Tündérkert

Tárgy: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 8:29 am

First topic message reminder :

Tündérkert

A különleges föld alatti területet néhány diák fedezte fel egy kaland során. Nevezetesen: Speranza di Bagliore, Mila Zelenkova, Nessie di Alsiera, Ciara de la Fresque, Aleksandar Grozda és Raven Blackmoon. A Homály alagútjaiból egy szépen megmunkált ajtó nyílik ide, mely csupán 50 évenként adott lehetőséget a belépésre egy különös varázs miatt. A varázslat okozója egy boszorkány volt, aki 50 évente létfenntartás céljából új és új helyen tette láthatóvá az ajtót, melyen gyanútlan emberek és egyéb lények léptek be, akik végül örök időkre itt ragadtak manó formában, hogy kiszolgálják őt. A kis csapatnak azonban sikerült megtörni a mágiát, legyőzni a gonoszt és felszabadítani a helyet. Így a hely megállapodott, azaz a térkapu nyitja, hiszen maga az erdő nem a Birtok alatt terül el, de hogy hol az egyelőre még rejtély.

Aki viszont belép egy egyelőre még feltérképezetlen területen találja magát. Sötét erdő, hiszen a föld alatt tartózkodunk jelenleg, melyet különleges fényes élőlények világítanak be. Minden ahova lépünk, növények és az állatok is halvány rózsaszínben világítanak. Ők szolgáltatják a fényt idelentre. Erdők, tisztások, kis manó falu nem messze, mely már teljesen kihalttá vált, hiszen a diákok felszabadították a rabokat. Nem messze a boszorkány fára épült háza is megtalálható: A boszorkány háza
Az erdő mélyén különös lényekbe botolhat, aki megpróbálja átlátni a helyet, mélyen barlangok tárnáiban törpök bújnak meg, de nem biztos, hogy mindig barátságosan fogadják az arra tévedőket. Lehetséges, hogy tündérekkel is összefuthatunk az erdők világosabb részein és különös mágikus lények is fellelhetőek.

A terület nagy, titkai egyelőre még kifürkészetlenek...

A bejárati ajtó szinte mindig nyitva áll, ám, ha mégis becsukásra kerül, akkor csak az juthat be, aki ismeri a jelszót, mellyel a törpök védték le, akik a bejáratot készítették, akik a mágiáját adták. Az ajtón különös csak szövegértő mágiával olvasható versike található, mely a jelszót rejti:

Föld alatt élünk ám,
Követ vájuk, napfényt utálunk.
Mégis erdő terül odaát.
Gyere most, légy hát vendég minálunk.

Nem sok a dolgod egy pillanat,
Mondd azt a szót, mely eszedbe jut.
A nevünk amire szükség van,
Mondd ki hát és lépj be, várunk!

Tárgy: Re: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 2:26 pm

*Még mindig Jay kezét markolássza, ezért gyorsan kirántja, és bólogat Trixi felvetésére, ő sem komálta volna sosem, hogy ha valaki butaságokkal tömi folyamatosan az elméjét. Így is túl sokszor kerül ellentmondásba még önmagával is, felesleges lenne ezt még tetézni is. Negédes mosollyal igenlően jelzi, hogy pont azért van itt ő is.* ~Már régen felderítettük, te liba..~ Hát persze Trixi, én is tökre... *Az iróniát nem is érezni, annyira beleéli magát a szeleburdi szerepbe.* Vezess hát új utakra, Lucifer! *Idéz az Ember tragédiájából, ha már a leányzó magyar, akkor tündérvélánk is számot adhat irodalmi műveltségéről. Ő nem hozott zsákot mint Vaszilij, elég neki a számos kütyü, mágikus talizmán, és hihetetlen szerencséje, ami sosem hagyta még cserben.* Úgy látom sikerült hetekre berendezkedni, nemde? *Kérdezi a fiútól nyomatékos vigyorral, és sután rázza a fejét, ő bizony nem szándékozik sokáig maradni.* Köszönöm... kérek. *Nyúl a sütemény után, és a szájában forgatva azt kötekedő mosollyal válaszol Vaszilijnek.* Nem hiszem, hogy kókuszfát nevel a szobájában, szerintem ez konzerv. Egyébként még meg sem köszöntem, hogy kiengedtél minket... *Kezdi el súlytalanul a mondatot, aztán elfordítja a fejét, jelezve, hogy nem is fogja. Majd egyszer. Végülis nem voltak halálos veszélyben. Cuki pasi ez a Vaszilij, de hát nem elég köszönöm az neki, hogy az ajtónyitás után meghívhatta Ravent egy trüffelre? Hogy lehet valaki ilyen hálátlan? Hát hogy??? Miközben majszol, még valaki betoppan, Szandra személyében. Ravenünk nem egy fajmániás, de a koboldokat kifejezetten rühelli. A tündérek és a vélák világában már az is komoly bűn, ha valaki félvér, na de hogy kobold legyen? Az már katasztrófa. A leányzó ennek ellenére nem mutat gyűlöletet, csak méla undort, ahogy kegyesen int, és Trixi felé súgja.* Csak ez hiányzott. Ő a felesleges bábu a táblán... Na de hogy pöcköljük le? Tudom már.. ott az a jó kis folyó... *Aztán rámosolyog Szandrára, és elkezd a hajával játszani. Mármint a sajátjával. Valahogy egész jó kedve kerekedik, amint a hídra gondol, ami leszakadt alattuk. Szandra súlyát méregeti..., majd Jayre pillant vissza.* Ugyan... semmi gond... *Aztán vidoran kacarászik, és meglepődve paskolja meg a srác arcát.* Szólítsalak ahogy akarlak? Ezt jól meggondoltad? Akkor legyél mondjuk... Gyagyás! *Emeli fel mutatóujját derűs arccal.* És a feladatod az, hogy bebizonyítsd, nem szolgáltál rá! *Megütközve figyeli, hogy a fiú mennyire tisztelettudó, ritka erény ez már.* Köszönöm-köszönöm. *Pihegi hálálkodva, és elgondolkozva ráncolja a homlokát.* Hol is kezdjem? Egy varázslatos kis erdőben születtem, ahol mindenki királynőként kezelt... Végülis igazuk volt, lássuk be! Udvarlóimnak se szeri, sem száma nem volt, de én nem választottam közülük, mert nem könnyű a kedvemre tenni, majd te is látni fogod. Na de eleget beszéltünk rólam, most inkább... *Mondhatná azt, hogy Jay érdekli, de teljesen máshogy fejezi be.* ... hozz nekem valami szépet. Méghozzá most csillagvirág! *Int a srácnak sürgetően, aztán Vaszilij mellé sorol be.* Na megyünk banyázni, ha már itt vagy? *Int a híd felé, és odaszól Szandrának.* Menj csak kicsi, bátran, a hídon át! *Kacsint cinkosan, és bátorítóan mosolyog a koboldlányra.*

Tárgy: Re: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 2:17 pm

~Hoppácska, lehet hogy elég lett volna egy Lumos is. Na mindegy csak nem haragszik meg.~* gondolta, majd megbánó mosollyal véget vetett a bűbájnak , és kezet nyújtott lánynak.*- Hupsz bocsi. Nem akartalak megvakítani. Tegnap érkeztem, és még új vagyok itt. Jay Monroe vagyok, szólíts ahogy kedved tartja.*mutatkozott be, majd zavartan kezdett bele a kifogásainak a hadarásába.*- Valamilyen párbajterem féleséget kerestem, mert ki akartam próbálni édesanyám pálcáját, de ide jutottam. Csak az ág reccsenését hallottam, nem láttalak. Azért küldtem ekkora fényárt, hátha valamilyen hívatlan vendég jön erre, és nem te. Hm Raven.. Szép neved van. Mesélsz egy kicsit magadról?* vett nagy levegőt, miután befejezte mondókáját.* Néhány pillanattal később, mikor már hozzászokott a szeme a sötétséghez, még egyszer bocsánatot kért a lánytól, majd a többiek felé fordult. Először a vállát ütögető fiú felé fordult.*- Ne haragudj, csak megijedtem. Új vagyok, és kissé paranoiás, könnyű megijeszteni. Megígérem nem fordul elő többször. Amúgy Jay vagyok. És te?* nyújtotta kezét a fiúnak udvariasan, ahogy szülei tanították.*- Hm jól néz ki, megkóstolom.* és kivett egy darabot a kókuszgolyós dobozból.*- Hm fincsi. Köszönöm. Te csináltad?* fordult érdeklődően a lány felé.*

Tárgy: Re: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 2:11 pm

*Egy kis kobold lány, Szandra érkezik a tündérkertbe. Sosem járt még itt, de nem is járhatott, mivel nemrégiben lett felfedezve. Nessie viszont mesélt róla, hogy milyen szép hely, és hogy mik történtek itt, úgyhogy elhatározta, hogy valamikor majd meglátogatja.
Amint belép, rögtön elámul, és egy pillanatra döbbenten álldogál, mert valóban csodálatos hely, olyan, mintha egy mesekönyvbe lépett volna be. Szandráról pedig tudni kell, hogy a gyengéi a mesék, ha mesét hall, egyből kenhetővé válik, akár a vaj. Ha meg még részese is lehet... Az aztán csúcs. Egy erdőt lát, amit fámyes lények világítanak meg, akár egy szentjánosbogár, bár ezek nagyobbak és szebbek. Ámuldozása közben egy kisebb társaságba, pontosan négy főbe botlik, kettő lányba és kettő srácba. Szó szerint botlik, ugyanis sikeresen nekiütközik Vaszilijnek.*
-Óh... bocsánat. Ne haragudj. *pislog fel félénken Szandra a srácra.* -De ha már így összefutottunk, csatlakozhatok hozzátok? Szandra vagyok, belsis. *kérdi Vaszilijt és a többieket is egyszerre.*

Tárgy: Re: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 2:04 pm

*A volt híd irányába pillantgat Trixivel való csevegés közepette.* -Áh igen, már jobban megy, csak hát az a helyzet nem túl régen vagyok tisztában azzal, mire vagyok képes, így meg nehéz megtanulni azt, amit más kiskora óta gyakorol, meg minden. *Mondjuk azt még nem tudja, hogy elmondta-e fél-dzsinn, vagy csak a teleportálás fényét, mindenre nem emlékezhet.* -Akkor szívesen veszem a társaságod! *Indulna épp el a cél felé, amikor meglátja az ismerős leányzót is megérkezni, Ravent. Meg kell vallani kissé túlzó személyiség, de fiatalon ő is ilyen volt, bár már valamelyest kinőtte...valamelyest. Az persze más kérdés, amit nem tudhat, hogy Raven egyáltalán nem ilyen, csupán remek álcával rendelkezik.* -Szia, hát te? Nem lepne meg, ha hasonlóan lennének a céljaink. *Mosolyodik el, a hátán lévő hátizsák eléggé jelzi, hogy nem egy szimpla túrára érkezett. Aztán érkezik a fényár, ami még ha egy sima lumos lenne, akkor rendben, de már nagyjából hozzászokott a szeme a félhomályhoz erre ez az erős fény.* -Hogy az a... *Nyom el egy finom káromkodást, miközben próbálja nem kidörzsölni szemeit, amikkel még percek múlva is apró fénypontokat lát mindenfelé.* -Ember! Ha vársz pár percet, akkor megszokod az itteni fényt, nekünk viszont ne okozz szemkárosodást egyből. *Azért szélesen elvigyorodik, sose vesz semmit túl komolyan, miközben közelebb lépdel a sráchoz és finoman megütögeti a vállát, a pálcás kezét a föld felé irányítva.* -Villany lekapcs! Figyeld a lepkéket, és ahova lépsz, látod felvillan a fény. Teljesen jó ez! *Végül vesz egy kókusztekercset.* -Köszi, isteni finom! Saját gyártmány? *Majszolgat, miközben mostmár tényleg elindul a kis patak irányába. Majd azt kell kitalálni hogyan jutnak át, úszás nélkül.*

Tárgy: Re: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 1:57 pm

*A keksztekercs hamarosan elfogy, amit eddig Trixi a kezében tartott, így kicsit örül is, amikor a pillangó végül felszáll a táskájából, hiszen így újra birtokba tudja venni a zacskót. szereti azt a süteményt és biztos benne, hogy ezzel nem csak ő maga van így, ugyanis eddig háromszor járt le Nellondban és mind a háromszor eléggé meg volt fogyatkozva a tekercs. A lényeg, hogy most van nála elég, és habár nem tudja, hogy meddig fogja itt tölteni az időt, nem árt, hogyha van nála kaja meg innivaló is. Ahogy ezen gondolkodik és még mindig halkan dúdolgat, megjelenik Vaszilij, a teleportáló dzsinn. Persze, hogy emlékszik rá a lány, hiszen ki tudná elfelejteni azt, hogy az orra elé teremnek? Persze, most már tudja, hogy teleportált a srác, de akkor még nem tudta. Kellemetlen volt ez a tudattalanság, de a lényeg az, hogy mos már tisztában van a dologgal. A fiú persze odasétál hozzá és köszönti, amire Trixi mosolyogva felpislog a fiúra.*
- Helló, sziasztok! *köszönti a daimónt is, hiszen így illik, habár ő soha nem vágyott daimónra. Mi értelme annak, hogy kihelyeződik a lelked egy része egy állatba? Felesleges, hiszen mindig magaddal kell cipelni és ilyenek. No mindegy, hogyha nekik így jó... *
- Hogy megy a teleportálás? *teszem fel a kérdést szélesen vigyorogva, hiszen emlékszem rá, hogy Vaszilij mennyire el volt keseredve és zavarban volt azért, mert nem igazán úgy sikerült a teleportálás, ahogy szerette volna. Sebaj, megesik az ilyesmi.*
- Mi járatban erre? Ti is jöttetek felderíteni? Én tök izgatott vagyok, nagyon szép ez a hely, csak egyelőre még nem döntöttem el, hogy merre menjek. DE a banya háza nem is tűnik rossz ötletnek. *lelkendezik a lány és fel is pattan a földről, felkapva a táskáját a vállára.*
- Kókuszos tekercset? *tolja Vaszilij orra alá a zacskót,amiben még van bőven a süteményből. Ekkor hatalmas fényoszlop tör a levegőbe és egy varázsige is elhangzik egy idegen diák szájából. Majd megjelenik még egy idege leányzó. No igen, Trixinek nem sok mindenki van, aki nem idegen, bár órákon szinte be nem áll a csőre, így már elég sok ismeretséget és persze haragost is szerzett. De úgy tűnik, hogy nem eleget. *
- Sziasztok! Angyal Trixi. Illetve Beatrix... *fintorodik el a lány és ebből tökéletesen le lehet venni, hogy utálja a nevét. Hát igen, a Beatrix túlságosan komoly a lányhoz képest, ezért mutatkozik be mindenkinek Trixi néven. Reméli, hogy ezt fogják megjegyezni. Közben figyel, hogy kiben kit tisztelhet. A fehér hajú leányzótól megtudja, hogy Raven-nek hívják ~furcsa, én azt hittem, hogy az fiú név~, a másik illetőtől viszont még nem kap nevet. Talán észre sem vette őket? Lehet, hogy nem lát a hatalmas fénysugártól. Erre a gondolatra Trixi kicsit elvigyorodik, majd közelebb sétál Jay-hez.*
- Szerintem bőven elég a Lumos is. *ad egy tippet a lány és elmosolyodik, majd a zacskót nyújtja:*
- Kókusztekercset?

Tárgy: Re: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 1:43 pm

*És a boszit legyőzők mondhatni vezetője is éppen errefelé tart, méghozzá azért, hogy jogos jussáért feltúrja a banya házát. Biztos-ami-biztos, alaposan felszerelkezett, hiszen a hely még a tulaj halála után sem veszélytelen, minden bizonnyal vannak még feltérképezetlen zugai, amik nem kívánt csapdákat sejtetnek. A fehér hajú tündérvéla külsőre most nem teljesen a csábításra rendezkedett be, ezért kényelmes nadrágszoknyát, és egy virágos-rózsaszín blúzt visel, de ezekből is csupa divatosat, hiszen sosem lehet tudni. Tündérként kiválóan ért a távolsági fegyverekhez, egy hajlított fából megművelt íj van a hátán, az oldalán pedig egy vasat teljesen nélkülöző fogazott kard. Nem mintha a harc mestere lenne, de úgy véli, a túloldalon meglehetősen rapszódikusan működtek a mágiák, nem azon kéne elvérezni, hogy még fegyver sincsen nála. Bűbájaiban, és anyagmanipulációjában megbízik, ám nem megy óvatlanul a veszélybe. Legnagyobb felháborodására az ajtót nyitva találja, és a másik oldalról már beszélgetést is hall. Elnyom magában egy csúf káromkodást, és nosztalgikus mosollyal lép be a tündérkert világába. Ott a már megmentőként elhíresült Vaszilijt, és egy számára eddig ismeretlen leányzót talál. "Bűbájos" mosolyát felvillantva üdvözlésre nyújtott kezekkel suhan feléjük, míg egyik zsebéből egy piros hajpántot húz elő, amit fehér pöttyök tarkítanak. Ezzel köti fel a haját, ettőlfogva úgy néz ki, mint egy mérges galóca.* Hollárihó! Ezt a véletlent... *Jegyzi meg epésen, ezt ellensúlyozandó ábrándosan hajol le, hogy a zöld susnyásban csivitelő pacsirtákat üldözze. Ez szinte esélytelen, így térden állva pillog fel rájuk. Ekkor veszi észre a mellette fényárral dobálózó fiút, és gyorsan a szeme elé kapja a kezét, nehogy kiolvadjon a retinája.* Minek ide ekkora fény, hékás?! *Aztán lejebb engedi az ujjait, és feltápászkodva araszol közelebb a még ismertlen fickóhoz.* Raven Blackmoon. Örvendek!

Tárgy: Re: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 1:37 pm

~Na szerintem eltévedtem~*gondolta amikor ebbe a gyönyörű kertbe belépett. A félhomályban lila pillangók repkednek fel alá. A játékosan repdeső kis bogarak a tegnapi lányra Val-re emlékezteti. Kicsit csalódott a lányban, mivel nem tartotta be az ígéretét. Egész délután rá várt, de csak nem táncolt be a bohém csaj az Oroszlán hálóba. Délutánra megunta a várakozást, és elindult felfedezni a hatalmas iskolát. Fél órával indulás után már sikerült is eltévednie. Elég elhagyatott résznek tűnik, nem jár erre sok ember. Elég rosszak a látási viszonyok. Elindul tehát a kertbe, de olyan érzése van mintha nem lenne egyedül. Mintha egy másik árny is lenne itt. Kezét a pálcájára helyezi, ha baj esetén támadnia kéne. Megreccsent mellette egy ág, ő pedig kihúzta övéből a szépen megmunkált ezüst nyelű pálcát, elvégezte a már jól ismert mozdulat sort, majd szépen érthetően elmondta a varázsszavakat*- Lumossolen-* és egy 15 méter magas fényoszlop tört ki a pálcából, aminek fényénél megpillantott egy fiatalosan öltözött lányt, mellette pedig egy fiút*

Tárgy: Re: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 1:27 pm

*Fél-dzsinn fiú teleportálgat végig a folyosókon. Nem árt néha gyakorolni, hiszen nem is olyan régen rendkívül bénán sült el egy bemutatója, amikor is majdnem sikerült beleépülnie egy székbe. Vanch csak csendesen morogva szökkenget utána, hiszen amikor a fiú rövid távon próbálkozik, akkor nem szokta a daimont is úgymond magával vinni, így aztán csak próbálhatja követni a tekintetével, hogy mikor leli meg a "gazdit" újra.* -Jól van, mostmár elég! Te sem akarhatod, hogy beépüljek egy falba, akkor meg muszáj gyakorolni. De nem ennyit. *Nevetgélve megrázza a fejét a morcos vadászgörény láttán, majd végülis a saját lábán teszi meg az utolsó pár métert. Nem olyan régen ezen az ajtón engedett ki pár diákot, akik valami boszorkányról, meg manókról beszéltek, meg raboskodó emberekről. Kíváncsi lenne, hogy vajon a boszorkány házában nincs-e valami még, ami érdekes lehet. Valószínű nem pakolt ki onnan, hiszen nem számított rá, hogy távozni fog...nem cska a lakhelyről, hanem az élők sorából is ugye. A hátán kisebb hátizsák, dzsinn, relikviamágus, nem véletlenül kedveli a tárgyakat és egyéb különlegességeket, azoknak pedig kell a hely, egy jó kis tértágított hátizsák erre kiváló. Belépve az ajtón viszont egy ismerős arcot lát meg, akivel nem régen futott össze az Allidon főhadiszálláson, pont előtte égett be a teleportálás trükkel. Közelebb lépdel, de nem ül le, csak lepillant a lányra. Picit még erőltetnie kell a szemét, hiszen erősebb itt a fény, mint a jól bevilágított folyosókon, de hozzá lehet szokni.* -Áh szia, Trixi ugye? Vaszilij vagyok, talán még emlékszel rám. Székes incidens, meg minden. *Mosolyodik el szélesen, miközben szemével a hidat keresi, amit a többiek említettek, vagyis hát a romjait.* -Nincs kedved velem tartani? Gondoltam megnézem annak a boszinak a házát, akit itt győztek le páran. *Ajánlja fel a lánynak a dolgot. Végülis jobb ketten, mint egyedül császkálni.*

Tárgy: Re: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 1:12 pm

*Trixi sétálgat a Kúriában. Most nincs órája, így igazából azt csinál, amit akar, egészen 5 óráig. Addig meg még bőven van idő, így elhatározta, hogy feltérképezi a még ismeretlen területeket itt a Kúriában. Merthogy abból van jó pár, hiszen a lány nem régen van itt, talán néhány hete csupán. A lábai a Nyugati-szárny felé vezetik őt, és ott rengeteg terem található. Azonban a legjobban a Belsirionosok Homály-alagútjából nyíló Tündérkert. Mire nem jó a Társalgóban ücsörögni, hiszen tegnap hallotta, hogy néhány diák erről a helyről beszélgetett. Pár diák egy kalandban felnyitott egy 51 éve zárva lévő ajtót és nyitva is hagyták, hogy oda bárki bemehessen. Ezért kelt hát útra Tirxi, hogy ezt az ajtót megtalálja és felfedezze, hogy mit is rejt. A lány hosszú barna haja egyébként fel van fogva lófarokban, egy sima farmer és egy csinos fekete top van rajta, amin egy egyszerű piros melegítő felső van, a lábán pedig sportcipő. Trixi soha nem volt az a nagyon elegáns típus, inkább szereti a kellemesebb ruhadarabokat, amikben lehet hülyülni és szórakozni. Pálcája az övében foglal helyet, oldalán pedig a táskája lapul, amiben pedig minden jó és szép. Egy aprócska kis zacskó lóg ki belőle, amiben kókusztekercs van. Most is azt eszegeti a lány, ahogy lassan betér az alagútba, majd lassan megindul az ajtó felé.
Ahogy belép az ajtón, a tekintete kimered és szélesen elvigyorodik. Egy sötét erdőt lát maga előtt, ahol szinte minden halvány fényben dereng, mintha fényes aurája lenne. Nagyon szép minden és hirtelen egy pillangó száll le Trixi táskájára. A lány lassan leteszi a táskáját a földre, majd azt a kis szelet tekercset majszolgatva leül a fűbe és az élőlényeket, illetve a pillangót figyeli és halkan dúdolgat valamit magában.*

Tárgy: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 8:29 am

Tündérkert

A különleges föld alatti területet néhány diák fedezte fel egy kaland során. Nevezetesen: Speranza di Bagliore, Mila Zelenkova, Nessie di Alsiera, Ciara de la Fresque, Aleksandar Grozda és Raven Blackmoon. A Homály alagútjaiból egy szépen megmunkált ajtó nyílik ide, mely csupán 50 évenként adott lehetőséget a belépésre egy különös varázs miatt. A varázslat okozója egy boszorkány volt, aki 50 évente létfenntartás céljából új és új helyen tette láthatóvá az ajtót, melyen gyanútlan emberek és egyéb lények léptek be, akik végül örök időkre itt ragadtak manó formában, hogy kiszolgálják őt. A kis csapatnak azonban sikerült megtörni a mágiát, legyőzni a gonoszt és felszabadítani a helyet. Így a hely megállapodott, azaz a térkapu nyitja, hiszen maga az erdő nem a Birtok alatt terül el, de hogy hol az egyelőre még rejtély.

Aki viszont belép egy egyelőre még feltérképezetlen területen találja magát. Sötét erdő, hiszen a föld alatt tartózkodunk jelenleg, melyet különleges fényes élőlények világítanak be. Minden ahova lépünk, növények és az állatok is halvány rózsaszínben világítanak. Ők szolgáltatják a fényt idelentre. Erdők, tisztások, kis manó falu nem messze, mely már teljesen kihalttá vált, hiszen a diákok felszabadították a rabokat. Nem messze a boszorkány fára épült háza is megtalálható: A boszorkány háza
Az erdő mélyén különös lényekbe botolhat, aki megpróbálja átlátni a helyet, mélyen barlangok tárnáiban törpök bújnak meg, de nem biztos, hogy mindig barátságosan fogadják az arra tévedőket. Lehetséges, hogy tündérekkel is összefuthatunk az erdők világosabb részein és különös mágikus lények is fellelhetőek.

A terület nagy, titkai egyelőre még kifürkészetlenek...

A bejárati ajtó szinte mindig nyitva áll, ám, ha mégis becsukásra kerül, akkor csak az juthat be, aki ismeri a jelszót, mellyel a törpök védték le, akik a bejáratot készítették, akik a mágiáját adták. Az ajtón különös csak szövegértő mágiával olvasható versike található, mely a jelszót rejti:

Föld alatt élünk ám,
Követ vájuk, napfényt utálunk.
Mégis erdő terül odaát.
Gyere most, légy hát vendég minálunk.

Nem sok a dolgod egy pillanat,
Mondd azt a szót, mely eszedbe jut.
A nevünk amire szükség van,
Mondd ki hát és lépj be, várunk!