Eramir Torony - Főterem, Tombolás Terme, Szoborterem

//Akkor fagyunk mert Cat bealudt //

* Naum elmosolyodik, hát ha az ő taktikáját követi a lány, legyen. * - Én gyolkolni? Hova gondolsz? Igen, én vagyok Naum, de... * Jelenti ki, elbizonytalanodásnak álcázva meglepődését. Nos, a színésztehetség mire jó, ha nem használják ki? Nos, Naum most is azt csinálja, imád játszani az emberekkel. Talán wezért is félnek tőle, de az agyar, és a gonosz tekinet is visszataszító. Na meg az erőteljes gyilkolási hajlam is talán... De mindegy, térjünk vissza a lánnyal való találkozásra. Semmi kedve nincs most beszélgetni, ha meg felhúzzák, akkor nagy baj lehet belőle, így ezt nem akarja. Ez helyett inkább szépen nyugodtan elkezd magában számolni. * ~ Egy... Kettő... Három... Nem, ez nekem nem megy, szívesen kettéharpnám, de az iskolában ilyet nem tehetek. ~ * Így inkább elkezd gonsolkodni a legújabb Nekromágia házin. Nagyon szereti azt a tantárgyat, hiszen tele van halállal vérrel, fájdalommal, Naum kedvenceivel. Azonban ebből kiugrasztja az, hogy lehet hogy Cat sejt valamit. * ~Valahogy körül kéne kérdezni, de anélkül, hogy rájönne...~ * Agyában zakatolnak a fogaskerekek de semmi nem jut eszébe, így inkább későbbre halasztja a témát. *

* Nem, Cat nem szobrokat akar nézegetni csak egy kis társaságra vágyott, de ahelyett régi versenytársát találta meg. * - Én viszont ismerek Naumot, aki pont úgy néz ki mint te. Talán csak véletlen? * Válaszolt meglehetősen nyugodtan. Tudja, hogy a vitákban azt nem bírja az ellenfél hogyha a másik tök nyugodt. Párbajozni viszont nem akar, pedig jól megy neki. Nem is kicsit. De nem szokása, inkább használja az eszét mint sem hogy a pálcáját. A másik meg hogy nem akar megkockáztatni egy büntetést vagy hasonlót. * - És, mi szél hozott erre ennyi év után? Csak nem gyilkolászni jöttél? Vagy igen? Megint rosszban sántikálsz? A versenyen nem tűntél túl kedvesnek. * Mosolygott rá sejtelmesen. Látta már a fiút párbajozni és meg kell hogy mondja igen csak erős. De nem küzdött vele, nem is bánja, lehetséges hogy alul marad. Akkor viszont nagy gáz lett volna, mert a norvégoknál nagy csalódást okozott volna. De így nem, így megmaradt a hírneve, ami később szertefoszlott. De ez más történet. *

* Mielőtt Cat megérkezett volna, már éppen fel akart állni, és el akart indulni, de most, a lány miatt inkább marad. Azonban a megszóításra felhergeli magát, így egy pillanatra előjönnek vámpír fogai, de ha csak nem a száját nézi Cat, akkor nem fogja látni. * ~ Nyugalom, talán csak szobrokat akar nézni. Különben is, ha egy diák megtudja...~ * A következményeken nem kezd el rágódni, inkább rámosolyog a lányra. * - Milyen Naum, én nem ismerek semmilyen Naumot. * Jelenti ki, megcsillogtatva tökéletes színészi tehetségét, ami még sosem hagyta cserben, még a legnagyobb bajból is ki tudott mászni. Nos, most is reméli be fog jönni, ha pedig nem... * ~ Akkor elverem egy párbajban. ~ * Jelenti ki magában magabiztosan. Még egy gonosz félmosoly is megjelenik szája sarkában, de nem nagyon látható. Szeme ekkor a lány nyakára téved. Itt megállapodik, feltűnően bámulja, kicsit bevörösödik a szeme, de nem ma nem fog vérfürdőt rendezni, főleg nem egy diák megölésével. Talán azonban a lány erősebb lett, látta már küzdeni, és kifejeetten ügyes, nagy szerencse, hogy nem kellett vele harcolnia. És a sötét hatalmak elűzését biztos nagyon simeri mert fél a haláltól, kinézi Catből. Ha nem, akkor könnyen nyer párbajt. *

* A szoborterem számára olyan hely, mint egy hatalmas üreg kidíszített kövekkel. Igaz, tele van a házuk szoborral és egyéb csecsebecsékkel de ez valahogy olyan más. Itt nincs semmi, csak ablak, szobor meg fekete fehér padló. Haját hatalmas nagy copfba fogja és a vállán teszi keresztül. Ruhája egy rövid kis tunika hosszú, fekete bőrcsizmával. Tegnap sajnos kitudódott a titka, de szerencsére megbízható személy társaságában. Ahogy beér a szoborterembe meglátja a görög istenekről mintázott szobrokat. Személyes kedvence Pallasz Athéné, ezért az ő szobrát keresi. De nem olyan fontos, csak egy szobor. Sokkal inkább felkelti az érdeklődését a sarokban álldogáló személy. Először nem akar hinni a szemének, csak nem Naum Yanev? Találkozott már vele, régen, egy megmérettetésen. Erős ellenfélnek bizonyult. Amikor viszont közelebb ért arcára ravasz mosoly ült ki. * - Nocsak, nocsak, nocsak. Csak nem Naum? * Erre a megszólításra nem biztos hogy rögtön fel fogja őt ismerni a fiú, max. a hangjáról. Mert amikor találkoztak még Cat vörös volt, most meg...teljesen más. *

* Naum a mai napon úgy döntött, hogy az Eramir "klubbhelyiségébe" megy, ott néz egy kicsit körül. Szobájából kilépve azonnalm a torony felé vette az irányt, itt azonban túl nagy volt a nyüzsgés, túl sok volt az ember. Ráadásul a napfény is bejött, ami ugye vámpírunknak kifejezetten ártó, még a fényvédő gyűrűjével is. Régen ivott vért, talán két napja, most nem lenne szabad emberek közelébe mennie, még nem majd éjszaka talán lemegy Nellondba és... Megissza valaki vérét, talán bele is hal. Az tökéletes lenne, élvezné a látványt, újra erős és hatalmas lenne. De diákot nem, az más, talán ha felhergelik akkor rájuk támad, nem most ezt nem teheti. Még nem, majd a nyári szünetben. Nos, így inkább a szoborterembe megy, ahol különböző istenek szobrai vannak kiállítva. Nagy bánatára, a halál istene Hádész nincs kiállítva, Apolló azonban ott van, a fény istene, hacsak ránéz már elfogja az émelygés, a bőrén furcsa érzése van. Nem, ez nem jó így. Azonnal beszalad egy sarokba, ahol nem látja az istent, és sötétségre, halálra, vérre gondol, hogy enyhítse fájdalmát. *

//Fagy//

Diák Hozzászólások száma : 7 Kaszt :

* A lány csodálkozva nézi a klubhelyiséget amit Deyan oly szeretet teljesen mutat be neki*
-Ez a klubhelyiség ? *Csodálkozik el a lány * -Hogy hogy tetszik? Hmm hm nem is tudom ...szerintem túl nyugis és csendes helyiség.* Mondja a lány mosolyogva és rá rá pillant a fiúra.
- És itt mit szoktak csinálni a diákok ?* Kérdezi kíváncsian a lányka*

*Deyan is jön az újonc Méliával és Alffal az Eramir Toronyba. Ő még sosem járt itt, mivel belsis, picit zavarban is van, amikor belép. Ez a hely azon kevés helyek közé tartozik, ahol ő előző nezás élete alatt sosem járt. Ennek az az oka, hogy akkoriban ugyebár nem járhattak át a másik szak klubhelyiségébe a diákok... Ezt a szabályt az ő távolléte alatt oldották fel, legalábbis Alf elmondása szerint. Dey meg megbízik Alfban, ha mégis gáz lesz, hát majd rákeni a srácra. Razz

*
-Hát, ez lenne az Eramir, azaz a szakod klubhelyisége. *mutatja be a helyet Méliának.* -Itt lehetsz együtt a többi szaktársaiddal, illetve néha idelátogatnak a többi szakból is a diákok. Hogy tetszik? *kérdi mosolyogva a lányt.*

*Isabella kissé lenyugodott és le is ült a kút kávájára, Alfons mellé. Kedveli ezt a srácot, hiszen vele kötetlenül tud beszélgetni. Habár Bella alapjáraton elég nyílt teremtés, mégis valahogy biztonságban érzi magát a fiú mellett. Érdekes egy érzés, de tetszik a leányzónak. A lényeg, hogy tényleg kezd lenyugodni és elárulja a titkát Alfons-nak. Titok? Hát nem is tudom, végül is annyira nem titkos ez a dolog, csak hát nem szereti elmondani minden embernek. Nem akarja, hogy sajnálják, vagy valami ilyesmi. Köszöni szépen, ő tökéletesen elvan így. Szóba kerül az "apró kiruccanás" is, amire Isabellának megremeg a teste. Nem akar visszaemlékezni arra a sötét hétre, habár gyanítja, hogy még egy darabig muszáj lesz és még egy darabig meg fognak jelenni a különböző lények az álmában. A taurus, a vámpír, aki majdnem megölte, a vasmadár és még néhány lényecske. Decimus is hamarosan előkerül a táskából, de nem sokáig. vissza is mászik aludni, miután egy aprócska megjegyzést tesz Bella rózsaszín tincsére, amire a lány - igencsak meglepő módon - nevetni kezd. Hangosan nevetni.*
- Na igen... Van egy kis probléma *nevet még mindig a lény, ami saját magát is kicsit meglepi. Talán most jön ki rajta a feszültség, a lényeg, hogy mikor abbahagyja a nevetést, lágy mosollyal pislog Alfons-ra.*
- Na jó... *szólal meg, majd lehunyja a szemét és látszik rajta, hogy koncentrálni kezd, mire a rózsaszín tincs lassan, de biztosan visszakékül. Isabella kinyitja a szemét és elmosolyodik.*
- Remek. Visszamegyünk aludni? *huppan le a kút kávájáról a lány és kérdőn néz a fiúra. Hogyha Alf vele tart, akkor ketten indulnak vissza a Kúriába, hogyha nem, akkor Bella egyedül sétál vissza a hálókhoz.*

*Miután látszólag a lány lenyugodott és leült mellé csak annyit mond az utóbbi mondatára a lánynak.*
-Azt látom gondolom nem volt jó hatással rád az utóbbi kaland legalábbis biztos vagyok benne hogy nem olyan volt mint egy óra.*Mert bizony a fiú hallott egy-két dolgot az ismerőseitől arról hogy mi is történt csak inkább nem akar talán elferdített tényekre hivatkozni.*
-Árva? Sajnálom az sosem jó.*Hát Alf-nak csak az anyja halott bár ezt nem nagyon híreszteli nem is akarja pont elég az a pár ember aki tudja Bellának is elmondaná csak nem akarja őt is belekeverni ebbe a sztoriba főleg ahogy látja a lány idegzete se nagyon bírná megjelelne valaki esetleg nála akit nem hívott és az életére törne.*
-Igen hallottam arról az apró kiruccanásról...Hát még jó hogy én a suliban maradtam.De csak Rose haláláról hallottam.Ki volt a másik?*Mondja egy elég rideg arckifejezéssel.Majd Dec-re pillant.*
-Igen mint mindig de szerintem vissza is alszom nem akarlak titeket megzavarni.Szép a rozsaszin tincsed.*Jegyzi meg majd bebújik a fiú táskájába.*
-Nem rontottál le semmit mert nem volt mit mi is eléggé elvagyunk néha gondolkozva elhiheted nekem sem olyan egyszerű az életem mint amennyire annak látszik.

//Olvad//

*Isabella valóban kicsit kiakad erre a testvéres kérdésre, hiszen ő árva, ki tudja, hogy kije van a nagy világban. Senki. Még ő maga sem. Ezért is érintette kicsit rosszul ez a kérdés a fiútól és bizony ki is akad. De ez természetesen nem csak ennek a kérdésnek köszönhető, hanem magának a kalandnak és Rosetta halálának is. Habár a lányt nem mondhatta barátnőjének, mégis ő állt hozzá talán a legközelebb. Amint visszaértek és megtudta, hogy Rose meghalt, első útja a lovardába vezetett és meglátogatta a kis csikót, aki persze már nem is olyan kiscsikó. *
- Te ne haragudj, csak kicsit mostanában instabil a szervezetem meg az idegzetem *jelenti ki kissé lenyugodva Bella és sóhajt egyet, majd odaül Alfons mellé a kávára. Felpillant a csillagokra és arra gondol, hogy talán a szülei is ott vannak, de egyből elfogja az undor és el is fordítja a fejét. Az apró kérdésre Isabella szomorkásan elmosolyodik, majd Alfons szemébe néz.*
- Árva vagyok *egy egyszerű mondat, de ebből Alf már tudhatja, hogy miért is nem tudja biztosra Bella, hogy nincs-e húga. *
- Na meg nem rég értünk vissza egy rossz kalandról és hát... Nem tudom, hogy hallottad-e, de ketten meghaltak... *halkítja le a hangját Bella és habár Nicolas-t nem ismerte a lány, Rosettát annál inkább. *
-Rose volt az egyik... *jelenti ki a lány még mindig halk hangon és nem is magyarázza meg, hiszen sejti, hogy Alf DK létére ismerte Rose-t. Ekkor ébred fel Decimus is, és Bella egy apró mosollyal biccent a kis állatnak.*
- Szia Dec! Te megint alszol? *kérdezi szórakozottan, majd ismét sóhajt egyet és megcsóválja a fejét.*
- Ne haragudjatok, nem akartam így lerontani a hangulatot meg semmi... Meséljetek, mit csináltok Karácsonykor? Hazamentek?

*A fú kicsit meglepődik a lány kicsapongásán.*
-Jó bocsánat nem akartalak felbosszantani az idióta kérdéseimmel.Csak feltételeztem hogy mégis megeshet.~Bár ahogy látom ez alapból kivitelezhetetlennek tartod....~*Futót végig az utolsó mondat a fiúban de inkább nem mondta ki mivel nem akarja még jobban felhúzni a lányt.Majd ahogy a lány haja szint vált a fiú kicsit érdekesen néz rá majd inkább csak elmosolyodik.*
-Bár én is tudnék ilyet! *Jegyzi meg.*
-Ne aggódj velem is előfordult már csak elég ritkán szokott hogy felhúzom magam,de szerintem inkább ülj le ide mellém nézd a csillagokat és nyugodj le nem akartalak felzaklatni.Ha szabad megkérdeznem mitől vagy ennyire?Remélem nem én tettem.*Közben a fő lustaság is felébred végre.*~Jó reggelt...Nem kéne ennyit aludnod ha nem látnád társaságunk van és még egy sziát se vagy képes kinyögni neki?Jó...~
-Szia Isabella!*Fordul Bella felé Dec.*

//Fagy//

*Az a néhány darab süti, amit Bella magával hozott, igen gyorsan elfogy a zsebéből, ami nem is csoda, hiszen Lina-nak köszönhetően tényleg nagyon finom lett. Ahhoz képest, hogy Alfons nem szereti annyira, betuszkolja, amiért Bella igencsak hálás a fiúnak, főleg az utána kapott dicséretért. A csillagok alatt kibeszélik a húgokat is, és Alfons megjegyzésére Bella kicsit elgondolkozik.*
- Mi az, hogy biztos vagyok-e benne? Csak tudom, hogy van-e húgom, vagy nincs, nem? *csattan fel kicsit Isabella. Látszik rajta, hogy kicsit ideges lett ettől a kis aprócska megjegyzéstől, hiszen valóban fogalma sincs, hogy van-e húga. De szeretné azt hinni, hogy nincs testvére, hiszen akkor valószínű ő is árvaházban kötött volna ki.*
- Ha meg lenne, akkor őt meg nem tekinteném a húgomnak, hiszen nem ismertem röpke 18 évig. Utána már hagyjon békén! *jelenti ki határozottan Bella és még a lábával is dobbant egyet, annyira elkapta a hév. Vesz néhány mély levegőt és meglepődve veszi észre, hogy egy tincse vörösre színeződött.*
- Remek... *morogja, megfogva a tincset, majd lehunyja a szemét és megpróbálja visszaváltoztatni fehérré, ami nem igazán megy neki. Inkább afféle rózsaszínes lesz a hajtincs.*
- Wááá!! *akad ki a lány és lágyan a kút kávájába veri a fejét.*
- Ezt nem hiszem el... *morogja, végül Alf-ra néz.*
- Bocs.... Mostanában kicsit... Öhm.... Nem vagyok néha önmagam. De majd csak rendbe jövök *jelenti ki vállat vonva egy aprócska mosollyal. *

*Igen a fiú dicséri sütit mert biztos hogy jó csak ő nem szereti alapból de abban is biztos hogy ahogy Bella öregszik biztos csak jobb és jobb sütiket fog sütni.Kicsit nézi a csillagokat és közben kicsit eltűnődik.*
-Igen áucs bár szerintem jó hogy vannak el lehet lenni velük .Neked nincs azt mondtad ,de ebben biztos vagy?*Gondolkozik el picit a fiú.*
-Félsz a sötéttől attól nem kell maximum attól ami abban bújik meg.Igen azt mondtam azok vagyunk ezért tudunk fényt teremteni a sötétben is.*Mondja majd kicsit meglepődik a lány reakcióján de pont ezt remélte.*
-Hát azt gondolhatom,de miért tenném semmi indokom nincs rá hogy meg tegyem és általában az ember nem öldösi az ismerőseit ha jól tudom és ez csak egy példa volt mint említettem már.*Mondja miközben a lány szemébe néz mereven bár ezt a lány nem tudhatja de Alf egy időben eltett egy-két pácienst láb alól Japánban a még nyomozott és sajnos ezt be kellett vállalnia az információk érdekében.*

//Olvad//

*A két diák tökéletesen elvan a csillagos ég alatt meg minden. Élvezik egymás társaságát, habár még nem nagyon ismerik egymást, úgy tűnik, hogy mind a ketten elég közvetlenek. Legalábbis Isabella biztosan, ugyanis már egyből a fiú mellett ücsörög a káván, valamint sütivel is kínálja őt. Elég gagyi lett a süti, de Alf csak dicséri, amit Bella nem igazán hisz el, de hát na, azért jól esnek neki a szavak. Hugik is szóba kerülnek és kiderül, hogy Alfons-nak kettő is van belőle.*
- Áucs. Részvétem *neveti el magát a lány, majd sóhajt egyet és megcsóválja a fejét.*
- Igen, félek a sötétben. De nem is konkrétan a sötéttől félek, hanem hogy mi is lehet ott. De mint mondtad, varázslók vagyunk, nemde? *kérdezi egy titokzatos mosollyal a lány, habár a mondat elejét igencsak komolyan mondta. Talán elárult valamit, amit nem kellett volna? Hiszen a következő téma, amit a fiú felhoz az az, hogy meg is ölhetné, hiszen nincs itt senki. Isabella arca kicsit megváltozik és felvonja az egyik szemöldökét.*
- Megölni? Ugyan már! Gondolod, hogy meg tudnál ölni? *kérdezi vigyorogva a lány, lazán leugrik a kút kávájáról és csípőre teszi a kezét.*

//Fagy!//

*Hát ha már így alakult az is jó Alf-nak se árt a társaság néha főleg hogy a suli egy része némi veszteséggel nem rég tért vissza valami veszélyes kalandból és sokan haza utaztak az ünnepekre .*
-Hát azért mégis jobb mintha az ördög ült volna itt az biztos.*Mondja miközben mosolyra húzódik a szája.*
-Szerintem is.*Majd amit elvett azt meg is eszi.*
-Nem csak jól néz ki de finom is .*Mondja miután megette és bár egy-két kósza kérdés cikázik a fejében hogy vajon merre is jártak és ott mi is történt még ő a suliban volt de inkább gyorsan el is hessegeti a gondolatokat picit lesüti a szemét.*
-Nekem van kettő hidd el néha nem kellene.*Mondja megint kicsit mosolyogva.*
-Hát akkor tehát félsz a sötétben ? Ha ide merészkedsz de nem számoltál azzal hogy itt leszek?Mégis ide jöttél pedig számodra félelmetes ez a hely.~Érdekes-érdekes.~
-Akkor viszont vagy bátor vagy vagy pedig vakmerő mert itt nincs senki tehát ha akarnám akár most is megölhetnélek bár ez egyikőnknek se lenne célra vezető.*Fogalmaz meg a fiú egy feltételes gondolat menetet.*
-De például én is örülök neki ha van társaságom.*Jegyzi meg hogy a lány ne nézze teljesen zakkantnak az előbbi kijelentéséért.*

*Valóban érdekes, hogy ilyenkor még van erre valaki. Bella (s)nem gondolta volna, hogy talál itt egy teremtett lényt is, de úgy tűnik, hogy mind a kettőjüknek csalódniuk kell. Talán kellemesen, ugyanis Isabella azért örül, hogy nem kell totálisan egyedül lennie a "csillagok alatt", habár elgondolkodtató, hogy akkor miért ide jött. Ez egy pompás kérdés, maga sem tudja, egyszerűen csak remélte, hogy itt kicsit meg tud nyugodni és meg tud pihenni egy kicsit.*
- Hát én sem *neveti el magát Bella Alf kijelentésére és odasétál hozzá, majd ő is csatlakozik és leül a kút kávájára. Isabella sütivel kínálja a fiút, ami igencsak finom lett, de ez persze Lina érdeme. A díszítés már nem lett valami jó, de végül is úgyis megeszik, úgyhogy tök mindegy.*
- Jól néz ki? Hehe. A húgom jobban rajzolna rá valamit. Már ha lenne húgom *fintorog egyet a lány a süti díszítését nézve, majd elvigyorodik. Egész jó kedve lett hirtelen. Talán a légkör, vagy a társaság teszi? Jó kérdés, de úgy dönt, hogy nem is foglalkozik ezzel, a lényeg, hogy jó kedve van és kész. Isabella kérdésére igen furcsa választ kap a lány és el is gondolkozik, hogy mikor is lettek ilyen jóba a fiúval, hogy soha nem zavarna, de azért jól esik neki a kijelentés. El is mosolyodik és bólint egyet.*
- Remek. Ennek örülök. amúgy meg én is egy kis nyugalomra vágytam. Pihenni, gondolkozni egy kicsit. De igazából... *vonja meg a vállát a lány kicsit szégyenlősen mosolyogva* ...örülök, hogy mégsem vagyok egyedül. Túl félelmetes lenne ez a hely egyedül.
~Főleg az elmúlt napok után~*teszi hozzá gondolatban a lány és kicsit meg is borzong a gondolatra.*

*Mikor megpillantja egy régebbi ismerősét ha lehet így fogalmazni elmosolyodik mert örül hogy nem valami ismeretlen zargatja.Eltünteti arcáról az utóbbi kifejezést vagy inkább leplezi egy mosollyal.*
-Szia!Nem hittem volna hogy még bárki is császkál erre fele ilyenkor.*A lány elő húz valamiféle sütemény aminek elég jó az illata és meg is kínálja őt.*
-Persze bár nem vagyok nagy süti szerető de elég jól néz ki.*Ezzel el is vesz egy darabot a lány kezéből.*
-Te sosem zavarnál!És én itt csak úgy unalmamban jöttem le ide itt általában csend és nyugalom van.A fény pedig egy olyan dolog ami nem szükséges ha akarok akkor úgyis tudok teremteni hisz mégis csak varázslók vagyunk vagy mi a fene.Én inkább arra lennék kíváncsi hogy téged mi szél hozott erre az úgy látszik számodra eléggé sötétbe burkolt helyre?Talán nem tudsz aludni?Vagy lehet hogy nem számítottál arra hogy itt találsz valakit és talán pont én zavarhatlak ?

*Isabella érkezik az Eramir Toronyba. Gyakran jár ide, szereti ezt a helyet, habár ezidáig még csak a Főtoronyban járt, a többi terembe még nem volt mersze, na meg ideje belépni. Nem régen tért vissza a többiekkel az iskolában, így elhatározta,hogy most ide jön és nyugodtan ücsörög egy kicsit. Nagyon reméli, hogy nem lesz itt tömeg meg semmi. Lassan felsétál a lépcsőn, majd a két viharmadárnak biccentve lép be a Fő toronyba. Ahogy belép, egyből meglátja a kúton ücsörgősrácot, Alf-ot. Elmosolyodik, hiszen habár nem akart társaságot, egy ember, főleg egy ismerős talán jobb kedvre deríti.*
- Helló Alfons! *köszönti a fiút egy apró mosollyal fűszerezve, majd mélyen a zsebébe nyúl és néhány csinos mézeskalácsot húz elő.*
- Kérsz? Délután sütöttük egy Allidonos lánnyal *kínálja a fiút a lány, majd egy aprócska kérdés jut eszébe:*
-Öhm, nem zavarok? Mit ücsörögsz itt egyedül? Sötétben? *pislog felaz égre Bella, ahol csak néhány csillag és a Hold világít.*

*Egymagában üldögél itt a szökőkút szélén a fiú szokásos fekete ruhájában ing farmer meg cipő mellette meg ott van Dec aki szokásához híven húzza a lóbőrt vagy csak tetti senki se tudhatja ennyit nem képes egy lény se aludni de mégis neki meg de az is lehet hogy csak gazdája után szabadon elég lusta.A fiú kicsit a gondolataiba mélyedt vagy csak simán bámul ki a fejéből ő se tudja pontosan kicsit zavart állapotban van elfogta egy érzés amiről ő maga se tudja hogy mi az.Arcán kicsit rémült kifejezés ül.*

Jaj, ne haragudj, nem akartalak megbántani *pirul el Emett* Hogy-hogy nem láttad Larissát? Ekkora lenne az iskola? Még soha nem voltam Angliában... Bulgárián kívül Romániában, és Magyarországban jártam. Perseust mindenhova Magaddal viheted az iskolában?

Vendég

- Oh, akkor ennyire későn szóltam volna? Érdekes, általában hamarabb érkezik a figyelmeztetésem. *Nevet egy kicsit, de nem teszi hozzá, hogy ez egy látnoknál talán nem is annyira meglepő. Elvégre nincs a homlokára írva, vagy ilyesmi, ő meg nem reklámozza úton-útfélen... A legtöbb diák úgyis tudja, hála a pletykáknak, a festményeknek, és ehhez hasonló dolgoknak. Na meg titkolni sem szokta, amikor valahol épp szükség van a képességére. A mosolyt ő viszonozza, de az utóbbi időben valahogy mindig mosolyog. Újra. Aztán kicsit zavartan nevet fel a következő szavakra.* - Mindenkinél így nyitsz, hogy meséljen a múltjáról? Akkor még most szólok, hogy szokj le róla. Itt tíz emberből kilenc bemorcol rád, ha ilyesmit kérdezel. A legtöbb ember nem szívesen mesél a múltjáról. És akkor sétáljunk az étkező felé, bár én most nem vagyok annyira éhes. *Kicsit megvonja a vállát, és elindul, de persze megvárja a fiút, ha már együtt sétálnak.* - Angol vagyok, London mellett születtem. Van vagy tíz unokatestvérem, ennek a nagyrésze idejár... Meg három testvérem, de abból csak kettő van az iskolában. Vagyis... Larissát is elég régen láttam.

Köszönöm a figyelmeztetést, tegnap megvolt az eltévedés.* mondja Emett, miközben akaratán kívűl mosolyog a gyönyörű lányra.* Arra sétálnánk, amerre Te akarod, közben mesélhetnél Magadról, honnan jöttél, családod, gyermekkorod. Egyébként, ha gondolod, ebédelhetnénk majd együtt, persze csak ha nem baj... *Valaki megint kinyitotta az ajtót, a szél már elállt, a napfény megcsillan Emett hófehér bőrén, a szellő lágyan belefúj a hajába.*

Vendég

- Jürgen? Jó kis neve van. *Kicsit felvonja a szemöldökét, miközben a kezét is megmossa a szökőkútban.* - Üdv, én Pereus vagyok. *Köszön a vadmacska is, biccentve egyet. A szemét nem veszi le a vadászgörényről, de nem látszik, hogy meg akarna támadni, vagy ilyesmi. Miért tenné? Felesleges. A fújással sem törődik, csak nyugodtan, félredöntött fejjel figyeli a másik állatot.* - Azért csak vigyázz, elég könnyű eltévedni. Nagy az iskola, a birtok meg még nagyobb. ~ És valahogy egyre nagyobb lesz. - Tudom, Per. ~ - Igazából csak sétáltam. Szeretem ezt a tornyot, jó belőle a kilátás, és szép a szökőkút. Merrefelé sétálnál? *Kissé félredönti a fejét, a kezeit zsebredugva, úgy pislog a fiúra.*

» Eramir Torony - Szoborterem
» Az eramir torony