Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke és Eltévedt roncshajó barlangja

First topic message reminder :

"Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke"

Az ajtón cirádás betűkkel ez van kiírva. A három ajtó közül a középső az, ami ezt a rejtelmes félhomályos "termet" rejti. A helységbe belépve a dákok szinte a természetben érezhetik magukat. Az ajtó egy rövid alagutat rejt, a végén egy barlang szerű termet, csupán pár lépés előre haladva. Az alagútban a falakon fáklyák vannak, ám kevés, így végig csak fél homály van...
Bent, a barlangban, ami egy nagyobb szobányi méretű csupán, szépen be van nőve, egy két méteres fa, ami mikor felfelé elfogyott a növekedéshez a helye, szépen bekanyarodott, és félig körbenőtte a termet. A lombok alatt mintha néhány embernyi odú lenne, szépen lefedve, s a földön puha, mindig selymes zöldellő fű van.
A terem másik végén, ahova nem nyúlik be a fa csupán néhány kőszikla van, fél méter magasságú, kényelmesen rá lehet ülni. A fa alatt körülbelül három embernek van hely, ám a fára akár rá is lehet mászni, hisz ahogy elkanyarodott, egy-két ága vízszintesen tökéletesen helyet adott a lusta kis diákoknak, hogy kifeküdjenek rajta. A másik oldalon összesen hat szikla van lerakva, félkőr alakban, ahogy a fal is íves, kör alakú. A kőhelyek felett ott van néhány fáklya, amik mindig égnek, és félhomályban tartják a füves-fás kis barlang-termet.

by Aurora Valanthe Mediaris

Eltévedt roncshajó barlangja

Újabb ajtó nyílt meg az Eramir főhadiszállásának főterméből. Amikor belépsz, orrod azonnal megcsapja a párás levegő aromája, hiszen egy barlangba érkezel. Egy kis padkára lépsz először, egy rossz mozdulat, és lezuhansz, oldalt találod a levezető, sziklába vájt lépcsőket. A gyér fényben nem sok mindent látnál a földbe szúrt fáklyák nélkül. De így, a félhomályban már kiveheted a barlangban álló hatalmas roncshajót. Ki tudja, mióta vesztegel a patron, vigyázz a kiszáradt deszkáival, nehogy bajod essen! Tépett vitorlái azonban mindig lengenek, pedig a levegő nem jár… A vízben néha megcsillan valami, és hívogat a mélybe. Talán a kalózok elátkozott kincse az, talán egy lidércfény, amit gonosz lények bocsájtanak ki a belső tó mélyén, vacsorájuk csábítására.
A terem különlegessége mégis egy több méter magas, háromszög alakú kapu. Mindez a barlang fala előtt lebeg a semmibe, és keretként mindössze egy zöldes árnyalatú fénycsík szolgál. Előtte egy emelvényen drágaköveket találsz, méghozzá a sziklába ágyazva, de nem akárhogy. Három darab koncentrikus körbe foglalva, és ezek a gyűrűk forgathatóak, bár középpontban mindig egy Füstkvarc áll. De még így is szinte végtelen számú kombináció érhető el, és minden helyes sorozat egy másik utat nyit meg, egy másik helyre. De mégis ügyelj, mert nem tudhatod, meddig marad nyitva az átjáró…

//A tárcsázót csak mese alatt lehet megnyitni, vagy ha olyan kombinációt kap, amihez kap szépen egy engedélyt is, hogy bárhová mehet vele Smile

//

- Értem ,akkor tényleg elnyelte a föld vagy mi. * A következő kérdés meghökentette kicsit Ivort.
- Dehogyis nem azért érdekel,hogy mi van vele, nem ő az a lány. Kicsit bonyolult lenne ezt elmagyarázni de elég annyit tudnod,hogy nem ő az.
* meséli ,bár tudja hogy ezzel még nem értette meg a fiúval a dolgot,de a lényeget elmondta.
-Igen tudom,hogy van barátja azt is hogy Akoni az, történetesen nem egyszer tanúja voltam kettejük között lezajlódó beszélgetéseknél.De ez már elég régen volt.
Ayla nekem teljesen más, bár nem vagyunk nagyon közeli barátságban de ő segített nekem kezdettől fogva,ennyi remélem így érthetőbb.

Vendég

Ayláról? Őszintén szólva fogalmam sincs, a vezetőségi szobában se láttam mostanában,és az asztalán se láttam nagyobb változásokat, mintha elnyelte volna a föld. Amúgy iért érdekel ennyire? Tán nem ő lenne az egyik lány, aki tetszik neked?
*Kérdezi Gavril, remélve, hogy rátapintott valamira. Ha jól tapintott rá a dologra, akkor viszont le kell majd hangolnia a fiút, hisz Aylának van barátja történetesen Akoni, akivel nagyon jóba van.*
~Remélem nem tetszik neki, csak aggódik iránta, nem szeretném szomorúvá tenni.~

- Igen valóban hallottam róla,de nem mernék megesküdni,hogy személyesen is ismerem. Van e , hát megmondom őszintén van de sajnos elég távol ugyhogy talán ideje lenne elfelejtenem,persze ez nem könnyű.
Itt is ismerek már sok lányt de annyira nem,ugyhogy most a felzárkózás a fő célom, ugyhogy köszönöm az ajánlatot lehet hogy valóban igénybeveszem a segítséged. * meséli Gavrilnak és közben nyakláncát birizgálja,nézelődik.
-Nem tudsz valamit Ayláról , olyan régen láttam,meg persze másokat is régen de őt már meg nem tudnám mondani mikor?! * kérdezi érdeklődve.

Vendég

Nos szerintem ismerheted, vagy legalábbis hallottál róla. Jessica Dream-nek hívják, ő a deridion főprefektusa. Már jártunk kb. egy hónapig, de szakítottunk, mert sok dolga volt. Most újra próbálkozom, hisz most már nincs annyi munkája. És neked van lány az életedben? Amúg ha van kedved anulhatunk együt, és a csoportosan csinálható házikat együtt is csinálhatjuk majd.
*ajánlja fel barátságosan segítségét a fiúnak, szeret segíteni az embereknek, Dajanát is korrepetálja bájitaltanból.*

* Házik, vizsgák , amint Oleg meghallja ezeket a szavakat megrémül,de szerencséjére ez nem ül ki az arcára.Azokkal ő igencsak nagy lemaradásban van,de igazábol nem tehet rola,hiszen beteg volt.
- A tanulással nekem is igyekeznem kell, én is le vagyok maradva kissé. Lány? Nahát, és ki az illető hölgy? Nem hiszem ,hogy ismerem de hátha mégis. * mondja Ivor nem tulzottan látszik az érdeklődés pedig érdekli,csak ezzel megint eszébe jutott,hogy mennyire egyedül van , ráadásul itt a szeretet ünnepének közeledtével.
- Velem ,hát túl vagyok egy nagyobb betegségen,de semmi komoly,legalábbis mostmár. Sokat olvasok, de sajnos kevés időm és energiám van kimozdulni és emberek közé menni. Rengeteg a pótolni való feladat. * meséli,majd érdeklődve várja a "szerelmi" szál folytatásának történetét.

Vendég

Igen, talált, Gavril Atanasnak hívnak. Az igazat megvallva nem sok minden történt velem az elmúlt időben. Próbálom bepótolni a házikat, vannak szép számmal. Még a félévi vizsga előtt be akarnám fejezni őket, hátha értékes pontokat kapok értük pluszba. Bár ami nem igazán tartozik a semmi kategóriába, de egy lány után járok most.
*Mesél mindennapjairól Gavril. A szerlem csak úgy kicsúszott a száján, de há Olegnak mesélhet róla, ha bővebben érdekli őt a téma.*
-És veled mi újság? Gondolom veled is történtek dolgok mióta nem találkoztunk.

* Ivorra valóban a szívbajt hozta Gavril. Az nem kifejezés,de nem baj azért örült,hogy ismerőssel találkozhat. De azért megjegyzi,hogy nem volt kellemes.
- Szia! Nem mondom jól rámijesztettél, gondolom szándékos volt de mindegy. Igen Oleg Ivor vagyok. Gavril Atanas nemde? *gondolkozik el Ivor és reméli jól emlékszik a vezetéknévre is.
-Én jól vagyok köszönöm kérdésed,legalábbis mostmár,túlvagyok egy nehéz időszakonde vége szerencsére.
-Te hogy vagy ? Régen találkoztunk,bizonyára sokminden történt veled azóta. * mondja majd kissé kifujja magát még nincs túl az ijedtség okozta "fulladozáson".

Vendég

*Gavril ismerős arcot lát benyitni az ajtón. A fiú arca ismerős, ha jól emlékszik a konyhában találkozott vele, és ha minden igaz Oleg Ivor-nak hívják.*[
~Na most jól megijesztem.~
*Háttal leül az ágra, hirtelen hátraveti magát, de lábával az utolsó pillanatban megkapaszkodik. Fejjel lefelel lóg most a fiúval szemben, aki valószínűleg már a frász kerülget.*
-Szia, igaz te vagy Oleg Ivor Mi újság?

*Ivor sétálgat a kúriában nézelődik,nem tudja mihez kezdjen. Aztán eszébe jut hogy felmehetne az Eramir toronyba így is tesz. Megérkezik majd úgy dönt belép az ÉSR terembe. Még nem járt itt de a névből levonja azt a következtetést ,hogy a hely pont megfelel neki. Belép az ajtón és a fülét halk muzsika szó üti meg.
~ Vajon van odabent valaki?Biztos,de sebaj.~ *gondolja majd elindul befelé, körbenéz a hely elég megkapó látványt nyújt a számára,hiszen szereti a természetet, furcsa de egyben tökéletes hely a pihenésre. Szemével keresné a zene tulajdonosát de nem találja így leül egy szikla tövébe és maga elé mered.

Vendég

*Gavril érkezik meg a toronyba, csenedesn fütyörészve, ma délután nincs kedve sok mindent csinálni. Nem igazán kedvel a toronyba teleportálni, sokkal inkább szeret kisétálni a kúriától kissé távol lévő toronyhoz, majd lassan komótosan megmeszni a lépcsőfokokat, majd kikapcsolódni egy kicsit a torony szobáinak egyikében. A lépcsőn felérve megáll a három ajtó előtt. Édes semmittevés terme - olvasható a ajtón, majd felmászik egy fára, ami legközelebb van, nem akarja megerőltetni magát különösebben. Egy nagy ágon hanyatt dől, előkapja szájharmonikáját, és játszani kezd rajta.

*Mint midnen dolog, a gondolkodásnak is vége szakad egyszer, és az most van. Máshol is lehet pihenni, bár ez egy meglehetősen remek hely rá. Itt aztán mindent lehet csinálni, ami pihenés. Legalábbis Quarion itt nagyon jól ellenne. De most dolga van, azazhogy egyenlőre nem szeretne többet itt lenni most. Mi ennek az oka? Az, hogy ez nem egy látogatott hely ezek szerint. Pedig milyen jó! Na mindegy. Lehet, hogy ma még visszatér ide, de lehet, hogy nem. Mindenesetre most elindul, és nézelődik ismerős vagy ismeretlen diákok után.*

*Oliver hamar el is iszkol. Ki tudja, lehet, hogy a hegyesfülű bántotta meg. Nem mintha zavarná ez Quariont. Felőle aztán mindegy...* - Szia. *Köszön még maga elé mormolva. Himbálóztatja egy kicsit a lábát, aztán megint felkel, újabb ülőhely után néz. Leugrál a fáról, és leül a fűre. Hátát a fa vaskos törzsének dönti, jobb lábát most is talpra állítja. Sóhajt egy nagyot, fejét hátradönti, és a fának támasztja. Úgy dönt, még nem megy sehova, pihen egy kicsit. Felfelé néz, egyenesen a levelekkel szemez...*
~ Hogy lehetek ennyire kegyetlen a környezetemmel... Nem tudok megváltozni... Talán nem is akarok... Egyedül érzem magam megint... Angel... ~

Vendég

* Ha nem törődnek vele, nem az ő baja. Na jó igen. De tizennégy év alatt megszokta. *
- Elhiheted, hogy ezentúl én se nagyon... De ezt reggel találtam az étkezőben. De nekem sajnos mennem kell. Szia.
* Elsietett a főhadiszállásáról.

*Quarion meghallgatja a fiú szitkozódását, de nem igazán figyel rá megfelelőképpen.* - Én nem ünneplem a Mikulást. Így csokit is csak ritkán eszek. *Zsebébe ott lapul egy, amit még úgy hozott magával a Kkonyhából, de elfelejtette megenni. Majd egyszer talán rájön, hogy van nála. Remélhetőleg ez nem "Átokcsoki". Quarion most legalább megtudta, hogy mi az oka a sok bizarr hajú diáknak. Ő nem szeretne olyat... Na jó, az oké, hogy a jobb vállán van egy színváltós tetkó, azért az kevésbé látszik mint a haj.*
- Jó ez a hely. *Mondja maga elé hidegen, miközben a lombokat nézegeti.* ~ Hogyan nőttek ezek fény nélkül ekkorára? Varázsfák...? ~

Vendég

* Oliver dühösen vizsgálgatja frizuráját. Haja lassan változni kezd, és fehérré változik... Rózsaszín és piros csíkokkal. *
- Soha többet... Soha többet nem akarok csokit látni. Télleg, te hogyhogy nem vagy ilyen? Úgy értem többen mászkálnak ilyen fejjel...
* Körbetekint a teremben. Valóban nincsenek itt túl sokan, sőt senkit nem lát errefelé. Leheveredik a fűbe, mivel az valószínűleg kényelmesebb mint a szikla. *

*Éppen azon gondolkodik, hogy ilyenkor, így karácsony előtt milyen üresek a termek... Pedig pont ilyenkor kéne ide egy kis élet, mert nincsenek órák. Aztán ekkor bejön Oliver.* - Szia. Megvagyok. *Mondja, aztán már nem is csodálkozik a furcsa hajon. Sokan vannak így a Kúriában, látott már egykettő furcsa frizurájú egyént.
~ Biztos valami új muglidivat. ~ *Gondolja, majd hogy biztos legyen, hogy nem csúszott ki a zsebéből semmi, megtapogatja a combját. A cucc még mindig a zsebében van. Csak a körvonalait lehet látni a hegyesfülűnek, esetleg arcát a fáklyafényben, ha arra fordul. Nem törődik ezzel a ténnyel, inkább jobb is így.
Felkel, és átgyalogol az ág másik végére, ami a másik fa ágainak elágazódásához vezet. Oda beül két fa közé, és onnan figyelget tovább.* ~ Innen pont rálátni az ajtóra... Milyen jól lehetne innen lövöldözni... Jó kis menedék nekem, és pont ideális célzóhely. Ebben a sötétben nehezen lehet észrevenni engem. ~ *Mondja, és a homályban elmosolyodik, a sötétség leple alatt...*

Vendég

* Oliver is a főhadiszállásra érkezik, nagyban káromkodva. Reggel megevett egy csokit, és azóta színváltós a haja. Mikor belép az Édes Semmittevés Rejtekére, éppen a káromkodás legjavánál tart, mikor a sötétben megpillantja szaktársát. *
- Ó. Bocsánat. Heló.
* Leül egy sziklára, és "gyönyörű" zöld haját vizsgálgatta, melyen most egy kék csíkot fedezett fel. *
~ Ez nem lehet igaz! Pedig az... Jaj, ne piszkálj már! ~
- Rég láttalak. Hogy vagy?
* Furcsa most így kettesben lenni Quarionnal, hisz korábbi találkozásaik közben nem igazán beszélgettek, hisz mindig többen voltak. *

*Hogy rohan az idő... Nem rég még hétvége volt, és most megint az van... Na jó, az ember van, hogy nem érzi megfelelően gyorsnak az idő forgását, de így visszatekintve az átlagnál gyorsabb volt. Legalábbis Quarion számára. Egész héten nem csinált sok mindent, de mégis eltelt egy újabb hét...
Kitűzött célja nem igazán van megintcsak, úgyhogy gondolta, ha már régen járt itt, újból felfedezi a főhadiszállását. Miután nem talált senkit sem, eljött ide, hogy tegyen egy kis semmit. Az mindig jó dolog. A félhomályt, és az ilyen zárt, de a fák miatt mégis tágasnak tűnő helyet nagy előnyben részesíti. Amint belép, motoroskabátját leveti magáról, és az egyik sziklára teszi. Pár ugrással és lendüléssel felkerül egy magasabban nyúló ágra. Miután a vastag "gallyon" megtalálta a megfelelő pozíciót, elfekszik, hátát a kényelmesen kanyarodó fatörzsnek dönti. Most félig ülő helyzetben van, jobb lábát talpára állítja.
Így ücsörög, és csak úgy céltalanul mereng. Elnézelődik a terem nyújtotta szokatlan légkörben, és a fák lombjában. Jó, hogy ilyen sötét van... Megnyugtató...*

*Mikor a fiú visszautasítjaa ruhát nagyokat pislog, majd picit megvonja a vállát, beletörődik, hogy a fiú azt szeretné, hogy nála legyen még.*
- Rendben, köszönöm, de akkor majd valamikor átviszema hálódba! Ugye parlagi sas? *Kérdez rá, de tudjaa választ. Mikor a fiú bejelenti, hogy távozik a lány lassan bólint, egy mosollyal ajkain és ő maga is feláll.*
- Nyugodtan menj, látom, hogy álmos vagy. Nem véletlen aludhattál a földön sem, amikor öhm.. Neked mentem. *Kicsit elszégyelli magát, de azért ez csak nem a világ vége. Szépen elköszöngetnek, a fiú bemegy a saját hálóüjába, és Rosetta úgyszint. Szépen a hálójában lerakja a talárt, gyorsan lefürdik és bebújik a pihe puha ágyába...Végre biztonságban.*

*Elmosolyodik a lányon.* Ohh értem... Jó elemi mágus lehetett. A talár maradjon nálad, ha fel mész a hálókba ott még hideg lesz. *Szóval nem fogadja el a talárt.* Hát nádjából semmi. Eddig szüleimnél voltam. *Felkel és leporolja magát.* Én szerintem lassan megyek. *Ásít egyet.* Nah jó én megyek aludni. Szia, mentem aludni. Jóét. *Elköszön a lánytól és felsétál a parlagi sasba.*

- Hm.. Értem. Kellemes hely, én is könnyedén el tudnék aludni. Valahogy.. Most megnyugtat ez a hely és elálmosít. Találó a neve is... Ez a félhomály és a puha fű. Na jó, ne beszéljünk erről, mert menten elalszom! *Mondja a lány gyorsan lezárva a témát és gyengéden elmosolyodik. *
- Amúgy hát.. utána nem nagyon figyeltem, de egy tűzes férfi volt. Mármint nem jellemre! *Mondja gyorsan és gyönyörűen elvörösödik. * - Szóval... Tűzköpő, vagy mi, és irányította a tüzet, tűzparipát csinált és, hát, ilyenek. *Böki végül ki a lány, majd leveszi a kapott talárt magáról.*
- Köszönöm szépen, azt hiszem nagyjából megszáradtam, mostmár nem is fázom! *Mondja a fiúnak és odanyújtja a ruhadarabot. Csillogó zöld szemeivel figyeli a fiút, hisz most eléggé hálás neki...*
- Mondd! Miújság veled! Mesélj valamit! Merre jártál, míg nem láttalak? *Kérdezi a fiútól szépen, hogy beszéltwesse egy kicsit. Nem járja, hogy neki ilyen nagy a szája...*

Nincs mit... Hisz barátok vagyunk vagy olyasmi... *Elmosolyodik.* Jól van az a lényeg. Igen. Hááát nem is tudom mióta vagyok itt. Az úgy volt, hogy eljöttem ide, mert itt még nem voltam... Aztán lefeküdtem a fűre, mert fáradt voltam és elaludtam, utána felkeltettél. *Újra elmosolyodik.* Milyen volt a cirkusz utána? *Kiváncsi, még ott se volt.*

*Végighallgatja a fiú szavait, ám valahogy azért előkerülnek a szemében a könnyes kis cseppek. Mikr elneveti magát a fiú szavaira akkor lassan lecsorog az arcán, de megpróbálja gyorsan eltüntetni az arcáról. Mikor lenyeli azt a kis cuccot, az szépen lemegy a torkány és valahogy belülről akarja felmelegíteni a lányt, egész gyorsan..Mintha csak alkohol lenne. Még a végén kiderül, hogy a fiú nagyanyja egyszerűen jó fűszeres pálinkát főz? Na azért csak nem...*
- Kö.. Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem, pedig alig ismersz. Nem is tudom, hogy mikor találkoztunk utoljára! Még is.. Köszönöm! És igen, hatott, mostmár nem fázom annyira. *Mondja a fiúnak azonnal, mikor rákérdez a szerre. *
- Amúgy... Szép ez a hely. *Mondja egy kis pislogás után, mikor már van kedve körbenézni, hogy hova is jött be. Kicsit megereszti a talárt a hátán, hogy ne legyen olyan szorosan, és ne legyen túl melege.*
- És... Hogy hogy itt aludtál? Hisz érdekesen estem át rajtad. Tényleg aludtál, vagy csak pihentél? *Kerdez rá a lány, mostmár többnyire megnyugodott, többnyire. Örül, hogy volt kinek elmondania mindent, és Igor gyorsan meg is nyugtatta...*

Jajj hagyjad már.... Ha az a gyerek ment volna ki és neki kellet volna a vízbe lenni. Sírva ment volna ki a cirkuszból. De te ott maradtál és nem is vagy kicsi. Nem az számít, hogy mit mond az ember, hanem az, hogy kimondja. Egy ilyen parasztnak a szavát le kell tojni szerintem. *Elmosolyodik.* Szívesen. Az üveg maradjon nálad, nekem még van pár. Hatott a szer? *Kérdezi reméli igen.* ~Nagymami mindig jó füzeteket szokott csinálni.~

*A fiú kérdésére azonnal felsóhajt.*
- Tudod..Cirkuszosok érkeztek ide, és hát.. Az egyik bűvész kitessékelt a színpadra. De nem is tudtam ellent mondani, mert az egyik percben ültem, a másikban valahogy csettintett és ott taáltam magam.. És.. Lekötöztek.. Közben.. Alexej bekiabálta, hogy szerinte válasszanak más példát, mert én ki se látszom a földből és.. és ... úgy sem fogok látszani majd... *Megakadozik, legörbül a szája, elég rendesen. Nagyon szíven ütötte ez a pár mondat, amit a fiútól kapott. Hát úgy néz ki Alexej részéről ez a barátság.*
- Aztán.. Amikor lekötöztetett egy másik diákkal bezárt egy nagy üveg..vaamibe. Aztán magát is lekötöztette és.. Beeresztette a vizet...Azonnal ellepte az egészet, már nem kaptam levegőt és és... és... Épp hogy sikerült kiszabadítani. A tüdőm majd megszakadt, úgy köhögtem, mikor kiszabadultam és.. és... Most itt vagyok. *Még midnig remeg, látszik rajta, hogynem épp élvezte ezt a Cirkuszt. Lehet, hogy néhány alkalomra nem is megy már el.. Egyedül tuti nem. És ha valki kihívja azt menten leátkozza...*
- Köszönöm! *Mondja hálásan, mikor egy talár terül rá, és kap a kezébe egy fiolényi gyógycucot is.* - Én hát..Nem nagyon szoktam ilyen szereket inni. Mondja a lány, miután beleszagolt, de azért lenyeli.*
- De.. Köszönöm ezt is, Igor! Annyira rég nem láttalak, most egy kicsit meglepő, hogy itt vagy...

» Az eramir torony