Tölgyes

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*Alexander és Liloo találnak egy furcsa kis követ, Rosita és Salomé egy jobban csillogót, Chleo pedig egy különösen értékes tárgyat talált ott lent. A diákok ezek után visszamehetnek a kúriába.*

//Az álomrabló csillámköve: +1 minden halottakkal és túlvilággal kapcsolatos dobáshoz.
Az álomrabló holdköve: +2 minden halottakkal és túlvilággal dobáshoz, ezen felül minden ilyen dobást kétszer dobhatsz, és a jobb érték számít.
Az egyedi tárgy ki lesz dolgozva.//

Vendég

*Ismét csak nézi a lányt és gyönyörködik benne, meg a csillagokban, meg a hold fényében, meg a lány arcában, az éjjelt mindig is szerette, szóval imádja ezt a napszakot. Majd érzi hogy a lány kicsit elhúzódszkodik töle tudatilag, nem tudni miért, talán a fátyol miatt, de nem jegyzi meg eme pálfordulást, érthetö valamennyire, majd válaszol.* -En meg auror vagyok, és kedvenc órám talán a relikviamágia, bár az illúziómágia is szerintem jó pofa. *mondja egy mosoly kíséretében, majd mivel már késöre jár, lassan el is búcsúzik.* -Nos, azt hiszem ideje mennem, mert nem akarok megint kapni a fejemre a kijárási tilalom miatt, nincs kedved elkísérni egy darabon esetleg? *kérdi a lánytól, majd ha az igent mond akkor együtt, ha meg maradna akkor csak egyedül megy a Kuria felé, miközben visszapillant és még int a lánynak egyet, és valószínüleg egész éjjel róla fog álmodozni, hogy milyen is egy nekromanta aki egy ilyen kis tüneményes csajszi.*

Vendég

*Nos igen, nincs két ugyanolyan ember. De ez teszi egyedivé őket. Végül is ha úgy vesszük, Rosi csak félig tartozik az emberek közé. Félig már véla vér folyik az ereiben. A barátságnál szorosabb kötelék, pedig eléggé kételyes, hisz Rosiból kicsit nagyon hiányzik a bizalom. Bár lehet, hogy pont Qal lesz az, aki fellebbenti a világtól elzáró fátylat a szívéről. De az is lehet, hogy nem. Ez már a jövő zenéje.* - Nem hát, hisz ettől vagyunk egyéniségek. *Mosolyog a fiúra ismét angyalian. Elképesztő látvány lehet.* - Jó lenne. Végül is régen jártam már rokonoknál, még ha nem is az enyém, de neked jó lehet, hgy ellátogatsz hozzá. *Mosolyog ismét, bár most inkább azon, hogy milyen összekuszáltan magyarázta a dolgokat.* - Az tudom melyik. Ott lakik az egyik ismerősöm is. *Mosolyog újra, kissé felvidulva, de hogy mitől... Nem is érti. Észreveszi, hogy megáll a fiú, még ha egy pillanatra is, de nem említi meg. Minek, ha akarja úgyis elmondja neki.* - Én a Fürge gyík hálóban lakom. A kasztom? Nekromanta vagyok. És te? *Kérdez vissza ismét csak mosolyogva. És reméli, hogy a fiú nem a kasztja alapján fogja megítélni.* - Kedvenc órám? Talán a Rúnamágia. A Természetmágiát is szeretem, de egyátalán nem megy nekem. Na és neked? *Kérdez vissza, még mindig mosolyogva. Nagyon furcsa, hogy ennyit mosolyog, de hát ha jó a társaság...*

Vendég

*Qal csendben hallgatja a lányt, néha hümmög, bólint vagy épp mosolyog, ami épp odaillik, nem nagyon mit tud ezekhez hozzáfüzni, hisz az elmondottak alapján nagyon különbözö a hátterük, és ez így van jól. Majd többet beszélgetnek meg ismerkednek, és ki tudja, mivel eddig még nem viharzott el Rosi, lehet hogy egy barátság, vagy egy még szorosabb kötelék is kialakulhat közöttük. Mindenesetre issza a lány szavait és mindent próbál megjegyezni, majd mikor végez ö veszi át ismét a szót.* -Akkor nagyon mások a háttereink, de ez nem baj... és örülök hogy neked is tetszik Nellond, majd egyszer elviszlek a növérem házába, Lavanyanak hívják, de alig van úgyis itthon.. úgysem volt még házavató bulija... *mondja csak úgy snasszul, mindennaposan, majd a háló kerül szóba.* -Azt hiszem az afrikai aranymacskáéba kerültem, vagy ilyesmibe... *gondolkodik el, majd meg is áll, de csak egy pillanatra, majd újra elindul.* -Es te? Es amúgy milyen kasztú vagy? Es mik a kedvenced óráid? *teszi fel sorra kérdéseit, mert kicsit zavarban van, elvégre rég volt már hogy egy lánnyal ilyen hosszú ideig beszélgessen, ráadásul úgy hogy közös hullámhosszon vannak.*

Vendég

*Csak mosolyog azon, hogy mit mond a fiú.* - Hát, én már elég régen láttam édesanyámat. Haza kéne látogatnom, majd az egyik hétvégén... *Kezdi el ismét ezt a gondolat menetet. Vagy százszor átgondolta már ezt, de a nyáron is alig tudott kicsit otthon maradni. Muszáj volt visszajönnie, hogy miért is, az már családi okok.* - Nekem annyira nem. Én már régen is önállósultam otthon, de hát kellett is. Anyu nem mindig ért rá, hogy velem foglalkozzon. *Magyarázza a fiúnak és hát igen. Bár az elrablása után már eléggé figyelt rá az anyja. Túlságosan aggódott is.* - Jó lehet, hogy van itt rokonod. Nekem legközelebb Olaszországban van. De az sincs igazán közel. *Feleli egy irónikus mosollyal. Hát igen, ő tényleg egyedül van itt. Még csak a közelben sincs senkije. És hát igen, gonoszabb, de nem sokkal. Amúgy is cask akkor szokott gonosz lenni, ha másokon látja, hogy milyenek. Szemetekkel természetesen nem valami kedves, de aki normális, azzal igen.* - Hát iegn, Nellond egy nagyon jó hely. *Ért egyet ezzel, a másikon meg kuncog egyet* - Ez is igaz. Egy baráttal ténylegg jobb minden. *Mosolyog és itt most nem épp arra gondol, hogy egy barát akivel elmész sétálni beszélgetni, hanem akit szeretsz, de hát elég két értelmű, hogy a fiú melyiket fogja fel, az majd kiderül.* - Mond csak, te melyik hálóban laksz? *Kérdi kicsit elmerengve. Igazából kicsit máshol járnak a gondolatai, hogy hol? Hát jó pár km-rel arréb.*

Vendég

//olvadozunk//

-Nehezen, de szeretjük egymást és ez sokat segít...persze van mindennap surlódás, meg ilyesmi, de jó hogy mindig történik nálunk valami...édesanyám egy örökmozgó aki mindig csinál közös programokat, így hiába van már két bátyámnak családja, mégis nap mint nap ott vannak nálunk... *mondja nevetve, majd figyeli a lányt a mondat végén amilyen édesen nézi a csillagokat.* -Megértem, nekem is tökre furi ez a suli, meg hogy a saját uram vagyok, szóval nagyon idegen... pláne hogy senki nem veszi el a ruháim vagy tesz doxykat a cipömbe... néha én is azt kívántam hogy bárcsak lennék egyke, de már tudom hogy ez miért jó....*mosolyodik el, ami igencsak jól áll neki, majd töle szokatlan módon folytatja* -Egyébként a növérem itt lakik Nellondban, hozzá 2-3 naponta mindig lenézek, bár egyre többet van távol a családi vállalkozásunk miatt amit átvesz fokozatosan apámtól... *fejezi be a mondatot, nem is tudja miért beszél ennyit, de valahogy Rosi ezt váltja ki belöle, pedig szerinte egy kicsit gonoszabb is néha a lány lelke annál mint amit mutat, de ez nem baj, ezt a kettösséget már itt sok esetben megtapasztalta, szóval tudná kezelni, ha kellene esetleg. Majd hallgatja a lányt ahogy az mesél magáról, és talán hülye kérdést tett fel, nem vitás, ö sem tudja mit fog kezdeni az itt megszerzett tudással, de jó a jövöröl elmélkedni egy kicsit, majd ahogy a lány abbahagyja ö veszi át a szót.* -Igaziból én sem nagyon tudom, inkább csak azt akarom kideríteni hogy mihez értek a legjobban, mit szeretnék csinálni, és nagyon szimpi ez a suli, meg Nellond forgataga is igen barátságos, és klassz, szóval tetszik ez a környék, és így hogy tudom hogy te is maradnál, valószínüleg én is tennék egy próbát. Hisz olyan jó lenne egy ismerössel kideríteni mindezt... *vigyorodik el, majd ismét a lányra pillant kicsit pimaszul, de mégis kedvesen és öszintén.*

Vendég

*Qal ezt nagyon jól eláltalálta. Egy fátyol, ami ráborult szívére, és mindenkitől elzárja. És ő erősen kapaszkodik ebbe a fátyolba. Ez megvédi a csalódásoktól és a fájdalomtól. Még ha ezt nem is vallja be, de így van. Ahogy a csillagokról beszél szinte ragyog az arca. A fiú megtalálta azt a témát, amiről Rosi szívesen beszélget. Amiről talán órákig is tudna beszélni.* - 7 testvéred? Az elég sok. Hogy bírjátok ki ennyien? *Kérdez rá csodálkozva, majd kicsit elpirul.* - Bocsi, ha illetlen vagyok, csak nekem nincs testvérem és kicsit furcsa ez. *Menti azt, ami még menthető. Esetleg kicsit nevet rajta fiú, de reméli, hogy nem sértődik meg. Igazából neki tényleg nagyon furcsa ez a 7 testvér dolog, főleg, hogy ő egyke, és hozzá van szokva a magányhoz. Elképzelni se tudja, hogy heten legyenek. Aztán a fiú kérdezgetni kezd, mire erősen elgondolkozik. Erre igazából még nem gondolt.* - Hát... igazából erre még nem nagyon gondoltam. Mester képzésre itt maradok, de hogy azután mit fogok csinálni, arról fogalmam sincs. Szerintem visszamegyek Spanyolországba, és ott keresek majd valami munkát, a varázsvilágban. Mondjuk tanárnak lehet, hogy elmegyek. Mindig is szerettem tanulni. Régen szinte folyton azt csináltam. *Egy irónikus mosoly húzódik az ajkaira ezen emlék felvillanásakor.* - Bár az is lehet, hogy itt maradok, és itt fogok majd jelentkezni tanítani. Még nem tudom... *Mosolyog és újra körbenéz. Ha itt kéne hagynia ezt a helyet, akkor lehet, hogy ez a Tölgyes hiányozna neki.* - Na és te mit tervezel utána? *Kérdez vissza ismét mosolyogva és most már Qalra néz és rá figyel. Teljesen.*

// Fagyááás //

Vendég

*Csak hallgatja a lány szavait és közben elmereng annak szép test körvonalain. Nem tehet róla, mindig ez van ha egy szép és kellemes társaságú lánnyal hozza össze a sors. Mikor Rosi a csillagokról beszél majd sorra megemlít kis dolgokat az életéböl, valahogy érzi hogy egyre közelebb kerülnek, nem csak testileg vagy ilyesmi, hanem mintha Rosi lelkét egyfajta fátyol tartaná bilincsben és nem engedné el, ezt érzi, és mint fél-indián aki ilyen jóban van a természettel tudja és hisz a megérzéseiben,mivel ezzel egyidöben a halott apját is megemlíti a lány.* ~Hát akkor ez az a dolog ami miatt az a különös érzés motoszkál benne~ *gondolja, majd ahogy a lány szívesen kérdeztetné magát, kicsit talán nem illendö megkérdezni hogy van-e valakije, így inkább további szokásos dolgokat kérdez* -Ertem, én pedig félig japán vagyok és félig indián. Uj-Kaledoniában élek, mindkét szülöm él, és 7 testvérem van. Apám auror, igy én is az vagyok, anyám pedig harcos, híres kardforgató. *mondja, majd felteszi a kérdését* -Es mihez fogsz kezdeni a suli után? Saját vállalkozás vagy mesteri fokozat gondolom, és utána?

Vendég

// Olvadás //

*Igazából nem teljesen, egyszerűen csak sokat változott a nyáron és most azért elég jó kedvében kapta el a fiú.* - Hát igen, a csillagok gyönyörűen. A szobám ablakából elég jól lehet őket látni, de azért innen is teljesen más, mint onnan. *Mondja el saját tapasztalatait a lány. Tényleg szereti a csillagokat, mindig is szerette őket, még kis korában is. Hisz abban, hogy ha valaki meghal, akkor egy csillag felragyog az égen, annak a személynek a kedvéért. És ő mindig is apja csillagát kereste a nagy égbolton. És fogja is, amíg nem talál egy csillagot, ami elég szépen ragyog hozzá, hogy az édesapjáé lehessen.* - Neked is, nagyon érdekes. És akkor maradok a Qalnál. *Mosolyog a fiúra továbbra is angyalian. A kérdéseken nem gondolkozik, csak mondja a szavakat. Sokszor megkérdezték már tőle.* - Én Spanyolországból jövök, Sevillából. Ebből adódoan spanyol vagyok, és hát mikor 10 éves lettem, édesanyámmal Valenciába költöztünk. És még valami, fél-árva vagyok, ezért nem említem apámat. Hát, mit szeretnél tudni? *Nevet fel, hát igen, de régen is nevetett már...* - Kicsit nagyon hosszú lenne ha mindent elmondanék, szóval kérdezz, mit szeretnél megtudni. *Mosolyog a fiúra. Elég szimpatikus neki. Még nem is találkozott itt a suliban senkivel, aki szimpatikus lenne számára.*

Vendég

//Fagy//

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Szept. 11, 2011 2:46 pm

*A Lizzy-s megjegyzésre elmosolyodik. Ha jobban belegondol, ő is eltud képzelni egy bosszantó húgot.*Sajnálom. Nem tudtam, hogy az anyukád már nem él.*Mondja, bár nem tudja milyen érzés elveszíteni velekit, de együtt érez Antoine-nal.*-Hát, biztos szebb neve volt a Dög-nél. Én biztos nem neveznék el így egy állatot, még akkor is ha az nem kedvel.*Nem tetszik neki ez a dolog.A Tristan-os megjegyzésre újra elmosolyodik.*Nem is tudtam, hogy érdekelnek a lányok. Már mint nem gondoltam rólad.*Vigyorogva felnéz rá. Tudja, csak viccel. Nem érdekli, hogy mit gondolnak róla a többiek, akár a fiúk is. Az viszont annál inkább érdekli, hogy hogyan néz ki egy fiú.*-Amboise-ban még nem voltam. Biztos jó hely.*Abba hagyja az éneklést, mikor Antoine megszólal.*-Köszi. Imádok énekelni. Mindent szoktam, van amikor saját szerzeményeket is, de azok nagyon bénák.*Mondja, majd feláll mert már kezd zsibbadni a lába.*Azért szakadt szét az együttes, mert idejött a fele, vagy már előtte szét ment?*Kérdezi.*-Igen. Folytathatjuk bennt is. Nekem teljesen mindegy.*Mondja mosolyogva.*

Vendég

- Á, értem. Nekem a Lizzy-ről egy bosszantó húg jut eszembe. * Szélesen vigyorog főleg, hogy neki tényleg az jutott eszébe, és nem csak úgy mondja.* -A macskám senkit nem kedvelt. Egyedül anyámat, de ő már... Hát már nem él. *Vonja meg a vállát. Igazából nem is emlékszik az anyjára. Csak a nővére tudna valamit mesélni róla, de őt meg annyira megrázta az eset, hogy évek óta nem lehet felemlegetni előtte az anyjukat.* -Hogy hívták? Passzolom a kérdést. Már nem emlékszem. Csak az maradt meg, hogy a haverjaim Dögnek hívták. *Nevet fel zavartan aztán Tristanra terelődik a szó.* -Szintén gyerekkori haver, most meg a szobatársam és a szaktársam. Szóval a Belsi megáldva velem, Tristannal meg Giselle-lel. *A fának dönti a fejét, és megpróbálja felidézni a macska nevét, de nem megy.* -Hát azért mert próbálom visszafogni magam a csinos lányok előtt.*Kacsint Shirly-re, de ez is inkább csak viccelődés szóval reméljük a lány nem veszi komolyan.* -Párizs valóban jó hely, de amboise-i vagyok. De pontos földrajzi helyet ne kérdezz, mert azt csak Marceau tud adni. *Megint felnevet, mert néha eléggé tudálékos tud lenni az emlegetett lány.* -Ja, persze. Akkor említették már csak nem hozzá szerencsém. De megjegyzem a nevét. *Mosolyogni kezd, ahogy Shirly énekelni kezd.* -Egész jó a hangod. Tudod nekem vagyis hát nekünk egy kettészakadt együttesünk van. Az egyik fele itt van a másik meg otthon. De mi rock zenét játszunk meg néha klasszikust, hogy le ne bukjunk, mert két tagnak tilos lenne ilyen zenét játszania. *Megint mesélni kezd, majd az égre pillant (már amennyit lát a fáktól...).* -Nem lenne kedved odabent folytatni a társalgást? -Tesz egy javaslatot, és kíváncsian várja az Eramiros válaszát.*

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Szept. 11, 2011 2:13 pm

-Igen. Más név nem jutott eszembe. A szüleim a Lizzy-t javasolták, de szerintem az olyan hülyén hangzik. Másrészt rögtön egy vén banya jut eszembe a név hallatán.*Nem érti miért beszél így egy főprefektusról.*-Ezek szerint a macskád nem igazán kedvelte őt. Megkérdezhetem, hogy ki az a Tristan? *Kérdezi. Leguggolt, mert már kezd fájni a lába. Sosem bírt sokáig állva maradni. Mindig elfárad.*-Hogy hívták a macskádat?*Kérdezi, majd fölnéz a fiúra.*~Így lentről nem néz ki olyan rosszul.*Próbál nem Antoine-ról gondolkodni, de nem igazán jön össze neki. Vágül is nem minden nap találkozik ilyen kinézetű fiúkkal.*-Hát eddig még nem tűnsz hülyének. Egyébként egyszer már jártam Párizsban. Nekem nagyon tetszik. Te hol laktál Franciaországon belül? Caryl Allidonos diákképviselő.*Újra rákezd a dalra: You make me this please me up, please me down, pleasing sweat, make me move like a freak, Mr. Saxobeat...*

Vendég

- Lilly? Így hívják a kutyádat? *Nevet fel persze még mindig jobb, mint egy rottweilert Victornak hívni...* -Nem gond. Talán az a Crine mellett a legelterjedtebb nevem. *Nevet fel, hiszen általában, ha dühösek rá akkor mindig a vezetéknevén hívják, és bizony elég sokszor dühösek rá.* -Háhá. Tudtam én, hogy mindenkinek a tudatalattijába bemászott az a sunyi dög. Vagyis hát azért valamilyen szinten biztosan ismerik max az órákon látták.*Egy újabb kacaj következik Antoine-tól, de hát ő általában mindig jókedvű szóval... Aztán mikor Shirly feláll elégedetten mosolyog.* -Hogy aranyos volt-e? Nem éppen. Giselle-t folyton megkarmolta meg Tristant is így hát szövetkeztek a macskám ellen, és kinyírták. *Vonja meg a vállát. Igazából nem is rajongott annyira azért a macskáért csak hát még az édesanyjáé volt... Aztán felröhög, mikor normálisnak mondják.* -Úgy látszik még nem ismersz. *Mondja miután abbahagyta a nevetést.* -Igazából én valahol a kettő között lehetek, bár inkább Tristan az egoista, én csak a hülye vagyok. *Kuncog egy sort, majd név hallatán gondolkozóba esik.* -Nem ismerem. Amúgy én francia vagyok, bár ez biztos feltűnt, de az egyik haverom félig brit, így rengeteget voltunk Londonban. Mármint az elmúlt négy kezdtünk átjárkálni.*Mesél miközben még mindig a fának támaszkodik.*

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Szept. 11, 2011 1:36 pm

//olvad//

-Hát, én még nem találkoztam semmilyen vadállattal, leszámítva Lilly-t. És persze nem is akarok.*Teszi hozzá mosolyogva.*Hát, nekem az Antoine jobban tetszik, szóvel ha nem gond akkor így hívnálak.*A "védtelen kislány" nem igazán tetszik neki, de mindegy, hiszen mindenki ezt mondja rá.*-Giselle Marceau? Így már ismerős. Mondjuk csak a neve, mert még nem találkoztam vele.*A felfázós dologgal igazat kell adnia Antoine-nak, ezért fel áll, és a nyakláncával szórakozik.*-Biztos aranyos volt, bár én inkább a kutyákért rajongok, de a macskákat is szeretem.*Egyre jobban megkedveli Antoine-t.*-Te egész normális vagy. Úgyértem, nem az a szokásos beképzelt, vagy éppen hülye fiú.*Mondja mosolyogva.*~Remélem nem jön erre az az átkozott kutya!*Itt félbe hagyja a gondolat menetét, és válszol a kérdésre.*-Hát talán Caryl Sheila Wulner. Ő Londoni, én Manchester-i vagyok, néha találkoztunk Londonban, de semmi különös.*Feleli.*~Csak ne mosolyogna ennyit! Még a végén elájulok. És az nagyon ciki lenne.*

Tárgy: Re: Tölgyes Szomb. Szept. 10, 2011 2:51 pm

//fagy//

Vendég

- Tudod az erdő tele van mindenféle vadállattal, és ilyen védtelen kislányok számára nem való hely. *Mondja még mindig mosolyogva, és a vadállatot azt rá is érthetjük, mert nem teljesen normális, de így szeretik őt.* -Öhm. Igazából tök mindegy. Hívnak Antoine-nak, hívnak Sébatiennek, de sokszor Crine hívnak. Döntsd el te hogy hívsz. *Rákacsint a lányra. Igazából tényleg mindig máshogy szokták hívni őt.* -Marceau? Giselle Marceau, a Belsirion szak főprefikéje és az én egyik gyerekkori haverom, akit imádunk bosszantani a többiekkel. *Nevet fel, aztán még észbe kap mielőtt túl sokat fecsegne a főprefektusról.* -Csodálom, hogy még nem terjedt el a híre az iskolában, bár azt is kinézem belőle, hogy a háttérben sunnyog.*Egyre jobb kedve lesz, de nem ül le Shirly mellé. A a fának támaszkodva figyeli a lányt.* -Ha felfázol nem az én hibám... Ha beteg leszel akkor meg nem hurcollak a dokihoz, úgyhogy úgy ülj le. *Röhög egy sort, de most tényleg komolyan kell venni. Elég volt a húgáról gondoskodnia.* -Sétálgatsz. Hm. Jó program, bár nekem jobb programjaim szoktak lenni. *Aztán, mikor említik, hogy a kutya elől menekül az arcát a kezébe temeti, és röhögni kezd.* -Nekem? Nincs. Giselle-nek van egy nyamvadt hollója, ami folyton terrorizál így meg hát a főprefektusunk két éve kinyírta a macskámat így nincsen. *Kapja fel a fejét, mikor kérdik, és vigyorogva figyeli Shirly-t.* ~ Szegényke... Máris zavarban van. És mi lenne, ha látná a kockás hasamat?! *Mosolyogva csóválja a fejét.* - És neked vannak otthonról ismerőseid itt?

Tárgy: Re: Tölgyes Szomb. Szept. 10, 2011 2:37 pm

~Oh, jól sejtettem. Ez bizony sör.*Gondolja, de abban a szent pillanatban szívrohamot is kapott.*-Hát nem is tudom... Félnem kellenne..~Ettől a helyes pasitól?*Gondolj, és az a gyanúja támadt, hogy el is pirult.A mosolyától teljesen ki van.*-Szóval Antoine. Vagy Sébastien? Megkérdezhetem hogy ki az a Marceau?*Kérdezi a fiútól, majd leül a földre. Persze, reménykedik hogy ő is leül mellé.*-Én csak sétálgatok.*~Na ez ellégé hülyén hangzott.*-Igazábpl menekülök a kutyám elől. Már egy kicsit elegem van belőle.Neked van valamilyen állatod?*Azonnal le is kapja a tekintetét a fiúról. Kezdi azt gondolni, hogy direkt akarja zavarba hozni.*~Nem létezik, olyan édes pasi, én meg itt bénáskodok előtte. Szép kis véleménye lehet rólad Shirly.*

Vendég

*Felfigyelt az éneklésre, majdnem félre is nyel. Kíváncsian pislog körbe, hogy ki énekelget a közelben. A számot nemigazán ismeri, hiszen vagy francia zenét, vagy általában rockot hallgat, de a kettő közül is inkább a rock. Szemrevételezi a lányt, aki most érkezett, majd elégedett vigyorral nyugtázza, hogy nem egy bányarémmel akad össze, sőt kifejezetten helyes csak hát nem az ő esete.* ~ Tristannak jobban tetszene a kis csaj meg a vörösöket is jobban bírja, de hát olyan ártatlan még ne törjük össze a szívét.*Gondolja,majd meghúzza az üveget, majd mikor kiürült akkor szépen egy kicsit lejjebb mászik, majd leugrik a fáról. Pontosan a lány mellett ér földet. * -Hello. Hát te nem félsz egyedül egy vadidegennel lenni az erdőben? *Sármosan mosolyog, de hát azért talán leesik Shirly-nek, hogy csak poénkodik.* -Egyébként Antoine Sébastien Crine szolgálatára hölgyem. *Mélyen meghajol, de ez inkább csak egy színpadias mozdulat akar lenni. Az üveget oldalra hajítja, aminek az lesz a vége, hogy az egyik fatörzsén szilánkokra hullik.* -Miért ültem a fán? Hát a haveromat várom. Úgy volt, hogy idejön egy másik haverommal csak hát kaptam egy levelet... *A levél szónál elővesz egy gyűrött papírt a zsebéből.* - .. hogy nem jönnek, mert Marceau-nak dolga van, Tristan meg a szobatársainkat kínozza valamivel. Asszem épp most tört elő belőle a nekromanta, így az egyik druida csávó állatkáit akarja kínozni szerintem. *Vonja meg a vállát, majd hanyagul neki dől az előbbi tölgynek.* - És téged mi szél hozott erre Shirly? *A lehető legangyalibb mosolyt erőlteti a képére miközben eltűr néhány tincset a szeme elől.*

Tárgy: Re: Tölgyes Szomb. Szept. 10, 2011 2:02 pm

-You make me this bring me up, bring me down, playing sweat, make me move like a freak, Mr. Saxobeat...*Shirly vidáman sétálgat a fák között, miközben egy újabb slágert a Mr.Saxobeat-ot énekli. Lila póló van rajta, fekete csőnadrággal és lila torna cipővel. Ma még egy feke-lila gyöngyös nyakláncot is magára aggatott. Ekkor vett észre egy fán ülő fiút.~Ez aztán a helyes pasi...*Gondolja vigyorogva, majd gyosan elhessegette további gondolatait. Észre vette a kezében az üveget.~Biztosan sört iszik. Ne mááár!*Kezd kétségbe esni. Ugyan is ő, nem szereti az alkoholt. Össze szedi minden bátorságát és rá köszön a fiúra.*-Helló! Én Shirly vagyok.*Mutatkozik be.*-Miért ülsz a fán?*Kérdezi.*

Vendég

*Egy fiatal srác lógatja a lábát egy tölgy tetején. Nem is olyan régen Franciaországban festette össze a haverjaival az egyik erdőt. Paintballoztak az erdőben, bár a "bandavezér" nélkül nem volt ugyanaz a játék ugyanis az eddig félórás játék öt órásra sikeredett. A fiú kezében egy sötét folyadékkal teli üveg van. Valószínűleg.. Sőt biztos, hogy sör. Valahogy fel kell dolgozni a Marceau-lány általi sokkot. Ugyanis az emlegetett lányról kiderült, hogy valamilyen szinten konyít a főzéshez. Mindenki - azaz Tristan és ő - teljesen ledöbbent ezen. Viszont nem tette szóvá a lánynak, mert akkor elintézte volna, hogy kitoloncolják a suliban, ugyanis főprefektus az emlegetett személy. Antoine gondolatai kicsit elkalandoztak, mert rengeteg dolog képes emlékeztetni a Franciaországban történt hülyeségeikről. Most csak némán ül a fa tetején sörrel a kezében, és bámulja a kúriát. A szobatársai... Elég durva összeállítás. A nekromanta haverját összerakták egy druidával. Kíváncsi, hogy ki fog ebből kikészülni a másiktól. Rengeteg hülyeségen jár a fiúnak az esze, de hát sose bírt komoly lenni... Vagyis mikor legutoljára komor volt akkor épp az édesanyját temették... Ezért vette át Tristan lesz*rom-elvét. Így tényleg sokkal egyszerűbb neki.*

Vendég

*Persze a daimont nem vette valahogy észre Qal, de hát a sötétségre fogja, majd meglepödik, amikor a leányzó igen kedves, elözékeny meg ilyesmi, valahogy úgy hitte hogy biztos hogy szajalós, nagyképü, meg ilyesmi. De ez elsösorban szimpatikus neki, mindig is szeretett kellemesen csalódni az emberekben, és sosem ítél elsöre, na jó, kivéve most, de biztos ez is csak azért van így mert eléggé más jellemet mutat a lány most mint igazi arca rejt.* -Az jó, én is szeretek este, vagy inkább éjjel nézni a csillagokat meg bóklászni az erdöben, amikor olyan csendes és hihetetlen nyugodt minden. Persze tudom hogy itt ez nem szokás, meg a kijárási tilalom is az útamban áll e téren, de amíg lehet kiélvezem, talán ezért is szeretem az öszt és a telet, amikor korábban sötétedik. *mondja, majd a lányt fürkészi, és mivel az elmosolyodott, ezt valahogy úgy veszi hogy talán bejön Rosinak, majd meg is jegyzi.* -Szép neved van, az én teljes nevem pedig Qaletaqa, de csak szólíts Qalnak, ugyanis félvér vagyok indián apától és japán anyától. Amúgy honnan jössz? Honnan származol? Mesélj magadról? *teszi fel az elsö átlagos kérdést, majd sétára hívja közben a lányt, remélve hogy az elfogadja, hisz csodaszép az éjjel, netalántán még romantikus is.*

//és fagyizunk//

Vendég

*Nyugodtan sétálgat egy mosollyal az arcán. Elképzelni nem lehet, hogy mi az a gondolat, ami egy mosolyt tud csalni Rosi arcára. De lehet, hogy nem is kell találgatni, mert a dolog, amin annyira mosolyog, az éppenséggel Qal. Cel vadmacska így hamar kiszúrta a fiút, és erről Rosinak is szólt, aki csak mosolyog a dolgon. Mikor köszön neki a fiú csak egy angyali mosoly húzódik a szájára fél-véla leányzónknak.* - Szerbusz Qal! Én Rosita vagyok, de szólíts csak Rosinak. *Mosolyog tovább a fiúra. Hát igen elképesztő látvány, hogy pont Rosi mosolyog ilyen angyalian. De meg kell vallani, sokat változott a szünetben, persze azért ennyit nem, de most jó kedvében találták.* - Csak sétálgattam az erdőben, olyan kellemes idő van, és a csillagok is gyönyörűen. *Amint meghallja a bókot, halkan kuncogni kezd. Hát igen, van még olyan, amit ő nem hallott.* - Ó tényleg? *Mosolyog ismét olyan angyalian mint az előbb. Persze ezt csak költői kérdésnek szánta, tudja ő magáról, hogy milyen, és persze azt is, hogy mit akar a fiú.* - Na és te mi járatban itt a sötét Tölgyesben? *Kérdez vissza és szemével körbejárja a területet. Hát igen, tényleg elég sötét van. Ha a hold nem világítana, akkor már az orra hegyéig se látna. De hát mire való a Lumos... Meg hát egy kis sötétség sosem akadályozta őt semmiben. Sőt, sokszor előnyére vállt már, hogy sötét volt. Könnyebb úgy osonni, vagy épp elbújni, ha nem világít rád semmi.*

Vendég

*Qal épp egy fa alatt üldögél, miközben hallgatja az erdö halk neszezését. Néhol feldereng egy-egy pici szikra a talajon, valószínüleg éji állatokat keresnek maguknak táplálékot, és igen csak sötét meg hüvösebb is az idö, de ö nem bánja, söt, kifejezetten szereti az ösz eme kettöségét. Lassacskán a csillagok is megjelennek az égen és azok is pici szikraként vibrálnak az égen, majd a halk nesz közepett megjelenik mellette kicsivel egy leányzó is. Eleinte csak felméri az idegent fiúkánk, majd megpillantja a pink frufrut is, meg a tiszta fekete öltözetet, és a lány is igencsak tetszetös, úgyhogy feláll és így az út mentén bevárva megszólítja.* -Szia, Qal vagyok, mi szél fújt erre eme hüvösebb idöben? *kérdi töle, majd elereszt egy jófiús mosolyt is hozzá* -Gondolom nem természetimádás vezetett errefelé, hanem meglehet hogy a csillagok kápráztattak el, mert engem viszont te...

Vendég

*Allidonos fél-véla leányzónk most épp a Tölgyesben mászkál, egyes egyedül. Na jó, mégsem, vele van Cel, de hát ő szinte a része, szóval nem kell számolni. Sötét van, és így kissé ijesztően hatna egy normális emberre. De hát Rosi mikor tartozott közéjük? Mindig is kilógott a sorból. Nekromantaként szereti a sötét, ijesztő és gonosz dolgokat. És mivel véla vér is csörgedezik az ereiben, valamilyen szinten a természethez is vonzódik. És ahogy ezt a kettőt összerakta, az lett a vége, hogy az esti órákban a sötét és kissé ijesztő Tölgyesben sétálgat. Mélyet szív az erdő levegőjéből és mosolyogva sóhajt egyet. Hát igen, valahogy nagyon tetszik neki ez a helyzet. Egy fekete trikó simul tökéletes alakjára, egy fekete csőfarmer van rajta, egy fekete papucs, fekete haját most összekötötte. A sötétben egyedül pink fufrujával tűnik ki, meg persze porcelán fehérségű bőrével. Körmei, mint mindig most is fehérek és hosszúak. Pálcája oldalán, és a tőre a combjára van erősítve.*

Tárgy: Re: Tölgyes Szomb. Aug. 13, 2011 12:40 pm

//fagy.//