a napot nála. Csak a meleg érzés, ami a tűzdémonnak köszönhető, bírja rá, hogy megforduljon. Több se kell, csodálkozásában még a takarót is elengedni. Minden látszik prímplánban, míg észbe nem kap, hogy visszarángassa maga köré a páncélzatát.*
-Mi-Mindjárt megyek... Csak.... Hogy is mondjam, nagy szükségem volna valami ruhára. Csak, hogy ne seggpucéran sétáljak előtted. Gondolom, ez téged nem zavarna nagyon, de engem igen. *Képzelhetik, mennyire ég most az arca és nehezére esik Noel szemeibe nézni az előbbi baklövés után.*

Vendég

*Nekidönti a fejét a falnak, majd szépen belekortyol a kávéjába. Nem nagyon siet a válasszal, egyik meztelen lábával megvakarja a másikat, majd megrántja a vállát, még úgyis, hogy Ilya ezt nem látja.* - Nemt'om hol vannak a ruháid. Még nem nagyon néztem utánuk. Asszem lent száradnak. *Nem nagyon akar bemenni, főként mert tudja, hogy a másik meztelen, és fogalma sincs, Ilya mennyire értékelné, de amikor invitálják, akkor a lábával kicsit belöki az ajtót hogy az kinyíljon, és úgy pillant be. Ja, hogy maga köré tekerte a takarót. Vagy legalábbis a dereka köré. Eléggé leplezetlenül időzik el a tekintete a másik felsőtestén miközben újra belekortyol a kávéjába, aztán megérkezik a kérdés. Hunyorog, láthatóan próbálja felidézni a tegnapi éjszaka pillanatait.* - Öhm... felültünk a hullámvasútra... azt hiszem, rád borítottam a sört. De igazából a te hibád volt, tekintve, hogy te verted ki a kezemből. Igazából nem ártana, ha kifizetnéd. *Persze csak szívatja a srácot, szándékosan provokálja, nem várja el komolyan, hogy bármit is kifizessen. Ez talán ki is derül a pimasz vigyorából, talán nem. A tűzdémon közben lomhán belebeg a szobába és körberepüli Ilyát, megszemlélve, hogy miféle szerzetet sikerült összeszedniük.* - Van kávé, ha esetleg érdekel. Meg péksütemény reggelire, friss, nemrég hoztam. *Ha valóban az a terve hogy megölje a fiút, előtte határozottan széppé szeretné tenni az utolsó perceit.*

Vendég

*Továbbra sincs még csak a leghalványabb fogalma sem, hol lehet. Az utolsó emlékeiben még az óriáskereken ittak .... Lecsóval. De ki az a Lecsó? És volt ott egy pasas... az arcát nem tudja visszaidézni, de úgy rémlik, vele egykorú lehet. Legalábbis tegnap este úgy tűnt még, az az érzés maradt meg benne. Motozás hallik lentről ugyan meg szófoszlányok, de ez cseppet sem jut el az agyáig ebben a pillanatban. Hol vannak a ruhái? Vagy mi van velük? Vagy csak ő nem látja őket? És miért meztelen? Nem érez különösebb testi fájdalmat, de ez nem garancia semmire. Lehet, hogy tényleg egy kéjgyilkosféle alaknak a lakására jutott és fogoly? Vagy mi a fene történik itt?
A válasz két lábon érkezik és kávé illatát hozza maga után, amit ugyan beszippant, amennyi eljut hozzá, de ezzel exponenciálisan kezd bedühödni. A hang ismerős... Nagyon.*
-Ja, felkeltem. A ruháim esetleg nálad vannak? Tök véletlenül? És nem jönnél be? Csak úgy a vicc kedvéért, tudod... *Annyira forrong körülötte a levegő, hogy talán még a folyékony kávé sem ússza meg szárazon a közelében. Vagy inkább a bögrében maradva. Amúgy is rosszat álmodott és macskajajos, ezt csak tetézte az egész helyzet. Most ott ácsorog a szoba közepén takaróval maga körül és elég komor képpel. Ha Noel végre bejött, nem tesz semmiféle hirtelen mozdulatot, csak a következő kérdés bukik ki a száján.*
-Csináltál velem valamit az éjjel, amiről tudnom kellene?

Vendég

*Az órára pillant: reggel tizenegy. Szombat. Nemrég mászott ki az ágyból, amit persze nem Ilyával osztott meg, de ezt a fiúnak nem kell tudnia, legalábbis egyelőre. Már túl van azon, hogy lefotózta a srácot, és kapásból átdobta Ethannek meg Finnynek a képet. Meg Catnek is, csak neki komment nélkül, mire el is lett küldve a francba. Mosolyogva teszi zsebre a telefonját, majd tovább bámul ki az ablakon. Farmernadrágot visel, inge kigombolva, így igazából a mellkasa ugyanúgy kilátszik, mintha nem lenne rajta. Juliette békésen fekszik a földön, pihenget, Alfie pedig a közelben lézeng.* ~ Talán lassan nem ártana ránézni a kölyökre. - Majd lejön, ha akar. ~ *Sípolás hallatszik, mire oldalra pillant. Kész a kávé. Felkel az ablak mellől, és szépen önt ki két csészébe, majd kavargatja a sajátját, és úgy indul mégis felfelé a lépcsőn, az emeleti szobákba.* - Jó reggelt, Csipkerózsika. *Rikkant egy nagyot a folyosón, majd még kívülről odatámaszkodik a résnyire nyitott ajtó mellé. A hangja behallatszik, de kép se ki, se be.* - Felkeltél már?

Vendég

-Tudod, itt nem fogod semmire sem vinni. *Olga úgy vigyorog rá, mint a tejbetök. Legszívesebben helyben beverné az orrát, de Nikolaj csitítgatja, hogy nem érdemes, ne pazarolja az energiáját ilyen alakokra, mint Olga. Aztán otthagyják őt és mennek tovább az iskolaudvaron, mintha semmi sem történt volna. Ha akadna csap a közvetlen közelében, felrobbant volna az előbbi feszültségtől. Vajon Nikolaj mit szólna, ha elkottyantaná neki, hogy tud varázsolni? Félne? Undorodna? Erősen gondolkozik a dolgon, miközben megint elmosódik a kép.
Az anyja éppen rózsafüzért morzsolgat és imádkozik, de nem érti, miért. Sosem értette. A varázslás nem egy rossz dolog, sosem tekintette annak. Az anyja mégis fél valahányszor látja, hogy művelik ő is és a testvérei. Valahol itt ébred fel érezhető fejfájással, macskajajjal, nevezzük, ahogy jólesik. Ha viszont ez nem lenne elég, még rossz is a kedve. Részekben emlékszik arra, mit álmodott. Elég lassan kezdi összeszedni magát. Ami súlyosbítja a dolgot, hogy nemsokára észreveszi, hogy nincs rajta ruha. Sokkoltan bámul végig magán. Semmi, de szó szerint semmi nincs rajta. Még az alsógatya is eltűnt. Rögtön maga köré csavarja a paplant és gyanakodva, szinte paranoiásan néz körül. Nem érti, mi történik körülötte.*

Vendég

- A jegyek...? *Lopva oldalra pillant a falon lévő órára. Neem, még véletlenül sem ment ki a fejéből hogy ma van a színház... na jó, talán egy kicsit.* - Persze, a jegyek. Igen, készültem. Csak még át kell öltöznöm, de már teljesen meg van tervezve miben megyek, meg ilyenek. *Feltartja a hüvelykujját. A francokat van megtervezve miben megy, majd felszalad a szobájába és reménykedik hogy van valami elegánsabb... persze, valahol biztosan van öltönye, csak épp nem ezer százalékig biztos benne, hogy itt a házban. A végén még hazaugrik zsupszkulcscsal New Yorkba és kunyerál valamit Ethantől. Aztán felnevet, mikor Blagoy felveti, hogy talán nem is tőle kapta a levelet.* - Azért bízom benne, hogy nem sokan laknak ilyen koordinátákra a házadtól egy kék ajtó mögött. A hideg sör pedig mindig jól esik, úgyhogy shh. *A szája elé is emeli az egyik ujját, majd leteszi az üveget.* - Azt hiszem a legjobb ha tényleg átöltözök. Aztán indulhatunk is. Életem első színházi darabja, éljen! *Azzal eltűnik valahol fent, és hosszú percek múlva meg is jelenik. Az biztos, hogy döglesztően fest... khm. Igazából semmi extra nincs rajta, de azért elegáns.* - Indulhatunk hozzád. *És persze alighanem el is indulnak...*

Tárgy: Re: Noel Young kéglije Szer. Szept. 19, 2012 5:43 pm

-Értem már. *Elég lassan esett le neki a polipos dolog, de ez nem is csoda, hiszen nagyon máshol jár az esze.* -Csak azért ugrottam be, hogy szóljak, nálam vannak a jegyek, és pár óra múlva kezdődik az előadás. Meg meg is kaptam a leveled. Legalábbis, remélem, hogy te írtad, mert ha nem, akkor ma valaki nagyon hoppon marad.
*Kicsit megvakarja a haját a füle mögött, s közben elég zavart képet vág. Tényleg, mi van akkor, ha komolyan rossz helyre jött? ~Mondjuk addig nem lehetek rossz helyen, amíg Noel is itt van...~ Jut eszébe, majd kicsit elkomorul. ~Nem lenne szabad megkedvelnem a kölyköt. Mi van ha megölöm?~ Megborzong a gondolatra, s csaknem kilöttyinti a sört is. Kapkodva emeli a szájához, és hosszan kortyolja, hogy addig is lehiggadjon.*
-Nagyon jól esik ebben a jéghideg őszi időben. *Mondja kicsit gunyorosan, de hatalmas vigyora elárulja, hogy csak poénkodik.* -Ha kész vagy, átmehetünk hozzám, nekem még át is kell öltöznöm az előadásra. Szerencsére a lehető legjobb helyeket kaptuk meg. Erkély első sor. Perfecto!
*Mondja borzalmas akcentussal. Türelmesen várja, amíg a srác felöltözik, addig pedig lassú kortyokban fogyasztja a sört. Tényleg nem szeretne megfázni.*

Vendég

//fagy//

Vendég

- És mégis milyen név az, hogy Libby? *Igazából sejthető a hangsúlyból, hogy teljesen mindegy volt, Chris milyen nevet mond, úgyis belekötött volna. Sértődötten biggyeszti le az ajkait.* - Szóval nem gondolod, hogy én édes vagyok? Na ezt megjegyeztem, Chris Strife. *Ő maga is felkönyököl, az egyik karjára támaszkodik, szembefordul Chrisszel. Elgondolkozva, kicsit szórakozottan pöcköli meg a másik fiú csuklóján lévő karkötőt a szabad kezével.* - Mondjuk jóval valószínűbb, hogy tényleg nem az enyém. *Közli, és sunyi mosoly jelenik meg az arcán, csupán néhány másodperc szünet után.* - Nem hiszem, hogy lettem volna annyira részeg, hogy bármi ilyen tevékenységbe bonyolódjak, majd pont veled. És ez nem egészen így működik. Egyrészt én kérdeztem hamarabb, hol voltál, másrészt te tűntél el, te tartozol hamarabb beszámolóval. *Nem, úgy látszik, nem tervezi beavatni Christ abba hogy kik voltak azok a személyek, vagy legalábbis nem most.*

Vendég

- Libby. *Vágja le, majd elvigyorodik.* - De lehet nem a tiéd. Ahhoz túlontúl édes, hogy a tiéd legyen. *Csipkelődik, kezd azért egyértelművé válni, hogy már csak viccel. Meg végig viccelt ezzel a témával kapcsolatban, a vigyora most már végleg elárulja.* - Hiányoztál. *Mondja, totál nyugodtan, mintha csak egy tényt közölne. Mint az ég kék, a fű zöld, a Nezabar halálos, Noel bolond, és Chrisnek hiányzott. Ez ilyen egyszerű.* - Sziasztok. *Integet a két daimón után, Lilith pedig az orrával belöki az ajtót, hogy bezáródjon.* - Ott, hogy bolond vagy. És mondtál két nevet, és csesztél elmondani, hogy melyik név kit takar. Követelem, hogy pótold eme mulasztásodat. És utána majd elmondom hol jártam az elmúlt kilenc hónapban. Illetve nem jártam. Csak voltam egy helyen. Végig. *Gondolkozik, majd vállat von. Hát igen, nem igazán járt-kelt semerre.*

Vendég

- És hogy hívják? *Az igazság az, hogy egyre kevésbé tudja eldönteni, hogy Chris viccel vagy nem. Annyi dolog történt már ebben az iskolában, most is látott több leányzót gyerekkel mászkálni, akik valamiféle mágikus úton jöttek részre... jó, ők persze mind lányok voltak, de ki tudja. Így egészen gyanakvóan néz már a fiúra, majd felnevet.* - Az biztos. Mindig is bolond voltam, nem? Mondj valami olyat, amit még nem tudok. *A kulcsot is elkapja, majd a szemeit forgatja.* - Az ablakhoz nem kell kulcs, tehát igen, ez jelzés volt. Lilith, menj vissza Juliette-hez. *Nyelvet ölt a kutyára, aki kifelé is indul a szobából. Juliette persze rögtön követi, Noel pedig integet nekik.* - Pápá, sziasztok, jó volt látni! Hol is tartottunk, most, hogy megszabadultunk a nőktől? *Pislog vissza Chrisre.*

Vendég

- Ari vigyáz rá. Kedves, rendes aranyos. Végigkísért a nehéz hónapokon, hát ő is megkedvelte a kislányt. Egyértelműen. És most ő vigyáz rá, de most úgyis aludt mielőtt eljöttem. *Beszél, zavartalanul a képzeletbeli lányáról. Mert miért is ne, voltaképpen. A macska leírására csak a kulcscsomót is Noel felé dobja, de érezhetően nem akarja fejen találni, mellé dobja, hogy még véletlenül se találja szemen a másikat.* - Bolond. *Közli nyugodtan.* - Te hívtál be, azt nem mondtad, hogy az ajtón át jöjjek. A kulcsod ledobása nem, nem jelzés arra, hogy így tegyek. Ezen kívül nem hellyel kínálni a vendégedet is illetlenség. Továbbra is pofátlanul illetlenek vagytok mind a ketten. *Jegyzi meg Lilith, a nagy birkózás közepette. Majd persze reagál arra, amit Juliette is mondott. És a válasza teljesen kiszámítható.* Igeeeeeeen *És tök lelkesen el is indul kifele a szobából. Chris csak utánanéz, felvonja a szemöldökét, majd Noelre néz, amolyan "ezek tudják, hogy mi is halljuk őket, ugye"-tekintettel, de nem kommentálja hangosan.*

Vendég

- És mégis hol? Képes voltál otthagyni amíg alszik, és eljönni? Hát milyen felelőtlen apa vagy te? *Felvonja a szemöldökét, majd újra megrántja a vállát.* - Tudod, kedves Chris, a macskák olyan állatok, akiknek szőrük van, négy lábuk, nyávognak, és nem szeretik a vizet. Ezen kívül szeretnek bújni. Már amikor épp olyan hangulatuk van. *Magyarázza nagy lelkesen, mintha valami macska-szakértő lenne... na jó, korántsem annyira belelátással. Összekulcsolja a kezeit a hasán, a füzeten mondhatni, amit persze elkapott.* - Tudom, hogy nem illik. Ablakon bemászni egy házba szintén nem illik. Meg engedély nélkül másnak az ágyára feküdni sem, amikor nem kínált hellyel. És gondoltam hátha mégsem vetted észre, mert pont kifogtad azt a tíz percet, amikor nem lógnak egymáson. *Persze azért erősen túloz, pláne, hogy nem is tudja, mennyit vannak együtt, hiszen ő maga sem mászkál az iskolában. Juliette-nek viszont határozottan tetszik a szabadság ötlete.* - Zárjuk be őket a szobába.

Vendég

- Még pici, szóval alszik. *Jegyzi meg, vállvonva.* - Nem válaszoltál hogy ki az a Cat. *Csipkelődik, majd körbenéz a szűkös szobában. Majd lehuppan az ágy végébe, Noel lábához, majd hátradől, és a karjaira támaszkodik. Mármint a saját karjaira, kicsit hátradőlve. Nem fog ő székre meg asztalra ülni, ő ágyra akar huppanni, és pont. Egy laza mozdulattal dobja oda Noelhez a füzetet.* - És ha már itt tartunk ki az a Finny? És könyvet nem illik dobálni. Kivéve, ha Twilight-saga része. Vagy ha tankönyv, és utálod a tárgyat. *Von picit vállat, majd felkacag arra, hogy Jeremyvel szemben lenne vetélytársa.* - Vettem észre, Noel. Lehet, hogy kihagytam pár hónapot, de a szemem még mindig éles. *Vigyorog, és hát mentalista ő vagy mifene.* Katasztrófa hát. Vegyünk ki szabadságot! Menjünk el nyaralni. Nem is kell több napra, csak pár óra elég lenne. *Lelkesedik Lilith, miközben játszik tovább Juliette-el.*

Vendég

- Nem voltál épp a közelben... Jó kifogás. Szóval hol a lányom? *Valóban behúzza Christ, ő pedig belépve láthatja, hogy a szoba nem túl nagy, ráadásul minden szét van benne dobálva, lépni is alig lehet anélkül, hogy valamibe beleadjon az ember, vagy a fél-démon lába. Noel becsukja az ablakot, és szépen elfekszik az egyetlen, egyszemélyes ágyon a szobában, ezen kívül csak az ablakpárkányra vagy az íróasztalnál lévő székre lehet ülni. A fejét félredöntve pislog fel Chrisre, és kinyújtja a kezét.* - Visszaadnád a füzetem? Eredetileg egy könyvet akartam ledobni, mert az közelebb volt, de egyrészt jóval nagyobbat ütött volna, másrészt azt hiszem, Finny kiherélt volna ha megtudja... úgyhogy lemondtam róla. A misztikummágia házimnak tök mindegy. *Ha visszakapja a füzetet, ráfekteti a mellkasára, és nem foglalkozik vele tovább.* - Persze, hogy nem néztek ki rosszul, ezt egy szóval sem mondtam. Ha pedig Jeremyre pályázol, úgy érzem, lesz vetélytársad. Szóval merre jártál? *Juliette persze lelkesen birkózik Lilith-tel.* - Azért hidd el, az én dolgom sem leányálom. Egész nap elviselni ezt az idiótát, ráadásul minden nap? Katasztrófa.

Vendég

- Bocs, nem voltam épp a közelben. Ki az a Cat? *Kérdezi, majd ugye felröppen az ablakpárkányra. Lilith lelkesen vetődik a másik daimónra, neki is ugyanúgy hiányzott Juliette, mint Chrisnek Noel.* El sem tudod képzelni. Hülyegyerek mindig ilyenekbe keveredik, és egyszer végleg ott fogjuk hagyni a fogunkat valahol, de mééégis itthon vagyunk. Megint. *Csacsog a daimón, miközben birkózik a másikkal, Christ pedig ugye egyszerűen behúzzák a pulcsijánál fogva.* - Ejnye. Pedig sose voltak kifejezetten nem vonzó lakótársaink. Lucas, vagy Lawrence se néztek ki rosszul például. Jared se, nem igazán arra használta a szárnyait, hogy takarózzon velük. És végül is Jeremy se mondható vészesnek. *Mondja, de nem zavarja túlzottan, hogy ő itt most be van húzva. Szándékosan hagyja ki a felsorolásból Noelt, hiszen önmagát csak nem bámulta meg... kivéve a tükörben. De ott aztán biztosan nagyon. Ismeri a barátját már eléggé.*

Vendég

*Chris szavaira azonnal a szívéhez kap, majd az ablakpárkányhoz, tekintve hogy meginog, és kis híján a fiú lábai előtt landol a betonon. De még időben sikerül ezt megakadályoznia, így tud reagálni a... lányára.* - El sem hiszem, hogy eltitkoltad előlem, és nem lehettem ott a várakozás legszebb pillanatainál! Catnek ne mondjuk el, ki fogja szakítani a dobhártyámat a sikításával ha megtudja. *Elmereng, majd felvonja a szemöldökét és visszatér a valóságba.* - Egyszer sem? Miért, talán annyira régóta vagy itthon? Vasárnap voltam fent és néztem szét. Beszéltem Jeremyvel és Nemoval, te meg nem voltál sehol. *Érdeklődve figyeli, mire készül Chris, majd épp időben kapcsol ahhoz, hogy félre tudjon húzódni és helyet szorítson a másiknak az ablakban. Juliette persze rögtön ráveti magát Lilithre, Noel pedig Chris inge/pólója nyakát ragadja meg, és úgy húzza beljebb, miközben ő maga is bemászik.* - Csak akkor, ha úgy néznek ki, mint te.

Vendég

- Majd bemutatom neked, illene megismerned a lányodat. *Vág vissza nem kevésbé szemtelenül. Hiányzott neki Noel, hiába is tagadná, különösen most érzi igazán a hiányát, hogy már megint itt van. Persze azt nem kívánta volna neki, hogy ő is ott legyen, de... azért hiányzott neki a barátja.* - De nem így van. Tekintve hogy egyszer se láttalak a szobánkban aludni. Tudod. Ahova a neved van kiírva. *Néz fel Noelre szúrósan, már amennyire tud. A kulcsot egy laza mozdulattal elkapja, majd megint felvonja a szemöldökét.* - A kulcs gyengéknek való. *Közli nyugodtan, majd egyik kezében fogja a füzetet és a kulcsot, másikkal felkapja a rezignált Lilithet, és egy laza, telekinetikus lökéssel máris felröppen az ablakba, így most konkrétan ott guggol a párkányon, Noellel szemben. Első dolga beengedni Lilithet, aki rohan Juliette felé köszönni, Chris pedig elmosolyodik, ránézve Noelre.* - Kukkoló. Amúgy. Hát szabad meglesni a szobatársaidat? Ejnye.

Vendég

- Télen kezdve? Kilenc hónapig? A gyerek hol van? *Még mindig szemtelenül beszél, onnan, fentről, de persze a szája sarkában már kezd formálódni az a vigyor. Megcsóválja a fejét, miközben úgy ül ki a párkányra, hogy kilógatja a lábait.* - Honnan veszed, hogy saját ház? Lehet, hogy csak a szobát bérelem. Vagy látogatóban vagyok egy kedves barátomnál. Vagy a szeretőmnél. Vagy... *Megakad, nem nagyon tudja folytatni a sort, így csak megrántja a vállát.* - Egyébként meg a szobában megszűnt a remek kilátásom amikor egy bizonyos személy, akinek az átöltözésénél nem igazán néztem félre, elhúzott nyaralni. Na gyere fel. *Körülnéz, majd hátranyúl, és egy pillanat múlva már a kulcs is repül Chris felé.* - A házat meg csak úgy kaptam. Mert én ennyire menő vagyok. Szóval gondoltam ha már kaptam, te meg nem vagy itt, nem árt használni.

Vendég

*Már a füttyenésre felnéz, ez afféle reflex, így közvetlenül az arcába csapódik a füzet. Szemöldökráncolva néz fel, majd amikor meglátja az alakot, és meghallja a számonkérő hangsúlyt, akkor csak felvonja a szemöldökét.* - Nyaraltam. *Mondja enyhe... áh, frászt. Szarkazmustól csöpög a hangja, majd végiglapozza a füzetet, csak gyorsan, végigpörgetve a lapjait, Lilith meg csak felmordul, és felnéz, fáradtan. Igazából a kutya szemeiben látszik, hogy kimerültek a kilenc hónap alatt, fárasztó volt, embert próbáló. De mégis itt vannak, talpon vannak, mert a shownak folytatódnia kell.* - Egyébként én is kérdezhetném. Saját ház, de puccos itt valaki. A szoba már nem is jó neked? *Kérdezi, egyik kezében továbbra is fogva a füzetet, másik kezét csípőre téve.*

Vendég

*Chris arról mereng, hogy nem ismer senkit, és mintha csak megcáfolná, hirtelen valaki utána füttyent. Őszintén szólva ez az a nagyon tipikus fütyülés, amit az izzadt építőmunkások küldenek az elsétáló leányzók után, csak épp Chris nem lány, és építőmunkás sem éppen van a közelben. Elsőre talán nem is gondolná, hogy neki szól, de ekkor elég egyértelműen a fejéhez csapódik valami. Csak egy füzet az, nem keményborítós, nem üt nagyot, aligha a fejét akarták vele betörni, vagy ha mégis, akkor az illető elég hülye volt. Ha pedig követi az irányát, akkor a közelében az egyik ház első emeleti ablakában egy igenis ismerős figura ücsörög a párkányon.* - Elárulnád, mégis hol a fenében voltál? *Nem épp kedves fogadtatás, a nagy dobálgatással, meg a számonkérő hangsúllyal... de hát aligha lepődik meg ezen.*

Vendég

*A változás az élet természetes velejárója. Ezt mindenki tudja, maximum nem mindenki ismeri el. Könnyen előfordul, hogy valaki a fülére szorítja a kezét, tombol, és kiabál, és toporzékol, hogy nem, nem, nem, maradjon minden a régiben. Neki nem kell újdonság, neki ez így tökéletes. Nem lát rosszat, nem hall rosszat, nem szól, rosszat. Chris már réges-rég rájött, hogy a struccpolitikának nincs értelme. Ha változás van, menni kell az árral, különben baj van. No a gond igazán akkor van, ha valaki kikapott az árból, pofozgatott kilenc hónapig, majd visszarúgott bele. Ilyenkor van az, hogy nem ismered fel a szobatársaidat. Akárkihez álltál közel, most már sehol sincsenek, kevés kivétellel. Mint most, Chris. Lassan sétál végig Nellond utcáján. Pulcsiját összehúzza magán, elég hűvös van, arca még sápadt, és talán még egy kicsit beesett az eltelt hónapok miatt. De legalább kialudta magát az elmúlt napokban. Lilith mellette trappol, körmei csattognak a kövön, a fiú oldalán katana... semmi különös. Csak már szinte senki nem ismeri fel.*

Vendég

*A tűzdémon nem nagyon reagál a köszönetre, elvégre beszélni sem tud, inkább csak lustán ellebeg valahova, máshol rontani a levegőt. Noel felhúzza a lábait a kanapéra mikor már ül, majd felnevet.* - A polipnak nincs szüksége fuvolára, így amikor nincs neki, a lehető legkevésbé sem mafla vagy lehetetlen. Vagy legalábbis nem azért, mert nincs fuvolája. Ha pedig lenne neki, aligha tudna vele mit kezdeni. Szóval igazából burkolt célzás volt arra, hogy abszolút semmi szükségünk a családra és jobban meglennénk nélküle. Ami persze nem igaz, de ezt néha nehéz elhinnem. *Magának nem hozott poharat, az üvegbe kortyol bele elég hosszan, persze csak miután koccintott a másikkal. A következő kérdésre elgondolkozik.* - Azt hiszem, igen. Persze biztos vannak, akik igazán jó testvérek, és nem bántják egymást, de... nálunk ez valahogy családilag úgy működik, nem csak a testvérek között, hanem anyával is, hogy ott piszkáljuk a másikat ahol csak tudjuk. Viszont egyébként meg mindenki imád mindenkit, és ha valaki más próbál meg bántani valakit a családból, akkor rögtön rajta van az egész banda. Legalábbis azt hiszem. Igazából csak egy bátyámmal nőttem fel, a húgom meg az öcsém létezéséről eddig a nyárig nem is tudtam. Mikor kiderült, olyan volt mint valami szappanopera. *Itt megakad egy kicsit, elmereng, majd sóhajtva hátradől.* - Az egész rohadt életem mint egy szappanopera. Szóval hogyhogy benéztél?

//fagy//

Tárgy: Re: Noel Young kéglije Vas. Szept. 09, 2012 9:28 am

*A kopogtatót csodálja, majd végül meg is döngeti. Szereti a hangját, és igazából már az sem érdekli, ha a srác nincs is itt, annál tovább tudja döngeti a csodás hangú oroszlánfejet. Szerencsére Noel itthon van, és Blagoy gyorsan be tud slisszolni mellette. Érdeklődve hallgatja a beszélgetést, és ténylegesen megbizonyosodik arról, hogy a srác -ahogy gyanította- meleg, vagy legalábbis bi. Nincs ezzel baj, Blagoy nem egy előítéletes fajta, bár azt nehezen tudná elképzelni, ahogy egy romantikus pillanatban lesmárolja a srácot. Olyasfajta borzongás fut végig a gerincén, mint amikor a Fenevad suttog a fülébe. Ösztönösen kisebbre húzza magát, és inkább a körbenézésre koncentrál. A beszélgetés kezd elvadulni, és Blagoy premier plánból ismerheti meg, milyen is Noel a szeretteivel. Érdekes, de olyan tipikusan tinis. Ő maga ugyan sosem mondana ilyet a testvérének, vagy... igazából halovány gőze sincs arról, mit mondana a testvérének, ha véletlenül lenne. Lehet, hogy pont ugyan így marnák egymást, puszta szeretetből. Megvonja a vállát, mintha bárki is kérdezte volna, majd leül a kanapéra, és hálás mosollyal veszi át a démonocskától a sört és a poharat.*
-Köszönöm szépen, Alfie!
*Suttogja, de az első korttyal megvárja Noelt. A közjáték nem zavarta meg, inkább csak megnevettette, de amit a srác mondott, rendesen megakasztja. A keze megáll a levegőben, ahogy koccintani akar a sráccal, s valószínűleg a valaha látott legértetlenebb arckifejezést ölti fel.*
-Polip fuvola nélkül? Ezt megmagyaráznád? Valahogy... nem jött át a lényeg. *Ha megkapta a magyarázatot, fejével a telefon felé int.* -Szóval ilyen az, ha valakinek testvére van?