Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke és Eltévedt roncshajó barlangja

First topic message reminder :

"Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke"

Az ajtón cirádás betűkkel ez van kiírva. A három ajtó közül a középső az, ami ezt a rejtelmes félhomályos "termet" rejti. A helységbe belépve a dákok szinte a természetben érezhetik magukat. Az ajtó egy rövid alagutat rejt, a végén egy barlang szerű termet, csupán pár lépés előre haladva. Az alagútban a falakon fáklyák vannak, ám kevés, így végig csak fél homály van...
Bent, a barlangban, ami egy nagyobb szobányi méretű csupán, szépen be van nőve, egy két méteres fa, ami mikor felfelé elfogyott a növekedéshez a helye, szépen bekanyarodott, és félig körbenőtte a termet. A lombok alatt mintha néhány embernyi odú lenne, szépen lefedve, s a földön puha, mindig selymes zöldellő fű van.
A terem másik végén, ahova nem nyúlik be a fa csupán néhány kőszikla van, fél méter magasságú, kényelmesen rá lehet ülni. A fa alatt körülbelül három embernek van hely, ám a fára akár rá is lehet mászni, hisz ahogy elkanyarodott, egy-két ága vízszintesen tökéletesen helyet adott a lusta kis diákoknak, hogy kifeküdjenek rajta. A másik oldalon összesen hat szikla van lerakva, félkőr alakban, ahogy a fal is íves, kör alakú. A kőhelyek felett ott van néhány fáklya, amik mindig égnek, és félhomályban tartják a füves-fás kis barlang-termet.

by Aurora Valanthe Mediaris

Eltévedt roncshajó barlangja

Újabb ajtó nyílt meg az Eramir főhadiszállásának főterméből. Amikor belépsz, orrod azonnal megcsapja a párás levegő aromája, hiszen egy barlangba érkezel. Egy kis padkára lépsz először, egy rossz mozdulat, és lezuhansz, oldalt találod a levezető, sziklába vájt lépcsőket. A gyér fényben nem sok mindent látnál a földbe szúrt fáklyák nélkül. De így, a félhomályban már kiveheted a barlangban álló hatalmas roncshajót. Ki tudja, mióta vesztegel a patron, vigyázz a kiszáradt deszkáival, nehogy bajod essen! Tépett vitorlái azonban mindig lengenek, pedig a levegő nem jár… A vízben néha megcsillan valami, és hívogat a mélybe. Talán a kalózok elátkozott kincse az, talán egy lidércfény, amit gonosz lények bocsájtanak ki a belső tó mélyén, vacsorájuk csábítására.
A terem különlegessége mégis egy több méter magas, háromszög alakú kapu. Mindez a barlang fala előtt lebeg a semmibe, és keretként mindössze egy zöldes árnyalatú fénycsík szolgál. Előtte egy emelvényen drágaköveket találsz, méghozzá a sziklába ágyazva, de nem akárhogy. Három darab koncentrikus körbe foglalva, és ezek a gyűrűk forgathatóak, bár középpontban mindig egy Füstkvarc áll. De még így is szinte végtelen számú kombináció érhető el, és minden helyes sorozat egy másik utat nyit meg, egy másik helyre. De mégis ügyelj, mert nem tudhatod, meddig marad nyitva az átjáró…

//A tárcsázót csak mese alatt lehet megnyitni, vagy ha olyan kombinációt kap, amihez kap szépen egy engedélyt is, hogy bárhová mehet vele Smile

//

Te jó ég mi történt? Csak azt ne mond, hogy ilyen eső van kint. Meg ne fázzál. *Leveszi talárját, alatta van úgy is egy meleg pulcsi. Majd kivesz egy kis üvegcsét a talárból.* Kortyolt meg, fűszer keverék. Nem rég kaptam a nagyitól állítólag azonnal felmelegíti az embert. *Oda adja a talárt és az üvegcsét a lánynak.* Az nem garantálom, hogy eper ízű de élet mentő is lehet. Szerencsére ez nem ilyen eset. *Elmosolyodik, majd vissza ül a lány mellé.* Élek, vagyis fogjuk rá. Én inkább meg se kérdezem, hogy vagy... Mi a gond azon kívül, hogy két lábon járón vizes palack vagy? *Próbál humoros lenni kisebb, nagyobb sikerrel.*

- Én.. Nagyon sajnálom, komolyan! *Mondja a lány kicsit remegve, ahogy a fiúra néz. Amikor felvillan a fény, a lumos a kobold lány azonnal a szeme elé kapja a kezét.A hirtelen fény megsérti a szemét, de lassan hozzá szokik.*
- Igor?.. *Kérdezi a lány, meglepődötten.* - Olyan rég láttalak!.. hogy vagy? *Kérdezi, de látszik rajta, hogy nincs a legjobb állapotban. Zakatol a szíve, vizes mindenhol, és a szeme is kisírtnak látszik. És az is... Így nem csoda, hogy az előbbi leszólásra se lett sokkal jobban, bár a fiú nem tudhatta hogy ő az. *
- Tudod..Nincs valami jó napom... *Böki ki a fiúnak, bár lehet, hogy ennyivel nem fogja beérni, és rákérdez, hogy miért néz ki így. Jogos lenne, annyi tuti. A kobold lány nem áll fel, a födlön marad. Szépen felhúzza a lábait, és átöleli azt, így összekuporodva és kissé remegve néz a fiúra továbbra is. *

*Hát nem ilyen ébresztőre vágyott igazán. A kobold lány jól gyomor szájon rúgta, reflexből felkel köhögve és szét néz.* Ba..meg, máskor figyelj jobban oda.*Előveszi a pálcáját, hogy jobban megszemlélje, hogy kirúgott belé.* Lumos! *Kimondja a varázslatot és meglátja a tettest.* Jajj bocs vissza szívtam az előbbit. Semmi baj, már megszoktam, hogy mindenki belép rúg. *Elmosolyodik, felkel és a kezét nyújtja a lánynak ha fel akar kelni, közben másik kezével még mindig a hasát fogja.

*Egy kobold láynka cammog a főhadiszállásra és reflexből a középső helyszínt választja ki. Nincs valami rózsás hangulatban. A ruhája vizes, a haja vizes, a szeme vizes... Ám az a könnytől, talán. Igazán össze van omolva a mai naptól, így ahogy szépen besétál a félhomályos szobába azonnal sétál sétál és.. Átesik egy emberen. Úgy ahogy van, megbotlik, és előre esik. Nyöszörögve húzza össze magát az aprócska lány a földön, aztán a hátára fordul és szépen felül.*
- Bo.. Bo.. Bocsánat. *Mondja remegve a lány, és meg sem ismeri, hogy kiben esett át. Talán túl rég találkoztak.* - Na..Nagyon sajnálom. *Dadogja továbbra is, és elhúzódik a földön a fiútól. Zöld szemeit ráveti a fiúra, bocsánatkérően, nem tudja, hogy mit mondhatna. Látszik rtajta, hogy nincs jó paszban az tuti.*

*Bekolbászol a "lusta szobába" Igor akit már jó ideje nem látott senki. Most egy fekete talár van rajta alatta egy pulcsi meg egy farmer. Lefekszik a fűre és elmosolyodik. * Ez a fű olyan kényelmes... *Lassan el is szunyókál, remélhetőleg nem itt fog éjszakázni.*

*Leti nem tud a növény után kapni, hiszen Rosettára figyel, aki elmegy, mert sürgős dolga akat a madaránál.*
- Szia. Remélem hamarosan találkozunk. *Mondja egy mosoly kíséretében, majd Ernire figyel.*
- Hát ez gy növényféleség, ami igazából kicsit varázslény is, mert van saját tudata, de elég primitív... Anyumtól kaptam, hogy vigyázzak rá, mindig legyen velem, mert neki is volt valami ilyesmilye, és ő is terra-mágus lett, belőlem is azt akar nevelni, mondjuk én is az akarok lenni. *Fejezi be monológját. Ekkor Erni is távozik, egy elegantos biccentéssel, és köszönéssel.*
- Én is remélem, hogy még találkozunk. Szia! *Köszön el ő is, majd elkapja a növényt, és zsebre vágja. Egyedül nem marad ott, elindul, további felfedező útjára, nem akar egy helyben üldögélni, lenni, főleg nem egyedül.*

Vendég

- Hát.... * Mielőtt bármit mondhatott volna Rosenak mennie kellet.*
~ Vajon miért rohent el ilyen gyorsan?~
* Tekintete még követi a távozó koboldot majd Letire irányul. Illetve irányulna ha a növény vagy mi nem kezdeményezne "támadást"*
- Ez meg mi a....? * Igazából elég viccesnek találja ahogy a növény próbálja megrohamozni.*
- Mi ez az izé? * Kérdi Letit miközben jókat mosolyog a kis növényen*

*Látszólag jól összeszokott, ismerkedett barátokról van szó, ez nem vitás, már Leti is észrevette. Érdeklődve hallgatja végig a történetet.* ~ A Föld szigete..? ~
- oda el kell mennem... *Jegyzi meg csak magának, dünnyőgő hangon.*
- Nem rég óta, pár napja csupán, és másodikos vagyok, anyum, és a családja tanított varázsolni, megjegyzem, nem végeztek rossz munkát. *Mondja, majd sejtelmesen megcsillan a szeme. Elmosolyodik, mikor Rosetta felvet éhány esetleges okot, azért vicces neki, hogy ilyenre van szüksége. Hirtelen mocorogni kezd valami a zsebében, de ezt ő alig veszi észre. A növény. Kiugrik a zsebből, és most Ernit kezdi el támadni. Leti ismét azzal a megvető pillantással mered rá, majd valamilyen módon jelzi Erninek, ne tegyen benne kárt, mert az csúnya lenne.*

*A kobold lányka hallgatja a szavakat szépen, de Erni igazán megváltozott. Talán ha ketten lennének, és nem lenne itt Leti, akkor meg is kérdezné, hogy mi van vele, de most valahogy mégsem... Na majd máskor.*
- Persze, hogy van. Nálam van a maradék virágpor.. Jajj, azért elmesélem Letinek is. Szóval a Föld szigetén voltunk, nem tudom hogy jártél e már ott, szóval... Az egyik fáról lehullott egy virág és belőle egy csomó virágpor Erni nyakába és hát.. A hatására teljesen elbódult és szerelmes lett.. Magába. Mert belenézett egy pocsolyába, vagy már nem is tudom mibe és magát látta meg. Természetesen lenyultam egy csomó virágport, hátha jól jön.. Remélem valamikor még jól jön. Bár nem igazán szórnék ilyet senkinek a fejére, hisz belém zúgna.. Na szóval értitek. *Mondja a lány, a szája be sem áll, de azért picit elpirul és szemei is szépen csillognak, ahogy meséli a kis sztorit. *
- Hát igen.. Ez a Nezabar, sok furcsaság történik itt... Leti, te mióta vagy itt? És másodikos vagy, vagy elsős? *Kérdezi szépen, hogy hozzá is beszéljen, ne hagyja hogy ne tudjon hozzászólni.*
- Amúgy miért kérdezted Erni? Talán.. Szükséged lenne rá, vagy mi? *Kérdezi a lány felvont szemöldökkel.. Ki tudja.*

Vendég

- Erni Requo. 14 éves Eramiros diák. Ürölök a találkozásnak.
* Köszön monoton hangon de tekintete továbbra is Rose-on van.*
~Örülök... megszokott szó de az érzés nem ugyan az... Azoknak az időknek vége.~
- Szia...Rose. Valóban rég taláékoztunk.ű
*Egyre közelebb lépked. Mozgása hangtalan és lágy. Vonásai érzékien élettelenül fonodnak végig testén*
- Mint látjátok még élek. Bár ez az élet inkább egyfajta vegetálás... Na mindegy ebbe ne menjünk bele. És veled miujság?
*Majd a legutóbbi kalandjuk jut eszébe*
- Van még abból a virágporból?
*Bár megváltozott azért még benne van az az "Erni"*

*Leti felszedi inkább az állatot, vagy növényt, vagy varázusnövényt, vagy mi az, majd zsebre vágja, ahol el kezd olvadozni, alig észrevehetően. Ekkor érkezik Erni, akinek Rosetta nagyon nagy energiával köszön is.*
- Szia. Az én nevem Leti. Leti Anastas. Benned kit tisztelhetek? *Kérdezi. Nehezen nyílik meg mások felé, igen. De talán Rosettának előnye van, hogy kobold. Erninek... nincs. De majd meglátjuk. Mindenesetre egyenlőre rokonszenvesnek találja mindkettőjüket, hiszen abba a terembe jöttek, ami az ő eleméhez kapcsdolódik - a földhöz. Hallgatja, mit mond Erni, hiszen bizonyos mértékig ő is kíváncsi.*

*Figyeli a fiúnak a mozzanatait, csillogó zöld szemecskéivel, aztán azt is nézi, ahogy lefagyasztja az állatot.*
- Értem...Még nem láttalak itt az iskolában. Amúgy én is Terra-mágus szeretnék lenni, majd ha egyszer felnövök... Az én szüleim nem mágusok, sőt, először ellenezték, hogy ide akarok jönni... *Meséli a fiúnak, ám a következő pillanatban valaki belép a terembe. Először a félhomályban a fény egy picit megzavarja a tekintetét, ugyanúgy mint az előbb Letijét is megzavarta.. Aztán lassan újra eljön a félhomály és még ebben is felismeri az alakot, aki bejött az ajtón. Azonnal felpattan, nem is tudja miért, talán csak a meglepettség miatt, meg persze azért, mert örül, annak, akit lát.*
- Erni! Szia! *Köszöna fiúnak, azonnal élettelteli hangon, s csillogó szemekkel. Figyeli a fiút, aki most valahogy olyan furcsának tűnik a szemében. Nem olyan, mint máskor...* - Rég láttalak...! Ő.. Bemutatkoztok egymásnak, vagy én mutassalak be titeket? *Pillant kérdőn Leti felé, majd Erni felé.. Talán nicns szükség a bemutatkozás terén rá egyáltalán, de azért megkérdezte, hátha...*
- Erni, mesélj, hogy vagy? *Kérdezi még utoljára, és lassan azért visszaül a helyére, ahonnan felpattant hirtelen az előbb.*

Vendég

* Egy fekete bőrkabátos ember közeledik. Rég látta bárki is. Nagyon sok ideig a szobájában kuksolt. A történtek igencsak megviselték és jelentősen meg is változtatták. Személyisége mondhatni komolyabb szintre lépett. Még nem járt itt. Reméli talál itt valakit. Egyre jobban körülnézve 2 alakot pillant meg. Az egyiket egyből megismeri és "szíve" (már ami megmaradt belőle) régi emlékeket támaszt fel. A másik számára ismeretlen. Még nem szólal meg inkább csak egyre közelebb megy*

*A növényakármi csak nem hagyja Rosettát. A fél-kobold fiú gyorsan előkapja pálcáját, és arra a vaélamire szegezi.*
- Pherecitius mangicus! *A növény lefagy, majd eldől, mint egy zsák. Leti elteszi a pálcát, majd visszaül a helyére, hiszen ehhez felállt. A növéyt ott hagyja, de jól látható helyenn van, aki pedig rálép, az örökre elássa magát a fél-kobold fiúnál, és a saját sírhelyét béreli ki. Leti csak ül, és kezd beszélgetni Rosettával.*
- Hát ezt anyum bízta rám, hogy vigyázzak rá, mert vérbeli terra-mágust akar belőlem nevelni, olyat, amilyen ő is... Honnan? Azt én se tudom. *MOndja, majd vár a lány újabb kérdéssére, vagy hasonlók, neki nincs ötlete.*

*Mikor egy kis... Növény féleség. Szépen Pislog lefelé, mikor neki-neki ugrálgat a növény.* - Szi..Szia Leti.. Mennnék én, de ez a kis izé nagyon rám ööö.. Mászott. *Nem tud hírtelen jobb szót. Mikor Leti felemeli azt a kis zöldséget és a falhoz vágja, a kobold lányka kicsit nagyokat pislog. Szépen becsukta maga mögött az ajtót így újra félhomály van a teremben. Vagy miben.*
- Jajj! Szegény... Nagyon aranyos ez a kis izé. Csak tudnám miért jó játék neki rám ugrándozni! *Halkan elneveti magát ahogy próbálkozik még közelebb menni, le-le rugdosva a lábról a kis izét. Aztán amikor végre odajut a fiú mellé, gyönyörűen leüldögél, és a kezébe kapja a növényt, bár picit félve, hogy milyen kis állat.. Vagy növény.. Vagy mi ez.*
- Ó, köszi jól vagyok, tegnap egy kicsit beteg voltam, de már jól vagyok... Amúgy.. Mi ez a kis izé? És ez növény, vagy állat? És... Amúgy honnan érkeztél? *Kérdez a végén a fiúról is, nem csak a kis izéről. Közben elereszti a kezéből, eléggé megnézegette már. A kobold lányka szépen végigméri a fél-kobold fiút, persze nem feltünően. Meg sem lepi, hogy ő is Eramires.. A legtöbb kobold és félkobold Eramir szakon van... Sőt, csak itt van egész vérű kobold. Meg a legtöbb egész vérű tünde is itt van.. Ha jól emlékszik a kis lányka.*

*Leti nem hallja, hogy jön egy lány, csak mikor benyit, takarja el hirtelen a szemét, hiszen a hirtelen fény irritálta. Pár másodperc múlva, mikor megszokja, elveszi a kezét. A növény Rosettához fut, nekiugrál a lábának, ezzel szórakozik. Leti megvetően néz a növényre, közömbösen, majd a lányra pillant, már kissé barátságosabban.*
- Szia, Rosetta. Engem Letinek hívnak. Leti Anastasnak. Nem jössz beljebb? *Kérdi, majd mutat nem sokkal maga mellé, hogy a lány oda ülhet, ha akar. Leti hirtelen felpattan, majd elkapja a növényt, hogy hagyja Rosettát, és nekidobja a falnak - úgyse fáj neki.*
- Nyugi, nem lesz baja. *A növénynek tényleg nem esik semmi baja, Lei sóhajtását kísérve kezdi el újra támadni Rosetta lábát, persze ez aligha fáj a kobold lánynak. Leti visszaül a helyére, majd megszólal.*
- Hogy vagy? *Kérdi, tesz fel egy sablonkérdést, majd vár a válaszra.*

*Egy kobold lányka jelenik meg, először a Toronyban... kicsit körbepillog, és mikor nem lát semmit, azaz senkit sóhajt egy nagyot. Reménykedett, hogy valakivel találkozik, de valahogy ez úgy néz ki, hogy nem jött össze... Vagy csak rossz helyen keresi? Szépen odasétálgat az ajtókhoz és benyit.. Először az elsőbe, a bal oldalon.*
- Senki... *Mikor látja, hogy nincs egy lélek sem bent, becsukja. Tovább csoszog amásik hoz, a középsőhöz, és oda is benyit, reménykedve. Majdnem hogy beesik az ajtón olyan lendülettel nyitja ki. És... Meglátja a fél-koboldnak tűnő fiút.*
- Jajj.. *Nyüsszent, mikor épp hogy visszaszerzi az egyensúlyát. Nem lép beljebb, a félhomály hirtelenjében kicsit elandalítja, de eprsze előbb az illendőség azt kívánja, hogy bemutatkozzon, meg miegymás.*
- He.. He.. He...*Hebeg-habog ahogy azt kell, aztán csak kinyögi.* - Hello, Rosetta vagyok... Zavarok? *Kérdezi meg óvatosana lány, még mindig az ajtóból. Örül, hogy végre talált vaalkit, ám ezt a valakit még nem ismeri, így nem olyan bátran menne oda hozzá.*

*Leti érkezik az eramires fődadiszállásra, hiszen itt még nem járt. Felbattyog a toronyba, majd meglát egy barna ajtót. Belép rajta, de körbe sem néz szinte, az újabb három ajtó felé indul.*
- Na most melyik legyen..? *Dünnyög maga elé, hangosan gondolkodik. Végül a középső ajtót választja, így eshet meg, hogy immár az Édes Semmittevés Rejtekén pillog körbe-körbe, próbálja felmérni helyzetét, hova jutott. VAlószínűleg ez a kedvenc terme lesz, hiszen itt egy nagy fa van, és fű, ő pedig tera-mágus-tanonc, vagy mi. Zsebéből előkotor egy zöld miniindaféleséget, majd leteszi a földre. Az a valami elkezd körbe-körbe futkosni, ez a növény, aminek nincsenek érzékszervei, sak megy - anyja "ajándéka", mindig vele kell lennie. Leti sóhajt egyet, majd kezével végigsimítja a lombkorona azon részét, amit felér. Leül a fa tövébe, előkapja pálcáját, és azzal kezd el babrálni, az ágakat lengeti, és hasonlók. Talén jön valaki, aki örülhet, ha nem lép rá arra a növényféleségre, ami nem lesz kis dolog.*

"Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke"

Az ajtón cirádás betűkkel ez van kiírva. A három ajtó közül a középső az, ami ezt a rejtelmes félhomályos "termet" rejti. A helységbe belépve a dákok szinte a természetben érezhetik magukat. Az ajtó egy rövid alagutat rejt, a végén egy barlang szerű termet, csupán pár lépés előre haladva. Az alagútban a falakon fáklyák vannak, ám kevés, így végig csak fél homály van...
Bent, a barlangban, ami egy nagyobb szobányi méretű csupán, szépen be van nőve, egy két méteres fa, ami mikor felfelé elfogyott a növekedéshez a helye, szépen bekanyarodott, és félig körbenőtte a termet. A lombok alatt mintha néhány embernyi odú lenne, szépen lefedve, s a földön puha, mindig selymes zöldellő fű van.
A terem másik végén, ahova nem nyúlik be a fa csupán néhány kőszikla van, fél méter magasságú, kényelmesen rá lehet ülni. A fa alatt körülbelül három embernek van hely, ám a fára akár rá is lehet mászni, hisz ahogy elkanyarodott, egy-két ága vízszintesen tökéletesen helyet adott a lusta kis diákoknak, hogy kifeküdjenek rajta. A másik oldalon összesen hat szikla van lerakva, félkőr alakban, ahogy a fal is íves, kör alakú. A kőhelyek felett ott van néhány fáklya, amik mindig égnek, és félhomályban tartják a füves-fás kis barlang-termet.

by Aurora Valanthe Mediaris

Eltévedt roncshajó barlangja

Újabb ajtó nyílt meg az Eramir főhadiszállásának főterméből. Amikor belépsz, orrod azonnal megcsapja a párás levegő aromája, hiszen egy barlangba érkezel. Egy kis padkára lépsz először, egy rossz mozdulat, és lezuhansz, oldalt találod a levezető, sziklába vájt lépcsőket. A gyér fényben nem sok mindent látnál a földbe szúrt fáklyák nélkül. De így, a félhomályban már kiveheted a barlangban álló hatalmas roncshajót. Ki tudja, mióta vesztegel a patron, vigyázz a kiszáradt deszkáival, nehogy bajod essen! Tépett vitorlái azonban mindig lengenek, pedig a levegő nem jár… A vízben néha megcsillan valami, és hívogat a mélybe. Talán a kalózok elátkozott kincse az, talán egy lidércfény, amit gonosz lények bocsájtanak ki a belső tó mélyén, vacsorájuk csábítására.
A terem különlegessége mégis egy több méter magas, háromszög alakú kapu. Mindez a barlang fala előtt lebeg a semmibe, és keretként mindössze egy zöldes árnyalatú fénycsík szolgál. Előtte egy emelvényen drágaköveket találsz, méghozzá a sziklába ágyazva, de nem akárhogy. Három darab koncentrikus körbe foglalva, és ezek a gyűrűk forgathatóak, bár középpontban mindig egy Füstkvarc áll. De még így is szinte végtelen számú kombináció érhető el, és minden helyes sorozat egy másik utat nyit meg, egy másik helyre. De mégis ügyelj, mert nem tudhatod, meddig marad nyitva az átjáró…

//A tárcsázót csak mese alatt lehet megnyitni, vagy ha olyan kombinációt kap, amihez kap szépen egy engedélyt is, hogy bárhová mehet vele Smile

//

» Az eramir torony