Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó

Vendég

First topic message reminder :

Csónakázó- és Fénygömb tó

A tükörpalota mellett észrevehető egy kicsiny ösvény. Nem túl nagy, de ahhoz kitűnő, hogy egy szerelmes pár egymás mellett elférjen rajta. Ha ezt az ösvényt követed egy kis idő után egy mesés helyhez érkezel. Ugyanis egy hatalmas terepre érkezünk, aminek nagy részét egy kristálytiszta vizű tó foglalja el, fölötte pedig - valószínűleg valamiféle mágiának köszönhetően- ezernyi világító pontocska, vagyis fénygömb lebeg. Ha jobban megnézzük őket, láthatjuk, hogy olyanok mintha apró, sárgán lobogó tüzek lennének. Viszont hozzájuk lehet érni, nem égetnek meg senkit és semmit, sőt, még odébb is lehet tolni őket, de nem lehet elvinni. Csupán fényteremtés céljából vannak ott, semmi másra nem jók. Némelyik egészen közel van a vízhez - néha akaratlanul is hozzá érnek az itt tartózkodó mágusok.
A tó szélét nem túl nagy nád, gyékény és néhány szikla szegélyezi. Az út folytatása egy mólóhoz vezet, melyhez csónakok vannak kikötve. Bárki eloldozhatja őket, ha éppen csónakázni van kedve. Ha esetleg nem szeretnének evezni, a csónak magától kezd körözni a tavon. De ha valaki evezni akar, azt is megteheti és kedve szerint úszkálhat. Nem messze a mólótól található egy füves rész is, ahol napozni lehet. Viszont nagyjából ez az egyetlen olyan hely, ahol közvetlen napsugarakkal találkozunk. Ugyanis a partot fűzfák szegélyezik, melyeknek ágai egy kis mágia segítségével a tó fölé nyúlnak, hogy így félhomályt teremtsenek a fénygömbök segítségével. Remek kikapcsolódási hely ez, hiszen, a tó szinte könyörög, hogy csobbanjanak bele. A kis terepen folyton megnyugtató csend uralkodik, hacsak néhány diák és madárcsicsergés meg nem töri ezt a csendet. Különösen szép ez a hely az esti órákban, amikor is a fénygömbök az egyetlen fényszolgáltató eszközök.

Tisztás és csobogó

A liget a sziget keleti részén helyezkedik el, nem messze a mocsár határától és több részből áll. Egy nagyobb tisztásból, egy barlangból, egy kisebb épületből és annak föld alatti pincéjéből. Egy védőburok veszi körül, amit külső járókelő nem léphet át, és nem engedi be az időjárás viszontagságait sem. Csak egyféleképpen juthatsz be ide, a Társalgóban lévő hollón körbepördülve. Ahogy megérkezel láthatod, hogy a külső időjárás tökéletesen látszik a kupola alól, így a hangulata meg van, de nem ázik meg senki, és egy adott szobahőmérséklet van bent. Legtöbbször egy halk háttérzene hallatszik az időjárásnak megfelelően, bár aki csendet szeretne egy csettintéssel azt is varázsolhat. A talajt fű borítja, és a tisztást fák övezik. Ami kilóghat kissé azok a fotelek és kanapék, bár mind rönknek és mohos fának hat, igaz kényelmességük az eredeti bútort idézi. Néhány kivágott fa tönkje adja az asztalokat.
Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 3 Liget2

Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 3 Liget2

Békés, és csendes hely ez, ha csak kicsit beszélgetni akarsz, és kényelmes, ha épp el akarnál menekülni kicsit a Társalgó zajától, hogy itt tanulj a következő órádra. Érezhetően átjárja a mágia, itt néha úgy érezheted, hogy még a végrehajtott bűbájaid is jobban sikerülnek...
Megérkezéskor szemben veled a Tükörpalotát csodálhatod meg, balra pedig a Zenei csobogó és az Árnyak barlangja helyezkedik el.

(Zenei csobogó)
Az Liget szélén található egy kis erdő. Az erdő közepén, meg egy kis tisztás, ahol egy kis csobogó van. Gyönyörű kristálytiszta vize csak úgy szikrázik a besütő nap sugaraitól. A csobogó vizének hőmérséklete kellemes. Se nem hideg, se nem meleg. Bele se igen lehet fulladni, mivel mindössze térdig ér a víz.
A csobogót körülvevő tisztás pedig még több szempontból érdekes. A mindig zöldellő fákon rengeteg madár fészkel, így a környék, mindig madárcsiviteléstől hangos. A madarakon kívül, még mókusokkal és apróbb emlősökkel találkozhat itt az ember.
A tisztáson, minden évszakban más színben pompáznak a virágok. Tavasszal minden a rózsaszín és a lila árnyalatait veszi fel. Nyáron az egész tájat sárga és élénkpiros virágok borítják. Az őszi időszakban a narancssárga és a rozsdavörös virágok a dominánsak. Télen pedig a fehér és a kék ad télies jelleget a tisztásnak.
A tisztást belengő virágillat és lágy madárcsivitelés kellemes és megnyugtató. Nagyon jól lehet itt relaxálni és tanulni egyaránt.

-Igen, nagyon. Mentalistaként minden érdekel ami az elmével kapcsolatos, szóval be vagyok sózva rendesen. Ha nincs kedvenc tantárgyad meg utált sem az tök jó, szerencsés vagy. Nekem azért akad olyan amit utálok, de hát az úgyis tiltott, meg van ami nem annyira megy, de az meg úgy sem elsödleges, úgyhogy hasonló igy a helyzet nálam is. Fiúk? Sosem izgattak annyira, szóval meg vagyok velük meg nélküluk is, egyik sem gond vagy baj. *mondja vidáman Panni, majd megjegyzi* -Viszont ha nem gond, akkor nekem már lassan mennem kéne, mert a mamámnak kell baglyot küldenem...*mondja csendben, majd segít Mirának kicsónakázni a partra, majd kiszállnak és ha Mira még menni akar egy kört meglöki a csónakját, ha pedig nem akkor együtt indulnak a Kúria felé.*

*Miután felöltöztem a táskámba elraktam a törülközőmet. Hakura nézek. *-Fáradtnak érzed magad? Jobb ha megyünk és inkább alszunk mimdkettőnknek sok volt ez a nap.*mondom és elindulunk. *~Ha túlélem a kínai utat remélem láthatom a családom. ~*gondolkodok nagyot sóhajtva. Ahogy haladunk feltűnik előttünk a kúria. Dindketten kimerültünk és ezt csak egyféleképpen lehet orvosolni. Alvással.*- Jó éjt Haku. De ne várd hogy a mai történtek után kimarad az edzés. * vigyorgok rá majd elköszönök és belépek szobámba. Majd miután sikerült nem felébresztve szobatársbimat átöltözni. Bedőltem az ágyba és azonnal el is aludtam.*

*Feláll, döbbent pillantásokat vetve rá.*
-F-Felicity? *dadogja. Erről nem is tudott, de honnan is tudta volna?* ~Ő aztán szerencsés. Főleg, ha a végén össze is jönnek. Aranyosak lennének. De most így rágondolva még mindig sajnálom őt. Csak a napokban esett le igazán, mennyire makacs voltam. Hátráltattam őt, pedig nem akartam. Remélem azért még találkozunk és amikor újra láthatom őt, már olyan lesz, régen. Mi van velem?~ *bágyadtan néz fel a csillagok pásztorára, a gömbre mely beragyogja az egész helyet.*
-Igen, menjünk. *feleli erőtlenül, fáradtan.*

*Elmosolyodom azon ahogy újra elmondja az érveit. *- Haku hát nem érted?*kérdezem ahogy megfogom a vállát. *-Lehet hogy kényszerházasságnak indult, de miután Aang megszülettett minden megváltozott. Ez az ügy Jeannal, pedig csak egy pillanatnyi fellángolás. És amúgy is mikor beszéltem vele kiderült hogy Felicity tetszik neki. *Mosolygok rá. *Nem lett volna köztünk úgy se semmi. Akkor minek fáradni?*kérdezem és ismét az égre nézek. *későre jár jobb ha megyünk. *mondom és elkezdek felöltözni.*

-Nem vagy gyenge, előfordul az ilyen. * sóhajt fel keserűen. * -Igen az. * az égre néz, a Holdat figyelve. Lehet amiatt viselkedik ma ilyen furcsán? * -Nem haragszom, inkább te ne haragudj én rám. Nem akartam úgy neked esni, csak ez az egész. Voltaképp saját akaratod sem volt és szerintem nem jó, hogy így beletörődsz dolgokba. "Ne tarts attól, hogy magára hagynád a fiadat. Ők a családod és biztosan megértenék, bármi is legyen a döntésed. Egy férjjel azután is lehetne olyan jó a kapcsolat, mint azelőtt, ha nem is teljesen. És a gyermek... Ő mellette is ott tudnál még lenni, szó sincs arról hogy Jean miatt esetleg Ők háttérbe szorulnának." De te tudod, mit akarsz, ha meg nem, hát hagyd hogy a szíved vezessen. *mondja halkan, miközben rápillant kissé szomorkás tekintetével.*

-Nem a te hibád. Ez az én gyengeségem. *mondom és megpróbálok felülni. *Ez régebben többször fordult elő mint kéne, de a nagyi főzeteinek hála, már nincs baj. *próbálok rámosolyogni. *~Hát igen. Ha a bánat túl erős a szív belebetegszik. ~*gondolkodom ahogy az égre nézek. *-Fényes ma a a telihold. *mondom és becsukom a szemem. *-Bocsánat hogy megijesztettelek. De azt hittem már nem lessz ilyen. *mondom és ránézek. *

*Nagy kő gördül le le a szívéről, amikor már értelmes mondatokat hall, no meg valami csoda folytán kinyitja barátnője a szemét és egyenesen rászegeződik. Egyelőre nem tud megszólalni, csak a könnyeitől fuldoklik, melyek most még erősebben törnek fel. Biztosan hiszi, hogy ő az oka ennek, és jó ideig rágódni fog a témán. Csak a fejét csóválja, amikor szabadkozni próbál.*
-N-nem a te hibád. Azt hiszem én vetettem el a sulykot. * vakarja meg tarkóját, tekintetét pedig lesüti. * -Csupán... mindegy. *sóhajt fel.* ~Tökéletesen sz*rul érzem magam.~

*Egyre több emlékem tör fel a felszínre. És rá kell döbbenjek, alig találok köztük olyat mire szivesen emlékeznék. Álandóan elmémbe furakodik apám megvető tekintete. Rettegek apámtól. Hirtelen valamit megérzek a sötétségen keresztül. *~Haku? De miért sír? ~*kergetik egymást fejemben a gondolatok. Nagyon nehezen sikerül csak résnyire kinyitnom a szemem. Homájosan ugyan de meglátom Hakut. Az ölében fekszem, és ő sír. *- Haku... ne sírj. Nincs baj. *suttogom hogy megnyugtassam de hangom mindíg gyenge. *~Szegény jól megijesztettem. ~*Fut át agyamon a gondolat. *-Bocsánat. * próbálok rámosndlyogni.*

*Hallja hogy Sophie mond valamit, de számára elég összefolyó a mondat, mert szerinte az akarna lenni. Egyre jobban aggódik érte. Letérdel mellé, felső teste alá nyúl és felemeli. Az ölébe húzza, miközben továbbra is tartja a felsőtestét.*
-Sophie, kérlek térj magadhoz! * harap ajkaiba. * -Kelj fel, hallod? *szólongatja, tudván hogy lehet, nem jön válasz. Nem tudja, mi történhetett most, talán ő okozta. Igen, megeshet, hogy ő az oka. Előtte Felicity agyára megy, most pedig másik barátnőjét kergeti az ájulásba, akire húgaként tekint és akiért most nagyon aggódik. Egy könnycsepp gördül végig komor arcán. Tágra nyílt, ijedt szemeivel a karjaiban heverő, eszméletlen lány arcát fürkészi. Azon tanakodik, hogy orvost kéne kerítenie, de nem tud segítséget szerezni. Ahhoz le van blokkolva. Még ahhoz sem tud folyamodni, hogy varázslatot használjon.*

*Nem érzek semmit csak a sötétséget látom magamkörül. Teljesen üresnek érzem magam. *~Miért? Miért? Hát nemEzt akartam mindíg? Elhagyni mindent és mindenkit. És meghalni? De igen! Annyi alkalmam lett volna eldobni az életem mégse tettem... mert gyáva vagyok hogy megtegyem. És a félelem megbénít. ~*-Szánalmas... vagyok... * Suttogom a sötétségnek mert csak azt érzékelem. Felrémlenek előttem apám szavai. Hogy miket vágott a fejemhez mikor megszöktettek a testvéreim. *-Gyáva... és szánalmas... ki... nem érdemli... meg hogy éljen. *A sötétség nem válaszol nekem. Csak a régi emlékeimet látom. *

-Sophie! Szedd össze magad nagyon gyorsan és végre hallgass önmagadra! Ne tarts attól, hogy magára hagynád a fiadat. Ők a családod és biztosan megértenék, bármi is legyen a döntésed. Egy férjjel azután is lehetne olyan jó a kapcsolat, mint azelőtt, ha nem is teljesen. És a gyermek... Ő mellette is ott tudnál még lenni, szó sincs arról hogy Jean miatt esetleg Ők háttérbe szorulnának. Próbáld mérlegelni a helyzetet, mert nincs más mód rá! * felei határozottan, de ekkor veszi észre, hogy Sophie elájul. Megpróbálja a vállait rázni, hátha attól fel kel. Persze mindezt finoman, közben szólongatja őt. Enyhén szólva kapott frászt.*

-Nem tehetek semmit ellene. Nem hagyhatom magára a fiamat. Hisz nem ő tehet róla. *mondom de hangom nagyon gyenge. *~Néha jó lenne ha véglek eltűnnék. Nem okoznék többet fájdalmat senkinek. ~*-Már úgy is mind egy. És nem olyan egyszerű a választás. *nem tudom mi van velem. Arra sincs erőm hogy a kezemet felemeljem. *-Sajnálom Haku. Csak azt akartam hogy meg tudd mielőtt oda érünk. *suttogom majd nem érzek és nem hallok semmit csak a sötétség és én. És a csend. Nem érzem mi történik körülödtem és nem is érdekel.*

*Olyan, mintha csak plusz erőt nyerne valahonnan. Hamarosan, angyali könnyedséggel fut utána, majd veti rá magát, mint egy mozgó fenevad a prédára. Leteríti a földre és rajta is marad.*
-Mérlegeld a helyzetet! Hallgass végre a szívedre, ne másra! Ne légy beletörődő! Alakíts te a sorsodon! * mondja keményen. * -Én a helyedben megnézném, kihez húz jobban a szívem, és azt választanám. Te miért nem teszed ezt? Nem szabadna hagynod magad. Lehet akkor nem volt akaratod, de most van, akkor is ha valamennyire kötnek a hagyományaid. * komolyan és határozottan beszél, le nem véve szemét Sohpieról. Látja, hogy sírni kezd. * -Nézz rám! Nézz a szemembe, ne pedig a sötétséged bámuld! Az semmit nem old meg!

*Behúzom a nyakam mert nem tedszik ahogy a nevemet mondja. Ha szemmel ölni lehetne én már halodt lennék. *-Haku jól gondold át mit teszel. *mondom és hátrálok de mire észbe kapok felém vetődik és a földön kötök ki. *-Haku tudom hogy haragszol. De kicsit higgadj le. Ezen már nem lehet változtatni. És ha őszinte akarok lenni... nem is akarok rajta változtatni. *mondom halkan és végig a szemébe nézek, majd asz utolsó szónál oldalra fordítom a fejem. *~Azt mondják a szerelem magától jön. És lehet igaz is. És miért változtassak hisz nem a fiam tehet arról ami történt. ~*cikáznak fejemben a gondolatok és egyszerűen semmi erőm nem maradt. *-Tudó hogy nehéz, nekem is az volt. Elősször ellenáltam. Nem hagytam azt se hogy hozzám érjen. Majd jött a beletörődés, majd mikor Aang megszületett, minden megváltozott. *mondom ahogy Haku a földre szorít. Az első alkalom hogy elkapott. Az érzéseim nagyon legyengitettek hogy könnyeim el kezdtek folyni majd lehunyom szemeimet hogy elragadjon a jótékony sötétség. *

*Érdeklődve hallgatja végig. Eléggé elképed, a szája is tátva marad és csak tovább kerekedik, amikor elmondja, hogy már 16 évesen férjhez adták és egy fia is van. Igen, tudja hogy nem Ő választott, biztos nem Ő akarta így, mégsem a legjobb ezt hallani.*
-Sophie! * mondja, majd feláll, szikrázó tekintettel. Komolyan villámot tudna vele szórni, sőt! Ha irányítani tudna puszta pillantással a természetet, már egy hatalmas kráter lenne az egész helyből. Odaszalad hozzá, hogy el tudja kapni.*

*Felkelek mikor rákérdez mi is az oka. Elkezdek fel-alá járkálni és közben észrevétlenül távolodni. *~Tuti leszedi a fejemet... hogy ezt még nem említettem neki. Hogy is tálaljam? Á, semmi csak van egy férjem és egy hároméves fiam, akkiket magukra kellet hagynom hogy a bőrömet mentsem? Sophie te tiszta hülye vagy.~*csapok homlokomra, madj nagy levegőt veszek mikor elég távol érzem magam. *-Tudod a családomban van egy szokás, miszerint hogy a szövetséget fenntartsuk, már gyerekkorban elhatározzák hogy a lánynak ki lesz a... férje. *nyögöm ki az utólsó szót, majd hátrálok még két lépést, mert nem tudó mit látok Haku szemében. *-És hát 16 évesen engem is férjhez adtak. *hadarom gyorsan és nagyot nyelek. Érzem hogy Haku belül tombol. * És van egy hároméves fiam. *

-Igen. * nevet fel halkan, miközben visszaölel. A nővérke szótól melegség árad szét szívében, majd tovább megy és minden végtagjára átterjed. Kellemes, bizsergető érzés ez, mely megnyugtatja. Nagyon szereti Sophiet, mintha csak a húga lenne. Mikor felhozza a Jeanos ügyet, homlok ráncolva néz rá, lélegzetét is visszafojtja, de elharapja a mondat végét. Nem folytatja tovább. * -Mert? *kérdez rá szelíden, nem akarja erőltetni igazán, csupán kíváncsi.*
~Vajon mi lehet az oka rá? Micsoda?~

*Figyelmesen hallgatom amit mond. *~Hatalmasok? Kik lehetnek azok?~*gondolkodok el. Majd felülök és átölelem Hakut.*- Szóval akkor az újdonsült nővérkém egy fél-angyal? *kérdezem mosolyogva. Igen hamar összebarátkoztunk és olyan mint ha a nővérem lenne. És ennek örülök. *-A sok fiú testvér mellé végre van egy nővérem. És elmondhatom róla hogy félig angyal. *vigyorgok rá. *-De van valami amit én se mondtam el. *nézek rá majd összeszorítom szemem. *- Tudod van ez a Jeanos ügy. És hát oda haza meg van... hogy is mondjam. Azért nem akartam Jeannal randizni mert... mert...$de nem tudom kinyögni. *

-Úgy érzem, hogy most már el tudom. * néz rá, majd előrébb hajol. * -Tudod, anyukám belehalt a szülésbe, amikor engem hozott magára, íy apámra voltam utalva. Ő tiszta vérű angyal volt, míg anyu hétköznapi ember. A lényeg az, hogy apa szívből gyűlölt és sosem szeretett igazán. Fél-angyal ivadékként korcsnak tartott, még csak hozzám sem mert érni. * mered maga elé, miközben felhúzza térdeit és átöleli. * -Emlékszem, mindig húzta a száját, ha csak arra mertem kérni, öleljen már át. Emellett bujkálnom is kellett, mert vadásztak rám, a Hatalmasok. Olyan vadászok, akik kifejezetten az én fajtámat irtják, nehogy fényt derítsünk az angyalok létezésére, az emberek világában. Nem győztem rejtegetni a szárnyaimat, bár szinte mindig kiszúrtak és nem egyszer majdnem el is kaptak. Később családfakutatásba kezdtem, így találtam rá a nagyapámra, akinek mindent köszönhetek is. Régóta nem írtam szegényre, így nem tudom mi lehet vele azóta, hogy odébb álltam saját pénzből. * meséli. * -Persze világos, hogy neked sem volt könnyű múltad, ezért sajnállak, de tudom hogy erős ember vagy és ha eljön az idő talán jól is döntesz majd. * vigyorodik el. * -Egyébként ha bármi bajod lenne, szívesen meghallgatlak!

*Hakura sandítok szemem sarkából. Nagyot sóhajtok és az égre nézek.*~ Bakker. Álandóan panaszkodom miközben másoknak nehezebb sorsa volt mint nekem.~*Szidom magam. *-Nem kell elmondanod ha nem akarod. Én rá érek. Majd ha úgy érzed elmondod.*teszem hozzá és az égre nézek. Sejtem hogy neki sem volt egy szerű. Mért nem lehet egyszerű az élet? Passz. Ezt nem lehet tudni.*

*Elkomorodva néz rá. Tudja milyen, ha az ember száműzött, csak ő teljesen másképp tapasztalta meg ezt.*
-Előfordul az ilyesmi. Tudod, én is az vagyok, csak én teljesen másképp éltem át ezt, mint te. * ül le mellé. * -Azt hiszem, még nem meséltem a múltamról neked, pedig a barátom vagy. Igazán megérdemled, hogy te is tudd a történetem, mert így fair. *sóhajt fel, a tájat pásztázva.*
~Örülök, hogy van még valaki, akire számíthatok az életben.~

-Tudod valójában mindíg is ilyen voltam és a testvéreimen kívül senki nem tud róla. *mondom. *-Meg akartam felelni apámnak, és megtanultam hogy irányítsam az érzéseimet. De látod még így is száműzött lettem.*Teszem hozzá és elnyújtózok a törülközőmön. *~Na igen nem fiúnak születtem és ez apám legnagyobb problémája. De ez már nem érdekel. Már a Nezába tartozom.~*gondolkodom és tervek formálódnak a bosszúmmal kapcsolatban.*

-Ahogy én is, de sajnos van, amikor lehetetlenség elkerülni. Egyébként meg elismerésem! 7-8 év nem kis idő! * mondja komolyan, majd utána úszik, ki a partra. Odasétál a fához és a fehér-piros törülköző után nyúl Magára tekeri, úgy öl le a tövébe. Elgondolkodva figyeli tovább a tó zavartalan vizét. * -Mellesleg nem semmi hogy mennyit változtál napok, hetek alatt. Amikor először megismertelek, egy igen komoly személyiség voltál. Most is az vagy, de a komolyság mellé már némi felszabadultság, jókedv is társul, aminek igazán örülök. Meglepően gyors iramban tartasz előre, már csak a ruháidat elnézve is. *mondja komolyan, aztán ránéz és elmosolyodik.*

//Fagy.//

- Olyan hét nyolc évbe. * válaszolom és oda úszok hozzá. *- Sok mindent el kell sajátítani ahoz hogy hejt álj az életben. Azért maradtam énis eddig életben mert a legtöbbször kerülöm a harcot. *mondom és elindulok a part felé. Mikor kiérek az árnyékba leűlök. Sok mindent tanultam, de mindíg kimaradtam mindenből, nem úgy mint a korombeliek. De mióta itt vagyok nem csak barátokrb de egy nővérre is rátaláltam. Mosolyogva csavartam ki a vizet hajamból majd hátra ásaptam. Az oldaltáskából kivettem egy tégelyt majd a karomról letekertem a kötést. *- Amúgy ez amit most mutattam nagyon jó menekülés közben is. * vigyorgok és bekenem az égést de nem kötözöm vissza még. *

*Odaúszik hozzá. Ámulva figyeli minden mozdulatát. Tudja már, hogy a lány képes néhány fantasztikus dologra, de nem hitte volna hogy ezt meg tudja csinálni. Majom ügyességgel pörög, szaltózik, akár egy vérbeli profi. Haku szerint és egy cirkuszi artistát is teljesen leverne. Azonban komolyan megijed, mert egy pillanatra úgy tűnik, mintha hamarosan leesne. Megszeppenve lebeg egy helyben, hirtelen nem is tudja mit csinálna, ha egyszer el is vesztené őt. Elért kapcsolatuk arra a szintre, hogy húgaként szereti őt. Nagyon megkönnyebbül, amikkor nem kerül sor semmilyen ijesztő eseményre. Kifújja magából a levegőt, melyet eddig visszafojtva tartott, majd ráemeli tekintetét.*
-Hát nem volt semmi! * tapsol végül. * -Pontosabban hány évedbe került ezt elsajátítani?

*Mosolyogva figyelem Hakut és vállat vonok. Keresek egy két viz föké nyúló ágat. Felugrottam az egyik ágra, majd lendületett veszek, és néhány hintázó mozdulat után átfordulok az ágon. Gyor pöqgéseket és ugrásokat mutatok neki és mikor a lendület felfelé vissz, elengedem az ágat, és többször megpördülök a tengejdlyem körül és elkapom a feljebb lévő ágat. Látom Hakun hogy megilyed, mert azt hitte lefogok zuhanni. Még néhány fordulat majd az ág végéről egy szaltóvak uggrodtam a tízbe. *- Hogy tetszett? Persze ezt nem könnyű megtanulni. *mosolygok rá.*