Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke és Eltévedt roncshajó barlangja

*A merész pillantások, a lány könnyű csábossága, a karcsú kis alkat, amiket mond... nos, az egy dolog, hogyha verbálisan idomul az ember a beszélgetőpartneréhez, hogy a kedvébe járjon, de a lány olyan impulzusokat küld felé, amik eléggé arra utalnak, hogy ennek a beszélgetésnek nem csak beszélgetés lehet a vége. De vajon a szavakon túl menne a srác?... Vigyorral viszonozza a "Szeretkezz, ne háborúzz" kijelentést aztán a husit betámasztja a tűz fölé, nem akarja tartogatni, süljön csak magától.* - Ó, igazán kicsi ár, tekintve, hogy le tudod vetni azt a bundát amikor akarod és csinos kis pofira váltani, aminek már senki se tudna ártani. Ez azért csak számít. Nagyon sok mindent megadnék azért, hogy ilyen különleges bőrbe szülessek.*Mondja, még ámuldozva csöppet, de azért a tekintetén nem csak az látszik, hogy ezért bámulná meg az alakját, hogy belelássa az állatot, hanem éppenséggel valami másért is.* - Akkor te nem vagy egy monogám cicus, hogyha ennyire nem kötsz le magad mellé egy férfit se, pedig azt mondják az alakváltók területvédők. *Mikor a leányzó beleül az ölébe azonnal átkarolja a derekát, gondolkozás nélkül, aztán szinte kihívással a tekintetében pillant fel a lányra.* - Én értem a dolgom és nincs problémám a skalpvadász nőkkel sem... *Közelebb vonja magához Charlene-t és ahogy a lány a nyakába lehel megmoccan benne valami, és mivel nem alakváltó, hogy a vadállat mocorogjon, sejthető, hogy inkább mi ébredezik benne.* - Nem vagy egy bátortalan szende kislány, mi? Máris az ölemben? A következő pillanatban talán a ruháidat is ledobod? *Kérdez incselkedő vigyorral, ki provokálgatva a lányból még többet, nem bánná, hogyha megmutatná neki, hogy mennyire is bevállalós és le meri dobni a rucit... Persze közben azért nem ringatja magát el semmiben - legalább is igyekszik -, most érkezett és nem éppen ezeket hallotta a Nezabaros diákokról, nagyon nem.*

Én grinpíszesnek? *Kérdez vissza csodálkozva, aztán megrázza a fejét.* Jó, a természetet óvni kell, de a béke sokkal fontosabb. Szeretkezz, ne háborúzz, tudod. *Kacsint elég intim mosollyal. Észreveszi magán Health pillantását, amit merészen viszonoz is. Nem azért mert könnyűvérű nőcske. De igen, mégiscsak azért. Imádja élvezni az életet, és azt is, ha valaki vele teszi azt. Várakozóan szemléli, hogy az erás meggyújtja végre a tűzet, és közelebb húzódik. Nem a tűzhöz, hanem a sráchoz. Ezt akár jelnek is lehet venni.* Mázlista? Miért is? *Kérdez vissza álszent kötekedéssel.* Nem tudod, hogy a bundámért vadásznak? Ejnye... *Az elragadtatáson a mosoly vigyorrá szélesedik, szereti, ha le tud nyűgözni másokat. A hús láttán összefut szájában a nyál, és türelmetlenül int, hogy gyerünk már. Mégis visszatekint Health szemeibe.* Jólneveltség? Ne untass már, nem a nevünkön múlik semmi. *Rázza meg a fejét, és elkér egy nyársat, hogy szépen elkezd forgatni a husit. Az sem baj, ha nyers marad, vagy odakozmál, az alapíz a lényeg.* Óha, a skalpvadászokkal sincsen semmi baj, ha értik a dolgokat. Te hogy vagy ezzel? *Hagyja ott a nyársat a tűz felett, és se szó, se beszéd, beleül Health ölébe.* Hm...? *Duruzsolja egészen macskásan dorombolva. Odahajol a fiúhoz, és átöleli a nyakát, lágyan belelehelve annak nyakába.*

*Hát, azért a kérdésnél már csak-csak meghallja a lányt és feleszmél. Figyeli egy kis mosollyal, ahogy a lány átveszi az üveget. Mikor még fogalma sincs, hogy egy leopárddal van dolga kissé vicceskedve szólal meg a hús örömködésére.* - Hát velem, Heath, örvendek. Pedig tiszta grínpíszes hippinek tűntél, azt hittem az lesz a válasz, hogy jajj szegény állat, egyél répát. *Vigyorodik el, aztán néhány pillanatig csak figyeli, ahogy iszik majd ahogy megtörli az ajkait. Az ajkán megakad a tekintete, talán a lány észre is veheti a tekintetén, hogy mire is figyel, de akármilyen kulturált az a böfi azért kizökkenti.* - Általában vörös édeset iszok, ritka a csalódás, a szárazok között ritkább az igazán finom. A tüzet... Megy ez, csak sikerül. *Mondja, miközben feláll ugye és gyújtóssal és gyufával gyújtogatja. Könnyedén meg lesz vele, aki nem ért az elemi mágiákhoz az értsen az elemek mugli csiholásához. Fellobban a tűz, de nem kezd el azonnal sütögetni, majd ha begyullad minden faág. Leül a tűz mellé és figyeli a leányzót, amikor meglátja a szemében a macskaszerű vonásokat a szemöldöke felszalad és érdeklődve méri végig újra. * - Leopárd. Azta. Mázlista. *Böki ki ezt a három szót, elragadtatva, mosolyogva. A táskájába nyúl a húsért és a nyársért, hogy előkészítse a dolgokat, hogy itt legyen időre.* - Igen, én ilyen jól nevelt srác vagyok, előbb kérdezem meg a neveket, nem is tudom mit néztél ki belőlem, ejj. Kikkel volt előtte dolgod cicus, suttyó skalpvadászokkal? *Kérdezi a kötekedő stílushoz igazodva egy félvigyort villantva, aztán felszúrja a fűszeres husikat a nyársra, egy nyárs Charlene-nek, egy nyárs magának.*

*Nagyon nagy hangot nem ad ki közeledés közben, ám vissza sem fogja magát, így tételezzük fel, hogy Health hallhatja őt. Amikor a fickó felül, Charlene automatikusan méri végig a kidolgozott testet, de szerencsére annyira nem modern, hogy olyasmiket gondoljon, hogy a fickót bizonyára photoshopolták. Ám kedvére való a régi tipusú bmw-hez hasonlatos szögletes formák, markáns áll, és ilyesmik.* Közös? *Veszi át vigyorogva, és meglöggyinti a lőrét* Kivel közös? *Néz körül, nem látja a srác társait, ellenben összefut a nyál a szájában, amikor meghallja a továbbiak említését.* Húúús? Azfinom! *Vágja rá, miután jól elcsodálkozott, hogy az illető barlangi piknikre készül. Az már mindegy, hogy marha, vagy egyéb állatból. A fogaival kipattintja a parafát, és beleiszik. Miután nem lett közölve, hogy milyen tipusú borról van szó, legyen vörös, és édes. Ezt ő élvezettel kortyolgatja, még néhány csepp a ruhájára is kiömlik, de nem is baj. Letörli érzéki ajkait, és kulturáltan böfizve adja vissza az üveget.* Jóféle. Mikor csinálod a tüzet? *Fűzi tovább a dolgot kiváncsian, ám nincsen rá szükség, mert Health már csiholja is. Ellenben a kérdésen nagyot nevet, szinte csilingelően visszhangozza azt a barlang.* Nem, a leopárd én magam vagyok. *A szemei macskaszerű pupillára váltanak, amolyan borostyánszínben, a lelkében élő fenevad pedig prédaként kezdi méregetni a srácot.* Charlene. És nem vagyok szerény. *Kacsint, és visszaváltoztatja a szemeit.* Te így ismerkedsz mi? Azt hittem, hogy a srácok csak reggel kérdezik meg a nevünket. *Merőn pillog az eramirosra, kissé kötekedő a mosolya.*

*Csendesen fekszik a hátán, bámulva a plafont egészen addig, ameddig meg nem hallja a lány közeledését. Néhány pillanatig a motozást nem ismeri fel, lévén a fejében is ott a motoszkálás. Egészen addig nem eszmél fel teljes mértékben, ameddig a lány közelebb nem ér és meg nem szólítja.* ~ Basszus, ez kivülről jött! ~ *Nyög egyet, miközben felül - nem mintha nagyon nehéz lenne felülni, az ing alatt egy tipikus sportos szörfös test lapul - majd egy kis vigyorral nyúl a táskája felé, hogy kihúzzón belőle egy üveg bort, komolyabbat nem hozott magával.* - Van, de közös, úgy igyad. Vacsit sütni készültem a tüzön, ami éppen nincsen, de ez ne zavarjon, szóval valami húst hoztam, azt hiszem marha, talán. Meg kenyér. Meg bor. *Elkezdi nyújtani a bort a csajszi felé, miközben szépen végigméri a ruháját, a szakadt cuccokkal egyáltalán nincsen problémája, de azért vicces mosollyal inzultálja a lányt.* - Csini cucc, de elkapott egy leopárd és megszaggatta? *Előhúzza a táskájából a húst, meg a kenyeret, kicsit megmozgatja magát, tűzgyújtásra készülve, de hát az elemi mágiája nincsen a toppon, szóval valószínűleg marad a gyújtós és a gyufa párosítás és azzal esik neki a tűzcsiholásnak.* - Egyébként kihez is van szerencsém szerény személyedben? *Kérdezi, kissé megdöntött fejjel érdeklődve, a lány szemébe pillantva, mintha olvasni igyekezne belőle.*

*Ő ugyan már pár hónapja itt van a suliban, de nagy baráti társaságot nem alakított ki. Néhány vagány hippivel elkezdett csoportosulni, Andieékkal, na meg Sly, de hát ők nincsenek sokan. És hogy miért is bandáznak? Semmi különös, csak élvezik az életet, pasiznak, füveznek, és hirdetik a békét. Mint annak idején az ő egykori idején a vietnámi háború ellen. Háborúk mindig is lesznek, tehát ez az eszme, a béke eszméje sosem kell, hogy meghaljon. Fűkoronával a hajában megérkezik a roncshajóhoz, és azon reménykedik, hogy a korabeli hajókkal ellentétben itt nincsenek lőporos hordók, vagy dinamittal teli ládák. Ha így lenne, akkor egy rossz mozdulat, és a levegőbe repülne nem csak ő, minden egyéb látogató is. Itt még sosem járt, ezért kiváncsian kapaszkodik fel az egyik kötéllétrán, és csusszan be a raktérbe. Körbe akar nézni, ám mozgást hall valahonnan lentről, ezért meggondolja magát, és megkeresi a hang forrását. A barlang közepén valahol egy felállított tűzrakó helységet talál, amely mellett egy fiú fekszik. Lecsusszan a barlang fala mellé, és hátradőlve nekitámaszkodik. Charlene fülében indián tollakból összefont fülbevaló csüng, ruhája szakadt farmer, amiből kivillan formás combja.* Van valami innivalód haver? *Kérdezi cinkos mosollyal.*

*Nem rég érkezett az iskolába, úgy két napja, és valójában még nem volt sok ékezése emberekkel érintkezni, habár a belső késztetés minduntalan plántálja a gondolataiba, hogy nézzen meg mindenkit magának, ismerkedjen, szerezzen neveket, jellemeket, lássa, hogy ki mire képes, miben jó, milyen mágiaszinttel rendelkeznek... De miért? Erre a kérdésre úgy sem talál gyorsan választ és néhány napig talán nem keményít be a parancs, addig pihenhet egy kicsit. A szörfdeszkáját ide nem rángatta el magával, valahogy az itteni hullámok nem éppen olyanok, mint otthon, Ausztráliában, hát nem ment ki szörfözni azonnal. Ehelyett csak egyszerűen lazul és punnyad, egyszerű fekete ingben és farmernadrágban eldőlve a fűben a barlangban lévő fa alatt. Bámulja a leveleket, néhányszor arra sarkallva magát, hogy üljön fel és rakjon tüzet - ugyanis a fákat már odaállította a tüzelő helyre - de még se moccan. A kaméleon daimón ki tudja hol van, a rejtőzködés művésze, miért is kéne tudni hogy éppen hol van. Szóval a földön, a hátára kidőlve, a feje alatt a két kezével pihenget és hallgatja az abszolút csendet. Már ha abszolút csend lenne, de halványan hangokat hall, elsuttogott szavakat...*

*Habár Merilien nem egyből a másik fajt keresi a partnerében,a halovány fényben azért csak feltűnik neki az aranyló vöröses szárny a fiú hátán, habár eléggé elvan bújtatva. Kicsit megdöbben, amikor szedegeti ki a konfettit a hajából, de nem szól semmit. Egyelőre.*
~Végül is, milyen szárnyas faj járhat ide? Fél-démon, fél-angyal, tündér... Talán a feu folleteknek is van szárnyuk, de az nem biztos. Bár, ő nem lehet fénylény, azok gyenge fényt engednek ki magukból. ~*pörgeti át a lány az agyán azokat a fajokat, amikről már hallott. Habár fél-angyallal még nem találkozott, fél-démonról, tündérről és fény lényről már hallott, hogy vannak itt az iskolában. De egyelőre nem foglalkozik vele, hiszen a fiú evolúciós magyarázata elvonja a figyelmét.*
- Fujj, ez undorító. *húzza el a lány a száját és eszébe sincs nevetni ezen a hülye poénon. Annyira azért nem penge az emberi biológiából, de ezt nem akarta tudni.*
- De ha rózsaszínt találok, majd szólok, bár a füledbe nem szándékoztam belenyúlni. *mosolyodik el kicsit a lány és oldalra döntött fejjel néz a srác szemébe. Bemutatkoznak, majd szóba kerül a buli is, amit Merilien talált ki. Kiderül, hogy Matt egy hete sincs, hogy a suliba jött, így a vörös lány van előnyben.*
- Oh, hát én lassan egy hónapja itt vagyok, de még nem vagyok annyira képben a dolgokkal. *vonja meg a vállát kissé pirulva a lány, csábos mosoylt villantva a fiúra.*
- Szerencsehozó sárkány? *vonja fel a szemöldökét kérdőn a lány, majd egy pillantást vet a szárnyakra és...*
- Ehh! Te sárkány vagy? *világosodik meg a leányzó elméje, és kicsit emeltebb, magasabb hangon, döbbent arckifejezéssel mered a fiúra.*

//Fagy!//

*Hát, pedig Mattnek eléggé feltűnő, ugyanis a szárnyai ki vannak bújtatva a bőrkabátból, habár összehúzva nem foglalnak el olyan nagy helyet, de azért elég nagyok. Vörös szárny néhány helyen arannyal futtatva a vörös hajhoz, ez dukál. Hogyha a leányzó a hajából is elkezdi szedegetni, azért egyértelmű, hogy lassan csak észreveszi a szárnyakat.* - Ahh, dögös, csak ezt akartam hallani, bár azért még tartok tőle, hogyha rálelsz a bal fülem mögötti rózsaszín darabokra változik a véleményed. *Vigyorog, az evolúciót pedig kicsit magyarázza, kicsavart logika, furcsa párhuzam, egy furcsa elméből.* - Úgy szedegeted a hajamból a konfettit, mint a majmok egymás szőrzetéből a tetvet. Tudod. Biológia. Na, ne mondd már, hogy ennyire nem beszélünk egy nyelvet. *Szinte unszolja, bár szokott olyan dolga lenni, amiért a család lecsapja, de igenis nevessen szépen a másik, hogyha ilyen hülyeségeket beszél. Legalább is ezt várja el, ezt reméli.* - Fogalmam sincs, hogy kimondottan családi volt e, de hogy csak mi jöttünk el, az tuti. Aztán az is lehet, hogy ötösével sok-sok diáknak megjelent a jelenés, csak még nem találkoztam eggyel se. *Von vállat kicsit, tippelgetve, aztán ahogy a lány visszaül a kézcsók után közelebb lép és leül hogyha van még itt valami ülőalkalmatosság, akkor oda, kényelmesen.* - Ser Matthew, My Lady. *Válaszolja a lovagiasságra, kicsit meghajtva a fejét. Túl sokat olvassa a trónok harcát. Túl. Sokat. A tanulásra nem kap visszajelzést, hát dobja is a témát, hogyha ennyire kellemetlen.* - Ahogy hallom megyek szerencsehozó sárkányt játszani a Társalgóba. Ráérek, és azt hiszem én überellek, bármikor is érkeztél. Mert gyanítom, hogyha ennyire el vagy kényelmesedve és otthonosan mozogsz, akkor nem egy hete vagy itt. Én ugyanis még annyi ideje se. *Mondja, csak hogy jelezze, hogy szintén fogalma sincs az itteni szokásokról.* - Milyen öltözék szükséges? Ne, ne válaszolj, kreatív leszek. *Már is átszalad a fején, hogy kínai sárkánynak öltözik, annak, amelyik ünnepekkor és újévkor ott kígyózik, néhány illúzióval, szélmágiával egyedül is tud úgy kígyózni tán.*

*Merilien mindig is figyel a külsejére, és hogyha ember lenne, akkor méltán lehetne plázacicának nevezni, de így egyszerűen csak szerető francoska - a rosszabbik fajtából, aki nem csak csábos, de csábít is. Kellemetlen párosítás, de ő köszöni szépen, elég jól elvan ezzel. Az, hogy ember-e nem valami nehéz megállapítani, hiszen ugyan úgy néz ki, mint az itteni emberek, maximum valóban a vonzóereje kicsit nagyobb. Azonban ahogy Matt, úgy Merilien sem figyel fel arra, hogy éppen emberrel, vagy éppen fél-sárkánnyal van-e dolga. Habár Reubentől hallotta, hogy elég sok fajta "faj" megtalálható a suliban, nem jut eszébe egyből azt vizslatni, hogy milyen fajjal van dolga. Kineveti a fiút a megjegyzésére, és felállva elkezdi szedegetni a konfettiket a hajából.*
- Ne sírd el magad, tiszta dögös ez a sok színes fecni. *kacsint pajkosan a leányzó a fiúra, majd ismét elneveti magát. Totál jó kedve lett a kis csalódottság után és ezért nagyon hálás a fiúnak.*
- Evolúció? Sorba ülés meg tetvek? Öhm, azt hisszem lemaradtam. *pislog meglepetten és kissé zavartan a lány és talán picit el is pirul arra, hogy elég értetlen és érthetetlen neki az, amit Matt mond.*
- Nocsak. Party volt és én nem is tudtam? Bár, hogyha családi volt, akkor nyilván azért.*mosolyodik elkedvesen a leányzó és biccent a fiú felé, majd be is mutatkozik. Megtudja a fiú nevét is és a kézcsókra elneveti magát.*
- Azt hiszem, ha ilyen lovagias vgy, akkor maradok a Matthew-nál. *kacsint ismét a fiúra vigyorogva, majd visszaül a fotelba. A tanulós dologra csak elhúzza a száját és megvonja a vállát. Többet nem kíván hozzászólni a témához. Kicsit elgondolkozik, majd megszólal:*
- Mit csinálsz holnap? Arra gondoltam, hogy lehetne valami frankó kis buli a Társalgóban. De nem rég érkeztem, szóval nem tudom, hogy amúgy szokott-e itt valami buli lenni, vagy ilyesmi... *szólal meg lelkesen a lány, majd kérdőn néz Matthew-ra, hiszen ki tudja, hogy ő mennyire van otthon a Neza bulis életében.*

*Figyeli a leányzót, aki igen attraktív így első ránézésre, főleg a csinos ruhában, bár erősen kérdőjeles, hogy ez a nőiességre cseppet félvak hülye rájön e, hogy nem csak csini, hanem a faja sem éppen ember. Nem valószínű. Szóval figyelgeti és amikor a lány kineveti elvigyorodik és kihúzza magát.* - Most mondd, hogy nem áll jól, mondd, és menten elsírom magam! *Vigyorogja szépen, aztán hagyja, hogy szedegesse a leányzó a konfettiket.* - Ez valami furcsa evolúciója lehet az emberiségnek, hasonlatos a majmok sorba ülésével és a tetűkkel, cska most papírral... De ne edd meg, nem finom! Amúgy igen, olyasmi, egy kis pezsgős party a Komor erdőben, zombi kutyákkal, sötét árnyakkal és halálos fenyegetésekkel.. és a családommal. És mind közül az utolsó a legrémisztőbb. *Érződni a hangján, hogy lódít, necces társaság, de a családja és szereti őket, akármennyire mások. Majd most, hogy többet lesznek együtt, összecsiszolódnak. A csábító tekintet elkapja és kicsit beleveszik, aztán a keze lefut a kinyújtott kézre, de furcsán megállapodik egy pillanatra a dekoltázson.* - Matt, Matthew, ahogy tetszik. *A kezét a lányéra futtatja, de a megrázás olyan lovagiatlan inkább felemeli és kézcsókot "lehel", alias abszolút illúziórombolóan cuppant rá egy irdatlan nagy puszit.* - Hölgyem. *Vigyorog picit leengedve a lány kezét, a szemébe nézve, aztán visszatér a varázslásra.* - Kicsit konyítok az Illúziómágiához, de semmi kedvem most leckézni, nem elég egy kettes? Csússz át, éld túl, járd ki. *Kicsit túlélő felfogás, de hát istenem, nem kell minden diákból hőst faragni.*

*Merilien lehelletnyi illúziója elég hamar szertefoszlik, amikor egy vigyorgó hang szólal meg mögötte. A lány kerek szemekkel pislog a fiúra, majd a könyvre, ami immár csak lágyan vibrálva dől az oldalára.*
~Hát ez remek. Már azt sem hallom meg, hogyha valaki erre jár.~*gondolja a lány kissé dühösen, de persze nem a fiúra dühös, hanem saját magára. Felpillant a fiúra és előbb megdöbbent fejetvág, majd elkezd nevetni.*
- Én vagyok olyan cuccban? Te vagy totál konfetti. Talán valami előszilveszteri buliban voltál? *nevet a lány, és olyan nyelven szólal meg - természetesen - mint amilyenen Matthew szólt hozzá. Még kuncog egy kicsit, majd feláll és leszed egy konfetti darabot a fiú vörös hajáról. Aztán még egyet, meg még egyet.*
- Nem igazán megy az illúziómágia, és gondoltam gyakorlok egy kicsit így az órák után. *vonja meg a vállát a lány, miközben szép lassan kiszedegeti a fiú hajából a maradék papíradarbkákat - már ha hagyja persze. Felpillant a fiú szemébe és elmosolyodik.*
- Merilien vagyok. *mutatkozik be csábító, kedves mosoly kíséretében a fiúnak és kicsit hátrébb lép, kezet nyújtva neki.*

*Egy gyönyörű délután van mögötte a családjával, és sajnszot, hogy Pete elhagyta félúton visszafelé, márpedig úgy, hogy vagy tízszer belesétált egy konfettiesőbe, egy robbanó flitterbe és jelenleg néma sármjának egy részét elfedi az, hogy a bőre csillámlik, mintha valami rossz csillámvámpír lenne, bár arany fénnyel, a bőrdzsekijére pedig piros-kék-narancs flitterek és konfettik tapadtak. Törölgeti lefelé, de sehogy se jön le. Néhány perc alatt - vagy egy óra - ide keveredik, és amikor jobban körbenéz érdeklődve pillant egy igen csinos leányzóra, szintén vörös. Nem ismer túl sok mindenkit, hát nem árt az ismerkedés. Oda sétál a könyvvel bűvészkedő lány mellé és vidám hangom megszólal.* - Uccu, uccu, gyakorolni, nem érünk rá jövőre. *Vigyorodik el, neki esze ágában sincs a december harmincadikát tanulással tölteni. Méltósága amúgy se sok van, szóval a csillámokkal már annyira nem is akar foglalkozni, azért még így is helyes... valamennyire.* - Furcsa, olyan cuccban vagy, mint aki mindjárt felpattan és éjfélig táncol valami vad buliban, erre csak varázsolgatsz unalmas könyvekkel. Lelki bánat? Magányosság? Segíthetek? *Tippelgeti, fogalma sincsen miért lenne oka a másiknak gyakorolni.*

*Habár már jócskán vége van a tanításnak, Merilien még mindig tanul. Tanul, ugyanis vannéhány tárgy, amiből nem a legjobb és francoska létére igen csak kellemetlenül érinti ez a dolog. A gyakorláshoz az Eramir társalgót választja, ugyanis úgy érzi, hogy itt elég kevesen járnak, és mivel a szakok már szinte "összeolvadtak", nem sok diák téved ide, inkább a központi társalgót használják. Habár a lány is nagyon szeret társaságban lenni - vagy éppen a társaság szeret a lánnyal lenni -, most mégis a magányt választotta, hogy gyakorolja egy kicsit az illúziómágia. Habár nagyszerű szépérzéke van, ez érződik a ruházatán, a sminkén és az egész megjelenésén, az illúziómágiát egészen idáig nem sikerült elsajátítania olyan szinten, amennyire szerette volna. Így most pálcájával hadonászva igyekszik az előtte fekvő könyvből valamiféle mozgó állatot idézni. Addig el is jutott már, hogy a könyv mozogjon, és megvillantsa néha-néha egy macskafarkat, vagy hogyha jó irányból fordul a könyv, akkor macskaszemei vannak, de többre egyelőre nem képes a lány.*
~Ez katasztrófa. Jézusom, hogy fogok így vizsgázni? Borzalmas.~*gondolja magában csalódottan a francoska, és sóhajtva igyekszik beletörődni abba, hogy belőle aztán nem illuzionista lesz, az biztos. Az egyik fotelban ücsörög törökülésben, magas sarkú cipői a fotel mellett vannak. Egyszerű, fekete farmer van rajta és egy csinos, dekoltázsos piros top, hiszen itt nincs hideg. Mivel a teleporttal jött, kabátot sem hozott, csak a fekete táskája lapul a fotel alatt, amiben néhány másik könyv heverészik. Talán ők is hasonló sorsra jutnak, mint Merilien előtt izgő-mozgó társuk.*

* Hogy van-e egyszerűbb mód kikutatni mi van odabent? Persze hogy van, Bjoren ezt be is bizonyítja, épp akkor mikor Tyara be akarja gyömöszölni a makit az ablakon. *
- Engem te be nem viszel oda! * Ellenkezik a makacsul a kis álatka, s Tyarának egyre jobban fogy a türelme. De mivel sehogy sem tudja rávenni daimónját, így inkább békén hagyja. *
- Igen, ő lenne Oliver, aki most igen csak makacs kedvében van.. * Néz szemrehányóan a makira, majd a következő pillanatban már a földön hever ajtóstul mindenestül. *
- Így is meg lehet oldani a problémát... * Egy pillanatra sikerül benéznie az ajtón, de ekkor Bjpren elrángatja onnan, s maga is jobbnak látja ha elmennek, mert eléggé recseg a talpuk alatt a deszka. A létrára fittyet hányva leugrik a földre, s köpenye közben úgy suhan, hogy szinte visszhangzik.*
- Ide egyszer még visszajövök. * Jegyzi meg rejtélyes komoylsággal, de hogy ezt megvalósítja-e, az már csak a jövő zenéje. Addig is békésen sétálgatva vissza a kúriába, azon morfondírozik hogy vajon mi legyen a következő vakmerő cselekedete. *

*A hajótest mellett ácsorogva George is megérzi a friss vizet, a tó illatát,így nem csoda, hogy immár kíváncsiskodva dugja ki a fejt Bjoren zsebéből és ugrana a vízbe. De a fiú sem olyan hülye, hogy ezt hagyja, még a végén valami baja lenne lélekpárjának.*
~De én imádom a vizet! Biztos odalent is egy csomó érdekes dolog van!~*morogja a béka, aki még mindig ficánkolva próbál kiszabadulni Bjoren kezei közül. Ekkor hallatszik egy másik hang is, és Bjoen felnézve meglátja a lány nyakában ücsörgő majmot.*
- Látom, neked is van daimonod. Ő itt George, és most éppen nagyon vágyik a vízbe. *emeli fel a kis békát, majd visszabújtatja a zsebébe.*
~Nagyon önző vagy!~*morogja a béka, de igyekszik megbékélni a dologgal, hogy egy kellemes tó mellett Bjoren zsebébe kell töltenie az időt. A kobold-tünde felsiet Tyara mellé a hajóra, majd kidönti a kormánykereket. Kicsit el is pirul, hiszen zavarban van a lány mellett. Igen csinos koboldlánnyal hozta össze a sors, habár mint kobold, nem valami nőies. Mindegy is, ugyanis nagyon úgy fest, hogy a jellemük elégé hasonlít, hiszen Tyara is szereti az izgalmakat. Ezt ki is mutatja, hiszen egyből egy ajtóhoz sétál, amin egy nagy lakat van, viszont van egy betört ablak.*
- Hogy mi? Küldjem be George-ot? Szerintem a te makid jobban körbe tudna nézni. *vonja össze a szemöldökét Bjoren, hiszen egy majom még mindig könnyebben tud meglesni dolgokat, mint egy béka. Lassan a lakathoz sétál és megrángatja, mire az ajtó egyszerűen kidől, hangos robajjal töri be a fedélzetet.*
- Vigyázz! *rántja hátrébb a lányt Bjoren és el is esnek, de szerencséjükre a fedélzet törése megáll tőlük néhány méterre, így nem esnek bele a hajó gyomrába.*
- Uhh, bakker! Azt hiszem, okos ötlet lenne gyorsan lemenni innen! *pattan fel a kobold fiú és kezét segítően nyújtja Tyarának.*

* A vezetéknév tényleg nem a legérdekesebb téma amit egy magafajta kobold el tud képzelni, de sosem árt ismerkedni. Ám erre most nincs idő, egyre közelednek a hajóhoz. Tyara fel is ugrik, s a brekegés hallatára kicsit megied, de nem csak őt. *
- Ez meg mi volt? * Kérdi zsörtölődve a fáradt maki, aki épp hogy csak kilátszik a sötét köpeny alól. *
- Semmi különös, na irány vissza aludni! * Parancsol az állatkára, ám hangjában csak kis mértékben cseng a határozottság. A hely valóban elég misztikus, rejtélyes, de nem is hagyja annyiban. Valaminek kell utt lennie. Fejcsóválva mered Bjorenre, majd elindul a hajó farához. Ott egy ajtó díszeleg, rajta hatalmas lakattal, viszont ablaka be van törve. Ám az olyan kicsi, hogy ember nem nagyon fér e rajta. Ekkor megvillan elméje, s a fiú felé fordul, aki épp a kormányt akarja visszaszerelni. *
- Beküldhetnéd a békádat. * Ki is lehetne robbantani az ajtót, de akkor valószínűleg az egész hajóroncs a mélybe süllyedne, ami nem lenne különösebben szerebcsés helyzet. *

*Bjoren kicsit tétovázik ugyan, de mikor Tyara egyszerűen megindul, hát ő sem maradhat ott a barlang szájánál. Milyen is lenne, hogy egy lány besiet az ismeretlen barlangba, ő pedig ott kint ácsorog egyedül? Azért köszön és be is mutatkozik, a leányzó pedig szintén elárulja a nevét, habár azt nem teszi hozzá, hogy Waylan lenne. De miért is tenné, hiszen Bjoren nem kérdezte, és ő sem árulta el a vezetéknevét. Nem tartja fontosnak, hiszen ilyen nevű ember/kobold nem sok lehet a Nezában. A lány pálcája igyekszik bevilágítani az egész barlangot, amire amúgy tényleg nincs nagy szükség, hiszen alapjáraton világos van, furcsán világos. Biztos, hogy mágia van a dologban, hiszen kellemes kékes fény jön a víz felől, titokzatosan vonva be az egész helyiséget és a hajót is kísérteties fénnyel veszi körül. Mikor beljebb érkeznek és meglátják a hajóroncsot, Tyara kifakad, mire Bjoren elneveti magát.*
- Ez egy mágusiskola. Bizonyára az egész illúzió, vagy ezen érkeztek az alapítók ide és megtartották. Minden lehetséges eshetőség elképzelhető. Viszont kíváncsi vagyok, hogy mi lehet benne... *válaszol vidáman a fiú, majd elgondolkozva lép közelebb a hajóroncshoz, kezével végigsimítva a testet. Beleszimatol a levegőbe, majd a csendet egy hangos brekegés veri fel. Bjoren zsebéből egy levelibéka fej kukucskál ki, majd egy nagy ugrással indul meg a víz felé. Indulna, hogyha Bjoren nem kapná el.*
- Hova-hova? Maradj nyugton! *jelenti ki a srác, majd követve a koboldlányt, ő is felmászik a hajóroncs tetejére.*
- Ez állati jó! *vigyorog szélesen, és a hajókormányhoz sétál, amit egy határozott mozdulattal forgat meg. Az nyikorogva forog, majd kicsit lengeni kezd és kidől a helyéről.*
- Hoppá...*kap utána a fiú és visszaállítja az eredeti helyére.*
- Ez tényleg roncs...

* Szinte meg sem áll, épp hogy csak egy rövid kérdést tesz fel a fiúnak, majd rohan is tovább. Illetve rohanna, csak megtorpan. Vakmerő ugyan, de egyedül talán em olyan jó belefutni a sötétbe. *
- Én Tyara vagyok. * Igen, Waylan, de mivel a kérdést nem hallotta így sajna nem igazán tud válaszolni. Meg amúgy sem szívesen hencegne származásával. Pálcája egyre nagyon lànggal ég, s lassan az egész alagutat kényelmesen megvilágítja. Vastag bakancsa alatt szinte ropognak a kisbb kavicsok, s vörös üstökébe olykor beletúr a lágy barlangi szellő. Vagy talán nem is barlangi? Em bizony, ez a tó felől jön. Hallott már ugyan barlangi tóról, de hogy abban egy hajóroncs is legyen....*
- Hogy a fenébe kerül ide egy ekkora hajórincs? * Fakad ki kissé meggonolatlanul, majd a kis lángocskát elküldi a sötétség felé, ahol azonban hamar kihuny. Egy szót se szól, fürgén felugrik a hajóra, s onnan kémleli a tavat, hátha jobbak a látásviszonyok.

*Megállva a barlang szájnál épp hogy bekukkant csak a mélyébe, hiszen nem tudhatja, hogy mi is vár rá. Azonban nem kell sokáig egyedül ácsorognia és azon gondolkoznia, hogy vajon bemenjen - e (miért is ne?), hiszen lépteket hall, majdegy vörös hajú kobold jelenik meg mellette.*
~Waylan lenne?~*jut eszébe egy hülye gondolat, hiszen nem minden vörös hajú kobold Waylan (De minden Waylan kobold vörös hajú - humoros következtetés). A lány fényt gyújt a pálcáján, ami habár nem hülye ötlet, mégis elegendő fény van odabent a barlangban, ki van világítva a helyiség.*
- Igen, tényleg az. Te jártál már itt? Bjoren vagyok. *fordul a lány felé egy kedves mosollyal a fiú és kezet nyújt neki, miután elárulta a nevét. Szemében az izgalom csillan meg, ahogy visszafordul a barlanghoz.*
- Gyere, nézzük meg, mit rejt! *jelenti ki határozottan a srác és meg is indul előre. Nem is tudja, hogy eddig miért is tétovázott ennyit. Talpa alatt kisebb kövek gördülnek, furcsa hangot adva. Egy barna nadrág van rajta, egy zöld felső, fején zöld sapkája, valamint egy barna köpeny is megtalálható rajta. Lábát bokacsizmába bújtatta, ami kényelmes és meleg is. Beljebb sétálva tehát egy hatalmas barlangnak lesz szemtanúja, ahol egy kisebb tó kezdődik, melynek a vége a sötétbe vesz. A parton pedig egy hatalmas roncshajó várja a lelkes kutatókat.*
- Tyűűha! *ámul el a fiú, majd hátranéz, hogy a vörös jön-e mögötte.*

* Hova máshova is mehetne egy eramiros kobold, ha nem az eramir toronyba? Nos, nehéz kérdés, de nem neki. Egyértelmű tehát hogy szakhű helyre esik döntése, de nem csak ez befolyásolja. Hanem nem más mint a mérhetetlen kalandvágy ami ott lappang a lelkében a nap minden percében. Ez természetesen most sem lankad, mi több, egyre jobban szétárad benne, így fel sem ér a lépcsőn, de máris a barlang szájához indul. Lépcsőn jött, a teleportálás olyan túl egyszerű. És persze hogy tojik az édes semmittevés rejtekére... Majd pont ő fog lustálkodni mikor előtte áll az élet, és rengeteg megvalósítható küldetés. Sebes léptekkel indul a nagy kőkupacnak látszó helyiségbe, s odabent előveszi pálcáját amiből egy kisebb lángnyelv tör elő. *
- Rejtélyes hely, nem de? * Fordul a mellette álló alacsony fiúhoz. *

*Ma nincs annyira hideg, mint ahogy az ember várná október végén. Ezt Bjoren ki használja, hiszen habár már régen itt van a Nezabar kúriában, még mindig vannak olyan különleges helyek, amiket nem ismer. Nem régen tudta meg, hogy habár voltak régen szakhelyek, azokat már immár mindenki látogatja, így a teleport rendszer segítségével most az Eramirosok helyéhez látogatott el. Nem is tudja, hogy miért pont ezt a szakot választotta. Talán úgy gondolja, hogy itt sok kaland várhat rá, sok titok lappang az eleme miatt. Mindegy is, a lényeg, hogy a teleport rendszer segítségével érkezik meg az Eramir toronyba, ahova amúgy gyalog is fel lehet jönni, de hát ki akar lépcsőzni? Megérkezvén körbenéz és egy sziklásabb rész kelti fel a figyelmét, valamint halk, csobogó hangot is hall. Úgy tűnik, hogy a teremből egy barlang nyílik, ami már önmagában is elég furcsa és titokzatos, így Bjoren elvigyorodik és meg is indul, hogy felfedezze, mit is rejt a barlang belseje.*

Vendég

*Kettős érzések lesznek úrrá rajta, amikor a lány elájul. Szíve szerint ott hagyná, és előbb végezne magával ,mint hogy egy idegennek segítsen, hiszen neki se segített senki amikor szüksége lett volna rá. Szíve szerint ott hagyná és ha a lánynak szerencséje van, akkor valaki megtalálja, ellenkező esetben Ámen. Ugyanakkor ott van lelkének nagyon mélyen és régóta elnyomott jó oldala is, ami segítségre utasítja, hisz alacsony, esetlen és nem sokat tudna ártani bárkinek is. Percekig gondolkodik, ide-oda járkál, a hajába túr, megint járkál, majd végül a jó oldala győzedelmeskedik, ki tudja, talán életében először és nagy valószínűséggel utoljára is. A lányra néz, a szétszakadt harisnyára, a vérző sebre, majd egy hanyag intéssel mondja ki a varázslatot.* -Ferula!*a varázslat sikerül és egy kötszer tekeredik jó szorosan a lány térdére, eltakarva a sebet, és biztosítva azt. Most egy darabig biztos nem fog ugrándozni. viszont nem fogja eszmélethez téríteni a leányzót, és biztosítja, hogy ne emlékezzen semmire az esetből. Az ölébe veszi a nem túl nehéz leányzót, és elindul a kúria felé. Imádkozik, hogy út közben senkivel se találkozzon, nem akar magyarázkodni. Hirtelen gondolkodás után lányok várószobája felé veszi az irány, majd ott leteszi a lányt az egyik szabad ágyra. Rászegezi a pálcát, majd kimondja az átkot* -Stimula! *a lány valószínűleg magához tér, Evandrus pedig úgy tesz, mint aki véletlen eltévedt és csak most került ide.*

// 1. varázslat
Ferula - Mágikus kötszer
Az ige hatására megjelenik a kötszer a sérült testrész felett, majd jó szorosan rátekeredik. Nagyobb sérülések esetén hatástalan, hisz egy nyílt törés kötözés után is tovább vérzik.

2. varázslat
Ferula - Mágikus kötszer
Az ige hatására megjelenik a kötszer a sérült testrész felett, majd jó szorosan rátekeredik. Nagyobb sérülések esetén hatástalan, hisz egy nyílt törés kötözés után is tovább vérzik. //

Folytatás a Várószobákban

*Fent akrobatáskodik kis örökmozgóként , de a fény lassan kihuny és nem gyújtottak meg a mágikus tűzzel semmit, hát egyszer csak minden sötétbe borul, ráadásul még ezt a nyókedlit is meghallotta... felnevet, olyan szinten elneveti magát, hogy majd összeesik, épp ezért ugrás közben hála a nyomi szónak és a sötétnek gyönyörű szépen meg is csúszik a sötétben egy nyögés hallatszik, koppanások sorozata, majd Evandrustól nem messze, de a sötétben pontosan nem tudni halk nyöszörgéssel terül el egy elég lehetetlen pózban, amit csak a filmekbne látni. A felvillanó fényekben már csak azt látja a fiú, hogy a fenti hely mellett Valeriel a földön nyöszörög.* - A... ffene... *Mondja halkan, de azért nem tudja befejezni, mert hiába fáj neki jelen pillanatban mindene, még mindig a nyókedlin röhög. Próbál feltápászkodni, kezdetnek a hátára fordul, felhúzza magát és felül, de a térdén egy horzsolt sebecske eléggé csúnyán fest, és jócskán ég is, ahogy odatolja a mancsát megérzi a meleg, ragadós vért az ujjain.* - E... Evandrus... Játszunk.... Gyógyítósdit. *Böki ki, de már félájult állapotban. Eddig nem tapasztalta, hogy ilyen rosszul lenne a vértől, de most, hogy ujjaira tapadt, és érzi, ahogy végigfolyik a térdén hirtelen elveszti az önkontrollt, forogni kezd vele a világ és újra koppan - elájul.*

Vendég

*Erősen gondolkodni kezd a szó hallatán, ez nem volt fair így kezdésnek, de hát ez van. Amikor rádöbben, hogy nincs ilyen szó, elkezd poénkodni* -Nyók...Nyók...edli? Az nem jó mi? *kérdezi mosolyogva, és csak figyeli a kicsit hiperaktív leányzót, amint össze-vissza ugrál, azaz figyelné, amikor is a csiga hirtelen kialszik, és ismét teljes sötétség borul a hajóra, illetve hát a roncsra.Mivel a fénycsinálás és a lángoló csigák nem tartoznak a szakterületéhez, gyilkos átkokat pedig nem akar lövöldözni világítás céljából, ezét inkább a lányra hárítja a feladatot. Illetve hárítaná, de eszébe jut egy ragyogó ötlet és egy régen használt varázslat, amit használni is fog. Pálcájával a fedélzet egyik üres pontja felé mutat, majd kimondja a varit* -Piroinitio! *A varázslattal együtt terve is sikerül, az egész fedélzetet kellemes meleget árasztó és a sárga szín ezerféle árnyalatában pompázó lángok borítják el, ám kárt nem okoznak a roncsban. Evandrus egy kicsit gyönyörködik a lángok nyújtotta varázslatos látványban, majd neki is jó kedve támad, * -Ez nem jó! játszunk még valamit! valami mást! Mondjuk varázsoljunk! *mondja, majd egy pálcaintéssel eltünteti a lángok nagy részét*

» Az eramir torony