Lovarda

Tárgy: Lovarda Hétf. Május 02, 2011 3:03 pm

First topic message reminder :

*Az ismerős hang hallatán kinyitja egyik szemét, majd elmosolyodva csukja vissza, és békésen, nagyot nyújtózva ül fel, belekapaszkodva az egyik arra tébláboló póni sörényébe, majd nemes egyszerűséggel viszi tovább a mozdulatot, felkúszik az állat hátára, majd a paripát a fiú felé fordítja, é indítja meg, miközben kidörzsöli a szeméből az álmot, és nagyot ásítva nyújtózkodik tovább. Aztán finoman megállítja a pacit a fiú előtt, és kissé álmatagon, de annál nagyobb lelkesedéssel integet neki, cirka fél méter távolságból. Aztán csak biccentget, hevesen, majd a farkasa felé pillant, éleset füttyentve, mire a farkas hegyezni kezdi a fülét, gazdája felé pillant, és néhány nagyobb ugratással máris mellette terem, megáll a paci mellett, majd békésen leül, Cain felé vakkantva néhányat, köszönés képpen. A csikó pedig visszaugrál az anyja mellé. Sarah megpaskolja ordasa buksiját, megvakarva annak fületövét is.* -Nincs ebben semmi meglepő, egész sokat vagyunk itt, mondhatni megszoktak minket, és Quequatzu egyáltalán nem támad. Lovakra sosem, nem lenne értelme. Ez olyan, mint a nyáj meg a pulikutya. Nem rájuk támad, őket védi. És te, hogyhogy erre vetődtél? *érdeklődik, félredöntött fejjel csücsülve a póni hátán.*

Lovarda

Nem kis terület, összesen három épületből áll és a köztük elhelyezkedő kör alakú futtatóból.

Van egy külső karám, afféle etető, elsősorban a jobb időkre, és az éppen kint tartózkodó állatok számára van fenntartva. Széna, szalma és friss víz van itt elhelyezve ételképpen a lovak számára, és ha néha arra jár egy télen éhes szarvas, vagy egyéb patás állat, szintén talál itt ellátmányt. Leginkább a Vadőr dolgozik itt, ő helyezi el az ételt, és gondoskodik az állatokról.

A legnagyobb épület a belső, fedett karám, ahol hidegben, és éjszaka az állatok elsősorban tartózkodnak. Kellemes, lovaknak megfelelő hőmérsékletűre van fűtve télen, nyáron pedig hűtés van, hogy az állatoknak ne legyen bajuk. Minden lóra jut egy kis egyéni terület, szalmával, vízzel, pihenőhellyel. A karám falain néhány ott hagyott lófelszerelés van, vasvilla, de ezek általában a kinti szertárban szoktak lenni. A karám másik felében, elzárt területen, a többi lótól külön van a thesztrálok szállása. Nem nagy állomány 6 egyedből áll csupán. Ők nappal általában a Tölgyesben csatangolnak, éjszakára térnek vissza a fedett, védett területre, ahol megkapják a napi hús adagot, ha nem kaptak el maguknak valamit az erdőben. Természetesen, aki nem találkozott még a halállal, a karám ezen részét üresnek látja mindig.

A harmadik, legkisebb házikó, egy kis szertár. Itt tárolják a lófelszerelést, kötőféket, nyerget, tisztításhoz való kellékeket, vasvillát, tehát mindent, ami a Lovarda körüli teendőkhöz szükséges.

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Lehet jobb lett volna ha máskor lovagol, de már sok évi kihagyás után muszáj picit ülnie a lovon főleg Csillagot már rég nem ülték meg nem is tudja minek van itt. Kinyítja az istállóját a ló nyerít egyet míg a barna hajú lány megsimogatja nincsen semmi baj egy kicsit lenyugszik majd rárakja a hátára a szokásos dolgokat majd azépen kivezti a lovat amikor ismerős hangot hall barátnője megjelenésében.* - Szia, igen sok évnyi kihagyás után..*Feleli majd a nyakába borul.* - Hogy van? Magához tért?*Nem kell ide semmi erőltetettség Brenda halott az esetről és ő maga is ugye NJKban jelen volt, majd ha a lány visszaölel utána persze eltávolodik vissza a lovát megfogni.* - Te is jösz? Megvárlak..*Mondja neki együttérzően.*

Vendég

*A szőke hajú főprefektus leányzó is a lovarda felé tart – bár semmi kedve nincs hozzá, hogy ennyire távolra kerüljön az első emelettől, és a betegszobától. De megígérte – szóval nincs mese. Úgy dönt, megy egy kört az erdőben Diablóval. Sajnos Whitera nem marad így ideje, őt majd legközelebb. Hogy mikor? Amikor Kamennel már nem tud vitába szállni, s az elzavarja Yan közeléből. Most is ottvan, pár perce érkezett, előbb, mint mondta. Lil még maradt volna nagyon szívesen, de… ez van. Tényleg nem tesz jót, ha egész nap ott ücsörög. Ráadásul ott van Kamen… Ez nem deríti sokkal jobb kedvre Lilt. Talán csak a saját példájából indul ki. Hiszen ha ő feküdne ott, és felébredne, tuti szívbajt kapna, ha Yan nem lenne ott. Ami úgy, hogy a szívén átvezették a kettőhúszat, vagy annak sokszorosát, nem túl jó dolog. Talán a lovaglás megnyugtatja, mert most enyhén szólva is ideges. Látszik is karikás szemein, sápadt, nyúzott arcán. Átöltözött, haja lófarokba kötve, és egy térdnadrágot visel, meg egy fekete ujjatlant. Kezében kobak és lovaglópálca. Meglátja a lovarda felé tartó Brendát, úgy dönt, egy kis társaság nem fog ártani, hát megszaporázva lépteit utoléri.* - Szia! Lovagolni jössz? *Erőltet magára egy halvány mosolyt, ahogy barátnőjére néz.*

Vendég

*Hogy az idő mutatja 28-30 fok garantált a mai nap folyamán így tehát felöltözött. Lila sort nadrág és persze, lila topp ami azért furcsa mert nem öltözött régóta így Brenda. A lovardába indul kicsit kiszellőztesse a fejét másrészt a tegnapi események felkavarták a lányt. Egész délelőőtt szinte kint volt sétálgatott és olvasott, talán az sem meglepő mostanában tök jó színe van viszont a haja az fel van kötve. Erőltetett mosoly az arcán kicsit körbe néz majd vállat vonva az istálló felé veszi az irányt és testvére lovát kölcsön veszi kicsit meglovagolja, pár kört megy rajta. Úgy is jó elterelő gondolatnak, de lehet jobb lenne a szobában dekkolni....*

Vendég

*Eltűnődve figyeli a lányt a lóval, és ez azért kicsit jobb kedvre deríti, de azért még mindig láthatóan komor, amit Lil természetesen észre is vesz. A kérdésre megrázza a fejét.* - Semmi. Csak rossz előérzetem van, ennyi. Semmi gond *von vállat, mintha az egész csak egy semmiség lenne.* - És te? Hogy vagy?*kérdi, majd fejével az istálló felé int, jelezve, hogy menjenek be. Ha a lány vele tart, akkor együtt mennek be, egészen a végéig, ahol Diablo van. A fiú megsimogatja, megígéri neki, hogy holnap kiviszi, és előkotor egy répát a köpenye alól. Azután valószínűleg, hacsak a lány nem akar még maradni, ki is mennek, hiszen Yan csak ennyit akart odabent.* - Sétálunk? *kérdezi. Ha a válasz igen, vélhetően elindulnak valamerre, persze a fiú megvárja, hogy Lil esetleg bevigye az istállóba White-ot, ha akarja. Addig is komor arccal néz a kúria irányába. Egyszerűen rossz előérzete van ezzel a mai nappal kapcsolatban... De biztosan csak Drag furcsa viselkedése miatt...*

Vendég

*A ló lassít, már szinte helyben vágtázik, alig halad, aztán előreugrik, és mint a szél, rója a köröket a lány körül - majd ismét rövidíti a vágtát, majd mikor már lassabban nem megy, ügetésre vált, azt viszont egyre gyorsabban, aztán lelassít, szinte már egyhelyben ál... és lépés. Lil elégedetten bólogat, valamit motyog, majd megfordulva észreveszi az előbb érkezett Yant.* - Szia! *Int neki mosolyogva, majd megállítja a lovat, odalép hozzá, és lecsatolja róla a futószárat, majd a zsebéből előkerített répákból ad neki párat. Pár paskolás és dicsérő szó után megfogja a kötőfékét, és kivezeti a körkarám legelő felé nyíló ajtaján, ahol el is engedi, majd kapu vissza, és odasétál Yanhoz, akit a kerítésen keresztül egy csókkal üdvözöl.* - Mi újság? *Kérdi mosolyogva.* - Van valami baj? *Ráncolja a szemöldökét, a kerítésre támaszkodott, Yannal szemben. Majd pont ő ne venné észre a fiú borús hangulatát?!*

Vendég

*Yan komoran, leszegett fejjel sétál keresztül az udvaron, és egyéb területeken, amik a kúria és a lovarda között vannak. Nincs jó kedve. Nagyon nincs. Rossz előérzet, vagy nevezzük, aminek akarjuk, de az biztos, hogy nem jó érzés. Az öltözékében is látszik, hogy nincs valami jó hangulata: fekete farmer, ing, lakkcipő, bár ebből nem sok látszik, ahogyan az arcából sem, ugyanis a vérvörös köpeny eltakarja. Elég impozáns látvány, ahogy keresztülvág a terepen, a lovarda felé tartva. Meg akarta nézni Diablót, hogy minden rendben van-e vele. Igaz, lovagolni ma nem fog, de holnap biztosan. Csak egy valamit nem ért... Drag nagyon nem akarta kiengedni a szobából. Mintha tényleg valami veszély leselkedne rá, amit a lény megérzett. De nem baj, nem akar jobban belegondolni. Sóhajtva felpillant, és meg is látja a nagyon jól ismert White-ot a körkarámban, amiből egyből tudja, ki a középen ácsorgó lány. Közelebb sétál, és a kör szélén megállva int a lánynak. Egyelőre nem megy oda, nem akarja megzavarni a lovat.*

Vendég

*A körkarám közepén áll, pontosabban, egyhelyben forog, persze nem azért, mert ilyen kedve van, hanem mert egy gyönyörű, szürke ló, név szerint White üget kecsesen körülötte. A ló mozgása elegáns, fejét felszegi, lábait magasra emeli, miközben üget, a Liliya által megnövesztett sörénye vidáman lobog büszke feje körül, amit néha meg is ráz. Igen, Lil kiképzést tart a lónak. Kezdett ellustulni, mivel csak terepre járt vele néha. Talán megtanítja ugratni is... de a díjlovaglás alapelemeire sem ártana újra emlékeztetni. Mert amúgy remek díjló. Talán már ugrott, régebben... Majd kideríti. Liliyán amúgy fekete farmernadrág van, térdig érő, és egy fehér, minta nélküli ujjatlan, atléta-szerű póló, haját pedig egy copfba kötötte hátra. Táskája a körkarám szélén hever. Arcán halvány mosollyal figyeli a lovat, majd felemeli a maga mellé ejtett ostort, és a ló mögött meglegyinti vele a port, mire az vágtázni kezd. Gyönyörű. Egyszerűen gyönyörű...*

Vendég

*Némán áll, mered a távolba mikor visszaér a fiú. Elkapja a pólóját mire Giselle arcán két kis vörös pír jelenik meg.* ~ Ennyire vonzom őket?! *Gondolja, de ha hangosan mondta volna biztosan hisztérikusan cseng a hangja. Próbálja összeszedni magát, mert ez számára kissé furcsa volt.* -Szép jó estét. Nem, nem vagyok lusta csupán nem tanítottak meg lovagolni, pedig nagyon szép állatok. nem köszönöm. Már késő van ehhez,. Én meg amúgyis elég szerencsétlen vagyok szóval most kihagynám. *Mosolyog ártatlanul Giselle, majd ismét megszólal* -Nem fázol? *Kérdi a fiútól a Belsis lányka.* -Giselle Marceau, és a Belsirion szak diákja. *Pukedlizik a lány. Sajnos néha bármennyire is akarja nem tudja hanyagolni annyira belenevelték ezt a szokást. Titkon azt reméli, hogy nem nézik hülyének. Eközben a hollója rátelepszik a vállára, és azt simogatja.*

Vendég

*Lovaglás a legjobb sport ami valaha létezett ezért is szereti a természetet és az állatokat hiszen tud velük azonosulni és ráadásul imádja is őket. Noha, kedvence még is csak a ló gondolataiban otthon jár amikor Hugával hazament de ő el van ugye tünve legalább is az userje mindegy.Nem is az a lényeg hanem a fekette lóval ahogy fordul egyet látja ott hagyj a lovat az az ismeretlen lányoda lovagol hozzá, majd egy laza mozdulattal leszál a lóról és leveszi a póloját majd a ló hátára rakja és oda megy a lányhoz.* - Szia, nem tudsz lovagolni vagy csak lusta vagy? Megtanítsalak? szívesen vezetlek..*Lehet az user gondolatai khm 18-as akatattúak de a fiú most az állatos lovaglásról beszél és mosolyog felé.* - - Egyébként Nate és Naceldir kit tisztelhetek benned?*Ha hagyja magát akkor kezet lehetl az ifjú hölgynek akit még nem igen látott.*

Vendég

*Giselle a délelőtti kis kalandja után erre kószált. Kivételesen egyszerűen öltözködött. Derék érő bordó pólót, farmert és sportcipőt visel. Az övére ráerősítve ott pihen a pálca mellette az ostora is. Valahol a leghátsó boxoknál áll, és egy fekete kancát simogat. A lány nem igazán tud lovagolni, viszont ezeket az állatokat nagyon kedveli. Szerez magának egy kefét, és azzal "fésülgeti" a kanca éjfekete szőrét. Persze ott károg a közelben Edgar is, akik inkább megfigyelőnek van ott. A lány halkan dúdolgat egy francia dalt miközben az állatot ápolgatja. Edgar figyelmeztető károgására kinéz a boxból. Egy fiú tartózkodik még itt rajta kívül. Mivel a fiú elment lovagolni, ő meg nem tud ezért otthagyja a lovat, majd Edgar társaságában kivonul a lovarda elé. Neki támaszkodik a falnak, és figyeli hogy mikor jön vissza az idegen.* ~ Miért van az hogy Blanchardon kívül csak fiúkkal találkoztam? Ennyire vonzanám őket? *Töpreng a fél-véla miközben a messzeségbe bámul.*

Vendég

*Régen járt itt.. Lassú léptekkel érkezik a fehér alapon piros hawaii mintás nadrágjábanés piros felsőjében a fiú hiszen eléggé meleg van nem tud meg lenni a szobájában. A történések óta inkább csak felületesen járja a romos helyszíneket és azért érdeklődés képpen egy egy helyre szét nézz és ámélkodva figyeli már megint megtörtént.*
- Jó öreg lovarda legalább meg van...*Sóhajtózik és azúrkék szemeivel csak megpislákolja a helyet majd elindul és egy lovat elköt majd párat megy lovagolni. Addig is ebben a melegben jól el lehet itt lenni.*

Vendég

- Igen, szerintem is *mosolyog. Aztán figyelmesen hallgatja a lányt, meg a daimonját is. Csivava? Na, igen, inkább a beagle. Aztán a lány sietősen távozik, láthatóan valami sürgős dolga lehet, úgyhogy elköszön.*
- Örvendtem, Yora. Szia. *Egy darabig még kint marad, hagyja Diablót futkározni, majd visszaterelgeti az istállóba. Lecsutakolja, meg ilyesmik, szóval rendbe teszi és kényezteti egy csöppet. Utána megpróbálja megkeresni Lilt, ha pedig nem találja, visszavonul a szobájába, elmélkedni egy kicsit, vagy esetleg beszélgetni Kamennel. Ha jobb elfoglaltságot nem talál magának... A semminél még unokabátyja is jobb... De lehet, hogy inkább olvas, vagy tanul. Annak legalább valami haszna is van. Ezen elmélkedve indul vissza az épületbe, ahonnét ma már nem is nagyon fogja kitenni a lábát.*

Vendég

- Szerencsés vagy, hogy ilyen lovad van.*Felel mosolyogva a lány. Még mindig Diablot nézi. Csak a fiú kérdése zökkenti ki.* -Csak egy sasom van. De őt nagyon ritkán szoktam látni. *Felel, miközben felpillant az égre. Azt reméli, hogy szeretett madárkáját megpillantja odafent körözni, de semmi nincs ott.* -Igazából szeretnék venni magamnak egy kutyát.Csak ne csivavát! Miért lenne csivavám? Nem, én egy beaglere gondoltam. *Társalog a daimonnal a lány. Még egy kicsit nézi a lovat, aztán eszébe jut valami.* -Ne haragudj, de mennem kell. Örültem a találkozásnak Yan. Szia. *Köszön el a fiútól, és sietős léptekkel visszaindul a kúria felé, miközben daimonja ott lohol mellette.*

Vendég

- Nem sokára öt lesz. És igen, elég sok díja van *mosolyog. A lányra láthatóan hatással van a gyönyörű állat, ami a gazdát, nos, nem kis büszkeséggel tölti el. Megsimogatja az állatot, aki kényelmes léptekkel elindul a futtató felé, Yan pedig követi, közben Yorához beszélve.*
- Én is hasonlóan vagyok. Imádom az állatokat. Van egy siklóm is, meg egy másik ló is van itt, aki a családom tulajdonában van. Otthon pedig még több van *Na, igen. Részéről jöhet bármi, ami állat, teljesen mindegy, hogy az milyen fajtájú. Mindegyiket imádja. Beengedi Diablót a futtatóba, aki magától kezd el ügetni. Élvezi a szabadságot, hiába, az ő energiamennyiségével kínzás egy napnál többet a boxban tölteni...*
- Neked van valamilyen állatod? *kérdezi. Ha már egyszer ez a téma...* Persze az előbb említett madáron kívül... *Bizony, figyelt ám, még akkor is, ha nem úgy tűnt. Szóval várja a lány válaszát, közben összefonja a mellkasa előtt a karjait, és a lovat figyeli.*

Vendég

~ Akkor sem értem. *Mereng a lány. A nyerítésre összerezzen. Nem szereti a hangosságot.* -Diablo. Szép név. Lovaknak tökéletes. *Jegyzi meg a lány, és kicsit távolabb húzódik a daimonjával.* ~Mekkora szerencse, hogy nem kell bemennünk oda. *Könnyebbül meg a daimon. Ő bizony utálja a lovakat, sőt büdös igavonó állatoknak hívja őket, bár ezt nem szokta hangoztatni. Yan kihozza Diablot. Yora hatalmas szemekkel bámulja az állatot.* -Gyönyörű. Hány éves? *Csak ennyit bír kinyögni, mert megbabonázza a fekete ló.* -Biztos rengeteg díja lehet. *Jegyzi meg a lány, hiszen még mindig nem tért magához. Daimonja megböki az orrával a lányt, hogy azért visszavehetne a fél-tünde. Lehet, hogy szereti a lovakat, de ennyire mégsem kell Diablot bámulni. Yorát csak daimonja böködése zökkenti ki.* -Bocsáss meg. Mindig ez van, ha valami állatot látok. *Fintorog a lány.* ~Rossz szokásaid egyike. *Hallhatja Yora daimonját.*

Vendég

[Tó és tópart]
- Jól jöhet még *von vállat a fiú. Megvannak az indokai, miért akar egy ilyen lényt. Aztán elmosolyodik, és örül neki, hogy ötlete ilyen sikeres fogadtatásban részesült.*

[Lovarda]
- Egy fekete csődör, a neve Diablo. Várj egy pillanatot, mindjárt kihozom. *Azzal indul is befelé. Amint belép, egy hangos nyerítés hallható az istálló túlfeléből, ami mosolyt csal a fiú arcára. Hiába, elég nagy az összhang kettejük között. Még fiatalkorában kapta a lovat, amikor az kiscsikó volt, mondhatni együtt nőttek fel. Az állat felszerelését most nem bányássza elő, csak kinyitja a box ajtaját, és kiterelgeti Diablót. Érdekes, de nem kergül meg, mikor szabaddá válik, engedelmesen a fiú mellett marad. Csak akkor toporog egy sort, amikor megpillantja a daimont. Kis ügyetlenkedés után megkerüli Yant, hogy távolabb legyen a számára felettébb ijesztő farkastól, de továbbra sem megy messzire.*
- Nos, ő volna *mutatja be a fiú, halvány mosollyal az arcán.* Többszörös szépségdíjas és versenyló. *Igaz, nem ő lovagolta versenyen, annyira azért még nem jó, a versenyzést csak hangszerrel űzi. Minden esetre dagad a keble rendesen. Hiába, büszke az állatra. Kíváncsian lesi a lány reakcióját.*

//Diablo//

Vendég

[Tó és tópart]

-Szellemkutya? Mire kell az neked? *Kérdi a lány. Nem érti minek van szüksége bárkinek is szellemkutyára.* -Nagyszerű ölet. Menjünk oda! *Mondja vidáman a Belsis lány, és elindul a lovarda felé.*

[Lovarda]

*Néha-néha megállt, hogy megvárja Yant, vagy épp a daimonja pihenje ki magát. Meg kell hagyni Yorát nehéz követni. Megáll az istálló ajtajában.* -És milyen lovad van? *Kíváncsiskodik Yora. Szereti a lovakat, de nem akar bemenni. Úgy gondolja a daimonja megijesztené őket. Így inkább kint vár, hogy Yan kihozza a lovát.* -Régebben tudtam lovagolni, de nem hiszem, hogy ma már menne. *Néz ki a fejéből a lány. Mostanában rengeteg emlék tör fel, amiket lehetetlen eltemetni. Némán áll az ajtónak támaszkodva, és figyeli Yant. A daimon leül a gazdája mellé, és kíváncsian leseget be a lovardába.* ~ Nem értelek Yora. Most inkább tanulnod kellene, vagy mászkálnod de ehelyett itt vagyunk a lovaknál. Tudod, hogy engem utálnak a lovak. *Nyüszög a daimon, mire Yora ránéz.* ~Szerinted miért maradunk kint? Nehogy megvaduljanak tőled. *Felel a lány. Izgatott. kíváncsi, hogy néz ki Yan lova.*

Vendég

*A válaszra csak mosolyogva bólint. A rendbentartásban profi...elvégre...nő. Ráadásul valamennyi részben véla is. Még ha nem is látszik túlságosan a jellemén, a rendet attól még szereti, és ért is hozzá, hogyan kell megteremteni. Úgy tűnik, ezt a magánéletében még gyakorolnia kéne, dehát, semmi sem lehet tökéletes.* - Megbeszéltük. *Ölel vissza, neki is tökéletesen megfelel ez a testhelyzet. Yan haját piszkálja, újabban ez lett a szokása. Fene tudja. Csak élvezi, hogy ismét a fiú közelében lehet, próbálja felfogni a felfoghatatlant, elhinni a hihetetlent, hogy ez nem álom hanem újra a valóság, újra átölelheti anélkül, hogy akár magának, akár neki fájdalmat okozna. Visszaemlékezik a fénygömbtónál történtekre, még jópár hónapja. Ahhoz képest ez...maga a menyország. Persze, semmi sem tarthat örökké. Nemcsak hogy besötétedett, és így a lovaglás holnapra marad, hanem lassan tíz óra, így vissza kéne menniük a kúriába... Még a végén kicsapják Lilt, mostanság amúgy is elég használhatatlan mint főprefektus.* - De csak ha megígéred, hogy alszol. *Mosolyodik el, majd elindul a fiúval kézenfogva. Fontosabb dolgokról már nem valószínű, hogy szó esik, Lil a szobák előtt elbúcsúzik Yantól egy - talán a szükségesnél hosszabb - csókkal, majd a saját szobája felé veszi az irányt. Sokkal jobb hangulatban, mint ahogy eljött onnan.*

Vendég

*Jó, oké, egy pont oda, ebben van valami. De hát akkor is... Aztán Lil felettébb fellelkesedik a gondolatra, hogy esetleg segíthet neki, mire Yan nem tud elfojtani egy halvány mosolyt.*
- Ha ennyire szeretnéd, talán tudsz segíteni. Ha nem lenne gondom mondjuk arra, hogy a különböző akták ott legyenek, ahol lenniük kell, nem egy-két hatalmas kupacba összeszórva, az már a fele munkát elvinné... *Na, igen, a lényegi probléma. Eleinte nem is volt gond. Ezt ide, azt oda, azt meg amoda, szép kis kupacok voltak, minden szépen rendben tartható volt. Mostanra viszont az egész összekeveredett, és jó ég tudja, mennyi időt elvesz a fiú életéből, hogy az éppen aktuális adatokat tudja elküldeni, meg megtalálja a régieket, amiket fel kéne használni az újabbakhoz, ésatöbbi. A másik előny pedig, hogy még ha csak így is, de több időt tölthetnének együtt. Yannak már annyi is elég, hogy Lilt a közelében tudja.*
- Igen, az alvásra például nem ártana visszaszokni *mosolyodik el, és közben elnyom egy ásítást, majd átöleli a lányt, és nem is engedi el. Az állát a lány vállára helyezi, és egy darabig, hacsak Lil nem húzódik el, vagy találja kényelmetlennek a testhelyzetet, így is maradnak. Az után a fiú kicsit távolabb húzódik.*
- Lassan vissza kéne mennünk *jegyzi meg. Látszik, hogy nem örül neki túlságosan, de nem sokára takarodó, azt meg ugye nem kellene semmibe venni. Meg hát tényleg kellene aludnia valamennyit.*

Vendég

*A válaszra csak fintorog egyet. Hogy a vér kötelez?* - Na, hát ennyi erővel pedig a szüleidnek kötelességük lett volna szeretniük téged. *Jelenti ki határozottan, ez nem csak a hangján, hanem a tekintetében is látszik. Beszélne ő a fiú szüleivel, de félő, hogy annak nem lenne jobb vége, mint a múltkor, mikor a közelükbe került.* - Éppen ez az! Ha nem bírod, ne csináld... *Keresi Yan tekintetét.* - De legalább...vállalj kicsit kevesebbet. Csak egy kicsit... alig látlak. *Mosolyodik el halványan.* - Vagy tudod mit? Segítek. Akkor legalább a közeledben vagyok, és te is gyorsabban haladsz... Csak van valami, amit még én is meg tudok csinálni. *Mosolyog mostmár szélesebben. Neki semmi sem lenne túl fárasztó, ha azt a fiúval csinálhatná. Nem érdekli az idő, amit elvesz egy ilyesmi, meg az energia... Elvégre nem lesz elpazarolva.* - Kéne egy kis idő magadra is... Tudod... Alvás...evés...ilyenek. *Néz fel a fiúra halvány mosollyal, majd átöleli.* - Tudod, hogy utálom, ha ezt teszed magaddal. *Egyre inkább érlelődik benne valami gondolat, hogy ír ő a fiú apjának, de abban a levélben kevés lesz a kedvesség...*

Vendég

- Tudom, Lil *sóhajt a lány szavaira. Igen, a világon ő tudja a legjobban, mit tett vele az apja. És azt is, hogy a férfi valószínűleg nem a becsületes dolgokért vagy a kemény munkáért dicsérné meg. Mégis... A kérésre nem tud mit mondani. Nem adhat fel mindent, bár néha ő is ezt tenné, tényleg. De nem teheti. Lehetne kérdezni megint, hogy mégis miért.*
- Lehet, hogy abba kéne hagynom *néz a lány szemeibe Yan.* De valahogy úgy érzem, kötelességem. Tudod a vér kötelez, meg ilyesmik. *Jobban belegondolva valahogy mégsem elég erős az indok. Elvégre mi az, hogy neki csak azért, mert az apja kitalálta, egész nap az aktákat kell böngészni? Tizenhét évesen még nem kellene dolgoznia, főleg, hogy még húsz éves koráig iskolába fog járni. Azért még nem teljesen biztos benne, hogy írjon-e az apjának, hogy kiszáll. Nem, ott még nem tart, de Liliya elindította benne a folyamatot. Elgondolkodtatta, rávette, hogy gondolja át, miért is csinálja ezt az egészet.*
- Időnként tényleg érzem, hogy nem bírom tovább csinálni *vallja be halkan. Most látszik csak igazán, mennyire kezdi megtörni a munka mennyisége. Mert oké, valamennyit elvállal, sőt még szívesen is csinálja, de jelenleg olyan irtózatos mennyiséggel kell megküzdenie, ami a tanulás mellett körül-belül kitölti a napi rendelkezésre álló huszonnégy órát. Az alvás pedig egyre kevesebb időt kap. Na, igen, a fiú élete kezd kissé instabil lenni, legalábbis olyan szempontból, hogy nagyon nagy szükség lenne rá, hogy visszaszokjon a normális mennyiségű alvásra. Napi négy-öt óra ugyanis szörnyen kevés.*

Vendég

*Mikor a fiú percekig csak hallgat, már kezd félni, hogy megint beletrafált a legrosszabb pontba. Aztán ő is elgondolkozik, hogy mi oka lehet rá a fiúnak... Talán kötelességének érzi, vagy az apja nem hagyott más választást neki... Vagy ő sem tudja? Megszólalhatna már, Lil kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát. Nem, nem kényelmetlenül, úgy azóta, hogy újra összejöttek, nem érezte magát, hanem inkább... Visszavonná, amit mondott. Vagy megkérdezné a fiút, hogy mire gondol. Egyszerűen utálja ezt a csöndet. De végül megtörik ez is, Lil pedig a fiút figyelve hallgat. Óh. Hát igen, már érti. Ő is épp ezt élte át, csak éppen fordítva: vele az anyja nem ment el sosem vásárolni, sosem dicsérte meg, sosem mondta neki, hogy szép, ahogy azt az anyák szokták... Sosem hallhatta tőle, hogy "Büszke vagyok rád." Soha. Egy szomorú mosollyal közelebb lép a fiúhoz, megfogja mindkét kezét és a szemébe nézve válaszol.* - Tudod jól, hogy nem érdemli meg, hogy törd magad miatta. Hogy ennyire...túlhajszold magad. Sosem törődött veled. Yan, elzárt az emberek elől egy betegség miatt! *Néz rá szinte már könyörgőn.* - Ha valaha azt fogja mondani neked, hogy büszke rád, hát akkor valamit nagyon rosszul csinálhattál... *Csóválja meg a fejét. Mindenki szemében mást jelent a "jól". A fiú apja szemében valószínűleg nem azt, mint Lilében.* - Kérlek, ne tedd ezt magaddal...

Vendég

- Köszi *reagál a lány szavaira, és le sem veszi róla a tekintetét. Aztán Liliya a munkáról kérdezi, ezzel megdöbbentve Yant. Mármint nem a kérdéssel, nem. A gondolattal. Hogy mégis miért csinálja. Mert ezen úgy igazán soha nem foglalkozott, soha nem gondolta át. Ez volt a dolga, ezt kellett csinálnia. Pár percig nem szólal meg, csak mered maga elé, nézve, de nem látva. Miért? Tényleg, miért? De aztán rájön a válaszra. Csak az a baj, hogy ezt így nem igazán tudja elmagyarázni. Aztán a hosszas csend után halkan megszólal.*
- Nem is tudom, Lil. Talán azért, hogy végre kapjak apámtól valami elismerést. Hogy végre egyszer elérhessem, hogy megdicsérjen. *Hát, igen. Yan már rég nem szereti a szüleit, főként az apját nem, de akkor is vágyik rá, hogy elégedettek legyenek vele. Hogy hallhassa, ahogy az apja azt mondja: "Ezt jól csináltad, fiam!". Még akkor is, ha erre talán annyi lenne a reakciója, hogy megforgatja a szemét, hogy igen, tudja, amúgy is jól szokta csinálni a dolgait. Egy fiúnak az apja elismerése az egyik legfontosabb dolog a világon. Az egyik legfontosabb, még akkor is, ha az illető fiú nem szereti az illető apát, vagy fordítva. Az elismerés attól az embertől, aki felnevelt, akárhogyan tette, nagyobb büszkeség, mint ha bárki más mondja. És itt most nagyon igyekezni kell, hogy Yan ne gondoljon Draganra. Mert azért ő is apja volt, talán jobban, mint a vér szerinti. De igen, a végkövetkeztetés az, hogy Yan az elismerésért csinálja. Meg a vér kötelez, meg ilyesmi dolog. A család miatt. Hinni akar abban, hogy mégis csak összetartoznak ők valamennyire. Zavartan megköszörüli a torkát, és a tekintetét Diablo felé fordítja. sosem volt könnyű a családjáról beszélnie...*

Vendég

*Talán. S hogy mit vesztettek... talán megtudják egyszer, talán nem. Ha Yan így folytatja, valószínűleg nem. Persze Lil érti, hogy a fiú miért ilyen, de valahogy mégsem képes beletörődni. Hiszen ha engedné, hogy megismerjék, annyian felfedezhetnék benne azokat, amiket ő is fel tudott fedezni. Ráadásul most még ő próbálja vigasztalni a lányt... Pedig ő aztán igazán nem szereti, ha sajnálják. Ő rontotta el...helyre kell hoznia. Valahogy. De mégis hogy? Ha egyszer Gev szóba sem áll vele. És az egészben az a legszörnyűbb, hogy rájött, Gevet is szereti. Természetesen nem annyira, mint Yant. Éppen ez benne a rossz. Válassz. Nagyon fájjon vagy csak kicsit. Az élet szívás. Nincs középút. Talán emgoldható lenne, de Lil...nem olyan. Fel sem merült benne ilyesmi.*
- Kivittem őt is néhányszor, mikor White-tal kimentünk... Meg lepucoltam, ilyesmik. *Von vállat. Bár mikor abban az "érdekes" állapotban voltak, nem jött hozzá túl szívesen. Túlságosan emlékeztette Yanra. De persze győzött benne az állatszeretet.* - Jól, köszi. *Válaszol röviden, miközben szórakozottan simogatja Whiteot.* - Hogy megy a munka? *Kérdez, majd kis szünet után hozzáteszi.* - Egyáltalán miért csinálod? *Néz fel a fiúra, néha tényleg nem érti. Hiszen ez rontott el mindent, ráadásul Yan apja utálja is a fiát...*

Vendég

*Hogy miért nem vették észre mások? Ki tudja. Talán azért, mert annyira kerüli az embereket. Vagy talán azért, mert rajta és Gaeán kívül senki nem vette a fáradtságot, hogy megpróbáljon a falain belülre kerülni: az emberek nem igazán ismerik az igazi Yan Sergej Branimirt. Csak egy csendes, magának való fiút.*
- Szia *mosolyog a lányra Yan, aztán a tekintetével követi, ahogyan végigsétál az istállón, és meglepi White-ot egy almával. Viszonozza a csókot is, aztán ő is nekidől a boxnak, és válaszol.*
- Fáradtan. Sok volt a munkám ma, de Diablót is szörnyen elhanyagoltam a közelmúltban, így gondoltam kijövök. És te? *Kis híján kicsúszik egy másik kérdés is, de azt még inkább magában tartja. Látja, hogy a lány nincs túl jól, nem tűnik valami boldognak, de reméli, tehet valamit, hogy egy kicsit jobbá váljon a dolog. Talán fel tudja vidítani egy kicsit. Vagy ha az nem is, legalább megnyugtatni, egy kis békét, örömet nyújtani neki. Elvégre azért van. Na, jó, azért is. Diablo kicsit megböködösi a fejével, mire egy halvány mosollyal hátranyúl, és megsimogatja a homlokát, sugallva neki, hogy várjon még egy cseppet. Szóval a boxnak támaszkodva, a csődör homlokát simogatva várja a lány válaszát.*

» Lovarda
» Lovarda
» Lovarda