Eramir Torony - Főterem, Tombolás Terme, Szoborterem

Vendég

First topic message reminder :

Főtorony

Arra, amerre a Nap kél, ott találod meg a büszke Eramir Tornyot. Ősi időket idéző, magas, karcsú, és merészen szökell az ég felé, mintha csak meg akarná tartani. A torony mögött apró barlang bejáratát, s hatalmas kéklő tavat látsz, ahová keskeny ösvények vezetnek. A torony körül tombol a természet, ezért nehéz is megtalálni, hiszen csak az avatottak találnak rá az ide vezető eldugott kis ösvényre. De ha már ide vezetett utad, lépj be a hatalmas, rácsos vaskapun, mely jöttödre kinyitja szárnyait. Az ajtó mögött lépcsősort találsz, s a falon végig híres varázslók s csatajelenetek sorakoznak.
A lépcső csak egy irányba vezet: fölfelé. Az utolsó lépcsőfordulóból már látni egy barna ajtót, mely első ránézésre semmit mondó, s a mellette őrt álló két óriási madár, kitárt szárnyaikkal talán rémisztőek is tűnhetnek, de hidd el, ha közénk tartozol, nem bántanak.
Belépve egy kellemes helységben találod magad, semmi nem árulja el a szak jellegzetességét, talán csak a viharmadár, mely az ajtóval szembeni sarokban látható.
Közvetlen a terem mértani közepén márványszökőkút áll, melyből mindig kristály tiszta víz folyik. Ha megszomjazol nyugodtan igyál belőle, ennél jobban semmi nem oltja a szomjad.
Ha a szökőkútról leveszed a szemed, és körbepillantasz, láthatod, hogy színes szőnyegek tarkítják a padlót, s mindenhol kis kerek asztalok, körülöttük négyesével kényelmes fotelek állnak, narancs- és kék huzatba vonva. A falakon képek lógnak és könyvespolcok. Minden polcon sok színes és persze érdekes könyvet találsz, kielégítheted kíváncsiságodat.
A mennyezet világítását mesterséges napfény adja, mely az éjszaka beköszöntével holdfényre és csillagokra változik.
Ha beljebb lépsz észrevehetsz még három ajtót, mely három másik terembe vezetnek át téged.
Ez a terem a főtársalgó, itt találkozhatsz a legtöbbet barátaiddal, itt tanulhatsz, s ismerheted meg közelebbről a szaktársaidat.

Tombolás terme

Ez van kiírva a bejárati nagy ajtótól jobb kézre eső első ajtóra. Ha belépsz fehér falakat látsz, s a falakon megannyi bekeretezett pergamen lóg. Mindegyik egy-egy már megtanított igézés, és minden amit tudni kell róla, hogy könnyebben gyakorolhass. Hogyha még alsóbb évfolyamos a diák, akkor a felsőbb vfolyam varázslatai helyén üres pergament lát. Itt csak néhány párnát találsz, amin helyet foglalhatsz. Az ajtóval szemben találod a terem egyetlen ablakát. Ez a terem mindig nyitva áll, a gyakorlásra vágyó Eramires diákoknak. Akár párbaj helyszíne is lehet, temrészetesen felügyelettel, hiszen van egy különleges tulajdonsága a teremnek. Akármennyit lehet püfölni, akárhogy lehet omlasztani, mikor a diák kilép az ajtón, az egész terem visszaáll az eredeti állapotára. Tehát, hogyha valaki éppen dühös, elkeseredett, akkor lövöldözhet, az egyik falnál van is néhány bábú, hogyha azokat óhajtja szétrobbantani. Add ki magadból a dühöt, gyakorolj, és legyél te a legerősebb Elemi mágus.

by Aurora Valanthe Mediaris

Szoborterem

Az elemi mágusok tornyában, a főteremből nyíló harmadik terem ad helyet, ennek a különleges helynek. Egy törpe kezek által megmunkált sziklaterem helyezkedik el a toronyban. Amint belépsz, nem a megszokott fáklyafénnyel találod szembe magad. A dombtetőről az apró sziklacsoportokon határolta kis területeken át kap fényt a hatalmas terem. Bűbáj vigyáz rá, hogy bár a fény bejut, a hideg vagy a meleg és az eső nem. 5 ilyen résen át kap fényt a szobrokat rejtő földalatti terem. A négy sarkán ill. egy nagyobb középen. Sötétszürke dolomitból faragták a teljes belső teret. A falakon régi csaták és mágusok képeinek vésetei láthatóak. A mennyezet többszörösen boltíves, karcsú ion oszlopok tartják meg a tetőszerkezetet. Ha jobban megnézed, a padlót milliárdnyi apró mozaik darabból rakták le, gondos törpe kezek munkája. A központi egységből, mely arany és fekete színben egy nagy iránytűt formáz, négy aranyszín vonal fut a falak fele, 4 térre osztva fel a padlót. A déli részt rubin piros kövekkel rakták le, a keletit citrin sárgával, az északi smaragdzölddel, a nyugatit zafírkékkel. Ahogy körbehordozod a tekinteted, láthatod, hogy a míves oszlopok között tünde kezek által faragott szobrok sorakoznak. Mindenki elszórtan, ki az egyik, ki a másik részlegben, esetleg a központi térben. Hogy egykor hova is tartozott, csak márvány talapzatának színe utalhat rá, hogy kék, vörös, okkersárga vagy zöld. Mögöttük a fal mentén mahagóni fából faragott polcok, rajtuk bőr és selyemkötéses könyvek, melyek a régmúlt híres elemistáiról vagy egykori istenekről szólnak, kiknek szobát most az elemisták eme földalatti terme őrzi. Az elválasztó vonalak mentén, az oszlopok között néhány faragott szék és asztal, aki olvasni vágyik ezekből a művekből. Azonban a terem csodája nem csak ebben áll. Ki tudja mikor, s minek sugallatára, olykor a legenda szerint a szobrok életre kelnek. Kemény kő vállaikat ropogtatva nagyot sóhajtanak, ha eljön az idejük, s ha épp téged találnak ott, biztos, hogy meghallgathatod életük történetét, s néhány jó tanáccsal is elláthatnak, különösen, ha épp a te elemedből éled valaki újjá. Azonban a varázs nem tart örökké. Mikor fordul egyet a szél, vagy fogyni kezd a hold, ki tudja, egyszeriben újra hideg szobrokká változnak, ott, ahol épp állnak, s csak várhatod, hogy legközelebb is rád mosolyog Fortuna, és újra beszélhetsz eggyel a régmúlt idők nagyjai közül, kiknek minden szava szinte kincs.

A park szobrai:
Zephürosz, a Nyugati Szél Istenének szobra
Héphaisztosz, a Kovács, tűz istene
Hermész, istenek hirnöke, hallotak követője, kereskedők, szolnokok, tolvajok védője
Apollón, költészet, nap, világosságm zene istene, Múzsák karának vezetője
Árész, Harc és hábórú istene
Démétér
Akhilleusz
Prométheusz, Görög Titán

//Folyamatos fejlesztés alatt//

*Csodálatos, még karácsonyi ajándékot is kap. Hát erre valahogy tényleg nem számított, de kellemesen csalódott. Egyenlőre még csak üldögél a székben, és majd ha már a tömeg eloszlik a fa alól, akkor ő maga is odasétál, és az egyik csomagot kézbe veszi.Visszaül a helyére, és leteszi magam mellé a csomagocskát is. Óvatosan bontja ki és figyeli meg, hogy mi mindent rejt a színes csomagolóanyag. Egyenlőre a dobozban hagy mindent, és leteszi maga mellé* - Nagyon szépen köszönöm *mondja Úrnője felé pillantva, majd kézbe vesz egy csésze teát, mely kellemes alma illatot áraszt magából, és kortyol egyet a forró nedűből, majd újfent Úrnője felé pillant, aki az angyalkát figyeli a fa tetején. Még mindig nem szólal meg, nem is tudna mit mondani*

-Nem leszel útban. Szívesen látunk.*Mondja Bellának. Amalia oda megy és kibontja az ajándékát. Egy biztos a kesztyűje piros lesz. Táskájából előhúz egy piros dobozt zöld masnival. A szakvezetőjéhez lépked.*
- Boldog Karácsonyt Úrnő. *Adja át az ajándékot. Ha szakvezetője kinyitja akkor egy jégmadarat pillant meg egy hó gömbben. De ez nem akármilyen hógömb. Ha szeretne üzenetet küldeni valakinek csak leírja egy papírra a gömb alá teszi és már el is küldte. Az Eramires lány kezén már ott is van a kesztyű ami már piros is. A daimon mintha táncolna a zenére ami megy. Amalia pedig dúdolja a dalt.*

*A fiú hallgatja az utolsó szavakat, majd kicsikét nagyon zavarba jön. Hisz nem tud olvasni. Hogy is tudna? Hisz nem is lát... Mikor meghall egy ismerős, nagyon ismerős hangot, azonnal az "alak" felé fordul, és néhány lépéssel közelebb lép hozzá.*
- Laura?...*Kérdez rá, a lány felé nézve, ám a tekintete mint mindig most sem mozdul. Pedig olyan szívesen körbenézne a világon... Annyira szívesen látna mindent újra, színesen, színesebben, mint valaha.*
- Boldog... Elő karácsonyt! *Mondja a fiú finoman, majd látszik az arcán, hogy kínlódik a kérdéssel.* - Bocsáss meg, de... Tudnál segíteni nekem az ajándékomban? Nem nagyon tudom, hogy melyik lehet az, hisz tudod. *Mondja a láynnak zavartan a fiú, és kicsit elhúzza a száját. Neki nem lesz valami különleges ajándék a színváltó saka, meg kesztű, vagy mi a szösz, de hasznos, az tuti. A többieknek biztosan tetszeni fog. Na de először inkább meg kéne találnia, és erre csak Laurát kérheti, hisz a többieket olyannyira még nem ismeri. *

*Hirtelen nem tud betellni az ünnep szépségével, csak mosolyog mindenkire. Agusta bejelenti az ajándékozást, de ő most nem ugrik egyből. Készít magának egy csipkebogyós teát, és mikor már a szaktársak nagy része elvette a saját csomagját, ő is odafárad. Leguggol, és szépen, vigyázva a csomagolásra kibontja az ajándékát.*
~ Egy pálcatörlő kendő, egy sapka... Meg egy kesztyű. Dejó! ~ *Elmosolyodik, és felpróbálja a kesztyűt. Az most kékre vált. Hirtelen nem tud mire gondolni a fiú, meg is szeppen.* ~ Zöld. ~ *És zölddé válik a ruhadarab. Ekkor már fellelkesül a tudás hatalmára, és leveszi. Agustára pillant.* - Nagyon szépen köszönöm. *Mosolyog, aztán a maga kis csomagját otthagyva a fa alatt, visszaül a teájához. Hogy miért hagyta ott? Náluk bizony így szokás, hogy ott hagyják. Ilyenkor töltődik fel az ünnep szellemével az ajándék, és szolgáltat örök emléket arra a karácsonyra, amikor gazdája megkapta. Úgyhogy az most ott marad, Quarion pedig boldogan mosolyogva teázik...*

*Quarion biccentésére nem tud reagálni... Nem tud kiigazodni a fiún... Na de hagyjuk ezt az ügyet, és térjünk vissza Agusta megjelenéséhez. Nézi a nőt, és gondolatban már rá is szerkesztette a fehér, tollas szárnyakat. Bizony a lány és daimonja szerint is olyan mint egy angyal.*
-Boldog Karácsonyt Úrnő. *Mondja kicsit késve, és kedvesen mosolyog a nőre, aki kicsit hasonlít az anyukájára... Az annyira hiányzó anyukájára, akivel minden klarácsonyt együtt töltött. Az ajándék hallatára, sem lesz izgatottabb. Csak áll ott, és nézi a nőt, aki közben leül teázni. Lehet, hogy Agustát zavarni kezdi, és rászól... De akkor is... Minnél tovább nézi, annál több hasonlóságot vél látni közte, és az édesanyja között.*

Vendég

- köszönöm mindenkinek. Most hogy valamennyien együtt vagyunk, engedjék meg, hogy odaadjam önöknek a karácsonyi ajándékot. A fa alatt mindenki megtalálja a névre szóló csomagot* persze a csomagban ugyan az van mindenkinek, egy pálcatisztító aranyszínű kendő, egy pár meleg kesztyű, ami olyan színt ölt fel, amit épp gazdája kíván, és egy sapka. Ő maga leül, és néhány intésére teáscsészék bukkannak elő, több féle teával. Míg a diákok a fához sietnek, ő a kis angyalkadíszt csodálja, miközben fahéjjas-almás teát kortyolgat*

Vendég

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket. *Mikor belépett, akkor még nem jutott ez az eszébe. Miután kellemes ünnepeket kíván megjelenik Agusta, aki tőle szokatlanul ki van öltözve. A háttérben megszólal a a zene, és Gavril lassan átérzi az ünnepi hangulatot.*
~Mennyire kellemes lett így torony.~
Mennyivel szebb így a torony, mint amikor nincs feldíszítve. Sokkal barátságosabb, mint általában.

*Egy fiú itt volt, minden percben, ám a látványt igazán nem tudja élvezni.hallgatja a szakvezetője beszédét, szépen nekidőlve a falnak, tekintetével a semmibe meredve. Egészen egyedül áll, elkülönülve az összes többi diáktól. Mivel hőfoltokat lát, így nem olyan nehéz neki elképzelni, hogy mi is történik.. Meg persze az illatok, és a hangok is segítenek. Egész addig, míg meg nem szólal a zene, ő csak árván áll egyedül, komor arccal. A hangok hallatán kicsit elmosolyodik, egész halványan, most sem látszik olyan eltúlzott érzelem rajta. Csak kis kevéske.... Van olyan eramiros, akit még nem ismer a teremben, de inkább csak némán áll, hallgatva a zenét, s nem szól senkihez. Jó neki egyelőre egyedül, és a sok alak közül úgy se tudja így most megállapítani, hogy ki kicsoda. Majd csak elválik minden alak, és "megvilágosul"*
~ Karácsony... Milyen szép ünnep, de nálunk ez is olyan... Rideg volt, mindig is... ~

*Hallgatja Amalia ötletét* - Köszönöm, de igazán nem szeretnék senki terhére lenni *mondja mosolyogva, tavaly is ez volt, csak akkor kedvese erősködött, hogy menjen el hozzájuk. Épp elgondolkozik, mikor egy koszorú körvonalai látszódnak, és az Úrnője is megjelenik* - Jó napot, és Kellemes Ünnepeket *köszönti a nőt, majd hallgatja amit mond* ~Olyan mint egy angyal~ *jegyzi meg halkan a lány, a daimón pedig csak bólint. Nem is igazán mond semmit, úgy tűnik most mindenki csendben figyel*

*Laura lép be Gavril után, akinek biccent, de nem illeti különösebb reakcióval. Hallgatja, ahogy a többiek beszélgetnek, aztán pislákoló fény gyúl a magasban, és hófehér ruhában földre száll az angyal, Agusta személyében. Rápillant.* ~ Így sokkal kedvesebbnek látszik, mint amúgy. ~ *Mondja teljes és kedves őszinteséggel, és elmosolyodik. Minden bizonnyal ma este ez a mosoly már nem tűnik el a fiú arcáról. A fiú egész arcában máshogy néz ki most, ilyen kis csibészes boldogságban. Felkel, és köpenyéből előhorgászik egy kis valamit. A karácsonyfához sétál, és tenyeréből előveszi a mütyűrt. Egy jó látható helyre, egy kiálló tűlevelű ágra aggatja a díszt, és hátrébb lép.* - Kellemes Ünnepeket, Úrnőm.
*A dísz egy kis ezüstösfehér angyal, ami kedves, megnyugtató fényben izzik halványan. (Tessék elképzelni Arwen nyakláncát teljes fényében.) Miután ezzel megvan, visszaül a helyére, és beszáll a beszélgetésbe.* ~ Nightwish...? Helyes. ~

*Amalia végig hallgatja a válaszaikat. *
-Szia Laura. Gavril. Kellemes ünnepeket nektek is. *Kicsit furcsállja, hogy kézen fogva jönnek de próbál nem törődni vele.*
-Bella! Mi lenne ha nálunk töltenéd a karácsonyt? Anyu és dadus egyedül vannak. Örülnék ha velünk lenne még valaki. *Mire ezt elmondta meg érkezett szakvezetője is.*
-Jó napot Úrnő. Kellemes ünnepeket. *Most fel áll. Így hallgatja Villyivel együtt azt amit szakvezetője mond.* ~Milyen szép ruhában jött. Igen csoda szép.~ * A daimon sapkájának bojtja a szemébe lóg. Akik figyelnek most veszik észre Amalian a piros cipőt is. Ez a lány mindenre képes csak, hogy teljesen karácsonyi hangulatban legyen ő maga is.*

Vendég

*Kissé besötétedik, és elhal a szám. Aztán egy világító fénypont jelenik meg, majd egyre nagyobb lesz. egy szép, Agusta által saját maga készített adventi koszorú lebeg az egyik üres asztal felé.
Eramir Torony - Főterem, Tombolás Terme, Szoborterem - Page 33 2

Eramir Torony - Főterem, Tombolás Terme, Szoborterem - Page 33 2

Közben a fény is megvilágítja a nőt, aki igen különös ruhában látható. Hófehér, magassarkú csizmát visel, térdig érő fehér szoknyát, mely kissé ezüstösen csillan a gyertyafényben, de csak épp hogy elegánsan. A szoknya aljáig és ugyan olyan színű fehér blézere is. Alatta meggypiros, egyszerű blúzt visel. Arca ki van festve, meglepő módon, s kissé erősebben az átlagosnál. Szeme eddig nem látott csillogással csillog. Hosszú haját hullámokba rendezte, melyek kecsesen omlanak vállán át a hátára.*
-Köszöntök mindenkit a mai napon! Örülök hogy eleget tettek a meghívásomnak. Úgy gondoltam, jobb ha most találkozunk még utoljára, ha már nem sokára úgy is többen Önök közül haza mennek. Engedjék meg hogy kellemekben gazdag karácsonyt kívánjak Önöknek!* S mikor ezt mondta, a koszorú is leért z asztalra, s egy szám kezd el szólni a háttérben. Addig ő nem szól semmit, csak áll a fa mellett, mint a a hó megtestesült angyala*
https://www.youtube.com/watch?v=u_ocVcm76Ys

*Laura érkezik meg Gavrillal. Egyik lábára sántikálva állít be a terembem, amiből csak úgy árad a karácsonyi hangulat. A lányt máris elönti az a bizonyos meleg érzés, amit csak a karácsony tud előidézni benne. Gyorsan körbenéz, és mindenkire rámosolyog. De Quarionnal még mindíg van egy kis baja... *
-Sziasztok! *Fél lábon támaszkodik, amíg nincs ott a fiú.*

*Kisvártatva megjelenik Amalia is.* - Szia Neked is. *Leül ő is az asztalhoz, valahova szembe Amaliával, és ő is Kellemes Ünnepeket kíván, mégha csak jóval előre is. Ő is egy kicsit kitűnik a tömegből. Leveszi magáról köpenyét, és maga mögé teszi. Rajta egy világoskék, meglepően könnyed és lenge dísztünde ruha van. Egészen furcsának tűnik ebben, hiszen odakint hideg van. De erre való a köpeny. Kicsit szorong ebben, ha megbámulják, nem szereti, ha nézik. De ma, mivel ilyen ünnep van, megpróbálja magát ellazítani, és kedves, mosolygós kedvében lesz. Ez talán arcán is látszik, hiszen most nincs rajta a fagyott szem, és arcvonásai is lágyabbak.
Ekkor felcsendül a halk háttérzene, és könnyebb lesz az ellazulás is. A fenyő illata frissességgel, és családi érzéssel tölti meg a levegőt.*
- Én majd 25-én megyek haza. 24-én itt leszek, talán lesz még valaki, akivel tudok ünnepelni. *Mondja kicsit szomorkásan, dehát ez talán ez az ő oldaláról nézve érthető is. Kezet fog Gavrillel. Kicsit megigazítja maga mögött a köpenyét, mivel nem akarja összetörni a benne lévő apróságot, ami egyenlőre csak titok.*

Vendég

*Gavril érkezik meg kézen fogva Laurával a terembe. Nem igazán jutott eszükbe, hogy ma program lesz, csak az utolsó pillanatba, fontosabb dolguk volt eddig .//XD//*
-Sziasztok *köszön Gavril, majd a lánnyal beljebb biceg. *egy pillanatra egyedül hagyja, míg kezet fog a fiúkkal, majd visszais siet hozzá.*

*Hallja, hogy valaki érkezik, így tekintetét a lépcső felé fordítja* - Szia, Kellemes Ünnepeket *köszön az érkező fiúnak, majd mögötte megérkezik Amalia is. A lánynak is köszön* - Sziasztok, viszont nektek is *mondja, majd egy kérdést is hall, így válaszol rá* - Igen, tényleg csodálatos *néz újra körbe, de épp hogy megszólalna, egy újabb kérdés, melyet a lány tett fel* - Nem hiszem, hogy haza megyek *válaszol, ritkán látogat haza, tavaly is itt töltötte az ünnepeket, nem is vágyott haza, úgysem várja senki. Leonidas a lány mellett fekszik, s tekintete a karácsonyfán lévő díszeket, és a villogó fényeket fürkészi. Közben felcsendül egy dallam is, mely a lányka háborgó lelkét is megnyugtatja legalább ezen az ünnepen legyen békesség a szívében...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Lassú kis szám kezd szólni, s a gyertyák lángja mintha a ritmusra táncot lejtene. A kellemes zene ellazít mindnekit, mindenkinek kellemes érzést sugároz, s a hétköznapok rossz dolgait elfelejtik. A szakvezető még nem mutatkozik meg, de a diákok nemtudják, hogy már ott jár közöttük*

*Amalia és Villyi érkezik a főhadi szállásra. Teljesen pirosban van. Hajában egy nagy zöld masni díszeleg. Egy karácsonyi dalocskát dúdolgat.*
-Szia Bella. Leonidas. Szia Quarion Kellemes ünnepeket. Csodálatos lett a főhadi szállás nem? *Kérdezi miközben leül az asztalukhoz. Villyi a másik daimon felé biccent egyet. Most nem megy közel hozzá. Az ő fején egy mikulás sapka díszeleg. Teljesen karácsonyi hangulatuk van. Szeretik az ünnepeket. Ilyenkor mindent feldíszítenek amit csak látnak.*
-Alig várom a szent estét. Ti haza mentek? *Érdeklődik a szaktársaitól.*

~ A francnak kellett nekem leülnöm az ágyra! Most rohanhatok... ~ *Quarion elbóbiskolt véletlenül, így nem tudott időben elindulni a főhadiszállásra. De a remény hal meg utoljára, és egy kis futással lehet, hogy nem csúszik le semmiről. A lépcsőn hangos és gyors léptek futnak végig nagy robajjal, és az ifjú hegyesfülű szánkázik be a Főterembe. Liheg, és körbenéz. Szeme megakad a hatalmas karácsonyfán, ami csodálatosan szép. Megpillantja szaktársát is.* - Szia! * Aztán fogja magát, és a falhoz sétál. Nekitámasztja a hátát, és messzirül figyeli a fát, nameg az ajtót. Az ajándékokhoz nem is közelít, hiszen nem illik. Biztosan elkövetkezik majd a megfelelő pillanat azokra is.*

*Bella és Leonidas sétálgatnak a Kúriában, már egy jó ideje, és most a torony felé vezet az útja. Hamarosan kezdődik egy kis beszélgetés a szaktársakkal, és ebből ő maga sem szeretne kimaradni, úgyis olyan régen találkozott már a barátaival. Napját sem tudja, hogy mikor beszélgetett egy jót a többiekkel, hát most itt az ideje bepótolni. És az userrel ellentétben a lánynak nagyon is karácsonyi hangulata van, már egy jó ideje. Bár ajándékot nem vár senkitől, és rég nem is szereti a karácsonyt, talán ez most megváltozik végre. Már nagyon régen nem volt rendes karácsonya, leszámítva a tavalyi bált, ami nagyban befolyásolta a lány további életét. Lassan lépdel, de mikor belép a terembe és körülnéz elámul egy kicsit. Nem is látott még ilyen szép feldíszített termet, és a karácsonyfa is csodálatos. Mélyen magába szívja a fenyő illatát, majd odasétál hozzá. Az ajándékokat is észrevette, de most nem foglalkozik velük, inkább a fát, és a többi díszt figyeli. Mikor kigyönyörködte magát helyet foglal az egyik kis asztalka mellett, és a teamécses lángjába fúrva tekintetét várja a többiek megérkezését*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

* Közeledik a karácsony. Varázslatos kezek a főhadiszálláson is csodálatos munkát végeztek. A terem ízlésesen fel van díszítve boákkal, gömbökkel, s egy világító izzósor keretezi a falat, végig a polcok mentén. Lassan odakint besötétedik, és a mágikus automatica működésbe hoz minden kis üveget, melyben apró varázsok világítanak. Minden kis asztalon négy kis teamécses világít, mégsem fogynak el soha. A termet belengi a fenyő illata. Nem is csoda, hiszen a terem sarkában, szembe az ajtóval hatalmas fenyőfa díszeleg, szépen felöltöztetve díszekbe, a tetején kis csillagdísszel. Alatta dobozok pihennek. Mind-mind szépen becsomagolva, szép nagy masnival átkötve. Az ajándékokat azonban varázs védi, diák nem nyúlhat hozzájuk.
A félhomályba, és a melegben minden készen áll a diákok fogadására*
Eramir Torony - Főterem, Tombolás Terme, Szoborterem - Page 33 Karacsonyfa

Eramir Torony - Főterem, Tombolás Terme, Szoborterem - Page 33 Karacsonyfa

Diák Hozzászólások száma : 67

*Kissé összezavarja ez a válasz. Nem Franciaországból? Még sosem hallott bolgár lányt ilyen kiejtéssel. Töpreng, aztán Petiának mennie kell, ezért ő el is tűnik. Carry még marad egy kevés ideig, csupán néhány percet, végül ő is másfelé veszi az útját. Csak sétálgat a kastélyban, mivel unatkozik és magányos, majd visszatér a szállására.*

Diák Hozzászólások száma : 280 Kaszt :

*Itt a kérdés amit a kis kobold lány a világon a legjobbna utl.*
-Bhulgáriából jöttem. Nhem Fránciá országból hánem Bhulgáriból. *Kicsit kissé dühüsen hangzik amit mond.*
-Nhekem mennem kell sziá. Jó éjt. *Köszön el a lánytól. A teleporton keresztül távozik és szobájába megy.*

Diák Hozzászólások száma : 67

*Nem tud mit mondani. Csak nézi a feszengő lányt, aki láthatóan nagyon nem tudja, mit csináljon. Carry sem valami elfoglalt állapotban van.*
-Ha szabadna egy kérdést:honnét jöttél? Az akcentusodra gondoltam. Nem bolgár, igazam van?
*Mosolyog egyet, reméli nem haragszik meg rá.*

Diák Hozzászólások száma : 280 Kaszt :

-Hogy érthed, hogy á kiejtésben segítesz. Semmi bájá nincs á kiejtésemnek. *Mondja a lány. Néha már-már idegesíti, hogy mindenki az akcentusát mondja. Bellán kivűl senkinek se mondt amég egyetlen féltett titkát. Igazából szaktársa se tud sok mindebt róla. Talán majd egyszer elmondja neki. Majd ha eljön az ideje. Pálcjáa ott van nála így bármikor tudja használni.*
-Áhá msotmárh éhtem. *Feleli az újsgos kérdésre. Látszk a lányon, hogy nagyon unja magát. Petia ezért elővenné a könyvét de nem akar bunkónak látszani.*

» Eramir Torony - Szoborterem
» Az eramir torony