Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó

Vendég

First topic message reminder :

Csónakázó- és Fénygömb tó

A tükörpalota mellett észrevehető egy kicsiny ösvény. Nem túl nagy, de ahhoz kitűnő, hogy egy szerelmes pár egymás mellett elférjen rajta. Ha ezt az ösvényt követed egy kis idő után egy mesés helyhez érkezel. Ugyanis egy hatalmas terepre érkezünk, aminek nagy részét egy kristálytiszta vizű tó foglalja el, fölötte pedig - valószínűleg valamiféle mágiának köszönhetően- ezernyi világító pontocska, vagyis fénygömb lebeg. Ha jobban megnézzük őket, láthatjuk, hogy olyanok mintha apró, sárgán lobogó tüzek lennének. Viszont hozzájuk lehet érni, nem égetnek meg senkit és semmit, sőt, még odébb is lehet tolni őket, de nem lehet elvinni. Csupán fényteremtés céljából vannak ott, semmi másra nem jók. Némelyik egészen közel van a vízhez - néha akaratlanul is hozzá érnek az itt tartózkodó mágusok.
A tó szélét nem túl nagy nád, gyékény és néhány szikla szegélyezi. Az út folytatása egy mólóhoz vezet, melyhez csónakok vannak kikötve. Bárki eloldozhatja őket, ha éppen csónakázni van kedve. Ha esetleg nem szeretnének evezni, a csónak magától kezd körözni a tavon. De ha valaki evezni akar, azt is megteheti és kedve szerint úszkálhat. Nem messze a mólótól található egy füves rész is, ahol napozni lehet. Viszont nagyjából ez az egyetlen olyan hely, ahol közvetlen napsugarakkal találkozunk. Ugyanis a partot fűzfák szegélyezik, melyeknek ágai egy kis mágia segítségével a tó fölé nyúlnak, hogy így félhomályt teremtsenek a fénygömbök segítségével. Remek kikapcsolódási hely ez, hiszen, a tó szinte könyörög, hogy csobbanjanak bele. A kis terepen folyton megnyugtató csend uralkodik, hacsak néhány diák és madárcsicsergés meg nem töri ezt a csendet. Különösen szép ez a hely az esti órákban, amikor is a fénygömbök az egyetlen fényszolgáltató eszközök.

Tisztás és csobogó

A liget a sziget keleti részén helyezkedik el, nem messze a mocsár határától és több részből áll. Egy nagyobb tisztásból, egy barlangból, egy kisebb épületből és annak föld alatti pincéjéből. Egy védőburok veszi körül, amit külső járókelő nem léphet át, és nem engedi be az időjárás viszontagságait sem. Csak egyféleképpen juthatsz be ide, a Társalgóban lévő hollón körbepördülve. Ahogy megérkezel láthatod, hogy a külső időjárás tökéletesen látszik a kupola alól, így a hangulata meg van, de nem ázik meg senki, és egy adott szobahőmérséklet van bent. Legtöbbször egy halk háttérzene hallatszik az időjárásnak megfelelően, bár aki csendet szeretne egy csettintéssel azt is varázsolhat. A talajt fű borítja, és a tisztást fák övezik. Ami kilóghat kissé azok a fotelek és kanapék, bár mind rönknek és mohos fának hat, igaz kényelmességük az eredeti bútort idézi. Néhány kivágott fa tönkje adja az asztalokat.
Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 26 Liget2

Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 26 Liget2

Békés, és csendes hely ez, ha csak kicsit beszélgetni akarsz, és kényelmes, ha épp el akarnál menekülni kicsit a Társalgó zajától, hogy itt tanulj a következő órádra. Érezhetően átjárja a mágia, itt néha úgy érezheted, hogy még a végrehajtott bűbájaid is jobban sikerülnek...
Megérkezéskor szemben veled a Tükörpalotát csodálhatod meg, balra pedig a Zenei csobogó és az Árnyak barlangja helyezkedik el.

(Zenei csobogó)
Az Liget szélén található egy kis erdő. Az erdő közepén, meg egy kis tisztás, ahol egy kis csobogó van. Gyönyörű kristálytiszta vize csak úgy szikrázik a besütő nap sugaraitól. A csobogó vizének hőmérséklete kellemes. Se nem hideg, se nem meleg. Bele se igen lehet fulladni, mivel mindössze térdig ér a víz.
A csobogót körülvevő tisztás pedig még több szempontból érdekes. A mindig zöldellő fákon rengeteg madár fészkel, így a környék, mindig madárcsiviteléstől hangos. A madarakon kívül, még mókusokkal és apróbb emlősökkel találkozhat itt az ember.
A tisztáson, minden évszakban más színben pompáznak a virágok. Tavasszal minden a rózsaszín és a lila árnyalatait veszi fel. Nyáron az egész tájat sárga és élénkpiros virágok borítják. Az őszi időszakban a narancssárga és a rozsdavörös virágok a dominánsak. Télen pedig a fehér és a kék ad télies jelleget a tisztásnak.
A tisztást belengő virágillat és lágy madárcsivitelés kellemes és megnyugtató. Nagyon jól lehet itt relaxálni és tanulni egyaránt.

-Igen, nagyon. Mentalistaként minden érdekel ami az elmével kapcsolatos, szóval be vagyok sózva rendesen. Ha nincs kedvenc tantárgyad meg utált sem az tök jó, szerencsés vagy. Nekem azért akad olyan amit utálok, de hát az úgyis tiltott, meg van ami nem annyira megy, de az meg úgy sem elsödleges, úgyhogy hasonló igy a helyzet nálam is. Fiúk? Sosem izgattak annyira, szóval meg vagyok velük meg nélküluk is, egyik sem gond vagy baj. *mondja vidáman Panni, majd megjegyzi* -Viszont ha nem gond, akkor nekem már lassan mennem kéne, mert a mamámnak kell baglyot küldenem...*mondja csendben, majd segít Mirának kicsónakázni a partra, majd kiszállnak és ha Mira még menni akar egy kört meglöki a csónakját, ha pedig nem akkor együtt indulnak a Kúria felé.*

*Nem is sejtheti, hogy a lányban mik futnak végig, milyen érzések, milyen gondolatok. Mikor újra megszólal, csak a szeme sarkából fordul a lányhoz, de olyan szinten érzékeny minden érzelemre, hogy visszapillantva a tájra már csak Laura arcát látja, maga elé képzelve őt fixírozza és idézi fel az arcát, mert egyszerűen valami megragadja a lánnyal kapcsolatban. Maga elé néz, még is minden figyelmét lassan átveszi a fél-angyal és a következő pillanatban a következő szóval azonnal odakapja a tekintetét. Nem kell ide könny, sose kellett. Elég egy remegés, elég a hangjában egy halvány botlás, és azonnal érzi, hogy baj van, még hozzá nem is pici. Olyan érzékei vannak egyszerűen az érzelmekre, hogyha másnak megremeg a hangja, az ő arca előbb elhomályosodik, hogyha valaki boldog, ő ezerszer örül vele, hogyha valaki szenved, ő elhord vele minden rabigát. És most is, ahogy ezt megérzi, azonnal megszakad minden feszély-érzete, és felé fordulva húzódik közelebb.*
- Ha hiszed, akkor úgy lesz. *Suttog szinte, az arcát fixírozva.* - Majd segítek. *Igen gyermetegen hangozhat egy egyszerű, méghozzá mugli születésű lány szájából, hogyha éppenséggel egy fél-angyal vámpír varázslólánynak mondja mindezt. Miben is tudna ő segíteni? De még is komolyan gondolja, amit mondd, képtelen elviselni mások fájdalmát, mert rajta az ezerszer ütközik ki, mint mondtam... És ha a mellette levő szemében meglátja a könnyfátyolt, pillanatok múltán jelenik meg az ő, csillogó barna szemei előtt.*

*Na igen, nem csak egy derengés volt, hanem egy angyal kiáltása ott legbelül, aki vörös könnyekkel küzdve tárná ki hófehér szárnyait, hogy messze szálljon a végtelenbe, hátrahagyva mindent, ami fontos volt, és még fontos lehet neki, hogy egyedül találja meg lelki békéjét, és nyugalmát, még ha ez azt is jelenti, a Halál vár rá. Csendes segélykérés ez, amit nem visz messze a szél, és tán nem is érti senki. Csak egy pillanat kellene, egy olyan helyzet, ahol vérvörös könnyek tiszta cseppekké válva folyhatnának le arcán, anélkül, hogy víz mosná el őket, elrejtve jelenlétük utolsó szikráit is. Csak az érez, aki él. Csak az él, aki érez... Olyan ördöglakat ez, melyet eddig nem sikerült megoldania, és minden lépését végigkíséri a kettősség. Molly szavaira pedig egy fájdalmas mosollyal egybekötött fújás lesz a vége, majd csendes, enyhén búgó szavak, ami mellé az a mosoly társul, amitől az embernek eláll a lélegzete, és könnyek csorognak a szeméből.* - Valahogy úgy... *Küzdj és bízva bízzál... Tekintete neki is elkalandozik, a távolba mered, de látni rajta, hogy nem a tájat nézi, hanem elfeledett emlékképek táncolnak tekintet előtt, hol kellemesek, hol kínnal teliek. Mostanában túl sokat csinálja ezt. Túl sok emlék jár haza, amit csak leülnek mellé, némán néznek rá, és nem akarnak elmenni. Laura pedig lassan érzi ott benn, hogy kezd sok lenni a teher, kezd kevés lenni az erő. A bátorító hang, és a mi mögötte van, egy kicsit magára emlékezteti, így egy fél másodpercre úgy néz Mollyra, mint valami gyermeteg lélek, aki nem talál haza, nem találja magát, a lelkét, a szívét, az eszét, és el van veszve, de az, aki előtte áll, segíthet neki, megfogva a kezét kivezetheti a labirintusból, ami félelmetes és sötét. Majd az újabb szavakra elfordítja fejét, le, a fűre, a saját lábára, és csendesen válaszol.* - Szeretném hinni... Hiszem... Már évek óta hiszem... És évekig fogom még... *Mondja csendesen, és hangja elcsuklik, szeme elhomályosul, átlátszó, csillogó fátyol kerül rá, bár ezt szaktársa nem láthatja, hiszen nem felé néz. De jól ismerheti ezt a hangot, ezt a testtartást, a visszafojtott levegőt...*

*A nagyméretű zavar közepette is észreveszi, hogy ez a lány merőben különlegesebb, mint az eddig megismert diákok, és nem úgy tekintve, hogy a jelleme olyan egyedi - mert azt még nem ismeri igazán -, hanem az egész kisugárzása olyan Más. Nem igazán van otthon a mágikus dolgokban még, épp csak pletyka szinten, amennyi kijutott a muglik fülébe is, így amikor észreveszi a derengést, és megérzi ezt a... furcsa, nyugalmat adó érzést, nem jön rá, hogy mitől van. Talán majd néhány perc múlva tudatosul benne, hogy nem csak a fény játéka a felsejlő angyalszárny. Természetesen Molly a lány fizikai erejéről mit sem tud, nem is arra kérdezett rá, hanem pontosan arra, amire Laura felelt. Honnan jön a lelki ereje.*
- Ember küzdj és bízva bízzál...? *Kicsit kérdés a vége, miközben a pillantásai már inkább a holdtó csillogó vizet nézik, minthogy a nap bármilyen fénye még szerepet játsszon az éjszakában. Eltekint a távolba, arra, amerről visszajöttek, vagy csak amerről sejti, hogy visszajöttek, de az új szavakra még is csak odafordítja a kezét.* - Nem bolond dolog. Ne add fel... *Próbál egy kicsit bátorító hangot megütni, de valahogy ahogy kimondja, akármilyen jó szándék övezi a szavait, a szájában egy keserű íz jelzi, hogy esetleg hihetne is abban, amit beszél, és akkor másoknak is jobb tanácsadója lenne. A macska kiugrik az öléből, mellé heveredik, így Molly felhúzhatja a lábát hogy rádőljön és átölelje, az állát rátámasztva. Nem szokott így ücsörögni, de most valahogy így érzi magát teljesnek.*
- Hogyha hiszed, hogy eljön, akkor el is fog jönni... *Kicsit ábrándos a hangja, mintha valami könyvet olvasna, és arra felelne a gondolatai közül.*

*Laura úgy nézhet ki, mint valami alkonyban táncoló jelenés, csak épp jelenleg más energiákat sugároz. Míg a lidércek nem épp pozitív lények, a lány most mintha csak ezüstösen fénylene a egyre terjengő sötétségben, de Molly ezt betudhatja a furcsán világos bőrszínnek is akár. De az a furcsa érzés biztsan nem hagyja nyugodni, miszerint teljes biztonságban érzi magát Laurával. Most mintha nem is lenne nekromanta, nem is lenne vámpír. Csak a távolságtartás maradt, de még így is, jelenleg az angyal dominál, erősen. Ki tudja, Molly talán még furcsa, szárnyakhoz hasonló derengést is láthat, ami egyenesen szaktársa lapockáiból indul ki. Molly válaszára halványan elmosolyodik, és figyeli a felhős eget, amit rózsaszínre fest, a leszálló nap, és az előtte táncoló színeket, gömböcskéket. Amikor a lányra néz, látja rajta a zavart, a bátortalanságot, és mindent, amit csak mutat, de sosem használná ki. Még az sem igen zavarja, hogy akcentusa van, így is tökéletesen megérti a lányt. Majd a hirtelen jött kérdésre egy cseppet megriad, de ezt Molly már nem láthatja, mert elfordítja fejét. Lassú sóhaj szalad ki a száján, és szépen leül a földre, törökülésben, kezei az ölében pihennek. És csendesen válasol a kérdésre.* - Talán onnan, hogy elhiszem, vár rám az, akit én várok... De néha magam sem tudom. *Mondja, és szavaiból hallani, hogy maga is csalfa reménynek tartja ezt, amit nem tud kiölni, nem képes eldobni, és amitől nem tud elszakadni, mert minden adandó pillanatban feltör, új erőt ad, és új erőre kap. Valóban nem mutatkoztak be egymásnak. Talán nem is kell. Újabb sóhaj, pár pillanat csendet megtörve, majd csendes, beletörődő szavak.* - Bolond dolog, tudom. *Elvégre miért is lenne boldog az, ha két ember egymásra vár, de nem lépnek közelebb a másikhoz. Furcsa mód Laurának még ez is elég lenne. Mert akkor marad esély, egy cseppnyi szikra. Egy reményfoszlány a szép életre.*

*Csak bambul előre, a napot lesve, és közben még az elmúlt dolgokról gondolkozik. Nincsen hideg, még is kivételesen fázik, pedig mindig melege szokott lenni. A daimon szépen az ölébe mászik és ott is marad, nem beszélgetnek, még gondolatban sem, elég mind a kettőnek a saját gondolataival törődni, habár nagyon jól tudják, hogy egyre gondolnak. Mikor egy alak mellé ér, azonnal összerezzen, és riadt barna szemeit felé veti, végig néz rajta, és picit el is húzódik zavartan, felhúzva a lábát. Nem igazán emlékszik, hogy a lány elmondta volna a nevét, vagy épp csak nem figyelt, így hát nem tudja, hogy mit is felelhetne. Lát rajta valami furcsát, de azt a márvány arcot is megszínezi a naplemente, ami lassan sötét estébe fordul.*
- I... Igen. Hogyha a naplementére gondolsz. *Válaszolja bátortalanul, és hogy az arcáról mi olvasható le? Zavar, és kicsit visszahúzottság, még is a szeméből - már amelyiket nem bújtatja el barna hajfüggönye mögé - kíváncsiságtól csillog, hogy még is miért jött ide hozzá a lány, miért guggolt ide mellé, mikor biztosan lehetne ezernyi jobb dolga. És persze a nap emléke is ott van benne, valami furcsa homály, a gondolat, ami eddig foglalkoztatta.*
- Honnan az erőd? *Böki ki hirtelen az erősen akcentussal beszélő lány, miközben elkapja a tekintetét Lauráéról, és az eltűnő nap utolsó fényeit nézi. Aztán le is bukik a horizonton.*

*Miután a lány kiszáll a csónakból, még visszanéz, ahogy az elhajózik. És orra alá mormog.* - Szép kis titok... Vén kujon. *Majd megfordul, és épp léptetne el, amikor feltűnik neki a nem épp jó állapotban lévő Molly, aki a füvön üldögél. Hát odasétál hozzá, leginkább mögé, ha a lány nagyon bambul, talán észre sem veszi. Majd egy mozdulattal mellé lép, és rögtön le is guggol. Terpeszben, szóval mint aki le akar támaszkodni a földre a két lába között, de Laura mindkét alkarjával a saját térdén támaszkodik. Jó az egyensúlyérzéke, ha már vámpír, na. Csendesen szólal meg, se nem kedvesen, se nem hidegen, tényközlőn, mint amikor az időjárásról van szó.* - Szép. *Ejti ki az egyetlen szót, miközben a lassan lemenő nap előtt nézi a csillogó tavat, amit ezer meg ezer táncoló fénygömb terít be. Aranysárga tekintetét nem is fordítja a lány felé, szinte látni bennük a visszatükröződő tájat. Hosszú hófehér haja a hátára omlik, erősen elütve ruhájától, ami ugye teljesen fekete. majd a lány csendben is marad, pár pillanatig némán figyeli a vizet, a fákat, az eget, az egyre lenyugvó napot majd tekintetét a lány felé fordítja, de nem szólal meg. Pillantása fürkésző, kicsit kíváncsi, nincsen benne rossz szándék. Szeme ki van húzva fekete szemceruzával, míg száján valami nagyon enyhe szájfény található, de amúgy semmi smink, csak a tökéletes porcelánbőr. Mint egy szobor...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

The member 'Narcissa Iris Floressa' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 26 Tiz

Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 26 Tiz

Result :

Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 26 Tizolda

//Numlock megszivatott.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

The member 'Narcissa Iris Floressa' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 26 Tiz

Result :

//Tudtam én, hogy az inas az. Smile

Jó volt a sztori amúgy, máskor gyúrni kell az időre és négy embernél nem nagyon várni senkire, aki lassú. Smile

1-34 - semmi
35-69 - varázstárgy
70-89 - ritka varázstárgy
90-00 - szett tárgy//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

The member 'Kalandmester' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 26 Tiz

Result :

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//Lina, Lau, Rose, Cir, KM:
alapesély
1-44 - semmi
45-74 - varázstárgy
75-92 - ritka varázstárgy
93-00 - szett tárgy

opál karpereccel
1-34 - semmi
35-69 - varázstárgy
70-89 - ritka varázstárgy
90-00 - szett tárgy

relikviamester opál karperec nélkül
1-39 - semmi
40-73 - varázstárgy
74-91 - ritka varázstárgy
92-00 - szett tárgy

relikviamester opál karpereccel
1-29 - semmi
30-63 - varázstárgy
64-87 ritka varázstárgy
88-00 szett tárgy//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

The member 'Laura Wylee' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 26 Tiz

Result :

*És nem a fiú volt... Laura fellélegzik, bár ez nem látszik rajta, valahol belül imádkozott azért, hogy ne döntsön rosszul. És nem tette. Az inas volt. Bosszúból... A legrosszabb hadvezér. A legrosszabb vezér... Amikor elkezdik mesélni a történetet, Laura már nem is figyel, inkább Charon felé lép.* - Mi már találkoztunk párszor. Biztos emlékszel rám... *Mosolyodik el, és beszáll a csónakba, onnan fejezi be a mondandóját.* - És remélem egyszer tényleg együtt fogunk hajózni... *Villan az aranysárga szempár, és a nekromantás félmosoly az ajka szélén. Elnyújtott örök élet... Egyedül. Minek az?*

// Nekem nagyon tetszett a mese, és Laura is iiiszonyúan élvezte *-* //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

The member 'Molly Grozda' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó - Page 26 Tiz

Result :

*Molly szíve a torkán dübörög már idegességében, miközben lassan átölelve a saját karjait hallgatja az inas történetét. Nem hisz a fülének, tényleg nem. Jól döntöttek, de valóban megérdemli a halált az, aki az édesanyjáét bosszulta meg? Átkozott Vendetta. Az állkapcsát leszorítva hallgatja végig, aztán Charon nevetésére kissé megremeg, egyáltalán nem érzi jól magát akkor sem, hogyha minden kiderült és megoldották a "rejtélyt". Minden esetre beül a csónakba, távol a holtaktól, kicsit magába zuhanva, most már a macskáját ölelgetve, és majd a túlparton mászik ki belőle, és azonnal leül valahová, a fűe és csak bambul és bambul.*

// Köszi a mesét Jack, igen, az idővel voltak gondok, de én szeretem a nyomozgatósakat, csak a karim kicsit öhm, gyenge ehhez lelkiekben és szétszóóórt. De köszi! : ) //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Amikor Laura lefogja az inast, ösztönből kezdene el mocorogni. Charon azonban egy finom intéssel szünteti meg ezt az egészet, és a fiút szinte beldelejezi a földbe. Nem kell ide nagy mágia, ahol ő feltűnik.. Lusta most futkorászni, maradjunk ennyiben. Amikor két lány is rá bök, pontosabban rá szavaz, akkor a lény minden bizonnyal somolyog, de halkan felnevet, az bizonyos. Az inas kezében megjelenik az aranypénz, és idegesen fészkelődik, de tudja, hova kell mennie, egyszerűen érzi a sorsát. A fiú értetlenül néz rá.*
-Miért? *kérdezi emgsemmisülten.*
-Megölte az anyámat. Amikor én csak tíz voltam. Végzett vele, és semmi megbocsátás nem volt benne. Sokáig tartott mire megtaláltam. Kaptam egy tőrt.. Kiismertem a napirendjét, a gyengéit, beleolvasgattam a könyvébe, amikor nem figyelt oa.. Egy hete elloptam a méregkeverőtől azt a finom kis mérget. Elég volt a célnak, hogy blokkolja a regenerálódását. Majd végeztem vele. Azt tettem vele, mait az anyámmal tett! Kivéreztette a mocskos...! *Charon azonban leinti.*
-Nem kell a box, majd Kerberosszal megbeszéled. Fiatalok, be a hajóba! *int nevetve, miközben az inas odaadja a pénzt, leül a vérmedvével szemben, majd ha a diákok is behuppantak, őket a hajós átviszi a partra, ahonnan indultak, a lelkeket pedig a helyükre..*

//Kösz a mesét, bocs a lassúságért, mindenhol gány a net. Tessen dobálni 2D10el, majd kinézem a tárgyakat, és meglássátok, mit kaptok. Dobáljatok, addig előkeresem a listát..//

// Mennem kell. Lina egyébként az inasra gondol, aztán hazajut valahogy stb... Sziasztok^^//

*Molly érzi, hogy itt az idő, de nem tud és nem is akar dönteni. Mikor megjelenik mindenki, ugyanabban a szobában, akkor legalább olyan tekintetben megnyugszik, hogy nincsen egyedül. De aztán megjelenik a csónakos, és dönteni kell. Kétségbeesetten néz Laurára, majd Linára, nem tud körülbelül semmi másról, csak amit itt meg tudott a fiúról és az apjáról, és ez nem elég. Hogyha vérlény is... Nem biztos hogy gonosz, sőt, hogyha ilyen elszntan állította, hogy az apja megjavult... A kezeit tördeli miközben Silver próbál a lábához bújva menedéket találni, ez most mindkettejüknek eléggé nagy dolog. Más sorsáról dönteni, méghozzá lehet, hogy rosszul. De talán lesz valamiféle végső konklúzió, levezetés, és minden megvilágosodik... Nem biztos magában, így hallgat, a többiekre várva. Mikor Laura kifeszíti az inast, már ami azt illeti, hogy az mozdulni se bír, odakapja a fejét. Olyan magabiztosnak tűnik... És erősnek. Hát, nem éppen olyannak, mint amilyennek Molly érzi magát. Várja Lina válaszát, és kicsit nyögve mondja ki, zavartan a döntését.*
- Az... inas. *Odapillant felé, nagyon-nagyon aggódik, hogy rosszul döntött azt... Nem akarja.*

*Ahogy sejtette, a fiú tényleg vérlény, de hál égnek a két fő gyanúsított szétrebben a varázslat miatt. Laura pedig kapásból mozdul, de nem affelé, akire számítana sokaság. Egyből az inashoz ugrik, és kezét felé tartja.* - Ottmaradsz! *Mondja neki, és lábait a talajhoz szegeti, ott tartja, nem tudja felemelni, tartja a vére. Nem hiszi, hogy a fiú lenne az, aki megölte az apját. Inkább az inas, talán félelemből, bosszúból... Majd ugye megérkezik a mi drága hajósunk, mire Laura egyszerűen felel.* - Az inas. *És ezzel el is ereszti, majd a halál megoldja, ő nem gyilkol meg senkit, annyi biztos. Közben a fiúra is figyelmez, elvileg rajta még él az ezüstaura is, így megtámadni biztosan nem tudja. Ha pedig elszabadulna, akkor tényleg beugrik a többiek elé. A csónakosra néz, és arra gondol, amit az elején mondott. Ki a szörnyeteg, és ki a szent...*

// Vérmágus 3. szint
Irányítás: Mások vérét irányítva képes az illetőt falhoz vágni, vagy felemelni a földről (mint Magneto a fémmel), max. 15 kilót tudsz rajta lökni. //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Molly]

*Az aktákhoz nem tud nyúlni, azokat a fiú elzárta, csak a könyvet adta oda neki, tehát a fiók most zárva van. A lány szavaira viszont a fiú biccentget néhányat, bár utálja, amikor ezt felhánytorgatják. Minden esetre hagyja, a lány ahd vigye a könyvet, eprsze ne ki a házból, az mégis csak az apja hagyatéka és neki fontos volt. A könyv az apjának, neki meg az apja.*

[Lina]

*A méregkeverő egy laza mozdulattal fordítja meg a lányt, és lök rajta egyet, ezzel jelezve, hogy ezen túl egyáltalán nem kíváncsi rá, és szépen elsétál Linával ellentétes irányba, eprsze nem messze, mert a diákok még nem döntöttek. A kovács csak képenröhögi a lányt, szinte, majd megtörölgeti kigördülő könnyeit.* -Lány! Azt se tudod, ki halt meg? A medimágus bogaram, áhháhááá! *nevetve, hasát fogva oldalaz ő is arrébb. Amikor a lány befut a fiúhoz, ahol két társa is ott van, és nekiszegezi a kérdéseket, akkor a fiú idegesen kezd el egyre inkább hátrálni, és az inas felé menni, szinte reflex-szerűen, ahogyan Molly húzódik valaki más felé. Eléggé ártatlan, jámbor lénynek tűnik. Az inas idegesen csattan fel.* -Nem megkértem, hogy finoman, és kíméljék? De ugye.. ugye nem te tetted ezt? *kérdezi az inas, miközben a fiúra néz, aki hatalams szemekkel pislog rá és a fejét rázza.*

[Laura]

*Varázslatának hatására a fiú még hátrébb ugrik, ugyanis érzi, hogy valami sebzi, és hevesen kezdi el dörzsölni a akrját, ahol egy apró seb egészen könnyedén forrad be, még időben félreugrott, az inas epdig rétetlenkedve néz a lányra, hogy ez mégis mire volt jó. Nem többre, minthogy szétválassza az inast meg a fiút.*

*Aztán beérkezik Charon a ladikjával, és nemes egyszerűséggel áll fel a ladikban, és int. Mellette megjelenik a vérmedve szelleme, kezében az aranypénz, majd a férfi érdeklődve néz a diákokra.*
-Halljam, ki lesz a második utasom?

Aahogy egyre több dolog rakódik össze a fejében, hirtelen őrült ötlete támad. gyorsan cselekszik, szinte egy mozdulatból az egészet. Pálcája a kezében terem, hozzáér a fejéhez, miközben kimondja a megfelelő igét.* - Aurargentis! *És már mozdul is tovább a keze, egyik az inas karjához/vállához, a másik a fiú vállához/hátához. Ez a vari elvileg remekül sebzi a vérlényeket, és így kiderül, hogy ki kicsoda... Vagy egyik sem vérlény, és a dolog könnyebb, vagy az egyikőjük az, és megvan a gyilkos. Vagy mindkettő, és akkor nagyon-nagyon remek helyzetben vannak... Mindemellett ő maga rögtön védve is van előlük, és ha kell, simán beugrik Molly elé, hogy ne legyen baja, akár szárnyakkal is, ha máshogy nagyon nem megy, nem érdekli, úgyis kevesen vannak, és saját hülyeségből más ne sérüljön meg. És valami csak történik...*

// SHE elsődlege - Ezüstaura
Leírás: A varázslat a bőr közvetlen felületén hozza létre a vékony ezüst hártyát, mely a mozgást egyáltalán nem akadályozza, ám a fizikai támadásokat hathatósan visszaveri, legyen az akár egy távolsági támadás, vagy mágikus kard sebzése. Ezen felül vérlények ellen is kiváló védelmet nyújt, hiszen az ő támadásaik ellen is védelmet ad, kétszer olyan hatékonyan, mint a sima fizikai támadások ellen, kis mértékben pedig még vissza is sebzi a támadó vérlényt. Érintkezéskor apró tűk csapnak ki belőle, melyek mélyen a bőr alá fúrják be magukat, erőteljes fájdalmat okozva az ezüstre rendkívül érzékeny ellenfélnek.
Pálcamozdulat: A fejünk tetején koppintsunk a pálcával, majd jöhet az ige. Néhány másodperc alatt végig fut testünkön a hűvös érzés, ahogy az ezüstkéreg létrejön, de külső szemlélő számára ez nem látható. //

~ Pimasz öreg ember! Az a kés?~ *majd próbál oda jutni a méregkeverőhöz.* - Ne haragudjon! Félreértettem a dolgot. Azt hittem maga olyan ember akit könnyű átvághatni. Kérem. Milyen kés az? Kés rajongó vagyok érdekelne, hogy olyan pengéje van e, amit esetleg nem ismerek... *természetesen hazudik, esze ágában sincs egy gyilkossal beszélgetni. Ha a választ megkapta, akkor kezet ráz a férfival.* - örülök a szerencsének! *majd elsuhan, mintha ott sem lett volna.* ~ Ez a vén medve, mit képzel magáról? Na, jöhet a szomszéd.~ * a szomszédhoz érve megköszörüli a torkát, és már is kérdez.* - A halott egy felettébb furcsa ember volt igaz? Ezzel arra célzok,hogy nem sima civil volt, hanem egy mágiával bíró ember nem? Vagy esetleg mást tud nekem mondani, hogy miért kapta a mágus nevet? *kérdezi, bár nem hinné, hogy a szomszéd tudna erre válaszolni, de a fiú túl zaklatott, hogy ezzel felbosszantsa. *~ A fi..~ *majd rögtön a fiúhoz suhan.* - Szervusz! Mondd édesapád iránt öröklődött valami féle mágikus erőd? Öngyógyítás és a többi? *kék íriszeit a fekete pupillája eltakarja, annyira kíváncsian várja a választ. Ez esetleg egy százalékkal tovább vinné a dolgokat.*

[Fiú]

*Lapozgatja a könyvet, keresve benne valami nyomot és eléggé sok érdekességet ki tud olvasni belőle, de azt nem, hogy ki is volt az, aki megölte. Lassan kezd valami összeállni a fejében, de ez egyáltalán nem elég.* - Apád valamiféle... vérlény volt? *Kérdezi, kicsit felnyögve, ugyanis a vérfarkasoknak van nagyon erős regenerációjuk és a lapok is arra utalnak, hogy ezzel foglalkozott.* - Ki akart gyógyulni belőle?... Medve? *Néz értetlenül, aztán benyúl az aktákért, hogy egyet felcsapjon és belenézzen. Azért lendületesen lépdel egyre távolabb a fiútól, ugyanis fogalma sincsen, hogy ez hogyan is megy, hogy a fiú milyen lény, vagy bízhat e benne, viszont egy valami biztos: Hogyha a fiú is ilyen állatias lénnyé tud változni, akkor miért ölte volna meg egy késsel? Biztosan máshogy is tehette volna, hirtelen felindulásból, vagy esetleg... Molly nyomokat keres arra, hogy mondjuk a fiún kísérletezte ki ezeket a vérkórokat, esetleg manipulálta, vagy ilyesmi. Közben egyre zavartabb és feszültebb, menne ki, vagy keresné meg a többieket, a macska is lassan borzolja a szőrét és ténferegne kifelé. Szóval valahogy próbál úgy csinálni, mintha nem a fiútól tartana, hanem csak levegőre vágyna és kezében az aktákat olvasgatva oldalaz kifelé, vagy csak valamelyik társához, ha van bent valaki.*
- Esetleg... Levadászták?... *Próbál megszólalni, de a tekintete egyre idegesebb.*

//Sorry, de már nem írok köv. hsz-t, mert 7-kor nekünk baba fürdetés van, és úgy, ha Laura hsz-re majdnem 25 percet várunk, akkor már nincs értelme most írnom.
A mese jó volt, nem lenne rossz, de valahogy minden lépésem úgy jött ki, hogy az info, amit kerestem átcsúszott a köv. emberhez, így igazából a karim minden lépése zsákutcába jutott. Kérdezem a szomszédot, de mivel nem írtam, hogy odamentem Laura tudta meg tőle az infokat. Megtaláltam a fiókot, ezzel párhuzamosan Molly épp megtalálja a kulcsot, és megnézi a könyvet. Szarul jött ki, vagy szar karit hoztam nem tudom. :S//