Rózsakert

*Figyelem a lányokat, kicsit azért aggódok értük, hiszen nem így akartam ezt a jeges szitut. Úgy tűnik, hogy Sophie-nak a lába tört el, legalábbis az a csúnya reccsenés még mindig visszhangzik a fülemben, Hakunak pedig a bordája törhetett el, hiszen hallom, hogy csúnyán sípolva veszi a levegőt. Elhúzom a számat, majd mikor meghallom - és látom - Haku varázslatát felszisszenek.*
- Nem ilyen TEM-re gondoltam... *jegyzem meg. Ekkor hallom meg a nő hangját a fejemben, és totálisan megszűnik a külvilág. Lassan testet ölt előttem a druida elf, és az indák is a derekmara fonódnak.*
~Ezek még mindig vannak?~*dohogok magamban, majd mikor a nő teljes egészében megjelenik előtte, halkan füttyentek egyet, ahogy végig nézek rajta.*
- Rammus is ilyen csinos, mint te? *villantok egy döglesztő mosolyt a nőre, bár sejem, hogy ez itt nem fog most működni. Érzem, hogy az indák egyre szorosabban ölelnek körbe, ami nem túl jó. De hát éljen a farkas erő, remélhetőleg elég ahhoz, hogy kiszabadítsam magam az indák szorításából, főleg, hogy koncentrálok, hogy egy picit még át is változzam: a szemeim sárgák lesznek, az állkapcsom kicsit megnyúlik, éles fogaim lesznek és a karmom is kinő, így szabdalózni is kezdek, ha tudok. Közben halk, ám egyre erőteljesebb morgás hagyja el a számat, ahogy próbálok kiszabadulni.*

Haku varázslata sikerül, úgyhogy a Jake által megfagyasztott növények hamar elkezdenek rothadásnak indulni. Először csak egy apró kör, majd egy nagyobbacska terület is szárazzá válik, egészen addig míg a lány rendbe nem jön.

Sophie eközben a lábával szenved, szegénynek nagyon csúnya a sérülése. Hiába, a törés már csak ilyen, és nem tesz ennek jót az sem, hogy mozgolódik. Bokája szép lila színt ölt, inkább nem kellene mozdulnia, nehogy elveszítse egy fontos testrészét! Természetesen más segíthet neki, már ha észreveszik.

Illa eközben futásnak ered, és jól is teszi. Éppen időben indul útnak, és ezzel is kikerüli a farkas csattanó állkapcsát. Jelen helyzetben túlzottan nem megfelelő a "kvibliség" és most menekülési útvonalat jake sem tud számára túlzottan biztosítani.

Jake fejében a hangok kissé felerősödnek. Nem veszi észre, ahogy Illa mögé lopózik, mint ahogy a farkast és úgy a külvilágot sem. A női dallamos csilingelés leköti a figyelmét, mely immár lassan testet is ölt egy elf druida képében.
- Én vagyok Rammus társa, és ti most itt nagyon rossz helyen vagytok! - mondja a nő, majd kezéből egy inda csap a fiú felé, és tekeredik annak a derekára. A növények szorosan lefogják, sok mindent nem tud csinálni, hacsak nem talál valami pálca nélkül végezhető varázslatot... mert azért most nem tud odanyúlni...
Kellemetlen...

*A hugica mesélni kezd, és említ egy nevet, valamint megagyarázza az átkot is.*
- Jézusom, és ennek mi értelme? Lehet, hogy a vérfarkas egyszer megöli a lányt is. *nézek az ájultan fekvő Angelusra és megcsóválom a fejemet. Pontosan tudom, hogy milyen egy őrjöngő vérfarkas. Túl pontosan... Sóhajtok egyet és suhintok még egyet a kardommal, mire lefagynak az indák, azonban a lányok elég durván esnek.*
- Áú, bakker! Bocs, erre nem gondoltam. Használjatok TEM-et! *szólalok meg, használva a Természetmágiára használt rövidítést. Gabrielle mellé sétálok és őt is lágyan paskolgatni kezdem, egészen addig, amíg a fejemben meg nem hallom a furcsa, ismeretlen hangot. Beleszimatolok a levegőbe, körbejártatom a tekintetemet, de nem látok senkit.*
~ Ki vagy és mit akarsz a fejemben?~*gondolom és kíváncsi vagyok, hogy vajon tudunk-e így kommunikálni, vagy csak egy oldalú ez a dolog. Közben felállok és feszülten figyelek minden apró neszre és hangra.*

- A férfit Rammusnak hívják, és egy nagyhatalmú varázsló, aki szemet vetett a nővéremre, akinek már volt udvarlója, szerelme. Mivel nem viszonozta az érzéseit megátkozta őket, a fiút vérfarkassá változtatta, a nővéremnek pedig vele kellett mennie, míg az átok meg nem törik. És csak az angyal könnyével lehet megtörni, ami nem tudom micsoda! És ezért indultam a keresésére.... - dünnyögi a kislány, majd indák fonódnak vékonyka lábára, és a másik két lánnyal együtt a magasba emelik őket. Egyetlen szerencséjük Jake pengéje, aminek hatása lassan eléri a kívánt hatást, így a növények megfagynak, majd el is törnek a nagy súly alatt. A három lány a több méteres magasságból a földre zuhan és nem járnak valami jól.

Hakunak eltörik egy bordája, ami miatt immár sípolva veszi a levegőt, Sophie pedig a lábára érkezik, ahol is bokája könnyű szerrel csuklik oldalra és reccsenve tudatja mindenkivel, hogy kellemes törés keletkezett rajta.
Gabrielle-nek sincs túl sok szerencséje, bár ő inkább lehorzsolja mindenét, és ájultan terül el a földön.  
Jake fülét egy női hang üti meg ekkor, melyet még soha nem hallott. Test egyelőre nem társul az orgánumhoz, és illatot sem érez, a vizes földön és virágok illatán kívül.
- Úgy látom, nem volt jó ötlet elbánni a virágokkal, kisfiú...

Illa eközben szembe találja magát a vérfarkassal, aki igazából képen röhögi az aprócska rókát. Egy nézésével szétcincálja szegénykét, úgyhogy a lánynak sok esélye nincsen. Hacsak az nem, hogy a többiek felé szalad. De vajon fog valaki segíteni neki?

*A jégkard egész jól vágja az indákat, és szinte el is fagynak, letöredeznek és nyilván valóan meg is döglenek a növények, így nincs is mitől félni. Angelus az ölembe köt ki, néhány szót suttog, majd elájul. Lágyan letörlöm a könnycseppet az arcáról, és úgy tartom a karomban, miközben a lányokra pillantok. Ők sikeresen kiszabadítják a hugicát is, aki néhány szót suttog - valakiről.*
- Kinek a csatlósa van itt? És ki miatt? Beszélj egy kicsit világosabban, kérlek! Most már igazán bízhatnál bennünk! *jelentem ki és persze kérdezősködök. Vélhetőleg nem csak én vagyok kíváncsi ezekre a kérdésekre, így tuti, hogy a többiek is kíváncsian pislognak majd a hugira. Közben lágyan lefektetem Angelust a fűbe, és lágyan pofozgatni kezdem az arcát, hogy felébredjen.*

//Az idő kereke: Az idő kereke: Olyannyira gyors és ügyes mozgással tud lavírozni, hogy ezzel akár megváltoztathat eseményeket is, néhány percet visszamehet az időben. (Játéktechnikailag az előző hozzászólását képes megváltoztatni, hogy jobb kimenetelt generáljon, de ezt maximum hetente egyszer.) - Az indákat elfagyasztja a kard, így nem tud minket megtámadni.//

A kiszabadító hadművelet egészen jól alakul. Kasey, Haku és Sophie egészen gyors tempóban szabadítja ki a lányokat, akik már egy ideje az inda fogságában lehettek. Ajkuk fehér a kiszáradás miatt, és valószínű már egy ideje kiabálhattak, mire végre valaki észrevette őket. Angelus ahogy lehanyatlik, egyből Jake ölében köt ki, majd kérlelőn néz a fiúra.
- Legalább a húgomat mentsétek meg... és a szerelmem... - ennél több dolgot nem tud mondani, ugyanis csillogó könnycseppek kezdenek utat törni maguknak a szeméből, majd ahogy az első csepp kibuggyan, a lány azonnal át is adja magát az öntudatlanságnak.
Gabrielle halkan sírdogál, Haku nyakába kapaszkodik, majd Sophiehoz is hozzábújik, úgy próbál vígaszt találni.
- Itt van a csatlósa.... miatta...! - suttogja, majd mielőtt befejezné a mondandóját hatalmas inda száguld végig a földön. Növények kelnek életre, mintha csak minden lélegezne, élne, és azért dolgozna, hogy a két törékeny teremtést bántsa.
Hatalmas kar szerű növények emelkednek elő a földből, majd rántják a magasba a három lányt - Hakut, Sophie-t és Gabrielle-t. Fejjel lefelé lógnak, és úgy nézik a kialakult helyzetet. Hogy honnan jöttek ezek a virágok? A küldője egyelőre ismeretlen....

Illa eközben egy bokorban ücsörög, és hiába szeretné felfedezni a gyönyörű erdőt, amit legelőször észrevesz belőle, az egy gyönyörű, sötét bunda. És nem egy divatszalon csábító kabátjáról van szó, hanem egy nem túl barátságos vérfarkasról, mely már egy ideje innen, a bokrok mélyéről figyelte az eseményeket. Ha a lány megfordul, és szembekerül vele, akkor nem láthat semmi mást, csak vörössé váló szemét, vicsorgását, üvöltését, és azt, ahogy ragadozóként közeledik hozzá.
A farkas amúgy még mindig jó, csak hát szegény, Illa-t nem ismeri, így a két lányt védelmezi tőle is. Meg hát egy kevés idő is eltelt azóta az este óta... ki tudja már ki is van ellene...

*A rózsakertben sétálva észreveszek pár ismerőst, és biccentek is nekik. Volt már szerencsém néhányukhoz, de mikor meghallom a sikolyt, valahogy pont nem érdekel, hogy ki van ott és ki nincs, illetve, hogy ki mit tud rólam és úgy általában. Kiélezem az érzékszerveimet, és ha be tudom lőni, hogy merről is jött a hang, akkor futásnak eredek. Hallom, hogy a többiek is futnak mögöttem, hamarosan elérjük a hang forrását: a két már ismerős csajszi, és a hatalmas farkas jelenik meg, és a lányokat indák fogják közre.*
- Már megint ti? *vigyorgok egyet a farkasra, majd előveszem Azurin jégkardját, és igyekszem határozott, pontos vágásokkal lekszabolni az indákat, majd hogy lovagias legyek, igyekszem úgy vagdosni az indákat, hogy a megmentett hölgy a karomba essen...*

//Azurin jégkardja: Jégsebzést okoz, tehát, akit megsebez, annak fokozatosan el fog fagyni az adott részen a terület, ha nem kezeli, akár le is eshet pl. a karja. Tűzzel kapcsolatos lényeket komolyabban sebez.//

Ahogy a kis csapat beljebb szalad a rózsakertben, a hang egyre csak felerősödik. Egyelőre semmilyen negatív hatás nem érzékelhető, bár mintha két mozgó alak látszódna a távolban. Ha közelebb merészkednek, akkor kivehetik a két már ismerős alakot - a szőke kislányt Gabrielle-t és a nővérét Angelus-t, akiket immár egy hatalmasra nőtt vérfarkas társaságára kárhoztattak. (A farkas igaz nem túl kezes, azonban ő Angelus szerelme, akit egy gonosz varázsló elátkozott, és aki miatt a szerelmesek nem lehetnek egymáséi. Az átkot csak az angyal könnye tudná megtörni, amit még nem sikerült senkinek sem kiviteleznie, sőt megoldania sem.)

Ha a csapat közelebb merészkedik, akkor már ki is vehetik a két lányt, akiket indák fognak körbe, és emelnek a levegőbe, és tartanak ott szorosan, hogy mozdulni sem tudnak....

//A kis csapat most együtt mozog, amúgy minden használható, és minden működik is! Jó szórakozást! ^^ //

Szeretem a rózsakertet, mert annyira kellemes illat terjeng itt mindig, és ilyenkor, mikor a rózsák virágoznak, még gyönyörűbb az egész kert. Lazán sétálgatok, egyszerű szürke farmer rövid sortban, szürke pólóban. Zsebemben a pálcám meg minden más, amúgy meg élvezem a kellemes levegőt. Végignézegetem a szobrokat, mert valahogy ezeket még soha nem tudom normálisan végignézni. Ahogy éppen lépek az egyikhez, hogy elolvassam, mi is van ráíva, egy női sikolyt hallok. Felkapom a fejemet és hegyezem a fülemet, valamint észrevétlenül beleszimatolok a levegőbe, hogy vajon merről iis jött a hang. Hogyha az érzékeim elég élesek, akkor megmarkolva a zsebemben a pálcámat, megindulok az irány felé.*

Kellemes illat terjeng a rózsakertben. A hatalmas hőség hatására szinte minden virágba borult, a növények pedig kifejezetten ontják magukból a tömény illatot.
Aki erre téved, azt könnyedén átjárja a szerelem kellemes érzése, a bódulat ami körüllebeg a kertben mindennél fantasztikusabb.
A nap éppen lemenőben van, most már semmi sem szab gátat annak, hogy esetleg a diákok az üres padokon ücsörögjenek. Hatalmas fák adnak jóleső árnyékot, és most minden olyan kellemes... vagy legalább is addig, amíg a kétségbeesett női sikoly meg nem töri a csend békéjét.