Udvar

Tárgy: Udvar Szomb. Nov. 10, 2012 2:26 pm

First topic message reminder :

* Igaz, nem épp a legkedveltebb hely számára az udvar - ugyanis elég sok furcsa szerzetet kísért már fel innen - de mivel ez az egyik legsűrűbben látogatott hely - ugyebár itt kell átmenni nellondba, vagy valami hasonló - ezért itt telepszik le, méghozzá a fűben, egy jókora fenyőfa tövében. A dúdorászást inkább kihagyja, nem akarja elijeszteni az ártatlan madarakat. Sok féle gondolat megfordul elméjében, elvégre olyan sok terve van, olyan sok dolgot em adott ki magából, vagy nem mondott el senkinek. Valamint a tudományait is szeretné kicsit átformálni, nem neki való a jósolgatás... Furcsa, hogy erre csak most eszmél rá, jó pár hónap után, de valamikor elő kell jönnie. Na tereljük át a szót valami másra, a ruházatára. Mint mindig, a lehető legfeltűnőbb. Neon sárga tunika, fekete cicanadrág, szintén sárga csizma, fekete öv és blézer. Komolyan, mint ey nagyranőtt világítós méhecske. Így hát magától értetődő hogy elég sokan megbámulják a fa alatt ücsörgő lányt, aki a gúnyos megjegyzésekre nemes egyszerűséggel felmutatja a középső ujját, feltéve ha az a valaki nem viccel. *

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 26, 2012 9:55 am

*Igazából nem nyújtott kezet reflexből, hiszen lányokkal nem szokott kezet rázni, de mivel jó megfigyelőként kiszúrja a másiknál a mozdulatot, ezért most így tenne, de aztán két puszi lesz belőle. Ezen picit meglepődik, mert általában nem szokott ennyire közvetlen lenni senkivel sem, de azért csak viszonozza. A kard elég sután áll így a leányzó kezében, mennyivel egyszerűbb is csak úgy megidézni és akkor egyébkén nem jelent zavaró tényezőt, amikor épp nincs rá szükség. A bemutatkozáson tényleg elmosolyodik.* -Hát ez így...érdekes összetétel. *Nem biztos persze hogy a másik ismeri a dolgot, főleg miután ugye később a fél-angyal kérdésnél is furi dolgokat mondd. A macska végül előkerül ők pedig az előcsarnokba mennek be, ahol lassan kezdi a szája is visszanyerni emberi színét. A fél-angyalos szavakra és a nálunk szócskára picit meglepetten gondolkodik el.* -Mire érted, hogy nálunk? *Nem igazán van még tisztában ezekkel a francoskás dolgokkal, nincs is olyan ismerőse aki közéjük tartozna, vagy legalábbis nem olyan mély kapcsolat, aki mesélt volna neki erről, maximum felületes diákok közti köszönőviszonyban lehet fosszákkal.* -Szent lény? Nem kifejezetten, fél-angyal, az anyám tudod angyal, de egy kicsit azt hiszem ezt a dolgot túlmisztifikálják, nem minden angyal olyan szent lény. De te honnan jöttél, vagy...? *Az bizonyára nem lenne kellemes, akkor hát nem is szívesen lenne náluk, mert imád repülni, viszont ha le akarnák folyton szedni az égről...na az nem kifejezetten kellemes.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 26, 2012 9:47 am

*Felszedegeti a kardot a földről, és jobb híján egyenlőre csak a bal kezébe fogja, hogy a jobbal meg tudja rázni az angyal kezét, már ha az kezet nyútott neki, aztán gondol egyet, és közelebb lépve ad egy-egy puszit, végülis ő általában így szokott köszönni.* Helló, Kitty vagyok. *Eszébe sem jut, hogy ebben a szóösszetételben akár ez vidámságot is okozhat, de hát neki ez a neve, most mit csináljon.* Cseppet se bánd, nem igazi macska, csak afféle kis besurranó szolgáló. *Húzódik mosolyra szép formájú ajka, és lehajol ciccegni kezd. A familiáris bebújt az egyik bokor alá, onnan világít ki a szeme, először riadtan mancsul kifelé, de miután az égre tekingetve nem látja a "keselyűt", némileg bátrabban ugrik fel Kitty ölébe, onnan dorombol kissé ellenségesen.* Nem, nem vagyok új, a hatodikat kezdtem itt, egyszerűen csak elkerültük eddig egymást. *Látja, hogy a fiú kissé kezd fázni, ezért bólint, hogy nyugodtan menjenek be, mára már úgyis befejezte a gyakorlást. Benyit az ajtón, és előrelibben, az előcsarnokban már jóval szolidabb idő van.* Nem vagyok még teljesen tisztában az itteni dolgokkal, te valamiféle túlontúli szent lény vagy, ugye? Nálunk nem voltak ennyire változatos fajok. *Mormolja a srác már összecsukott szárnyaira mutatva.* Aki nálunk így felszállt volna az égre, azt előbb utóbb biztosan leszedte volna valaki. *Mosolyog cserfesen kommentálva azt, hogy mennyire le van nyügözve az angyal láttán.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 26, 2012 9:32 am

*Annyira most lássuk be nem figyelt, észre sem vette, hogy odalent egy leányzó edz, a kúriára és a kapura koncentrált, hogy hol szálljon le, ahol még ideális, de elég közel is van a bejárat. Szóval csak akkor kap észbe, amikor egy macska képét látja elsuhanni valamerre az épület irányába, aztán a leányzó hangja is megüti a fülét, aki bizonyára alapból fosszául szólal meg, hiszen maga van és mégis az az anyanyelve, de szerencsére e téren ez nem jelent egy fél-angyalnak problémát. A földön csattanó kard láttán egy pillanatra elmosolyodik, de nem teszi szóvá, hogy nem volt hova tenni, mert igazán nem az a fajta, aki megbántana másokat azzal, hogy rámutat egy hibára. A kellemes külsejű leányzó szóvá is teszi, hogy elszelelt a macska.* -Sajnálom, ha gondolod szívesen segítek megkeresni, vagy idővel visszatér? *Nem tudja, hogy mágikus állat, tehát idővel inkább egyszerűen megszűnik létezni, de mondjuk ha familiáris, akkor meg tuti nem mehet messze a kötelék miatt, vagy ha daimon akkor meg még inkább. Ellenben egy sima macskát meg nem érdemes kihozni sétálni, mert így is úgyis se perc alatt elkószálna, nem valószínű, hogy túlontúl engedelmes lenne. Aztán kicsit összeüti a csizmája sarkait és egy apró biccentéssel be is mutatkozik, azért mégis csak fontos az illem.* -Kyle Peters, még nem nagyon láttalak, vagy csak lehet, hogy épp nem futottunk össze, netán új vagy? *Kezdeményez kis beszélgetést, bár az tuti, hogy miután garbóban van, itt kint meg dög hideg, rövid úton lilás-kékre fog váltani a szája.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 26, 2012 9:23 am

*Az udvaron sertepertél, élvezi a téli tiszta levegőt. Amit tudni érdemes róla, hogy nem most érkezett, hanem az év elején, de mivel az ismert diákok nagy része a Fellah mese, és a nagymesék alkalmával is sokat volt távol, nem nagyon tudott még ismerkedni. Scarlettával váltottak már vagy kétszer néhány futó mondatot, de úgy véli, hogy mindketten éljék a saját életüket, főleg, hogy nővére a majdnem pasijával jött át, neki pedig nincsen itt senkije. Kitty ruházatára jellemző, hogy a karizmatikus színeket kedveli, mint a fekete és a vörös. Ha tudná, hogy ezen a világon a franciák erre a két színre még háborút is építettek, nem biztos, hogy olyan boldog lenne, hiszen nagyon háborúellenes, de nem annyira, mint mondjuk Bergerék, tehát nem hippi, de igyekszik mindenkit meggyőzni arról, hogy a diplomácia lehet a megoldás, mégis szorgalmasan gyakorolgat reggelente, és a naplementében, hogy ha visszaesne valahogyan, ne legyen annyira védtelen, mint egykor. A kedves "barátja" nemcsak hogy magára hagyta az ellenséges gyűrűben, hanem azt is jelezte, hogy valaki mást szeret. Két legyet egy csapásra. Na puff. Azóta kissé morcosabb, de életigenlése ettől nem csökkent, csak a szerelembe vetett hite ingott meg kissé. Most éppen a hajlított pengével lépdel, afféle tai-chi formagyakorlatokat vet, óvatosan átlépve a nemrég megidézett fekete vadmacskát, akinek szőrébe gondosan rótta bele a rúnákat, hogy minél tovább maradjon. Ez utóbbi majdnem meghiúsul, mert a macsek riadtan tekinget fel a fekete szárnyakra, életbe lép az ősi ösztön, hogy valami szárnyas dög el akarja ragadni. Erre már Kitty is lejebb engedi a kardot, és felnéz.* Jössz vissza...?! *Sziszeg a cica után, aki berzenkedve küzd az ösztön, és a mágikus parancs dilemmája között. Az angyal a földre száll, a fossza pedig kedves mosollyal teszi el a kardot, azaz tenni, csak elfelejtette közben hogy még nem is vett hozzá hüvelyt. Szóval bedugná, de nincsen hova, így a kard a földön csattan. Nem nyúl utána.* Megijesztetted a macskámat. *Dönti oldalra a fejét, de látszik rajta, hogy inkább érdeklődő, mint bántó a hangneme*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 26, 2012 9:13 am

*Azóta, hogy visszatértek végre a rabságból rendkívül sok időt töltött azzal, hogy minden létező utat, ami megtehetett repülve tegye. Most is csak a kiterjesztett fekete szárnyak látszanak távolról, majd nem sokára a kis pont ember alakot formáz és le is száll az udvaron, hogy a kúria felé induljon. Habár futólag benézett a bálra pár napja, igazából nem állt szándékában sokáig maradni, mi értelme van, ha az ember egyedül megy? Inkább csak váltott pár szót néhány ismerőssel, de hát a legtöbben más valakivel mentek, Ari is Zakariással, így igazán sok lehetősége nem volt beszélgetni sem. Mindenesetre ettől függetlenül egészen jól van, főként azért, mert újra lehetősége volt kiélni repülés iránti vágyát, és persze érezni a szabadságot. Nicolasszal is megtudta beszélni a dolgokat és a titka már nem csak egyedül őt emészti, hanem Arival is megosztotta, azért ez sokat tud könnyíteni az ember, sőt még a fél-angyal lelkén is. Ruházatát tekintve egyszer sötét kék farmer van rajta, fekete csizma, hiszen a tél miatt most is eléggé tocsog az udvar, felül pedig egy fekete garbó kapott helyet, kabát nincs rajta, a repülésben általában amúgy is kimelegszik és mivel elég közel landolt a bejárathoz, hamar meleg helyre kerül úgyis.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 25, 2012 12:09 pm

* Látszólag Diana és Cat jellemileg szöges ellentétek. Diana nem szereti ha felkeresik, megszólítják, Cat viszont imád társalogni, szeret a figyelem középpontjában lenni, és egyenesen szüksége van arra, hogy valamilyen érzést váltson ki az emberekből. Ez legtöbbször sikerül is neki, csak sajnos nem pozitív irányban. A Darwin-díj elég érdekes "kitüntetés", max. egy olyan balesettel érdemelné ki, hogy belefullad a sok csiricsáré ékszerébe amiket nap mint nap felvesz. A testvér témát sajnos mégsem sikerült lezárnia, így kénytelen legalább egy szót mesélni az esetről. * Ki nem állhatnak. De nem érdekel, legalább egy-kettő akad aki normálisan és családiasan tud viselkedni. * A hangos okfejtés igen csak összezavarja, mert be kell hogy vallja, ilyen különös teremtéssel nem igazán találkozott még az iskolában. * Sajnálom, de nem hiszem hogy lenne okom ilyen információkat kiszolgáltatnom magamról. * Jegyzi meg sértődötten, valószínűleg a bujkálós rész volt az, ami minimálisan felzaklatta. * Egyébként nem fázol egy szál pizsamában ide kint? * Azt azért nem teszi hozzá, hogy ő tuti megfagyna, nem akar gyengébbnek tűnni. * Egy kutyát tanítasz beszélni? Ilyet se nagyon hallottam még. De hogyha ilyen okos, akkor nyugodtan. * Egy enyhe mosolyt elereszt, majd fel és alá kezd sétálgatni, már kicsit unalmas a fának támaszkodnia. * Mégis miféle bevetéseken? * Vonja fel ismét szemöldökét. *

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 25, 2012 11:49 am

*Őt szerencsére ritkán jegyzik meg, így jobbára békén is hagyják. Legtöbbször a könyvtárban vagy a városban van, így kivételes eset, ha valakivel szóba is elegyedik. Cat megtisztelve érzhetné magát, ha tudna a dologról, de szerencsére nem tud, így nem is emlegeti fel. Cat stílusa számára idegen, fejben már el is rakta őt a "Darvin díjra jelöltek" fakkba.*
-Valóban. Mi baj a testvéreiddel? *Amikor Cat felismeri a szót kicsit felvonja a szemöldökét.* -Tanultál norvégul, vagy norvég vagy? Sötét a hajad és a szemed, akcentusod sincs igazán. Persze bújhatsz természetes vagy mágikus illúziók mögé is, de akkor felmerülne a kérdés, hogy mi elől bujkálsz? Ennek elég kis százalék az esélye.
*Szándékosan gondolkodik hangosan, mert közben a lány elméjét pásztázza, hogy az indukált gondolatok között megtalálja az igazságot. Azt egyelőre nem látja, de érzékel mást. Döbbenetet, hitetlenkedést, csodálkozást. A kutya-dolog valahogy nem esik le neki egyből, ezért Diana kisegíti.*
-Ő Venn, a kutyám. A Mikulástól kaptam, még nagyon baba korú, de már megtanítottam neki pár alap szót.
*Venn hallja, és láthatóan érti is, hogy róla beszélnek, ezért felpattan és vidáman csaholva csóválja a farkát.*
-Hűséges, hasznos társ lesz a bevetéseken.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 25, 2012 11:36 am

* Furcsa, de mégis logikus a helyzet. Catet naná, hogy sokan felismerik, mert ruházata mindig feltűnő, és legtöbbször alig tudja végigülni az órákat, anélkül, hogy ne pattogjon és ne járjon a szája vagy ne keveredjen vitába valakivel. Lehet az tanár vagy diák - bár tanár esetében gyakran alul marad - neki mindegy, de ha nem ért egyet, igenis dumál. És rengeteg olyan dolog van a világban, amiről ő sajátos értékrendet alakított ki, és azt természetesen védelmezi. * Á, így már minden világos. Habár elég régen volt már óra, és most amúgy is szünet van. Természetesen most sem utazom haza... Hála az álnok testvéreimnek. * Teszi hozzá még kiegészítés képen, s részéről a téma le is van zárva, ezt hangsúlyából is kivehető. * Barát? * Vonja fel a szemöldökét mikor meghallja a kutya nevét, hisz valami véletlen egybeesés folytán az pont az ő anyanyelvén van. Milyen kicsi a világ. Habár Norvégia nem épp a legkisebb, de Exanon kívül még aligha találkozott Norvég származású diákkal a suliban, vagy olyannal aki beszéli a nyelvet. Éppen el akar töprengeni a dolgon, amikor is a kutya megszólal. Reflexszerűen fordítja oda a fejét, s kimeredő szemekkel vizsgálja, majd ugyanezt megteszi Dianával is. Nem érti... Hogy lehet egy kutyával ilyen kifejezéstelen arccal játszani? * Azta. * Bukik ki belőle teljesen véletlenül, majd tovább figyeli a kiskutyát. Meg akar győződni róla, hogy hallucinált-e vagy sem.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 25, 2012 11:16 am

*A goth lányka nem ismeri fel, ami nem is csoda, mert legtöbbször csak a hátát, a fonott haját és a CAPITAN feliratú tengerészgyalogos kalapot láthatta, ami persze most nincs rajta. Még pálca sincs nála, így kényelmes tempóban helyben fut, hogy ne fagyjon kda a talajboz. Egy jó harcművész a jeges vízesés alatt is békésen elüldögél, bár Diana még messze nem ott tart.*
-Együtt járunk jósmágiára.
*Mondja érzelemmentes arccal. Közben Venn megpróbálja, megjelölni az új leányzót, de ezt persze nem hagyja.*
-Venn, gyere ide.
*A kutyus még nem túl értelmes, de már hallgat a lány erős parancsaira. Ha nem lenne mentalista, bizony jobban meg kellene birkóznia az idomítás nehézségeivel, de így egyszerűen hangolódik rá a kutya gondolataira. Cat talán meglepődik, de valóban hallja, amikor a kutya egészen emberi artikulációval felnyüszít.*
-Nyem!
-De! *Vágja rá erélyesen a lány, mire az állat odakullog mellé, és levágja magát a földre.* -Ne csináld ezt Venn, tudom, hogy semi bajod.
*Leguggol hozzá, és érzelemmentes arccal vakargatni kezdi a fejét, mire a kutyus teljesen felélénkül, és össze-vissza hemoereg, namegy vékony hangján ugat.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 25, 2012 11:06 am

* Teljesen kibírhatatlan az idő. A karjai libabőrösek a hidegtől, de mindenképpen ki akarja szellőztetni a fejét. Furcsa, mert Norvégiában ez viszonylag melegnek számít, de már teljesen hozzá szokott ehhez az éghajlathoz. Pedig olykor jobban járna ha nem tette volna. A fűbe még mindig nem akar leülni, pedig a hatalmas szoknyának tuti, hogy még csak meg sem kottyanna az efféle nedves talaj. De akkor sem, mert szinte odafagyott a helyére. Amikor azonban megjelenik egy lány, hirtelen úgy érzi hogy kicsit sem kéne fáznia. Ugyanis az illető egy szál pizsamában ugrál végig az udvaron, ami lássuk be, sokkalta vékonyabb mint egy ilyen gótos szerelés. Próbálja összeszedni magát, de egyáltalán nem számít rá, hogy meg fogják szólítani. Habár gyakori jelenség, de alig ismeri a lányt. Talán csak arcról tudja megállapítani, hogy ki is lehet, mert elvégre mégis csak évfolyam társak. * Ömmm, szia! Köszi, jól. Bár kicsit meglepett ez a hirtelen üdvözlés. Ne haragudj, de nem rémlik honnan ismerlek. * Próbálja az illem minden szabályát betartani - nem mintha tisztában lenne velük - de ez aligha sikerül neki, elvégre sose volt egy túlzottan illedelmes, figyelmes személyiség. *

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 25, 2012 10:37 am

*Hajnalban mocorgásra és vinnyogó csaholásra ébred. Lehajolva az ágya mellé talál egy mocorgó zsákocskát, amiből egy álmatag tekinteteű labrador kölyök mászik ki. A Mikulás elolvasta a levelét, és "válaszolt" is rá. Diana felemeli a kis gombócot, és alaposan megvizsgálja. Hím kutya, kidejezetten értelmes szemekkel. Jó társ lesz.*
-Én leszek a gazdád... Öhm... Mi is a neved?
*Kérdezi tőle, de a kutyus értetlenül néz rá. A nyakörvén még nincs név, csak valami kavargás, mintha a benne lévő mágikus erő azt várná, hogy Diana nevezze el. Rengeteg szót végigpróbál a kutyától kezdve a képletes angol, később egyéb nyelveken ismert szavakig, de csak nem jelenik meg a név.*
-Mi lesz így veled Venn?
*Kérdezi csak úgy töprengve, mire a nyakörvön megjelenik a szó: Venn. Kevés szót tud norvég nyelven, de ez köztük van. Azt jelenti: barát. A barát pedig kötődést jelent. Szeretne ezen hosszasan elfondolkodni, de a kutyus bizony nem hagyja. Nyüsszög, és az ajtót kaparja. Azonnal le kell vinni, ha nem akar mintás szobafalat. Rohanva szelik át a Kúriát, s szinte kirobbannak a bejárati ajtón, Venn azonnal le is ül, és könnyít magán. Ezek után elmennek együtt futni, s csak reggel térnek vissza a kúria közvetlen birtokára. Diana még mindig fekete alsójú, fehér felsőjű pizsamájában van, lába pedig fedezlen. Catet látja meg, hát felé indulnak.*
-Szia! Hogy vagy?
*Venn azonnal körbeszaglássza, majd megpróbálja kitörő örömében összeugrálni a lányt. Mancsocskái sáros nyomokat hagynak mindenfelé.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 25, 2012 10:17 am

* A reggel nagy részét - úgy kb. reggel héttől kezdve - azzal töltötte, hogy kibontogatta a szüleitől kapott ajándékait. Noha nem azért, mert olyan sok van belőlük, hanem mert vagy tízszer körbe van tekerve színes papírral, hogy meg ne sérüljön szállítás közben. Hálás nekik, hogy azok után is ennyire szeretik, amiket tett, és ahogyan tette. De ez már régen történt, nem érdemes még csak gondolatokkal sem felhozni a múltat. Igaz, nem titkolja, de azért nem a legkellemesebb téma. Talán ma egy kicsit bal lábbal kelt fel, ez öltözékén is meglátszik, mint mindig. Egy fekete szoknya - ami nem mellesleg eléggé hajaz egy báli ruhára - két könyékig érő kesztyű, és egy mintás fekete esernyő. Haja termetes kontyba van fogva, s arcán fekete smink díszeleg, vérvörös rúzzsal. Szinte siklik a folyosó csempéin, teljesen hangtalanul, ám észrevehetetlen aligha tud lenni ebben a göncben. Sokan megbámulják, mire csak kedvesen visszainteget nekik. Nem törődik a külvilággal, csak halad előre, lefelé a lépcsőkön, majd végül át a hatalmas ajtón egyenesen ki az udvarra. Körbenéz, s enyhe csalódottsággal állapítja meg, hogy a fű még sajna vizes, és egy pár kupac kemény hó is fellelhető egy-egy bokor tövében. Így akarva akaratlanul egy fa árnyékába vonul, de sajnos nem tud leülni a fűbe. Megfordul a fejében, hogy felmászik a fára, de ma annyira nincs hangulata ehhez. *

// Ruha //

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 16, 2012 11:20 am

*Ő aztán nem szokott ennyire finomkodni, vagy eszik késsel-villával, vagy akkor már rendesen. Picit rá is csodálkozik, ahogy a másik ilyen kis óvatosan csipeget, de nem teszi szóvá a dolgot végül. A csínyekre úgy fest Pearl nem vevő, de legalább nem tesz ellene, már ez is valami, jó pont!* -Oké, bár nem szoktam bujkálni, ha valami van, felvállalom. *Jelenti ki határozottan, mert amúgy tényleg nem feltétlenül szokása, hogy falazásra legyen szüksége. Ritkán van olyan, hogy ha valami kis turpisságot visz véghez, akkor azt nem vállalja fel, hiszen amúgy mi értelme lenne? A kissé szkeptikus szavakra csak ingatja a fejét.* -Igenis vannak, nem mindenki olyan bátor és nagyon önálló, mint te is, és ki tudja...bárki kerülhet bajba, ilyen az élet. *Picit megrántja a vállát, bár ez nem kifejezetten a nemtörődömség jele, hanem inkább a nem akar kötekedni, legyen, ahogy a másik mondja. Aztán a hölgyemény távozni készül, amikor megérkezik a levél, de úgy fest nem nagy örömmel teszi.* -Szintén! És hajrá! *Int utána, majd még egy kicsit eleszeget, aztán ő is elhúz a dolgára, szobát keresni, vagy megnézni, hogy lakható-e a torony.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 16, 2012 11:14 am

*Hát igen, manapság már mindenki annyira öntörvényű, főleg ebben a káoszos világban, hogy azon csodálkozna, ha a többség az iskolapadban áhítattal hallgatná a tanárok minden szavát. Ő már kiskorában sem itta az oktató szavakat, és ez felnőttként sem változott. Tehát beértek az étkezőbe, ő finomkodva eszik, kétújjal, ahogyan egy úrinő teszi, hiszen végülis a jóapja igen befolyásos üzletember otthon, nem kéne rá rossz fényt vetni, talán ez az egyetlen, amiben bizonyosfokú szabályt magának is felállított. A kard címerét nézegeti, tehát a kicsi is nemesi sarj, mint ő maga. Mégsem kérdez rá, végülis annyira nem érdekli a dolog. Ellenben a csínyes dologra oldalra dönti a fejét.* Nem hiszem én azt. Nem szokásom ártani senkinek, csak a saját dolgommall foglalkozom, de gátolni sem foglak efféle tervekben, tegyél, ahogyan jólesik. *Felhörpinti az italt, és megtörli szalvétával a száját, ezután a következő lépésen gondolkozik, valószínűleg felmegy és jobban kipakolja a cuccait.* Viszont annyit megtehetek, hogy ha nagy galibába kerülsz, talán falazok neked. *Vonja meg a vállát, aztán a kardhoz fűzött magyarázaton kedvetlenül felnevet.* Segítesz a bajbajutottakon? Miből gondolod, hogy rád szorulnak? Ahogyan én észrevettem, mindenki el tudja ezt intézni egyedül. *Vonja meg a vállát, és feláll, hogy induljon, amikor egy bagoly reppen be az ablakon, egy levéllel. Pearl kissé vontatott mozdulatokkal olvassa el, mehet vissza, mert az az idióta aurorparancsnok elfelejtett valamit. Hát ennyit a pakolásról. Idegesen gyűri össze a levelet, bevágja a táskájába, aztán ismét mosolyt húz elő, és a fiú felé fordul* Nos nekem mennem is kell, egy élmény volt. *Aztán elfordulva kisiet, arcáról gyorsan le is fagy a felvett vidámság.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 16, 2012 11:00 am

*Jót mosolyog a leányzó nagy tanárnénis komolykodásán. Egész értelmesnek tűnik a kezdeti savanyú arc után, szóval fogjuk rá még jófejnek is nevezhető. És úgy fest még hasonló vonásuk is van, bár azt már elsőre látta, hogy Pearl eléggé szabad szellem, csodálkozott volna, ha csak úgy irányítani lehetne egy kicsit is.* -Így van! Szabad akarat! *Nyújtja a levegőbe a jobb öklét, aztán lassan tényleg elérik az ajtót. Igazából fel sem merült benne, hogy beengedje a másikat, mivel a bőrönddel küzd, hogy átrángassa a lépcsőn, ami azért nem tűnik elsőre könnyű feladatnak, így még jó is, hogy a hölgyemény megy előre, és ő nyitja az ajtót. Bejut végül és legalább a kövön már rendesen gurulnak a görgős kerekek. Az étkezőbe érve azonnal levetődik az egyik padba, a kardot pedig felteszi az asztalra, jó lesz az ott, legalább szemmel tartja. Egyébként szép markolata van, Demerest címerrel és bár vékony, inkább afféle vívótőr, de attól még látható rajta, hogy éles és ütőképes darab. Rántott húst rendel, sült krumplival és egyszerűen kézzel kezdi el majszolni, a krumplit majonézbe mártogatva. Mellé persze egy pohár kóla is dukál, mert úgy az igazi.* -Szóval akkor úgy fest, hogy ide fogunk járni...és te is önálló vagy...csínyek okésak? Vagy inkább akadályozni fogsz? *Azért ez lényegi kérdés, ellenfél a másik, vagy pajtás? A kérdésre a kardra siklik a tekintete és nagyon jól látja a kétkedést a másik tekintetében.* -Harcosféle...tudom forgatni, ha szükség van rá, és időnként van is. Megvédem azt, aki rászorul, vagy ha valakivel igazsgátalanul bánnak! *Az más kérdés, hogy már olyan is előfordult, hogy éjszaka maga mellé vette tokostul a kardot, mostanában egyre többször gyötrik furcsa rémálmok, kalózhajókról, meg órakattogásokról.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 16, 2012 10:50 am

Nincs? *Kérdez vissza amolyan komoly tanárnénis arckifejezéssel, aztán felemeli az ujját, afféle tiltó mozdulattal, és meg is rázza a fejét, de azért a pofija derűs* Akkor pedig ne emlegess nekem itt mindenféle undorító hányásos dolgokat. *Végül megindulnak az épület felé, időnként oldalra pillant, ahogyan hallgatja Pete lelkes kis előadását a családjáról, ő is egyet tudna érteni az említett gonoszkodó unokatestvérrel, hogy a kissrácot bárki talált gyereknek szeretné betudni. Azért valamivel egyet tud érteni.* Ebben igazad van. Hogy valamelyik öregúr megmondja, hogy mit merre, ehhez nekem sincsen sok kedvem, akkor már inkább a szabadabb élet. Majd én eldöntöm, hogy mire van szükségem. *Derül fel az arca, hogy legalább van bennük valami közös. Beérnek az iskola kapujához, nem várja meg, hogy kinyissák neki azt, rámarkol, és belép. Elég jól tájékozódik már, gyorsan átlátta az épület berendezését, és balra fordulva terelgeti az új havert. Az étkezőbe belépve a hazai ízek körül rendel egy nagy húsos-zöldség tálat tzatzikivel. Miután helyet foglaltak, és meg is van a srác neve, akkor már ebéd közben mutat a kardocskára, amit a másik talán már letett maga mellé, hiszen evés közben csak nem kéne, hogy az szurkálja a combját.* Te valami nagy harcos vagy? *Kérdezi furcsálkodva, valahogy nem tudja elképzelni, a pici kard a sáskák csáprágójára hasonlít inkább, mint valódi fegyverre.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 16, 2012 10:34 am

*Pedig az milyen vicces is lenne, ha szakállas kamionsofőr képe lenne a kis legény csárogó hangja mellé! Kissé összehúzza a szemét, ahogy az újdonsült ismerős a kardját fixírozza, de nem teszi szóvá. Nem egy ügyetlen gyerek, igazából kifejezetten ügyes, csak hát merőben komolytalan is tud lenni, de ha harcra kerül a sor, akkor nagyon is megembereli magát. A rókázás ötletére csak megrázza a fejét.* -O-ó! Nincs kapucnim! *Széles vigyor kíséretében tapogatja meg a saját hátát a nyakszirtje körül, hogy tényleg jól tudja-e, de nem, nincs kapucnija.* -Na az jó hely lehet, én is csak most jöttem, ide jár két unokatesóm is, bár elég sokáig tartott, mire rávettek, hogy iskolába járjak. Mármint tanultam én eddig is, de hogy órákat üljek egy helyben, mert valaki azt mondja...! *Enyhe felháborodás cseng a hangjában. Egyelőre még tényleg nem tudja, hogyan fogja lekezelni a helyzetet, és mennyire lesz képes 1-1 tanár szavának engedni majd, ez még a jövő zenéje. Maximum hazaküldik és akkor még elfogyaszt néhány magántanárt, miért lenne az baj? Na jó, a szülei már unják, hogy húsz évesen ennyit rontja otthon a levegőt, de ő élvezi.* -Az király lenne! De nem szoktam pofára esni. *Látványosan nyelvet ölt, miközben a bejárat felé indul el, mostmár húzva maga mögött a táskáját. A kérdésére, ami a nevét illeti...hát tényleg nem jutott eszébe az efféle illem, nem egy úri gyerek, mármint próbálták annak nevelni, de nem sok sikerrel. Az egyik gonoszkodóbb nagybátyja volt, hogy azzal piszkálta már párszor, hogy bizonyára talált gyerek.* -Pete, Pete Demerest. *Mutatkozik be mostmár, és a nyújtott kezet is jól megrázza. Alkatával és bohó jellemével ellentétben egyébként egészen erőteljes és határozott kézszorítása van, abból azért látszik, hogy tud ő komoly is lenn, csak ritkán szánja rá magát. Szóval, akkor irány az étkező.* -Éhen halok!

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 16, 2012 10:25 am

*Igen, sejtette ő, hogy a gyerekhanghoz nem egy szakállas kamionos teste fog passzolni. A kard láttán majdnem elneveti magát, mert bizony félő, hogy a legényke egy nagy lendülettel intézett hasraesés közepette felnyársalja magát. Ő nem hord semmilyen fegyvert, a szép szó, a csábítás, és a trükkösen elhelyezett varázslatok eddig mindig eredményt hoztak. A homlokcsattintásra csipőre vágja a kezét, szeret ő közvetlen lenni, na de ennyire...? Aztán csak legyintve annyiban hagyja a dolgot, végülis ha a kishaver ennyire öntörvényű, majd jól leteremti valami komolyabb pasi az iskolában. Addig nem tágít mellőle, ezt látnia kell. A visszavágáson mosolyog egyet, és bólint.* Pontosan öcsi. Hányásizű volt, ha gondolod, a kapucnidba rókázom, jó lesz? *Aztán elindulnak befelé, ő maga a táskában matat, beszerzett némi gyanuszkópot, és efféle auror kellékeket a nagydarab ipsétől, akinek még a gondolatától is forog a gyomra, nem kell ide a kissrác ötletelgetése a drazséról.* Áh, csak most, a keresztfélévben kezdek, Görögországból iratkoztam át. *Igen, érezhető is a dallamos nyelv akcentusa, ahogyan a lány kezeli a bolgárt, olyan idegenül hangzik. Felpillant a fiú által megjegyzett torony irányába, és bólint.* Biztosan lehet ott lakni. Elintézem neked ha kell, mert hát onnan szép pofára esni. *Nevet fel picit, aztán elnyomja az irónikus szemforgatását. Végülis ha a másik ilyen jókedélyű, hát kicsoda ő, hogy ezt meggátolja? Neki is megkorran a gyomra, és egyetért a fiúval, hogy nem ártana már enni valamit, hiszen az egész délelőttje elment, reggeli nuku* Majd követjük az illatokat, kedves...? *Néz kérdően az allidonosra, hiszen még a nevét sem tudja.* Pearl vagyok. *Rázza meg a talán kinyútjtott kezet.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 16, 2012 10:11 am

*No igen a külsejére egyelőre még nem tértünk ki. Egészen jól öltözött, fehér ingben feszít, felette egy pulcsit rejt a fekete szövegkabát. Az oldalán kivillan időnként 1-1 lépés alkalmával egy vékonyka kard, ami bár nem tűnik brutális fegyvernek, de az ügyességével és gyorsaságával ötvözve elég jó hasznát tudja venni. Tényleg kissé gyerekes a hangja és a megnyilvánulásai, és az arca sem tűnik túl idősnek, de azért nagyjából rá lehet fogni egy 16-17 évet, annak ellenére, hogy lassan húszat közelíti meg. Hátrapillant, amikor a kissé sáros úton közeledő lépteket hall, majd fel is tűnik egy csini vörös lány, bár az arca láthatóan eléggé gondterhelt. A megszólításra elvigyorodik, őt aztán nehéz kihozni a sodrából, bár persze meg lehet oldani, de nem könnyen. Aztán végül leesik a másiknak, hogy miről is van szó, amire minden teketóriázás nélkül közelebb lép és kicsit megütögeti a lány homlokát.* -Vág az eszed pupák! *Derűs jókedv, ami jellemzi, annak ellenére, hogy csúnya ködös idő van, de már legalább talált valakit, aki kicsit körbevezeti majd, vagy legalább megmutatja az étkezőt, mert iszonyatosan éhes kezd lenni.* -Ide fogok, mert nem kéne? Te is ide jársz akkor, ha jól sejtem, de olyan komoly vagy, mint aki most evett meg egy egész csomag hányás ízű drazsét. Ugye nem? *Látványosan a szája elé kapja a kezét, mintha erre lenne reális esély, hiszen a mindenízű drazséban általában elég vegyes a felhozatal.* -Te már itt vagy egy ideje? Nem tudod, hol az étkező, vagy hogy a toronyba be lehet-e költözni? *Áhítattal pillant újra fel a magasba. Nagyon szeretne ott lakni, de valahogy olyan sejtése van, hogy a diákok szobái nem férnének el egy ilyen kis területen.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 16, 2012 10:03 am

*Ő már itt van egy-két napja, és a beköltözés után szinte az első dolga volt, hogy lemenjen a nellondi auror parancsnokságra. Be akart jelentkezni gyakornoknak, ami sikerült is, csak éppen az a gond, hogy leendő főnöke egy igen sötétlelkű alak, már látásból is tudni, hogy keményen visszaél a hatalmával. Mint egy korrupt rendőr. És mintha örült is volna, hogy egy ilyen kis finom husika, mint Pearl lesz a gyámlítottja. Ezért aztán a lány majd igyekszik inkább majd madarak útján érintkezni vele, és amint lehet, reméli, hogy talál egy másik, komolyabb vezetőt. Most is éppen egy ilyen borzalmas találkozás után jön fel a faluból. A haja copfban, szép kis divatos kabátot visel, az oldalára hivalkodó módon van feltűzve a pálcája. A sivalkodó gyerekhangra felvonja a tekintetét, már piciket is tanítanak itt? Pedig amikor a jó édes apja idekülte, akkor megbeszélték, hogy itt felnőttképzés van, és igazi szakmát lehet tanulni, nem fog majd édes kis nebukókkal egy épületben okulni. És mégis... Naccerű. Ha már itt van, az illendőség azt kívánja, hogy legalább mutatkozzon be, és csak utána hagyja faképnél a másikat. Torokköszörül, és nem titkolt sajnálattal lép közelebb* Nahát, azt hiszem eltévedtél kispajtás... *Bár végülis nem néz ki olyan fiatalnak, mint a hang alapján gondolta volna.* Vagy nem? Te is ide fogsz járni, velünk? *Kérdezi karbafont kézzel, arcán halovány kétkedés csírája ver magot.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 16, 2012 9:42 am

-Még, még, méééég! *Ücsörög Jozef hintójában és két lábbal toporzékol a padlón. A vadőr csak leinti és igyekszik letessékelni a repülő alkalmatosságról, hiszen már így is vagy két kört tettek a mocsár felett oda-vissza, pedig nem szokása így hurcibálni a gyerekeket.* -Lefelé fiacskám, millió dolgom van még mára! *Kicsit szájhúzva kászálódik le a járgányról, de nincs mit tenni, hiába hisztizik, ha egyszer a nagydarab fickó nem akar felszállni, itt ülhetnek napestig is, akkor se fog, akkor pedig csak halálra unná magát, amit nem akar. A vadőr gyorsan utána hajítja a bőröndjét is, majd szépen elszáll a távolban. Vágyakozva pillant még utána, majd végül sóhajtva nyúl a cuccai után, hogy tekintetét a méretes épületre emelje.* ~Nagyon remélem, hogy a toronyban is lehet lakni!~ *Máris a legmagasabb pontot keresi a tekintetével, biztosan sokat fog majd ott időzni, ez már most ezer százalék. Körbekémlel még, alig van kint valaki, ami érthető, hiszen hűvös, trutyis idő van, de hát ez őt sosem zavarta, a szórakozást nem veheti el a rossz idő ugye? Kicsit még ácsorog, hátha jön valaki, mert ha egyedül indul el felfedezni...anya megígértette vele, hogy nem csinál semmi rossza már első nap és jó lesz. De hát mindig próbál, csak valahogy nem sikerül, nem is az ő hibája! Az a váza is egyszerűen csak eldőlt, pedig csak elrohant mellette. Az más kérdés, hogy nem vette észre, amikor a lába kissé beleakadt a szőnyegbe és azzal rántotta el a több száz éves darabot. Volt ám nagy morcosság utána. Rég találkozott Nicolasszal és Bellonával is, érdekes lesz, mert ők mindig olyan iszonyú komolyak a családi vacsikon is, amikor nincsenek ugyan túl gyakran, de mégis olyan viccesek tudnak lenni.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 02, 2012 6:13 pm

* A srácra néz és csodálkozva sőt ledöbbenve halja, hogy a srác mit szeretne. * - Ha valóban egy romlot helyre szeretnél menni, akkor a Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház a te helyed, egyébként a szórakozónegyedben megtalálod. * Mondja, és egy picit félre űl. Csak annyÍra hogy a srác nevegye észre. * - Ott is lehet inni, vagy egyebet. * Mondja kicsit fáradtan, és tüszent egyet, mert a hideg levegő, irritálja az orrát. Aztán gzorsan elő vesz egy zsebkendőt, hogy kifújja az orrát. Majd el is teszi a talárja zsebébe.*

// fagy //

Vendég

-Az! Meghitt! *Mondja szinte észrevehetetlen undorral az arcán. Nem a hóval van gondja, hanem most alapjáraton nincs jó kedve. Elnyomja a cigijét és egy másikra gyújt.* .hát igazság szerinte nekem sincsen se dolgom, se kedvem, se energiám semmihez. Legszívesebben elmennék egy sötét alvilági helyre iszogatni egy kicsit. Nem tudsz ilyen helyet véletlen? *kérdi a lányt, hisz ő nem olyan régóta van itt és még nem nagyon ismert ki a környéket. Meg aztán már egy lány sem ártana mellé, aki egy kicsit rendbe szedné, de hát kevesen felelnek meg az általa felállított magas mércének. Tulajdonképpen még nem is nagyon találkozott ilyen lánnyal itt léte során*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Dec. 01, 2012 6:35 pm

- Hát most nincs sok okom, hogy bent legyek, meg aztán úgy sincs most mit tennem, nem mintha eddig lett volna. Meg különben is ezzel a hófehér tájjal annyira meg hit ez a egész dolog. * Mondja a fiúnak, aki unalom űzés képpen vörös csillagokat lő a levegőbe. Candra is fel emeli a salyát pálcáját, és ő is lő még néhány fehéret, meg zöldet. Mármint csillagot. * - Van egy ország, aminek a zászlajában ezek a színek szintén meg találhatóak. * Mondja Frappinak mosolyogva. *

Vendég

-Engem ez éltet! *mondja a cigire, majd ő is bemutatkozik* -Frappi vagyok! Frappi Scheil! És te hogy-hogy itt kint ücsörögsz ilyen későn egyedül? *Kérdi, miközben kifújja a füstöt. Eddig azt hitte, hogy csak ő ilyen magányos farkas, aki nem sok mindenkit ismer a kúriában, barátja pedig végképp nincs, de majd hátha összejön neki. Unalmában pálcája segítségével vörös csillagokkal kezdi el bombázni a szemközti padot, aminek természetesen nem lesz tőle baja, de elsőosztályú unaloműző tevékenység.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar