Eramir Torony - Főterem, Tombolás Terme, Szoborterem

Vendég

First topic message reminder :

Főtorony

Arra, amerre a Nap kél, ott találod meg a büszke Eramir Tornyot. Ősi időket idéző, magas, karcsú, és merészen szökell az ég felé, mintha csak meg akarná tartani. A torony mögött apró barlang bejáratát, s hatalmas kéklő tavat látsz, ahová keskeny ösvények vezetnek. A torony körül tombol a természet, ezért nehéz is megtalálni, hiszen csak az avatottak találnak rá az ide vezető eldugott kis ösvényre. De ha már ide vezetett utad, lépj be a hatalmas, rácsos vaskapun, mely jöttödre kinyitja szárnyait. Az ajtó mögött lépcsősort találsz, s a falon végig híres varázslók s csatajelenetek sorakoznak.
A lépcső csak egy irányba vezet: fölfelé. Az utolsó lépcsőfordulóból már látni egy barna ajtót, mely első ránézésre semmit mondó, s a mellette őrt álló két óriási madár, kitárt szárnyaikkal talán rémisztőek is tűnhetnek, de hidd el, ha közénk tartozol, nem bántanak.
Belépve egy kellemes helységben találod magad, semmi nem árulja el a szak jellegzetességét, talán csak a viharmadár, mely az ajtóval szembeni sarokban látható.
Közvetlen a terem mértani közepén márványszökőkút áll, melyből mindig kristály tiszta víz folyik. Ha megszomjazol nyugodtan igyál belőle, ennél jobban semmi nem oltja a szomjad.
Ha a szökőkútról leveszed a szemed, és körbepillantasz, láthatod, hogy színes szőnyegek tarkítják a padlót, s mindenhol kis kerek asztalok, körülöttük négyesével kényelmes fotelek állnak, narancs- és kék huzatba vonva. A falakon képek lógnak és könyvespolcok. Minden polcon sok színes és persze érdekes könyvet találsz, kielégítheted kíváncsiságodat.
A mennyezet világítását mesterséges napfény adja, mely az éjszaka beköszöntével holdfényre és csillagokra változik.
Ha beljebb lépsz észrevehetsz még három ajtót, mely három másik terembe vezetnek át téged.
Ez a terem a főtársalgó, itt találkozhatsz a legtöbbet barátaiddal, itt tanulhatsz, s ismerheted meg közelebbről a szaktársaidat.

Tombolás terme

Ez van kiírva a bejárati nagy ajtótól jobb kézre eső első ajtóra. Ha belépsz fehér falakat látsz, s a falakon megannyi bekeretezett pergamen lóg. Mindegyik egy-egy már megtanított igézés, és minden amit tudni kell róla, hogy könnyebben gyakorolhass. Hogyha még alsóbb évfolyamos a diák, akkor a felsőbb vfolyam varázslatai helyén üres pergament lát. Itt csak néhány párnát találsz, amin helyet foglalhatsz. Az ajtóval szemben találod a terem egyetlen ablakát. Ez a terem mindig nyitva áll, a gyakorlásra vágyó Eramires diákoknak. Akár párbaj helyszíne is lehet, temrészetesen felügyelettel, hiszen van egy különleges tulajdonsága a teremnek. Akármennyit lehet püfölni, akárhogy lehet omlasztani, mikor a diák kilép az ajtón, az egész terem visszaáll az eredeti állapotára. Tehát, hogyha valaki éppen dühös, elkeseredett, akkor lövöldözhet, az egyik falnál van is néhány bábú, hogyha azokat óhajtja szétrobbantani. Add ki magadból a dühöt, gyakorolj, és legyél te a legerősebb Elemi mágus.

by Aurora Valanthe Mediaris

Szoborterem

Az elemi mágusok tornyában, a főteremből nyíló harmadik terem ad helyet, ennek a különleges helynek. Egy törpe kezek által megmunkált sziklaterem helyezkedik el a toronyban. Amint belépsz, nem a megszokott fáklyafénnyel találod szembe magad. A dombtetőről az apró sziklacsoportokon határolta kis területeken át kap fényt a hatalmas terem. Bűbáj vigyáz rá, hogy bár a fény bejut, a hideg vagy a meleg és az eső nem. 5 ilyen résen át kap fényt a szobrokat rejtő földalatti terem. A négy sarkán ill. egy nagyobb középen. Sötétszürke dolomitból faragták a teljes belső teret. A falakon régi csaták és mágusok képeinek vésetei láthatóak. A mennyezet többszörösen boltíves, karcsú ion oszlopok tartják meg a tetőszerkezetet. Ha jobban megnézed, a padlót milliárdnyi apró mozaik darabból rakták le, gondos törpe kezek munkája. A központi egységből, mely arany és fekete színben egy nagy iránytűt formáz, négy aranyszín vonal fut a falak fele, 4 térre osztva fel a padlót. A déli részt rubin piros kövekkel rakták le, a keletit citrin sárgával, az északi smaragdzölddel, a nyugatit zafírkékkel. Ahogy körbehordozod a tekinteted, láthatod, hogy a míves oszlopok között tünde kezek által faragott szobrok sorakoznak. Mindenki elszórtan, ki az egyik, ki a másik részlegben, esetleg a központi térben. Hogy egykor hova is tartozott, csak márvány talapzatának színe utalhat rá, hogy kék, vörös, okkersárga vagy zöld. Mögöttük a fal mentén mahagóni fából faragott polcok, rajtuk bőr és selyemkötéses könyvek, melyek a régmúlt híres elemistáiról vagy egykori istenekről szólnak, kiknek szobát most az elemisták eme földalatti terme őrzi. Az elválasztó vonalak mentén, az oszlopok között néhány faragott szék és asztal, aki olvasni vágyik ezekből a művekből. Azonban a terem csodája nem csak ebben áll. Ki tudja mikor, s minek sugallatára, olykor a legenda szerint a szobrok életre kelnek. Kemény kő vállaikat ropogtatva nagyot sóhajtanak, ha eljön az idejük, s ha épp téged találnak ott, biztos, hogy meghallgathatod életük történetét, s néhány jó tanáccsal is elláthatnak, különösen, ha épp a te elemedből éled valaki újjá. Azonban a varázs nem tart örökké. Mikor fordul egyet a szél, vagy fogyni kezd a hold, ki tudja, egyszeriben újra hideg szobrokká változnak, ott, ahol épp állnak, s csak várhatod, hogy legközelebb is rád mosolyog Fortuna, és újra beszélhetsz eggyel a régmúlt idők nagyjai közül, kiknek minden szava szinte kincs.

A park szobrai:
Zephürosz, a Nyugati Szél Istenének szobra
Héphaisztosz, a Kovács, tűz istene
Hermész, istenek hirnöke, hallotak követője, kereskedők, szolnokok, tolvajok védője
Apollón, költészet, nap, világosságm zene istene, Múzsák karának vezetője
Árész, Harc és hábórú istene
Démétér
Akhilleusz
Prométheusz, Görög Titán

//Folyamatos fejlesztés alatt//

Diák Hozzászólások száma : 67

*Furcsállkozik a kiejtésen és az akcentuson, de magában megrántja a vállát, nem foglalkozik vele.*
-Oh, én milyen kis illetlen vagyok! *Nevet. Úgy tűnik, mintha szórakozott lenne, de teljesen direkt csinálta. Szereti felhívni magára a figyelmet azzal, hogy "megjátszik" dolgokat.*
-Carry Ainshley Carson. A kiejtésben segítehetek. *Mosolyogva mondja, majd nem érti, a lány mit akar az újságjával.*
-Nem olyan újság. Ez azt jelenti, hogy hogy vagy, mi történt veled, hasonlók.
*A hanglejtése kissé unott, mint akit nem annyira érdekli ez a magyarázat, csak úgy mond valamit.*

Diák Hozzászólások száma : 280 Kaszt :

*Petia nagyban olvas amikor megérkezik egy szaktársa. Más nem is lehetne.*
-Sziá. Petia Ageniya vágyok. *Mutatkozik be kedvesen. Elrakja a könyvet. Nem érti, hogy a lány miért nem mutatkozott be neki. Még nem találkozott vele. Azért ez eléggé illetlen dolog.*
-Nincs újshágom. Neked tálán ván újságod *Kérdezi miközben fucsán néz a lányra. Nem érti ezt a miújságos kérdést, ez miatt is nézett rá olyan furcsán. Pito mielött a lány észrevette volna Petia zsebébe bújt.*

Diák Hozzászólások száma : 67

*Carry álmosan, kissé fájó fejjel lép be a Főterembe. Fáj mindene, de nem tudja mitől. Izomláz, térdfájás meg a többi, pedig nem szokott sportolni. Azonnal lehuppan az egyik székbe, mikor észreveszi Petiát.*
-Hello, leányka, mi újság?
*Kérdezi álmosan, majd eltekinget a szobán. Megmasszírozza kezeit, majd ül tovább és vár.*

Diák Hozzászólások száma : 280 Kaszt :

*Petia mint beavatott Eramires lépked a lépcsőn. Egy narancssárga felső és egy farmer van rajta. A kis kobold vállán ott ül a kis daimon Pito. A lányka meghajol a két madár elött majd belép a csodás terembe. Rögtön az egyik fotelt rohamozza meg. Kicsit elfáradt mire ide ért. Haja két copfban van. Elővesz egy könyvet és azt kezdi el olvasgatni. Tegnap ilyenkor már aludt. Egész héten beteg volt ezért nem lépett ki. Orvoshoz sem ment mert nagynénikéja küldött neki pár gyógyfüvet. Még mindig olvassa a könyvet ami most kisseb és vékonyabb.*

-Igen én is remélem,mindenképp. Szia!Neked is * köszön el a fiú a lánytól, még nézi egy darabig,aztán megfordul és kinéz a csillagos fekete égre ... Nem is érzékeli az idő múlását,de erőt vesz magán és elindul ő is lefeküdni.

*A kobold lányka hallgatja a fiú szavait, mindet, majd halkan sóhajt.*
- Értem... Én ha rá nézek mindig a családomra gondolok.. Legalábbis legtöbbször. Mindig az vetül a szemem elé, amire a legjobban vágyom. *Mondja a lány, egészen őszintén. Hát igen, ő legtöbbször őszinte teremtés. *
- Sajnálom Ivor, de nekem mennem kell. Majd remélem még összefutunk! Remélem jobb kedvre derülsz! Örülök, hogy találkoztunk és jó éjt! *Mondja a lány, azzal vág egy hátra arcot. Jobban mondva inkább teleporthoz folyamodik, és kimondja szépen, hogy Hiúz háló, mivel tíz óra már elmúlt és ilyenkor nem szabad kint lenniük. Közben azért párszor vissza pillant, de szépen eltűnik. *

*Igen Ivor tisztában volt vele hogy mesélt már elhunyt szüleiről. De persze a nagymamája még ott volt neki,de ő elfoglalt asszony , ráadásul bujdosnia kell, ezt igazán nem kötheti a lány orrára.
- Igen tudom,hogy hazamehetnék,de nincs sok értelme... talán már üres a kastély ahol laktunk,nem tudom, nagyi nem írt erről a levelében. * mondja a fiú,persze gyengének tűnhet,de nem tudja tűrtösztetni érzéseit, ugyan hogy tehetné, mennyi minden baj történt vele eddig.
-A Hold sokat jelent nekem, pontosan nem tudnám megfogalmazni,de szoros a kapcsolat köztünk, és hogy mit látok benne... talán egy jövőképet ami jobb lehet a múltamnál,de ez ábránd csupán....

*Sajnos a fiúnak csalódnia kell, ugyanis a koboldka fülei pontosan hallják a szavakat, hisz valamivel jobb füle van, mint az embereknek, de sokkal rosszabb mint a tündéknek, hisz azok sokkal nemesebb lények... Legalábbis úgy tartják. *
- Jajj... Értem... Már mesélted, hogy a szüleid meghaltak. Mondtad azt is, hogy levelezel a nagymamáddal. Nagyon hiányozhat... Amúgy, végülis a tanításnak mostmár vége, és csak januárban lesznek újra órák. Szerintem ha jelentkezel a szakvezetőnknél, akkor haza utazhatsz egy időre. Azt hiszem... Jajj, most úgy megölelnélek. *Csúszik ki a kobold lányka száján, de azonnal vissza is szívná. Csak azért mondta ki, mert hirtelen a fiú olyan kis érzékenynek tűnt... A kobold lányon is látszik, hogy neki is hiányzik a családja, csak neki a szülei és a húga... Neki a nagyszülei nem élnek már. Most igazán idevágna a Hold kérdés... Hogy mit is lát, ha a Holdra pillant. Hisza akobold lányka a caládját látja. De ez fájdalmas lenne a fiú számára... Biztosan az lenne, hisz neki már nincsenek szülei. *
- Merre is lakik a nagyammád? *Kérdezi, hogy ne legyen csend semmiképpen se. Reménykedik, hogy tudott valami használhatóval szolgálni a fiúnak. A kobold lányka nem nagyon megy haza a szünetben, pedig ő egy kicsit elvágyna a Nezabarból... Világot látna, hisz még sehol sem járt. *

* Igen valóban elgondolkoztatják a szavak amik a lány szájából hangoznak el, lehet jobb lenne elmondani..
- Igazából elmondhatom,bár nem tudom mennyire lesz érthető a dolog,nem sok embernek mesélek erről a dologról.
A szüleim már régebben meghaltak ugye, és a nagyim sincs közel, mellesleg nem is ér rá,rajta kívűl senkim sincs, és közelednek az ünnepek...
Nem vagyok éppen a topon, valahogy változtak a dolgaim egy ideje...* mondja és a végét olyan halkan,hogy csodálkozna ha a lány hallotta volna.

*A kobold lány hallgatja a fiú szavait, ám gyorsan megrázza a fejét.*
- Nem kell a jókedved mutatni, hogyha valójában nem vagy az. Az olyan.. Hamis lenne. Akkor inkább beszéljünk olyan dologról, ami bánt téged, hátha megbékélsz, vagy nem tudom... Amúgy veelm nem túl sok midnen történt. Maximum annak örülök, hogy mostanában összefutottam régi ismerősökkel is, akiket már nagyon rég nem láttam, és hiányoztak is. Téged sem láttalak ám egy ideje... És kiváncsi vagyok, hogy mi történt veled, de hogyha ennyire nem akarod elmondani... *Mondja a lány ráhagyva, és felfveti inkább a tegnapi kérdését, amit Toomasnak tett fel.. Hisz itt van felettük a ragyogó hold és a csillagok...*
- Mondd, te mit látsz, mikor a Holdra nézel?

* A fiú látja hogy Rosetta furcsálja a viselkedését,de sajnos nem tud mit kezdeni ezzel.
-Ne haragudj tényleg nem vagyok túl jól,de sebaj igyekszem nem mutatni. * majd egy halovány félmosollyal nyugtázza döntését.
- Semmi baj,egy kis víztől nem lesz semmi bajom. Mesélj történt valami veled az elmúlt időben aminek örültél vagy valami ? Mesélj szívesen hallgatlak... * mondja Ivor.
Ő is szétnéz a toronyban nemsokat lát azonban,legalábbis nem vesz észre semmit. Azt viszont igen hogy elég késő van.

*A kobold lány igazán meglepődik, hogy újra azt a kis furcsa hangszínt hallja... És mégis a fiú nem éppen magyarázza meg a dolgot. A kobold lány igazán furcsán tekinget a fiúra, de nem tudja, hogy hogyan fogalmazza meg.*
- Olyan... Olyan fura vagy.. Olyan semmilyen. Biztosan van valami baj! Sajnálom, hogy lefröccsköltelek, ha jól látom nem vagy a legjobb kedvedben... Tényleg bocsi. *Mondja gyorsana kobold lányka és ártatlanul pillog továbbra is a fiúra. Nem tudja, hogy mi lehet, és amíg meg nem tudja, nem tud mit kezdeni a fiúval. Közben a lányka az egyik képre tekint a falon, a vele szemben levőn. Egy lángot szimbolizáló kép.. Nem valami meglepő az Elemek tanoncai között, hogy ilyen van a falon, a kobold lány még is vaalhoogy elbambul a kép felé.*

-KÖszönöm vagyogatok,nincs semmi baj ... *hazudja a fiú nem hiszi,hogy ezt a dolgot bárkinek tudnia kéne,bár szívesen elmondaná valakinek,de még nem érzi úgy,hogy itt az ideje.
-Jajj.. *hangzik a "válasz" amikor a vízcseppek elérik,nem szerzett ezzel örömet Rosetta, de per pillanat Ivor nem kívánja viszonozni a kedvességet,így inkább csöndben várja hátha valami történik.

*A kobold lány füle megrebben, mikor hallja, hogy valaki közeledik. A hangja azonnal elhal, inkább csak hallgatózik, hogy ki közeledik a lépcsők felől. Azonnal odakapja a fejét és felvonja a szemöldökét, ahogy megjelenik Oleg. *
- Hm, Hello! *Köszöna fiúnak, akit igazán rég látott, így a csillogó szemei vmég csillogóbban... Fellelkesült jócskán. *
- Köszönöm jól vagyok. És te? Olyan furcsa a hangod! Mesélj! *Kérleli a kobold lányka a fiút, hogy megtudja mi volt az a furcsa hangszín, amit hallott az imént. Közben ádázul belelógatja a mancsát a vézbe és egy gonoszkás pipllanatban lefröcsköli a fiút. Gyorsan elugrik ő maga a víztől, hogy eszébese jusson Olegnek visszaadni.*
- Bocsánat, bocsánat, csak annyira kézen fekvő volt, itt volt aza víz és hát.. Annyira csábító volt! *Mondja gyorsana lány és ártatlan szemekkel pillog a fiúra tovább. LEhet, hogy most rosszat csinált ezzel?*

*Ivor sétál felfelé a toronyba régen járt erre felé, egyáltalán nem is emberek közelében. Szemei nem izzottak,betegesek,vizenyősek és ráadásul szomorúak voltak. Titok, hogy miért ,de meg-meg állt szinte minden lépcsőfok után. Kedvenc zeneszámát dúdolta magában. Későre járhatott már az idő. MIkor felért látta ,hogy egy rég nem látott ismerős áll a szökökútnál. Odalépett hát hozzá és udvariasan köszönt,bár hangjában ott csengett a keserűség.
-Szia! HOgy vagy ? Rég láttalak. * mondta majd nekitámaszkodott a kútnak.

*Egy kobold lány lépcsőzik fel szépen a fokokon ugrándozva, miközben néhányat köhög is. Lehet tegnap túl sokat volt kint, de azért annyira nem látszik meg rajta. Arca picit piros, szemei élénken csillognak. De nem olyan vészes. Egy egyszerű zöld pólót visel és rajta egy fekete pulóvert, s egy sötét farmer van még rajta. Egyedül lépeget, és ahogy beér a főterembe azonnal odaugrándozik a szökőkúthoz, hisz az a kedvenc helye. Fölötte csillognaka csillagok és a hold. Gyönyörű látvány, de a tekintetét inkább a szökőkút ragadja el. Kicsiny kacsóját beleereszti a vízbe, és kicsit bele is fröcskölget. De azért nem locsol ki egy csepp vizet sem.*
- Ajj, igazán jöhetne vaalki.. Gyönyörű, meg minden, de nem egyedül... *Mondja a lányka, majd halkan dúdolászik, finom, gyönyörű kis hangján.*

Vendég

Főtorony

Arra, amerre a Nap kél, ott találod meg a büszke Eramir Tornyot. Ősi időket idéző, magas, karcsú, és merészen szökell az ég felé, mintha csak meg akarná tartani. A torony mögött apró barlang bejáratát, s hatalmas kéklő tavat látsz, ahová keskeny ösvények vezetnek. A torony körül tombol a természet, ezért nehéz is megtalálni, hiszen csak az avatottak találnak rá az ide vezető eldugott kis ösvényre. De ha már ide vezetett utad, lépj be a hatalmas, rácsos vaskapun, mely jöttödre kinyitja szárnyait. Az ajtó mögött lépcsősort találsz, s a falon végig híres varázslók s csatajelenetek sorakoznak.
A lépcső csak egy irányba vezet: fölfelé. Az utolsó lépcsőfordulóból már látni egy barna ajtót, mely első ránézésre semmit mondó, s a mellette őrt álló két óriási madár, kitárt szárnyaikkal talán rémisztőek is tűnhetnek, de hidd el, ha közénk tartozol, nem bántanak.
Belépve egy kellemes helységben találod magad, semmi nem árulja el a szak jellegzetességét, talán csak a viharmadár, mely az ajtóval szembeni sarokban látható.
Közvetlen a terem mértani közepén márványszökőkút áll, melyből mindig kristály tiszta víz folyik. Ha megszomjazol nyugodtan igyál belőle, ennél jobban semmi nem oltja a szomjad.
Ha a szökőkútról leveszed a szemed, és körbepillantasz, láthatod, hogy színes szőnyegek tarkítják a padlót, s mindenhol kis kerek asztalok, körülöttük négyesével kényelmes fotelek állnak, narancs- és kék huzatba vonva. A falakon képek lógnak és könyvespolcok. Minden polcon sok színes és persze érdekes könyvet találsz, kielégítheted kíváncsiságodat.
A mennyezet világítását mesterséges napfény adja, mely az éjszaka beköszöntével holdfényre és csillagokra változik.
Ha beljebb lépsz észrevehetsz még három ajtót, mely három másik terembe vezetnek át téged.
Ez a terem a főtársalgó, itt találkozhatsz a legtöbbet barátaiddal, itt tanulhatsz, s ismerheted meg közelebbről a szaktársaidat.

Tombolás terme

Ez van kiírva a bejárati nagy ajtótól jobb kézre eső első ajtóra. Ha belépsz fehér falakat látsz, s a falakon megannyi bekeretezett pergamen lóg. Mindegyik egy-egy már megtanított igézés, és minden amit tudni kell róla, hogy könnyebben gyakorolhass. Hogyha még alsóbb évfolyamos a diák, akkor a felsőbb vfolyam varázslatai helyén üres pergament lát. Itt csak néhány párnát találsz, amin helyet foglalhatsz. Az ajtóval szemben találod a terem egyetlen ablakát. Ez a terem mindig nyitva áll, a gyakorlásra vágyó Eramires diákoknak. Akár párbaj helyszíne is lehet, temrészetesen felügyelettel, hiszen van egy különleges tulajdonsága a teremnek. Akármennyit lehet püfölni, akárhogy lehet omlasztani, mikor a diák kilép az ajtón, az egész terem visszaáll az eredeti állapotára. Tehát, hogyha valaki éppen dühös, elkeseredett, akkor lövöldözhet, az egyik falnál van is néhány bábú, hogyha azokat óhajtja szétrobbantani. Add ki magadból a dühöt, gyakorolj, és legyél te a legerősebb Elemi mágus.

by Aurora Valanthe Mediaris

Szoborterem

Az elemi mágusok tornyában, a főteremből nyíló harmadik terem ad helyet, ennek a különleges helynek. Egy törpe kezek által megmunkált sziklaterem helyezkedik el a toronyban. Amint belépsz, nem a megszokott fáklyafénnyel találod szembe magad. A dombtetőről az apró sziklacsoportokon határolta kis területeken át kap fényt a hatalmas terem. Bűbáj vigyáz rá, hogy bár a fény bejut, a hideg vagy a meleg és az eső nem. 5 ilyen résen át kap fényt a szobrokat rejtő földalatti terem. A négy sarkán ill. egy nagyobb középen. Sötétszürke dolomitból faragták a teljes belső teret. A falakon régi csaták és mágusok képeinek vésetei láthatóak. A mennyezet többszörösen boltíves, karcsú ion oszlopok tartják meg a tetőszerkezetet. Ha jobban megnézed, a padlót milliárdnyi apró mozaik darabból rakták le, gondos törpe kezek munkája. A központi egységből, mely arany és fekete színben egy nagy iránytűt formáz, négy aranyszín vonal fut a falak fele, 4 térre osztva fel a padlót. A déli részt rubin piros kövekkel rakták le, a keletit citrin sárgával, az északi smaragdzölddel, a nyugatit zafírkékkel. Ahogy körbehordozod a tekinteted, láthatod, hogy a míves oszlopok között tünde kezek által faragott szobrok sorakoznak. Mindenki elszórtan, ki az egyik, ki a másik részlegben, esetleg a központi térben. Hogy egykor hova is tartozott, csak márvány talapzatának színe utalhat rá, hogy kék, vörös, okkersárga vagy zöld. Mögöttük a fal mentén mahagóni fából faragott polcok, rajtuk bőr és selyemkötéses könyvek, melyek a régmúlt híres elemistáiról vagy egykori istenekről szólnak, kiknek szobát most az elemisták eme földalatti terme őrzi. Az elválasztó vonalak mentén, az oszlopok között néhány faragott szék és asztal, aki olvasni vágyik ezekből a művekből. Azonban a terem csodája nem csak ebben áll. Ki tudja mikor, s minek sugallatára, olykor a legenda szerint a szobrok életre kelnek. Kemény kő vállaikat ropogtatva nagyot sóhajtanak, ha eljön az idejük, s ha épp téged találnak ott, biztos, hogy meghallgathatod életük történetét, s néhány jó tanáccsal is elláthatnak, különösen, ha épp a te elemedből éled valaki újjá. Azonban a varázs nem tart örökké. Mikor fordul egyet a szél, vagy fogyni kezd a hold, ki tudja, egyszeriben újra hideg szobrokká változnak, ott, ahol épp állnak, s csak várhatod, hogy legközelebb is rád mosolyog Fortuna, és újra beszélhetsz eggyel a régmúlt idők nagyjai közül, kiknek minden szava szinte kincs.

A park szobrai:
Zephürosz, a Nyugati Szél Istenének szobra
Héphaisztosz, a Kovács, tűz istene
Hermész, istenek hirnöke, hallotak követője, kereskedők, szolnokok, tolvajok védője
Apollón, költészet, nap, világosságm zene istene, Múzsák karának vezetője
Árész, Harc és hábórú istene
Démétér
Akhilleusz
Prométheusz, Görög Titán

//Folyamatos fejlesztés alatt//

» Eramir Torony - Szoborterem
» Az eramir torony