Sziklakert - Szoborpark

Tárgy: Sziklakert - Szoborpark Pént. Feb. 27, 2009 11:47 am

First topic message reminder :

A sziklakert a birtokon terül el. Mesterségesen lett létrehozva, kivájva mágikus úton a lélekölő hegységből idemaradt sziklás talajból. Kacskaringós lépcsők futják át a kertet, míg egy várfalhoz hasonlatos kétméteres kőfal veszi körül. Lehet itt bújócskázni, de pihenésre, és nézelődésre is kiválóan alkalmas. Zöld fák, és egyéb növények is találhatók itt. A kert közepén egy szoborpark kapott helyet. Itt az egykori alapítók szobra kereshetők fel, ám híres varázslóknak is szobor lett emelve. A szoborparknál padokra lehet leülni, illetve van egy fából emelt hatszög alakú menedék, ami alá be lehet húzódni. Ez alatt is padok találhatók, mintegy harminc ember fér el alatta.

írta Kaen el Jericho
kép by Kaen el Jericho

Sziklakert - Szoborpark - Page 36 Sziklakert

Vendég

*Mila figyeli, hogy a lány szoborról szoborra járkál világító pálcájával. MEgáll egy szörny fejnél és tesz-vesz. Mila nem lája mit csinál, így feláll és odalépdel. A szemgolyót pont nem látta, de Awena pálcájának a fénye pont ráesik az írásra.*
-Jézus! EZt milyen nyelven írták? -*próbálja értelmezni Mila a szavakat, de nem nagyon megy neki. MAjd a szörny hiányos szemére esik a tekintete.*
-Kiszúrták a szemét vagy mi? -*kérdezi gúnyosan Mila. Mjad a lány kérdésre egy lépésthtrál. Ismét végigméri szaktársát, majd biccent egyet.*
-Mila Boyka, Allidon

Vendég

* Egy kicsit ijesztö szobornál meg torpan. A pálcáját közelebb emeli a szörny fejéhez. Meg tekinti a szarvak különös bevésetét. Kicsit el gondolkkozik csak azután jön rá hogy kobold nyelven van rá írva egy mondat. Hadarva elolvassa és meg bénul. " Ha lejjeb mész meg találod az élet értelmét" ez volt pontosan le írva.
A kiváncsisága le gyözte a félelmét így lejjeb ment meg nézte a szemeket és meg tapogatta azokat. Ha egy helyen be nyomta a szem kiesset. A kezében tartva a kemény kö gömböt. Majd a zsebébe csúsztatta. Valamiért biztos volt abban hogy itt van a megoldás. Majd egy mosolyal a lányhoz fordult.*
-Igeeeeeeeeen... jó fejek..
*Nyel eggyet.*
-Hogy hívnak?
* Kérdezi azt a kérdést aminek a válaszát még nem hallota.*

Vendég

*Egy halk árny. Ezért Mila nem is hallja, hogy még rajta kívül van valaki a kertben. Nem is figyel semmire, csak elméjében kóborol. Átéli a számára emlékezetes pillanatokat és gondolkozik. Mjad mikor valami fényt érez, kinyitja a szemét és körbenéz. Ekkor látja meg a leányzót, aki úgy érkezett, mint egy "kósza lelkecske". Mila felül, majd megnézi a lányt.*
-Helló!- *köszön neki színtelen hangon. Valahogy nem sok kedve van társalogni, de ha már itt van a lány ,csak nem fogja elküldeni. Látja, hogy Awena a kőszobrokat nézegeti.*
-Jópofák, mi? -*kérdezi Mila, de hangjában nincs semmi humor. Nem valami tökéletes szó a szép művekre, hogy jó pofa, de Mila szerint igenis jó pofák a szobrok.*

Vendég

Egy árny lesz látható a nagy fák között. Lassan közeledik. Ezért úgy látszik mintha egy lassú kósz lelkecske suhogna a nagy növények között. Pedig csak Awena az. Sokat hallot már a kastély falai között egy szobor kertröl.
Itt volt az idö hogy a saját szemeivel is meglássa. Nem csalodott. A köszobrok tömkelege terült a szeme elött. A pálcájával megvílágitotta a legilytöbbet és el mosolyodott.*
- Ez király!
* majd meg fordul és egy lánnyal találja szembe magát*
-szia! Awena vagyok...
* Majd tovább tanulmányozza a köembereket.*

Vendég

*Már sötét van. A Hold fényesen ragyog az égen. Telihold van. Mila sétálgat egyedül asötében. Imádja asötétet és a sétát. És a legjobban ezt a kettőt szerei keverni. Fekete talár van rajta, melynek csuklyáját a fejére húzta, yg takarja acát. Nem is látni, hogy fiú-e vagy lány, csak kegyes alakjából lehet tippelni arra, hogy hölgy az illető. Vállán most nincs itt nehéz táskájáa, de pálcája a zsebébe lapul. A szikalkert felé igyekszik. Itt még ő sem járt, csak követte az ösvényt, ami ide vezette. Érdekes helynek ígérkezik. Bár elég félelemtes egy ismeretlen helyen sötétben sétálgatni, így előveszi pálcáját és elmotyog egy Lumos-t. A fény pont az egyik szoborra esik, így Mila ijedten ugrik egyet, de mikor rájön, hogy az csak egy szobor, szidja magát, hogy ennyire ijedős. Leül az egyik padra, majd el is fekszik rajta. Kezeit tarkója alá teszi, majd becsukja a szemét és halkan dúdolgatni kezd.*

Tárgy: Re: Sziklakert - Szoborpark Csüt. Márc. 05, 2009 3:14 pm

* Végighallgatja a fiú kis filozofálását, majd Chris és Lilith távozóra fogják, így Zakuro is köszön meg persze Concordia is.*
- Semmi gond!Sziasztok! Sziasztok!-
* Aztán Concordia végignézi, ahogyan Chris hasra esik és aztán egy gyors mozdulattal felpattan és tovább rohan.Ezen hangosan felkacag Concordia.S aztán körbepillant ismét, keresve egy magasabb sziklát.Ahol eddig ücsörgött onnan egy szaltóval távozik.*
- Na, Zakuro?!Szórakozni akartál, hát akkor tessék...-
* Mondja a daimonnak, aki meglepett tekintettel áll fel.És csak pár pillanat múlva ad választ.*
Jó rendben!Akkor ki ér a nagy sziklához elsőnek!
* Hívja Zakuro párbajra a tündét, aki ezt el is fogadja és mosolyogva int, hogy indulhatnak.Concordia nagyon gyorsan fut, de úgy tűnik Zakuro gyorsabb lesz.... Egy jó ideig, így szórakoznak még.*

Vendég

*Chrisnek az égvilágon semmi nem tűnik fel, dehát ő nem is tünde, hogy ilyesmiket érezzen, csak továbbra is dőlöngél, meg dúdolja a zenét. Meg hiába közeledhet furcsa dolog, amíg nem a démonbagoly az, vagy egy lidérc, esetleg Annis vagy Elis szelleme, addig Chris nem parázik. Abbahagyja a dúdolást, majd ábrándozva, és kicsit szomorkásan az ég felé néz.* - Nekem is hiányzik a napfény... de a sötétet is imádom. Olyan fura ez az egész, néha olyan paradox módon viszonyulok a dolgokhoz. Például a főhadiszálláson lévő temetőt imádom, de ugyanakkor kiráz tőle a hideg. Ugyanígy vagyok a napfénnyel is. Imádom a fényt, de a sötétet is. *Elhallgat, és elgondolkozva néz maga elé, majd feltápászkodik.* - De ha megbocsájtasz, szerintem most bemegyek a Kúriába, körbenézek, hogy arra mi a helyzet. Bizonyára találkozunk még, szia! Sziasztok. *Miután mindketten elköszöntek, fiú és daimónja elindul vissza a kúriába, ismételten versenyt futva egymással, de alig futnak pár métert, Chris kellemesen orra bukik, és elterül a földön. Pár pillanat múlva azonban már talpon is van, visszakiált egy reflexszerű "Jól vagyok!"-ot, majd futnak tovább...*

Tárgy: Re: Sziklakert - Szoborpark Csüt. Márc. 05, 2009 2:52 pm

* Csak mosolyog Chris szavara, majd körbepillant.A környék teljesen nyugodt.Egy kicsit sem tűnik, úgy mintha bármi is történni akarna.És mégis különös érzése van Concordiának.Aztán hallgatja, ahogy a fiú dúdolni kezdi a fil zenét.Csak annit tesz erre, hogy törökülésbe helyezkedik és aztán behunnya a szemét és egy ideig, amíg Chris dúdol, hallgat.Hallgatja mit mondanak a közelben.Minden hangot kizár és azután tér csak vissza a sziklakertbe, miután megbizonyosodott, arról hogy nem igazán van a környéken semmi és senki.*
- Aha, az!Gyönyörű, főleg mikor süt a nap...
* Mondja a rövid megjegyzést a még mindig mellette heverő Zakuro szövegeléséhez hozzátűzve.Aztán újra becsukja a szemit és vár, arra hogy a mellette fekvő fekete párduc megszólítsa őt.Álltalában ő szokta, de érzi Zakuro is azt a fucs dolgot ami a közelben van.*

Vendég

- Elhiszem, hogy szép hely... nekem a tenger alapból szép, bár a fákat jobban szeretem... a virágzó cseresznyefákat. *Megint elmosolyodik.* - Azért is mennénk Japánba, hogy azokat megnézzük. Meg úgy mindent, ami ott van. *Hát, ami Christ illeti, bár neki is megy a hőburok, jobb szereti a bőrkabátját, mert az olyan dizájnos. Bár ő Jack égésfoltjara is rávágta a múltkor, hogy tök dizájnos... és Chris van olyan lökött, hogy mér nyáron is bőrkabátban rohangáljon... hát igen, van némi beütése a srácnak. Ezután érdeklődve figyel Zakuróra.* - Elhiszem, hogy érdekes... csak családommal sose mentünk nyaralni, apám... feleslegesnek tartotta, majd miután ő lelépett, anya nem tudott annyi pénzt összeszedni egyedül, hogy messzire menjünk nyaralni... azért lenne jó, ha most el tudnék jutni Japánba. Majd küldök neked képslapot. *Mosolyog rá a tündére, majd visszafordul a táj felé.* - És Karib-tenger...? Az is biztos szép hely... *És erre, elkezdi dúdolni a Karib-tenger kalózai zenéjét, továbbra is dőlöngélve.*

Tárgy: Re: Sziklakert - Szoborpark Csüt. Márc. 05, 2009 2:32 pm

* Egy ideig elgondolkodik azon, amit a fiú mondott... Japán... ott még ő sem járt, de nem mintha mostanság tervezné, hogy elmegy...*
- Igen, Horvátország... Nagyon jó kis hely a Földközi-tengernél!-
* Mondja Concordia, a nem messze dőlöngélő fiúnak.Mjad most először végnéz Chrissen.Azon kabát van, de amúgy a nagyából szokványos öltözéke van rajta.A tündén semmilyen kabát nincs.És nem is szándékszik fiselni, ha már egyszer tanult egy olyan bűbájt, ami ez megoldja.A hőburok... Mióta ezt megtanulta rendszeresen használja, és rengeteg mindenben előnyös, például hordhatja az egyébként is megszokott ruhákat.Amiket még Horvátországban viszelt nap mint nap.*
- Akkor előre is jó utat!-
* Jegyzi meg most normális hangszinten.Majd meghallja Zakurot maga mellett, amint Chrishez beszél.*
Hmm, az nagy kár!A világ nagyon érdekes... Concordiával már voltunk egy csomó helyen.Az utolsó a Karib-tenger volt.
* Mintha Concordia csak el akart volna dicskedni evvel, de hát ha ez a daimonnak jól esik, akkor rajta.*

Vendég

*Csak hintázik előre-hátra a sziklán üldögélve, továbbra is dúdolgatva a dalt, amit énekelgetett. Hát a "nem normális"-ról neki is lenne mesélnivalója... Nem veszi észre se a dühös, se a gyűlölködő pillantást, ez utóbbit nagy szerencse, mert különben tuti megijedne, és elmenne onnan, nehogy zavarjon. Vagy talán jobb lenne, ha elmenne...? Mindegy, csak néz ki a fejéből, nézelődik, gyönyörködik a tájban.* - Horvátország...? Még nem jártam ott... bár... kevés helyen jártam. Bulgárián kívül sehol. *Kicsit szomorkás mosoly jelenik meg az arcán.* - Ha minden igaz, eljutok Japánba a közeljövőben... ami nagyon régi álmom. *Merengve emeli följebb a fejét, a szellő megborzolja a haját, mire becsukja a szemét, és halványan elmosolyodik. Élvezi a természet közelségét. Talán ezért is szeret ide járni.*

Tárgy: Re: Sziklakert - Szoborpark Csüt. Márc. 05, 2009 2:12 pm

* Egy percre teljesen belefeletkezik a nézelődésbe, aztánhallgatja mit mond a srác.Igaza van!Itt mindig töténik valami ami nem feltétlen normális... és a minden 98% ebbe a kategóriába osztható, legalábbis Concordia így látta eddig.*
~ Szerintem rá kéne kérdezned... Minek, ha nem akarja elmondani! Akkor, majd én! Meg ne próbáld!!~
* Gyilkos pillantást vet Zakuro idétlen ötletére, mire az elhallgat, s rá se néz egy darabig.Szerencsére nem látja Chris, hogy mitr csinált... így nem kell magyarázkodnia.Majd halvány, de jeges mosoly jelenik meg azarcán, és egy pillanatra gyűlölködő fény villan a szemében.Bár igazából nem akarta, ez már reflexszerűen működik nála.*
- Aha, én Horvátországban Krken születtem, és ott is nőttem fel.-
* Válaszol halkan, valahogy itt is meg ott is szeretne lenni.Csak hát ez nem olyan egyszerű dolog lenne.*

Vendég

- Hát akkor veled se történt túl sok... velem se, csak a szokásos pörgés... itt ritkán unatkozik a diák... *Mondja kicsit elmerengve, visszaülve a sziklára. Ő is elmereng, nem sok tündével találkozott eddig, összesen kettővel, és valahogy mindkettővel sikerült normális viszonyt kialakítania... sőt, ha jobban belegondol, senki sincs, akivel rosszban lenne... egyedül Elis... volt problémás, meg az az új srác, akit a minap kísért fel... de arajtuk kívül mindenkivel jöban van. Bár például Ari is mondja,hogy a tündékkel például nincs szerencséje, Chris mind Arnuillal, mind Concordiával egész joban van. Oké, előbbivel voltak kisebb súrlódások, de már tisztázták a helyzetet.* - Én? A kúriából. *Vigyorog, majd megrázza a fejét*- Amúgy utt születtem, Bulgáriában egy Pleven nevű városban, bár a szüleim angolok. Te?

Tárgy: Re: Sziklakert - Szoborpark Csüt. Márc. 05, 2009 1:50 pm

* Szemmel láthatólag Chrisnek elég volt a köszönés, hogy megijedjen.Concordia csak gúnyosan elvigyorodott, és aztán biccent Lilithnek.Látja, ahogy Zakuro is biccent a daimonnak, majd utána Chrisnek is.*
- Hali!Csak a szokásos... semmi érdekes!És veled?-
* Kérdez vissza, s válasza közben legyint.Ha jobban belegondol, akkor eddig Chris az egyetlen srác, akit barátnak tekint.Nem mintha egész nap a kúriát járná, meg a birtokot egy-egy újab ismerős után kutatva.Ő el van, így is.És mindig van társasága.
A múltkori különös viselkedésre nem kérdez rá, mivel azon az elven van: "Ha akarja, majd elmondja...".Ha meg nem, akkor sem szakad össze a világ.Bár még mindig azon gondolkodik, hogy Zakuro miért ide akart jönni egy kérdés fogalmazódik benne meg.
- Chris, te honnan jöttél ide?-
* Közben felugrik egy sziklára, ami azért elég magas és így egészen messzire ellát az is akinek nem olyan a látása, mint Concordiáé.Innen viszont a tünde még messzebbre ellát mint eddig... Érdekes dolgokat lát, de ezeken csak magában vidul, egyszer egyszer.Egy pillanat alatt ott van mellette a fekete párduc, és lefekszik mellé.*

Vendég

*Lilith felismeri a közelgő tünde és a párduc szagát, de jó szokása szerint nem szól Chrisnek, aki zavartalanul énekelget tovább. Alapból gond az nincs a hallásával, csak éppen nem szuper, és ha még énekel is mellé.... sehallselát. Hirtelen ráköszönnek hétulról, mire ijedten ugrik egyet, és sikeresen a földre huppan. Sűrűn pislogva fordul meg, és sikerül beazonosítania a tündét.* - Con... Concordia! Szia! A szívbajt hoztad rám... *Nevetve tápászkodik fel, Lilith meg csak a szemeit forgatja, utána fordul az újonnan érkezett pároshoz.* Sziasztok. - Mi újság? *Kérdezi vidáman Chris, remélve, hogy Concordia nem hozza fel, miért viselkedett olyan furcsán legutóbbi találkozásukkor...*

Tárgy: Re: Sziklakert - Szoborpark Csüt. Márc. 05, 2009 1:23 pm

* Néma léptekkel érkezik meg a tünde a sziklakertbe.Kissé lemaradva tőle a fekete párduc is ott lépdel.Szokásához híven Concordia megintcsak a daimonnal beszélget.*
- Igazából, nem értem, miért akartál idejönni.Mi van itt ami téged ennyire érdekel? Igazán semmi, csak érdekelt és kész.Talán itt többet tudnánk szórakozni... Többet szórakozni..., nem tudom fefogni, Zakuro, hogy mit akarsz evvel! Mondom, hogy érdekes dolgokat hallottam, csak bízz bennem! Kénytelen vagyok bízni benned! Ez igaz, mert hát egyek vagyunk... Ja...-
* Ahogy haladnak egyre bejebb a sziklák között, egyszer csak énekszóra lesz figyelmes a páros.A tünde egy pillanatra megáll, majd ismét tovább megy már tudja ki az.Igaz, hogy a srác háttal van neki, de ez őt kicsit sem zavarja.
- Szia Chris!-
* Köszön a fiúnak elég hangosan, pedig már ott van szinte mellette.Concordia azért valahol reméli, hogy nem kap frászt a fiú, de ez könnyen megeshet, hacsak nem szuperhallása van Chrisnek.*

Vendég

*Egy vidám alak érkezik a sziklakertbe, bőrkabátja lobog utána, nyakában vörös sál. Mellette spánielje szalad, de ezúttal nem dobál frizbit a fiú, csak versenyt futnak. A kutya közel áll ahhoz, hogy lealázza társát, hát ez van. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Chris mindeközben fennhangon énekel, nem törődve azzal, hogy esetleg meghallják.* - Despite the lies that you making, you're love is mine for the taking... my love is... just waiting... to turn your tears to roses. *Megáll, kicsit kifulladva, miközben a spániel is lefékez mellette. Érdeklődve vizsgálgatja a területet, majd lehuppan az egyik sziklára, ott énekelget tovább.* - I'll be the one, who's gonna hold you, I'll be the one, that you run to... my love is... a burning... consuming fire...

Vendég

*Mikor a fiú feláll, ő is mosolyogva áll fel és elindulnak sétálni. A levegőben egy farkas vonyítása terjed, pedig nincs is telihold, tehát valószínűleg egy rendes farkas, és elég távolról jön a hang. Fura, hogy csak így sétálgatnak, Lyra inkább beszélgetni szokott, de nagyon hangulatember, most ilyen volt a hangulata.*
nekem sincs testvérem, habár mindig is szerettem volna egyet..*mondja kissé elgondolkodva,miközben rengeteg dolog történik. A tünde egy tört húz elő, lyra megijed, ösztönösen felrántja gatyaszárát, és ő is előkapja sajátját, de a tünde akkorra már rájött, hogy tévedett, és eltette fegyverét. Lyra kezében tartja az aranymarkolatú tört, és értetlenül néz a fiúra, majd mikor az magyarázkodni próbál elteszi saját fegyverét, és csak elmotyog egy értemet, hiszen mókusok március első hetében még elég.. ritka jelenségek, de hát varázsvilágban vagyunk lehet igaza van. Mivel észreveszi, hogy szaktársa elvörösödött, zavarban van, inkább nem mond semmit, nem is kérdez, csak csöndesen baktat mellette. *
Inkább menjünk vissza, későre jár..*Válaszol a fiú kérdésére, majd együtt indulnak meg a kúria felé.*
Szereteted a fegyvereket? a harcot? *Kérdezi út közben, majd a fiú válaszára csak bólint, és a második emeleti lépcsőfordulóban elköszön.*
Örülök, hogy találkoztunk, a lovaglást meg ne felejtsd el..*Mondja mosolyogva.*
Jó éjszakát szia! *Köszön el, avval sarkonfordul, és folytatja útját a harmadik emeletre, a Feketeözvegy háló felé.*

Tárgy: Re: Sziklakert - Szoborpark Hétf. Márc. 02, 2009 7:26 pm

De van!-*Föl ált a padról és elindult a sziklák közötti keskeny ösvényen. Hűvös szellő cirógatta az arcát, de nem volt hideg. Távolról talán kissé furcsa volt, hogy két talpig fekete lény egymás mellett sétálgatott, de Valandilnak az ilyen nem szokott furcsa lenni. Valahonnan a távolból farkas üvöltése hallatszódott, melyet lassan sodort a csípős, hideg ám annál élénkebbé váló szél. A hang hallatára Valandil szemében mintha zöld láng gyúlt volna, de csak eggy pillanatra és ígysem llátszódott ki a csuklya miatt.*
- Nem, nincs testvérem. Neked?-*Már inkább lefelé haladtak a kanyargós lépcsőn, melyet itt is ott is apró pocsolyák tűzdeltek. Az utat egyépként valószínüleg szegélyező növényből semmi sem látszik most, de beljebb a téldacára akadt néhány zöldes növény, de némelyik így is elfagyott már. Hirtelen a facsoport mögülcsattanás hallatszódott. Valandil ösztönös reakciójaként arra fordult és még épp látta az elrohanó alak köpenyének a sarkát. Mikor oda fordult már a kezében volt a tőrje, melyet eddig nem sokan láttak. Az egész mozdulat sorból amit a fiú tett egy külső szemlélő számára kimaradt az a jelenet amikor a fiú előrántja köpenye alól a tört, de mindez csak azért mert ez tényleg kimaradt. A varázslat, tőr és gazdálya furcsa kapcsolata ez. Ha veszélyt érez azonnal elő ugrik gazdálya kezébe. Mikor látta, hogy már hasztalan az egész felhajtás, gyorsan eltette és úgycsinált mintha misem történt volna. Persze így sem lehetett nem észre venni.*
-Biztos egy mókus volt-*mondta magyarázat képpen, de aztán rájött, hogy ez rosszduma mert a mókusok téliálmot alszanak. Fülig vörösödve baktatott a lány mellett és lázasan törte a fejét, mivel terelhetné el a lány figyelmét az előbbi incidensről, de a "szép időnk van" már szerinte is lejárt szöveg. Miközben ezen agyalt leis értek a kert legalsó szintjére. Így végül is a kérdés adta magát:*
-Most visszamenjünk a kuriára vagy valamerre másfelé menjünk?

Vendég

*Miközben beszélgetőpartnerét hallgatja, a madárkát nézi, de az egyszer csak felröppen, és messzire szárnyal. Észreveszi, hogy a tünde kissé elkalandozott, biztos előtörtek benne az emlékek, épp ezért nem zavarja meg. Aztán ő is visszakapja a kérdést.*
Spanyolországból, Madridból jöttem. Anyám spanyol, apám bolgár, elég fura páros..*Mondja egy gúnyos, féloldalas mosoly keretében. Semmi pénzért nem menne haza, neki tökéletesen jó itt, a nezabarban, mostmár itt vannak a barátai, és itt talán végre sikerül megtalálnia magát.*
Vannak testvéreid? *teszi fel következő kérdését. neki nincsenek, pedig mindig is szeretett volna, és ezt a szüleivel sem felejtette el közölni, dehát valamiért nem hallgattak rá, bár így utólag meg tudja érteni. Ő se biztos, hogy gyereknevelésre szeretné adni a fejét, de ez még a jövő zenéje. Ahogy ott ülnek, kicsit kezdenek elmerevedni a tagjai, így megkérdezi a fiút.*
Nincs kedved sétálni egyet? Akár itt, akár a környéken? *Mosolyog, és a tünde szemeibe néz.*

Tárgy: Re: Sziklakert - Szoborpark Hétf. Márc. 02, 2009 6:20 pm

Egy kis faluból jöttem. Nem is igazán tudom pontossan mert nincs rajta a térképen. De nagyon jó hely /tehét gőzöm sincs/.-*Valandil nak emlékek százai tódultak az agyába: A mikor az öreg veteránnal félévig barangolt az erdőbe ( anya ki volt akadva), amikor beköltözött az első mugli család és ő rögtön lebuktatta magát (végül is nekem senki se szolt), vagy például amikormajdnem belefulladt a patakba. Arcának az a kis észe ami kilátszódott a csuklya mögül, most enyhén kipirult, ajkai bágyadt mosolyra húzódtak és szeme révetegen a semmibe bámult. Ott kapta az első tőrét melyet sosem tett azóta le. Még akkor is rajta volt mikor egy muglistrandra mentek el fürdeni. Sokan kinevették a füle miatt, de a haját anyukája átmenetileg elszínezte. Kitapogatta kezével a tör markolatát és tovább gondolkodott. Azaz csak gondolkodott volna mert egy hatalmasat trüsszentett és ez ismét ráébresztette arra, hogy társasága van és olyankor nem illik mással foglalkozni.*
-És te honnan jöttél?-*tette fel az imént beszélgetőpartnerétől elhangzott kérdést.

Vendég

Én is jól vagyok, köszönöm.. Bár mostanában megint kezd visszatérni a gyors hangulatváltozásos korszakom, és néha nem tudom abbahagyni a nevetést, néha meg szívesen bőgnék..*Mondja egy sóhajtás kiséretében, habár lehet, hogy ezt nem kellett volna kikotyognia. Abba az irányba pillant, amerre a fiú néz, és ő is meglátja a madarat. Igen, a madarak is szép állatok, de ő valahogy sosem vágyott rá, ám a fiú mondatára reagál.*
A nellondi Vadvilág állatbolt nagyon jó.. Szinte mindenféle állat van, biztos találsz magadnak olyat, amilyet szeretnél..*Mondja még mindig mosolyogva, miközben azon gondolkodik, mért nincs itt egy hintaágy, avyg hasonló. Néha jó visszatérni a gyerekkor emlékeibe, ismét úgy viselkedni, mint 10 évesen, és Lyra most, tőle szokatlan módon, szívesen billegett volna előre, hátra. *
Van egy kutyám, még csak pár hetes, és Nellondban vettem, két hete..*Mondja mosolyogva a fiú következő kérdésére.*
Egyik SVH óra után még azon is gondolkodtam, hogy veszek magamnak egy egeret, de aztán nem vettem.. Elég nekem most Smera és Vodka..*A kutya nevére elmosolyodik, még ő sem szokta meg, a boltos mondta, hogy így hívják, pedig lány kutyus. Lyrával fegyverekről is lehetett volna társalogni, van egy aranymarkolatos tőrje, a markolatra egy denevér van vésve, hasonlít a medáljához, ami mindig a nyakában lóg, most is.*
Amúgy honnan érkeztél? *Kérdezi, mert lehet, hogy ezt a témát már kivesézték, de ő most nem emlékszik hirtelen..*

Tárgy: Re: Sziklakert - Szoborpark Hétf. Márc. 02, 2009 5:48 pm

A lány mosolyát Valandil is önkéntelen szájrándítással nyugtázza. Örül annak, hogy a lány bele eggyezett a lovaglásba.*
-Én jól vagyok, kösz. És te?-*kérdi. A lány válasza után végighordta tekintetét a tájon: a hatalmas sziklákon és a mellettük ki-ki bukkanó növényzeten. A padtól nem messze egy, talán a környéken kivételnek számító síma területen, nagy tócsában gyült össze a víz. A többi mind lefolyott, sáros nyomot húzva maga után. Ehez a pocsolyához repült oda egy kismadár, amely ivott egy keveset és fürdött egyet a felhők mögül előbúlyó nap fényében, majd tovaszált.*
-De szeretnék egy sólymot!-*bukott ki a száján.*-Vagy egy sast-*folytatta, ha már belekezdett. Még nem jutott le a közeli faluba ahol lehetősége nyilna vásárolni magának. Pedig nem csak madár néhány tőr is kéne neki, mert már kettőt elvesztett. És ha majd úgy is lemegy vesz magának egy íjat és néhány nyilat is.Már csak három nyíl maradt a régiekből a tegezében, az íja pedig kopott és megviselt volt. *
-Te nem szeretnél valamilyen állatot? Úgy értem a lovon kívűl-*rángatta vissza magát ahoz a részhez amiről véleménye szerint még a lány is tudna beszélni. Na nem azért mert szerinte a lányok nem értenek a fegyverekhez, hisz ennek ellenkezőjét tapasztalta már, de egy lánynál mégsem biztos, hogy első helyet foglal el ez a csoport.

Vendég

*Ahogy ül a padon, és nézelődik, és gondolkodik, egyszer csak léptek zaja üti meg a fülét. Egy tündét lát közeledni, szapora léptekkel, és valamiért ismerősnek tűnik neki. A nevére ugyan nem emlékszik, de ez nála normális, mindig is hadilábon állt a nevekkel. Viszont az beugrott neki, hogy a lovardában találkozott a fiúval, még pár hete. A fiú fekete köpenyt visel, így most egészen összeillő párost alkotnak. Lyra persze örül a társaságnak, mindig is utált egyedül lenni.*
Szia! *Köszön vissza a tündének, miközben elmosolyodik, és végigméri az érkezőt.*
Dehogy zavarsz. Szeretem a társaságot..*Mondja még mindig mosolyogva, miközben lehajtja fejéről a kapucnit, így előbukkan a szőke hajzuhatag, amit Lyra ki is húz a pulóvere alól, így jól látszik, hogy az a lány derekáig ér. A lovaglás említésére csak elmosolyodik, és mostmár biztos benne, hogy ő tényleg az, akinek gondolta.*
Persze, hogy áll. Ha kedved szottyan lovagolni, csak keress meg, avgy hagyj egy levelet a Feketeözvegy hálóban, és meglátom mit tehetek.*Mondja még mindig kedves hangon, mosolyogva, miközben maga mellé mutat, hellyel kinálva a tündét.*
Amúgy hogy vagy? *Teszi fel a legáltalánosabbnak mondható kérdést, mikor két ismerős találkozik.*

Tárgy: Re: Sziklakert - Szoborpark Hétf. Márc. 02, 2009 5:14 pm

Valamilyen késztetés folytán Valandil a szoborparkba vetődött. A meredeken emelkedő lépcsőkön végig surrogott fekete köpenyének a leérő szegélye. Csukjája rejtekéből figyelte a leküzdésre váró, kanyargós lépcsőket. A szobrok között sétálgatva észrevesz egy tőle messzebb ülő lányt. Ismerősnek tűnik, de nem akarja megszólítani úgy, hogy kiderüljön egyikük sem ismeri egymást.*~Majd elérek odáig~* gondolta a tünde, azzal tovább baktatott. Miközben közeledett a lányfelé egyre ismerősebbnek tűnt. A lány a pálcájávaljátszott és neki kissé háttal ült ezért nem láthatta rendessen. Hirtelen fölvillant egy gyönyörű ló, egy rajta ülő lány és Valandilnak rögtön leesett. Azzal a lánnyal beszélgetett az istálónál. Kicsit megszaporázta alépteit, hogy köszönthesse a lányt. Lépcsőn föl, lépcsőn le, aztán megint föl, csak azért, hogy egy még kacskaringósabb lépcsősoron ismét lemenjen. A lány egy padon ült nem messze egy pagoda szerűségtől.*
-Szia!-*köszöntötte a lányt mikor ráismert benne Lyrára.*
-Zavarok- *kérdezte és a választ megsem várva le ült a lány mellé. Végignézte a lányt aki talpig feketében, csukjával a fején ücsörgött egymagában a padon. Valandil számára ismeretlen szavak voltak a lány cipőjére írva, de nem nagyon foglalkozott velük. Mind ketten csukjában ültek a padon a sziklák között.*
-Multkor említetted a közös lovaglás lehetőségét. Még mindíg áll, igaz?-*kérdezte reménykedve.*