Lovarda

Tárgy: Lovarda Hétf. Május 02, 2011 3:03 pm

First topic message reminder :

*Az ismerős hang hallatán kinyitja egyik szemét, majd elmosolyodva csukja vissza, és békésen, nagyot nyújtózva ül fel, belekapaszkodva az egyik arra tébláboló póni sörényébe, majd nemes egyszerűséggel viszi tovább a mozdulatot, felkúszik az állat hátára, majd a paripát a fiú felé fordítja, é indítja meg, miközben kidörzsöli a szeméből az álmot, és nagyot ásítva nyújtózkodik tovább. Aztán finoman megállítja a pacit a fiú előtt, és kissé álmatagon, de annál nagyobb lelkesedéssel integet neki, cirka fél méter távolságból. Aztán csak biccentget, hevesen, majd a farkasa felé pillant, éleset füttyentve, mire a farkas hegyezni kezdi a fülét, gazdája felé pillant, és néhány nagyobb ugratással máris mellette terem, megáll a paci mellett, majd békésen leül, Cain felé vakkantva néhányat, köszönés képpen. A csikó pedig visszaugrál az anyja mellé. Sarah megpaskolja ordasa buksiját, megvakarva annak fületövét is.* -Nincs ebben semmi meglepő, egész sokat vagyunk itt, mondhatni megszoktak minket, és Quequatzu egyáltalán nem támad. Lovakra sosem, nem lenne értelme. Ez olyan, mint a nyáj meg a pulikutya. Nem rájuk támad, őket védi. És te, hogyhogy erre vetődtél? *érdeklődik, félredöntött fejjel csücsülve a póni hátán.*

Lovarda

Nem kis terület, összesen három épületből áll és a köztük elhelyezkedő kör alakú futtatóból.

Van egy külső karám, afféle etető, elsősorban a jobb időkre, és az éppen kint tartózkodó állatok számára van fenntartva. Széna, szalma és friss víz van itt elhelyezve ételképpen a lovak számára, és ha néha arra jár egy télen éhes szarvas, vagy egyéb patás állat, szintén talál itt ellátmányt. Leginkább a Vadőr dolgozik itt, ő helyezi el az ételt, és gondoskodik az állatokról.

A legnagyobb épület a belső, fedett karám, ahol hidegben, és éjszaka az állatok elsősorban tartózkodnak. Kellemes, lovaknak megfelelő hőmérsékletűre van fűtve télen, nyáron pedig hűtés van, hogy az állatoknak ne legyen bajuk. Minden lóra jut egy kis egyéni terület, szalmával, vízzel, pihenőhellyel. A karám falain néhány ott hagyott lófelszerelés van, vasvilla, de ezek általában a kinti szertárban szoktak lenni. A karám másik felében, elzárt területen, a többi lótól külön van a thesztrálok szállása. Nem nagy állomány 6 egyedből áll csupán. Ők nappal általában a Tölgyesben csatangolnak, éjszakára térnek vissza a fedett, védett területre, ahol megkapják a napi hús adagot, ha nem kaptak el maguknak valamit az erdőben. Természetesen, aki nem találkozott még a halállal, a karám ezen részét üresnek látja mindig.

A harmadik, legkisebb házikó, egy kis szertár. Itt tárolják a lófelszerelést, kötőféket, nyerget, tisztításhoz való kellékeket, vasvillát, tehát mindent, ami a Lovarda körüli teendőkhöz szükséges.

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 3:29 pm

*Végighallgatja a vadőrt, és nem igazán nyugtatják meg a szavai.* - Ez hihetetlen. Még a védőmágiákat is átlépi, itt a Nezabarban? Nem lehet diák... De tanárra, se személyzetisre se gyanakodnék. De akkor hogyan kerül ide? Nellond?*Teszi fel a kérdéseket, mind magának, mind a vadőrnek, aztán persze már is ott a szemében az elhivatottság, afféle "Értettem, igenis, utána járok" fény csillan a szemében. Küldetésre fel! Most viszont... Sajnos órára fel. Illetve máskor jó lenne, hiszen a DRm a kedvenc tantárgya, most még is csak elvonják a gondolatait ezek, amikkel szivesebben törődne.*
- Remélem minden rendben lesz Vele. Tűzkarom... ÉS köszönöm, nagyon igyekezni fogok. *Feleli a férfinak, és ha Bella nagyon kába lenne megint, nem értené a helyzetet, akkor barátságosan kézen fogja és elhúzza. Majd találkoznak, és részletesen elmagyaráz mindent. A gyűrű pedig észrevétlenül az ujjára csúszik.*

Hozzászólások száma : 115 Kaszt :

*Rosetta nem érez a gyűrűből mágikus erőt, szóval nem átkozott ez biztos, viszont mást sem tud róla megállapítani, amit furcsáll. Erős mágia védheti a gyűrűt. Mindenesetre vadőrünk figyelmesen hallgatja végig a kobold lány szavait a fickóról. A bagoly okán biccent köszönés képpen, majd megcsóválja a fejét.* -Ez is több, mint a semmi, és legalább a csikó jól van. Eddig még egyszer sem sikerült tetten érni, pedig nagyon figyelek, már napok óta alig aludtam, mert bizonyára éjszaka érkezik. A védőmágiákat is könnyedén áthatolja. *Kisebb sóhaj szakad fel a férfiból, látszik is rajta, hogy erősen karikásak a szemei. A gyűrűt átveszi Bellától.* -Köszönöm! Azt hiszem most mennetek kellene órára, ha jól tudom nem sokára kezdődik és nem tudom az új tanárnőtök mennyire elnéző. *Mosolyodik el a maga mackós, barátságos arckifejezésével, majd az apró gyűrűt végül Rosettának adja oda.* -Próbálj ráhangolódni, hátha sikerül valamire jutnod vele. Ha igen, keress meg, vagy küldj egy baglyot, ahogy tudom kis druida lány, te is szíveden viseled az erdő lakónak sorsát. De most uzsgyi órára! *Megpaskolja Rosetta fejét, amit a méretes kéz szinte teljesen beterít, majd elnoszogatja a diákokat. Ő még marad, megvizsgálja a kancát, hogy teljesen jól van-e, és bevárja az orvost is, aki szakszerűbben rendet tud tenni és megnézni, hogy a csikó életképes lesz-e.*

//Zárunk és köszi a részvételt, úgyis óra van. Smile

Szia!//

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 3:19 pm

*A név kicsit vicces és Bella el is neveti magát rajta, de úgy tűnik, hogy a kancának tetszik, hiszen hevesen felnyerít és a kis csikó is boldogan ugrálgat a szénában.*
- Hát jó. Ha nekik tetszik, nekem mindegy * mosolyodik el a lány, majd mikor Rosetta varázsolni készül egy pár pillanatig figyelem, hogy mit is csinál, majd ő a szénát kezdi el átnézegetni, miközben megsimogatja a csikó szőrét.*
- Milyen puha és selymes * mosolyodik el a lány. Egy villanás, csillanás, majd oda is kap és a szalmából egy oroszlánon gyűrűt vesz elő, ami igen csak kicsi, a kisujjára sem megy rá.*
- Nézd, Rose ezt... Óh! Hello * üdvözli a férfit, aki nemrég érkezett meg. Figyelmesen meghallgatja azt, amit mondott, majd a gyűrűt odaadja Jozef-nek.*
- Én ezt találtam, nem tudom, hogy mit jelenthet, de oroszlán van rajta * szólal meg Bella, majd átnyújtja a vadőrnek a gyűrűt és várakozóan pislog Rose-ra, hogy most mi is lesz. Minden esetre a rosszulléte már elmúlt és most már egyszerűen csak kíváncsi, hogy mi is történt.*

//Rohannom kell, ne haragudjatok. Köszi szépen a mesét, esetleg fagyasszatok ,vagy ahogy gondoljátok! Sziasztok!//

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 3:14 pm

*Mikor meghallja Bella élénkebb felszólalását, és Jézusomozását, akkor nyakát behúzva ártatlanul pislog felé.* - Jól van na, hogyha egyszer ez jutott eszembe. Igen is gyönyörű név. *Szólal meg kicsit elmosolyodva, úgy tűnik, hogy a lány is kezdi összeszedni magát, és már nem lehet nagy gond itt. Tűzkarom... Fireclaw. A ynerítésre boldogan elmosolyodik.*
- Hát a lényeg, hogy neked tetszik.*Mosolyodik el kedvesen, aztán persze jön a varázslat, amire koncentrálnia kell. Bevillanó képek, minden mozzanat szépen beleég az emlékezetébe, mert ezt nem szeretné elfelejteni. Nem tudja, hogy mit is mondjon akancának, akit nem nagyon érdekel, hogy milyen a csikója, hát nem mondd inkább semmit, de az bizonyos, hogy Tűzkarom egy ideig nem lesz még csikók közé eresztve, hiszen nem tudni mit váltana ki a többiekből. Mikor eltűnnek a képek, Bellához lép, hogy beszéljen vele.* - Nem tudtam meg sokat, egy köpenyes férfi volt, mágiával közbe lépett... De miért? Nincs joga ilyeneket tenni. Te mit találtál? *Kérdezi a lányt, de eléggé gyorsan megvillannak a tekintetei, amikor meglátja a csillogást, és Relikviamester képességei - na meg a koboldsága, habár Bella nem tudhatja, hogy a koboldok milyen viszonyban vannak a tárgyakkal, ha még nem járatos a varázsvilágban - életbe lép.* - Megkaphatnám, egy percre? *Nem, nem húzza fel, először kézbevétel után meg akar tudni a gyűrű tulajdonosról mindent. Aztán megjelenik Jozef, aki felé szépen odakapja a tekintetét.*
- Én küldtem a kuvikot, csak olyan lassan ért révbe, igen, semmi nem volt, csak... Annyit tudok, hogy hegyes az orra, köpenybe volt, és hagyott hátra egy gyűrűt... Ezt. *Mondja, kézségesen, hiszen Jozefben megbízik, mióta itt van, azóta avadőr is itt van, és ő viszi le őket Nellondba, ő tartja kordában az állatokat, és így tovább.*

// Relikviamester valahányas, nem keresem ki, mert Bellának menni kell, a lényeg, hogy keresem, hogy átkozott e, és hogy mi a múltja kovácsolása óta, persze az utóbbi idők a fontosabb. //

Hozzászólások száma : 115 Kaszt :

*A távolból azonban hamarosan hangot hallanak. Méretes fickó tűnik elő a fák közül, felismerhetik mind a ketten, hiszen lehet hogy Bellát is ő hozta át a mocsáron, a Vadőr az, Jozef.* -Hallottam, hogy megindult. Meg van a jövevény? *Pillant a lányokra, aztán ki is szúrja a csikót. Megcsóválja a fejét.* -Sejtettem, az orvos megmondta, hogy valami nincs rendjén a terhességgel, túl gyorsan halad. *A lányokra pillant, majd a pacihoz sétál. Picit megvizsgálja, aztán visszaengedi az anyjához.* -Már hetek óta garázdálkodik erre valami mágus, kísérletezget, a nyomában vagyok, talán a hegyek között bújt meg. Már van egy kutya-róka hibridünk, egy mókus-nyúl, és most ő. Szegény állatok, csodálom, hogy életben maradtak. *Aprót sóhajt, majd a lányokra pillant, hogy vajon láttak-e valamit, tudnak-e valami fontosat.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A kanca boldogan nyerít fel a Tűzkarom név hallatán, úgy látszik tetszik neki. A csikó pedig bátran lépdel oda a kobold lányhoz, majd Bellához és picit odadörgöli a fejét. Megszáradt már a szőre, egészen sejmes, lágy még, mivel fiatal, majd később erősödik meg, mint a felnőtt lovaknak. Rosetta varázslata hatására egy kép villan be neki. Csuklyás alak, furcsán hegyes orral a sötétben lopakodik az istálló felé. Erőteljes fény villan, vélhetően mágia lehet, mire egy ló nyerítése veri fel a csendet, majd az illető sietve távozik is. Nem tudja behatárolni mikor történhetett ez és többet nem lát az illetőből, ám úgy fest valaki kísérletezget itt az állatokkal. Bella a szalma között kutatva egy apró kis gyűrűt talál meg. Talán épp az a mágus hagyta el, akit Rosetta látott a múlt képeiben? A gyűrű valahogy furcsán kicsi, mintha nem emberi méretű lenne, Bellának is maximum a kisujjára lehetne jó. Aranyból van és egy oroszlánt formáz a rajta lévő pecsét rész.*

//Semmi gond Bella, úgyis óra lesz. Smile

És még egy hsz jön ezután egyből.//

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 3:02 pm

*Undorító egy dolog a szülés. Bellában ez az egy mondat fogalmazódik meg és nem is nézi a részleteket, Rosetta azonban igen csak jól bírja. A hangra bólint egyet és vesz egy nagy levegőt.*
- Jól vagyok... * nyögi a lány nem túl meggyőzően, de végül is nem fog elájulni. Ezt megbeszéli magával, így nem lesz semmi gond. És valóban, a csikó hamarosan kibújik, az anyapaci felnyerít, Bella pedig visszafordul. Hallja, hogy Rosetta nyerítget és csodálkozó tekintettel néz a lányra, majd a pacira, akik valószínű, hogy párbeszédet folytatnak éppen. Rosetta azonban a ló nevét már emberi nyelven mondja.*
- Tűzkarom? Jézusom, Rose! * neveti el magát Bella és a kis csikóra néz, aki már vígan sétálgat, habár kicsit hülyén mozog, lévén oroszlán lába van!!! A lánynak fogalma sincs, hogy mit is csinálhatna vagy mi a helyzet, azonban Rosetta feltalálja magát. végül csak odalép Bellához, megfogja a kezét és nyugtatólag rákérdez, hogy minden rendben-e.*
- Hogyne, hogyne... * bólint hevesen Bella, habár a gyomra még kicsit kavarog. Rosetta arra bíztatja a lányt, hogy nézzen körül és ahogy Bella lassan elindul, ő is érezni kezdi a mágia hatalmát.*
- Érzed? Ez valami mágikus befolyás... Szerintem * vonja meg a vállát a lány, majd nagy ívben lekerülve az anyaállatot, lassan közelebb sétál a csikóhoz. Leguggol és kinyújtja a kezét a ló felé, majd tekintetével átkutatja a szalmát, ahol néhány perccel ezelőtt még az anyapaci feküdt.*

//Sajnos nekem 17:20kor legkésőbb mennem kell. Embarassed

//

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 2:56 pm

*Hallja a hangokat Bella felől, csak lekötötte a figyelmét a paci.* - El ne ájulj, könyörgöm el e ájulj! *Szól hátra a lányhoz, de lehet, hogy ezzel a hangos szóval nem csak a lányt biztatja, hanem magát is, hiszen eléggé kiborító dolog ez a szülés. Ám a kanca jól viseli, és a csikó is egészen rendben van, persze azon kívül... tudjuk, a lába, na. Rosetta odapillant a kanca felé, mikor az felé emeli a fejét, és kissé döbbenten pislog rá, és emeli fel színpadiasan a kezét, hogy mutatóujját maga felé fordítsa.* - Mi, hogy én? Ezt szeretnéd? *A döbbent pillantásokat visszameli a csikóra, ki tudja, hogy eközben Bella már a földet kaparja e, vagy mit ért a párbeszédből, de a lány is érzi a mágia jelenlétét, hiszen mágus... Ez egy mágus iskola, éreznie kell. Végigméri, és az első, ami az aranyszőrről eszébe jut, az a tűz, és ami a hátsó testéről eszébe jut, az a karom.... Nem egy tipikusan barátságos név, de még is csak kibukik a száján.* - Tűzkarom.... De csikóként lehet tűzmancs is! *Mosolyodik el a koboldlány, kicsit bátortalanul felnevetve, aztán végigsimít a kanca fején és néhány lépés hátra lép bellához, hogy a lány lkezére csúsztassa a sajátját és bíztatan megszorítsa.* - Minden rendben? Ez... Igen, ez nem éppen normális. Utána kell néznünk, körbenézel, hátha találsz valami furcsát? És adigg mással próbálkozok. *Mondja a lány, mert nem tudja, hogy Bella a mágiához mennyire ért, ha most érkezett. ÉS most jöjjön a druida mágia. Lehet, hogy az állat maga nem tudja elmondani, hogy mi történt, de talán a környezetben talál valami olyan lényt, ami tudja a választ. Ha talál növényt, élőlényt, akkor hozzá is kezd a varázslathoz.* - Orator Frumentum .

//TEM II.: Beszél a természet:
Varázsige: Orator Frumentum
Leírás: A természetmágusok nyomozóvarázsainak magasiskolája. Fontos információt mondanak a fák, növények stb. hogy ki vagy mi járt erre, nyomolvasáshoz kiváló. Így tehát azok, akik nem hagynak nyomot, viszont nem gondolnak arra, hogy a fák, növények, állatok látják őket, könnyen lebukhatnak//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A furi paci még elég lucskos, de a köldökzsinórt Rosetta könnyen el tudja vágni. Az anya hagyja neki minden gond nélkül, hiszen a lovak felettébb okos állatok, érzi a druida koboldból az empátiát. Amikor aztán a kobold lány készen van, szépen lenyalogatja a kis lényt, szóval egyre értelmesebb kinézetet kezd ölteni, ha nem nézzük persze azt az apró tényt, miszerint nem teljesen úgy néz ki, mint egy átlagos csikó. Csillagszellő kérdőn néz Rosettára, szinte ki tudja olvasni a druida lány a paci szemeiből, hogy azt várja tőle adjon a kiscsikónak nevet, hiszen ő segített a világra jövetelében. Az apróság életrevaló teremtés, hiszen a természetben nincs idő pihengetni, pár perc múlva már talpon is van, és még ugyan picit botorkálva, de az anyja segítségével az első lépéseit is véghez viszi. Enyhén szóval fura a járása így a meglepő hátsó résszel, de valahogy mégis összeáll a dolog. Az, hogy vajon mi lehet az oka a kinézetének, az egyelőre még nem derül ki, biztosan nem magától lett és az is száz százalék, hogy nem egy oroszlán feküdt össze az kancával. Mindketten érzik az mágia erejét, egyértelmű tehát, hogy valaki beleavatkozott a fogantatás folyamatába.*

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 2:42 pm

*Bella nem akarja látni ezt az egészet. Nem és nem! Inkább elfordul és úgy kommunikál Rosettával, aki bevallja, hogy druida.Pompás. Akkor legalább ő ért ehhez az egészhez, merthogy Bella még nem látott ilyesmit, az biztos. Bár nagyon úgy tűnik, hogy Rose sem. Bár ki tudja... Lehet, csak jól leplezi a dolgot. Minden esetre a varázslat, amit használ igen érdekes látvány és Bella még vissza is fordul egy kicsit, csak hogy hányását visszanyelve fordítson ismét hátat, ahogy meglátja a kis csikót, ahogy szutykosan csúszik ki a ló fenekéből. Fujj!!*
- Jézusom, én ezt nem bírom... * motyogja a lány és szorítja a box ajtaját és igyekszik nem összeesni. Ez undorító. Rose közben üdvözli a lányt és kitalálja, hogy új meg minden, csak éppen ez nem a legmegfelelőbb idő erre az egész csevejre.*
- Hogyne, hogyne... * hagyja a lányra Bella a dolgot és befogott orral fordul ismét a ló felé. Ez a fránya kíváncsiság... Hamarosan a csikó ki is csusszan, de...*
- Jézusom! Azok... Azok oroszlánlábak? Vagy macskaláb? Nem, ahhoz túl nagyok. Jézusom... * kiált fel a lány és igyekszik ismét nem elájulni. Az anya ló megkönnyebbülten felsóhajt, majd Rosetta egy tőrt vesz elő.*
- Ugye nem akarod leszúrni? * kiált fel aggodalmasan Bella, de fel lesz világosítva, hogy a köldökzsinórt el kéne vágni. Uhh, tényleg... Éljen a biológia!*
- És most mi lesz? Itt hagyjuk őket? Vagy... Fujj, de undorító... * kérdezi Bella, majd ismét elfordul.*

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 2:35 pm

*Hát, neki is azért eléggé vissza kell tartani a lélegzetét, hogy ne szívja magába a szülés szagait, és ne akarjon kapásból elszaladni, de ügyes lesz, erős, mert ha már ő talált rá Csillagszellőre, akkor végig fogja segíteni ezen, és kész. Bár tapasztalt orvos lenne, de az állatokhoz - legalább is ellési szokásaikhoz - vajmi keveset ért. Most már nem sok mindent tud csinálni a helyzettel, ugyanis a kiscsikó bőszen csúszik kifelé, látszanak már a tagjai, bár mindent fed a furcsa máz, meg a vér, és aztán majd még jönnek mellé a magzatburkok... * - Még sosem láttalak, biztosan új vagy, majd mindent elmesélek, csak most... *Nem tudja befejezni, megszűnik a derengés a druida varázslattal, és aggódva figyeli a ló-mamát, és persze az érkező picit, az arca azért kellően kifehéredett. Hogy felnyerít e a csikó? Őőő... Tudja a fene. A lényeg, hogy amikor kiesik a kicsi, akkor nagyokat pislogva figyeli a hihetetlenül furcsa testfelépítését.* - Ez nem lehet... hogy mi?... *Buknak ki belőle a megdöbbent kérdések, és közben a köldökzsinóron akad meg a tekintete. Kell valami éles eszköz, amivel elvágja, mert azért az elég erős szerves anyagból van, és nem lehet hajvágó olló. A táskájába nyúl, és egy rúnázott tőrt vesz elő, nem a legjobb, és valószínűleg csupa vér lesz, mert kesztyűje az nincs most kéznél, de sebaj...*
- Nyugalom, Csillagszellő... Nyugalom, csak a köldökzsinór. *Dúdolja, a Hangmutáló nyakpántjával konkrétan a lovak nyelvén szól, Druida képességekkel rásegítve, ez Bella szempontjából elég furcsa lehet, hiszen... Akkor Rosetta éppen nyerítget.* - Nem tudom milyen kis lény ez, de... minden esetre a csikója, csak... valami féle fél lény. Hogy lehetséges ez? *Kérdezi, Bella felé pillantva, majd a rúnázott tőrrel elvágja a köldök zsinórt, miután a lovacskát megnyugtatta, hogy ne harapja ketté a csikóját védve, hiszen ő végig csak segíteni akart, és mindjárt magára is hagyja őket.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A születés csodája...bár első ránézésre tényleg nem egy gusztusos dolog. A pici paci egyre inkább bújik elő Rosetta hathatós segítségének hála. Már látszik a fej, igazi kis paci fej, szinte hihetetlen, hogy a ló képes magából kipréselni ezt. Aztán a válla, két láb, lassan teljesen kint van. Ám, ami ez után jön, az még a druida lánynak is meglepő lehet. A paci végül teljes mértékben kicsusszan, az eddigi szenvedés után az anyuka is fellélegzik, elégedetten nyerít fel. Az apróság hátsó lábai azonban valahogy nincsenek rendben, nem ló lábakat látni ott, és nem egy ló hátsó testét, olyan mintha...mintha egy oroszláné lenne. Aranybarna szőr, karmos lábak, és bojtos farok hátul. A kis paci elég csutakos, anyukája nyalni kezdi, de a köldökzsinórral még kezdeni kellene valamit.*

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 2:16 pm

*Bella kezd rájönni, hogy elég sok mindenből kimaradt az árvaház miatt, amiből a normális emberek nem. Normális? És ember? Hány ember néz végig egy ellést? Bella biztos nem, mert mielőtt még a ló elkezdi az ellést, hátat fordít a lónak és Rosettának is.*
- A természetben. Valóban... * motyogja a lány, hiszen valóban igaza van a leányzónak, a ló tényleg egyedül ellik a természetben is, gondoljunk csak a vadlovakra, vagy a musztángokra. Király! Rose elmagyarázza, hogy mire is jó a gyógynövény-mix és csettintek egyet a nyelvemmel.*
- Tyűha! Ehhez csak gratulálni tudok! * motyogom, habár nem sok elismerés van a hangomban, inkább idegesség és rosszullét. Rose a lovat is nyugtatja és Bellát is, ami igen nagy elismerést igényel. Eközben megmutatja a tehetségét is és közli, hogy ő bizony druida.*
- Hogy micsoda? Váó! * képed el a lány és el is mosolyodik. A bemutatkozáson meglepődik, hiszen nem gondolta volna, hogy a lány ilyen körülmények között még be is mutatkozik.*
- Bella, szintén Eramir * biccent a lány felé, aki azonban már nem nagyon figyel rá, hanem igyekszik megnyugtatni a lovat. Bella pedig elfordulva várja, hogy a kis ló... Felnyerít vajon, mikor megszületik?*

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 2:08 pm

*Mikor meghallja a lány kétségbeesett állapottá, kicsit felszisszen, mert végigpörög a fején, hogy már két embert kell az ájulás széléről vissza eszkábálnia, illetve egy embert és egy lovat, mert ez a lány, bárki is legyen, nagyon kiakadt és megijedt a helyzettől. Rápillant, és kicsit zavartan kezzd el beszélni.* - Őőő... Nyugalom, jó? A természetben is eleven szülő a ló, és olyan körülmények között van, hogy semmi baj nem lehet. Eléggé nehezen könyörögtem ki, hogy megegye, de gyógyfüvek, amikkel gyorsabban lezajlik az ellés. Már a második szakaszban volt, mielőtt beléptél, és nem akart enni, de most úgy tűnik itt a harmadik... *Rosetta erősen összeszorítja a fogait, és úgy pillant oda, a kanca talpon van, úgy akarja megszülni a csikót. Ez nem gond, nem probléma, de azért egy gyors széllökéssel szalmákat odagyűjti a kanca alá, hogyha valami baj lenen, akkor legyen mire leheveredni, lepuffannia a csikónak, vagy valami.*
- Menni fog neki... Egyedül is. Nyugalom! *Nyugtatja a lányt újra, miközben a kezét kinyújtja a ló felé, és halvány derengés kezdi el körüljárni a lányt, arany és zöld színekben váltakozva, és érzelem impulzusokat lövell a paci felé... Köpeny megrebben, majd a pillantásait oldalra fordítja.* - Druida vagyok. *Csak ennyivel tud felelni, hiszen ezt egyszerűen nem lehet megfogalmazni.... Különleges kapcsolatot tud létesíteni az állattal, beszélni vele, megnyugtatni. Igazából bemutatkozásra nem sok idő van, de azért gyorsan közbe ékeli.* - Rosetta Waylan, Eramir, a kanca Csillagszellő, és 10 percen belül teljesen kibújik... *Csodálatos, csodálatos, de azért merőben gusztustalan dolog a szülés, de Rosetta igyekszik megadni a biztonság érzetet és figyelni a pacira, így nem fordulhat el, szívrohamot kapva, ha már orvosi támasz nincs semennyi se... Pedig elküldte azt kuvikot, oda kellett érnie!*

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 1:58 pm

*Bella a halk dúdolást meghallva követi a hangot, majd hamarosan ott is van a boxba, ahol Rosetta guggol egy ló előtt, aki...*
-Uramisten, ez szülni fog! * kiált fel a lány meglepetten, majd ekkor érkezik Rosetta válasza is Bellához. Habár a hangja nyugodt és a lány érez is egy kis nyugalmat, a szíve még hevesen ver, hiszen soha nem látott még állatot elleni. A ló hihetetlenül hangosan és fájdalmasan nyerít, Bellának pedig összeszorul a gyomra. Nem tudja, hogy ilyenkor mit kell csinálni és Rosetta láthatja, hogy kezeivel olyan erősen szorítja a box falát, hogy elfehérednek az ujjai.*
- Mit adtál neki? * bök a fejével Bella a tálra, ami a ló előtt van és a ló evett belőle, ez látszik a tálon, de most már biztos, hogy nem fog enni, hiszen az ellés beindul. Körbeforgatva a lány a fejét, idegesen pislog Rose-ra.*
- Nincs itt senki. Hogyha Te nem, akkor ki fog neki segíteni vagy ilyesmi? * válik kétségbeesetté Bella arca, majd felfogja azt, amit Rosetta mondott.*
- A lelki állapotán tudsz segíteni? Hogyan? * érdeklődik a lány, hiszen kíváncsi az ilyesmire.*

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 1:53 pm

*Halkan dúdol a lónak, amikor a fülét léptek zaja csapja meg. Nem rezzen össze, nem ijed meg, hiszen ha valami baj éri, akkor általában léptek zaja nem figyelmezteti rá, csak beüt a ménkű, és persze ide a lovardához vannak gazdagabb diákok, akik kijárnak a lovaikhoz. Hát, Rosettának se lova, se pénze eltartani egyet, ő másért van itt. Mikor Bella belép, láthatja, hogy a ló, ami mellett Rosetta üldögél, egy igazán szép, barna kanca, hatalmas hassal, a farkát idegességében ide oda lengeti. Rosetta a hangra odafordul, zöld tekintetét gyorsan végigfuttatja az igen különleges hajú leányzón, majd egy kedves mosollyal válaszol, tekintete és ahogy mosolyog épp olyan nyugtató lehet Bellának, mint Druida ereje a lónak.*
- Szülni fog... Úgy körülbelül... *A leányzó a pacira néz, aki most sokkal hangosabban nyerít fel, hiába ette be a gyógyfüveket, azért a fájdalom kell, hogy az ösztönei jelezzék, a kis csikónak meg kell születnie.* - Most. *Sehol egy illetékes, egy lódoki, fene se tudja, lehet, hogy még nem várták az állat születését, de azért Rosetta elküldött egy madarat a vadőrért.* - Nem vagyok sajnos orvos, így csak a lelki állapotán tudok segíteni, semmi máson... Biztosan minden rendben lesz. *Mondja a ló felé fordulva, hisz az utolsó mondat inkább neki szól, még is csak az anyukát kéne nyugtatni, nem a nézőközönséget. Végigsimít a pofáján megint, egy kis mágiával megnyugtatva, segítve az állaton, de többet nem tehet. Lassan feláll, és néhány lépést hátrébb lép, hogy belássa az állatot. Mondjuk, egy szülést nem olyan szép és kellemes élmény végignézni, finoman szólva.*

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 1:42 pm

*Bellának nincs jó memóriája. Nincs jó tájékozódóképessége. Ebből a két dologból adódóan már vagy a harmadik olyan területre jut az iskolában, ahol a) még soha nem volt (habár ez nem nagy dolog, hiszen csak tegnap érkezett) és b) nem is akart jönni. Szóval elég vicces a dolog. Néhány apróbb hangból és persze az épületekből a lány hamar rájön, hogy bizony egy lovardába került és el is csodálkozik, hogy van lovardája az iskolának. Furcsa, hogy mennyi minden van itt: külön konyha, lovarda.... Persze az eszébe sem jut a lánynak, hogy a lovarda esetleg a falucskájé, ami itt van a Nezabar mellett. Közelebb sétálva Bella hangos nyüszítést hall, ami igen csak szívszaggató, így nem gondolkodva sokat be is sétál a kis karámba, ahol éppen látja, hogy egy apró termetű lány sétál be az egyik boxba.
Bella kicsit elbizonytalanodik, de végül odasétál a boxhoz, bepillant rajta és meglátja Rosettát valamint a földön fekvő lovat, aki nyüszített.*
-Mi baja van? * kérdez rá a lány nem kertelve. Nem igazán ért a lovakhoz, egyszer ült lovon, amikor az árvaházban elvitték őket lovagolni és kb. ennyi.*

Tárgy: Re: Lovarda Szer. Szept. 28, 2011 1:35 pm

*A lovardában igen csak furcsa látvány egy ilyen apró kis lény, hiszen termete miatt a nagyobb lovakat nagyon is bajosan tudná megülni. De nem is ezért van itt, hiszen ha lovaglás, akkor farkason, vagy szárnyas lényen történik, mint a viharmadara, vagy éppen maga a Tündérsárkány úrnő. Na de mivel hogy tudjuk, hogy nem lovagolni van itt, kérdés maradt, hogy akkor miért is van itt... Az egyik nagyobb box előtt toporog, és nyújtózva, majd fellebegve nyitja ki, hogy beljebb menjen. Bentről néhány nyerítés halattszik, fájdalmas prüszkölések.* - Semmi baj... Nyugalom... Hoztam néhány gyógyfüvet. *Csitítgatja az állatot, és a ló arca elé leteszi a kevert abrakot, amiben jó néhány gyógyfű van, hogy segítsen az elkövetkezendő órában, hiszen a lónak igen fájdalmas lesz ez a jó esetben gyorsan lezajló időszak. A koboldlány a közelbe ül, a fejéhez, és simogatja a pofiját, tovább csitítgatva kedvesen. Eléggé hangosak a prüszkölések felvoníttások.*

Vendég

*A lány ajánlatára felnevet.* - Ha szeretnél, és nem fáradtság… *Mosolyodik el. A válaszra felvonja a szemöldökét, de nem kezd kérdezősködni, hiszen azt mondja, majd a bagoly útján megkapja a magyarázatot.* - Remélem, semmi komoly. *Csak ennyit tesz még hozzá, majd ugyebár vágtázni kezdenek.* - Nos, nézzük meg! *Vigyorog vissza, majd a sarkával megbökdösi a ló oldalát, mire az felrántva a fejét boldogan prüszköl egyet, és úgy nekiindul, hogy Lil csaknem ottmarad a levegőben. Minden esetre jól lehagyják Brendáékat – még Lil sem számított rá, hogy ennyire gyors ez a ló. Hát erre mondják, hogy mint a szél! De tényleg, szó szerint! De mivel körbe mentek, így elég gyorsan visszaérnek a lovarda elé, ahol Lil lefékezi az igencsak kifullasztott lovat, és nevetve várja be Brendát.* - Nos, ennyire gyors! *Mosolyog, majd megpaskolja a lovat. Aztán lepattan róla.* - Köszönöm a beszélgetést, tényleg, de már ideje lenne visszamennem… *Sóhajt.* - Tényleg köszi. *Mosolyog valahogy szomorú szemekkel barátnőjére, majd bevezeti a lovat, lecsutakolja és megeteti. Az elégedetten prüszköl néhányat, majd jóízűen beledugja az orrát a zabba. Lil elmosolyodik, majd Brendától elköszön egy öleléssel, ha az már nincs lovon, és sietős léptekkel indul meg a kúria irányába. Nem ártana fürdenie egyet… Meg szerez valami kaját is.*

Vendég

*Mondjuk igaza van Lilyának nyugtalan lenne, ha bár lehet jobb ha ott van a betegszobán, de olyan makacs a lány. Brendát egy valakire emlékezteti, és az usert is de az user nem gondol a régi dolgokra hiszen az már a múlté.* - Persze, hogy van csak hát na..*Ennyit jelent ki, és ha Yan ugye felébred mert felébred láthatja a lányt. De így is vannak akik szeretik.* - Ugyan ez a legkevesebb vag pedig főzők neked valami finomat és felviszem a beteg szobába neked**Nevet fel ezen persze csak jó kedvet szeretne látni Lillen. Majd Kamenről kezd el mesélni felvonja a szemüldökét minbtha hallott volna már róla, de még nem találkozott vele.* - Miért utálnák?*Nem szeretne így rákérdezni, mert lehet ugye "intimféle" kérdés. Aztán jön Lil a válasszal, majd az iskoláról.* - Mondom Én jól vagyok hétvégére kicsit hazautaztam, de nem kellett volna, Alex bekavart apánál aki egy olyan döntést hozott amitől kikészültem.*Igazából a kikészülés talán jó vagy rossz irányba fordulna? Ki tudja végül is az apja a lánynak már elkezdte keresni a megfelelő férfit az meg nem érdekli neki hogy ott van a barátja. Megvonja a vállát, erre és csak mosolyog ezen kijelentésén.* - Este átdobatom a levelet a baglyommal amit kaptam aztán meglátod mi áll benne hosszú lenne így elmondani.* Mondja a lánynak aztán ugye az a kérdés jön ami a sulival kapcsolatos sóhajozva válaszol.* - Ki tudja..Mi nem vagyunk olyan erősek mint a Szakvezetők, hogy tudnánk bármit is tenni a suliért, de azért teszünk ellene... De lehet h itt már csak a csoda segítene..*Mondja a romokra, aztán ugye vágtatni kezd Csillag amire hírtelen áll meg.* - Ahham, régen volt már meglovagolna most menne el akár a világ végére is..*Kuncog fel majd ő is száguldani kezd. Amolyan versenyszerű kötekedés.* - Diabló milyen gyors?*Kérdez rá ravaszul és mosolyog mint mindig és előre néz közben.*

Vendég

- Köszönöm, de… semmi szükség rá. Hidd el, ha a szobámban lennék, sem aludnék többet. A betegszobán is van ágy… *Persze ez így nem teljesen igaz. Valószínűleg többet tudna aludni a saját szobájában. Csupán… nyugtalanabb lenne. Mert így mégis – ha felébred, látja Yant, még ha falfehéren és mozdulatlanul is, de látja, hogy él. És ottvan, ha felébred. Múlt éjjel is beszélt valamit álmában – vagy azt csak álmodta? Összekeveredik az álom és az ébrenlét, a percek egymásba folynak... De nem tudná annyi időre otthagyni.* - Azért köszi. *Mosolyog a lányra ismét.* - Nameg ottvan Kamen is, az unokaöccse, most is ő van vele. Azt hittem, utálják egymást, erre… Fura dolgok történnek! *Sóhajt, a fejét csóválva.* - Ugyan! Nekem például fontosabb, hogy mi van veled, mint saját magammal. *Neveti el magát halkan. Minden csak nézőpont kérdése.* - Szerinted sikerül tenni valamit, vagy a fejünkre fog dőlni az egész? *Grimaszol egyet, a fákon át a kúria felé bökve fejével.* - Egy kis vágta? *Mosolyodik el, majd a válasz után rögtön beugratja a türelmetlen Diablót, aki máris úgy száguld vele, mint a szélvész… Látszik, hogy nem bírja a bezártságot!*

Vendég

*Brenda már csak ilyen. Havalaki bajban van és szereti akkor ott a helyes és megpróbál segíteni neki. Nem csoda, a szíve jó nagy de ha valaki felbosszantja akkor nincs menekvés. Látszik, azért megnyugszik a lány, de nem igazán szeretné át élni az ilyen pillanatot, amikor tudja, nem igazán tehet semmit hiszen ő nem fényőr és még csak nem is gyógyító pedig ha az lenne...rápattan a lóra majd már üget szintén az erdő felé. Sóhajtozik, és még mindig a gondolataiba van elmerülve. Kérdésére csak rövidke választ ad.* - Én jól, de szerintem most te vagy a fontosabb..*Mondja barátnőjének bár elterlné a témát nem tudja amikor ugye feleli az Elementalista keveset aludt.* - Szerintem..ma éjszaka próbálj meg aludni még ha nehezedre esik ha kell ott maradok a betegszobában addig vele. Muszáj a pihenés, nem jó ha összeomolsz és esel..*Mondja aggódva, miközben ügetnek, de Csillag kissé begyorsult.*

Vendég

*Igen, megnyugszik, hogy végre nem kell magában tartania ezeket a dolgokat. Hogy elmondhatja valakinek legalább a töredékét annak, amit érez, ami most végbemegy benne. Mintha a lelkében vihar dúlna, tornádók és cunamik ostoroznák még az életösztönét is, és csak egy igen gyenge hajó tartja fenn – a remény. Valljuk be, attól függetlenül, hogy a víz folyton becsap a fedélzetre, elég jól bírja. De ha nem lennének, akik fenntartsák rajta – mint Brenda – akkor talán már rég vízbe fúlt volna. Kamen is nagyon sokat segített… Azzal, hogy folyton kizavarja onnan, hogy levegőzzön és aludjon, meg egyen. Azzal, hogy példát mutat, hogy mennyire hiszi, hogy Yan túl fogja élni.* - Köszönöm. Igen… remélem, hogy így lesz. *Sóhajt, majd egy halvány mosoly és az ölélés után ugyebár bemegy Diablóért, és mikor kiér, felszáll rá, ami igen nehéznek bizonyul, tekintve, hogy az állat nem bír egyhelyben maradni. De mikor végre sikerül a művelet, a kérdésre bólint.* - Irány az erdő! *Diablónak nem kell sok ösztönzés, máris üget befelé, a tűlevelekkel borított ösvényen keresztül.* - Hát… nem sokat. *Von vállat.* - Pár órát. *Sóhajt.* - Ennyire látszik? *Mosolyodik el kényszeredetten.* - És te? Veled mi újság, hogy vagy? *Érdeklődik, élvezettel szívva be a friss erdei levegőt.*

Vendég

*Ahogy átölelik egymást talán érzi megnyugszik Lil, de aggódik miatta is. Hiszen Yan hm.. és esküvő eljegyzés ez meg oly hírtelen jött és senkinek nem esne az jól egyrészt, hogy a 220 belé csapjon.. Csoda, hogy túl élte.. Ránézett Lilre ahogy válaszolt végül is, magához tért nem sok időre de ezért meg lehetett könnyebülni. Mi lenne ha nem lenne az a fiú? Nem képzelné el barátnője mit csinálna, de egy biztos nem hagyná magára..* - Az végül is jó..*Kinyőg a magához térthez aztán hallgatja tovább és persze azt se tudná mi lenne ha az ő családjával lenne ez. Biztos nem élné túl ő sem.. Aggódva figyeli LiLt.. majd az arcához nyúl és megsimogatja..* - Nem kell.. Erős ő és szerintem nem mindenki élte volna túl ezt az egészet..*Mondja neki elgondolkozva közben a lovát is megsimogatja, majd ugye a szerveiről hallgatja hogy rendesen megsérült hát nem csoda.* - Figyelj..Van egy menyasszonya aki szereti szívből ha nem is a szeretet.. az hozza vissza a való világba majd, hogy várnak rá! Ha túl is éli, biztos más lesz idő kérdése míg felépül, ha meg véletlen..*Nyel egyet, és nem fejezi be a mondatot és visszaölel..* - Akkor számíthatsz rám. De ne gondoljunk a rosszra, az gyógyítók is azon vannak, hogy felépüljön ne félj jövőhétenilyenkor már nevetve ül fel az ágyán.*Mondja mosolyogva neki, majd ugye elrohan a Lóért Lil és csak bólint rá amikor mondta Yan kérte..* - Na irány az erdő csajszi? Viszont lenne egy kérdésem te mennyit aludtál az elmúlt éjszaka?*Vonja fel a szemöldökét, mert ha semmit akkor meg lesz nyúzva Lil is.*

Vendég

*Szinte megkönnyebbülve öleli át Brendát, ahogy az a nyakába borul. Egészen eddig úgy érezte, neki kell megvigasztalnia mindenkit... Kament, Yant, mikor magához tért... Ő pedig egy percig sem maradhatott gyenge - így nem csoda, hogy jólesik neki, hogy most kivételesen őt vigasztalják. Önző dolog, dehát ő is csak emberből van.* - Tegnap este pár percre, meg most, egy órája... *Sóhajt, majd a földre bámul, aztán kétségbeesett tekintettel Brendára.* - Annyira félek. *Mondja elcsukló hangon.* - Azt mondják, még egyáltalán nem biztos, hogy túléli, annyi belső szerve sérült meg, bár javult az állapota, de azt mondták, ez nem jelent semmit... És... és ha ő... én azt nem élném túl, Brenda, az lehetetlen! Nem történhet meg... *Idegesen oldalra fordítja a fejét, egy hirtelen mozdulattal letörli a könnyeit. El kellett mondani. Muszáj volt elmondania valakinek. Ha Brenda válaszolt, mégegyszer átöleli, majd besiet az istállóba, s pár perc múlva megjelenik az izgatottan toporzékoló, felnyergelt Diablóval.* - Kérte, hogy lovagoljak vele... Régen volt rá ideje. *Teszi hozzá magyarázatképpen, hogy miért Yan lovával jelent meg.*

» Lovarda
» Lovarda
» Lovarda