Tündérkert

Tárgy: Tündérkert Szomb. Márc. 03, 2012 8:29 am

First topic message reminder :

Tündérkert

A különleges föld alatti területet néhány diák fedezte fel egy kaland során. Nevezetesen: Speranza di Bagliore, Mila Zelenkova, Nessie di Alsiera, Ciara de la Fresque, Aleksandar Grozda és Raven Blackmoon. A Homály alagútjaiból egy szépen megmunkált ajtó nyílik ide, mely csupán 50 évenként adott lehetőséget a belépésre egy különös varázs miatt. A varázslat okozója egy boszorkány volt, aki 50 évente létfenntartás céljából új és új helyen tette láthatóvá az ajtót, melyen gyanútlan emberek és egyéb lények léptek be, akik végül örök időkre itt ragadtak manó formában, hogy kiszolgálják őt. A kis csapatnak azonban sikerült megtörni a mágiát, legyőzni a gonoszt és felszabadítani a helyet. Így a hely megállapodott, azaz a térkapu nyitja, hiszen maga az erdő nem a Birtok alatt terül el, de hogy hol az egyelőre még rejtély.

Aki viszont belép egy egyelőre még feltérképezetlen területen találja magát. Sötét erdő, hiszen a föld alatt tartózkodunk jelenleg, melyet különleges fényes élőlények világítanak be. Minden ahova lépünk, növények és az állatok is halvány rózsaszínben világítanak. Ők szolgáltatják a fényt idelentre. Erdők, tisztások, kis manó falu nem messze, mely már teljesen kihalttá vált, hiszen a diákok felszabadították a rabokat. Nem messze a boszorkány fára épült háza is megtalálható: A boszorkány háza
Az erdő mélyén különös lényekbe botolhat, aki megpróbálja átlátni a helyet, mélyen barlangok tárnáiban törpök bújnak meg, de nem biztos, hogy mindig barátságosan fogadják az arra tévedőket. Lehetséges, hogy tündérekkel is összefuthatunk az erdők világosabb részein és különös mágikus lények is fellelhetőek.

A terület nagy, titkai egyelőre még kifürkészetlenek...

A bejárati ajtó szinte mindig nyitva áll, ám, ha mégis becsukásra kerül, akkor csak az juthat be, aki ismeri a jelszót, mellyel a törpök védték le, akik a bejáratot készítették, akik a mágiáját adták. Az ajtón különös csak szövegértő mágiával olvasható versike található, mely a jelszót rejti:

Föld alatt élünk ám,
Követ vájuk, napfényt utálunk.
Mégis erdő terül odaát.
Gyere most, légy hát vendég minálunk.

Nem sok a dolgod egy pillanat,
Mondd azt a szót, mely eszedbe jut.
A nevünk amire szükség van,
Mondd ki hát és lépj be, várunk!

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 4:25 pm

*Több információ is előkerül, elhangzik aztán többen is szétrebbennek. Lessien távozása után egy hálás pillantást vet. A kis démon meg tudja védeni magát, de azért tényleg hasznos számára a védelem.* -Igen, én is láttam... *Bólint Candidának, aki útjára is indul, persze néhány kísérő mondattal. Joshua szavaira azért odapillant, amikor már sikerült kiszabadítania csillámnénit, ha sikerült ugye. Neki azért biccent, afféle szívesen, hiszen a tekintetéből rejtett köszönömöt olvasott ki, csak nagyon rejtve volt.* -És mi lenne az, hogy tudjuk hogyan lelhetünk rá. *Pillant a férfire, hiszen hasznos lenne tudni, pontosan mit keresnek. Nagy forgataggal végülis eljutnak a fához, a higanytündéren meg erősen elcsodálkozik.* -Zavaros... *Sóhajt egyet, aztán körbepillant, amikor a kis lény placcsan a fán, azaz beleolvad, aztán előkerül a fickó a tündérkékkel.* -Ha jól sejtem, ön meg a jó fiú. *Dönti picit oldalra a fejét egy félmosollyal.* -Beszélgessünk, vagy inkább rendezzük le? *Szorítja meg a kezében a méretes botot, miközben a fickó felé pillant, aztán egyszerűen energiamágusi képességinek hála a földön koppint egyet a bottal, aminek hatására afféle erőhullám süvít az ipse irányába, aki remélhetőleg legalábbis elesik, ha csak a hullám nem dobja meg pár méterrel, vagy legalábbis ez lenne a cél, így legalább a tüncik is kiszabadulhatnak.*

*A kis démon egyelőre óvatosan, de beljebb surran, vélhetően a két tanárnénivel együtt, és megpróbál kicsit körülnézni. A sötét erők az övéi, tehát mindenféle ilyesmire elég jól rá tud hangolódni és fel tudja fedezni, ha arra lenne szükség. Azért persze óvatos, hiszen nem szeretne szétplaccsanni.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 4:18 pm

*Camryn nehéz helyzetben van, hisz csapdába esett, de Celine könnyed mozdulattal terem ott és ki is szabadítja, miközben kirántja a földből a két kart, amelyek pusztán ezüstszínű, fémes karok, de ahogy ránt rajtuk Celine, azok egybeforrnak és átalakulnak egy ezüstszínű tündérré. Az egész teste olyan, mintha higanyból állna, a szárnyai, az arcának vonásai, mind-mind higanyosak. Ezt onnan lehet tudni, hogy ahogy a tündér elkezdi mozgatni szárnyait, hirtelen kezd ismét világos lenni, az állatkák visszatérnek a területre és fényük betölti a tisztást. Közben Joshua is leszedi magát természetmágiával és ő is csatlakozik hármójukhoz.* Ti az iskola tanárai vagytok, nem dacolhatok veletek, annyi erőm nincs. *Mondja a higanytündér és elég bíztató a hangja.* A Titkos rendőrséget, a kis tündéreket elfogták, de nem szabad megszerezniük a tündértitkot. *Mondja a higanyszerű lény, majd elkezd őrült sebességgel körberepülni a három tanár körül és különös mágiával a kert egy másik szegletébe repíti őket, ahol az örök megújulás fája van, amit Joshua is látott.* Minden mágikus titokhoz tartozik egy mágikus lény is, aki őrzi a titkot. A tündérek varázsának titkát ez a fa őrzi, mi, tündérek vagyunk a második védővonal, mert a mi lényünkhöz csatlakozik a varázslata. *Világosítja fel őket a tündér, majd egyenesen nekirepül a fának, de ahelyett, hogy szétplaccsanna rajta, a fa elnyeli. Ekkor a három tanár háta mögül gúnyos nevetés hallattszik. Ha megfordulnak láthatják, hogy egy csuklyás alak áll mögöttük, maga előtt egy üvegkalitkában fogva tartva a tündéreket.* Köszönöm, hogy elvezettetek ide! Én nem találhattam meg ezt a helyet, de így, hogy az a fura tündér megmutatta, könnyű volt. *Mondja, majd telejs erejéből a tanároknak hajítja az üvegkalitkát, benne a tündérekkel.*

*A kis démon, Lessien a pegakornisán és Candela egy irányba tartanak a lény után. Nem is olyan messze rá is bukkannak a hajdani boszorkány házára a fában és épp látják, ahogy a lény, amit még mindig nem tudtak kivenni, hogy vajon mi is berohan a házba. Itt már rendes fény van, a kis fénylő lények nem mentek el innen. A boszorkány háza elhagyatottnak tűnik elszámítva, hogy épp berohant az a valami oda. Lessien a magasból (merthogy ott köröz a varázslényen) belát az egyik ablakon és azt látja, hogy ketten is vannak odabent. Az egyik alak, mintha valami bájitalt készítene.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 4:08 pm

*A fénydárdái, amiket ellődöz, néhány pillanatra bevilágítják a terepet, körül tudnak nézni, de csak néhány másodpercig. Azt látja, hogy kollégái sikeresen kiszabadultak, de ő nem veszi észre a feje felett lévő keresztet, ahogyan Dodger is csak a utolsó pillanatban, így már nincs ideje szólni... Ekkor Camryn csuklóiba belehasít a fájdalom, ahogyan két acélkar megragadja két oldalról. Úgy tűnik, Celine a leggyorsabb, már ott is terem mellette, és megpróbálja kitépni az egyik kart a földből ő pedig csak nyöszörög a fájdalomtól, és döbbenten áll földbe gyökerezett lábakkal, Dodger sem képes többre, csak nyervogásra. Amikor Cam végre magához tér, és ha még Celine nem szabadította ki, akkor animágusi képességeit felhasználva, szokásos bagoly alakját felvéve emelkedik a magasba, remélhetőleg a szárnyaira nem fonódnak rá a karok. Ha kiszabadul, egy kicsit piheg még, de már eléggé felhergelt állapotban kiált a fák közé.* - Mutasd magad, gyáva senkiházi! *Néhány másodpercig szuszog még, majd hálás tekintettel fordul Celine felé, de nem szól semmit. Pálcáját felemelve, fényt varázsolva avégére próbálja bevilágítani a helyet jó néhány méteres körben maguk körül, majd elindul egy véletlenszerű irányba.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 4:03 pm

*Levágja magát, ez így igen groteszkül hangzik, de nyílt tekintete, szerencsére a maszkos leányzót nem teszi egy ijesztő pszichopata harcossá a többiek szemében. Nem kéne, ugyanis hiába érződik rajta valami sötét kisugárzás, hogyha valaki érzékeny erre, tudhatja, hogy ez egyszerűen rátapadt az idők során, amikor bensőséges kapcsolatba került egy igen sötét kisugárzású alakkal... A fegyverre sok minden áttapad, hogyha átadja a testét-lelkét.
Földre érkezve ráhangolódik a rezgésekre, és azonnal megérzi, hogy merre rohan valami, vagy valaki, ám maga az, hogy egy élőlény rohan, nem jelent sok mindent. Lehet ő is egy áldozat, vagy egy diák, aki idekeveredett, vagy maga az, aki éppen tőrbe csalja őket. Figyelmét visszafordítja a földről az itt történőkre, és mikor a fénydárdák felizzása után a kereszt is felizzik a nő felett odakapja a tekintetét, és most veszi beszélgetősebbre a figurát - most már van mit mondania.* - Valaki nyugat felé rohan, lehet ember, akár lény is, szóval a méretét tekintve embernagyságúnak mondanám. *A hangja dallamos és fürge, sietve beszél, hiszen Camryn közbe bajba került, így fokozódik a hangulat. A démon nyomát könnyen tudja követni, főleg, hogyha egy irányba mennek, hiszen még benne él a rezgések iránya, nem szakad meg teljesen a kapcsolat, így még néhány mondatot a többiekhez szól.* - Csapdától tartok, de nem szerkezetétől. Nem szabad azért végigállnunk a próbákat, hogy a végén megleljük a tudást és akkor jelenjen meg, aki orrunknál fogva vezet. *Mondja gyorsan, aztán biccent, és olyan gyors közlekedéshez nyúl, ami tökéletes nyomot hagy maga után, hogy a többiek tudják őket követni, amennyiben ez az igaz út. A föld emelkedik a lába alatt, ahogy néhány mozdulatot tesz, majd siklani kezd a földfelszínen, gyorsan, de mögötte szántásszerű vonal marad, 20 centi mély, tökéletesen érezhető és követhető nyom a többieknek. Gyors, mozdulataival egyre jobban felgyorsít, hogy utolérje az érzett lényt, nem teljesen, csak hogy kövesse és megnézze mi az, vagy ki az.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:58 pm

*A növények elengedik, de nagyon sérti az önérzetét, hogy itt nem ő a természet nagyasszonya, de az is valami, hogy szabad. Segítségére sietne a pöttöm Camrynnak, de úgy tűnik a törpilla egyszerűen legyőzhetetlen, hiszen még it tag is, amit nem ajándékba osztogatnak. Olvas hát a nyomokból, és miután rájön, hogy az egész kert ténylegesen csak egy rejtekhely, most már biztos benne, mit is kell tenniük.* Beljebb kell hatolnunk, a mélyére! *Kiáltja oda, és körülnéz, hogy most mi legyen a következő lépés, hogy rájőjjenek a misztikus hely titkára. Látja, hogy a vámpír kollegina előreküldi a familiárist, ami nem biztos, hogy jó döntés, hiszen ha a lény megsemmisül, az Celine-nek is ártalmas lehet.* Ne, várj! *Füttyent egyet, és reméli, hogy ezen a helyen is meg tud idézni egy feketeszőrű pegakornist. Ha a lény megjelenik, akkor felpattan a hátára, ezüstöt köt a sörényébe, hogy magához láncolja, majd a démon után iramodik a levegőben, közben pedig felkészül arra, hogy kardjával lesújtson, ha végre kitisztul a sötét.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:53 pm

*Amikor látja a fát maga előtt, akkor egy kissé elengedi az indát, de nem esik nagyot, mert még mindig fogják. Minden esetre, miután visszatér az e világi látáshoz, és körbe tud nézni a fénydárdák fényénél, akkor felsóhajt, mert bizony ő még mindig lóg egy cseppet, ami mellesleg nem zavarja. Lényeg, hogy amint sikerül rendeznie magát meg a sorait, akkor halkan mormolni kezd valamit a növényeknek, remélve, hogy azok elengedik a szép szóra, egy szóval felhasználja természethez értő képességeit, és a természet nyelvén kéri meg a növényket, hogy eresszék el, ha nem, akkor igyekszik magát kifeszíteni, vagy valami éles tárggyal elvágni az indákat, bár ezt nem szívesen tenné meg. Amint földetér, leporolja magát, elsandít a keresztek felé, majd körbenéz a helyen, és megpróbél rájönni, hogy merre is van az a bizonyos fa, amit keresnie kell.* -Azt hiszem, tudom, hogy mi ennek a helynek a titka, vagyis mit kell keresnünk, csak arra kéne rájönnünk, hogy merre is van.. *mondja, miközben körbenéz, igyekszik kinézni magának azokat a helyeket, ahol esetleg csapdát sejt, mert talán pont a csapdák mentén lehet eljutni ahhoz a bizonyos fához. Egy akrobata pedig képes átlátni az efféle csapdákon.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:48 pm

*Sikeresen földet ér, mint egy macska érkezik két kézre és két lábra. A kezével a botot keresi a földön, ami vélhetően ott lehetett alatta, hiszen csak az utolsó pillanatban engedte el. A távolban valaminek a sziluettjét fedezi fel.* -Valami van a sötétben... *Suttogja egészen halkan, hogy azért a többiek hallják, már épp mozdulna, hogy a valami után ugorjon, de akkor meglátja Cam feje felett a keresztet, majd kinyúl érte valami és megragadja mindkét csuklóját. Úgy tűnt, hogy a kollegina eléggé hatásosan teszi, amit tesz, vajon van szüksége segítségere, vagy maga is meg tudja oldani? Ezen most nincs idő merengeni, úgyhogy végül nem is teszi, hanem Kysaakii-nak biccent.* -Nézz utána! *A démonka el is tűnik a lény irányában a sötétben röppenve. Eléggé neki való ez a környezet, egészen beleolvad a környezetbe, gondolatban pedig eleve összeköttetésben marad a gazdival. Így hát az marad, hogy erőteljes gyorsasággal, egyszerűen a két acélkarhoz szökken, szinte alig látható mozdulattal egyszerűen fizikai erejét alkalmazva megpróbálja a kart kitépni a földből, de előtte még a kezében lévő harci bottal dobbant egyet pontosan mellette, hogy megpróbálja beazonosítani, vajon mi lehet odalent. Kiváló érzékei vannak, ami a csapdákat, sötét mágiákat illeti, és a tárgyakhoz is konyít valamicskét, talán le tudja szűrni, hogy vajon ez valamiféle mechanizmus, vagy folytatódik tovább odalent.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:42 pm

*Celine természetesen vámpírként lát valamennyit a sötétben és egy érdekes, állatszerű lény sziluettjét veszi ki a sötétében, de nem feltétlenül tudja pontosan ki vagy mi is lehet az. Ahogy eltépi az indákat, rögtön lehúzza a gravitáció, de nem kell annyira félteni, hisz könnyedén landol. Jashua kitapintja az indát, ami érezhetően valami növényi eredetű dolog, de ő elsősorban most a belső látásra koncentrál, ami nem is haszontalan dolog, hisz komoly erejének köszönhetően -bár nem teljeskörűen, mert alami igencsak zavarhatja a mágiát- meg is lát valamit: az erdő közepén áll egy terebélyes fa, ami az egyik pillataban kivirágzik, majd lehullajtja virágait, leveleit, majd ismét rügyekbe borul, felvidul, majd ismét elhal. A sárkányhölgy parancsára a növények kiengedik, de érezheti hogy nem annyira szívesen engedelmeskednek most, mert ők maguk is védelmi funkciót látnak el. A kert netán azért létezhet, hogy el legyen benne rejtve az ősi tündérvarázs? Candela gyönyörű, de veszélyes nő, nagyon veszélyes, ahogy fegyverré válik és levágja magát. Ahogy leérkezik a földre, a föld rezgései hirtelen átjárják és érzi, hogy a kertben nyugati irányba rohan valami, vagy valaki. Lehet pont ugyanaz, akit Celine látott előzőleg. Camryn cseles hölgy, az Igazgatótanács tagja, nem is hoz szégyent a felsővezetésre: illúziója abban a pillanatban eltűnik, hogy a magasba rántanák a növények, ő pedig távolabb áll és fénydárdákat lődöz, ami bár csak néhány pillanatra, de bevilágítja a helyet, ahol vannak. Ekkor veszi észre elsőként Celine, hogy Camryn kolleginája fölött megjelenik egy vörösen izzó kereszt és a köveketző pillatanban Camrynba belehasít a fájdalom, ahogy a földből kinyúl két acélkar a nő két oldalán és megragadják a nő két csuklóját.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:34 pm

*Szélvihar borzolja a kedélyeket hamarosan. Bár ők talpon tudnak maradni, a tündéréket sorra fel-felkapdossa a szél álltukból, és... és lándzsástúl, harcias kedélyestől együtt el is repíti őket valahova a messzi-messzi távolba, úgy, ahogyan a manókat, meg a többi állatot is. Amikor beáll a szélcsend, elkezd sötétedni... Valami természetfeletti sötétséggel, akarom mondani, nem természetes sötétséggel, hanem olyannal, ami igazán nem szimpatikus a fény mágusának, azaz Camrynnek. Ekkor tekerednek köréjük az indák, és rántják őket a magasba... Fejjel lefelé. Celine kérdésére elvigyorodik, és összecsapja a kezeit, már, ha tudja.* - Nem vagyok olyan kisstílű. *És ezzel Dodgerrel együtt szertefoszlanak. Nos igen, jobbnak látta nem rögvest saját maga valójában belépni egy ennyire vészjósló helyre, ezért egy kis felturbózott Önillúzióval érkeztek meg Dodgerrel. Azért felturbózottal, mert a diákoknak régebben tanított önillúzió még nem valóságos (ennyire), ez meg már tényleg olyan, mintha ő volna. Jó néhány méterre az indás helytől áll meg, remélve, hogy nem akarja visszarántani a magasba valami, mert ugye az is könnyen előfordulhat, tekintve, hogy attól, hogy egytől megszabadult, még jöhet újabb. (És user nem ötleteket ad a mesélőnek.) Ha mesélőbácsi hajlandó velem egyetérteni abban, hogy előző cselekvésnek számít, hogy illúzióként lépett be a néni a kapun, akkor még pálcájával egyszerű fénydárdákat küld az indákra, ha viszont nem ért velem ebben egyet, akkor sajnálkozva pislog a tőle esetlegesen segítséget várókra. Harmadik opció pedig, hogy nem elfogadott az önillúzió-szerű varázslat, akkor fénydárdával bombázza az indákat, nem félve a becsapódástól, csak nem szegi a nyakát.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:33 pm

*Meg hát már köszönt is ez a bizonyos Candiscukor így Lessiennek és Celine-nek, amikor megismerkedett velük, múlt augusztusban. Fél füllel hallgatja, hogy mi folyik itt, miközben a felerősített szemével az ég világon semmit se vesz észre, a szélvihar is a semmiből megjelenik, és valami druva energiamágus XXL szélvihar lehet, mert az energiamágius - elementalista - elemi harcművésznek sincs ideje ellene lépni, lecsendesíteni. Következő pillanatban indák fonódnak a lábára, és már fejjel lefelé is van, nem sokáig vár, nem érdekli a sötétség, durva hasizom van itt is bőven, lendül, elkapja a lábát, tovább húzza magát, hogy az indát fogja meg a lába felett. Az egyik kezét pengévé machinálja és a lábára fonódott indákat levágja, miközben másik kezével még lóg a felfüggesztett részen, hiszen nem tudja, hogy alattuk mi van, de így legalább már nem fejjel lefelé lóg, hanem kicsit feljebb mászik az indán, és simán függőlegesen van. Majd ha lesz fény, és alattuk nem egy harminc méteres szakadék van, leugrik. Energiamágus lévén hogyha a fény után leérkezett, sietve kitárja a kezeit, egy rövid mozdulatsorral hangolódik rá az elsüvített szélre, és a föld rezgéseire figyel, az elemi földére, és az elemi viharra, hiszen az érzékeléséhez igen csak ért. Aminek köze van az elemi mágiához, azt ő követni képes.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:29 pm

*Összegyűlik hát a fantasztikus ötös, Candiscukor köszöntését természetesen érti, hiszen sárkányként komolytalan lenne, ha nyelvórákra kéne járnia. Mindenesetre kisebbségben érzi magát, hogy ennyi sötét aurás kollégája van, de hát végülis az iskola sosem a fény templomaként volt megjelölve. Ám mégis jó lenne valaki, aki legalább helyre billenti az egyensúlyt, mielőtt még kényelmetlenül érzi magát. Joshua talán? Aztán Camryn is megjelenik, így már mégiscsak elfogadhatóbb az arány, mindenki felé biccent, ideje összeszokni, de aztán lehet, hogy gyorsan lerendezik a dolgot, és mindenki mehet a saját ügyei után. Camryn csillámporára tüsszög, de közben nevetgél. Aztán visszanéz a tündérekre, és bólint nekik* Megkövetlek titeket, folytassátok! *Szól oda dallamosan, aztán a tekercsek szóra elkerekedik a szeme, és tiszta tekintetébe némi ravaszság is vegyül.* Tekercsek? Mifélék? *Nem hataloméhes, ő csak halmozni szeret, mint legtöbb fajtársa. Nem sokáig tud elmélkedni, mert a süvítő orkán majdnem széttépi, meg kell kapaszkodnia egy fában, hogy ne szálljon el, és pár pillanatig nem sokat lát, majd az álnok indák áldozatává válik. Lekicsinylő pofival utasítja a növényeket hogy eresszék le, ám ha ez nem használ, akkor marad a kard, óvatosan elkezd nyiszálni, és felkészül a becsapódásra. Aztán mereszti a szemét, és megrázza vörös üstökét* Valami sötét boszorkány...? Miféle praktikákat űzhet, ha tündérek kincsére fája a foga? *Lehajol a földre, már ha kiszabadult, és körülnéz, hátha lát természeti, vagy mágikus nyomokat, hogy merre is haladt a mágikus tornádó.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:24 pm

*Úgy tűnik nem érez semmit, arra meg, hogy a tündérek fegyvere mennyit ér, inkább nem megy bele. Nem akarja, hogy halálraszurkálják, akkor sem, ha annyira nem nagy dolog. Itt inkább van elvekről szó. Amikor feltámad a szél, a férfi egyből a kalapjához kap, majd maga elé kapja a karját, de ez igazából egy mozdulat. A földbe gyökerezik a lába, lehunyja a szemeit, hallja a sikításokat, majd amikor kinyitja a szemét, akkor látja, hogy.. nem lát. Pislog egy sort, és mielőtt még olyan nagyon kiabálhatna, vagy bármit tehetne, ahogy a szemeit dörzsölgeti, valami elkapja a lábát, és bizony fejjel lefelé lóg.* -Biztosan látni akarjuk, mi is ez itt körülöttünk? *teszi fel a kérdést a sötétségbe, miközben igyekszik hasizomból felhúzni magát, és kitapintani, hogy mi is ez a bizonyos valami, ami elkapta a lábát, tehát kezét húzza végig rajta, hátha rájön, hogy polip, sima inda, vagy mégis mi lehet ez. Közben emg nyitva tartja a harmadik szemét, meg a hatodik érzékét, hátha jön még valami, amit esetleg előre észre tud venni Látnok képességének hála. Úgyhogy békésen ügyködik az indájával, hátha ki tudja bogozni, vagy megszorongatni, vagy megmérgeződik tőle..*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:20 pm

*A többi tanárkolléga is szépen lassan megérkezik. Bizonyára mindenki aktiválja az energiáit, és máris kutatásba kezd, ő ezért is nem tette ezt. Azon viszont szintén elmosolyodik, amikor Joshua arról beszél, hogy fegyvertelenül jöttek, hiszen ott feszül a kezében a majd két méteres harci bot, cseppet sem mondhatjuk, hogy fegyvertelen lenne. Azért Cam külsején egy egészen hajszálnyit elképed, hiszen nem az a megszokott stílus, amit képvisel. Bár ő sem kifejezetten farmerban és pólóban jelent meg (ld. ki kép), de azért ennyire nem spilázta túl a dolgokat. Amikor a tündér neki szegezi, hogy mi is valójában, enyhe gőg szállja meg és húzza fel az orrát. Azért eléggé problémás, hogy valaki ennyire könnyen kiszúrja ezt...de biztosan durva tündérekről van szó. Mindenesetre a következő események már gyorsan pörögnek és a következő pillanatban már arra eszmél fel, hogy fejjel lefelé lóg egy fáról. A láthatósági viszonyok sem túl jók, de azért meresztgeti a szemét, hátha lát valamit vámpírként. Az ereje azért még talán meg van és akrobatikus képességei sem csekélyek, bár a rántás hatására biztosan elejtette a botot. Felhúzza magát (kiváló hasizom), és megpróbálja egyszerűen eltépni a kötelet, hiszen remélhetőleg képes lesz macskaügyességgel talpra érkezni majd. A kötél terén a kis démon is segítségére van, remélhetőleg ő nem tűnt el, meg mivel repül és gyors, nem kapták el az indák. Cam-ra pillant.* -Fény, kollegina? *Ha minden igaz illúziókkal is foglalkozik, akkor biztosan menni fog neki, addig is beleszagol a levegőbe, és igyekszik érzékelni a sötétség teremtményeit.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:11 pm

Veszedelmektől mi?! Elég gyanús nekem ez egy vámpírtól! *Morogja oda a hadvezér tündér, majd Joshua szavaira a férfi elé röppen.* Na ja, a lándzsáink bizonyára nagy veszélyt jelentenek számotokra...cöh... *Veti oda neki, majd mikor megpillantja Lessient, némiképp felvidul teintete.* Valami van itt... valami ami megzavarja a mágiánkat. Bizonyára itt mindenki hallott már arról, hogy néhány varázslény különleges varázslatot őrizget, amit hajdanán rábíztak őseinkre. Kár lenne eltitkolnunk a továbbiakban, hogy a különleges tündérvarázst tartalmazó tekercset mi őrizzük, amire már a boszorkány is a szemét vetette és úgy hisszük, hogy a tündérkertet olyan erők ostromolják, amik szintén azt akarják, hogy a tündérekre rábízott varázslatot megszerezzék. *Magyarázza röviden a tündér a sárkánynőnek, hogy mi is az ő küldetésük és látszik minden ksi tündéren, hogy elég feldúltak. Bár ilyen mágikus titok jól el van rejtve, ha valaki megszerezné a titkos tündérvarázst és talán még néhány varázslatot begyűjtene, teszem azt a sárkányokét, emberekét, démonokét vagy egyéb lényekét, akik hasonló titkot őriznek, akkor az egész varázsvilág rendje felborulhatna. A következő pillanatban éles sűvítés szakítja meg a beszélgetést és hatalmas szélvihar támad. A tanárok talpon tudnak maradni, de a tündérkete elsodorja, sőt, mi több, magába szippantja a szél és el is ragadja őket az erdő mélye felé, miközben a kis lények éles visítás közben eltűnnek a semmiben. A szél elül és baljós csend telepszik a környékre. Az imént még mindent beragyogtak a kis világító állatkák, manók, de most mintha egyre sötétebb is lenne errefelé, mígnem teljes sötétségbe borul a tisztás ahol állnak. Eztán pedig a pillanat törtrésze alatt tekerednek indák a tanárok lábaira és éles rántással máris fejjel lefelé lógnak a fákról, de még mindig sötét van.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:10 pm

*Nem járt nagyon messze, az Illúziómágia ligetét rendezgette éppen, amikor végül úgy döntöttök Dodgerrel, a daimonjával, hogy most már éppen ideje elindulni. Ők már előbb is tudtak erről, de mivel Cam nem szakvezető, pláne nem igazgató, ő is úgy döntött, hogy becsatlakozik a tanári kar többi tagjához a Tündérkert felderítésének érdekében, és különben is... Tündér. Ki tudja, talán még neki is van némi köze a tündérekhez, nem? Amikor odaér, már ott vannak néhányan, de csak biccent. Különösebben nincsen jóban senkivel a tanárok közül, vagyis mondhatjuk úgy is, hogy nincsen jóban senkivel az iskolából, de konfliktusai sem nagyon akadnak, mint például egy O'Rossnak. A tündérkert nyílik, ők pedig szépen sorban lépnek be. Nem sokáig kelti a kert a nyugodtság és harmónia látszatát, pici lándzsás, páncélos tündérek érkeznek eléjük.* - Micsoda fogadtatás! *Csapja össze a kezeit, mire egy adag csillámpor zúdul mindenre a közelében. Megigazítja a nyakában lévő, árván fityegő csokornyakkendőt, és a kezét nyújtja a szónok tündékének.* - Békével jöttünk. Fogni egy kis szimatot. *Bök az orrára, és a másfél méter magasnak sem mondható tanárnő rápislog a kollégáira, hátha van még valami hozzáfűznivaló. A többiek is társalognak velük, bár a "fegyvertelenül" szócskára egy kicsit elhúzza a száját. Micsoda badarság!*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 3:04 pm

*Természetesen, mint jó néhányan, ő is megkapta a levelet, átfutotta, és nem kellett sokat gondolkodnia, hogy eldöntse akar e egyáltalán felfedezősdit játszani. Még szép, hogy igen.
Egy középmagas sötét tónusú nő jelenik meg, egyáltalán nincsen semmiféle tanár megjelenése, ugyanis egy fekete sztreccses felsőt visel és egy kényelmes csípőnadrágot. Nincsen rajta semmi egyéb, nem látszik nála egyáltalán semmiféle kiegészítő, csak az arca előtt van egy élénkpiros kendő, ami kissé közel-keleti megjelenést ad neki, ám haján, szemén, bőrén látszik, hogy valójában spanyol származású nőről van szó. A járása kecses, vadmacska szerű, minden léptében ott van a ruganyosság, és hogy bármikor ugrásra kész. Nyílt tekintetét, amiben őszinte kíváncsiság csillan végigfuttatja a terepen, miközben a már ide érkezett tanárokra pillant.* - Buenos días camaradas. *Néhány tanárram már a Tölgyesben is összefutottak, hát bemutatkozásra igazán nincsen szükség, sőt Lessien és Celine akkor is ott voltak, szóval őket már lassan egy éve egész bizonyosan ismeri. A megjelenő lényekhez nem szól, inkább el is fordul tőlük, egyáltalán nem ártó szándékkal vannak itt, hát nincs is miről beszélniük. Mondjuk Candelanak van valami sötétebb kisugárzása, ami érezhető, és egy kis démonka Celine kisérője, szóval akár gondolhatnának is rosszra. Joshuára pillant, vele találkozott talán legkevesebbet, a vándoros-druidás cipő ledobást nem akarja semmire se méltatni, de ő nem egy ilyen típusú ember. Inkább az elemek, nem a növények a segítői. Néhány lépést tesz beljebb a kert felé, de kendős arcát engedélykérően emeli a tündérekre. Az ő földjük, ha kiutasítják, nem megy előrébb, bár kétli, hogy ilyen szinten elzárnák előlük a terepet. Anyagmanipuláló révén tekintetével machinál, igyekszik erősebb, jobb szemet kialakítani, hogy helyből távolra ellásson, hátha megakad a tekintete valami érdekesen. Harcos, jelenleg meg nem kell a harc, szóval... Nézelődik.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 2:56 pm

*A fellegszirt környékén tartózkodott, és a természet egyensúlyának ápolásán foglalatoskodott, ugyanis az aranytünde igazgató úgy döntött, hogy megváltoztatja az átváltoztatástan tantervet, ami így jóval sötétebb lett, ennek fényében pedig némely fekete varázslat elszabadított némely kreatúrát, amit nem kellett volna. Lessien hetek óta igyekszik kipurgálni ezeket, de egy kis pihenő neki sem árt, erre ad lehetőséget a levél. Bólint, jó mulatságnak tartja, a kollégákat alig ismeri, ezért gyorsan visszasiet a szobájába, hogy átöltözzön. Vet egy futó pillantást a tükör elé felállított sárkánypáncélra, sisakra és pajzsra, de most úgy dönt, csakis a pengét viszi magával, tündék kovácsolták, rúnamágusok bűvölték meg, és dzsinn hadurak hajlították meg a pengéjét, bármit átvág. De egyébként is, ha egy tündérkertet kell felülvizsgálni, Evan csakis tévedhet, még hogy sötét erők, ott? Ugyan! Némi illatosító krémet dob a hajára, felcsatolja a kardot, és egy bíbor kaftánt szór a vállára, magas gallérral afféle Drakula üzemmódban. Lesiet hát a tündérkerthez, amit már jó ideje számontart, csak éppen nem járt még itt. Belép hát a "kapun" és egyből megborzong, annyira idegen tőle a hely egyensúlytalansága. Kollégák már vannak itt, ám harciaskadó tündérek is, amin meglepődik. A tündérek sokszor gőgösek, de szinte sosem háborúznak.* Csakis békével barátaim, mi bánt hát titeket? *Hajol le hozzájuk, mosolya sugárzóan bölcs, bár jó ideje emberalakot visel. Vörös fürtjei sejtelmesen omlanak vállaira, ahogy odaköszön társainak.* Micsoda szép nap ez, csak remélhetem, hogy nem tör ellenünk ismét a gonosz. *A fegyvertelenül szóra kuncog egy jóizűet, a varázskard igen tekintélykeltő.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 2:52 pm

*Szokásosan borzalmasan öltözött fel. Kissé kopottas edzőcipőt, farmernadrágot, fehér pólót, és egy zakót visel. Olyan kis lezser, barna színű zakót, ami nem akadályozza annyira a mozgásban. Beletúr szőke hajába, miközben azon töpreng, miért is kellett neki idejönnie. És persze a lila karkötő finoman pulzál a csuklóján, amint belép a kertbe. Halk sóhajjal veszi tudomásul, hogy itt semmi sem az, aminek látszik, mint már annyiszor megtörtént mindez. Kalapját kissé megigazítja, igen, széles karimájú, fekete kalapot visel. Hiába az az egy év, meg néhány ismerősének tanácsa, még mindig nem jött bele ebbe az emberi öltözködésbe. Amint észreveszi, hogy nincs egyedül, finoman kalapot emel.* -Szép napot! *tulajdonképpen visszaköszön, ahogy neki köszöntek, majd már éppen krédezne, amikor apró, hegyes kis tündérkék röppennek eléjük. A majdnemangyal egy fél lépést hátrál.* -Úgy vélem, az egyetlen ártó szándékot ti foglaljátok magatokban. Hisz fegyvertelenül állunk előttetek. *emeli fel finoman két kezét, hogy látható legyen, tényleg nincs nála semmi. Más kérdés, hogy a pálca, és a mágia mennyire számít fegyvernek, de igaz, hogy nem kivont pálcával jöttek. Nagyon mást nem szeretne hozzáfűzni, az se jó szegény aprónépeknek, hogyha mindenki ugyanazt mondja el, az se, ha mindenki monológokkal bombázza őket, úgyhogy inkább igyekszik kimaradni a tündérek kereszttüzéből, és, ha esetleg nem annyira figyelnek rá, és csak akkor, megpróbálkozik megnézni, mi a helyzet a kerttel, kibújik cipőjéből, és próbál ráhangolódni a kertre, hátha érez valami többet, hiszen vándor alkat, így van némi érzéke hozzá. Persze nem vár nagy dolgot vagy csodát.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 2:49 pm

*Megkapta a levelet még a délelőtt folyamán, úgyhogy felkészült rá, hogy újra látogatást tegyen a Tündérketben. Az előző alkalommal nem ért túl messzire, hiszen egy diák álcája mögé bújt idegent szegezett fához, ám mégsem sikerrel. Újra megjelenik hát a bejáratnál, ahol a kollégákkal fog majd találkozni. Látásból már biztosan ismeri többségüket, és van akivel már beszélt is, de majd most pótolják az elmaradásokat. Nagy a kúria és általában a legtöbben a saját dolgukkal vannak elfoglalva, nem pont azzal, hogy ismerkedő estet tartsanak a többi tanárral. Izgatottan dobol az ujjaival a méretes harci boton, miközben várakozik, majd amikor végül a többség megérkezik, akkor irány a cél, azaz odabent.* -Szép napot a kollégáknak! *Biccent. Bemutatkozásra nem tudja, hogy szükség van-e, végülis illik ismerniük azért egymást névről. A fekete démon is besurran utána a kertbe, ahol a tündérek fogadják őket.* -A múltkor egyedül jöttem, akkor sem ártottam, most sem lesz másként. *Apró biccentés, afféle fél meghajlás, amit még hozzátold. Mondhatni békével érkezett, és ez süt is róla. Békés, rendszerető, kedves...vámpír.* -Csupán szeretnénk néhány kételyt eloszlatni, hiszen ide az iskolánk diákjai is betérnek, szeretnénk őket a lehetséges veszedelmektől megóvni. *Ez egyben kérdésnek is minősülhet, hogy vajon akad-e veszély, amiről a tündérek tudnak.*

Tárgy: Re: Tündérkert Vas. Ápr. 15, 2012 2:42 pm

*A minap a tanári kar néhány tagja üzenetet kapott az iskola egyik vezető tanárától, Evan Dariantól. Az igazgató és a szakvezetők felfigyeltek arra, hogy a Tündérkert megnyílásával különleges, tán baljós titkok és varázslatok szivárogtak a Nezabarba. Evan Darian, mint a Homály alagútjainak megteremtője aggasztó erőket érzett a kertből, de jelenleg a felsővezetés figyelmét más dolgok foglalják le, így a harcosmester a tanácsokázás után a tanári kar más tagjait az elábbi levélben bízta meg azzal, hogy tárják fel a kert titkát, vagy legalábbis próbáljanak információt szerezni róla:

Mélyen tisztelt kolléga!
Mint bizonyára az már tudomására jutott, nemrégiben feltárta magát egy titkos kert a labirintus sötétjében. Ilyen előfordult már iskolánk történetében, de ezúttal elég speciális helyzettel van dolgunk, mert igen komoly varázslatok szabadultak fel a Tündérkert megnyílásával. Az igazgató úrral és szakvezető társaimmal megvitattuk a helyzetet és arra az elhatározásra jutottunk, hogy jeles tanári karunk néhány képviselőjét felkérjük arra, hogy hatoljanak be a kertbe és tárják fel némiképp annak titkait. Jómagam egy különleges relikvia jelenlétét is éreztem odabent, de most más, ennél talán fontosabb dolgok foglalják le figyelmünket, így nem áll módunkban utána járni a titkoknak. Bízom abban, hogy Ön és a tanári kar más képviselői hatékonyan járnak el a kertben. Természetesen az is lehet, hogy semmi érdemlegeset nem találnak és nem kell aggódnunk bizonyos veszélyek miatt, de biztos, ami biztos. A vasárnap délután öt órát tűztük ki a találkozóra és a művelet lebonyolítására! A kert bejáratánál fogják várni kollégiá.
Miután végeztek, kérnék egy jelentést a kertben találtakról, történtekről!

Tisztelettel:
Evan Darian

*A tanerők megérkezésükkor beteszik lábukat a kertbe, ahol az a tündéri környezet fogadja őket, amit a kert ont magából. De vigyázat, a a szép dolgok csalókák, a szép dolgok nem mindig szépek, noha annak is tűnnek. A kerten iszonytató morajlás fut végig, ahogy a nagyerejű mágusok beteszik lábukat oda. Aki ért a rend- és/vagy a természetmágiához, az érezheti, hogy a kert egyszerre a legtisztább harmónia és a legnagyobb káosz otthona. A legendák egy boszorkányról szólnak. Egy boszorkányról, aki létrehozta a kertet, de vajon a kert a Nezabar vagy az ellenség (?) szolgálatában áll. Minden esetre a varázserő rögtön megbillen, amikor betérnek a kertbe és rögtön egy csapat tündér suhan oda házzjuk. Nem átlagos tündérek: páncéljuk, apró lándzsáik vannak.* A kert nem azért fedte fel magát, hogy kémkedjenek benne, hanem, hogy megpihenhessen, aki akar most, hogy a boszorkány már nincs itt. Ha békével jöttetek, maradhattok, ha nem, akkor távoznotok kell! *Szólítja fel a tündércsapat vezetője a tanárokat. Nonszensznek tűnhet, hogy egy iylen apró lény utasítást ad a tanároknak, de ennél furcsábbat is láttunk már a Nezabarban.

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Márc. 27, 2012 3:47 pm

*Sikerül a dolog, ám nem tökéletesen. Egy pillanatra meglepődik, hogy a másik is van olyan erős, mint ő. Talán szintén vámpír lenne, vagy valamilyen más módon érte el ezt? Teljesen olyan volt, mint egy fiatal diák, de közben mégis hibádzott a dolog a kisugárzása miatt, amit egy sima diák észre sem vett volna. Könnyedén bejutott tehát az iskolába és elvegyült, vajon hányszor tette már meg mindezt. Cikáznak a gondolatok, miközben felkészül a védekezésre, ahogy közeledik az illető. De végül nem árt neki, talán még nem jött el az ideje. Utána pillant, néhány pillanatig még bámulja a rózsaszín ködöt, majd aprót sóhajt.* -Egyelőre hagyjuk a kentaurokat. Ezt jelenteni kell. *Pillant fel a fára, ahol Kysaakii rejtőzött, hogy ha kell akkor segíthessen a nőnek, de végül ugye nem volt rá szükség. Elég nagy baj van, ha valaki ilyen könnyen be tud jutni az iskolába.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Hát úgy tűnik, sosem fogják elérni a kentaurokat, mert Jonas leleplezi magát. Vagyis az, aki Jonas alakjában feszít. Azt Celine ki tudja zárni, hogy alakváltó, hiszen elég sokáig diákként viselkedett, és egy alakváltó sosem képes birtokolni a másolt személy emlékeit, sőt még a mozgását sem, de ez nagyon autentikusnak tűnt. A fához kenés tökéletesen sikerül, az ál-Jonasnak mégsem esik semmi baja, sőt, ugyanolyan erősnek tűnik, mint Celine. Könnyűszerrel szabadul ki, és löki arrébb a botot. Felemelkedik, és közeledik. Teljesen érzelemmentesen közli.* Nem árthatsz nekem. Egyikőtök sem. Már megtaláltam a kiskaput. Lehet, hogy te leszel a következő. *Mosolyodik el, és gyorsan eltűnik a fák között. Ha a nő még gyorsan utánanéz, akkor már csak rózsaszín ködöt lát. Az illető "szó szerint" köddé vált?*

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Márc. 27, 2012 3:20 pm

*Csendesen lépdel előre, igyekszik figyelni mindenféle neszre, hiszen bármikor találkozhatnak a kentaurokkal, ha ők úgy akarják. Ez az ő terepük, még egy maga fajtának is óvatosnak kell lenni, hiszen feltűnhetnek szinte nesztelenül is, amit még az érzékeny fülek is alig szúrnak ki. A srácra pillant futólag oldalra, mintha valami furcsa lenne benne. Leplezni igyekszik ezt a felfedezést, és egyelőre nem szól semmit, talán csak a hely adja, és rossz az első megérzés. Azokban a további szavak a többi tanárra vonatkozólag végképp kezdik ezt a gyanút erősíteni benne. Alakváltó lenne, vagy valamilyen magasabb szintű testhasználó? Netán így néz ki, csupán diáknak álcázta magát? Néhány pillanatig magában hezitál, majd végül dönt. A túl sok várakozás akár a vesztét is okozhatja, ez a valaki valamit akar, és úgy fest, hogy a tanárokat. Ilyenkor talán a legjobb mód, ha igenis felfedi erejét, főleg ha sötét teremtménnyel áll szemben, az könnyedén érzékelheti, hogy mi is ő valójában. Nem lacafacázik hát, hanem egyszerűen sokszorosára gyorsulva próbálja a meglepetés erejével nekikenni egy fának az illetőt, kissé megemelve, a bottal kitámasztva az állát és félkézzel megtartva. Na persze, ha nem valami erős, hozzá hasonló lényről van szó, akinek az esetén ez ennyire nem egyszerű, maximum akkor a meglepetés az, amiben bízhat.* -Ki...vagy...te? És nem fogom kétszer kérdezni. Nem vagy diák, azt érzem...biztosan! *Egy pillanatra vörösben villan meg csodás tengerkék szeme, de egyelőre képes elnyomni magában az ösztönlényt, mely még elég fiatal ahhoz, hogy mindig teljesen kordában tudja tartani.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Celine nem véletlenül a sötét hatalmak úrnője, mert érzékel a fiúból némi furcsaságot, és mivel még mentalista is, egyre inkább erősödhet benne az érzés. Jonas nem igazán válaszol, csak bólint a tegezés felajánlására, és mosolyában van valami nagyon furcsa.* Értem Celine. Akkor hát te fogsz minket kivezetni a sötétség teremtményeinek erdejéből. *Ellhallgat, és jelzi, hogy természetesen vele tart, csendben bandukol hát mellette. Az újabb kérdésre egyenlőre nem válaszol, tehát nem tudni, hogy milyen képességei vannak, de Celine mint vámpír, aki még a hipnózis mestere is, valami olyan túlontúli sötétséget érez, ami nála is ősibb. Nem mondhatnánk azt, hogy bölcsebb, de van egy olyan érzése, hogy nem egy sima diákkal áll szemben.* Amerikából érkeztem, és nagyon szívesen megismerném a többi tanárt is. *Válaszolja különös hangsúllyal.* Találkoznom kell velük...

Tárgy: Re: Tündérkert Kedd Márc. 27, 2012 2:53 pm

*Végülis tényleg nem oltják ki az életét, túl gyorsan fogynának akkor a diákok, és hogy a fiúnak van-e előnye, mágia terén talán, de mivel egy vámpírral áll szemben, így már kevéssé esélyes a dolog. Ő pedig nagyon jól ismer mindenféle praktikát, amit a vámpírok ellen be lehet vetni, így hát ellene ezek nem túl hasznosak. Milyen jó is, ha valaki az ő helyzetében nagyon jól ismeri az efféle varázslatokat. A kérdésre csak csendesen bólint, és a magázódást hamar igyekszik félresöpörni.* -Egyszerűen csak Celine, nem hiszem, hogy olyan nagy lenne a korkülönbség. ~Még így sem.~ *Hisz nem olyan régen lett vámpír, így hát korát tekintve sem egy őskövület.* -És igen, én oktatom a Sötét Hatalmak Elűzését, bár már csak ebben az évben, jövőre ha minden igaz, akkor a Misztikummágiára térünk át. Addigra már jól fogjátok ismerni a sötét teremtményeket. *A titkát pedig tényleg, hogy nem lenne egyszerű kiszedni belőle, sőt a tanári karon kívül nem igazán tud erről senki sem, a diákok között pedig végképp nem lenne okos döntés terjeszteni. Tudjuk, hogy a szülők mennyire tudják óvni csemetéiket. Mivel a fiú vele tart, így hát végül a kentaurok erdeje mellett dönt és arra indulnak el szépen kettecskén. Nem olyan messze egy méretes tölgyeket felsorakoztató erdőség veszi kezdetét.* -Nem ismerem a képességeidet, de innentől halkan, úgy tudom a kentaurok nem igazán kedvelik a vendégeket, de illendő lenne mégiscsak bemutatkoznunk, ha már az iskolából nyílik az ajtó. *Tesz hozzá egy kis magyarázatot, mostmár egészen halk hangon beszélve.* -Ebben az évben kezdtem, szeptember előtt érkeztem néhány héttel, de a tananyagot már előtte megkaptam, így hát volt lehetőségem felkészülni. De régebben aurorként funkcionáltam, így nem volt nehéz belerázódnom a tananyagba. És te honnan érkeztél? *Passzolja vissza a kérdést. Kysaakii ágról ágra reppen, figyelve a tájat, figyelve minden apró neszre, de persze a vámpír füle is készenlétben áll.*