Tündérkert

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 12:59 pm

*Idegesen hallgatom Cat-et majd megnyugszom mikor semmi ostobaságot nem csinál. *-Végre. Tényleg nem vagy reménytelen eset Cat.*mondom mosolyogva és elindulok kifelé. Egy ideig nem óhajtok még az iskola közelébe sem jönni. Úgy is sok dolgot kéne elintézni. *-Viszlát legközelebb.*köszönök el és végre eltűnhetek innen.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 12:54 pm

*A pataknál ücsörögve figyelem Cat-et, hogy vajon mit is mond a tündéreknek. Szerencsére a Kékség megtanulta a leckék, pont jó volt neki az, hogy a külsejét csúnyították el, hiszen mindenki tudja, hogy milyen hiú a lány.*
- Nagyszerű! *tapsolom meg a lányt vigyorogva, majd megcsóválom a fejemet.*
- Kössz a frankó délutánt! *vetem oda gunyorosan a lánynak, majd egyszerűen elteleportálok a helyről.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 12:51 pm

- Legközelebb, ha találkozol valakivel, ne legyél bunkó, mert rosszabbul is járhattál volna! - mondja a tündérnő, majd varázsol párat, és mindenkibe visszatér a mágia.
- Szabadok vagytok, botor lelkek! De ez nem jelenti azt, hogy szívesen látott vendégek lesztek ebben az erdőben... - mondja, majd eltűnik, mintha soha nem is látták volna...

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 12:48 pm

* Ismerősnek tűnik már a hely, felbukkan a boszorkány faházikója is, ahová még tervezi benézni egyszer, de az egy másik kaland lesz. Egyelőre örül, hogy visszaértek az erdő peremére. Cat egyből ki is használja visszakapott erejét, és Exan is nagyon reméli, ha valaha is kiérnek innen visszakapja ő is, meg a többiek is. Elisabethez hasonló a vágy, csak ő egy hideg zuhanyt képzel el magának. Legalább tanult valamit az esetből, apró csinos kis lényeket nem szabad felbőszíteni mert bosszúállóak, és ha nincs a közelben egy ant fa akkor bizony meg vannak lőve egy ilyen helyen. Nem gondolja, hogy messziről elkerüli a helyet, de hogy nem látogat ide holnap is az ziher. A hőségben jóleső fuvallatok őt is elérik ahogy Cat a pálcájával legyezgeti magát. Elgondolkozott, hogy ha egy ilyen kis gomba ekkora hatással van rá, akkor milyen növények lehetnek még itt. Így is csillagokat látott meg rózsaszín foltokat. Amiket meg hadovált arra nem is emlékszik, egy dolognak örül, hogy nemsokára bizton kikerül a csodaországból.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 12:36 pm

* Visszakaptam az erőmet, aminek rettentően örülök, de nem, eszem ágában sincsen varázsolni. Nem bosszúból, inkább csak szórakozásképpen, de én élvezem a helyzetet. Kis légbűbájokkal legyezgetem magamat a hőség ellen, természetesen Exan is kap belőle, mert hát a barátaimmal mégsem vagyok önző, így pillanatoknak tűnik mire odaérünk. Jó, azért nem, meg tudom, hogy rémesen hosszú volt az eddig megtett út, de aztán végül eltörpül, mikor megnyílnak a fák előttünk, és megjelenik a kis tündérke, aki bezárt ide minket. Kissé elönt a méreg, nagyon szívesen agyontaposnám most, hogy már újra van erőm, de akkor meg nekem támad a többi, szóval nem hiszem hogy jól kijönnék a dologból, ezért kín keservesen megpróbálok kicsikarni magamból valami bocsánatkérés féleséget. Eléggé halkan mondom, de azért tisztán érhető minden szó, és elég meggyőzően hangzik. *
- Sajnálom, hogy megbántottalak. * Azt jobbnak látom nem oda tenni hogy 'most örülsz?' mert egyrészt nem akarok megint gigantikus méretű orrot, másrészt meg már haza akarok menni végre. Szóval viszonylag őszinte hangzásúnak tűnt a bocsánatkérés, és nagyon remélem, hogy hazaenged. Az öreg fa sokkal szimpatikusabb volt... *

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 12:28 pm

*Hál'istennek Cat nem óhajt vérbosszút alkalmazni a gúnyolódásért. Különösebben nincs bajom a lányal és nem is neheztelek rá amiért megsérültem. Kis csetepaté és kész senki nem sérült meg komolyan és élünk ez a lényeg. Ahogy haladunk végre elérjük a kiinduló pontunkat a tündérekkel együtt. *-Cat nagy levegő és nagyon kérlek gondold meg mit mondasz.*mondom mert nincs kedvem még egy túrát tenni és csak egy forró fürdőre vágyom. *

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 12:21 pm

*Cat visszakapta az erejét, aminek fantasztikusan örülök, de hát még mindig nem vagyunk előrébb. Sétálunk, sétálunk, dombokon, hegyeken át és hamarosan fény villan a fák között, és meglátom a boszorkány házát, valamint a kis patakot és a hidat.*
- Ó! Megérkeztünk! Király! *sietek előre, majd meglátom a tündéreket is. Catre pillantok és lazán előre felé lököm.*
- Gyerünk Kékség, viríts! *jelentem ki, majd hogyha a tündérek engedik, szép lassan a patakhoz sétálok, megmosom az arcom, majd leülök a partra és élvezem a kilátást és azt, hogy az ajtó ott van már velünk szemben.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 12:14 pm

Mivel a mágia legalább már egy emberbe visszatért, ezért bátrabban lehet elindulni a nagy világba. A séta egyre fárasztóbb, és egyre különösebb tájak felé viszi a diákokat. Már mindenki kellően elfáradt, és ahogy mendegélnek, a fák egyszer csak szétnyílnak és egy gyönyörű tisztásra érkeznek a diákok. A távolban felrémlik a boszorkány háza, a környék már ismerős, mint ahogy a csöpp kis tündérek csoportja is, mely az orruk előtt gyülekezik.
- Gratulálok, megcsináltátok! Pedig azt hittem, hogy megölitek egymást az út alatt! Esetleg nem lenne valami mondanivalótok a számomra? - néz Catre a pöttöm lény...

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 12:09 pm

* Igazából korántsem azért szedtem fel a magokat, mert megbántam amit csináltam, csupán azért, mert ha rajtam kívül senki nem hajlandó felszedni őket, akkor majd én megcsinálom. No meg bírom az öregeket, olyan kis aranyosak... tudnak lenni. A nagy orrommal elég nehézkesen ugyan, de sikerül felszedegetnem a magokat, és odaadom a madárkáknak. Elmosolyodom a többiek csodálkozásán, bár mindig is tudtam, hogy azért van a lelkem mélyén egy kis jó. Talán több is, csak szép nagy pajzsot növesztettem köré. Amint az utolsó dallamos, csiripelő madárka is jóllakott, a fa hirtelen megszólal. Hozzám kezd beszélni, lágy hangon, és minden szavát figyelmesen végighallgatom. Nem ijedek meg akkor sem, amikor felém nyújtja az egyik ágát. Kétségkívül igaza van abban, hogy eléggé szabad természetű emberke vagyok, és hogy ennek hála sosem kertelek, de ő úgy érzem hogy megért engem. *
- Sok embernél valamelyest különlegesebbnek érzem magam, de sajnos néha én sem tudom megválaszolni hogy miért. * Mondom kissé töprengve, de úgy, hogy senki ne hallja rajtam és a fán kívül. Ez csak kettőnkre tartozik. Még mond valamit, aztán hirtelen eltűnik az orrom, és érzem, ahogy a testemben szétárad a mágia. Hihetetlenül kellemes érzés. *
- Nagyon köszönöm. * Mondom hálásan a fának, és rámosolygok. De úgy őszintén, amihez foghatót tőlem még nem látott ember, maximum egy-kettő. Amint ez meg volt, a többiek érdeklődni kezdenek mit kaptam, és közben tovább indulunk az ősvényen. Rendes Demyantól, hogy érdeklődik. Még mindig haragszom ugyan, amiért azt mondja hogy kis hülye picsa vagyok, de nem fogok visszaélni a helyzetemmel. Sőt, még meg is mosolygom hogy megpróbálja kicsit visszafogni magát. *
- Az erőmet. * Mondom kissé nevetve, és a elkezdek zsonglőrködni két kis kék tűzgolyóval. *

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 11:51 am

* Figyeli ahogy a kék copfos már hajol is a magokért. Kész lenne levágni akármelyik ágát, ha csak egy kicsit is furcsán emeli Cat felé. Kezét szorosan kardja markolatán tartja de az ant nem akarta bántani őt, sőt, jócskán megjutalmazta, eltűnt a boszorkányorr és a malacfarok is. Valamit az a sejtése támadt a fél tünde fiúnak, hogy Cat még a mágiáját is visszakapta, de azt csak egy módon deríthetik ki.* - Ezt meg hogy értette? Cat! Vedd elő a pálcád és próbáld meg használni! * Javasolta, úgy tűnik a kis kaland után a legpóruljártabb lesz a megmentőjük. Egy biztos, ezentúl csak úgy nem fog fakérget tapogatni, legalább is varázserő nélkül biztosan nem.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 11:49 am

*Szerencsétlen Exant halgatom hogy miket magyaráz. Legutoljára akkor láttam valakit így kiütve mikor egy társamat leitauák infókért. Majd nagy döbbenet ér mikor Cat felszedi a magokat és megeteti a madarakat. *-Úgy látszik nem reménytelen eset.*mosolygok minden gúnyt mellőzve. És most hogy visszakapta az erejét remélem nem óhajt megfolytani minket. Nem lenne szerencsés itt elpatkolni. A nem kívánt túra sajna folytatódik és nem tudom mikor ér véget.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 11:40 am

*Exan valóban begombázott és egyre hülyébb dolgokkal tömi a fejünket. De ez most valahogy nyugtat és vidoran hallgatom a srácot. Szegény szerencsétlen, remélem hamar kiürül a szervezetéből ez az izé. Az ent utunkat állja, majd Cat-re gúnyosan szólok rá, hogy szedje fel a magokat. Úgy tűnik, hogy a lány kezdi megbánni a dolgot, hiszen egyből fel is szedegeti a magokat, és a madarak orra alá dugja, hogy egyenek. Meglepődök, ogy szó nélkül tűrte a dolgot és elismerően nézek rá. Ezentúl tuti, hogy nem fogom piszkálni, és nem szólogatok be neki. Az ent lágyan beszél hozzá, mire csak megforgatom a szememet és unottan nézek körbe, lassan elindulva az ösvényen. Hallom, hogy az ent erőt ad át Cat-nek, így kíváncsian pillantok rá.*
- Mit kaptál? *nézek rá, és remélem, hogy valami olyasmit, amivel ki tudunk jutni ebből az erdőből. Szép, szép, de nem szeretnék itt ragadni.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 11:36 am

- Á szóval te vagy mind közül a legszabadabb! - mondja az ősöreg, bölcs fa, miközben Catre és annak orrára néz.
- Nehezedre esik ez az egész dolog a barátkozással, meg azzal, hogy másokkal is foglalkozz, igaz, cseppem? Hiszen te különlegesebb vagy náluk, vagy legalább is úgy érzed, nemde? - kérdezi a fa a lányt, majd mikor az felszedi a magokat, hatalmas kezével lágyan megfogja annak hozzáképest aprócska kezét.
- A természetedet nem tudom megváltoztatni, és azt sem tudom elérni, hogy megváltozz, ha nem akarsz! De légy kicsit befogadóbb, hiszen túl sok bajba fog még belevinni ez a fene nehéz kobakod! Ha másokkal néha kedves vagy... hidd el, van mikor kifizetődik... - mondja, majd kezét a lány arcára teszi, és kedves érintésétől mindennél mélyebb érzéseket szabadít fel a lányban. Keze nyomán lassan megváltozik minden, eltűnik a hatalmas orr, valamint az erő Cat-be áramlik.
- Az én erőm csak arra volt elegendő, hogy egyvalakinek segítsek... remélem sikerrel jártok... - mondja, majd egyszerűen eltűnik és utat enged a többieknek, hogy tovább mehessenek a kanyargós ösvényen!

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 11:27 am

* Ha Demyan ideges, akkor tökéletesen megértem mit érez, mert hogy rendesen felhúzta az agyam a beszólogatásaival az biztos. Csak lemondóan legyintek egyet a kezemmel, és ráhagyom, had fortyogjon magában. Ha bosszúra számíthatok, akkor bizony nem hagyom annyiban, van még pár terv a tarsolyomban... Na jó, befejeztem a fortyogást, inkább a feladatra koncentrálok, tehát arra, hogy ne essek előre egy hatalmas nagyot amíg Exan a nyakamon van, aki nem mellesleg mindenféle zagyvaságot összehord, amitől csak mérgesen sóhajtok. Ez valamely csoda folytán sikerül is, de ha percenként egy lépést tudok tenni, annak is örülök. Rá se hederítek Demyan megjegyzéseire, csak vonszolom tovább Exant, mígnem egy üres fához érjünk van arca... Arca? Ja, hogy ez egy ent, így mindjárt más. Elmondja mi bántja a lelkét, mire felkapom a fejem... Lehet, hogyha segítek neki, talán tud segíteni az orromon... De mint mindig, Demyan most is tesz egy megjegyzést, amire csak dühösen fújok egyet. *
- Már szedem is, de utána megkérem őket hogy essenek neked a hegyes kis csőrükkel... * Ezt persze nem gondoltam komolyan, mert hát nem akarom még az entet is magamra haragítani, csak kicsúszott. De minden panaszkodás nélkül elkezdem felszedegetni a magokat. Eltart egy darabig, az egyszer biztos, de én legalább teszek valamit annak érdekében hogy kijussunk innen. Nem kell ezen semmit se gondolkodni, egyszerűen felszedem a magokat, és odaadom a madaraknak, had egyék. Persze valami erőltetett mosoly féleséget próbálok mutatni, hogy azért tényleg próbáljon segíteni rajtam az ent, akire több kérlelő, és reménykedő pillantást is vetettem míg a magokat szedte. *

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 11:22 am

* Exan mivel begombázott a tőle nem megszokott módon elég sok sületlenségeket magyaráz a többieknek. Mesél valami holdjáró őséről, a törpék királyáról kinek földig érő a szakálla, majd akárhányszor meglátja barátnője orrát úgy tesz mintha csak először látná és nyugtatgatja, hogy ne aggódjon, majd elmúlik XD. Ez azonban csak pár perc, miután kitisztul újból visszavált komolyra és szoborszerű arcvonásaiból és kéken csillogó szemeiből a konok tenni akarás vágya olvasható ahogy újból képes volt talpra állni és tovább haladni segítség nélkül. A következő kanyarnál azonban nem várt meglepetésbe ütközik a kis csapat. Egy szélesen terpeszkedő ant kérleli őket, hogy segítsenek megetetni éhen maradt madárkáit.* - Csináljatok amit akartok, de a gombával vigyázzatok.. * Óva intette társait, és már épp elég meglepetést okozott az erdő, hogy tudja, hátrébb kell állni. Máskor jól szót ért a fákkal, de ez nem egy hétköznapi erdő. Simán el tudja képzelni, hogy a fa gyökereket növeszt melyekkel elkapja a lábukat, vagy indáival körbecsavarja őket, úgyhogy már gondolatban kezdte is összeszámolni hány kis zsebkést és tőrt hozott magával. A fiú és Cat csak nem hagyják abba a civódást továbbra sem és ez voltaképp nehezíti a gondolkodását.* - Elég legyen, majd kint folytatjátok, de egyelőre a legnagyobb gondunk legyen a kijutás. * Bizonyára ők is egyetértenek, vagy már be is fejezték mert az ant eléggé figyelemelterelő jelenség.

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 11:10 am

*Iszonyatmód felidegesít ez a kékség, és tuti, hogy kell egy kis idő, míg lenyugszom. Nem sűrűn jövök ki a sodromból, általában nyugodt ember vagyok, de ha valaki felhúz, akkor azt hiszem, gy darabig még viselni fogja a következményeit. Ahogy Cat is számíthat még a bosszúmra, az idegességemre és a beszólásaimra. Cat természetesen visszaugat, miért is ne tenné? MEgforgatom a szememet.*
- Ja... Tehát Te cseszted el az egész szitut, de én gondolkodjam a logikus megoldáson? Hmm. Te aztán tudsz üzletelni. *fújtatom és egy ideges nevetés hagyja el az ajkamat. Tovább haladunk, és mikor Exan-t telibe kapja a gázfelhő, hátrébb siet és kezdi elveszíteni az egyensúlyát, majd a lábai feladják a szolgálatot. Gyorsan lépek mellé és nyúlok a hóna alá, hogy elkapjam. Persze utánam még a két lány is odakap, és Cat akaratosan taszít odébb.*
- Bocs, Haver... *súgom a fiúnak, majd látványosan ellépek tőle, és karba font kézzel nézem, ahogy Catre nehezedik Exan teljes súlya. Bizonyára a csajszi lábai megroggyannak és az is lehet, hogy mind a ketten a földön kötnek ki, amire viszont csak megcsóválom a fejemet.*
- Elhiszed, hogy hamarabb kitalálok innen, mint Te? *kontrázok dühösen a csajra, és lassan megindulok mögötte, hogy ha kell, elkaphassam a fiút, mert szinte biztos vagyok benne, hogy a földön fognak kikötni. Iszonyat lassan haladunk, de a következő kanyarnál újabb meglepetés vár minket.*
- Jé, egy ent! *csillan fel a szemem. Szeretem a természetet és még soha nem találkoztam ilyen élő fával, úgyhogy hallgatom a szavait. Cat-re nézek:*
- Gyerünk, Cat! Legyél kedves és szedd fel a magokat a kismadaraknak! *állok meg az ent mellett, és még mindig karba font kézzel, gúnyosan meredek a lányra.*
- Tudod, a Nagy Orrú Kékség megsértett egy kis, aranyos tündért, így a tündérke elvette a varázserőnket, és bevágott minket az erdő közepébe. Fogalmunk sincs, hogy merre lehet kijutni. Egy kis patakhoz és a hídhoz, valamint a boszorkány házához szeretnénk visszajutni. Ha Nagy Orrú segít a madaraknak, Te segítesz nekünk? *nézek fel a fára biztató szemekkel.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 11:06 am

A kis csoport lassan halad, és csak még lassabban, így, hogy Exan-t is vinni kell. A friss levegő azért eléggé helyreteszi a srácot, már jobban van, lába bele-belekapaszkodik a földbe, és kezdi ismét megtartani a saját súlyát is, mely nem rossz dolog, pláne, hogy ~~Demyannak~~ Catnek kell cipelnie, aki próbál férfiasan helytállni, de hát ekkora orral nem könnyű, lévén, hogy még az is előre húzza a fejét, így pedig esélyes, hogy bele fog fúródni a földbe, és ott is marad, hacsak nem vigyáz, hogy hova is pakolja magán a fiút...

A következő kanyarnál pedig újabb meglepetésbe ütköznek, ugyanis egy ent állja útjukat, aki bánatos, szomorú szemekkel nézi a felé haladókat. Hatalmas faágakból szőtt ujjai madárfészket tartanak, melyben kétségbeesetten sivalkodik pár kismadár.
- Kedves utazók! Kérlek segítsetek! Ezeket a kismadarakat megtámadta valami, és az élelmük kiszóródott elém. Én túlzottan nagy vagyok hogy ezeket a magokat felszedegessem! Etessétek meg őket! Kérlek! - kéri a különleges szerzet, majd nagy szemét a társaságra függeszti, és vár...

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 10:56 am

* Oké, lehet hogy Demyant kissé alábecsültem. Mert azért illedelmes fickónak gondoltam meg minden, megértem, hogy idegesen, de hogy hülye picsa lennék, arra azért igen csak ugrok. Mióta itt vagyok nem illetett ilyen jelzővel senki. Bár, Arti lekurvázott, csak szebb kifejezéssel... *
- Igen képzeld, még nekem áll feljebb! Inkább befognád végre azt a nagy szádat és logikusan gondolkoznál hogy hogy juthatunk ki innen mint hogy engem pocskondiázol! * Kiáltok vissza a fiúra, majd aggodalmasan ugrom oda Exanhoz, amikor látom hogy kidől a gombától. Na nehogymár az egyen ember ájuljon el, aki jelen pillanatban épp nem engem szid! Oké, ez nem az én napom... Most már úgy vagyok vele, nem érdekel a gebe nagy orrom, inkább kóborlok, de a gúnyos megjegyzéseket már pedig nem fogom szó nélkül tűrni. *
- Hogy te mekkora tapló vagy! Ezek után várhatod hogy neked mutassak utat! Menj amerre akarsz, én elindultam! * Fújom dühösen, majd vörös fejjel hátat fordítok a fiúnak, és innentől kezdve kizártam őt a gondolkodásomból, nem fogok neki reagálni. Bár úgyse bírom ki, de azért egész jó kis gondolat... Megpróbálom felsegíteni Exant a földről, és valahogy magam után húzni, de démoni erőm blokkolva van, ezért aligha tudom felemelni... Szóval inkább csak vonszolom, hacsak nem segít valaki... *
- Azt már nem, nem fogok egyedül menni, majd én átveszem! * Kiáltok még rájuk, mert szinte mindenki Exan köré telepedett, majd átveszem őt a vállamra. Juj basszus, ezt meg mivel etetik? Előre látom, hogy nem fogom bírni, de még csak véletlenül se mutatom ki ennek a jeleit, inkább vonszolom Exant a hátamon, vállamon, vagy ahol tudom... *

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 10:52 am

* Elindulnak az ösvényen, hátra hagyva a többieket, hacsak ők nem tartanak velük. Próbálja visszafogni a kis méregzsák barátnőjét, aki sűrűn tapogatja újonnan növesztett seprűnyelét. Még hátraint a másik kettőnek, hogy csituljanak már, ne tudja az egész fálu. Hirtelen megáll Cat előtt.* - Erre nincs semmi. * Jelenti ki magabiztosan, majd megkerüli a kék copfost, hogy visszaforduljanak a fakérget azonban nem volt jó ötlet megvizsgálni, csak hát mit tegyen az ember fia, hogy egy kis információhoz jusson és ne csak egy helyben álldogáljon, lépni kell. A gomba mérges gázt bocsátott a fiú arcába, mire ő azonnal hátrébb lépett a fától jó messzire, épp erre volt elegendő energiája, mert lábai felmondták a szolgálatot. Erős hányinger és szédülés is rátört, és mivel nem tud továbbhaladni amíg újból erőre nem kap, egy ideig kivonja magát a forgalomból. Kapkod a friss levegőért, de igen nehéz mert közben kisebb köhögőroham is rátört. Bármily ténykedés is hiábavaló volt, nem jut előrébb, pedig azért próbálkozott, csak hát nem nagyon jött be, na majd másnak hátha sikerál. Demyan segít neki felállni, úgyhogy a haladás gond megoldva.*
- Igen, köszi. * Mondta a segítőkész fiúnak. Elisa nem bírná el, mert nem a pehelysúlyú kategória, Demyen elég rá.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 10:50 am

*Megértem őket hogy üvöltöznek egymással, bár nem segít rajtunk. *~Először is nézzünk szét.~*gondokodom és leveszem a magas sarjúm majd egy fa alacsonyabb ágán megkapaszkodva elindulok felfelé. Mikor elég magasra érek körbe nézek. *-Szuper a lehető legtávolabb vagyunk a kiindulási ponttól.*morgok és egy kis macska ügyességgel leérkezek a fáról.*~Még mindíg jó vagyok.~*gondolkodom és megfogom cipőmet. *-Induljunk erre. *mutatok egy irányba majd észreveszem Exan-t hogy rosszul lett. *-Jól vagy? *megyek oda. *-Szuper kiütötte magát. Tudod hozni vagy segítsek?*kérdezem Demyan-t*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 10:40 am

*Hihetetlen gyorsan kerülünk ebbe a kellemetlen helyzetbe és mind Cat nagy szája miatt. Kiakadva szólok rá CAt-re, és szidom mint a bokrot, mire ő is visszafenyeget.*
- Hé, még neked áll feljebb? MIATTAD kerültünk ilyen helyzetbe, te kis hülye picsa! *kiáltok rá és a dühtől szinte totálisan vörös a fejem. Ökölbe szorítom a kezemet és belerúgok egy fűcsomóba, majd dühösen indulok valamerre. Teleportálni nem tudok, ami elég nagy kétségbeesére ad okot.*
- A képességek sem működnek. *jelentem ki, mikor hiába próbálok átalakulni állattá, egyik alakom sem sikerül. Csodás...*
- Oké CAt, vezess minket! Hátha az orrod mutatja az irányt! *csattanok fel ismét és lovagiasan tartom a kezemet, hogy előreengedjen a lányt. Hogy lehet valaki ilyen idióta, hogy szid egy kis tündért? ÉS miért kellett szidnia? Grr!! Exan közben összeesik a gombától, így gyorsan elkapom.*
- Hé, jól vagy? *tartom, és mikor látom, hogy nem nagyon tud menni, a karját a vállamra helyezem és segítek neki, habár így elég lassan haladunk. De legalább Cat-nek van ideje kitalálni, hogy mi legyen és merre menjünk.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 10:34 am

Minden nagyon gyorsan történik. Még csak reagálni sincs ideje senkinek, legfőképpen mágiával nem. Később pedig már teljesen felesleges próbálkozni is, ugyanis mindenkié eltűnik. Mintha a kis tündérke magába szívta volna az egészet. Volt, nincs és jelenleg sokak számára lehet nagyon furcsa hogy szimpla emberként kell létezni, mint egy kvibli. Mert hát ki tudja, meddig fog tartani ez a varázs! Lehet hogy csak percekig, de lehet hogy hónapokig?
A fiatalokat körülölelő erdő egyáltalán nem barátságtalan, sőt, kifejezetten szép. Apró gombák nőnek mindenhol, a fény lágyan beszivárog a lombkoronán, majd sárgás színben világít meg mindent.

Exan a legbátrabb, a fák kérgéhez ér, kezével simít végig azokon, és figyelmetlenül egy gombát is megsimogat. Ami hiba, ugyanis a kis aranyos igencsak mérgező. Kalapját azonnal ledobja, és belsejéből mérges gáz lövell a levegőbe, és ha a fiú nem siet el onnan, akkor pár másodperc alatt a mennyországban végzi. Így is kellő mennyiségű méreg kerül a szervezetébe, melyen egyetlen dolog segíthet, némi friss levegő, legyezés, és hogy valaki vigye. Ugyanis a lábának izmai felmondták a szolgálatot. Ez csak ideiglenes, pár perc, pár száz méter, és újból tud járni. Mindenesetre meggondolja kétszer is, hogy gombához érjen!

Demyan pedig hiába is próbálkozik, a teleportálás jelenleg nem az ő asztala. Mivel a kedves kis lény megfosztotta mindennemű tudásától, nos muszáj valami mással előrukkolnia. Mondjuk továbbra is okolhatná Cat-et, mert az vicces is, és még csak nem is nevezhetnék or(r)vul letámadásnak. (xD)
Persze a kellemetlen helyzeten senki nem szórakozik, maximum azon, hogy a nagyszájú leányzó hogyan is járt, de az már megint egy más történet.

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 10:26 am

- Ahogy mondod, tündérke. * Vetem oda mérgesen, mert hát mit pattog itt nekem az az aprócska kis valami... Egy pöccintéssel a falnak kenném, azonban annyira pipa lesz, hogy csak lesek, mi a fenét csinál, majd a következő pillanatban megnyúlik az orrom (!!) és malacfarkam nő. Na ne... pont az orrom. Az egyetlen részem amit anno szégyelltem. Oké, utálom ezt a kis dögöt, és ha visszaérünk, egyszer megfojtom. De úgy, hogy soha többé nem lesz kedve előjönni a föld alól... Ráadásképpen meg Demyan meg Lisa is nekem ugrik, előtte egy kárörvendő vigyorral az arcukon. *
- Bocsánat hogy nem fogok benyalni repülő királylányoknak! Csak próbálj meg hozzám érni és kitöröm a kezed! Még hogy lelketlen gonosz fráter... * Kiabálok vissza a fiúra, pedig tudom hogy jogosan mondta amit mondott, de engem akkor se tituláljon senki semmi ilyesminek mert harapok! Elindulok Exan oldalán az egyik kis ösvényen, és közben folyamatosan az orromat tapogatom, próbálom takargatni vagy valami, hogy ne tűnjön ilyen bazi nagynak. De nem sikerül... Ott ágaskodik előre, mintha egy seprűnyél lógna ki a fejemből. Hát ezt rendesen benéztem... Néha lehet hogy kicsikét be kéne fognom a szám. *

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 10:19 am

- Hm? * Pislog sűrűn a démon szóra, majd Cat-re néz, aki egyetért vele, hogy nem tárgyalnak apró és repülő és törékeny és bár nagyon szép tündérkékkel, de veszélyesek is lehetnek, de azért nem szegez rá kardot, egyszerűen csak elindulnak a faházikóhoz kettecskén Cat pedig nem kertel bekopogtatott volna csak rossz fát tett a tűzre. Ha nem bőszítette volna fel az aprócska teremtményt aki haragjával nem csak őt büntette mert ahányan voltak mind mágia nélkül maradtak egy ismeretlen helyen ahová a szellő fújta őket.Mindennek tetejében még Cat malacfarkat is kapott.* - Ne aggódj.. Nem lesz az ott mindig. * Próbája nyugtatgatni ebben a lehetetlen helyzetben, de ha kijutnak innen úgy is megoldják ők mágiával vagy majd a tanárok. Az új hely továbbra is gyönyörű, csak azt sem tudják hová kerültek. A fél tünde fiú még megpróbálja megvizsgálni a helyet, aztán mivel mást nem tud tenni, elindul egyenesen az ösvényen. Megvizsgálja a fák kérgeit, kémleli az eget, próbál segítséget kérni a természettől mivel elég érzékenyen reagál arra ha történik valami.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 10:18 am

*Cat igen csak kárörvemdően kérdez rá hogy jobbn vagyok -e. Csak egy gúnyos félmosolyal jutalmazom majd a tündér felé pillantok. Nagyon feldühíti a kis teremtményt és igen csak érdekes büntetést alkalmaz. Oldalra billentem a fejem és gúnyosz mosolyra húzom szám. *-Egészen illik hozzád. Nosi. *mondom majd arra eszmélek hogy felkap minket egy nagy szél és egy távoli pontra repül kis csapatunk. *-Ezt jól megcsináltad. *morgom ahogy feltápászkodom. Körbe nézek de alapból nem ismerem a helyet. *-Mi legyen?*kérdezem a diákokra nézve.*