Udvar

Tárgy: Udvar Szomb. Nov. 10, 2012 2:26 pm

First topic message reminder :

* Igaz, nem épp a legkedveltebb hely számára az udvar - ugyanis elég sok furcsa szerzetet kísért már fel innen - de mivel ez az egyik legsűrűbben látogatott hely - ugyebár itt kell átmenni nellondba, vagy valami hasonló - ezért itt telepszik le, méghozzá a fűben, egy jókora fenyőfa tövében. A dúdorászást inkább kihagyja, nem akarja elijeszteni az ártatlan madarakat. Sok féle gondolat megfordul elméjében, elvégre olyan sok terve van, olyan sok dolgot em adott ki magából, vagy nem mondott el senkinek. Valamint a tudományait is szeretné kicsit átformálni, nem neki való a jósolgatás... Furcsa, hogy erre csak most eszmél rá, jó pár hónap után, de valamikor elő kell jönnie. Na tereljük át a szót valami másra, a ruházatára. Mint mindig, a lehető legfeltűnőbb. Neon sárga tunika, fekete cicanadrág, szintén sárga csizma, fekete öv és blézer. Komolyan, mint ey nagyranőtt világítós méhecske. Így hát magától értetődő hogy elég sokan megbámulják a fa alatt ücsörgő lányt, aki a gúnyos megjegyzésekre nemes egyszerűséggel felmutatja a középső ujját, feltéve ha az a valaki nem viccel. *

Vendég

*A düh egyértelmű a lány tekintetében, de nem hőköl vissza. Talán kellene, hiszen szó szerint a tűzzel játszik, és valljuk be... a tűz egy embernek sem kellemes, neki pedig... mégis, nem fél attól, hogy Flame hirtelen a nevéhez méltóan lángokba borulna és porrá égetné. Talán az első, de nem a második. Végül leül, és kicsit megvonja a vállát.* - Szeretek este idekint sétálni. Valahogy minden nyugodtabb... gondoltam ha már itt vagy, megkérdezem, mitől vagy ennyire magadba zuhanva. *Az igazság az, hogy nem is gondol rá, hogy Elijah lenne a dologban... hiszen a srác végre szabad préda, ennek Flame-nek örülnie kellene, nem?* - Szóval, mi taszított most ennyire mélyre? *Kérdezi csevegő hangnemben, a kezét a farkas fején nyugtatva.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 17, 2013 6:44 pm

*Amikor a hangot hallja, csak akor eszmél fel gondolataiból, miközben maga sem tudja, hogy magát, a fiút, vagy valami harmadik személyt átkozzon-e. És bizony, ez a harmadik személy az, aki éppen megérkezik. Felpislog a kezeiből, eléggé tüzesen izzó, kellőképpen dühös tekintettel, végigméri a lányt, majd a farkasára pillant, aztán arrébb csusszan a apdon.* -Szebbet. Ülj csak le, nincs semmi bajom veled. Gondolom, okkal jöttél ide ki. *mondja, miközben félig a lányt figyeli, félig a tájat, a követ, amit nemrég eldobott. Nem tudja, hogyan viselkedjen a lánnyal, de abban biztos, hogy ő egyelőre nem hibás túl sok mindenben. Bár tény, hogy nem a szíve csücske, amiért Elijah ismét mélyebbre került az amúgy sem nagy kedvesség és érzelmi stabilitás mezsgyéjén. De nem akar annyira belefojni. Így inkább csak a lányra pislog.* -Mi járatban? Hogy vagy? *tény, hogy nem beszédes, de azért krédez, ha már ide vetődött a lány.*

Vendég

*Igazán nem lehet olyan sokat beszélni a dologról - mindig sokat veszekedtek, az egyik túl durva lett, és szakítottak. Mondhatni várható volt, hogy hasonló vége lesz, még ha bízott is benne, hogy nem... azóta nem is látta Elijaht. Gondolkozik rajta, hogy rá kellene nézni, mielőtt kárt tesz magában vagy valami (még erősen él az emlékeiben mikor belépett, és a fiú alkoholt bűzölögve feküdt a földön eszméletlenül, üvegszilánkok között...), de esélyes, hogy Elijah kiátkozná az ajtón. A gondolataiba merülve lép ki az iskolából, és a farkas hamar felhívja a figyelmét a lányra. Flame... találkoztak már, és mindig volt egy halvány sejtése, a másik hogy érez Elijahval kapcsolatban, de sosem beszéltek bővebben.* ~ Gondolod, hogy jó ötlet? - Miért, mitől félsz, belefojt a patakba? ~ - Szép estét. *Köszön végül, megállva a pad mellett.* - Értek a szép szóból, ha nem kell a társaságom, most mondd meg.

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 17, 2013 6:13 pm

*Csak dobálgatja a kisebb-nagyobb köveket, miközben Elijah szavai zúgnak a fejében újra, meg újra, meg újra.. Mert felizzott. Nem tehet arról, hogy folyton felizzik. Nem tehet arról, hogy ilyen.. a fiú egyébként is megőrjíti. És mi van akkor, ha egy picit felizzik? Nem robbantja le a házat. Csak azért volt, mert most volt először, és meg akarta mutatni. Mert visszafojtotta magába az erőt. Ha akarja, akkor vissza tudja fogni, és maximum a testhőmérséklete növekedik meg, vagy marad ebben a közepesen heves lángolásban. De nem bomba, csak tűz, és.. Idegesen dob el egy újabb követ, ami felizzik, és úgy hull a patakba, sisteregve. Flame meg belerúg a földbe, és lerogy a padra, kezeibe temetve arcát. Idegesíti ez az egész helyzet, a fiú, az egész, úgy, ahogy van. Meg az, hogy nem tud szabadulni a gondolattól. Tudja, hogy ideges volt, hogy provokálta, de mégiscsak megtette. És gyűlöli, gyűlöli, hogy tűzből van, emészthetetlen, elfojthatatlan tűzből. Érzi, hogy megint vissza kell mennie a sivatagba, meg kell tudnia, mi ő, ki ő és mi történt. Hogy miért ilyen féktelen. Régen nem volt, nem ennyire, de most elszabadult. És nem hiszi, hogy ez pusztán abból fakad, hogy elementál. Halkan morogva pihen a padon ülve, kezeibe temetett arccal.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 09, 2013 9:16 am

*Olyan élettel, ami mögöttem van, nem is lehetek túl naiv, inkább visszahúzódó vagyok és a kettő nagyon nem ugyanaz. Azért nem értem a váltást, hiszen eredetileg ő világosított fel az egész vámpír dologról, most meg úgy kérdez, mintha sejtelme sem lenne az egészről. Összehúzom a szemem kicsit és értetlenkedve pillantok rá.*
-Csak ha valaki nagyon kiborít... *Igen, ez egy finom célzás volt. Annyira persze nem tudom, de azt hiszem, ha nagyon felhúzna valaki, vagy ha egy ideig nem jutnék vérhez, akkor eltudna uralkodni felettem ez a dolog, amit persze nagyon nem szeretnék. Úgy látom, hogy legalább egy időre sikerül letörölnöm a képéről a folytonos vigyort, mert tényleg idegesít már egy idő után. Lehet egyáltalán vele normálisan beszélni komoly témákról? Ha egyszer elmondanám neki az életem történetét, akkor is csak vigyorogva vetne pár kommentet a végén? Sóhajtok egyet, amikor újra viccelődéssel üti el a végét.*
-Nem érdekel a szexuális életed annyira, hogy hallgatózzak... *Rázom meg a felem, majd a gyűrűre terelődik a szó, amire már nem is mondok semmit. Szerintem tud ő normális is lenni, nem pedig folyton ilyen irritálóan piszkálódós, mindent viccnek vesz, azt is, amit nem gondolja, hogy bántó lehet.*
-Ja... el tudom viselni, ha muszáj. *Morgom már csak az orrom alatt, majd hátat fordítok neki és az erdő felé indulok. Tudom, hogy ő is be fog menni majd, szóval azért megyek inkább távolabb az épülettől. Az tuti, hogy arra már csak a szememet forgatnám, ha tudnám, hogy a hátsómat stíröli. Jó, hogy szoknya van rajtam és nem valami feszülős farmer. Aztán hirtelen jön az ötlet, és megyek neki. Idegesít, hogy hülyének néz, miközben ő tudja, hogy én mi vagyok. Mellbe vágom, amitől hátra repül, de gyorsan talpra is áll. Sejtem, hogy erősebb nálam, régebb óta az, ami, és mostmár nem is tagadhatja le! Hátrébb lépek, amikor meglöki a vállam, aztán ott is hagy. Annyira mérges vagyok! Még neki áll feljebb!*
-Te játszadoztál velem! Ez így fair! Be akartad beszélni nekem, hogy nem látok jól és... és te is tudod az én titkomat... ez így igazságos! *Kiabálok utána, bár ha olyan jól hall, mint én, akkor mindenképpen hallaná, akkor is, ha rendes hangerővel beszélnék, de az idegesség így jön ki belőlem. Összeszorítom remegő ajkaimat, majd visszaroskadok a padra. Nem így kellett volna, lehet, hogy ezek után szóba sem fog állni velem, de akkor is szemét húzás, hogy úgy próbálja beállítani a dolgokat, mintha őrültségeket beszélnék.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 09, 2013 9:00 am

*Tényleg nem olyan naív ez a kiscsaj, mint ahogy hiszem. A visszakozására csak megvonom vállam.*
Hidd el, kellemetlenebb lesz az, hogyha majd egyszer durván előtör belőled. Vagy ilyesmi nem lehetséges? *nézek rá ártatlan szemmekl, mintha nem lennék képbe a dolgokkal. Persze tudom, hogy a farkasoknál nagyobb az eshetőség egy ilyen előtörésnek, mint a vámpíroknál, de gondolom, hogy ők sem tudják annyira kontrollálni ezeket a dolgokat. Érzem, ahogy az érintésemtől megrezzen, majd gyorsan el is húzódik tőlem. Rákérdezek, hogy miért is van ez, de nem kapok rá választ. Persze, nyilván még nem bízik bennem annyira, hogy elmesélje nekem a titkát, és ezért meg is tudom érteni. Hiszen én sem árultam el neki, hogy mi vagyok és vélhetőleg nem is fogom. Lehet, hogy rá fog jönni magától is.*
- Oké, nem firtatom. Nem szereted. Vettem. *biccentek a lány felé és megértően pillantok rá. Hát, az biztos, hogy vannak az embereknek fura szokásaik, de legalább ezt megjegyzem. Vagyis igyekszem... Az ismételt beszólására megint kicsit elsötétedik a tekintetem.*
- Haha, állati vicces. Nem fogok mást megdönteni, oké? És biztos vagyok benne, hogy nem vagy olyan, hogy hallgatózz! *vigyorodom el és kicsit oldalra döntött fejjel nézek le a lányra. *
- Oké, majd felkeresem el Jericho Porfesszort. Naná, annyira nem érdekel... *morgom ismét. Kezdi kihúzni ez a csaj a gyufát. Nekem ilen stílusom van, ha neki ez nem tetszik, akkor mi a francért akarta, hogy itt maradjak?! Mikor a gyűrűjét akarom megnézni, egyből elhúzza a kezét, így csak nagyjából látom a gyűrűt.*
- Hát ja, elég nagy. *húzom el a számat, majd megcsóválom a fejem.*
- De hát végül is, hogyha ettől függ, hogy ne sülj meg a napon, azért el tudod viselni, nem? *vigyorodom el. Úgy tűnik, hogy ez az a pont, amikor Libby megunja a stílusomat és megindul az erdő irányába. Elégedett vigyorral pislogok le a hátsójára, de nem sok időm marad, hiszen hirtelen visszafordul, rohanni kezd felém és teljes erejéből meglöki a mellkasomat. Kiszakad a tüdőből a levegő, é érzem, ahogy repülök, de az ösztönöm erősebb, talpra érkezem, ismét elsárgulnak a szemeim és hangosabban morgok, a fogaim is kezdenek átváltozni.*
- Mi a szar? *kiáltok fel, mikor megáll felettem. Gyors mozdulattal állok fel és úgy nézek le rá.*
- Ne játszadozz velem, Kislány! *morgok, majd meglökve a vállát elsietek mellette. Felveszem a törölközőm, majd még visszanézek Libby-re, és ott hagyom. Most már tudja... Kellemetlen.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 09, 2013 8:37 am

*Hát érdekes felfogása van annyi szent, én képtelen vagyok ennyire egyszerűen venni az életet, azt hiszem azért mert nem indult valami fényesen a fiatal korom.*
-Nem szívesen engedem, rossz érzés, hogy ez is bennem van, még nem szoktam meg igazán. *Aztán amikor nekem is azt javasolja, hogy én is legyek egy kicsit lazább, majd átkarolja a derekamat, gyorsan el is húzódóm tőle konkrétan szinte összerezzenve az érintés miatt. Összeszorítom a fogam, és kell pár pillanat, amíg megint megtudok szólalni.*
-Nem mindenkinek könnyű lazán élni az életét... nem ismersz engem, hogy ezt várd el. *A kérdésére csak megrázom a fejem. Magyarázzam el neki? Még Johnny-nak is csak nem régen mondtam el az igazat, még ő sem tudta, pedig éveken át ismert, és nem mondtam neki semmit az apámról. Biztosan ő sem értette, hogy miért vagyok ilyen, de nem kérdezett rá nyíltan. Ebből is látszik, hogy mennyire különbözőek is tudnak lenni az emberek.*
-Mindennek meg van az oka Jake, mondtam, hogy nem ismersz, és ha arra gondolnál, akkor nem veled van bajom, egyszerűen csak... *Megrázom a fejem. Miért magyarázkodom neki? Főleg, hogy aztán úgy csinál, mintha őrült lennék, mintha nem jól hallottam és láttam volna, azt ami történt. És még szexet is emleget, bizonyára csak azért, hogy zavarba jövök-e. Nem fogok, nem zavar, ha ilyesmiről van szó, csak ne akadjon hozzám nyúlni.*
-Értem, remek, majd megjegyzem, hogy ha a másodikon járok és morgást hallok, akkor minden bizonnyal épp a barátnődet döntöd meg, vagy legalábbis ő remélheti, hogy nem valaki mást. *Nézek rá szúrósan, és én nem ülök le. Bánt, hogy hülyének néz, pedig igenis tudom, hogy mit láttam. Sokkal élesebben az érzékeim, mint régen és nem vagyok annyira naiv, mint aminek néz. Árva vagyok, sokat dobáltak ide-oda, tudok vigyázni magamra és nem hagyom, hogy átverjenek.*
-Nem tudok többet az itteni vámpírokról, ha ennyire kíváncsi vagyok, kérdezz meg mást. *Egy kicsit bánom azt hiszem, hogy visszatartottam, mert úgy látom neki minden csak játék és szórakozás. Élt volna csak pár évig azok között a falak között, ahol nekem kellett... Azonnal elhúzódom, amikor felém közelít a keze, ideje sincs, hogy elérje a gyűrűmet. Felmutatom neki a kezem, aztán hátrébb lépek egyet.*
-Úgy adták, utálom, mert túl nagy, de állítólag ebbe fér bele elegendő mágikus esszencia, amivel blokkolni tud bizonyos dolgokat. És mostmár nyugodtan visszamehetsz a barátnődhöz... *Hátat fordítok neki és az erdő felé indulok el, aztán hirtelen gondolok egyet. Ha igazam van, akkor nem fogja tudni visszafogni magát, ha pedig nincs igazam, akkor majd én fogom vissza magam. Alig követhető gyorsasággal fordulok meg és bár nem teljes erővel, de azért elég határozottan ütöm mellkason a srácot, hogy lerepüljön a pad támlájáról, ahol eddig ücsörgött, majd egy ugrással követem is a repülése ívét, és a becsapódásakor már konkrétan felette állok, a két lábam a dereka két oldalán, a kezeim karba fonva magam előtt, és úgy pillantok rá kérdőn, riasztóan villogó szemekkel.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 09, 2013 8:09 am

*Azért meg kell vallanom, hogy a hölgyemény próbálkozik. Szeretné, ha itt maradnék és még bocsánatot is kér, amit persze nagyon értékelek. És furcsa, hogy habár tudom, hogy vámpír a kis csaj, azért kedvelem a társaságát. Na, meg persze látványban sem az utolsó. Elgondolkozom rajta, hogy talán a vámpír gyűrű miatt nem érzek ellenszenvet a lány iránt (??)? Vagy egyszerűen csak tudom, hogy nem önszántából lett ilyen, és vélhetőleg nem is gyilkol agyba-főbe mindenkit. Minden esetre azért visszaszólok neki, hogy nem kellene a torkomnak ugrania. Az egyikünknek sem lenne jó. Én belehalnék, őt meg elemésztené a bűntudat. Bár kérdés, hogy melyikünk járna jobban... Mikor kijelenti, hogy úgy beszélek mindenről, mintha nem számítana semmi, elmosolyodom.*
- Tudom, hogy új még neked Libby! Nem is haragszom, engedd csak szabadjára az ilyesfajta ösztöneidet. De csak óvatosan, mert aki nem tudja, hogy mi van, megijedhet. Az meg, hogy úgy beszélek, mintha semmi sem számítana... Hát, ez az életstílusom szivi! Carpe diem! *kacsintok a lányra nevetve.*
- Tudod, ebben az iskolában soha nem lehetsz biztonságban. Lehet, hogy holnap meghalunk. Akkor meg miért ne élvezzem ki a dolgokat? Bár, az egész életemet így éltem. És mondhatom, hogy imádok élni. Tényleg! *mesélek lelkesen és ez látszik is rajtam.*
- Neked is így kéne élned! El kellene engedned kicsit magad. *jegyzem meg ás karolom át a lány derekát, bár vélhetőleg azonnal el is fog húzódni.*
- Nem szereted, hogyha hozzád érnek? ~Vagy ennyire prűd vagy?~*teszem hozzá gondolatban, és kérdőn nézek rá. Persze, vannak ilyen emberek, akik nem szeretik, hogyha hozzájuk ér más pasi, vagy ha intim helyen érintik meg. Bár nem tudom, hogy a derék átölelése mennyire számít intim helynek. Minden esetre azért furcsa ez a csajszi. Elég fura felfogása van mindenről. De ez most nem is izgat annyira. Ahogy rákérdez a dolgokra és felvillan a feje fölött a kis körte, az jobban aggaszt. Felvonom a szemöldökömet és úgy nézek a lányra, mintha őrült lenne, majd lassan vigyorra húzódik a szám.*
- Minden rendben Libby? Az ember nem morog úgy, mint egy kutya. Szoktam morogni, mondjuk szex közben... *vigyorodom el és kíváncsi vagyok, hogy mit is reagál erre a mondatra*
-... de hogy sárga a szemem? Nem néztél Te sokat a napba mostanában? *kérdezek rá és lágyan elmosolyodom, és úgy nézek rá, mint az őrültekre szoktak. "Oké, semmi baj. Biztos igazad van!".*
- Hé, az eredeti kérdésem annyi volt, hogy minden vámpír kap ilyen gyűrűt? A listát poénból mondtam, mert felkaptad a vizet. Csak kíváncsi voltam, hogy a suliban van-e olyan vámpír, aki mondjuk nem jöhet ki a napra, mert elégne és hogyha nem kap mindenki gyűrűt, aki mi alapján döntik el. Mondtam, hogy kíváncsi típus vagyok. *vonom meg a vállamat és felülök a padtámlájára, lazán a térdemre támaszkodva.*
- Te választottad ezt a gyűrűt? *fintorodom el, és nyúlok a lány keze után, hogy közelebbről megnézzem a gyűrűt, persze vélhetőleg most is ki fogja rántani a kezét a kezemből.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 7:36 pm

*Egyáltalán nem vagyok én naiv, sokkal inkább bizalmatlan másokkal szemben és nagyon is ki tudom mutatni a fogam fehérjét, ha arról van szó, de ez a vicsorgás dolog még engem is erősen meglepett, nem csoda, ha mentegetőzni kezdek. Amikor még vissza is kérdez sértetten végképp elszégyenlem magam.*
-Sajnálom, ez még elég új nekem... de te sem vagy tökéletes, folyton úgy beszélsz mindenről, mintha semmit se számítana, mintha a nők csak... csak a külsejük számítanak és semmi más, ez azért eléggé kiborító, meg amennyit kérdezel... *Mondom még csendesen, aztán amikor indulni készül utána ugrok és elkapom a karját, de olyan gyorsan engedem el, mintha csak megégettem volna magam vele. Nem az ő hibája, részemről az is nagy dolog, hogy önként érek hozzá valakihez, aki nem Johnny, vagy Ewan, olyanhoz, akit nem igazán ismerek még. Ez már soha sem fog bennem megváltozni. Az első megjegyzésére csak megrázom a fejem kicsit.*
-Látod, megint csinálod... és igen, az, mert hát morogtál. Úgy morogtál, mint egy... nem is tudom, mint egy kutya, vagy farkas, és a szemed. Én meg mernék esküdni rá, hogy egy pillanatra sárga volt! *Aztán hirtelen felgyullad a fejem felett a villanykörte és majdnem megbököm a mellkasát, de félúton megálljt parancsolok tudat alatt a mozdulatnak.* -Azért érdekel az a lista... a vámpírokról?

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 7:29 pm

*Libby meglepődve pillant rám, majd kicsit morcosan is néz rám. Persze, érthető, hogy fel van háborodva, de attól még nem kellene rám morognia. Bár azért megnyugtató, hogy ez a naiv lány is képes ilyen megnyilvánulásokra.*
- Akkor sem kellene a torkomnak ugranod, oké? *játszom még mindig a sértődöttet, de igazából azon izgulok, hogy nem-e esett le neki az, ahogy én reagáltam a kiakadására. Kicsit én is felkapom a vizet, és távozni készülök, de Libby megállít. Egy szempillantás alatt ott terem mellettem, és elkapja a karomat, majd olyan gyorsan el is engedi azt. Kérdőn nézek le rá, és felvonom a szemöldökömet. Amikor közli, hogy engem ismer csak a suliban, és szeretné, ha itt maradnék. Elmosolyodom, majd a végénél a kérdésére titokzatosan elmosolyodom.*
- Hát, egy ilyen hölgynek nem tudok ellen állni. De vérfarkas? Ezt miből gondolod? *vigyorodom el, mintha kinevetném. Nem, tényleg nem akarom, hogy rájöjjön, hogy mi is vagyok én. Nem kell nekem az, hogy esetleg utálni kezdjen, vagy ilyesmi.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 6:02 pm

*A hirtelen jött reakció miatt persze hamar elszégyellem magam. Milyen szörnyű állatias dolog az, hogy rávicsorgok valakire, mint valami szörnyeteg? Jézusom! Azon viszont nagyon meglepődöm, amikor Jake hátra ugrik, morog, mint valami kutya, és a szeme is mintha... mintha sárga lenne, ez létezik? Zavartan pislogok rá, és egészen lefagyok az egész jelenettől, a saját reakciómtól és az övétől is. Érdeklődő típus? Persze, azért ez annál valahogy jóval több volt, aki érdeklődik csupán az nem reagál így. Aztán kicsit morcosabban tekintek rá, hiszen még ő az, aki kiakad, pedig eddig amiket mondott, meg művelt... kissé nekem volt kiborító, mintha az ég világon semmit sem lenne képes komolyan venni.*
-Jól van na, de amiket folyamatosan mondasz, nem tudom miért lepődsz meg azon, ha kicsit morcosabbá válok, érted? *Aztán láthatóan indulni készül, azért is mert kekeckedem, bár szerintem joggal és amiért rávicsorogtam. Kezdem egyre pocsékabbul érezni magam e miatt, és nem akarom, hogy elmenjen, vagy rosszban legyünk, hiszen eleve alig ismerek az iskolában valakit. Elhúzom egy pillanatra a számat, majd villám gyorsan termek mellette, és kapom el karját. Ez kb. fél pillanatig tart, aztán el is kapom a kezem.*
-Nem akarok a torkodnak ugorni és... és alig ismerek valakit a suliban, szóval ne menj még. Mármint, persze ha sietsz, akkor... de az előbb az mi volt? Te... *Ízlelgetem még kicsit a szót, mert azért nem egyszerű csak úgy kimondani, de ha egyszer én az vagyok, ami akkor miért kellene meglepődnöm azon, ha szembejön egy vérfarkas?* ...vérfarkas vagy?

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 2:00 pm

*Mikor a lány hirtelen rám vicsorít, kivillantva éles szemfogait, a bennem lakoz Farkas is előtör és hátrébb ugorva mély morgás tör fel a gyomrom mélyéről és talán még a szemem is kicsit besárgul.*
- Jó lenne, ha a szádban tartanád az agyaraidat! *suttogom igen halk,fenyegető hangon, majd már nem ülök vissza mellé. Talán ez a naiv, félénk leányzó is lehet veszélyes rám nézve. Bár gyanítom, hogy nem tudna megsebezni, de azért nem árt vigyázni.*
- Mondtam már, érdeklődő típus vagyok. *válaszolok és egyszerűen megrántom a vállamat. Nem akarok válaszolni neki bővebben semmi köze hozzá és amúgy sem árulnám el neki, hogy azért akarom tudni, ki a vámpír a suliban, hogy tisztában legyek vele.*
- Oh, hogy megérdemelném? Hát persze, menj és árulj be. Jézusom! *forgatom meg a szemeimet kissé lenézően, majd elnevetem magam. Hagyjuk máár! Majd pont ő fog beárulni. Azt se tudja, ki a barátnőm és amúgy is... Lilia tisztában van vele, hogy megnézek más lányokat is. De a szívem az övé, nincs mitől félnie, és ezt nap mint nap megerősítem. *
- Túl lehet, de nem túl könnyű. Nekem hál'isten normális családom van, van egy 4 éves húgom is. *mosolyodom el és megcsillan a szememben a szeretet. A kérdésére ismét elhúzom a számat, széles fintor jelenik meg rajta és úgy nézek a lányra.*
- Oké, be lehet fejezni a kekeckedést. Nem, a barátnőmék hamarabb bementek, mert megunták a napozást. Én még fürödtem egy kicsit.*vonom meg a vállamat és úgy nézek a lány zöld szemébe. Milyen gyönyörű! Elkapom a pillantásomat és kicsit hátrálok a padtól.*
- Asszem most megyek. Még a végén felbosszantalak annyira, hogy a torkomnak ugorj, vagy - ami még rosszabb - tényleg beárulj Lil-nek. *vigyorodom el, megcsóválom a fejemet és ott hagyom a lányt.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 12:10 pm

*Védekezőn felemeli a kezét, és kicsit visszakozik, de nem tart sokáig az egész, mert megint rákérdez a listára. Elhúzom a számat, kezd idegesíteni ez a folyamatos kérdezősködés, és pofátlan vigyor az arcán. Egy pillanatra konkrétan rávicsorítok, kivillantva éles és hegyes szemfogaimat.*
-Mostmár állj le... Nem tudom, hogy van-e lista, kérdezz meg egy tanárt, ha ennyire érdekel, de egyáltalán miért akarod tudni? *Utálom, hogy szinte már-már agresszívabb is lettem e miatt az egész miatt, de akkor is zavaró, hogy ennyit kérdez, és legszívesebben azt a vigyort is letörölném az arcáról. Igazán nehéz kiismerni a srácot, néha egész értelmesnek tűnik, máskor pedig... áh!*
-De, ha férfiből vagy és ez olyan alapvető, akkor miért ne áruljak be? Ezek után meg is érdemelnéd. *Megrázom a fejem. Én sem öltöztem túl, csoda, hogy a nevemet tudja és nem csak az jegyzi meg, hogy milyen mély a virágos ruha dekoltázsa. Mondjuk nem ismerem személyesen a barátnőjét, meg annyit nem ér az egész, hogy bárkinek is be kéne árulnom, főleg ha vele van ez a lány, akkor minden bizonnyal ismeri a stílusát. Aztán a családomra terelődik a szó, amire csak megrántom a vállam.*
-Nem tudtad, és nem nagy ügy. A mamám kicsi koromban meghalt, az apám pedig... tizenhárom voltam, amikor árvaházba kerültem. Ezt is túl lehet élni. *Az más kérdés, hogy az egész körülményei nem voltak ennyire egyszerűek. Így elmesélve nem is tűnik valami drasztikusnak az egész, pedig nagyon is az volt.*
-És most nem vár a barátnőd? Vagy ő ott maradt a barátnőivel, te pedig addig elmész mást stírölni? *Kérdezem, a tó felé pillantva. Nem hallok most onnan túl sok hangot, szóval ez a második kérdés nem valószínű, hogy igen választ kap.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 11:52 am

*Az biztos, hogy érdeklődő típus vagyok. Naná, hiszen nem árt tudni, hogy ki vámpír ebben a suliban. Mert biztos vagyok benne, hogy vannak egy páran a mocskos vérszopók, és az igazat megvallva nem akarok egyikkel sem összefutni, vagy összetűzésbe keveredni.*
- Hé, nyugi Kislány! *emelem fel védekezően a kezemet magam elé és visszakozok.*
- Bocs, csak kíváncsi vagyok. Persze, hogy nem kaptál listát... *motyogom. A fene enné meg! Pedig tényleg érdekelt volna.*
- Amúgy van ilyen lista? *kérdezek vissza pofátlanul vigyorogva, bár lehet, hogy ez már kicsit túl sok és kezdek túllőni a célon.*
- Oké, bocs, vicceltem. Tudom, hogy ez neked mennyire szar most. *vonom meg a vállamat és sajnálkozva nézek a lányra.*
- Majd megkérdezem. Amúgy meg nem stíröltem őket, csak... *harapok az ajkamba, majd vigyorogva megvonom a vállam.*
- Hé, férfiból vagyok én is. Bikinibe voltak, az istenért! *csattanok fel játékosan, mintha ez olyan hihetetlen nagy indok lenne a stírölésre. És amúgy az is... *
- De azért ne árulj be neki! *nézek kiskutya szemekkel a csajszira, végül kicsit komolyabbra fordítom a szót. Mikor Libby elmeséli, hogy nincs már családja, akinek elmondhatná, lesütöm a szemem.*
- Bocs. Ez nem tudtam. Sajnálom.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 11:44 am

*Nem vagyok az az undok típus, bár határozottan nem tetszik, amiket mondd és kérdez. Nem ismerem még eléggé a srácot, de ezek alapján nem igazán sikerült még jó benyomást tennie rám. A kérdésére csak megrázom a fejem, hiszen igazából fogalmam sincs az egészről, azt sem tudom, hogy van-e rajtam kívül más, habár biztosan van, de nem tudom, hogy ki. Nem kérdeztem meg, nem hiszem, hogy attól bárkihez is máshogy kéne viszonyulnom mert olyan, mint én.*
-Szerinted én bennfentes lettem vámpír témában, vagy kaptam listát, hogy kik olyanok mint én? *Kérdezek vissza mostmár kissé morcosabban, mint előzőleg, mert tényleg nem értem, hogy miért érdekli ez ennyire, meg egyébként is, tudja, hogy az egészet a hátam közepére sem kívánom, akkor minek mélyedtem volna el jobban a témában?*
-Nekem olyan mindegy hány fok van. *Rántom meg újra a vállam, tényleg nem érdekel, jelenleg ezek mellett az álmok mellett az sem zavarna, ha hirtelen havazni kezdene, pedig mindig is utáltam sokat öltözködni és télen azért kell. Aztán úgy fest, hogy kicsit legalább elbizonytalanodik, és lefagy az a széles vigyor a képéről, amikor a barátnőjéről beszél.*
-Akkor néha gondolkodj el, szerintem fontos lehet neki, hogy tudd kik a barátnői, főleg ha már velük voltál szórakozni. *Amikor a bikinik színéről beszél felszökik a szemöldököm és csak megcsóválom a fejem. Pasik... ezen már meg sem lepődöm, lehet hogy még azt is megtudná mondani fejből, hogy milyen a kosár méretük.*
-Hát annak biztosan örülne a párod, ha tudná, hogy a barátnőit stírölted... *Jesszus, azt hiszem nem lennék szívesen annak a lánynak a helyében, vagy csak én veszem ezt az egészet túl komolyan? Ha legalább a nevüket tudná... A következő kérdése legszívesebben elnevetném magamat. Még hogy a családomnak... Ha Johnnynak igaza van, akkor majd elmondhatom az apámnak, lehet hogy tényleg ott kísért a birtokon, és ha elkezdünk kutatni a múlt után... Megborzongok, pedig határozottan meleg van, mégis szinte libabőrös lesz a karom.*
-Nincs kinek elmondanom, ebben is úgy fest, hogy szerencsés vagyok. *Mondom aztán, hiszen így van. Az anyám már régen nem él, az apám pedig szerencsére már szintén jó ideje.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 11:09 am

*A pofátlan kérdésemre a lány nem válaszol undokul, amin azért meglepődök. Persze, nem akartam bunkó lenni, egyszerűen csak talán túlságosan is lazán veszem a helyzetet. Hiszen, ha akarna, egy szempillantás alatt megölhetne. Bár ezt ő nem tudja, és vélhetőleg eszébe sem jutna valakit kinyírni azért, mert az gorombáskodik vele. *
- Aha, hát szerencse, hogy kaptál te is egy ilyen gyűrűt. Ez minden vámpírnak van a suliban? *kérdezek rá, hiszen ki tudja. Még a végén megtámadok valakit, aki diák, de vámpír és nincs az ujján gyűrű. Élvezném, az biztos, de... Inkább nem megyek bele mélyebben a dologba.*
- Ja, hát ez legalább egy előny. *mosolyodom el kedvesen és megcsóválom a fejemet.*
- Én azért örülnék, hogyha néhány fokkal lentebb mászna a hőmérséklet, bár így sem annyira rossz! *jegyzem meg. Én is jobban bírom a meleget, mint a többi ember, de azért annyira nem, hogy önként élvezzem a 30 fokos nyarat. Rákérdez, hogy egyedül voltam-e, majd furcsa szúrós pillantással néz rám.*
- Hát... *vonom meg a vállamat.*
- Erre még nem gondoltam, hogy neki ez fontos lehet... *motyogom és tényleg elgondolkozom a dolgon.*
- Az egyik csaj valami Samantha volt... Vagy mi... *vigyorodom el büszkén, hogy azért valamelyikre mégiscsak emlékszem.*
- De a bikinijük színét fel tudom sorolni. *a vigyorom nem csökken, majd végül halvány mosolyra váltok és leülök mellé, rákérdezve, hogy hogy is érzi magát.*
- Egy barát? Oh. Az jó. Az nagyon jó... *mondom elgondolkodva, majd bólogatok is egyet.*
- És a családod? El fogod nekik mondani? Vagy elmondtad már nekik? *kérdezek rá. Ja, semmi közöm hozzá, de azért mégis érdekel. Nekem sem volt könnyű elmondanom a családomnak, habár apám az elsők között volt, aki megtudta...*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 11:01 am

*Nem vagyok annyira jó megfigyelő és legutóbb, amikor átváltozott sokkal több gondom volt a minket támadókkal, mint hogy arra figyeljek, más mit csinál. Szóval nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy mi ő, bár ez valahol nem fair. Most egy kicsit talán kellemetlenül is érzem magam, hiszen nem ismerem ezt a fiút igazán, de tudja, hogy mi vagyok. Nem árthat nekem ezzel? Ha elmondja másoknak, mi van, ha félni fognak tőlem? Nem akarom, hogy féljenek, hiszen így is nehezen jövök ki az emberekkel... A megjegyzésére és a vigyorára elhúzom a szám, mert nem érzem ezt olyan igazán nagyon viccesnek. Mintha valaki azzal poénkodna, hogy egy cukorbeteg elé tol egy tál halálra cukrozott sütit, hogy háh ebből te úgysem ehetsz.*
-Nem, ha levenném ezt, akkor nem, így csak szimplán zavar kicsit. *Mutatom fel az ujjamat, amin az otromba gyűrű figyel. Annyira nagyon nem tetszik!* -De legalább a meleg nem zavar. *Rántom meg a vállam, hiszen a hőháztartásom már nem olyan, mint egy emberé, nem izzadok, nem sülök meg a melegben és nem igazán érdekelne az sem, hogy mínuszok röpködnének. Akár télen is kiülhetek ide ugyanilyen nyári ruhában, bár annak sok értelme nem lenne, furán néznének rám. A szavai alapján valahogy kissé felületesnek érzem ezt a srácot, bár tévedhetek is.*
-Ha a párod barátnői, akkor igazán megjegyezhetnéd a nevüket, lehet hogy a barátnődnek ez fontos lenne. *Pillantok rá kissé talán szúrósan. A szemeim ettől az átváltozástól még lehetetlenebben zöldek lettek, azt hiszem, ha egy sötét sikátorban állnék szembe valakivel csúnyán nézve villogó szemekkel, és az illető nem lenne túl bátor, akkor csúnyán menekülőre fogná. Végül egy érdeklődő kérdést ereszt meg, ami viszonylag enyhíti a tekintetemet. Talán csak van benne jó modor, csak nem mindig mutatja.*
-Nem igazán volt választásom. Nem én döntöttem úgy, hogy ez legyen, azt hiszem, ha rajtam múlik akkor... de van egy nagyon jó barátom, aki segített. *Igen, ha Johnny nincs, ha nem erőlteti rám a vérét, akkor lehet, hogy képes vagyok rá és bezárom magam a labirintus egyik szobájába, amíg el nem emészt ez a kór.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 10:44 am

*Hamar észreveszem Libby-t, bár inkább hamarabb érzem meg, mint ahogy kiszúrom a fa árnyékában. Nem szeretem ezt a furcsa, édeskés szagot, amit a vámpírok árasztanak magukból, bár vélhetőleg csak az emlékeim miatt érzem ennyire, hiszen ahogy látom, már a lány kezén van a gyűrű, így nem érezhetem meg, hogy bizony ő vámpír. Furcsa véletlen, hogy tudom róla a titkot, bár kérdés, hogy ő tudja-e rólam. Nem hiszem, nem sok embernek kötöttem az orrára, bár lehet, hogy a kaland alatt észrevette, hogy mi is vagyok. Kérdés, hogy mennyire volt elfoglalva a vámpírokkal, felfigyelt-e rám. De ezen most nem töprengek, nem olyan lánynak tűnik, akitől esetleg félnem kellene. No, meg elég kezdő is, hiszen néhány hete lett csak vámpír, én pedig már 14 éves korom óta hordom magammal ezt a hülye átkot.*
- Aha, hát nem is tenne jót a nap, mi? *vigyorodom el. Imádom ezt a tényt, hogy mi legalább nem égünk el a napon.*
- Igen, úsztunk egyet a medencéknél. Ilyenkor nem lehet máshogy kibírni ezt a meleget. *vigyorodom el ismét és vonom meg a vállamat.*
- A barátnőmmel, Liliával voltam, meg volt ott még néhány másik lány, Lil barátnői. De nekik nem jegyeztem meg a nevüket, még mindig cseng a fülem a csacsogásuktól. *nevetem el magam és csóválom meg a fejemet.*
- Mi újság van veled? Sikerült már... *harapom el a mondatot, majd a lány felé bökök.*
- ... megbarátkoznod a helyzettel? *nézek rá, majd le is ülök mellé a padra.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 10:32 am

*Már csak azért is, mert épp koncentrálok a távolabbi zajokra és hangokra, hamar megcsapja a fülem a közeledő léptek zaja, hiszen ez a fajta papucs kifejezetten zajosan tud az ember talpához csattanni minden egyes lépésnél. Beleszagolok a levegőbe, afféle önkéntelen reakció ez, furcsa hogy máris elsajátítottam, pedig még nem olyan régen változtam át. Ismerős a szag, mondhatni illat, ami megcsapj az orromat, igyekszem beazonosítani, de egyelőre még annyira nem megy jól ez az egész, hogy mindenhez arcot is tudjak passzintani. Kinyitom a szemem és hunyorgok kicsit, ahogy igyekszem kivenni a távolban közeledő alakot. Árnyékban vagyok ugyan, de ő a napon és még kicsit vizes is, így aztán szikrázva pattannak meg rajta a nap sugarai, ami határozottan bántja a szememet.*
-Szia! Inkább csak levegőzöm. *Biccentek felfelé, hiszen egy fa tornyosul felettem, széles és dús lombkorona fogja el a napfényt, hogy ne jusson el hozzám túl sok belőle.*
-Ja jól sejtem, te pedig úszni voltál. *Azt hiszem ez nem nehéz kikövetkeztetni, hiszen vizes, plusz törölköző is van nála, ha csak nem most locsolták le egy vödör vízzel és nyomtak a kezébe egy törcsit, akkor más magyarázat nincs. A tó felé siklik a tekintetem, egyedül lett volna? Helyes fiú, és eddigi úgy láttam elég közvetlen típus is, bizonyára csüngenek rajta a lányok.*
-Csak így egyedül? *Döntöm kicsit oldalra a fejem, hiszen tényleg meglepő a dolog, és igazság szerint nem sok mindent tudok a srácról, így aztán azt a tényt sem, hogy barátnője van.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 10:20 am

*Ma is csodálatos időnk van. De nem is értem, ezen miért lepődöm meg, hiszen itt a nyár, a jó idő és tényleg tök jó, hogy ilyen meleg van. Még az a szerencse, hogy nem esik és borús az idő. Ezt ki is használtam és amíg Lilia napozott, én úsztam egy jót a tóban. Persze, mint várható volt, a lány hamarabb megunta, mint én, így ő hamarabb bement ebédelni. Én most indulok befelé a kastélyba. Egy egyszerű fekete-zöld hosszú, majdnem térdig érő fürdőnadrág van rajtam, sima, fekete tangapapucs és a vállamon egy törölköző. Rövid hajam még vizes, így tüsin áll felfelé, mellkasomról száradnak fel a vízcseppek. Ahogy az udvarra érkezek, megérzem az undorító, édeskés szagot és elfintorodom. Körbenézek és meglátom Libby-t az egyik fa árnyékában. Elég csinos a lány, kár hogy vérszívó. Elhúzom a számat és végül fel éveszem az irányt. Az igazat megvallva sajnálom ezt a szerencsétlen lányt, hiszen nem ő választotta ezt az egészet, de néha nem tudok uralkodni az undoromon.*
- Szép napot! *köszöntöm a lányt, és még egy mosollyal is megtoldom a kedves köszöntést.*
- Napozol? *vigyorodom el és felvonom az egyik szemöldökömet, hiszen milyen röhejes kérdés már ez egy vámpírtól.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 08, 2013 9:54 am

*Hamarosan indulunk, Johnny azt mondta, hogy már csak pár nap, addig még mindent előkészít, hiszen ő is régen járt már otthon. Iszonyatosan félek ettől az egésztől, hülye egy dolog hogy én vagyok az erős és a sebezhetetlen vámpír, mégis Johnny az, aki vigyáz rám, és tőle várom, hogy megvédjen. A szörnyű álmok újra és újra előtörnek, szerencse, hogy nincs szükségem sok alvásra, így legalább ennyivel is kevesebb időre kell a rémes képekkel találkoznom. Az udvaron ücsörgök egy padon természetesen az árnyékban. A furcsa otromba gyűrű nem a szívem csücske, de véd a naptól, bár attól még a nagy erősen tűző sugarak zavarják a szemem. Azt hiszem ez már soha nem is fog megváltozni. Keresztbe teszem a lábaimat, miközben hátra dőlök, hogy a támlának vesse a hátam és még a szememet is lecsukom, hogy egy kicsit nem is tudom... gyakoroljak. Az elején szörnyű fejfájás gyötört a hangok miatt, de már sokkal jobban tudom irányítani az egészet, koncentrálni, hogy azt halljam, ami messze van, vagy azt ami közel, de nagyon halk, mint a fűben a hangyák zizegése. Azt hiszem ez az érzék élesedés valahol tetszik is. Egyszerű nyári ruhát viselek fehéret, a combom közepéig érőt, amit színes virágok díszítenek. A derekamon vastag ugyanilyen anyagból készül kendő, a lábamon pedig egy szimpla fehér sok pántos szandi. Vöröses-szőke hajam kiengedve lengedez a néha feltámadó szélben.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Jún. 28, 2013 7:30 pm

*Elmosolyodom a fura kis elmélkedése hallatán. Szimpi a kis vörös, mostanában sok szimpi emberrel találkoztam, bár az is tény, hogy nincs az a nagyon durván kifacsarodott ízlésem, hogy túl válogatós lennék.* -Zombiapokalipszis? Jesszus, miket mondasz! *Nevetem el magam a végén, a posztapolaliptista dumára. Én még az se biztos, ogy ki tudnám mondani ezt a szót, vagy csak sokadik próbálkozásra. Azt hiszem inkább egyszerűen nem foglalkozom vele és kész.*
-Igen, ez így szokott lenni, a végén úgyis igazuk van azoknak, akik próbálnak figyelmeztetni valamire. *Rántom meg a vállam picit. Én vagyok az élő példa, hiszen tetoválásom már több is van, nem álltam meg egynél, plusz terhes is vagyok, pedig állítólag nem vagyok ennyire figyelmetlen, de hát... Eddie-nek ebben is igaza lett végül. A pletyka dologra már jobban figyelek rá, az a helyzet, hogy nagyon nem vagyok ebben otthon, nem szoktam foglalkozni a nagystílű eseményekkel, főleg már csak azért is, mert mostanában volt elég bajom e helyett.*
-Pletykák? *Szökik fel a szemem érdeklődően.* -Nem, milyen pletykák vannak? Asszem valamit hallottam, hogy valakik eltűntek és majd ha visszajönnek leigázzák a sulit, ez volt a falon, de ezen kívül is van? *Totál tájékozatlan vagyok, ez nyílt tény és kész. Lehet, hogy ha nem csak a bulikkal, a pasikkal és magammal foglalkozom, de hát fiatal vagyok és nekem most még ez fontos. Majd úgyis pár hónap múlva változtatni leszek kénytelen ezen, hiszen lesz majd a baba, és rá kell figyelnem, vagy majd időnként lepasszolni Matt-nek... aki lehet hogy ki fog akadni és esze ágában sem lesz a gyerekkel foglalokzni, vagy túl infantilis lesz ahhoz, hogy rábízzam. Nyáááj, nem tudom, még mi lesz. A gyógybogyó hallatán felcsillan a szemem. Ez már hatorozottan jól hangzik, ezek a reggeli rosszullétek már nagyon idegesítenek.*
-Uh, az durva lehetett, mi volt a bajod? *Jön egyből a kérdés, aztán jövök csak rá, hogy talán nem akar erről beszélni, esetleg nem valami kellemes élmény. Amikor elszomorodik és a kellemetlen témát hozzuk fel, leültetem a padra és átkarolom a vállát.*
-Majd ha eljön az ideje, akkor túl fogsz, ez sosem egyszerű. *Mondom én, akivel igazából még soha semmilyen komoly baj, veszteség nem történt. Akinek egyszerű élete volt, és határozottan nem bántotta soha senki, vagy legalábbis volt, aki megvédett. Aztán mégis csak elmosolyodom, amikor felajánlja a segítségét, és nem lenne neki zavaró a dolog.* -Örülnék neki, tényleg. Már kész csapat leszünk, ha Matt nem tud mit kezdeni a helyzettel, akkor ott leszek te, és a kis tündér, és Eddie - ha visszajön addig - és én... *Kezdek kicsit lenyugodni és lelkesedni. Ha nem leszek egyedül, akkor nem lesz baj igaz? Úgy menni fog és majd megoldjuk. Felállok a padról és kicsit kinyújtóztatom magam.*
-Rohadt éhes vagyok csajszi! Étkező, vagy egy hambi Nellondban? Inkább előbbi, egy fillérem sincs. *Vigyorodom el a végén, és a karomat nyújtom neki. Tényleg kéne enni egyet, egy kicsit levegőztünk is, én pedig kezdek lassan rendbe jönni. Majd még lesz egy kemény menetek, amikor rájövök, hogy meg kell szülnöm egy babát... de az még odébb van.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 27, 2013 8:10 pm

- Ha mondjuk eljönne a zombiapokalipszis... *Vonom fel a szemöldököm. Biztos vagy benne, hogy előfordulhat az ilyen... Annyi horrorfilm létezik már ebben a témában, a muglik kivívják maguk ellen a sorsot.* - Van egy zombis film, nem vágom már, mi a címe, arról szól, hogy nyújorkban bekövetkezik az ihajcsuhaj, és úgy fertőz a zombikór, hogy a zombik lehányják a még emberi mivoltukban leledző jópolgárokat. Az egyik kedvenc posztapokaliptista filmem. Van ilyen szó? *Kérdezem, inkább csak magamtól. Szeretem a filmeket, gimnáziumban tanultam médiát is, meg általánosban filmismeretet. Bár... nem ilyen zombis dolgokról tanultunk, de... De hát na.*
- Ja, nekem is ezt mondták az első előtt... és igazuk lett. *Vigyorodom el. Direkt figyelmeztetett egy sulitársam, de nem igazán érdekelt, már első lépésre is sokat akartam... Na de nem ennyit... Nem, mintha most bajom lenne velük, sőt! Az egyetlen bajom, hogy lassan elfogy rajtam a hely. Aztán elindulunk kifelé. Andie furán néz rám, amikor a falakat "kényeztetem". Megeresztek felé egy infantilis vigyort.*
- Te nem hallottad a legújabb pletykát? *Kérdezem. Mondjuk én is másodkézből tudtam meg, szóval nem valamelyik hazatérőtől... De az is igaz, hogy néhány diák meg, akik ugye ott voltak, kicsit bekattantak. Szóval... tuti, hogy valami komoly dolog van, nem azt mondom, csak egyszerűen nagyon hülyén hangzik ez az egész. Olyan, mint mondjuk a Véres Rose vagy az AHS 1. évada. Valahogy nem tudom elképzelni, ahogy mondjuk sétálok a Titkos forrásnál, és egyszer csak magába szippant egy fal. A feltevésre elvigyorodom, de hamar lefagy az arcomról a mosoly, ahogy elképzelem, ahogy befalaznak. Közben kiérünk az Udvarra.*
- Én azt hiszem, van rá valami gyógybogyó. *Ránto meg a vállam, reagálva a reggeli rosszullétekre.* - Jaj, ne is mondd... Egyszer volt egy műtétem, a hasamat műtötték, volt rajta három vágás, meg kiállt belőle egy cső, és én meg csak hason tudok aludni vagy az oldalamon... 6 napig nem aludtam... 6 nap alatt egyszer sikerült elszunyókálnom, akkor meg látogatóim jöttek, és felébresztettek... teljesen kész voltam. *Mesélem neki, aztán felvillan a villanykörte a fejem felett.* - Vagy vágj egy nagy lyukat az ágyadba, amiben elfér a pocid! *Vigyorodom el, bár valószínűleg ez nem igazán kivitelezhető. Amikor elkezdem mesélni a sztorit, hogy a "drága" apuka hogyan tudta meg, hogy éppen növekszik bennem a pici babája, Andie lehúz egy padra. Jól esik, hogy együttérzést mutat. Szóval... eléggé remegős a hangom, meg el-elcsuklik, de végül csak sikerül végigmesélnem a történetet.*
- Nem nagy sztori. *Rántom meg a vállam. Fleeriel az ölembe ugrik, és összegombolyodik. A bőrömön érzem, ahogy szuszog. Kicsit elkedvetlenedek, látszik rajtam, hogy nehéz ez nekem.* - Ideje lenne lassan túllépnem rajta. *Ez pont abban az évben történt, amikor ide jöttem tanulni, a Nezabarba... Lassan 2 (vagy 3? a számok sosem voltak az erősségeim) éve, de azóta is nagyon sokszor eszembe jut, és nagyon sokszor padlóra is kerülök miatta.*
- Mindenesetre, rám számíthatsz. Anno felébredt anyai ösztöneim, azt hiszem, mára sem tudtak megbékélni ezzel az egésszel, szóval tuti hasznomat vennéd. *Mosolygok rá, és elpöccintem a csikkemet, ami még füstöl egy darabig, de lassan "kimúlik" a fűben.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 26, 2013 7:32 am

*Na igen, nekem e téren könnyebb dolgom van, nincs túl sok mugli barátom, a közelebbiek legalábbis inkább mágiahasználók, nem kell titkolóznom annyit. És akikkel itt megismerkedtem, ők is ebbe a kategóriába tartoznak, szóval így túlélhető.*
-Hát igen, sokan nem értik, de mi sem mindent az ő világukból, szóval... majd szépen a dolgok közelítenek egymáshoz és kész. Gondold el, aki eddig nem ismerte ezeket, annak fura, nekünk meg az, hogy nekik fura. Bár azt hiszem, ha hirtelen lenne egy nagy világégés, és nem lenne áram, akkor ők nyernének. *Nevetem el magam, bár persze ne történjen ilyen sosem, akkor nagyon ki lennék bukva, de legalább már vannak olyan ismerőseim, akikhez fordulhatnék ilyen esetben és nem lennék meglőve, hogy akkor most mi a szösz legyen. Az iránytűjére pillantok, és elismerően bólogatok.*
-Nagyon tuti! Egyszer erről is azt hallottam, hogy az első után már nincs megállás, és van ebben valami, én is folyton azon töröm a fejem, hogy mi legyen a következő, bár most akkor tuti lesz egy pár hónapos kiesésem, amíg erre esély sincs. *Amikor simítgatja a falakat csak furán nézek. Annyira nem sokat tudok erről az egész balhéról, hogy ihaj. Van nekem most elég bajom, hogy ne agyaljak még azon is, hogy mire jutottak a hazatért diákok. Elhúztak, megjöttek, aztán kész, miért érdekelne engem ilyesmi?*
-Hát remélem, hogy hamar elmegy, mert ez a reggeli rosszullét izé... bár azt hiszem ez csak az elején van, de aztán meg majd amikor már nem lehet rendesen feküdni. Imádon hason aludni! Jó ég, nem tudom, hogy fogom bírni! *Nyafogok kicsit, és hát nem tudom. Anyának lenni, az nem nekem való igazán, hogy fogok akkor bulizni, meg éjszakai kelések, és mi van, ha az a kölyök szétkapja a melleimet. Megborzongok kicsit, eléggé tartok ettől az egésztől, bár még van időm elfogadni, de akkor is.* -Én tudod annyira nem szeretek nyugiban lenni. *Mondom még, hiszen a külön szoba annyira nem vonzz, max. a szobatársaimnak lesz jobb, mert nem őrülnek meg a gyerektől. Szóval valószínűleg nem fog ártani valami ilyesmi, de akkor is... nem szeretek egyedül lenni. A biztató szavak nagyon jól esnek, remélem, hogy Matt nem fog nagyon kiakadni, vagy nem mondja azt, hogy hagyjam szépen lógva ezzel az egésszel és ne tréfáljak. Majd... megpróbálom azzal nyugtatni, hogy állítólag a terhességnek van olyan szakasza is, amikor megnő a szexuális étvágy. Nem mintha az enyém nem lenne így is elég nagy... Aztán amikor a saját terhességéről beszél, lehúzom egy padra, mikor már kiértünk az udvarra és finoman átkarolom a vállát, amíg beszél.*
-Nehéz lehetett, tényleg, ha már elfogadtad, elfogadtátok és utána... *Elszorul a szívem, nem tudom milyen lenne elveszíteni egy babát. Most persze morcos vagyok, és kiborult, hogy ez a helyzet áll fenn, de tuti, hogy nem viselném jól, ha ne adj isten ezek után megszűnne a bennem fejlődő kis élet. Megszorítom kicsit a vállát, sejtem, hogy nagyon nehéz lehet neki erről beszélni.* -De majd ha akarsz... nekem segíthetsz, meglátogathatsz majd, meg te többet tudsz erről és akkor segítesz. *Persze ez nem ugyanaz tudom én, de mást nem tudok tenni érte.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jún. 25, 2013 6:00 pm

*Sztorizgatni kezdünk a muglik világában történt varázsafférokról, és Andie sztoriján én is felnevetek egy picit. Még szerencse, hogy ennyire vizuális típus vagyok... És gonosz.* - Vannak nem egyszerű dolgok. *Felelek csak ennyit. Néha lelkiismeret-furdalásom van a mugli barátaim miatt, mármint, hogy ennyit hazudok nekik a mágia miatt, de hát mit lehet tenni...*
- Az biztos! *Kapom elő a telefonom a zsebemből. Okos ki kicsúsztatható, Qwerty-s Sony. Imádom.* - Nem tudom, mi lenne velem nélküle. Mindent erről tudok, az összes infó a külvilágról ebben van. Meg hát anyámmal is ezen beszélek, nem megy neki ez a bagolydolog. *A hálómban ott a laptopom, a zsebemben itt az iPodom, a táskámban a fényképezőgépem... Soha nem tudtam meglenni ezek nélkül, és csak azért nem is fogok lemondani róluk, mert bekerült a varázslóvilág krémjébe.* - A többiek totál hülyének tudnak nézni, amikor a telefonom nyomkodom... De nekem kell a Face, a Twitt, a Tumblr, az Insta. *Rántom meg a vállam. Mindig is techb*zi voltam, és az is maradok. Sok mindenre jó a mugli technológia, amire a varázslatok nem...*
- Hála a jó égnek! Lehet, hogy nem bírom az állandó 40 fokot, de eszkimó sem szívesen lennék... *Öltöm ki a nyelvem a világra. Aztán a tetkók jönnek szóba.*
- Csinik! *Vigyorodom el.* - Nekem ez a kedvencem. *Mutatom a bal csuklómra varrott girbe-gurba iránytűt, amire nem égtájak, hanem olyan dolgok vannak felírva, mint "Antiochia", "Jézus Krisztus", "Név" és "Haza".* - Kinek mik az irányjelző... *Teszem hozzá, egyébként meg tele vagyok varrva, a mellkasom, az ujjaim, az alkarjaim, a felkarjaim, a combjaim, a lábszáraim, a lábfejeim, a nyakszirtem, a hátam és a fülem mögött... Szóval van mit tanulmányozni. Elindulunk kifelé az udvarra, én pedig végigsimítom az összes falat, kihívóan. Nem hiszek ebben az egészben. Fleeriel gondolatban korhol, miszerint nem lehetek ennyire hülye, és, hogy ez egyáltalán nem vicces.*
- Nyugi, már csak 9 hónap. *Kacsintok rá. Úúú, nekem csak 1 hónapig tartott, de én azt is alig bírtam ki...* - Rá fogsz jönni, milyen klassz is ez az egész. Mindennek meg vannak a maga szépségei, pláne az anyaságnak. *Mosolyodom el, és komolyan beszélek.* - Ha szerencséd van, még külön hálót is kaptok a kicsivel, hogy nyugiban tudjatok lenni... Kell ennél több? *Vigyorodom el, aztán kérdez. Kettőt is. az elsőre megrántom a vállam.* - Nem tudom. Nem ismerem a srácot, még csak névről sem... De biztos meg fog békélni a helyzettel. Egy apró pici kéz és egy bárgyú mosoly minden srácból képes tökéletes apukát csinálni. *Biztatom egy kicsit Andie-t. A második kérdés már egy kicsit jobban megérint.*
- Hát ez igazából... nagyon bonyolult. Úgy történt, hogy mi a közös legjobb barátunkon keresztül ismertük meg egymást... Berágtam a közös legjobb barátra, aztán összevesztem a sráccal is. A közös legjobb barát legyen X, a srác Y. Úgy volt, hogy Y-al úgy összebalhéztunk, hogy azt hittem, soha többé nem beszélünk... X-el pedig épp veszekedtünk, amikor benyögtem egy ilyet, hogy "ja, amúgy terhes vagyok, de mivel Y-al összevesztem miattad, el sem mondom neki"... Erre Y rám írt, hogy "Te figyi már, terhes vagy? Ez megmagyarázna mindent... A hangulatváltozásokat". Mondtam, hogy ja. Nem borult ki, illetve igen, de nem a babán, hanem, hogy nem mondtam el neki. Aztán rögtön elkezdtünk agyalni, hogy ezt mint és hogy kéne... Ő már eltervezett mindent, hogy ő abban az évben végez suliban, elmegy dolgozni, és majd eltart minket. *El-elcsuklik a hangom. Nem arról van szó, hogy nem szeretek erről beszélni, egyszerűen... Még mindig nem dolgoztam fel az egészet.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar