Tündérkert

Tárgy: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 8:29 am

First topic message reminder :

Tündérkert

A különleges föld alatti területet néhány diák fedezte fel egy kaland során. Nevezetesen: Speranza di Bagliore, Mila Zelenkova, Nessie di Alsiera, Ciara de la Fresque, Aleksandar Grozda és Raven Blackmoon. A Homály alagútjaiból egy szépen megmunkált ajtó nyílik ide, mely csupán 50 évenként adott lehetőséget a belépésre egy különös varázs miatt. A varázslat okozója egy boszorkány volt, aki 50 évente létfenntartás céljából új és új helyen tette láthatóvá az ajtót, melyen gyanútlan emberek és egyéb lények léptek be, akik végül örök időkre itt ragadtak manó formában, hogy kiszolgálják őt. A kis csapatnak azonban sikerült megtörni a mágiát, legyőzni a gonoszt és felszabadítani a helyet. Így a hely megállapodott, azaz a térkapu nyitja, hiszen maga az erdő nem a Birtok alatt terül el, de hogy hol az egyelőre még rejtély.

Aki viszont belép egy egyelőre még feltérképezetlen területen találja magát. Sötét erdő, hiszen a föld alatt tartózkodunk jelenleg, melyet különleges fényes élőlények világítanak be. Minden ahova lépünk, növények és az állatok is halvány rózsaszínben világítanak. Ők szolgáltatják a fényt idelentre. Erdők, tisztások, kis manó falu nem messze, mely már teljesen kihalttá vált, hiszen a diákok felszabadították a rabokat. Nem messze a boszorkány fára épült háza is megtalálható: A boszorkány háza
Az erdő mélyén különös lényekbe botolhat, aki megpróbálja átlátni a helyet, mélyen barlangok tárnáiban törpök bújnak meg, de nem biztos, hogy mindig barátságosan fogadják az arra tévedőket. Lehetséges, hogy tündérekkel is összefuthatunk az erdők világosabb részein és különös mágikus lények is fellelhetőek.

A terület nagy, titkai egyelőre még kifürkészetlenek...

A bejárati ajtó szinte mindig nyitva áll, ám, ha mégis becsukásra kerül, akkor csak az juthat be, aki ismeri a jelszót, mellyel a törpök védték le, akik a bejáratot készítették, akik a mágiáját adták. Az ajtón különös csak szövegértő mágiával olvasható versike található, mely a jelszót rejti:

Föld alatt élünk ám,
Követ vájuk, napfényt utálunk.
Mégis erdő terül odaát.
Gyere most, légy hát vendég minálunk.

Nem sok a dolgod egy pillanat,
Mondd azt a szót, mely eszedbe jut.
A nevünk amire szükség van,
Mondd ki hát és lépj be, várunk!

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 10:08 am

*Imádom ezt a helyet, hiszen alapjáraton szeretem a természetet, de ez nem is egy sima természet, nem egy sima kert, egy sima erdő, hanem annál sokkal több. Egy gyönyörű, csodálatosan szép helyszín mindenféle színekkel, és ahogy látom mindenféle lényekkel is. Kedvelem az ilyen apró lényeket, de úgy tűnik, hogy a kékség nem így van vele, így hát morcosan, lenézve a tündért indul meg a boszorkány háza felé. EZt persze a kis hölgy sem hagyja, és dühösen repkedni kezd, majd Cat hirtelen megváltozik. Nem tudom elfojtani a feltörő vihogásomat, így köhögésnek próbálom álcázni.*
- Szép... Öhm, szép a farkad. *nevetem el magam és megcsóválom a fejemet.*
- Ne haragudj rá tündérke, lelketlen gonosz fráter! *igyekszem helyre hozni a lehetetlent, hiszen a kis tündér szinte már vörös olyan dühös. Szél keletkezik és messzire repít bennünket. Belekapaszkodok a többiekbe, hogy ne nagyon szakadjunk szét, de így sem valami kellemesen huppanunk le a puha fűbe. Hangosan nyögök és körbenézek.*
- Azt hiszem, errefelé még nem jártam. *nézek körbe, pedig már elég nagy részét bejártam a kertnek. Elönt a pánik, hiszen hatalmas ez a hely, hogy a francba fogunk visszakeveredni az ajtóhoz? Mérgesen pillantok a lányra, aki habár már így is megszívta, véleményem szerint még nem eléggé.*
- Gratulálok! Hogy lehetsz ennyire tapló? Bakker! Hogyha nem jutunk ki, Téged eszünk meg elsőnek! *vágom a fejéhez a dühös szavakat és körbenézek. Megpróbálom besaccolni, hogy merre van az erdő széle.*
- Várjatok egy kicsit... *lehunyom a szememet, magam elé képzelem az ajtót és megpróbálok teleportálni...*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 10:02 am

- A fák rügye mögött megbújó élet vagyok, a lágy szellő a napos délutánokon, a harmatcsepp a fűszálakon egy friss tavaszi reggelen... - kacagja az aprócska hölgyemény, és mint minden tündérlány, ő is kacéran, és játékosan táncra kel a levegőben. Lágyan megrázogatja szárnyait, apró testén a pöttöm ruhácska finoman fodrozódik, majd a repülés miatt kecsesen öleli körül alakját. Mikor befejezi a bemutatót, akkor hallja meg a Cat szájából előtörő hangfoszlányokat. Apró arcán végigfut a méreg, vidám jókedve azonnal tovaszáll, majd a nagyszájú lány elé reppen. Közvetlenül arca előtt parádézik le és fel, már-már szédítő gyorsasággal.
- Úgy gondolod én egy aprócska dög vagyok? Meg sem érdemlem azt, hogy velem beszélj, igaz? - sipítja az apró kis lény, majd hirtelen szeme vadul csillogni kezd, szárnya gyorsabban ver, kezével pedig egy kecses mozdulatot tesz, melynek hatására:

1. Cat orra megnyúlik, kb. 50 cm-es-re, és emellé még kap egy kunkori malacfarkat is.
2. A csipet csapatot egy kellemes kis szellő öleli körül, majd elrepíti őket egy távoli pontra, az erdő olyan részébe, melyben még senki nem járt. Mikor megérkeznek, a kis lényt, már nem látják, viszont annak hangja tisztán hallható...
- Akkor itt az idő, hogy innen kikeveredjetek valahogy! A mágiátokat pedig magammal viszem, és amíg meg nem érdemlitek, addig nem is kapjátok vissza! Sok szerencsét! - suttogja a hang, majd teljesen elhalkul, és nem marad más, csak az ismeretlen táj...

//Nem lehet varázsolni, a faji képességek és a különleges képességek sem működnek! //

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 9:46 am

* Megtorpanok, amikor meglátom a közvetlenül előttem álló nőszemélyt, aki minden kertelés nélkül le démonkázik, amire dühösen kitágulnak orrcimpáim, mert hát ez nem egy hétköznapi információ, amiről csak úgy lazán szeretek beszélni, meg kikotyogni másoknak. De amíg nem ismétli meg, addig nincsen semmi gond, csupán félvállról vetek oda neki valamit. *
- Látom jobban van az oldalad. * Mosolygok kissé gonoszul, de még kárörvendőnek is mondható, majd innentől minden figyelmemet Exannak szentelem, mert rajta kívül nem sok olyan ember van akivel szóba állok. De, talán Demyanra ráfoghatjuk, mert jó párszor találkoztam már vele, meg beszélgettünk is, de annyira mégsem szoktunk sokat beszélni. Vészjóslóan lépek hátra, amikor meglátom a tündérkét, nem épp egy izompacsirta szegényke, de tudom, hogy csak meg akar babonázni. Vagy legalábbis üldözési mániám ezt sugallja. Figyelmesen végighallgatom Exant, majd bólintok. *
- Igen, inkább fedezzük fel a romos kunyit minthogy ilyen aprócska dögökkel tárgyaljunk. * Mi tagadás, nem vagyok oda a tündérekért, se az összes is kis, apró, cuki teremtményért, ezért Exant magam után húzva elindulok a kis ház felé, és megkopogtatom az ajtaját, vagy ha nyitva van, bemegyek. *

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 9:39 am

* Cat is befutott egy perccel később szorosan mögötte, amikor észrevette a báli ruhás lányt, oda is suttogott valamit Ex hegyes füleibe. Viccesnek találta a játékot, bár neki nem megy tétre.* - Rendben, ne aggódj. * Mondja egy penge vékony mosollyal, aztán nem is kell sokkal beljebb merészkedniük,miután ő is bemutatkozott Elisabeth-nek máris felgyorsulnak a történések. Szerencsére éles látással áldották meg az istenek, de talán anélkül is jól kivehető a fára épült kis házikót. Hogy egy egykori boszorkány a tulajdonosa, azzal nincs tisztában a fiú, de a langy szellő mintha arról fújna. Közben köszön a másik idetévedő diákfiúnak is.* - Itt lesz valami. * Pillant Catre kérdőn, hogy elinduljanak-e a házikóba vagy maradjanak még egy kicsit körülnézni. Halk kacagás üti meg hegyes füleit és egy tündérszerű aprócska és törékeny, első ránézésre lepkének tűnő alak repül feléjük. A fák kalandról susognak, Exan pedig rosszat sejt és ezt szóvá is teszi Cat-nek.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 9:37 am

*Ahogy haladok megszólítanak. Felkapom a fejem és egy fiú áll előttem. *-Nem épp a báltermet keresem. Két itt tanuló diákot. *mondom majd hátra nézek mikor új személy csatlakozik hozzánk. *-Lám,lám, lám a kikötői démonka. *mondom mosolyogva és úgy fordulok hogy lássam őket. *-Úgy látom valami diák találkozóra tévedtem. *mondom ahogy egy harmadik diákwis előkerül a bokrok közül. *-Elisabeth vagyok.*mutatkozok be. *-És ti... Hát Ő?*kérdezem majd mikor a tündérkét meglátom felé fordulok*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 9:28 am

*A tegnap este itt ért a tündérkertben, és szerencsémre nem talált meg senki sem, így hát nem is csoda, hogy most az egyik bokor mögül bújok ki és kíváncsian emelem fel a fejemet a hangokra. Egy ismeretlen, felnőtt nőt látok, valamint Exan-t, és Cat-et. A boszorkány háza körül járkáltam, amikor is meghallottam a hangjukat. Kíváncsian lépek hát közelebb hozzájuk.*
- Sziasztok! Üdvözlöm! Ön kicsoda? *nézek Elisabeth-re, hiszen biztos, hogy nem diák és még nem találkoztam vele Nellond utcáin sem. Végigmérem, és ekkor tűnik fel a kis tündérke, a kacagó fénypont.*
- Hahó! Hát Te mi vagy? *pislogok a tündérre és kíváncsian nézegetem, ahogy hosszú, selyemruháját húzza maga után.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 9:20 am

A tündérkert igazán mesebeli táj, mely szemetgyönyörködtető, még azok számára is, akik egyáltalán nem fogékonyak a természeti szépségek iránt. Lágy fények pislákolnak, és a növényzet is valami különleges, elvarázsolt színben pompállik, olyanban, melyet az ember simogatni akar, hozzábújni, és a lelkévé tenni, egyszerűen csak elmerülni benne! Szentjánosbogarak rajzanak, lágy fénycsíkot húzva maguk után, és aki még nem járt itt, az tátott szájjal bámulhatja a csodálatos táncot, melyet apró szárnyukkal járnak.
Lágyan fújdogál a langyos szellő, és ha az itt lézengő diákok kicsit szemfülesebbek, akkor már messziről kiszúrhatják a boszorkány házát, akire már csak ez az egy hely állít emléket. Mióta a gaz némber megszűnt létezni, azóta senki nem járt a házában, dolgai érintetlenek, csak a természet próbálja az enyészettel egyenlővé tenni azt, mely a sötétséget jelképezi és a romlott, halotti mágiát.
A percek lassan telnek, és ha a fiatalok kicsit szemfülesek, akkor halk kacagást hallhatnak, majd egy aprócska lényt, aki feléjük közelít. Ruhája lágyan úszik a levegőben, picurka, csillogó szárnyán a kert fényei meg-megcsillannak. Alakja, arca, vonásai tökéletesek, ám az aprócska test oly törékeny, hogy önkéntelenül is elgondolkodik az ember azon, hogy hogyan is maradhat életben....
Mindenesetre az apró teremtés finom mozdulatokkal "úszik" a diákok fel, majd köszönti őket kedvesen, halk csilingelő hangjával.

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 9:02 am

* Nem igazán volt valami hosszú, és irigylésre méltó éjszakám... De, legalább nem voltam egyedül. Vendégeimnek hála nem voltam egyedül, azonban szobatársaim miatt korán el kellett küldenem őket... Remek. Hónapok óta nincsenek az iskolában, de azért pont most állítanak be, mikor már telepakoltam mindent a cuccaimmal. De ha nekem leállnak hisztizni kivágom mindegyiküket az ablakon és saját szobámnak nyilvánítom a terepet... Mert hát mit képzelnek, egyszerűen felháborító. Na de mindegy is. Felveszek egy testre simuló, ámde annyira mégsem sokat mutató élénk sárga miniruhát, egy bazi, sárga magassarkút, és már indulok is. Táskát kivételesen nem hozok, csak a pálcámat. Sosem lehet tudni mikor lesz rá szükség. Bár anélkül is megtudnám védeni magam, de azért nem árt. Igazából sose gondoltam volna, hogy pont a Tündérkertben kötök, de messziről ismerős alakot pillantottam meg - ami nem mellesleg elég magas - szóval akadt egy-két sejtésem ki rejtőzhet a kertben. Dehogy pont azzal, aki miattam sérült le nem is olyan régen... Na erre végképp nem számítottam. *
- Szia...sztok! * Mondom kissé meglepetten amikor meglátom Elisabethet, majd elmegyek Exan mellett, és súgok neki valamit, hogy csak ő hallja. *
- Ne mond ki előtte a nevem... * Mondom, és kérlelő pillantással nézek rá, de nem szándékozom megmagyarázni a dolgot, csak remélem, hogy hallgat rám. *

// Ruha
Cipő //

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 8:33 am

* Még nem jutott sokkal beljebb a varázslatos kis erdőkben, pedig a fák és a szokatlan illatok elég hívogatóan csábították maguk közé. Könnyedén lépdel, lábnyomot nem hagyva és semmiben nem téve kárt. A föld alatt érdekes szellő fújt. Itt még egy tapasztalt erdőjáró sem tudná kiismerni magát, annyira átlagon felüli a hely. Ahogy hátranézett látta, hogy nincs egyedül, egy lány ugyanúgy eltévedhetett mint ő. A ruháját tekintve valami fontos eseményre igyekezett.* - Szia, ha a báltermet keresed eléggé eltévedtél. * Mondja a leányzónak, ki magassarkút és combközépig felhasított szoknyát hord. Bárki kitalálná, hogy nem ez ide akarhatott eljutni.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 8:18 am

*Korán keltem mert furcsa álmok gyötörnek mostanában. Páromat hagyom aludni és inkább sétálni indulok. Kis idő után az iskolához tévedek. Mivel tudom hogy Haku itt tanul úgy gondoltam megkeresem. Ami nem is olyan egyszerű. Hatalmas az épület és rikeresen eltévedtem. *~Vajon a diákok is eltévednek? Vagy csak én vagyok ilyen szerencsés?~*ironizálok magamban mikor egy furcsa kert féleségben kötök ki. Egy pillanatra még az állam is leesik, majd miután összeszedem magam tovább indulok. Nem épp kert túrára terveszték a ruhámat ami egy bokáigérő fekete ruha jobb oldalt combközépig felhasítva, és magas sarkú cipő. Többször felakadok a növényzeten, de nem foglalkozok vele. Gyönyörű a hely csak nem épp ide akartam kilyukadni. *-Csak kijutok innen.*sóhajtok egyet majd körbe nézek.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Aug. 06, 2013 8:03 am

* A tünde könyveket olvasgatva nemcsoda ha a fiúnak honvágya van. Hallotta az egyik diáktól, hogy a föld alatt található egy kis tündérkert, és mivel Exan még soha nem járt arra, gondolta megnézi tényleg olyan szép e a hely, ahogy mondják. Az erdő a föld alatt van és különös lényekbe botolhat aki arra jár, sőt mélyen a barlangokban még akár törpökkel is összefuthatunk. Ez épp elég csábítóan hangzott egy kis délelőtti kalandozásra. Magára öltötte egyszerű fekete pólóját, szarvasprém lábbelijét és elhagyta a szobáját. Az ajtó szinte nyitva állt, s bár belépve elég sötét volt először, de beljebb haladva különböző lepkék és növények rózsaszínes fénnyel megvilágították előtte az utat. Még soha nem látott ehhez foghatót azelőtt, a meglepettségtől, csak egy halk, hűhá-ra fuotta, majd beljebb igyekezett. Kardját a vállpántján tartotta, ki tudja mivel futhat még össze?*

Tárgy: Re: Tündérkert Szer. Márc. 20, 2013 7:43 am

*Egyátalán nem veszi könnyen a lányát érintő dolgot, egész egyszerűen így mutatja ki, máshogy nem megy, különben sem egy túlságosan érzelgős alak.* Változtatni? És ha azt mondom, hogy ez a jobb változat? Mi van akkor, ha ma kifejezetten jó kedvem van? *Csak kicsit cinikus, régen teljesen más volt az igaz, de hogy az embernek a karrierje és a magélete is vakvágányra kerüljön, azon nem lehet csak úgy hipp-hopp változtatni. Most már teljesen feltolja magát a könyöklésből, és fel is áll, hogy egy szintben legyenek.* Grönlandról? *Az innen jó messze van, de nyilvánvaló, hogy viccel, ha Scarletta nem akarja beavatni, nem sajdul bele a szíve. Majd talán egyszer elmeséli, ha akarja. Bólint az idegenvezetésre, ez akár még egy köszönönöm is jelenthet. Követi a lányt a lépcsőig, ott egy intéssel elbúcsúzik tőle, aztán irány felfelé, lepakolni, és ő is valami vacsora után néz.*

Tárgy: Re: Tündérkert Szer. Márc. 20, 2013 7:36 am

*Kicsit oldalra dönti a fejét a válasz hallatán. Hogy lehet ezt ennyire könnyen venni, hogy az ember a lányával alig van és hogy...elfelejti.* -Hát te tudod, de szörnyű lehet, mégis csak a lányodról van szó, biztosan aranyos és azért hiányzol neki. *Jegyzi még meg, de nem akar vészesen belekötni a fickóba, mert akkor tuti kapna valami csúnya visszavágást, amitől pedig őszintén szólva nem kér.* -De akkor miért nem változtatsz? *Bukik ki belőle a totál kézenfekvő kérdés, mert hát tényleg, ha David tudja, hogy gáz, amit csinál, akkor igazán megtehetné, hogy változtat rajta, bár persze az élet korántsem ilyen egyszerű. A másik mindenesetre már úgy fest, hogy indulna, meg nagyon mocorog is, és lehet hogy neki is hasznos lenne valami vacsi után nézni, vagy még maradjon kicsit? Hát fen tudja, nehéz eldönteni. A kérdésre, bár inkább kijelentésnek álcázott kérdés csak picit elmosolyodik.* -Én elég messziről...nagyon messziről. *Adja meg a kissé talán ködös választ. Fene tudja, még nincs tisztában vele, hogy itt mennyire nyílt dolog az ő világuk. Zachary is nagyon meglepődött rajta, főleg hogy többen is vannak arról a síkról, szóval ki tudja, hogy a morcos, fejfájós fickó hogyan reagálná le a "másik síkról pottyantam ide véletlenül" mesét. Végül aztán feltápászkodik, kicsit kinyújtóztatja magát, az sem árt, majd a kijárat felé pillant.* -Megmutatom neked, ha gondolod, hogy merre van a lépcső, aztán azt hiszem én is eltűnök valamerre, mondjuk vacsizni, vagy ilyesmi. *Ajánlja fel a dolgot, mert totál nem biztos benne, hogy David megtalálja a feljáratot az elbeszélése alapján. Na nem azért, mert a fickó lenne béna, hanem mert esetleg ő vázolta fel rosszul a dolgot.*

Tárgy: Re: Tündérkert Szer. Márc. 20, 2013 7:27 am

*Fanyarul elmosolyodik, és legyint.* Áh, ez csak inkább a magam megnyugtatása, ha már ilyen sokat nem vagyok vele. Egyébként annyi játéka van, hogy ezzel fél órát fog foglalkozni, és elfelejti, mint engem. *Elteszi a vizet, és elgondkozik a kérdésen. Miért? Miért? Valóban lehetne kicsit közelebb is akár, de erről az áthelyezésről most nem ő döntött. Majd visszaingázik, amennyit csak lehet, de ex-szel nem lehet túl jó kapcsolatot fenntartani.* Lennék én, csak az anyuka az, akivel nem bírjuk ki egymást. De a lányomért mindent. *Vonja meg a vállát, és most ő dől el a fűben, mert kezd kibírhatatlanná vállni a fejfájás, muszáj valami aktív dolgot csinálnia, különben elrobban az agya. Onnan könyököl csak fel egy kicsit.* Na hát ezt mondom. Akkor nem vele, és nem veled van a baj, csakis velem. Ez van. *Nem csodálta volna azt sem, ha az utóbbi pár hónapban Bonnie-nak már lett volna valakije, gyorsan valaki más karjaiba menekül. Valahol érthető. A végső válasz hallatán bólint, most már indulna lassan, nem árt tényleg eltennie magát, későre jár, hosszú volt a nap.* Én is erősen kétlem, hogy a közeljövőben visszatérek. *Végigméri a lányt, neki még barátai is vannak. Jól hangzik, ha az embernek van rá ideje, neki valahogy sosem volt erőssége a csapatjáték, maximum egy valakivel összedolgozott, a mások mindig hatáskörön estek. Magányos farkas? Jó, mondjuk az amerikai focit mindig is szerette, de azt is legtöbbször tévében, hiszen nincsen kivel elmenni egy meccsre, Laurel még túl pici ehhez.* Azt nem mondtad, hogy te honnan jöttél. *Ez végülis nem kérdés, mégis kiváncsi. Az egész jelenség mintha kissé idegenül érezné magát itt.*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Márc. 19, 2013 1:14 pm

//Fagy-olvad Razz

//

*Hát lehetséges, hogy nem nézi hülyének, de érthető módon azért már igenis ezt érzi a lekezelő és kioktató szöveg után. Aztán tényleg rendesen meglepődik a válasz hallatán. Hogy a fickónak gyereke van? Valahogy igazán nem passzol a körítéshez ez az pró tény.* -Oh! *Bukik ki belőle reflexből a meglepetés miatti apró kis felkiáltás, aztán csak zavartan elmosolyodik.* -Bocs, csak ez egy kicsit...meglepő, de biztosan örülni fog a tehénnek, de miért nem vagy vele? *Na erre lehet, hogy nem kellett volna hirtelen rákérdezni, de akkor is érdekelné, maximum nem kap választ, vagy megint valami ocsmány visszavágást. A nyílt reakció hallatán azért megint kicsit elcsodálkozik. Nem szokott utálni igazából senkit, még Ruby-t sem volt képes nem szeretni, pedig eléggé megkeserítette az életét az utóbbi hónapokban, sőt meg is akarta ölni...a legtöbb ember azért e miatt kissé zabos lenne.* -Én nem...nem utállak, hiszen még alig ismerlek, csak kicsit talán nyers a stílusod. *Próbálja valami módon enyhén kifejezni a dolgot, bár valahogy kétli, hogy erre majd valami értelmes reakciót kap így hirtelen. Valahogy mindig olyan pasikba botlik bele, akik nem épp tökéletesek, Duarin óta el van átkozva a szerelmi élete. Elidor is először bántó volt, aztán segített, végül szerelmet vallott, Zachary tartózkodó, és azt még nem is tudja, hogy vérfarkas is egyben, David pedig...hát ezt kár bővebben kifejteni. Vonzza a bajt az a helyzet.* -Nem zavarsz, tényleg! *Visszakozik egyből, bár inkább csak illemből, de végül mégis csak leül a srác a fűbe. A gyógyszer láttán csak hümmög, nem él ilyesmivel, a mágia általában sok mindent megold, és amúgy se tudná elolvasni, hogy mi a szöszt írnak a dobozon.* -New York? Nem hiszem, egyelőre most jó itt, vannak barátaim... ~Jah persze, kb. három.~ ...és a húgom is ide jár. *No meg nem messze estek át, így a remény is itt erősebb, hogy valaha visszajutnak majd, haza.*

Tárgy: Re: Tündérkert Hétf. Márc. 18, 2013 7:25 pm

*Nem, nem nézi hülyének, végülis tényleg hosszú volt az út, óceánon átívelő. Átszállás nélkül kissé örjítően sok egy helyben ülni, pocsék filmeket nézve, vagy az útitársak unalmas ismerkedését hallgatva. Most már tényleg az lenne az üdítő, ha végre el tudna dőlni, de kételkedik benne, hogy most a pihenés jön, valahogy úgy vonzza a bajt, mint fény a bogarakat.* Hidd el, passzol ez, a kicsimnek vettem. Imádja a plüssöket. Még nincsen két éves, kell valami apapótlék, ha már nem lakom vele. *Foglalja össze pár mondatban az alapfelállást. Így is reménytelen apának tartja magát, legalább a látszata meglegyen, hogy tesz valamit. Hogy enyhítse korábbi gunyorosságát, próbál valami barátkozós témát felhozni, csak ott hibádzik a dolog, hogy alig van barátja. Elhúzza a száját, és mentegetőzően emeli fel a kezét.* Gondolom most utálsz. Meg sem lepődöm. *Vonja meg a vállát, főleg mivel Scarletta ki is emeli, hogy itt is akadnak ellenszenves alakok.* Jól van, mindegy, akkor kár is feltartanom téged. *Indulna el, mégis lehuppan a fűbe, valahol a lány és a tehén között. Körbenéz, valahogy megnyugtató ez a környezet. Dünnyögve nevetgél* Ki hitte volna, a végén még megtetszik. *Hallgatja a lányt, ahogyan az magyarázza az épület elrendezését, erre ráncolja a homlokát, ahogyan próbál memorizálni. A táskájához nyúl, elővesz egy palackot, amiben víz van, másik kezében pedig megvillan egy fájdalomcsillapítós levél, kipattint egyet, bekapja, ráiszik. Most csak vizet, tovább nem szándékozik rombolni az árfolyamát.* Majd szét hasad, reggel óta tart ez a migrén. *Ropogtatja meg a nyakát.* Mindenesetre kösz az idegenvezetést, majd ha New Yorkban jársz, viszonzom. Noha.. kétlem, hogy visszamegyek rövid időn belül. *Somolyog cinikus fejjel. Kivágták persze onnan is.*

Tárgy: Re: Tündérkert Hétf. Márc. 18, 2013 6:04 pm

*Jó hát, de ő inkább úgy van vele, hogy megpróbálja a pozitívat látni másokban és inkább a fáradtságra tippel, mert eleve arra gondolni, hogy az illető mindig ilyen...hát az nem villanyozná fel kellőképpen. A rágó láttán csak megrázza a fejét. Halvány sejtelme sincs, hogy mi a fene lehet az és azt meg nem akarja, hogy most csak így rá kellejen kérdezni. Az eddigiek alapján nem úgy fest ez a David, mint aki nem nézné e miatt hülyének, vagy nem szólna be valamit, tehát sokkal egyszerűbb, ha inkább nem kér. A finoman szólva is bántó megjegyzésre kicsit azért megrökönyödik és idegesen túr bele a hajába. Nem igazán szokta meg, hogy valaki is ennyire lekezelően, vagy bántón, vagy csak flegmán beszéljen vele... Kissé nehezen is szólal meg.* -Én csak...csak...nem igazán passzolt hozzád és azért volt furcsa. *Mondja kissé akadozva, és már meg sem meri kérdezni, hogy milyen bölcsödésről van szó. Azon tuti meglepődne, ha kiderülne, hogy a fickó gyereke, inkább valami testvér, vagy unokatestvér, vagy ilyesmire tippel először. Kicsit azért elhúzza a száját megint, hiszen lássuk be David nem mondható túlzottan kedvesnek, egyszer kioktató máskor meg tök szimplán kérdez, mintha minden teljesen oké lenne.* -Van egy étkező nem messze az amfiteátrumtól, ahol feljutsz a lépcsőn, meg egy büfé is a bejárattól nem messze. *Válaszol kissé talán mostmár visszafogottabban, a kedves mosoly is eltűnik az arcáról lassacskán.* -Megfelel igen, mondhatjuk, hogy jól, bár mint mindenhol, itt is akadnak ellenszenves egyének. *Enyhe célzás? Igen, konkrétan tényleg annak szánja, mert lássuk be igazából az eddigiek alapján nem lopta be magát a szívébe az illető. Békét találni jött ide, és erre jön egy a David, mindenbe beleköt és kioktat és...hát lássuk be kissé idegesítő.*

//fagy//

Tárgy: Re: Tündérkert Hétf. Márc. 18, 2013 5:54 pm

*Dehogy nyügös, dehogy fáradt. Nála ez az alapállapot. Nem rosszindulatú, egyszerűen még a saját képét sem tudja elviselni, így aztán nem is erőlködik azon, hogy mások mit szólnak majd hozzá. Nem a lánynak szólnak, hiszen nem is ismeri őt. Csak úgy kijönnek a száján, minden következmény nélkül. Azaz lehet következményük, csak nem számol velük.* Lehetséges, kiváncsian várom. *Bólint, és úgy dönt, hogy ezek után már tényleg szemétség lenne csak úgy faképnél hagyni a hölgyeményt. Az ujjaival lassan már nem tud mit kezdeni, a cigi annyira jó pótcselekvés, de itt nem illik, ebben már kezd bizonyos lenni, amolyan béke szigeteként érzékeli a kertet. Egy rágó azért belefér. A bőrdzseki belső zsebőből húz elő egy mentolosat, és a lány felé kínálja, ezzel őrzi meg a cigi okozta kellemetlenségek miatti jó szájízt. Aztán ő is bekap egyet, és flegmán rágcsálni kezd, amitől még jobban kattog az állkapcsa, ritkán szokott repülővel utazni. Most viszont erre került a sor, vicces volt, laza hét órát állt sorba a kérvénnyel, hogy ugyan, vihesse már fel a pisztolyt a gépre. Mintha valami sötét alaknak nézne ki, khm.. * Miért, miért? Ha komolyan ilyen ökörséget kérdezel, akkor mit vársz? Látod, hogy vadiúj, nem? Egy játékboltban találtam, megkapja a jóllakott bölcsödés, aztán ennyi. *A lány végül leül a fűbe, ehhez neki nincsen kedve, viszont a válltáskáját lecsúsztatja Scarletta mellé a földre, és annak támasztja a tehenet.* Egész úton sósmogyorót és kekszet ettem, méregdrága lett volna az ebéd a gépen. Lehet itt enni is valamit? *Nézelődik tanácstalanul karbafont kézzel. Amikor látja, hogy Scarletta zavarba esik a pisztoly láttán, megnyugtatóan mosolyodik el, most először tényleg derüs, valahol erre az egyre büszke.* Az tényleg nem régen. És megfelel? Jól érzed itt magad?

Tárgy: Re: Tündérkert Hétf. Márc. 18, 2013 5:33 pm

*Nem nagyon zavartatja magát a pillantás miatt, igazából nem is lenne fer, ha egy nő úgy öltözik fel, ahogy, akkor igazán logikátlan, hogy fennakadjon rajta, ha valaki esetleg ezt meg is nézi. Annyira nem figyeli meg most így elsőre a fickót, hogy gyűrű helyet szúrjon ki az ujján, szóval ez egyelőre elmarad, és igazából elsőre a gúnyos válaszokat sem tudja hová tenni. Igyekszik nem magára venni, az idegen, bizonyára egyszerűen elfáradt, ha ma érkezett és kissé nyűgös.* -Lehetséges, hogy megkapod utólag, vagy egyszerűen csak elfogyott és még nem készítettek újat, vagy nem is tudom. *Alapvetően elég jószándékú leányzó, nem csoda, ha már egyből védeni igyekszik a vezetőséget, biztosan nem trehányságból, vagy ilyesmi maradt el az a térkép. A plüssállatos kamut elsőre simán el is hiszi és már épp válaszolni készül, amikor aztán kiderül, hogy nem is úgy volt. Kicsit elhúzza a száját, még az orrnyerge is összeráncolódik tőle, bár ettől is maximum bájosabbá válnak a vonásai. Ez van, ha valaki Shivala leszármazottja.* -Akkor miért mondasz mást, ha vetted? És valahogy sejtettem, hogy nem magadnak, nem is illik hozzád. *Nem kérdez rá, hogy kinek, mert hát a másik eléggé morózus ahhoz, hogy vagy el se mondja, vagy egyszerűen csak csúnyán nézzen, mert itt faggatózik szinte ismeretlenül. Mindenesetre a neve végül kiderül.* -Rendben Dave...id. *Kötekszik csak azért is kicsit. Fel sem merült benne, hogy Dave-nek hívja, annyira az itteni nevek becézésében még nincs itthon, általában mindenkit úgy hív, ahogy bemutatkozott, Zachary-t sem szólítottam még soha mondjuk Zach-nek, vagy ilyesmi. Az újabb megjegyzésre mostmár visszahuppan a földre törökülésben elhelyezkedve.* -Miféle bűnöset? *Szökik fel a szemöldöke. Sejtelme sincs, hogy mire céloz ez a Dave. A pisztolyon azért megakad a tekintete és kicsit krákog is, amikor megint megszólal.* -Annyira pedig nem vagyok régen itt, talán 3-4 hónapja, vagy még annyi se, nem is tudom. *Rántja meg picit a vállát. Szóval bútordarab...hát fene tudja, hogy ez most pozitív, vagy negatív jelzőnek számít.*

Tárgy: Re: Tündérkert Hétf. Márc. 18, 2013 5:22 pm

*A sejtelmes öltözéken átsiklik a tekintete, mostanság nem igazán foglalkozott ilyesmivel mint a szép lányok mustrálása. Az ujján sokáig ott volt a jeggyűrű, hiszen jegyben jártak, csak most vette le pár napja, amikor már biztos lett, hogy jó messze utazik Bonnie-tól, és már nincsen visszaút. Az utolsó telefon a szokásos veszekedésbe torkollott, de hát mit is várt magától. A lány akárhányszor békülni próbált, valahogy az auror mindig talált okot a kötözködésre. Tehát gyűrű nincsen, a helye még picit látszik, végülis évekig viselte. Kár is volt erőltetni, csak kínozták egymást. Tehát közelebb lép a lányhoz, de irányítója kikéri magának, nem sötét alak, maximum az a rémisztő, ha a tükörbe néz.* Térképet? Hát ez elkerült. *Ő tud bolgárul, nem is küldték volna ide, ha nem, hiszen a kelet-európai sötét szekták ellen rendre fel kellett lépnie, most pedig itt van egy karnyújtásra tőlük. Naccerű.* Ma van az első napom. Talán éjfél előtt utólér valami madár, akkor még teljesítették az alkut, nemigaz? *Jegyzi meg komor mosollyal, és eltartja magától a tehenet. Méregeti Scarlettát, hogy komolyan gondolja-e a kérdést, aztán bólint.* Találtam. A mocsár szélén ült. Szokványos itt az ilyesmi? *Szűkiti össze a szemét, jelezve, hogy "csak" gúnyolódik. Nem szép tőle, hiszen az ismeretlen igen nyitott, de miért kéne, hogy őt bárki is kedvelje? Erről úgyis már úgyis lemondott.* Valójában vettem. Nem magamnak, ha ez a kérdés. *Jegyzi meg továbbra is epésen, de enyhültebb árnyalattal. Szabad kezével megdörzsöli a borostáját, már kezdi szúrni, végül megrázza a lány a kezét.* David. Nem Dave, vagy ilyesmi. David. *Hátranéz az ajtó felé, nem sürgős mennie, legalább nem tölti egyedül az első délutánját. Pedig olyan hivógató lenne a vendégszobába felállított tévé, karosszék, no meg a táskájában lapuló whiskey. A három szerelme egy éjszakán, micsoda élvezet!* Tehát fel a lépcsőn. Lekötelezel. Remélem nem zavartam meg semmi bűnöset. *Sugalja cinkos ábrázattal.* Úgy tűnik te már egészen a részévé váltál ennek a helynek. Mint egy régi bútordarab. *Kicsit megigazítja a dzsekit, lehúzza a zippzárt, a lány láthatja, hogy fegyvertáskájában egy pisztoly lapul. A muglikat mindenképpen viszi, de mágikus töltete is van.*

Tárgy: Re: Tündérkert Hétf. Márc. 18, 2013 5:08 pm

*Nem is nagyon figyel fel arra, hogy valaki közeledne, amúgy se az a nagyon fülelős alkat, nem szokott attól tartani, hogy valaki jön és kicsinálja. Ez inkább Kitty reszortja, aki újabban mindenféle kardozósdival üti el az idejét, hogy ha átszabadul ide a háború...de miért szabadulna át ide? Naiv elképzelés, hogy itt talán nyugi lesz, ha már amúgy is el vannak szakítva a családtól és már annyi rossz történt odaát, akkor csak nem szivárog át ide is minden? Igen, lehetséges, hogy naiv elképzelés. Felül kicsit, amikor viszont már meghallja a hangot is, és eléggé meglepődik a látványon, ezt az arckifejezése is tükrözi, mert elkerekedik a szeme és kissé még az ajkai is szétnyílnak. Bőrdzsekis, borostás, sötét alak egy...plüss tehénnel a kezében? Mintha valami érzékcsalódás lenne, komolyan. Kicsit torokköszörül, bár fel nem áll, de tényleg szembe fordul az idegennel.* -Kicsit tényleg könnyű itt eltévedni, de úgy tudom első nap adnak valami kis univerzális térképféleséget is, ami segít, bár én nem tájékozódom jól ilyesmi alapján, egyszerűbb volt kiismerni. *Persze hogy nem tájékozódik jól, ha egyszer az itteni nyelven nem tud olvasni. Hiába adnak a kezébe egy térképet, ha oda van írva, hogy lépcső és sejtelme sincs, hogy mi a szöszről is van szó. Úgy tényleg igen nehéz használni a kis segédeszközt. Azért apró barátságos mosolyt megereszt, majd végül csak feltápászkodik és kezet is nyújt a másiknak.* -Scarletta, és ha itt kimész, akkor ha minden igaz lesz két leágazás jobbra, majd egy balra, na ott le kell kanyarodni és onnan már egyenesen belebotlasz a lépcsőbe. Az felvezet majd az Amfiteátrumba, ahonnan már valamivel könnyebb tájékozódni. *Nem tudja levenni a szemét a plüssálatról, úgyhogy csak kibukik belőle a kérdés.* -Azt...találtad?

Tárgy: Re: Tündérkert Hétf. Márc. 18, 2013 4:57 pm

*Végiglépdel a folyosón, úgy tűnik, hogy kezd eltévedni. Most akkor fel vagy lefelé volt a szobája? Még nem igazán nézett körül túlzottan az épületben, hogy minden rögzüljön, csak a vendégszobák egyikében pakolt le, aztán Nellondba igyekezett. Valahogyan a városok még mindig közelebb állnak hozzá, mint az ilyen elszigetelt tanintézmények. Nellond egészen kedvére volt, nem is az a kis falu, mint mondják, még a kisváros méreteit is bőven megdönti. Jobb ötlete nem lévén egy játékboltot látogatott meg, hiszen a kis Laurel-nek akart nézni valami ajándékot, ha már alig látja az apját. Így csattog hát végig a a nyugati szárnyon, ami ismerős folyosónak tűnik. A végére ér, de a fiú szobák még mindig sehol.* Gondolkozz David, gondolkozz. *Mormolja félhangosan, és automatikusan a telefonra téved a keze, de kit is kéne felhívni? Kételkedik benne, hogy az iskolának van telefonos ügyfélszolgálata. Megvonja a vállát, és benyit az első ajtón, aminek a kilincse a kezébe akad. A tündérkert láttán magához öleli a plüsstehenet, ami így rém komikus látvány, ugyanis külsőre bár valaha jó pasi volt, most igen marcona képet ad róla.* Kellett nekem ebbe a mocsaras Bulgáriába jönni. Maradtam volna otthon. *Rázza a fejét, ez mégis önámítás, páros lábbal rúgták ki a sorozatos linkelések után, itt messze az eredeti akadémiájától kapott egy utolsó esélyt. Megpillantja a közelben heverő lányt, biztosan vár valakire ebben a kényelmes pózban. Nem kéne zavarni, de amíg nincsen itt a faszi, miért ne? Hátha útba igazítja.* Elnézést. *Kattogatja az állkapcsát, még mindig zúg a füle a repülő okozta légnyomástól. A kora esti fejfájása pedig kezd kellemesen hasogatni. Rá kéne innia valamit. Közelebb lép, de nem letámadós mozdulattal, megvárja, míg Scar hátrafordul, vagy felül.* Kisegítenél? Ez a barom útvesztő az agyamra megy. *A belső zsebében matat cigi után, mégis lehanyatlik a keze, túl festői a táj, itt biztosan tilos az ilyesmi. Pedig nagyon rá kéne gyújtania.*

Tárgy: Re: Tündérkert Hétf. Márc. 18, 2013 4:19 pm

*Esik, szinte egész délután esik. Rém kiborító és felettébb zavaró is egyben, hiszen mégis csak az a legjobb, ha süt a nap, az a vidám idő. Ez ami most van rendkívül szomorkás, és már-már alig elviselhető. A kedvenc helye talán mégis segít kicsit, hogy elvonatkoztasson ettől, hiszen idelent nincs ablak, de mégis sok a virág, a színes dolgok, és a fényeket kimondottan imádja. Még mindig nem sikerült sort kerítenie arra, hogy beszéljen Elidorral, pedig kellene, muszáj lenne, úgy lenne fer...de olyan nehéz rászánnia magát. Halk sóhajjal lépdel be az ajtón, és mint mindig most is nem messze a bejárattól huppan le egyszerűen csak a hűbe. Hátra dől és kényelmesen elnyúlik a puha talajon. Előtte még a cipőjét is ledobja, mezítláb sokkal kényelmesebb, és itt nincs hideg, ami miatt ez zavaró lenne. Kezeit a feje alá csúsztatja és úgy nézi az "eget". Vörös haja kiengedve terül szét a földön, egyszerű bordó blúzt visel, enyhén kigombolva felül, inkább sokat sejtetően, mint mindent megmutatva. Alul halvány kék farmert visel, a lábán és a kezein is élénk pirosra vannak festve a körmök, a karján ezüst szín karkötő, zöld levelet formázó fülbevaló a fülében, szóval mindig mindig egész színkavalkád, amit visel.*

Tárgy: Re: Tündérkert Csüt. Márc. 14, 2013 8:49 pm

*Ami kételyek voltak eddig a határozott lányban, azon most eloszalank, hiszen Bjoren tette meg az első lépést. Pedig a mindig határozott leányzó úgy gondolta, hogy majd ő bevezeti a fiút a málnásba, és hú, de mennyire király lesz minden. De amint szembe találja magát kobold-tünde fiúval, valahogy mindig hevesen dobogni kezd a szíve, ideges és zavart lesz és fogalma sincs, hogy mit is kellene csinálnia. Azt hiszem, hogy talán ez az egyetlen gyenge pontja a leányzónak: az érzelmek. Hiszen elég hevesen törtek rá, és talán még soha nem érzett ilyesmit. Kellemetlen, és egyben baromi kellemes is. Az apró szájra puszi immár egy nagyobb löketet ad a lánynak egy nagyobb lefagyás után. Kellet eg kis reboot, és minden rendben van. Tyara immár kicsit határozottabban csókolja meg a fiút és habár már volt szerencsére csókolózni másokkal, ez a csók mégis annyira más... Édesebb, ízletesebb és feledhetetlen! Nem akarja abbahagyni a csodálatos csókot, de sajnos hamarosan elválnak ajkaik, Bjoren pedig szélesen mosolyogva, elvarázsolt tekitnettel fekszik el a fűben. A mondatra Tyara elneveti magát, és kezét a fiú derekához téve támaszkodik meg a fiú fölött, csillogó szemmel néz rá.*
- Én is örülök, hogy ide tévedtél. Vagy hogy egyszerre tévedtünk ide. Vagy valami ilyesmi. *neveti el magát elpirulva a lány. Egy darabig csak csendben nézi a fiút, mígnem Oliver ugrándozik oda hozzájuk és az egyik fa ágáról lelógva fejjel lefelé néz a párosra.*
- Nem akarom megzavarni az idillt, de 10 perc múlva takarodó! *jelenti ki a majomka idegesen szüttyögve. Nem akarja, hogy megbüntessék őket, habár sejti, hogy Tyarától ezért még fog egy nagy lecseszést kapni. Egy ilyen szép pillanatba belerondítani. De hát Oliver csak jót akar, így a vörös koboldlány sóhajt egyet és lassan feláll, majd a kezét nyújtja a fiúnak. Hogyha Bjoren elfogadja, akkor felsegíti a srácot, majd nem engedve el a fiú kezét összefonja az ujjaikat, hogyha a fiú engedi. Rámosolyog a koboldra, végül együtt indulnak visszafelé a hídhoz, hogy aztán az ajtónál elbúcsúzzanak egymástól.*
- Remélem mihamarabb találkozunk! *suttogja a fiú fülébe Tyara, miközben megöleli őt. Egy gyors puszit nyom az arcára, majd eltűnik a Labirintus folyosóinak rejtekében.*

Tárgy: Re: Tündérkert Csüt. Márc. 14, 2013 8:35 pm

* Hogy ideges? Nem is kicsit, rettentő zavarban van, nehezére esik megőrizni a lazaságát, de már feladta, immáron teljesen megfeledkezett minden dologról és személyről, kivéve egy valakit, Tyarát. Itt van vele szemtől szemben, az arcuk majdhogynem összeér, de ha becsukja a szemét is a lány arca jelenik meg, nem tudja és nem is akarja őt kiverni a fejéből. Ő sem érzett még hasonlóan senki iránt, sosem került senkivel ennyire közeli kapcsolatba. Persze, voltak lányok akiknek megpróbált udvarolni valamilyen szinten, de végül mindegyikről lemondott, mert szép szóval semmibe vették. De a vele szemben lévő lány nem ilyen, ő másabb mint akikkel eddig találkozott, sokkal másabb. Őt egyáltalán nem zavarná, ha valaki betoppanna, ez talán köszönhető közvetlen természetének, de ki tudja, neki most csak Tyara jár az eszében. Kicsit ő is megremeg, elbizonytalanodik, majd erőt vesz magán, és lágy puszit nyom a lány ajkaira. Félelem fut át a szívén, hisz látja, hogy teljesen lefagyott a lány, biztosan nem számított rá. Aggódó arckifejezést ölt, majd mikor látja, hogy Tyara szája mosolyra húzódik, akkora kő esik le a szívéről, hogy szinte hallani ahogy koppan. * - Igen. * Válaszol mosolyogva a lány megállapítására, s a következő pillanatban ajkuk ismételten összeér, ezúttal kicsivel hosszabb időre. Amint ez véget ér - nagy bánatára - ismét hátradől a fűben, s teljesen elvarázsoltan szólal meg. * - Nagyon örülök, hogy ide tévedtem. * Mondja, ezen az estén már legalább harmadjára, de ez a mondat jutott először eszébe. *