Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó

Vendég

First topic message reminder :

Csónakázó- és Fénygömb tó

A tükörpalota mellett észrevehető egy kicsiny ösvény. Nem túl nagy, de ahhoz kitűnő, hogy egy szerelmes pár egymás mellett elférjen rajta. Ha ezt az ösvényt követed egy kis idő után egy mesés helyhez érkezel. Ugyanis egy hatalmas terepre érkezünk, aminek nagy részét egy kristálytiszta vizű tó foglalja el, fölötte pedig - valószínűleg valamiféle mágiának köszönhetően- ezernyi világító pontocska, vagyis fénygömb lebeg. Ha jobban megnézzük őket, láthatjuk, hogy olyanok mintha apró, sárgán lobogó tüzek lennének. Viszont hozzájuk lehet érni, nem égetnek meg senkit és semmit, sőt, még odébb is lehet tolni őket, de nem lehet elvinni. Csupán fényteremtés céljából vannak ott, semmi másra nem jók. Némelyik egészen közel van a vízhez - néha akaratlanul is hozzá érnek az itt tartózkodó mágusok.
A tó szélét nem túl nagy nád, gyékény és néhány szikla szegélyezi. Az út folytatása egy mólóhoz vezet, melyhez csónakok vannak kikötve. Bárki eloldozhatja őket, ha éppen csónakázni van kedve. Ha esetleg nem szeretnének evezni, a csónak magától kezd körözni a tavon. De ha valaki evezni akar, azt is megteheti és kedve szerint úszkálhat. Nem messze a mólótól található egy füves rész is, ahol napozni lehet. Viszont nagyjából ez az egyetlen olyan hely, ahol közvetlen napsugarakkal találkozunk. Ugyanis a partot fűzfák szegélyezik, melyeknek ágai egy kis mágia segítségével a tó fölé nyúlnak, hogy így félhomályt teremtsenek a fénygömbök segítségével. Remek kikapcsolódási hely ez, hiszen, a tó szinte könyörög, hogy csobbanjanak bele. A kis terepen folyton megnyugtató csend uralkodik, hacsak néhány diák és madárcsicsergés meg nem töri ezt a csendet. Különösen szép ez a hely az esti órákban, amikor is a fénygömbök az egyetlen fényszolgáltató eszközök.

Tisztás és csobogó

A liget a sziget keleti részén helyezkedik el, nem messze a mocsár határától és több részből áll. Egy nagyobb tisztásból, egy barlangból, egy kisebb épületből és annak föld alatti pincéjéből. Egy védőburok veszi körül, amit külső járókelő nem léphet át, és nem engedi be az időjárás viszontagságait sem. Csak egyféleképpen juthatsz be ide, a Társalgóban lévő hollón körbepördülve. Ahogy megérkezel láthatod, hogy a külső időjárás tökéletesen látszik a kupola alól, így a hangulata meg van, de nem ázik meg senki, és egy adott szobahőmérséklet van bent. Legtöbbször egy halk háttérzene hallatszik az időjárásnak megfelelően, bár aki csendet szeretne egy csettintéssel azt is varázsolhat. A talajt fű borítja, és a tisztást fák övezik. Ami kilóghat kissé azok a fotelek és kanapék, bár mind rönknek és mohos fának hat, igaz kényelmességük az eredeti bútort idézi. Néhány kivágott fa tönkje adja az asztalokat.
Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 25 Liget2

Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 25 Liget2

Békés, és csendes hely ez, ha csak kicsit beszélgetni akarsz, és kényelmes, ha épp el akarnál menekülni kicsit a Társalgó zajától, hogy itt tanulj a következő órádra. Érezhetően átjárja a mágia, itt néha úgy érezheted, hogy még a végrehajtott bűbájaid is jobban sikerülnek...
Megérkezéskor szemben veled a Tükörpalotát csodálhatod meg, balra pedig a Zenei csobogó és az Árnyak barlangja helyezkedik el.

(Zenei csobogó)
Az Liget szélén található egy kis erdő. Az erdő közepén, meg egy kis tisztás, ahol egy kis csobogó van. Gyönyörű kristálytiszta vize csak úgy szikrázik a besütő nap sugaraitól. A csobogó vizének hőmérséklete kellemes. Se nem hideg, se nem meleg. Bele se igen lehet fulladni, mivel mindössze térdig ér a víz.
A csobogót körülvevő tisztás pedig még több szempontból érdekes. A mindig zöldellő fákon rengeteg madár fészkel, így a környék, mindig madárcsiviteléstől hangos. A madarakon kívül, még mókusokkal és apróbb emlősökkel találkozhat itt az ember.
A tisztáson, minden évszakban más színben pompáznak a virágok. Tavasszal minden a rózsaszín és a lila árnyalatait veszi fel. Nyáron az egész tájat sárga és élénkpiros virágok borítják. Az őszi időszakban a narancssárga és a rozsdavörös virágok a dominánsak. Télen pedig a fehér és a kék ad télies jelleget a tisztásnak.
A tisztást belengő virágillat és lágy madárcsivitelés kellemes és megnyugtató. Nagyon jól lehet itt relaxálni és tanulni egyaránt.

-Igen, nagyon. Mentalistaként minden érdekel ami az elmével kapcsolatos, szóval be vagyok sózva rendesen. Ha nincs kedvenc tantárgyad meg utált sem az tök jó, szerencsés vagy. Nekem azért akad olyan amit utálok, de hát az úgyis tiltott, meg van ami nem annyira megy, de az meg úgy sem elsödleges, úgyhogy hasonló igy a helyzet nálam is. Fiúk? Sosem izgattak annyira, szóval meg vagyok velük meg nélküluk is, egyik sem gond vagy baj. *mondja vidáman Panni, majd megjegyzi* -Viszont ha nem gond, akkor nekem már lassan mennem kéne, mert a mamámnak kell baglyot küldenem...*mondja csendben, majd segít Mirának kicsónakázni a partra, majd kiszállnak és ha Mira még menni akar egy kört meglöki a csónakját, ha pedig nem akkor együtt indulnak a Kúria felé.*

*Nathaly csak mosolyog szüntelen. Sikerült, bevált a terve. Nem mintha olyan kétséges lett volna a sikeres kimenetele, de mégis volt a lányban némi kétely, hogy valami az útjába áll. Valahogy túl simán ment minden. Egy kicsit még csalódott is, hogy semmivel nem kellett megküzdenie, de azért nagyon örül, hogy Tamás ilyen simán bevette. Utolsó lépésként suhint még egyet, mire lehull a lepel Tamásról, és immáron anyaszült meztelenül fekszik előtte kikötözött kezekkel. Nem ilyennek képzelte el a tökéletes bosszút álmaiban, mikor meg akarta alázni őt, de ez most mindennél jobban tetszik neki. Azért mégis vet egy pillantást férfiasságára, és az arcára kiülő meglepetést aligha tudja leplezni. Megrázza a fejét, és eszébe jut, mi is az igazi terve. Szemei gonoszul megvillannak, megkönnyebbülten dobja félre az szenvedélytől fűtött leplét, amit magára öltött, hogy álcázza a benne kavargó indulatokat. Nagyon dühös a fiúra, amiért ilyen hűtlen még mindig. Pedig mikor meglátta, és elkezdtek beszélni egyáltalán nem is gondolt effajta megszégyenítésre. Már nem haragudott rá. De mikor az kenegetni kezdte a hátát erőszakosan és ráadásul ki is bontotta a fürdőruhapántját, akkor újra előtörtek belőle az emlékek. Először felpofozni akarta, de az túl egyszerű és általános reakció lett volna a részéről. Egy fikarcnyit kételkedett abban, hogy Tamás nem-e fog vonakodni a felkínált csóklehetőségtől, vagy nem-e jön rá, hogy mit tervez, azonban minden simán ment. Egy pillanatra elöntötték a különféle kavargó érzések, amikor a barátnőjére gondolt. Bizonyára most ő is nagy naivan elhisz neki mindent és beleszeret, mit sem tudva arról, ki is ez a fiú. Úgy dönt, még egy picit, a móka kedvéért újra ártatlanra veszi a figurát. Annyi mindent tudna a fejéhez vágni, annyi mindennek lehordaná! De még ennyit se érdemel.*- Hú, már ilyen késő van? Ne haragudj drága, de mennem kell, mert még büntetést kapok amiért 10 után kint vagyok.* Egy gyors mozdulattal feláll, majd még visszapillant egyet Tamásra a búcsú kedvéért.* - Jó éjszakát, TOM, aludj jól!* Kacsint rá, majd egy könnyed mozdulattal fejest ugrik a tó langyos vizébe és gyorsan kiúszik a vízből, hogy aztán a partra érve megszárítkozzon, felvegye strandruháját, és utoljára megnézze magának a tó közepén fekvő meztelen fiút.* - Na, és most milyen érzés?* Kiált oda neki a hecc kedvéért.

Vendég

/Biztonság kedvéért 18+/

*Tamás kikötözve nem nagyon tud mit csinálni. Teljesen ki van szolgáltatva a lány akaratának.* - Nem vagyok az. Már úgy is a kezeid közt vagyok. -*Mondja majd csak fel fel szisszen ahogy Nathaly végig csókolja a mellkasát. Mikor a lány végig vágja a fürdő naciját, már csak a szentlélek tartja a helyén a ruhamaradványokat. Amik ha lekerülnek bizony felfedik Tamás férfiúi felszereltségét, ami nem kicsi. * - Nos most már késő megállni...

*Észreveszi, hogy a fiúnak feltűnt, hogy valami nincs rendjén. Biztatóan rámosolyog.* - Ne légy ünneprontó. Elrontod mások örömét.* Nyafog tettetett sértődéssel. Aztán végigsimít puha kezével a fiú forró mellkasán, és újra megcsókolja Tamást.* - Nem kell félni, nem fog fájni.* Neveti el magát, majd most a körmével kezdi el cirógatni az említett testrészt. Végül megcsókolja azt, majd egyre lejjebb haladva elér a nadrágjáig. Itt megáll, ünnepélyes szünetet tart. Újra kezébe veszi a már jól ismert varázslóeszközt és a két oldalán, a varrásnál végighúzza azt, mire az lassan szétszakad.* - És most, mit szólsz? *Kérdezi tőle széles mosollyal érdeklődve az utolsó lépés előtt.*

Vendég

*Amikor a kötelek a fiú csuklójára szorulnak Tamás akaratlan nyel egyet, és fel ötlik benne a gondolat. Meg volt a be etetés, ő pedig a csalit bekapva horogra akadt mint egy hal. Most pedig már nem állhat semmi a lány útjába, ha valami bosszún vagy fájdalmas leckén töri a fejét. Bár azt nem tagadhatja, hogy kellemes volt ahogy Nathaly a combjain ült.* - Nos az ülés egy kicsit nyomja a hátam..és csukló kötések is lehetnének kissé lazábbak. -*Mondta Tamás kinek elég baljós gondolatok forogtak a fejében.*

* Elmosolyodik mikor a fiú kezei megtalálják a fenekét.* - Látom a fenekem a gyengéd.* Kacag föl, és újracsókolja. Aztán az egyik szünetet kihasználva felül, és a pálcájáért nyúl, majd hanyatt dönti a fiút, és a fiú combjaira ül.* - Tudod, már unom, hogy mindenkivel csak a csókokig jutok el.* Leheli a fiú szájába a szavakat.* - Nagylány vagyok már, azt hiszem ideje végre bebizonyítanom.* Azzal pálcájával egy kikötözött csónak felé int, mire a kötél hirtelen elengedi azt és Nathaly kezében landol. Ő pedig késként használva a pálcáját, kettészeli azt, majd suhint még egyet, mire azok erősen az fából készült üléshez kötik Tamás két csuklóját.* - Elég kényelmes?* Kérdezi elégedetten a lány, és ki tudja milyen gondolatok forognak a fejében.*

Vendég

*Tamás szó nélkül engedelmeskedik a lánynak, és követi őt a csónakba. Nem tagadhatja őt is lenyűgözi Nathaly ajkainak édes íze. Kicsit meglepődik mikor a lány csak úgy "ráugrik" a tó közepén, de nem tanúsít ellenállást. Ösztönösen az ölébe vonja a lányt, és úgy csókolja. Ha emlékezne akkor tudná, hogy még sosem voltak ennyire intim közelségben, hiszen télen jártak egy kicsit együtt, mikor mind a ketten vastag ruciban voltak. Most pedig mondhatni mind a ketten fél meztelenek, csak a fürdőruha fedi őket. Csók közben pedig kellemesen simul össze a csupasz bőrük. Nem érzékeli az idő múlását. Az egyik szenvedélyes csók követi a másikat. Miközben a keze már Nat fenekét markolja.*

*El se hiszi, hogy hagyja, hogy megcsókolja a fiú. Szíve hevesebben kezd verni az izgalomtól, de mégis eltolja magától. Csábítóan megrebesgeti a szempilláit, és feltérdel.* - Gyere, menjünk, üljünk be a csónakba.* Kérleli bociszemekkel a srácot, és feláll. Megvárja, hogy Tamás is felálljon (már, ha megteszi) és kezét elkapva hangosan kacagva a víz felé húzza, majd gyorsan be is száll.* - Itt azért mégis csak izgalmasabb!* Suttogja ismét azon az érzéki, erotikus hangnemben, majd ha beszállt mellé a fiú, elindítja a csónakot, és pálcája intésére az a tó közepénél köt ki. Akkor megragadja a fiú állát, és erőszakosan magához húzza, hogy ajkaival betapassza az övéit.* - Már el is felejtettem milyen lélegzetelállítóan csókolsz.* Mormolja a két csók közti szünetben.*

Vendég

*Tamás nem válaszol a lány vádjára, hogy nem kérte a bekenést. Őt akkor is idegesítette, hogy a flakon hogy csinálta magától. Csalódottan látja azonban, hogy Nat utána újra beköti a bikinijét. Nem szereti, vagyis szerinte nem ízléses, mikor egy csinos nő szép barna nő tökéletes testét fehér csík szakítja meg. A bikini helye. A következő pillanatban azonban Nat máris közvetlen az arca előtt van. Tamás már már pofonra számít. Ezért iszonyatosan meglepődik mikor felszikrázik a levegő kettőjük közt. Pedig csak a kezük ért egymáshoz, mégis. Nath mintha egy pillanat alatt megremegne a jégkirálynő szerepében. Tamás egy pillanatig hezitál, majd meg szünteti a kettőjük közti távolságot, ahogy magához húzza Nathalyt. Az ajka gyengéden ér a lány ajkához, és óvatos táncba kezd, miközben a nyelve kíváncsian hatol Nat szájába a nő nyelvét keresve. Ha Nathaly nem löki el magától akkor a következő pillanatban már a plédre döntve csókolja.*

*Elégedetten hagyja, hogy a bőrét permetezze a flakon, őt nem zavarja, hogy össze-vissza fújkál. De úgy tűnik Tamást igen, mert az akarata ellenére is kezébe veszi az irányítást.* - Nem ijedek meg tőled, de nem kértem, hogy segíts.* Jegyzi meg egy csöppet gorombán. Idegesen fújtat egyet tehetetlenségében. Persze, jobb, ahogy ő keni be, mert egyenletesen jut minden testrészére a csodaszerből, de mégis zavarja.. Ha nem Tamás lenne eszébe se jutna tiltakozni, de túlságosan ismeri őt. Felszisszen, mikor az kiköti a fürdőruhapántját, hirtelen kedve támad felpofozni. Mégis nyugton marad, és hagyja, hogy az egyenletesen bekenje mindenhol. Miután végzett vele, ő maga megköti a pántot és lassan felül, úgy, hogy arca csaknem hozzáér a másikéhoz.*
- Köszönöm Tamás, te olyan úriember vagy!* Suttogja szenvedélyes hangon.* - Már tudom, mivel sikerült elcsábítanod ezelőtt.* Sóhajt egyet, és remegő kézzel a spray után nyúl, és ahogy elveszi azt, keze véletlenül lecsúszik és hozzáér a másikéhoz. Ekkor elpirulva felnéz, egyenesen a fiú szemébe. Szíve úgy dobog, mintha száz dobos ütné szüntelen.*

Vendég

- Ejnye miss. Csak jó indulat vezérelt. - *Mondja és itt hirtelen eszébe jut egy régi magyar rajzfilm. A szája mosolyra húzódik mikor fel villan benne a Macskafogó egyik jellegzetes jelenete. Pontosan az amikor a patkányok a kocsijukkal a szakadék mélyére zuhannak.* - Nem tudok rólad semmit. Egyszerűen csak érzem, de hogy honnan azt nem tudom. -*Jegyzi meg majd csak nézi ahogy Nathaly hasra fordul és a pálca érintésére a spray egyeletlen össze vissza elkezdi be permetezni a lány bőrét.* - Ejnye.. -*Sóhajt fel Tamás majd elkapja a flakont.* - Na majd én. Ne ijedj meg! - Mondja és először egyenletesen elkeni a lány hátán azt amit a spray eddig ki okádott magából. Mozdulatai határozottak, de közben gyengédek is. Mikor pedig a bikini felsőjéhez ér a pántot egy húzással ki bontja a masniból, és a bikini felső két vége a lány oldala mellé siklik le.* - Ne izegj mozogj! -*Tartja a helyén Nathot a Tenyere gyengéd nyomásával, majd elkezd sprézni és ott is bekeni a lányt ahol a pánt takarta volna. Végül a spray és a gyengéden masszírozó kezeinek hála Nat mindenhol be volt kenve. A háta, a karjai, és a lábai is. Már persze ha nyugodtan hagyja, hogy Tamás be fejezze a munkát*

-Aham, hát ti tudjátok.* Jegyzi meg szűkszavúan, csak, hogy mondjon valamit. Hisz mit ért ő a komoly kapcsolatokhoz? Mostanában mindenki egy-két hétre jó neki, aztán ráun és ejti. Aztán jön a következő... Nála ez már csak így megy. El is terjedt a hír róla az iskolában, és általános vélemény alakult ki a lányról a rosszakarói körében. De ő is elismeri, most tényleg úgy viselkedik, mint azok akiket régen megvetett, de mit tehetne? Tizenhét évesen hadd élvezze ki a szépségét! Vén korában már késő elkezdeni a pasizást.*
- Attól még, hogy te nem sok mindenre emlékszel, az én memóriám még tökéletes..* Ezt a megjegyzést természetesen arra érti, hogy a fiú értetlenül állítja, hogy jól kijönne a barátnőjével.* - Különben is, mit tudsz te rólam és, hogy kivel jönnék ki jól?* Sóhajt egy nagyot és leveszi a szemüveget a fejéről, hogy a szeme körül is fogja a nap.*
- Ha nem akarsz beleszólni, akkor helyesebb ha csöndben maradsz.* Fordul át a hasára, csupasz hátán pedig elkezdenek felszáradni a vízcseppek amik a hajáról csordultak le a mozdulat folyamán.* - Nincs szükségem ilyen kenceficékre, nem égek meg. De most, hogy mondod...* Suhint egyet a pálcájával és egy barna színű spray lebeg oda hozzá, és permetezni kezdi forró bőrét.* - Karotin. Segít a barnulásban, ha valaki olyan türelmetlen, mint én.

Vendég

- Bocsi ne érts félre, nem vádaskodni akartam vagy valami ilyesmi. -*Mondta Tamás, és az árnyékban ő is elnyúlt a lány mellett a pokrócon.* - Csak én tényleg nem emlékszem semmire. Tudom ezt már sokszor mondtam, és nem is igazi kifogás. Még egyszer Bocsi. -*Kért újra Tamás Bocsánatot.* - Ó nem tudom, szerintem a kedvesemnek nem kell aggódnia. Sokkal inkább nekem kell. Mármint mintha a karma szórakozna velem. A barátnőm igazi elkötelezettség fóbiás. Már hónapok óta szeretők voltunk, mire ki húztam belőle a választ, hogy mi most akkor járunk-e vagy mi a harci helyzet köztünk.. A többit pedig jobb ha nem is mesélem. -*Mesél egy kicsit Tamás a mostani életéről.* - Kár pedig szerintem tuti jól ki jönnétek egymással. Nade, ha nem hát nem. ŐŐő nem akarok bele szólni, de ha csak így napozol le fogsz égni. Ne kenjelek be napolajjal? -*Kérdezi Tamás felkönyökölve. *

- Hál' Istennek! *Lélegzik fel, és megint felkacag.* - Remélem neki több szerencséje lesz veled, mint nekem.* Elmosolyodik, majd elmerül az emlékekben. Mintha legalább egy évtized eltelt volna... * - Még szép, hogy szeretem. Szerencsére kreol bőrszínnel lettem megáldva, úgyhogy nem is baj, ha a napon vagyok. Órákig képes vagyok egy helyben süttetni a hasam.* Hátraveti a fejét, kicsit hagyja egy kicsit lógni (hosszú haja leér egészen a földig) majd tesz egy fejkörzést és újra a fiúra néz. Egészen elgémberedett a kényelmetlen testtartástól. A következő megjegyzésen elkerekedtek a szemei, habár ez a napszemüveg (amit nemrég helyezett vissza az orrára)rejteke alatt aligha látszott.*
- Ugye csak viccelsz? Harcolni? Ugyan már Tamás.... Komolyan azt hiszed, hogy értél nekem annyit, hogy figyelmen kívül hagyjam az önbecsülésem? Ugyan.. És azt hiszed volt hozzád kedvem miután kiderült, hogy csak a drog miatt álltál egyáltalán szóba velem? És, hogy van barátnőd mellettem?* Nem fér a fejébe, hogy lehet valaki ennyire sötét.* Köszi a lehetőséget, de nem élek vele... Van elég barátom.* Mondja szűkszavúan, és hanyatt dől teljesen a pléden mélyen beszívva a levegőt, talpát leteszi a földre, így a térdei felemelkednek és a napra merednek. Egészen megnőiesedett az idők során, most úgy fest akár egy bikinimodell.*

Vendég

- Ez nekem csak jó. Imádom a napon sülő hölgyek látványát. És nem próbálok semmit sem. Van tulajdonosa a szívemnek. -*Mondja hiszen pontosan tudja, hogy mire gondol a lány. ÉS persze ha teljesen őszinte magával be vallaná, hogy ha egyedül álló lenne akkor bizony azért is próbálkozna, hiszen Nathaly lélegzet elállítóan néz ki ahogy a pléden kissé hanyatt dőlve élvezi a nap sugarait. * - Hmm látom a napot szereted, mint éhes macska a whiskast. Viszont amit az előbb mondtál..Eszembe jutott valami. Miért nem harcoltál értem? Bár ez hülye kérdés, mert nem emlékszem mi volt, de azt mesélted, nem volt ilyen. -*Jutott egy kérdés Tamás eszébe.* - Mert lehet akkor a mai napig a tiéd volnék. De ha zavar nem kell válaszolnod. Tudod, nagyon szívesen be mutatnálak a barátnőmnek. Szerintem jól ki jönnétek. Vagyis így érzem.

- Igen, ezt már hallottam párszor tőled, de azért köszönöm. Csak nehogy megint megpróbálkozz a dologgal!* Természetesen a "dolog" alatt a csábítást érti. Már neki is van némi tapasztalata fiúk terén, ezalatt az egy év alatt egészen jól kiismerte magát rajtuk. Tudja, hogy már nem dőlne be neki olyan könnyen, nem tudja levenni a lábáról egy-két kedves szóval. Végigtekint rajta. Vékony, szálkás testalkatú, világosabb bőrű, mint ő. Hosszú, kékes beütésű haja sem éppen férfias. Elképzelni sem tudja, hogy tudta úgy elcsábítani őt egy ilyen fiú.. Mindenesetre figyelmezteti magát, hogy jobb vigyázni vele.*
- Tom... Elég egyszerű, de ha te ezt szereted.* Csak vállat von. Neki mindegy, hogy hívja a fiút, úgyse hiszi, hogy még olyan sokszor fognak találkozni.* - Nos, a nevemet már tudod. Mi érdekel? Mit szeretnél tudni rólam?* Kérdezi és egy kicsit hátrébb dőlve újabb napfürdőt vesz. Mikor Tamás kinyitja a napernyőt, bosszúsan tapasztalja, hogy őt is védi a naptól. Csak flegmán kiveszi a pálcáját a könyvéből (tudniillik ezt használja könyvjelzőnek) és egy suhintással összezsugorítja azt, annyira, hogy éppen csak a fiúnak tartson árnyékot.* - Attól még, hogy te nem szereted a napot, én azért szeretnék tovább barnulni.

Vendég

- Nyugodtan lezárhatjuk a témát. Csak a testi épségemet féltettem. Láttam már egy két extrém szakítást. -*Von vállat Tamás vigyorogva.* - Nos úgy is szeretném meg ismerni azt a lányt, aki elég szép és érdekes volt ahhoz, hogy elcsábítsam. És most, hogy élve boncolni sem akarsz azt hiszem meg merem jegyezni, hogy jól nézel ki. És persze nyugodtan hívhatsz Tom-nak, csak ne Tominak. A Tomi nekem olyan gyerekes. Csak a családom hív Tominak. -*Mondja a fiú, és mikor Nathaly felnevetett már jobban kezdte érteni, hogy mit is láthatott az a eufóriától elborult elme a lányban. Kedves kacér, és ruganyos. Valamint szép szemei vannak. Azok mindig nagyon fontosak. Majd a táskájából instant napernyőt vesz elő. Ha nem napozik akkor kifejezetten bántja a túl erősen tűző nap.* - Nos mesélj kicsit magadról. Te úgy is többet tudsz rólam mint én rólad.

* Nathaly csak forgatja a szemét, és elhúzza a száját. Nagyon nincs kedve erről beszélgetni, egyszerűen már eleget beszéltek erről. Már unja, valami új témára vágyik, hogy mi van most Tamással. Változott vajon azóta vagy ugyanaz a nőcsábász? Már nem érez haragot, és nem könnyezik a szeme, ha visszagondol arra a bizonyos csalódásba. Egyszerűen elképzelhetetlenné vált számára az, hogy egyáltalán szeretni tudta. Valahogy túl sokat változott azóta. Új pasik, új szerelmek, újabb csalódások. Már nincs kedve szerelembe esni, csak szórakozásra vágyik. Mostanában meglepően sokat jár bulizni, és gyakran szed fel srácokat egy-egy éjszakára. Nem, nem fekszik le velük, csak táncol, flörtöl velük, és el-elcsattan egy-két csók is. Élvezni akarja az életet, nem pedig romantikázni. A szívügyeiről meg nem akar beszélni többet, elég volt a romantikázásokból.*
- Ugyan már! Komolyan azt hiszed, hogy még mindig haragszom?* - Nevet fel hangosan és megcsóválja a fejét. Hallgat egy kicsit a hatás kedvéért, közben csak rázza a fejét ezen a számára elképzelhetetlen feltételezésen.* - Ugyan már Tomi... ugye hívhatlak így? A Tamás olyan szigorú. Szóval nem, már rég elfelejtettem ami köztünk volt.* Szögezi le végül, majd egy légies mozdulattal kiugrik a csónakból, és a plédre érkezik. Lepakolja a könyvét és a strandruháját maga mellé, és letelepszik a pléd másik végébe.* - Éppen ezért, arra kérlek, hogy ejtsük ezt a témát, mert már annyiszor túl lett tárgyalva.*

Vendég

- Nos az utolsó beszélgetésünk a nyugalom termében elég emlékezetes volt. Nehéz felednem. Főleg úgy, hogy már akkor egy hónapja tiszta voltam. - *Adja meg a választ mind a két kérdésre.* - És szerencsére azóta folyamatosan tiszta vagyok. -*Mondja és meg vakarja az állát, miközben végig hordozza a tekintetét a lányon.* - De ha azt kérdezed ... nos kettőnkre még mindig nem emlékszem, sajnálom. Nem jössz ki beszélgetni? -*Kérdezi a fiú a lány szemébe nézve. Majd még meg is ütögeti maga mellett a plédet.* - Bár ha még mindig élve akarsz boncolni engem akkor nem zavar ha a csónakban maradsz. -*Célozva arra, hogy bizony a lány alaposan el akarta látni régen a baját. Bár a múltja ezen részét már szinte ő is maga mögött hagyta, de azért úgy érzi egy beszélgetés ezzel a lánnyal, még mindig tanulságos lehet mind a kettejüknek.*

*Halványan elmosolyodik az ócska tréfán, és közelebb merészkedik a sráchoz, azonban a csónakot nem hagyja el. Beletúr sötét hajzuhatagába és megrázza.*
- Csak, hogy felismertél!* Jegyzi meg hangosan, és mosolya szélesebbre húzódik. Olyannyira, hogy kivillannak a sötét bőrének köszönhető erős kontraszt miatt hófehérnek tűnő fogai. Kicsit ő is feljebb tápászkodik, de még mindig félig fekvő helyzetben nézi az egykori nagy "szerelmét". Már lassan egy éve, hogy utoljára beszéltek. Azóta is csak párszor látta, főként drogos állapotban. De most, mintha ő is kivirult volna. Nathalyval ugyanis ez történt. Igen, a legjobb kifejezés rá. A sok sport meghozta a gyümölcsét és izmosabb testalkatot kölcsönzött a vékonyka lánynak. Az önbizalmát és a koncentrációs képességét is jelentősen javította és azóta sokkal jobban érzi magát. Megtanult beilleszkedni az iskolába és már ha mondhatunk ilyet, egészen szereti is azt. Lettek barátai és persze ellenségei is. Már megismerik és köszönnek neki ha látják. Népszerűséget és elismerést szerzett, és megtanulta használni a pálcáját is. Egészen meg is feledkezett a fiúról ezalatt a majd egy év alatt.*
- Jól nézel ki, leszoktál a drogról?* Hallott egy-két pletykát, hogy megváltozott, de hitte is, meg nem is. Igazság szerint nem nagyon érdekelte.. Már nem haragszik rá, miért is haragudjon? Hiszen csak egy szerencsétlen beteg gyerek volt, aki függőségben szenvedett.*

Vendég

*Tamás nekromanta létére igazi élet szerető ember. Ennek számtalan meg nyilvánulása van. Az egyik legismertebb ezek közül, hogy imád méreg drága ruhákban járni, a másik, hogy mindenki veszélyes szoknyapecérnek tartja. Persze már jó ideje nem szolgált rá hogy a női szívek tiprójának hívják. De sokakban ez a kép él a fiúról. Egy piperkőc szoknyavadász. Mikor meghallja a nevét össze rezzen és felkapja a fejét. Mielőtt tudná, hogy ki is szólította meg úgy dönt viccesre veszi a dolgot.* - Nem én raboltam ki a Gringotsott!! - *Mondja tetetett rémülettel miközben ülőhelyzetbe tornázza magát. A szemüveg az orráról az ölébe esik és végre meg látja ki is szólította a nevén. Mikor meg látja a lányt már tudja, hogy lehet hiba volt viccel kezdeni, de már késő. Nathaly egy sötét folt az életében. Szó szerint ugyanis semmire sem emlékszik a lánnyal kapcsolatban. Pont akkor volt Drogos. Csak egy dologot tud biztosra. Meriel Nathaly miatt hagyta el még anno, és hogy bármi is történt Nathaly szívét is jó alaposan össze törte. Általában nem szokott lelki ismeret furdalása lenni, mert amit tesz azért mindig vállalja a felelősséget. De Nat esetében más a helyzet. Emlékek nélkül iszonyatosan bántja az amit a lánnyal tett. Amikor a szomorú szemekbe néz, mindig elönti a szégyen és össze szorul a szíve.* - Óóó Nathaly! Szia!

*Egy hangos "csobb" és egy kreolbőrű barna lány alakja veszik el a mágikus tavacska mélykék vizében, aki egy a vízen úszkáló csónakból ugrott fejest, hogy lehűtse magát. A fülledt meleg levegő késztette arra a lányt, hogy kimozduljon otthonról és süttesse a hasát egy kicsit. Jó érzés járja át teste minden tagját, jól esik neki a hűvös víz lágy érintése. Fél percig a víz alatt marad, élvezkedik, aztán mikor már úgy érzi muszáj levegőt vegyen fellöki magát az aljáról és fél testtel kiemelkedik a vízből. Mély levegőt vesz, érzi, ahogy a friss levegő szép lassan megtölti az egész tüdejét, ami majd' a kétszeresére duzzad a beáramló oxigéntől. Pár karcsapással visszaúszik a csónakhoz és könnyedén felkapaszkodik, hogy aztán egy elégedett mosollyal az alkarjára támaszkodva elfeküdjön benne. Hagyja, hogy elinduljon vele az aprócska vízi jármű, és körbejárja vele az egész tavat. Felteszi nagy, bogárszerű napszemüvegét és olvasni kezd egy mugli könyvet. Valami komédia lehet, mert nagyon mosolyog rajta, olykor-olykor fel is nevet. Hosszú nedves haja leér egészen új fehér bikinije alsó pántjáig (a háta közepéig). Egyszer csak halk dúdolás üti meg a fülét, és felpillant. Olyan embert lát, akivel már legalább fél éve nem találkozott. Alig pár méterre tőle fekszik a parton, és látszólag nagyon jól elvan.*
- Báthory?* Kérdezi meglepetten, csak úgy magától, de olyan hangosan, hogy valószínűleg a megnevezett személy is meghallotta.*

Vendég

*Tamás egyetlen száll boxernadrág szerű úszó naciban napozott a parton egy hatalmas pléd közepén. Nem volt rajta más csak a napozó szemüveg ami a szemeit védte a fénytől. A fehéres bőre ami annyira jellemző volt rá, most már barnás árnyalatban pompázott, miközben halkan dúdolt. Az alakja sosem volt túl izmos hiszen nem a harc edzette, de a vékony alakján remekül állt a barnaság.* - Always look on the bright side of life... - *Dúdolta halkan és fütyülni kezdett.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

The member 'Lina Wierro' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 25 Tiz

Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 25 Tiz

Result :

Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 25 Tizolda

// Khm..

Mivel tegnap elvonultam hajat mosni, így kimaradt a dobás :/ Ha áll még a dolog, akkor dobnék..//

*Amikor Molly kicsit közelebb húzódik hozzá, végre ránéz, és igen, ott az a kis könnyfátyol a szemében, amit az istenért sem tud eltüntetni, mert most ki a akar jönni, kikívánkozik, és Laura nem is nagyon tudja, hogy a lehető legrosszabb embernek. Minden esetre amikor meghallja azokat a szavakat, hogyha hiszi, akkor úgy is lesz, hirtelen dobban egy hatalmasat a szíve, és egyszerre öntik el a visszatartott érzelmek, áradatként pusztítva a testében, lelkében. Egy mozdulattal öleli át Mollyt, a vállán sírva, zokogva, miközben könnyei között igyekszik beszélni, talán kicsit túl hangosan is, de a lány válla a legtöbbet elnyomja, nem kiabál a fülébe.* - Rettegtem ma! Féltem, hogy rosszul döntök, hogy egy ártatlan fog meghalni! Hogy az én lelkemen szárad majd ez a vér is. Hogy... Hogy... Rettegek, hogy sosem jön el, hogy sosem lesz itt! Rettegek, hogy sosem érti meg, amit mondok neki, hogy gyűlölni fog, hogy nem áll velem szóba, hogy megtart, és nem ereszt, nem enged el, de nem is mehetek közel. Teljes szívemből félem a pillanatot, amikor a szemembe mondja, hogy nem kellek neki, és sosem kellettem, hogy csak kihasznált végig, és hogy tűnjek el, vagy hogy ő sétál el, és otthagy. Hogy megmondom neki, hogy utálom, és közben csak arra várok, hogy átöleljen, hogy amikor megfordulok, és elmegyek, otthagyom, nem nyúl utánam, és nem fog vissza! Félek, hogy minden vele töltött pillanatom, csak egy elképzelt jelenés volt, és hogy sosem létezett! Félek, hogy ezek a pillanatok nagyon is léteznek! Hogy tényleg ennyire fáj! Hogy... *Majd a lány elhallgat, így is rengeteg dolgot mondott... Szipog egy kicsit, majd csendesen, suttogva motyog még egy kicsit.* - Azt mondta egyszer, hogy csak egy eszme számomra.... Most sem érti meg... Sosem értette meg... Nem fogja fel, hogy tényleg szeretem... Nem akarja felfogni, hogy tényleg szeretem... *Szavai közben fokozatosan materializálódnak a szárnyai, puha toll borítja őket, hófehérek, szinte világítanak. Gyönyörű, és tiszta fehér...* - Hogyan akarsz segíteni nekem?... Szeretek valakit, aki engem nem szeret... És ez felőröl, elpusztít, és megéget... Reménytelen reménységeimbe hajszolva magam várom azt a napot, amikor elém áll, és szó nélkül ölel át. Sosem jön el ez a nap... Éjszakákat állok a ködszirtnél. A fenyvesben. A tisztáson. Helyeken, ahol találkozni szoktunk... De sosincs ott... *Puha szárnyak, fehér tincsek, sós könnyek, csendes zokogás...*

// fagy //