Udvar

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 27, 2008 4:21 pm

First topic message reminder :

*Arabella lép ki a kúria ajtaján. A lépcsőn megáll majd körbenéz. Hosszú fekete talár fedi testét alatta pedig kék farmert és fehér polót visel. Táskája oldalán lifeg, melyben egy könyv néhány pergamen kapott helyet. Elindult a padok felé ahol 2 szaktársát pillantotta meg. Lassan lépkedett a padok felé. Vállán hóbaglya pihent, aranysárga szemeivel pásztázva a környéket.* -Sziasztok csatlakozhatok? *kérdezi halkan a srácokhoz érve, majd miután választ kapott leül egy másik padra, ahonnan hallhatja a társai szavait. Egyenlőre nem kérdez mást, tekintete az eget fürkészi.*

Diák Hozzászólások száma : 19 Kaszt :

*Szíve örült hogy egy kedves lánnyal hozta össze a sors,s leült a mutatott helyre.Kicsit izgult mert most talán kellemesen elbeszélgethet valakivel.*
-Még uj vagyok itt,nem rég érkeztem,így senki sem tudja hogy koránkelő tipus vagyok.*felete mosolyogva Katának majd nekidőlt a háttámlának és az advart figyelte.*
-Tetszik,már amennyit láttam belőle,a szobám falain kívül nem láttam még semmit.Most vagyok kint elősször.És te?Te is koránkelő vagy?Lophatjuk az időt együtt a továbbiakban hogy ne magányosan kelljen a reggeli perceket átszenvednünk.
*Mindig is koránkelő volt s nehezére esett neki társaságot találni,hogy kellemesen el tudja foglalni magát.*

Vendég

*Végighallgatja Justinét, majd megérkezik Corina is.*
-Szia Corina! Mi újság? Hogyhogy ilyen korán erre? Hogy telt a hétvége eddigi része?*kérdezi, de az utolsó mondatot, már mind a két lánytól.Majd válaszol Justine kérdésére.*-Fogjuk rá. Attól függ, hogy milyen éjszakám volt. Ha tudtam aludni, akkor még délben sem tudnak felkölteni, de ha nem tudok aludni akkor már 5kor kuvikkolok. Bár a mai reggel kicsit különös volt, hiszen se nem korán se nem későn nem keltem. Körübelül a kettő között.*mondja Justinenek majd megkérdezi a két lánytól.*-Miről beszélgessünk?*elkezd gondolkozni, hátha eszébejut valamilyen téma. Sajnos most semmi olyan nem jut az eszébe, amiről tényleg lehet beszélgetni.*

Diák Hozzászólások száma : 19 Kaszt :

*Egy uj lányka érkezik kis társaságukba.Mosolyogva elfogadja a felé nyujtott kezet s ő is bemutatkozik.*
-Justine Belmond vagyok árnydalnok hallgató.*ráz kezet mosolyogva a lánnyal majd sajnálkozo pillantást vett a két ujdonsült ismerősére.*
-Ne haragudjatok lányok de mennem kell.Örültem hogy találkoztunk.
*Intett a lányoknak majd a szobája felé vette az irányt,remélve nem téved el.*

Vendég

*Sabrina érkezik az udvarra, igaz még fáradt egy kicsit. Mégis úgy dönt, hogy kijön sétálni. Alig lehet felismerni hosszú fekete tallárt visel és csak sétálgat az udvaron. Majd keres egy padot ahová le is ül.Aztán csak vár és vár türelmesen hátha jön erre is valaki.*

Vendég

*Figyelmesen hallgatja végig a két lány beszélgetését,majd leül a padra.Mivel nem tud hozzászólni a témához,inkább újat kezd.*
Én későn lefekvő,korán kelő típus vagyok.Sokat sétálok kora hajnalban,otthon is ezt szoktam. *Elégedetten elmosolyodik.s hátrafogja haját.* Szerintem is nagyon szép az iskola.* Ajka szélén sejtelmes mosoly jelenik meg.Bólintásképpen elbúcsúzik a sietős lánytól,s Katára néz.* Te honnan érkeztél?

Vendég

*Alexej jön ki az udvarraegy kicsit levegőznmikor le ér az udvara elát egy sötét csukláy tagot oda sétál hozzá mikor észre veszihogy a sötét tallárba lévő egyén Sabrina.*-Szia jó reggelt hogy aludtál?i

Vendég

-Szia Justine!*köszön a távozó lánynak, majd Corinához fordul.*-Én Magyarországon születtem, de igazából itt élek Bulgáriában. És te? Mesélj magadról egy kicsit.*kérleli lányt. Majd észreveszi, hogy egy diák érkezik az udvarra. Nem tudja elképzelni, hogy ki lehet az. Mikor kicsit közelebb ér a diák hozzájuk, akkor veszi észre, hogy Sabrina az. Már épp köszönne neki, de a lány leül egy padra. Úgy gondolja, hogy odahivja hozzájuk.*-Szia Sabrina! Idejösz hozzánk beszélgetni? Mi újság?*kérdezi a lánytól, majd reméli, hogy ő is csatlakozik Corinához és hozzá.*

Vendég

*Sabrina mikor megszóllítják azonnal felnéz és észreveszi Alexejt. Máris leveszi a csuklyáját és köszön neki.*-Szia!Neked is jó reggelt.Hát nem aludtam valami sokat...Te jól aludtál?*Visszakérdez és még kérdez egyet.*-Hogy vagy?Gyere ülj ide, nyugi nem eszlek meg.*Mondja nevetve.Közben köszön Katának.*-Szia!*Integet neki.*-Most inkább nem megyek ha nem baj.*

Vendég

*Int az érkezőknek,és tekintetét Katára emeli.* Hát én Velencében születtem,majd ideköltöztünk Bulgáriába,mivel az apukám idevalósi. *Mosolyog,majd tovább forlytatja kis történtét.* Van egy bátyám,Benjamin,ő 18 éves,és jelenleg külföldön van,ott tanul.Hát mire vagy még másra kíváncsi? *Kérdező tekintettel néz a lányra,s majd az udvaron lévőkön is végigpillant.*

Vendég

*Alexej bolint majd le ül Sabrina mellé.*-Köszi jól vagyok jah meglehetösen jól aludtam.
Nem lépünk oda hozájuk ugy értem hogy jobb a regel egy társoságban mint egyedül vagy nem?*

Vendég

*Rápillant az órájára.*-Bocs de most mennem kell. Sziasztok!*köszön el, majd feláll a padról és elindul valamerre.*

Vendég

-Ennek örülök.*Mondja majd felnéz az égre, de közben hallgatja Alexej szavait.* -Igazad van. Ha odaakarsz odamehetünk hozzájuk.*Mondja magabiztosan.*

Vendég

*Alexej feá áll a padrol és épen mondana valamit mkor látja katát el suhani.*-Ez gyors volt.*Szól mosolyogva. Da azért oda megy ahoz a lányhoz aki Aktaval beszélgetet.*-Szia Alexej vagyok mi újság?

Vendég

*Sabri feláll és odamegy ahhoz az ismeretlen lányhoz és természetesen köszön neki.*
-Szia!Én pedig Sabrina vagyok.*Közben figyeli a lány reakcióját.*

Vendég

-Na jó aszt hiszem olyat teszek amit csak nagy ritkán fel megyek a szobámba és el kezdek tanulni vagy legalábisugy teszek.Bocsi de akr én megyek szia.*Meg fordul és el iszkol a szobájába.*

Vendég

-Rendben menj nyugodtan.Nem baj majd talizunk valamikor, legalábbis remélem.Szia!*
Így búcsúzik el a fiútól úgy érzi, hogy van valaki aki legalább törődik vele egy kicsit. Mostanába már nem érzi magát egyedül, nem úgy mint régebben. Sokkal jobb a közérzete amitó több emberre számíthat. Miután Alexej távozik Sabrina is elindul sétáni egy kicsit. Ő most nem szeretne bemenni ezért is marad inkább kint.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 06, 2008 9:57 am

*Képes volt újra kikecmeregni vackából, ahol már jó ideje meghúzta magát. Egyszerűen alig mozog és ismerkedik bárkivel is, hogy ezen sürgősen változatnia kell. Persze semmi kedve Claire tündével összefutni, mert még jól él benne a múltkori események hadának sorozata, így inkább, talán biztonságot remélve közelíti meg az udvar vidékét. Persze nem siet sehova, még léptein is tükrözödik a ráérős hajlam. Azonban a léptek nem annyira lassúak, hogy ne érné el pillanatok alatt a nagy kastély ajtót, melyet kitárva máris beszippanthatja az oly régen érzett friss levegőt. Na persze érzett friss levegőt odafent a szoba ablakában is, de az össze se hasonlítható a kinti, tényleg üdítő és egyben mámoros levegővel, mely pillanatok alatt átjárja testét.
Na azért továbbhalad, hiszen lehet mások is szeretnének kijönni, és az utat nem illik elállni, így egy hirtelen rántással az ajtó bezáródik, ő pedig már a füvet érezheti lábai alatt. Ahogy előre megy, abban a reményben, hogy talán új ismertséget eszközölhet ki a mai nap folyamán, megpillant egy magában üldödélő lányt, így oda siet hozzá, remélve az új kapcsolat kialakítását.*
- Szia! Remélem nem zavarok, esetleg leülhetek? *az illendőségi szabályok betartásával udvariasan kérdez és míg vár a válaszra gyorsan túl esik a bemutatkozáson is, hogy még az se maradjon ki.*
- Mellesleg Sofija Darina Melanie Snjezana vagyok, árnydalnok, de elég, ha csak Sofinak hívsz, mert tudom, hogy hosszú a nevem *mondja mosolygósan a lány felé, majd vár, hogyan fogadják közeledését.*

Vendég

*Észrevesz egy leányzót és ismét leül a padra. Szerencsére ez a lány oda jön hozzá és nem kell egyedül lennie.Köszön természetesen neki, ahogyan ezt a lány is megtette.*
-Szia!Dehogy zavarsz, nyugodtan ülj le ide. Furcsa én még nem találkoztam veled! *Mondja a lánynak és mutatja is, hogy ide leülhet és egyáltalán nem zavar.Sőt mi több örül is a társaságnak, legalább nincs egyedül még talán beszélgetni is van kedve.*
-Bocsáss meg még be se mutatkoztam. Sabrina Baxter holtak őreis és örülnék ha Sabrinak hívnál.*Mondja barátságosan és körülnéz egyszer.-Tényleg hogy vagy?*Kérdezi ismét a lánytól.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 06, 2008 10:21 am

*Nah máris megnyugvással kezdődik ez a nap, és talán jó véget is fog érni, nem úgy mint a legtöbb eddig. Udvariasan fogadják közeledését, és picit ez is feldobja lelkivilágát. Jó is, ha egyből nem bántó szavakat kap és elutasítást, mint azt oly gyakran teszik vele. Míg elmélkedik ezen problémájin hellyel kínálják és a bemuatkozás is megtörtén, így újra neki kell szólni, de most egyáltalán nem bánja, hiszen jó lenne végre egy barátot egy barátot szerezni. Mert mióta itt vagyon, hát igen, talán azért is lehet, hogy nem jött össze még ez a barátasdi, mert túl bezárkozott lélek és mindig is fél kicsit a megbélyegzéstől származása lévén, de talán majd most. Lehet most következik az az idő, amikor végre a barátok táborába sorolhat valakit.
Helyfoglalása után kezd csak el beszélni, hiszen mégis milyen dolog lenne az, ha állva beszélne és lefelé kéne nézni?*
- Igen, nem tagadom, hogy alig lehet látni, pedig elég régóta vagyok már az iskola tagja. A legtöbb időm azonban a szobámban igyekszem tölteni, mert valahányszor kiteszem a lábam a kastély falai közül mindig egy tündével hoz össze a sors általában. Ők meg nem nagyon szívelik az én fajomat *meséli a hosszú hosszú monológot, melyből talán nem is minden világos, de ő csak igyekszik azt kiadni magából, ami lelki teherként nehezedik rá.*
- Nahát de érdekes, a te neved is S betűvel kezdődik, ez olyan jó *villant meg egy mosolyt, majd folytatja tovább*
- Most egész jól, főleg, hogy idekint lehetek. És amúgy te is már régóta itt vagy? *félénken kérdezi, hisz igaz, hogy imád faggatózni, de valahogy az elején mindig olyan bátortalan lesz a hangvétele*

Vendég

*Figyelmesen végighallgatja Sofit és természetesen válaszol is neki. Közben néha-néha oldalrapillant, de ezt Sofi remélhetőleg nem veszi észre. Viszont egyáltalán nem sértésképpen néz oldalra nem akarja a kis fél-kobold lánykát ezzel megbántani. Úgy dönt, hogy felül törökülésbe és meg is teszi ezt. Aztán miután Sofi befejezi mondandóját megszólal.*
-Nem foglakozz a tündékkel!Azt hiszi, hogy ők az istenek. Közben pedig nem törődnek más érzéseivel. Hagyd őket a francban nem érdemlik meg, hogy szóbaállj velük. *Reméli ezeknek a kijelentéseknek köszönhetően, erőt tölt a lányba.Örül, hogy Sofi elmondja mindezt neki.*
-Tényleg érdekes, hogy S betűvel kezdődik mindkettőnk neve. Még nem találkoztam olyannal akinek S betűvel kezdődik a neve.*Mondja mosolyogva.* ~Talán ez egy új barátság kezdete.~
-Hát igen én is elég régóta vagyok itt az iskolában. Nekem nagyon tetszik és neked?* Teszi fel ismételeten a kérdést és várja a leányka válaszát.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 06, 2008 10:48 am

*Talán a friss levegő teszi, vagy talán a légkör, hogy végre úgy érezheti magát, hogy önmaga lehet és végre kibontakozhat. Lehet, hogy ha talán nem arra vitte volna eddig kóborlásai sorozata, amelyre ment, akkor már igazán rendben lenne a lelki világa. De ez közel sincs így, bár Sabrina társaságában tényleg oldottabb tud lenni, talán most először igazán. A lány bölcs szavai agya mélyéig hatolnak, ám ő valami folytán olyan fából van teremtődve, hogy rendezni próbálná a helyzetet, ha a tündék is másképp állnának a dologhoz. De mivel megint úgy látszik az elmélkedés kezd erőt venni nála, így elhessegeti magából a sok száz gondolat némelyikét és igyekszik Sabrina szavaira figyelni, na meg persze válaszolni is, hisz némaként ülni se a legcélzatosabb dolog.*
- Tudom, sajnos sokuk látja így. És hát sajnos az én fajom, meg az ő fajuk nem éppen puszipajtások. De már kezdek beletörődni, hogy ez a helyzet sose fog igazán megváltozni *arcán teljesen megjelenik a komoly kifejezés módozata és még szavain és beszédén is mindezt érezni lehet*
- Igen, leszámítva persze a tündéket. Tudod én mielőtt ide kerültem, csak otthon kaptam anyukámtól képzést, és más iskolába nem igazán jártam, a származásom miatt *meséli a múltjának egy részletét, majd újabb kérdés fogalmazódik meg csöppnyi agyában, melyet már el is harsog*
- És amúgy te messzi vidékről érkeztél ide, vagy esetleg valahonnét a közelből? *kérdezi kíváncsi ábrázattal*

Vendég

*Sabrina figyeli minden egyes szavát Sofinak és helyeslően bólintgat, hiszen a lányak teljesen igaza van. Mosolyog néha-néha, igaz nem találja viccesnek, de azért megpróbál mosolyt kellteni magában és a lányban is. Aztán ismét megszólal, mélyen a lány szemébe nézve.*
-Hát igen a tündék nem éppen barátságosak. Tapasztalatból tudom, hiszen hiába közeledek hozzájuk, azonnal elutasítanak. Mondok még valamit hiába próbál valaki normálisan beszélni velük, ők a saját fajtájukkal vannak elfoglalva. Legyen akár mugli, akár kobold vagy bármilyen faj, semmibe veszik az egészet sőt levegőnek néznek. Na jó azért van egy-két kivétel is köztünk.*Mondja bár érezni a hangján, hogy véresen komolyan gondolja ezt az egészet.*
-Élvezd az életet és ne foglalkozz olyanokkal akik nem érdemlik meg!*Tanácsolja újdonsült ismerősének. Sabri még nem volt soha ilyan szókimondó, de most ez teljesen más helyzet és szituálció is.*
-Na de inkább váltsunk témát!*Javasolja aztán folytatja a mondandóját.* Anyukádtól kaptál tényleg képzést?! Az a világon a lejobb dolog ha a szülők tanítják meg a gyermeketiket mindenre. Legalábbis annak a felére.*Mondja kedvesen és mosolygósan. Ma igazán jó kedvében lehet, ha ilyen szépen viselkedik mindenkivel.*
-Franciaországból, de egyáltalán nem tudok franciául.*Mondja nevetve, de cseppet sem örül, hogy nem tudja a nyelvet elsajátítani.*-Na és te honnan jöttél?*Kérdezi, hiszen érdekli honnan jöhetett a lány.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 06, 2008 11:17 am

*Egyre inkább erőt vesz rajta a feloldódás és már teljesen kezdi vissza nyerni minden erőforrását, melyet múltkor dühében kiadott és kiszállt belőle. Sabrina igyekszik vidámságot csalni arcára és ez hol megy néha hol pedig nem. Az érzelmek rendesen dúlnak benne, de azért ezt igyekszik eltitkolni és inkább figyelni azokra a szavakra, melyek egyfajta tanácsként szolgálhatnak még a számára a jövőben.
Szíve szerint vissza is válaszolna valamit, de mivel elhangzott az a szó, hogy téma ejtése, ezért csak ennyit kommentál utolsóként hozzáfűzve.*
- Rendben, nem hiszem én se hogy rájuk kéne fecsérelni a drága időnket *és igen végre előtört belőle az igazi vidámság érzése, hiszen kisebb kuncogás hagyja el száját, utána pedig próbál valamit mondani a további gondolatok sorához.*
- Franciaország? *néz elképedve, mert sosem gondolta, hogy még olyan messziről is lehetnek itt diákok. Bár ő se éppenséggel a közelből származik, de azért Franciaország is elég messze van.*
- Nem tudom, hogy mennyire jó, nekem azért hiányzott az az iskolai közösség. *meséli még utólag fűzve az otthon tanuláshoz, majd elárulja végre, hogy ő honnét is érkezett*
- Amúgy én Oroszországból telepedtem át ide a családommal, de szerettem abba a kis közösségbe élni és néha még hiányzik azért. *és arcán egy pillanat erejéig megjelenik a bánat nyoma, de az el is illan rögvest, mikor újabb kérdéssel áll elő.*
- És ti mikor költöztetek el Franciaországból? És amúgy csodás hely? *és kíváncsian várja a választ, mert hát ő még sose járt arra*

Vendég

*Sabri kezdi végre észrevenni, hogy a lányka egyre inkább kezd végre felszabadultabban beszélgetni. Örül, hogy vére sikerült Sofi arcára mosolyt csalnia. Aztán megigazítja a lábait és a törökülésből hirtelen átvált. Lábait most keresztbe teszi és Sofi mindenegyes mondatára figyel.*
-Helyes nem is foglakozik olyan buta tündékkel.*Ő ezt teszi hozzá utolsóként, mert erre tényleg nincs értelme sok időt fordítani.*
-Oroszország?! Biztosan az is jó hely lehet. Mesélj róla, még ott nem jártam sajnos. *Sóhajt egy hatalmasat, ami nem az unalomtól van természtesen hanem attól, hogy sajnos ő nem mehetett oda.Persze várja, hogy Sofi meséljen neki.*
-Franciaországból maximum csak én költöztem el, mert a családom ott él. Nekem meg persze elkellet az iskola miatt költözöm. Nagyon szép hely főleg Párizs. Ezt szavakkal le sem lehet írni, mert olyan szép. Tele van a hely múzeumokkal, kuturális dolgokkal és természetesen romantikával. Nem is csoda hiszen a szerelem városa állítólag, pedig én nem találtam ott magamnak társat. A legfontosabb természtesen mindig a megfeleő helyen kell lenned, hogy találj egy kis kalandot.*Meséli a lánynak nagyjából a Párizsi életet, ahová csak szép emlékek kötik.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 06, 2008 11:44 am

*Kicsit ő is igazít magán ülési pozíciót tekintve, hiszen egy helyben sokáig telepedve lenni nem igazán szeret. Mindig olyan pattogós fajta volt, akár egy labda. Szereti mindenben megmutatni magát, persze a bajokat kerülni, azok nem neki valók. És miután végre megtalálta a megfelelő ülési fázist, mely kicsit féloldalasra sikeredett, és olyan mintha le akarna esni, pedig erről szó sincs.
A lány csak beszél és áradozik a lakóhelyéről, amely a Párizs nevet viseli, és így hallgatva is annyira magával ragadónak hangzik a hely, hogy csak csüng minden egyes szaván. Bár láthatna ő is valaha ilyent, bár ha egy kobold megjelenne őt az nagy elképedést váltana ki biztos. Ennél magasabbra meg sajnos úgysem fog megnőni.*
- Ez varázslatosan hangzik. Főleg, hogy ilyen névvel illetik, hogy a szerelem városa. Egyszerűen fantasztikus lehet ott lakni, nem úgy mint nálunk. Gondolom azért a családod hiányzik. *mondja szavakkal kifejezve egy-két érzelmét, persze igyekszik visszafogni magát beszédben, mert túl sokat se akar mondani, de most rajta a sor, hogy kicsit próbálja bemutatni az országot.*
- Igazából a kultúránk érdekes, de én nem egy nagyvárosból származom sajnos, így nem tudom, hogy ott milyen lehet élni és élvezni az életet. Bár Moszkváról - tudod ez a fővárosunk - mindenki azt mondja, hogy varázslatos hely az is. Bár ha valaki külföldi hozzánk jön, érdmes ha felöltözik, mert elég hideg időjárású országnak számítunk *kezdi meg az általános bemutatással az országot, majd rátér végre falucskájára.*
- Amúgy én Grembreiben éltem, ahol velem együtt olyanok laktak, akiket máshol nem tűrtek meg, így olyan számkivetett városnak lehetne nevezni minket. És elég kis közösség voltunk, így ott nincsenek valami nagy dolgok, csak ami egy falucskát jellemez *és talán ennyit elég is szólni az otthon bemutatásáról, és egyelőre annyira kifulladt a sok beszédben, hogy levegő után kutat, hogy legközelebb tudjon szólni.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar