Központi tér - Szökőkút

- Oh.. köszi * Elmosolyodik és elfogadja a felé nyújtott cigit.* - Azt hittem te le akarsz szokni. * Mondja, majd bólogat Agata hülyeségeire, ő sem szándékozott tovább magyarázni a dolgokat. A nő szörnyű és kész, valahogy majd kihúzza ott, hiszen a lakás kell. A következő témára Sophie jól láthatóan elvörösödik amit a fiú nem tud nem észrevenni. Ez már felérhetne egy válasszal, de a lány őszintén el is mondja, hogy minden igaz volt. Bólint, hogy emlékszik mit mondott Patrice, aki azóta jól eltűnt az iskolából.* - Én.. én azt hittem, hogy csak viccelnek. * Mondja és nagyon koncentrálnia kell, hogy ne látszódjon rajta a meglepettség. Így már mindent ért. A zavaros érzelmekkel teli elmékben nehéz jól olvasni még egy tapasztalt mentalistának is, de ha másból nem, legalább a külső jelzésekből rájöhetett volna ő maga is, a homlokához csap, hogy milyen hülye volt, hogy eddig nem vette észre, a szavak viszont nem jönnek pedig nagyon mondani akarna valamit. ~ Mit is kell ilyenkor tenni? Gondolkozz, gondolkozz máskor annyira jól megy, most meg tessék.~ * Magában szitkozódik, az amúgy gyors észjárású fiú, most jól láthatóan össze van zavarodva. A saját érzéseivel sincs tisztában, nem tudja milyen szálak kötik a lányhoz, de, hogy kiderítse a legjobb mód lenne ha; - Mi lenne, ha ma este együtt vacsoráznánk? * Kérdi először a lányra pillantva, majd a cipője orrát fixálva.* ~ Igen, ez jó lesz!~ * Dönti el és magában elmosolyodik. Plusz pozitívum, hogy nem kell haza mennie a két őrült nőszemélyhez, akik már lehet, hogy szétszedték a házat.*

- Őő.. sehogy? * Mosolyodik el a kérdésre, aztán a pad melletti fának dönti a hátát.* - Ilyenkor kisétálok este és elszívok egy cigit. Lenyugtat. * Mondja és megérinti a zsebét, hogy elhozta-e most is magával, de csalódnia kellett, úgyhogy csak összefonja maga előtt a karját. Nem csodálkozik azon, hogy ilyesmit kértek a lánytól, hiszen közveszélyes. Kapásból tudna egy olyan dolgot mondani amiért a muglik világában már lecsukták volna. Közszemérem sértés, méghozzá többszörösen. Bár a saját házában mindenki azt csinál amit akar nem igaz? A gondolatra köhögőrohamot kap a fiú és megveregeti a mellkasát.* - És ez még semmi. * Közelebb sétál és újból leül a padra, hogy halkabban mondja a következőket.* - Ráadásul fűzős fehérneműkben járkál, még a hétköznapokon is. * A robot ruhát már meg sem ejti. Jól lehet így is nehéz lesz feldolgoznia a lánynak a hallottakat. Elég megbotránkoztató mindenesetre.* - De elég belőlem, inkább azt mond el, hogy miért szaladtál el múltkor a parton? Alig lehetett utolérni.* Szürke szemeivel lopva a copfos lányra hunyorít, de ha az felé fordul akkor elnéz másfelé. Érdekes.. nem szokott ilyeneket csinálni. Néha magán is meglepődik*

- Ugyan, nem is foglalkozom velük, lefoglal a munka. Most éppen oda igyekeztem egyébként aztán rájöttem, hogy szombat van. * Mondja miközben a fejét csóválja saját figyelmetlenségén és elveszi a felé nyújtott könyvet. Nem tud kínaiul úgyhogy semmit nem ért belőle, bár nincs min meglepődnie, hiszen Sophie-nek az lehet az anyanyelve, a rajzok és firkák viszont szépek.* - Nem is rossz, lehet, hogy ezzel kéne foglalkoznod. * Mondja miközben lapozgatja, közben válaszol is a lánynak.* - Jah.. Csak már jó előre befizettem a lakbért, és gondolom nem szándékozik vissza adni a pénzt. Még az is lehet, hogy elitta. Tudod, az a rozsda barna hajú cilinderes nő. Isten óvjon tőle. * Az ég felé fordítja tekintetét mint aki fohászkodik és össze is szorítja a tenyerét aztán elvigyorodik. Vissza adja a lánynak a könyvet és feláll nyújtózkodni. Kiropogtatja fáradt végtagjait.* - A ház amúgy úgy néz ki mintha gránátot hajítottak volna minden szobába. Vigyázni kell nehogy szögbe lépjek. * Meséli el, hogy milyen is, pedig az elhangzottak még nem is a legrosszabbak.Ezen gondolatra megrázza a fejét.*

* Fáradtan túr bele a hajába és lassan kifújja a levegőt.* - Nem, semmi nincs rendben. Szóval.. csak a szokásos. * Mondja és elmosolyodik. Szokássá vált, hogy haza csak aludni jár, a nap java részét pedig könyvtárban, a nedaviában, vagy valami közösségi helyen tölti, mindegy neki, csak mindenütt jobb most mint otthon. Múltkor egy rugó beleállt az oldalába és szépen végigkarcolta miközben próbált aludni. Ha ehhez hasonlóak lesznek az éjszakái akkor tele lesz sebtapaszokkal mindenhol és ráncos lesz az arca.* - Sok őrült nőszemélyt látok mostanában és kezdenek az idegeimre menni. * Hátradől és a füzetre pillant megint.* - Megnézhetem? * Kérdi Sophiet, aki aztán bocsánatot kér, mire Lincnek eszébe jutnak az eddig történt dolgok. Tengerpart, könyvtár és ilyesmik, mire szája vékony vértelen vonallá változik.* - Nincs okod bocsánatot kérni. Nem történt semmi. * Mosolyog, bár agyába most fura gondolatok kúsztak a lánnyal kapcsolatban. Főleg amit Patrice mondott és Haku meg is erősített, ezt követően pedig Sophie a tengerpartra rohant. Talán mégis igaz? A lány arcát fürkészi, hátha választ kap kérdésére, lévén jó mentalista. Most valahogy blokkolva érzi a képességeit. Érdekes.. vajon miért? Sophieba nehéz belelátni.* - Kezdjünk tiszta lappal oké? * Kacsint a másikra és átveti mellényét a vállán. Manapság elég szétszórt pedig ez nem rá vall.*

* Fekete ruhás fiú rohan át a központi téren. ~ Te jó ég, elkések... megint~ * Gondolja magában, aztán rájött, hogy ma hétvége van, s nem kell dolgoznia menni. Remek.. Kellett akkor korán kelnie. Mondjuk nem egy hétalvó, de a fáradság most nagy szemalatti táskákként mutatkozik meg. Nehéz léptekkel fordul meg, hogy a hazaúton elinduljon, nincs kedve az őrültek házához, mert, hogy azok, az kétségtelen. Azonban meglátja Sophiet a padon. Egyből felismeri, még a macska is ott ténykedik, viszont ő háttal van neki ezért nem láthatja. Csendben közelíti meg a padot és megtámaszkodik annak háttámláján, hogy kissé áthajolva megnézze mit rajzol a lány.* - Szép! * Mondja, de a lány füle be van dugva, ezért feltehetően nem reagál, ezért mellé huppan a padra.* - Ez a rajz füzeted? * Kérdi, ha a lány kiszedte a füléből a fülhallgatókat, viszont jobban teszi, ha nem mondja meg, hogy a naplója, mert akkor a fiú céljául tűzné ki, hogy beleolvasson.*