Belsirion - Homály alagútjai

Tárgy: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Feb. 20, 2010 7:35 pm

First topic message reminder :

Homály alagútjai

A Belsirion főhadiszállásnak sok érdekes pontja van, de mind közül a legsötétebb és legádázabb hely a Homály alagútjai nevet viseli. A hegy belsejébe, sőt, a föld alá is lekúszik az alagútrendszer. A Társalgón keresztül juthatsz ide egy hatalmas, feketén ásító boltíven át. "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" hirdethetné a bejárat.
Az alagútrendszer egy gyakorlóterep, ahol a legkülönféle feladatok várnak a diákokra.
A boltíven belépve egy tágasabb fülkében találja magát az ifjú harcos. Ez a Fegyverek szentélye, ugyanis körbe a falakra aggatva, illetve asztalokon a különféle halálos fegyver kapott helyet (kardok, pajzsok, lándzsák, pallosok...). A szentély közepén egy pentagramma van felvésve, mely ezüstösen csillan meg néha, ha rávetül a fáklyák fénye.

Szemben a bejárattal egy kapu állja utad. Nehéz vasrácsai megcsikordulnak, amint feltárja azokat valaki.
Fáklyák szegélyezte alagútakon visz utad egyre beljebb. Utad során láthatod, hogy a katakombák valójában egy börtönrendszer folyosói, ugyanis sötét cellák sora bukkan fel itt-ott az út során.
A labiritnusszerű járatok néhány helyen keresztezik egymást. Ezeken a pontokon van egy-egy tágasabb kamra.
Északnak haladva eljuthatsz egy kis szentélyhez, melyben egy hatalmas arany sasszobor trónol. Ezt megérintve visszajuthatsz a Fegyverek szentélyébe (a pentagramma közepébe) és onnan kilépve magad mögött hagyhatod a Homály alagútjait.
A börtönrendszerben különleges varázslatok, lények, pástok, netán igazi ellenfelek várnak rád. A hely tele van titkokkal, nem tudhatod mi vár rád.
Vigyázz hova lépsz, mert néhol sűrű köd kereng és a sötétség furcsa titkokat rejt magában.

//Mesékhez használatos hely, egyedül csak a Fegyverek szentélyéig juthatsz, különben a vaskapu zárva van!//

Tárgy: Re: Belsirion - Homály alagútjai Pént. Ápr. 01, 2011 5:14 pm

*Végigsimít az egyik penge éles felületén, ujjából pedig kicsordul néhány csepp vér. Élvezettel tölti el a szemernyi fájdalom, szájához emeli az ujját, hogy lenyalhassa róla a kicsordult vért, de ebben a pillanatban éles füttyszó hasít át az éteren, neki pedig az az első, hogy lekapja az éppen vele szemben a falon lógó, vékony élű, szamurájos küllemű kardot, marokra kapja, 180°-ot fordul, és harci pozícióba vágja magát. Az albínó gyanús lány veszélyes arckifejezést vág, és végül leereszti a kardot.* - Nem sokon múlott. *Ennyit hajlandó válaszolni, végül megfordul, és visszailleszti a helyére. A penge tükröződése pont jó neki ahhoz, hogy teljesen észrevétlenül megfigyelje a fiút.*

Vendég

*Nem járt még a Belsirionos főhadiszálláson, most mégis oda kerül valahogyan. A lábait követte mondhatni a labirintusban járva, és a feketén ásító boltív túlságosan csábítónak, csalogatónak bizonyult ahhoz, hogy kihagyja. Persze azért ellenőrzi, hogy megvan-e szépen a nekromanta gyűrű, az AMM medál, meg a pálcája, de nem különösebben fegyverkezik fel. Ezek egyébként is mindig vele vannak, mert jól is állnak. Fekete ruhában van, a nyakában az AMM medál mellett egy zöld CD lóg egy kis bőrszíjon, és egy térdig érő fűzöld kabátot visel, ami megbontja a feketeséget. Haja fekete-vörös, láthatóan festés eredménye persze, afféle melír. Belépve először a fegyvereket látja meg, mire füttyent egyet.* - Húha, nem rossz. *Aztán kiszúrja a lányt, mire felnevet.* - Mármint nem rád mondtam... Na nem mintha te rosszul néznél ki, mert nem, csak érted, ez kicsit bunkó megszólalás lett volna ha neked szól. Heló.

Tárgy: Re: Belsirion - Homály alagútjai Pént. Ápr. 01, 2011 4:25 pm

*Rikító fehérségű alak lépdel a Belsirion társalgójából a szentély felé. Lába alatt Arthur szaladgál, a félperzsa, kékes-krémes szőrű macska, rajta pedig szokásos bakancsa, fekete-fehér csíkos harisnyája, térdig sem érő, abroncsos-fordos szoknyája meg fekete fűzője van, fejére meg már szinte kínos precizitással illesztve a Houdini-idejéből származó keménykalap, szalagja alatt a kőr ásszal. Megáll a szentély közepén, majd az egyik falhoz sétál, és végigsimít egy fegyveren. Lassú léptekkel indul el körbe, meg-megállva és megcsodálva a szebbnél szebb kardokat, pajzsokat.*

Vendég

*Deyan fel se fogja először, hogy a fiú mit mondott, csak azt látja, hogy fogja magát, és odébbáll. Csak pár pillanattal később tudatosodik benne, hogy mit is akar tenni a fiú. Ő is átáll, akárcsak a többiek...*
-Neeeeeeem!!! *kiáltja Dey tehetetlenül, és lerogyik a földre, majd keservesen elkezd sírni. Hát még egy diákkal kevesebben lettek, ő pedig olyan egyedül marad lassan, mint amilyen egyedül van itt, ebben a teremben.
Amikor abbahagyja a sírást, hirtelen ötlettől vezérelve felpattan a földről, és kirohan a teremből. Persze ő nem a mocsarak irányába. Ő a harmadik emeletre rohan Vióhoz és Annhoz, hogy megpróbálja meggyőzni valamelyiküket, hogy tartsanak vele a harcban, hogy példát mutathassanak összefogásból annak a néhány diáknak, akik még megmaradtak az ő oldalukon.*

Tárgy: Re: Belsirion - Homály alagútjai Hétf. Júl. 05, 2010 10:29 am

*Emil a tőle aztán végképp szokatlan, gonosz mosolyt ereszt meg.*
-Honnan tudod, hogy nem lennék boldog én? Te mit egyébként akarsz csinálni? Gyilkolni és fájdalmat okozni. Senki sem lenni különb náluk, csak épp ők azon az oldalon állnak, ahol ezt lehet is élvezni is. *Mondja a fiú egészen halkan és valójában Deyan győzte meg arról, hogy mit is kell tennie.*
-Én szeretek nagyon élni. Vagyok, aki vagyok. *Mondja a fiú, majd hirtelen feláll és ezzel a különös gondolattal int búcsút Deyannak, a Fegyverek szentélyének és talán mindannak, ami máig fontos volt számára...*

Vendég

*Végighallgatja Emil véleményét, aztán egy sötét kacajjal felnevet.*
-Szóval érdekel. Elmondjam neked? Semmire nem jók. Illetve egyre igen. Arra, hogy az összes többi embert nyomorba taszítsák és fájdalmamat okozzanak nekik. Mindezt miért? Csak azért, mert élnek. Ha te egy ilyen szörnyeteg akarsz lenni, hát csak rajta. Még ott vannak a mocsaraknál. Lépj ki az ajtón, és légy olyanná, amilyenné ők. De vigyázz, rá fogsz fázni. Lehet, hogy egész Európa a lábad előtt fog heverni, de az biztos, hogy te soha többé nem leszel boldog. Olyanok, mint a dementorok. Kiszívják a lelkedet, és egy nagy üresség marad a helyén, minden érzelem nélkül. Én inkább meghalok, semmint hogy ilyen legyek és ilyeneknek engedjem át a sulit, ami számomra a második otthonom.
*mondja, majdnem kiabálja szenvedélyesen. Deyan ettől meg is könnyebbül valamelyest, ebben ugyanis benne volt az összes gyűlölete, amit a kegyencek iránt érez. Aztán amikor a szakvezetőkről kérdezősködik, már halkabban válaszol, de érződik mögötte, hogy őt is bántja ez a dolog.*
-Sajnos fogalmam nincs. Elutaztak valahova Hawaiira. És sajnos egyedül kell felvennünk a harcot a kegyencek ellen. Persze van még itt néhány tanár... De ők nagyon fontosak lennének. De nem is érdekel. Ami engem illet, az utolsó csepp véremig fogok harcolni, akár itt vannak, akár nincsenek. Csakis a holttestemen keresztül léphetik át a kúria küszöbét a kegyencek. Persze, ha ők velünk lennének, a helyzetünk jóval egyszerűbb lenne...

Tárgy: Re: Belsirion - Homály alagútjai Hétf. Júl. 05, 2010 10:08 am

*Emil erősen emésztgeti a halottakat. Tehát egy csomó diák keresi őket, kutatja. és ez nem csak a Nezabart, hanem sokkal nagyobb területet érint. Mintha mondta is volna a hírnökmuksó, hogy Európa az övék. De hát, ha ennyire nagyszabású dolgok húzódnak emögött, akkor mit keresnek már megint az iskolában? És mi köze van ehhez az egészhez a szakvezetőknek?
Egyébként miért jó az, hogy maradt? Az iskola tanárai a diákokat állítják ki pajzsként és láthatóan még ez sem volt elég, tekintve, hogy minden idők egyik legnagyobb vámpírja halott.*
-Szerintem sokkal több van emögött, mint pusztán kegyencek serege. Engem igazából vonz, szinte akarom látni, hogy milyen ott, érezni milyen a másik oldalon állni, tudni milyen mágiák feszülnek mögötte. *Mondja a fiú és egy pillanatra leveti a fájdalmas nyugalmat és őrült elszántság csillan úgy hangjában, mint szemeiben.*
-És hol vannak ilyenkor a szakvezetők? A főnökük halott. Egy maroknyi diák áll ki az ellenség ellen és ők sehol. *Mondja a fiú Deyannak és lassan visszaereszkedik az ijesztően nyugodt hangnembe.*

Vendég

*Deyan azt hiszi, hogy hozzá szól, mi szerint Emil visszajött.*
-Nagyon jól tetted, hogy visszajöttél. Legalább többen vagyunk, és összefoghatunk ellenük. Nem engedhetjük át nekik a sulit.
*válaszolja vissza Emilnek Dey, mert ő azt hiszi, hogy át akart állni, de aztán meggondolta magát és visszahozott egy másik gyereket is. Azt pontosan nem tudja, hogy kik álltak át, csak azt tudja, hogy elég sokan voltak. Bár számára az egy is túl nagy szám...
Emil kérdésére picit elgondolkodik, hogy mik is történtek.*
-Hát, igazából én se tudok sok mindent mondani neked. Én csak tavaly nyáron voltam, előtte még nem voltam az iskolában. Az viszont biztos, hogy tavaly mi kerestük őket, és jó pár kegyenccel sikerült is végeznünk. Sajnos azonban a Nagyúrnőt nem tudtuk megölni... Őt nem találtuk meg. *mondja látható szomorúsággal. Ha akkor sikerül nekik, már régen vége az egésznek...*
-Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a kegyencek úgy szaporodnak, mint a gombák. A télen is mentek a többiek keresni őket, de én akkor nem voltam. Csak azt tudom, hogy akkor felrobbantották a főhadiszállásukat, és az ott lévő kegyenceket megölték. De a Nagyúrnő akkor se volt ott... És mint láthatod, ugyanolyan ménkű sokan vannak, mint eddig bármikor. Remélem, most már sikerül kivégeznünk a Nagyúrnőt, és akkor vége lesz ennek a rémálomnak. Én személyesen akarok vele végezni, cserébe azért, amiért majdnem megöltek a szolgái tavaly nyáron. Akkor ugyanis kómába kerültem jó hosszú időre. Csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy most is élek.
*mondja elszántan, bár tisztában van vele, hogy egyedül úgyis képtelen lenne megölni a Nagyúrnőt. Viszont ha az egész iskola egy emberként összefogna ellene... Akkor talán. De csakis akkor.*

Tárgy: Re: Belsirion - Homály alagútjai Hétf. Júl. 05, 2010 9:47 am

*Emil kicsit megkönnyebbül ettől a nagy hangorkántól, úgyhogy elnémul. Ekkor érkezik meg Deyan Serenity szaktársa, akire most annyira nagyon nem kíváncsi, bár tény, hogy a srác is ott volt pénteken.*
-Én visszajöttem. Fogtam azt a másik gyereket és visszajöttem. *Mondja a fiú természetellenesen nyugodt hangon. Már-már fojtóan nyugodtan, ami már csak azért is természetellenes, mert hát megjelenésében egyáltalán nem nyugodt a fiú.*
-Hallottam ezt-azt, amikor nem voltam itt. Mi történt? Gondolom nem csak úgy jöttek és öltek most. *Kérdi a fiú és tulajdonképpen hirtelen ötlettől vezérelve tette fel kérdést Deyannak. Azt tudja, hogy a fiú már nagyon régóta itt van. Biztosan ismeri az előzményeket. Emil csak idéb csatlakozott az iskolához, így fogalma sincs azokról a szörnyűségekről, amik korábban történtek. Egyébként Kaen el Jericho már a második alapító, aki a Nagyúrvalaki kapcsán hullt el...*

Vendég

*Deyan, vagy legalábbis valaki Deyan testében érkezik a Homály alagútjaiba. Az igazi Deyan ugyanis ott maradt a pénteki csatában. Még mindig nem tudta magát túltenni rajta, hogy mik történtek ott.*
~És még valaki képes volt átállni. Eközé a söpredék közé. Ahelyett, hogy összefognánk ellenük, széthúzás van. Egyedül nem tudom végig csinálni. Egyedül elpusztulok.~ *gondolja magában immár sokadjára. Az igazgatóval történtek csak tetézik a gondjait.*
~Megölték az igazgatót! Mi lesz itt? Ki fog megvédeni minket? A tanárok hozzá képest gyengék. Amíg ő itt volt, a suli biztonságban volt. De most...~ *az egy tény, hogy nem nagyon szerette Dey Kaen el Jericho professzort, de arra sose gondolt, hogy egy egyszerű halandó diák meg tudja ölni. Abban bízott, hogy ő kimozdíthatatlan a helyéről, hogy az unokáinak is ő lesz az igazgatója. Még ha oly gonosz volt is, megvédte volna őket. Bárkivel szemben. Az igazgató vélt vagy valós gonoszságán egyébként visszagondolva jót derül. Egyszer megkínozta, egyszer pedig megbüntette. Na és? Bárkivel történhetnek ilyesmik. Amik most történnek... Azok sokkal rosszabbak.*
*Ilyen gondolatokat forgat a fejében, miközben a fegyvereket nézi, amik ki vannak állítva.*
~De jó lenne, ha tudnám őket használni. Az meg még jobb, ha mindenki tudná őket használni. Akkor közös erővel legyőzhetnénk őket. De nem. Átálltak. A hatalom a legfontosabb kérdés számukra. Hát akkor hadd legyen meg az örömük. Én köszönöm szépen, nem kérek az ő hatalmukból.~
*gondolkodik el újra, és ekkor majdnem Emilbe ütközik. Még épp idejében észreveszi, hogy ott térdepel a fiú, és nem megy neki. A kiáltására fel se figyel, ugyanis azt hitte, hogy képzelte. Nem is csoda. Ő maga is ordít belül...*
-Bocsánat. Egyébként... Szia, Emil. *mondja egyszerűen a srácnak. Ha van kedve a fiúnak, beszélgethet vele, de ő most biztos nem fog kezdeményezni.*

Tárgy: Re: Belsirion - Homály alagútjai Hétf. Júl. 05, 2010 9:16 am

*Kora reggel ébredt zavaros álmokból. Gépiesen lement reggelezni. Enni nem tudott. Zavarja valami. Szétfeszíti belülről a kétség. Rossz döntések. Baljós árnyak. A vég...
A Belsirion szak főhadiszállásán a mindig vidám, nagy partiarc Emil jelenik meg. Első ránézésre szembetűnik, hogy valami nincs rendben a szlovén sráccal. A mindig fess, kirobbanó energiájú ifjú most zilált. A haja sincs belőve, a ruhája is szedett-vedett. A pénteki ütközet óta nem tette ki lábát a kúriából, most azonban muszáj volt eljönnie ide. Ha még egy percet az épületben tölt, akkor beleőrül. Hát igen, olyan erők mozgolódnak odakint, amik túlmutatnak az egyszerű kis varázslatokon. Túl kockázatos élni, de élni hagyni is. Emil leginkább attól szenved, hogy fél, rossz döntést hozott. Ő maga nem az a nagy hős belsirionos, aki az utolsó csepp véréig védelmez. Nem. Ő kalandor, ő kíváncsi, őt hajtja valami és leginkább az taszajtja kétségek közé, hogy tudja, rengeteg lehetőség van a másik oldalon. Az iskolát már ismeri, de a sötéteket még nem. Mi van, ha nem a jó oldalra állt? Van még lehetősége önszántából más útra térni? Vagy legközelebb már láncon vonszolják el?
Átrohan a nagytermen, majd betér a Homály alagútjainak bejáratához, a fegyvercsarnokba. A teremben körbe megannyi nagy fegyver, erő és hatalom, mégis, egy megtörté kis senkivé válik a szlovén fiú. Letérdel a csarnok közepére, majd felordít a zavartól...*

Tárgy: Re: Belsirion - Homály alagútjai Kedd Május 18, 2010 5:11 pm

*Ruacha egyre jobban érdeklődik Miranda iránt, főleg, mivel belepillantott a lány lelkébe és ott olyan kusza gondolatok és érzések lakoznak, melyeket felszínre kell hozni. Szó nélkül bólintva búcsúzik. Nem ígéri, hogy előjön a könyvből holnap ismét, most viszont itt az ideje visszatérni. Apró részecskékké válik és mintha a szél fújná el, úgy ereszkedik vissza a könyvbe, mely eztán hatalmas robajjal becsapódik.*

Vendég

*Az, hogy az ember egy könyvben lakik, még nem jelenti azt, hogy nem is tévedhet. Ruacha ki nem mondott állításaival ellentétben csöppet sem nyugtató hatású titokzatossága, egyszerűen bosszantó.*-Nos, kedves George, azt hiszem, jobb is így. Nem ma kell megoldanom ezt a rejtélyt.*Fejével a kamera villogó akkumlátora felé bök. Ez is egy rejtély, hiszen ha varázslattal üzemel, akkor mégis hogy képes lemerülni? Titok.*-Mindenesetre nagyon örültem a találkozásnak, remélem lesz még rá alkalom. Mondjuk holnap, este hétkor, ugyanitt? Tudja, magára is ráférne egy kis karizom.*Meghuzogatja szemöldökét, majd kilejt a teremből, egyenesen a hálója felé*

Tárgy: Re: Belsirion - Homály alagútjai Kedd Május 18, 2010 4:56 pm

*A hangja. Ó igen. Kiválóan ért a szavak varázsához. Nem véletlenül lehetett nagy varázsló hajdan (és most?): képes volt kifejezni önmagát, megnyerve másokat. Néhány jól irányzott gondolat és a lábaink előtt hever minden.*
-Azt hittem csak tréningezel... *Jegyzi meg a férfi, majd ismét, amolyan kicsit sejtelmes, kicsit sokatmondó, kicsit gúnyos, kicsit magasztos félmosolyra húzza a száját.*
-Mondtam már... teljesen fölösleges ki vagyok. George, vagy valami más... névtelen, vagy rendelkezem ezer névvel. Sehol sincs jelentősége. *Mondja a férfi. Ismét elvont filozofálgatásba kezd, ami zavaró egy idő után, mégis megnyugtat, erőt sugároz. Elhiteti, hogy mindent tud a világegyetem titkairól. Kérdés, hogy tényleg tud-e, vagy csak vetít.*
-Azt hiszem én nem engedhetlek oda be. Varázslat védi. *Mondja a férfi, aki megint totális ellentmondást képvisel. Egy könyvben lakik, látszólag roppant sokat tud. Nehogy már ne tudjon feltárni egy zárt kaput...*

Vendég

*Vannak olyan emberek, akik nem a mosolyukkal és nem is a feszes fenekükkel hódítanak, sokkal inkább a hangjukkal. Ebbe a csoportba tartozhat Ruacha is, mert bár megjelenése sem hagy egy csepp kívánni valót sem maga után, mégis a hangja az, ami leginkább megfogja Mirandát. Épp ezen morfondírozik, ezért először fel sem fogja a férfi szavait.*-Ketyere? Miféle...Ó, szóval a kamerám. Nem, ez az életem része. Tudod, videonaplót készítek, hogy a jövőben hasznát vehessék a felfedezéseimnek, s szórakozhassanak az életem apró rezdülésein. Mindent felveszek.*Mondja már-már büszkén, egy kicsit még ki is húzza magát. Az iménti büszke álarcot hamar leveti, s egy tipikusan Mirandás-gondolkozóst vesz fel, ami csak azért nem előnyös, mert egyik szeme összeszűkül, míg a másik kitágul, s nyelve is kikandikál a szájából.*-Á-á-ááá, fiatalember. Mégegyszer nem ejt át. Maga előre megfontolt szándékkal beszél egészen másról, direkt kerülve a bemutatkozást. Tudja mit? Nem is fontos, hiszen csak egy névről van szó. Ám valahogy mégis szólítanom kell. Mit gondol a George-ról? Szerintem takaros név, illik a szeméhez.*Csak egy kacsintás erejéig hagyja abba a beszédet.*-Egyébként nem tudom. Éppen ezért ez a nagy erőfesztés. Szeretném megtudni. Segít?

Tárgy: Re: Belsirion - Homály alagútjai Kedd Május 18, 2010 4:30 pm

*Ruacha megmosolyogja Miranda szavait, majd oldalra lép, ráérősen felvesz egy kardot az egyik oltárról, majd feje föülé emeli, megforgatja, végül visszateszi a kőlapra.*
-Sosem voltam nagy fegyverforgató. *Jegyzi meg egyszerűen, majd hirtelen ismét Mirandára szegezi tekintetét.*
-És a tréning része az a ketyere a kezedben? *Kérdi felvont szemöldökkel. Ruacha mentalista, a pszichonikus mágia nagymestere. Mondjuk nem is kell nagy szakértelem rájönni, hogy egy vaskapunak való sorozatos nekifeszülés nem sportgyakorlat, habár miranda jelleme elég bizarr, tőle még ez is kitellik.*
.-A múltkor a ködös szirt, most pedig a börtöncellák. Kiváncsi lány vagy. Az soha nem baj, ugyanakkor gyakran végzetes. Honnan tudod, hogy a rács mögött az van, aminek látszik, vagy egyáltalán mi van odabent, a barlang mélyén? *tesz fel logikusnak tűnő kérdést. AHogy már a múltkortájt is kifejtette, lényének értelme az örökös küzdés, elbukás, amjd feltámadás.*

Vendég

*Annyira benne volt a munkában, hogy észre sem vette a titokzatos idegent, akivel ugyan már találkozott, mégis nyugodt szívvel használhatjuk rá az iménti jelzőt. Ám most, ahogy ott ücsörög, nem kerülheti el a figyelmét Ruacha. Tekintete egészen felderül, szemöldökei felkúsznak a homloka közepére, s hangosan elneveti magát. Még ő maga sem tudja, minek örül ennyire, tán az iménti produkcióját tartja ilyen mókásnak. Külső szemlélődőként biztos felejthetetlen élmény. Feltápászkodik a földről, s Ruacha felé sétál. Tenyereire pillant, majd a kevésbé koszosat a férfi felé nyújtja.*-Miranda York.*A múltkori találkozás alkalmával még erre sem volt idő, hiszen Dinamis úr rendkívül el volt foglalva a filozofálgatásával, ő pedig épp a mélybe készült vetni magát - noha nem éppen öngyilkossági célzattal. Bár, a tudományért bármit.*-Az imént. Én nem kinyitni akartam. Ez egy újfajta tréning, már vagy egy hete csinálom, csodálom, hogy eddig nem futottunk össze. Bár nem is tudom, miért feltételezem, hogy egy titokzatos idegen itt tölti minden idejét. Mindenesetre, ha van kedve, esetleg velem tarthatna legközelebb.*Sosem volt jó a hazugságban, az improvizálásban meg végképp nem. Nem is reméli,h ogy Ruacha elhiszi akár egyetlen szavát is.*

Tárgy: Re: Belsirion - Homály alagútjai Kedd Május 18, 2010 3:55 pm

*Süvítő erővel tőr ki a Győzelem könyvéből Ruacha. A titokzatos férfi kiléte továbbra is igen ködös, de azt már talán kijelenthetjük, hogy nincsennek ártó szándékai, hisz ha a belsirionos diákoknak ártani szeretett volna, azt rég megtette volna már.
Rég járt már idekint, így most örül, hogy megszabadulhat a kettő, de lehet, hogy huszonkettő dimenzió világából. Ahogy megjelenik a könyv mellett, épp elcspíi még szemével, hogy valaki a Homály alagútjai felé veszi az irányt és oda tér be. Elgondolkodik egy pillanatra, majd hátrateszi kezét és hangtalan, puha léptekkel megindul a lány után. Megáll a Fegyverterem bejáratánál, nekidől a boltív oldalának és úgy figyeli a lány elszánt próbálkozásait. Karbafonja a kezét és mosolyogva konstallálja, hogy a lány nem bír a kapuval. Mikor már végképp képtelen elhinni, hogy Miranda nem látja be, hogy nem tárhatja fel a kaput kiegyenesedik a támaszkodásból, majd tesz néhány lépést és megköszörüli a torkát.*

Vendég

-Videonapló kétezer-tíz május tizennyolc. A fellegszirt titkának megfejtését elnapolván, most valami egészen fantasztikus felfedezésre készülök. Kedves közönségem, mélyen tisztelt Nagyérdemű. Ma, kétezer-tíz május tizennyolcadikán fény derül a Homály alagútjai titkaira.*Arca rendkívül elszánt, láttán az ember kétszer is meggondolja, hogy megállítja e. Néhányszor megbotlik útközben, de ez csupán a kamerába való feszült figyelés következménye. Meg-meg áll, hogy környezetét is bemutathassa közönségének, jóllehet ez a szalag sosem fog napvilágot látni.*-Megérkeztem. Itt állok a kapu előtt, kétezer-tíz május tizennyolcadika van. És most, nincs más hátra, kinyitom.*Előkapja pálcáját, majd először kipróbál egy-két könnyebb varázsigét, utána nehezebbeket, s mikor ez a terve is dugába dől, nincs mit tenni, itt már csak a fizikai erő segíthet. Elteszi a pálcát, s gondosan ügyelve arra, hogy megfelelő képkivágást használva tartsa a kamerát, nekigyűrkőzik - feszegetni kezdi az ajtót. Nem arról híres, hogy könnyen feladja, ezért csupán a tizenötödik percben realizálódik benne, hogy ez bizony így sem fog menni. Nekidől a rácsoknak, s a lehető legelkeseredettebb arckifejezését felvéve csúszik le ülő helyzetbe, ahol aztán nagyokat sóhajtozva múlatja az időt.*-Videonapló kétezer-tíz május tizennyolc, húsz percnyi sikertelen próbálkozás után. Nem adom fel.*Próbál minél elszántabb hangot megütni, ám ez jelenleg nem megy túl jól neki. Éppen ezért kikapcsolja a kamerát és csöndben ücsörög tovább a kapu aljában.*

Tárgy: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Feb. 20, 2010 7:35 pm

Homály alagútjai

A Belsirion főhadiszállásnak sok érdekes pontja van, de mind közül a legsötétebb és legádázabb hely a Homály alagútjai nevet viseli. A hegy belsejébe, sőt, a föld alá is lekúszik az alagútrendszer. A Társalgón keresztül juthatsz ide egy hatalmas, feketén ásító boltíven át. "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" hirdethetné a bejárat.
Az alagútrendszer egy gyakorlóterep, ahol a legkülönféle feladatok várnak a diákokra.
A boltíven belépve egy tágasabb fülkében találja magát az ifjú harcos. Ez a Fegyverek szentélye, ugyanis körbe a falakra aggatva, illetve asztalokon a különféle halálos fegyver kapott helyet (kardok, pajzsok, lándzsák, pallosok...). A szentély közepén egy pentagramma van felvésve, mely ezüstösen csillan meg néha, ha rávetül a fáklyák fénye.

Szemben a bejárattal egy kapu állja utad. Nehéz vasrácsai megcsikordulnak, amint feltárja azokat valaki.
Fáklyák szegélyezte alagútakon visz utad egyre beljebb. Utad során láthatod, hogy a katakombák valójában egy börtönrendszer folyosói, ugyanis sötét cellák sora bukkan fel itt-ott az út során.
A labiritnusszerű járatok néhány helyen keresztezik egymást. Ezeken a pontokon van egy-egy tágasabb kamra.
Északnak haladva eljuthatsz egy kis szentélyhez, melyben egy hatalmas arany sasszobor trónol. Ezt megérintve visszajuthatsz a Fegyverek szentélyébe (a pentagramma közepébe) és onnan kilépve magad mögött hagyhatod a Homály alagútjait.
A börtönrendszerben különleges varázslatok, lények, pástok, netán igazi ellenfelek várnak rád. A hely tele van titkokkal, nem tudhatod mi vár rád.
Vigyázz hova lépsz, mert néhol sűrű köd kereng és a sötétség furcsa titkokat rejt magában.

//Mesékhez használatos hely, egyedül csak a Fegyverek szentélyéig juthatsz, különben a vaskapu zárva van!//

» SOS Belsirion
» Belsirion Hangulatszoba