Noel Young kéglije

Tárgy: Noel Young kéglije Pént. Aug. 31, 2012 10:31 am

First topic message reminder :

Noel Young kéglije

A kereskedő negyed egyik közepesen forgalmas utcáján áll ez a ház. Emberek sétálnak el előtte minden nap, de nem igazán tulajdonítanak neki jelentőséget, maximum azt jegyzik meg, hogy mennyire régi, néhányan talán megjegyzéseket tesznek, hogy le kellene már bontani, nem lakni benne. Az egyetlen, ami talán feltűnő lehet a kétemeletes, keskeny, szürke, darabos vakolatú házon, az az élénk kékre festett ajtó, de még ezen is bőven meglátszik az idő vasfoga, hiába maradt meg a színe.
Ha belépsz a házba, továbbra is tapasztalhatod az elhagyatottságot, de furcsa módon a kinézetük ellenére a bútorok strapabíróak, az asztalokra nyugodtan pakolhatsz, és a kétes kinézetű székek sem fognak összecsuklani alattad. Igencsak zsúfoltnak tűnik, sokkal több bútor van, mint amennyi kellene ide, a ház pedig nem valami tágas, a lépcső is keskeny csigalépcső, hogy ne foglaljon helyet. Lent egy kisebb fürdőszobát találhatsz, és egy aprócska konyhát, az utcára néző ablakkal, fent pedig két hálószobát, semmi mást... vagy mégis?
Akad a házban még két ajtó. Legtöbbször, ha kinyitod az őket, csak falat találsz mögöttük, és különben sem nagyon van hely ahhoz, hogy valami befalazott helyiséget rejtsenek. Mélázhatsz azon, miért kerültek oda, ha nem nyílnak sehova... De lehet, hogy ha jó pillanatban nyitod ki őket, vagy épp a jó időben mászol be az egyik hatalmas, régi szekrénybe, netán ládába az emeleten, ez megváltozik.
Mióta új lakó költözött a házba, a zsúfoltságérzetet nem csak a bútorok keltik. Koszos, elhagyatott kávéscsészék, ruhadarabok, vagy épp tankönyvek az asztalokon, a pulton, a fotelekben, a könyvespolcon... Az újdonsült tulajdonos aligha a rend szeretetéről híres. Sőt, ha figyelmesen körbenézel, némelyik bútoron (vagy gyakrabban inkább a falon némelyik bútor mögött) égésnyomokat vehetsz észre, és az évekig ittlévő szárított virágcsokrok is eltűntek, amik sok helyen díszítették a házacskát. Elvétve találhatsz néhány dolgot, ami modernségével kivirít a környezetből, de a legfeltűnőbb alighanem egy mágiával megbűvölt számítógép az egyik emeleti hálószobában.

írta Ariana Ravenwood

Vendég

- Felejtsd el. Nem, én ezt komolyan mondom, várj, elismétlem lassabban: felejtsd el. Beszélj le róla mindenkit, akinek netán megfordulna a fejében, és... ó a francba is! *Kis híján orravágódik, mikor a lába beleakad az egyik elszórt nadrágba. A füléhez szorított, megbűvölt telefon másik feléről persze kuncogás érkezik, és csak utána a kérdés, hogy jól van-e. Angolul beszél, ahogyan a lány is.* - Persze, remekül. Még remekebbül leszek, ha leteszel erről az őrült ötletről. Várj, kopognak. *Blagoy csengőt ugyan nem talál az ajtón, csak egy afféle jó régi, hagyományos, oroszlános kopogtatót, így minden bizonnyal ennek a hangját hallja meg Noel odabent. Ajtót nyit, majd félre is áll rögtön, hogy a másik be tudjon lépni mellette.* - Szia Blagoy. Ki? Nem, nem a pasim. Nem, Cat, ő sem a pasim.
*Színpadiasan sóhajt, miközben gesztikulál Blagoynak, hogy nyugodtan üljön le. Az előtérben egy kanapé, egy kávézóasztal és egy könyvespolc található. Jobbra-balra egy-egy ajtó, közvetlenül szemben egy harmadik, valamint egy felfelé vezető csigalépcső. Néhány ruhadarab hever a földön, amit a fiú beszéd közben fel is kap, és beledob egy a közelben lévő kosárba.* - Hidd el, rengeteg előnye van a Chrisszel való barátságomnak, de amire te gondolsz, az nincs köztük. Vissza az előző témához. Hogyha bármelyikőtöket meglátom itt, hogyha csak meritek betenni a lábatokat, akkor rosszabb esetben leégetem a hajadat a csinos kis fejedről, jobb esetben pedig páros lábbal rúglak ki a... szia anya. *Blagoy észreveheti, hogy még a nyakát is behúzza egy pillanatra, és rögtön változik a hangneme. Eltűnik a konyhában, a bal oldali ajtó mögött, de a hangja továbbra is kihallatszik.* - Nem, persze, hogy nem akartam bántani senkit, biztos rosszul hallottad. De hidd el, nem akartok idejönni. Mocskos egy környék ez. Unalmas. Különben is, tudod, hogy nálam állandóan kupi van. Nem is élveznéd. Majd inkább én megyek haza valamikor. *Két üveg sörrel tér vissza, ráadásul az egyiket a tűzdémon hozza, lomhán lebegve mögötte. Noel tovább gesztikulál Alfie-nak, mire a démonka Blagoyhoz viszi a sört, méghozzá egy pohárral együtt.* - Persze anyu. Figyelj, le kell tennem, vendégem van. Majd megbeszéljük este, oké? Ölelem a fiúkat. Mond meg Finnynek hogy van neki egy jó könyvem, eredeti kiadás, van vagy háromszáz éves. Jött a házzal. Csók a családnak, szia anyu.
*Végre leteszi a mobilt, mély levegőt vesz, és leroskad Blagoy mellé, aki alighanem már leült a kanapéra.* - A család nélkül olyan maflák és lehetetlenek lennénk, mint egy polip, akinek nincsen fuvolája. Mi szél hozott erre? Bocs a közjátékért.

Tárgy: Re: Noel Young kéglije Vas. Szept. 09, 2012 8:45 am

*Trixi tegnap alaposan kigyógyította a betegségéből, na nem úgy, csak amolyan barátian. Jót tett neki a palacsinta, a kakaó és a sok vidámság, ami a magyar lányból áradt. Persze a gyógyulásához az is hozzájárult, hogy lefekvés előtt megivott egy Neo Citrant, amitől egyenletes, gyógyító álomba merült. Reggelre kutya baja volt. Gyors, kakaós müzliből álló reggelije után kiszaladt megnézni a postát, s nagy meglepetésére a havi telefonszámla mellé érkezett egy névtelen, de könnyen beazonosítható levél. A sörről azonnal felismeri, hogy Noel írhatta. Vagy ha nem, hát valaki nagyon meg fog lepődni, hogy ott találja a srácot a kék ajtaja előtt. Előkapja kulcsait, rutinosan bezárja a ház ajtaját, és a kertkaput is szívesen bezárná, de a kulcs nincs rajta.*
-Mi a fene?
*Kérdezi félhangosan, jogos meglepettségében. Egyáltalán nem emlékszik, hogy hogyan került haza a tengerpartról, bár az rémlik neki, hogy iszonyatosan lázas lehetett, és az ajtót is Trixi nyitotta ki. Mivel azt valószínűtlennek tartja, hogy Trixi pont a kapukulcsát lopná el (és amúgy is, nem tűnik tolvaj típusnak), arra a megállapításra jut, hogy tuti elhagyta valamikor. Talán még a tengerparton, hiszen rémlik is neki valami olyasmi, hogy ott játszott vele. Vagy nem?*
-Mindenesetre majd kicserélem, ha hazaértem.
*Dönti el határozottan, majd nekivág a hosszabb-rövidebb sétának. A levelet kezében tartva tekereg az utcákon. A piros házat már rég a háta mögött hagyta, amit Noel említett, s most a fordulókat számolja. Gyanítja, hogy valahol rossz felé mehetett, mert csak nem akar ott kibukkanni, ahol tervezte. Kétszer elsétál a levélben említett kék ajtó előtt, mire feltűnik neki, hogy ez egy irdatlanul kirívó, kék ajtó az orra előtt. Kicsit homlokon is csapja magát, hiszen máskor nem szokott ennyire vaksi lenni. Keres valami csengőfélét, és reméli, hogy a srác amúgy itthon is van.*

Tárgy: Noel Young kéglije Pént. Aug. 31, 2012 10:31 am

Noel Young kéglije

A kereskedő negyed egyik közepesen forgalmas utcáján áll ez a ház. Emberek sétálnak el előtte minden nap, de nem igazán tulajdonítanak neki jelentőséget, maximum azt jegyzik meg, hogy mennyire régi, néhányan talán megjegyzéseket tesznek, hogy le kellene már bontani, nem lakni benne. Az egyetlen, ami talán feltűnő lehet a kétemeletes, keskeny, szürke, darabos vakolatú házon, az az élénk kékre festett ajtó, de még ezen is bőven meglátszik az idő vasfoga, hiába maradt meg a színe.
Ha belépsz a házba, továbbra is tapasztalhatod az elhagyatottságot, de furcsa módon a kinézetük ellenére a bútorok strapabíróak, az asztalokra nyugodtan pakolhatsz, és a kétes kinézetű székek sem fognak összecsuklani alattad. Igencsak zsúfoltnak tűnik, sokkal több bútor van, mint amennyi kellene ide, a ház pedig nem valami tágas, a lépcső is keskeny csigalépcső, hogy ne foglaljon helyet. Lent egy kisebb fürdőszobát találhatsz, és egy aprócska konyhát, az utcára néző ablakkal, fent pedig két hálószobát, semmi mást... vagy mégis?
Akad a házban még két ajtó. Legtöbbször, ha kinyitod az őket, csak falat találsz mögöttük, és különben sem nagyon van hely ahhoz, hogy valami befalazott helyiséget rejtsenek. Mélázhatsz azon, miért kerültek oda, ha nem nyílnak sehova... De lehet, hogy ha jó pillanatban nyitod ki őket, vagy épp a jó időben mászol be az egyik hatalmas, régi szekrénybe, netán ládába az emeleten, ez megváltozik.
Mióta új lakó költözött a házba, a zsúfoltságérzetet nem csak a bútorok keltik. Koszos, elhagyatott kávéscsészék, ruhadarabok, vagy épp tankönyvek az asztalokon, a pulton, a fotelekben, a könyvespolcon... Az újdonsült tulajdonos aligha a rend szeretetéről híres. Sőt, ha figyelmesen körbenézel, némelyik bútoron (vagy gyakrabban inkább a falon némelyik bútor mögött) égésnyomokat vehetsz észre, és az évekig ittlévő szárított virágcsokrok is eltűntek, amik sok helyen díszítették a házacskát. Elvétve találhatsz néhány dolgot, ami modernségével kivirít a környezetből, de a legfeltűnőbb alighanem egy mágiával megbűvölt számítógép az egyik emeleti hálószobában.

írta Ariana Ravenwood