Rózsakert

Tárgy: Rózsakert Kedd Május 08, 2012 12:55 pm

First topic message reminder :

-Igen, tényleg béna. * Mosolyodik el, miközben leülnek a kiszemelt padra. ~Kedvenc virág? .. Egy fokkal jobb, mint az időjárás.~ Mosolyodik el, hiszen elég bénák, pedig egy fél órával ezelőtt még milyen jól elvoltak...*
-Azt hiszem pillanatnyilag ez a rózsa. *Pillant a kezében lévő rózsaszálra, hiszen jobb nem jut most eszébe. Igazából szereti a virágokat, de nincs kedvence. Viszont valahogy meg kéne törni ezt a kínos csendet, így azon agyal most, vajon mégis mit mondhatna.*
-Amúgy tegnap gondolkoztam és rájöttem, hogy van még egy zongora a suliban, ami talán nem annyira hamis, mint a padláson lévő. Én is csak véletlenül találtam rá nemrég, de jó hely. *Mondja mosolyogva, remélve, hogy sikerül megtörnie a kínos csendet.*

Tárgy: Re: Rózsakert Vas. Aug. 05, 2012 5:35 pm

*Samantha csendesen és jókedvűen sétálgat és élvezzi a rózsák és a különböző virágok illatát. Kedvét nem változtathatja meg senki és semmi, nem engedi. Elég volt neki a feszültségből és a szomorúságból. Nyugalma nem tart sokáig, mivel egy szőke lány zavarja meg. Ordítozik magában, a virágokat üvölti le. Beszól Samie-nek is, aki odafordul a lányhoz. Kerüli a hirtelen mozdulatokat, hangja lényegretörő.*
-Nem, nem állok odébb. Vonszold te magad a megfelelő helyre! Mégis miért jöttél ide, ha utálod ezt a helyet? Miért kell megzavarni más nyugalmát? *kiálltja vissza, az utóbbi kérdését már halkabban mondja, mert közelebb ment a lányhoz.*
-Ne bunkózzál kisanyám, nem ártottam neked! *mondja gonosz vigyorral. ~De még megtehetem~ *teszi hozzá gondolatban és farkasszemet néz a lánnyal. Samie büszke magára, hogy nem ment fel a pumpa. ~Amilyen az adj' isten, olyan a fogadj' isten.~ *visszhangzik a bölcs mondás a fejében. Megunta már, hogy mindig a jókislány szerepét játssza. Kíváncsi, hogy milyen reagot kap a viselkedésére.*

Tárgy: Re: Rózsakert Vas. Aug. 05, 2012 5:13 pm

- Undorító, büdös rózsák! Legszívesebben kénsavval égetném szét az össze leveleteket! * Kiáltozik a lány a rózsákra, hogy mi okból? Talán örökös természet gyűlöleti, vagy egyszerűen csak szkizofrén? Talán mindkettő, talán egyik sem. Lényeg a lényeg, hogy ma valamiért pont erre a számára gusztustalan helyre tévedt, és még ráadásul el is kell viselnie más emberek társaságát. Viszont most egyedül szeretne lenni, ezért az egyetlen jelenlévő személyt is el akarja üldözni, egy barna hajú lányt, aki a kertben sétálgat. * - Héj te! Nem húznád arrébb magad egy kicsit? * Kérdezi arcán bunkó és elégedett mosollyal, majd szőke haját hátralibbenti, hogy úgy tűnjön az itt elhaladóknak, hogy nem csinált semmit, majd ölbe tett kézzel várakozik. Vajon a lány dühös lesz? Vagy nyugodtabban próbál válaszolni? Kíváncsian várja...

Tárgy: Re: Rózsakert Vas. Aug. 05, 2012 4:38 pm

*Samie a délelőtt nagy részét a tóparton töltötte, ahol megismerkedett az új tanárral, Péterrel. Kellemesen csalódott, mert nem gondolta volna,hogy egy tanár ennyire közvetlen tud lenni. Ebédidőre visszasétált a kúriába, ahol bekapott pár falatot és felment a szobájába pihenni kicsit, mert kiszívta a nap az energiáját. Aludt egy keveset és mostmár nyugodtabbnak érzi magát, és derűsebbnek látja a dolgokat. Tudott relaxálni, utána felfrissítette magát. Később elhatározza, hogy az estéjét ismét a szabadba tölti. Egy hosszú farmernadrág van rajta egy fehér trikóval és egy fekete bőrdzsekivel, lábaira a magasszárú tornacipőjét veszi fel, hogy kényelmes legyen a séta. Halkan magában dudorászva ér el a Rózsakertbe, ahová ismét a virágok illata csalogatta. Lassan sétálgat és gyönyörködik a szebbnél szebb virágokban. Néha megáll és mosolyogva megszagolja őket. Már jól érzi magát, ami nagy megkönnyebbüléssel tölti el.*

Tárgy: Re: Rózsakert Szomb. Aug. 04, 2012 4:42 pm

*A bagoly hirtelen elkezdi kerülgetni Samie-e, aki ezt értetlenül figyeli. Kíváncsisága előbújik, mert érdeklődni kezd a bagoly után.*
-Van neve a baglyodnak? *kérdezi mosolyogva, majd figyeli ahogy eltűnik az a bokrok mögé. Mosolyognia kell, amikor Linc tájékoztatja a lányt, hogy neveletlen ez a bagoly. Valami furcsa csengése van a fiú hangjának, amit Sam észrevesz, de nem tesz rá megjegyzést. ~Biztos érdekes az ő kapcsolatuk is. Talán hasonló, mint Yekának és a szőrmóknak~ *fut át az agyán és tekintete elmereng pár pillanatig. A leányzó észrevett valami változást Lincoln hangulatában, amikor megmagyarázta,hogy miért mondott köszönetet. ~Biztosan neki is vannak gondjai a magánnyal.~ *gondja, de nem kérdez rá, nem akar tapintatlan lenni. Fordított esetben ő is szerényebben adna erre a bizonyos kérdésre választ. Ugyanis az utóbbi időben összecsaptak Samantha feje fölött a hullámok... 'Jó lenne már orvosolni ezeket a dolgokat~ *vágyakozik a családja és barátok után. Eszébe jut drága nagyikája és hálás még a Sorsnak, hogy őt még az élők között tudhatja. A leányzó többször is fürkészi a fiú arcát, hátha letud olvasni róla valami érzelmet, de sikertelen. Nem mutat Lincoln semmi érzelmet a külvilág felé, ez okból kifolyólag megközelíthetetlen. Biztosan falakat épített maga köré és nem enged magához közel senkit sem. Sam kicsit morfondírozik ezen, majd inkább eltereli a gondolatokat. 'Minden ember más és mégis olyan hasonló~ *ilyen és ehhez hasonló mondatok fogalmazódnak meg benne és mindezt bizonyítani is tudná, de nem teszi. Samie meglepődve hallgatja a bizonytalan fiú mondókáját. Olyan nagy a hasonlóság Lincoln és az az ismeretlen lány között, és ismerik is egymást. Ez utóbbi bebizonyosodott, mert a lány megszólította a fiút. Sam kívülről figyeli a párbeszédüket, nem szól bele, közben gondolatai el- el kalandoznak. Sok minden átfut az agyán és kesze-kusza gondolatok keverednek össze belőle. Megjelenik egy ismeretlen lány is, aki bemutatkozik a díszes társaságnak.
-Szia, én Samantha vagyok, szintén diák. * mutatkozik be mosolyogva, majd ránéz az órájára. Eszébe jut, hogy este el kell utaznia, így el is búcsúzik mindenkitől.*
-Jó beszélgetést nektek. Nekem most rohannom kell, majd még összefutunk. *dob egy mosolyt Linc-ne és Artemisnek és fürge léptekkel közeledik a kúria felé.*

//Köszönöm a játékot :DD//

Tárgy: Re: Rózsakert Szomb. Aug. 04, 2012 4:22 pm

* Phil körbe totyogja a Samet, jó alaposan megnézi magának a lányt,szárnyait hirtelen kitárja, de nem repül el,beszalad egy virágos bokorba,azzal eltűnik. Néha hallani a halk huhogást. Linc Sam-re pillant.* - Neveletlen bagoly * Vonja meg vállát, és kicsit elmosolyodik. A köszönetet még mindig nem tudta kitalálni, hogy miért kapta, de Sam elkezdi magyarázni. Az utolsó szó még benne visszhangzik. A magány. Soha életében nem voltak barátai, sem családja. Nevelő szülőről nevelő szülőkre passzolták. Kapott már hideget meleget az élettől, de az előbbiből egy jó adag dózist, és még egy súlyos emlékezetvesztésen is átesett, minek köszönhetően nem is emlékszik nagyon a múltjára. Bár lehet, hogy egy egyfajta tudat alatti védekezés, hiszen a rosszat jobb elfelejteni, és az ember szeretné elméje legmélyebb zugába rejteni ezeket. Ha Sam a fiú arcát nézi, nem láthatja rajta a szomorúságot, hiszen az évek során ezt jól megtanulta leplezni a fiú. Márvány arca nem mutat a külvilág felé szinte semmit. A felvett álarc mögött nem is lehet tudni, hogy ki lehet, s talán nem is mutatkozik meg többet az a személy.* - Ezt örömmel, hallom, és meglepett, tudniillik hajlamos vagyok rá. Mint azt láthattad. * Viccelődik. Majd hallgatja amit a barna hajú leányzó mond neki.* - Testvérem? Nem... Nem emlékszem.. Tudod, van egy pár év emlékezet kihagyásom.. De mintha lenne valaki.. áh nem.. nem hiszem. Mindegy is, azt tudom, hogy a családom még él. Mert amikor te és Klaire a thesztrálnál voltatok, én nem láttam az állatot. * Mondja Samie-nek, közben hátulról hallja saját nevét és kissé összerezzen, a hang mintha ismerős lenne. Megfordul és az az ismerős lány áll vele szemben.* - hon.. honnan ismersz? Találkoztunk már valahol? Bizonyára azért nem emlékszem me... * A mondatát nem mondja végig, mert a köztük lévő hasonlóság belé folytja a szót. De a végén aztán mégis befejezi.* - mert emlékezet vesztésem volt egy balesetben. Egy új diák lány is. Vagy lehet, hogy nem új, de Lincoln még itt alig ismer valakit, odalép hozzájuk és köszönti őket.* - Szia. Lincoln Lawrence. * Mutatkozik be ő is, amiben nincsen semmi érdekes, hiszen ez az illem. Viszont a következménye már érdekes lehet, mert a vezetéknév kiderülésével talán fény derülhet a múltra, már ha a fehér hajú lány is meghallja.*

Tárgy: Re: Rózsakert Szomb. Aug. 04, 2012 4:09 pm

*Elhatározza,hogy fel keresi a rózsakertet hiszen olyan sok minden szépet hallott róla.*~Ez nem igaz,hogy én még nem voltam ott.*Gondolja közben nehezen meg érkezik a gyönyörű kertbe ahol még nem járt.Nyomban leült az első padra ami az útjába került.A szél hangfoszlányokat fúj felé így elindul arra felé.Egy nagy fa mögé érkezve észre vette,hogy 3an vannak rajta kívül a kertben és őket egyáltalán nem ismeri.Így oda lép hozzájuk és köszön.*-Sziasztok!Artemis Taylor vagyok Nezás diák.*Mutatkozik be egyből mikor oda ér a három idegenhez.*

Tárgy: Re: Rózsakert Szomb. Aug. 04, 2012 4:06 pm

* Hátat fordít a jelenlévőknek, csak tovább üldögél magában a rózsák közt. Szoknyáját kicsit megszaggatták itt ott de ez a legapróbb gondja. Csak mereng, egy bizonyos pontra nézve, a messzi tájra. Érzi a közeli vízesés és tó illatát ahogy néha erre fújja a szellő, de valamiért ez sem vidítja fel. A jókedve, ami pár perce még megvolt, most hirtelen elszállt. Az okát homály fedi, de a gondolatot eltereli valami..valami szokatlan. Az ember megérzi ha figyelik, így tesz Naia is, szinte hátán érzi egy másik ember pillantását. Óvatosan hátranéz fehér haja közül, és szeme elkerekedik, nagyon ismerős neki az, akit lát. De vajon honnan? Keresgél, kutakodik az elméjében, memóriájának köszönhetően elvileg emlékeznie kéne, de nem, valahogy nem rémlik neki semmi. Az arc ismerős, de nem tudja kihez társítani, csak meglepetten figyeli, hátha eszébe. A mellette lévő lány csacsogását szinte meg sem hallja, de ez nem véletlen, hisz az ilyenekre nem szokott felfigyelni. Igaz, szóról szóra megjegyzi amit mond, de nem érdekli. Elfelejteni meg hiába próbálná, úgy sem sikerülne, csak valami nagy csoda folytán, vagy netán ha amnéziát kapna. De ilyenre gondolnia sem szabad. Nagy nehezen feltápászkodik a rózsák közül, és lehajtott fejjel elmegy a fiú mellett, aki jóval magasabb nála. Majd megtorpan, és döbbent tekintettel, elfojtott hangon rámutat a fiúra. * - Lincoln!

Tárgy: Re: Rózsakert Szomb. Aug. 04, 2012 3:45 pm

*Samie látja a fiún, hogy tetszik neki ez a mixer úr-os megszólítás, mert ahányszor mondja neki, elmosolyodik. Számításai szerint rákérdez a fiú a köszönetre, Samie pedig kicsit zavarba jön és lehajtott fejjel elmagyarázza, hogy mit köszönt meg a fiúnak.*
-Tulajdonképpen azt köszöntem meg, hogy ömm... nem is tudom. Hagy fogalmazzak úgy, hogy megelőzted, hogy eluralkodjon rajtam a magány. * magyarázza, és nem tudja hogy fog rre reagálni a fiú, ezért is pirult el. A leányzót hamar zavarba lehet hozni, és nehezen beszél az érzelmeiről és önmagáról. Megmosolyogtatja, hogy a fiú nem tudja, hogy miről van szó és elneveti magát.*
-Azt nem tudom, hogy mit műveltél egész este, én csak egy töredékét tudom, amikor bejöttél a szépségszalonba. *nevet egyet hangosan, már maga a látvány is jókedvre derítette.*
-De nem csináltál nagyon rosszat, kicsit beszólogattál az eladónőnek és kicsi rumlit csináltál az üzletben kis munkát adva az alkalmazottaknak. *magyarázza a lány és nagy szemekkel néz Linc-re nézi az arcát, hogy reagál a hallottakra.*
-Ne aggódj, nem volt vészes, de érdekes látványt mutattál ködös elmével. *nevet Samie és szemeit inkább a virágokra irányítja. Csendesen hallgatja a beszámolót és elképzeli a jelenetet, milyen jó volna, ha lenne valakije Sam-nek akiről gondoskodhasson róla és törődhessen vele. Rézben ezért ilyen magányos.*
-Nem, nekem nincsen semmilyen állatom. *mondja, és ismét eluralkodik raja a szomorúság. Most nem annyira, mint korábban, de jelentősen meghatározza a leányzó hangulatát. Hallgatja a fiút, aki keresi a szavakat, Samie megpróbálja kiegészíteni.*
-Ez a hely a szerelmeseknek ideális hely, de attól függetlenül, akik szeretik a természetet, élvezik természetanyánk adományait és a művészeknek ihletet adó. Jó szót én sem találok rá, de tudom mire gondolsz. * mondja mosolyogva, időt adva a fiúnak, hogy összeszedje gondolatait. Linc-en nagy megdöbbenés figyelhető meg, amikor egy fehér hajú lány sétál el előttük, Samie is észreveszi, hogy ugyanolyan színű a szemük, hát meg is kérdezi, hogy van-e testvére.*
-Neked van testvéred? *kérdi nagy kíváncsian és csendben figyel. Ő is rögtön felfigyelt a ányra, hiszen a kisugárzása nem mindennapi jelenség.*

Tárgy: Re: Rózsakert Szomb. Aug. 04, 2012 2:55 pm

* Egyelőre Linc tudomást sem vesz a bagolyról, aki éppen Sam körül legyeskedik. Sőt egy árva pillantást sem vet rá, ez egyfajta bosszú Phil felé. A mixer úr köszöntésre megint elmosolyodik, a köszönöm-re viszont csak pislog egyet kettőt. Próbálja kitalálni, hogy vajon miért mondhat neki köszönetet a lány. Jó mentalista a fiú, de sehogy nem jut eszébe semmi. Viszont a tegnap estéből sok minden kimaradt, szóval nem meglepő, ha nem emlékszik.* - Mit köszönsz? Bocsi, kissé .... másnapos vagyok, tudod, aztán sok mindenre nem emlékszem tegnapról.. De ha esetleg te elmondanád miket műveltem... * Nem fejezi be a mondatot, csak kérőn néz a lányra, majd helyet is foglal mellette. Kissé fájlalja minden tagját.* - Jobban mint tegnap, de van rajtam egy két beazonosítatlan kék zöld és lila színben pompázó foltok. * Nevet.* - Sőt egy két karcolás is, de dunsztom sincs, honnan szerezhettem őket. * Kicsit elkomorodik, látszik, hogy próbál vissza emlékezni. Szögletes állát vakargatva bambul el Phillipre, aki csak oldalra billenti bagoly képét és úgy néz farkas szemet gazdájával. Hirtelen összecsapja a kezét, mire Phil egy kicsit megbillen.* - Jah ő? igen az enyém.. * Néz a bagolyra lenézően. Tulajdonképpen ő az egyetlen egy állat/ lény aki várná őt, ha nem térne vissza az ajtón. Ő az egyetlen akinek hiányozna.* - Még amikor kicsi volt akkor találtam meg. Leesett egy fáról, és a szárnya is eltörött.. Befogadtam. * Érdekes, Lincoln nem szokott senki felé mély érzéseket támasztani, és az ilyen gesztusok is elég távol állnak a fiútól, vagy éppen csak jól leplezi őket.* - Neked van valamilyen állatod? * Kérdi, és végigsimít Phil hátán, aki hálásan halk huhogással totyog közelebb.* - Nem, nem jártam itt.. Nekem ez a hely túl.... nem is tudom.. * Nem tudja megfogalmazni, keresi a megfelelő szavakat, reméli, hogy Sam, majd kisegíti. A fehér hajú lány, elég feltűnő jelenség sétál végig előttük. Mandulavágású szemében felismerni véli egy pillanatra a sajátját, de aztán el is veti kósza gondolatait hiszen.* ~ Nem.. az nem lehetne.~ * Gondol vissza gyerekkorára, és megrázza a fejét, hátha megszabadul a halovány emlékfoszlányoktól.*

Tárgy: Re: Rózsakert Szomb. Aug. 04, 2012 2:38 pm

* Egy jó ideje itt üldögél, egyedül, magányosan, tehát szokásához híven. A rózsák közt üldögél, aminek vörös színe teljesen elüt az ő fehér megjelenésétől. De látszólag mégse annyira feltűnő jelenség, mint amitől félt, hogy az lesz. Imádja a virágokat, de nem nagyon nyílt alkalma erről bárkinek is beszélnie, igazából....szinte még sosem beszélgetett senkivel, csak nagyon nagyon ritka alkalmakkor. De hogy vajon miért tévedt most pont ide? Fene se tudja...Talán mert meglehetősen impozáns hely, vagy csak azért mert ide húzta a sors...Mindenesetre jól érzi magát, nevetni ugyan nem nevet, de mosolyogva szagolgatja az illatos rózsákat. Nem is törődik a külvilággal, hogy ki van itt, és mit beszélnek. Most csak az érdekli, hogy őt ne zavarják, de közben fél attól, hogy mégis megteszik, és attól, hogy mit fog szólni ehhez. Nem egy társasági lény, hogy fog beszélni? Társalogni? Viselkedni? Ezernyi aggodalmas kérdés rejtőzik benne, de egyelőre nyugodt minden...*

Tárgy: Re: Rózsakert Szomb. Aug. 04, 2012 2:11 pm

*Sam agyán átfutnak az emlékek sokasága. ~Milyen jó volt még, amikor éltek anyáék. Mennyit ökörködtünk Lizyvel.~ És így tovább, és így tovább. Nagyon hiányoznak neki, ez tagadhatatlan. Honvágy gyötri a leányzót, de oda többé már nem mehet vissza. Samantha magányossága nem tart sokáig, mert elmerengő gondolatait egy bagoly zavarja meg. Sam értetlenül néz, úgy tudta eddig, hogy a baglyok nappal alszanak, éjszaka vadásznak. Úgy tűnik vannak kivételek. Pár pillanattal később Lincoln jelenik meg. ~Gondolom övé a bagoly~ Belső hangja nem hagyja nyugodni, mindenhez van kommentje, de szerencsére a leányzó tudja ezt kontrollálni, hogy ne mondja ki hangosan, ami a fejében megfogalmazódik. Samantha megörül, hogy már van társasága.*
-Áhh, mixer úr. Jó téged látni *köszönti a fiút tréfásan, majd kicsúszik a száján egy:*
-Köszönöm *nem magyarázza el, hogy mit köszön, de persze elmondja, ha kérdez a fiú.*
-Jól vagyok, köszönöm. *mondja a megszokott monoton választ, természetesen semmi sincs rendben. Samie belülről tombol. Reméli, hogy nem vesz észre Linc rajta semmit, gyorsan eltereli a szót a fiúra.*
-Jobban érzed már magad? Tudtál pihenni? *kérdezi, majd hellyel kínálja a fiút, ne állon ott, mint egy oszlop.*
-Gyere csüccsenj le. Tiéd ez a bagoly? *kíváncsian ránéz a fiúra és várja a válaszokat. Közben kicsit feltámadt a szél és megtelt a levegő virágillattal.*
-Jártál már itt? Olyan szép hely *közli álmodozóan és kezd felszabadult lenni.*

Tárgy: Re: Rózsakert Szomb. Aug. 04, 2012 1:45 pm

* Három óra, és Phil huhogására ébred. Akár egy ébresztő óra az öreg bagoly, általában hajnalban szokta felkelteni gazdáját, de most hagyott neki egy kis pihenőt, mint ha csak megérezte volna, hogy a tegnap este kissé félresikerült. Szóval Lincoln szárnycsapkodásokra ébred, arccal a párnába fordul, és egy másikat a fejére nyom, hátha akkor kevésbé hallja Phillip szárnycsapkodását.* - A fenébe már Phillip! Elajándékozlak.. * Csak nem csillapodott a huhogás, sőt még kis karmaival kaparászni is kezdte a Lincoln ágya melletti éjjeli szekrényt. Mindezért egy suhanó párna volt a jutalma. Legalább a célját elérte, a fiú felkelt. Kissé szétszórtan, másnaposan, de büszkén. Összeszedte magát, felöltözött, sőt még meg is fésülködött. Phil, szobáról szobára követte, szorosan mindig a fiú sarkában maradt.* - Ne kövess már az istenért.. * Korholja le a baglyot, miközben a tükörben fésülködik, látja a rámeredt sárga szemeket. Linc bosszúsan megfordul.* - Na jó, most lelépek. Tartsd a frontot. * Kacsint a bagolyra, majd becsapja az ajtót, és elindul sétálni. Egészen a rózsakert felé bóklászik, egy kavicsot rugdalva maga előtt. Erre még soha nem járt, mondjuk az is igaz, hogy nem olyan régóta jött az iskolába. Samet veszi észre, ahogy magányosan ücsörög a virágok sokasága közt. Háttal van a lánynak úgyhogy ő bizonyára nem vette észre.* - Hé Hello! * Zsebre tett kézzel közelít felé, reméli a lány nem emlékszik már a tegnapi illuminált állapotára. De nahát kit látnak meg szürkés kék szemei. Phillip megelőzte, és előbb totyogott oda a lányhoz. Lincoln a fejéhez kap. Nyitva hagyta az ablakot és biztosan kirepült.* ~ Ez nem az én napom.~ - Hogy vagy Samie? * Kérdi, miközben egy szúrós pillantást vet a bagolyra.*

Tárgy: Re: Rózsakert Szomb. Aug. 04, 2012 1:09 pm

*Samie-nek ki kellet pihennie a tegnap estét és az utazását. Erre ma délelőtt sort kerített. Kialudta magát és nyugodt volt az éjszakája, örült neki, hogy tegnap összefutott pár kedves diáktársával. Még nem nevezheti őket barátjának, bár szeretné. Jó lenne már, ha lennének barátai, akiknek kiöntheti a szívét, és esetleg valaki, aki mindig mellette lehetne. ~Unom a magányt~ *gondolja szomorúan. Nincs mostanság étvágya, fogyott is egy keveset. Délután mivel semmi dolga nem akadt, így eldönti, hogy megy és kiszellőzteti a fejét és rendbe teszi gondolatait. Szép nyári délután van, kellemes az idő, így lengén öltözik föl. Felvesz egy térdig érő farmerszoknyát és egy piros felsőt, ami jól áll neki és kihangsúlyozza bőrét. Lábaira most a balerinacipőt veszi fel, haja pedig egyenesen verdesi háta közepét. Nagy sóhajjal indul el. Lassan lépked az iskola folyosóin és hamar kiér a friss levegőre. Nagyot szippant, s érzi, ahogy a levegő megtölti tüdejét. Csendesen elindul, a tölgyesen keresztül eljut a Rózsakertbe, ahova az illatok csalták. Egyszer már járt itt, és álmai is emlékeztették erre a helyre. Leül az egyik padra és kissé szomorkásan gyönyörködik a szebbnél szebb virágokban. Elbambul, mert egyedül van és cikáznak a gondolatok a fejében.*
~De jó lenne most valakit megölelni~ *gondolja könnyekkel a szemében és az elhunyt családtagjai jutnak az eszébe. Így üldögél magányosan a rózsakertbe és élvezi a virágok bódító illatát.*

Tárgy: Re: Rózsakert Hétf. Júl. 30, 2012 10:49 am

*Benne fel sem merül, hogy ne üsse bele az orrát, hiszen érdekes, kihívás, úgyhogy semmi kétség, hogy mindenképpen utána menne a dolognak, és úgy fest, hogy nem kell egyedül tennie. Sőt Evandrus még a helyet is ismeri. Mivel a másik fél is fellelkesül, mostmár aztán őt sem lehetne lecsapni, hogy ne menjen bele a gondolkodásba.* -Oh, az szuper! És igen, nem tudjuk, de még van több, mint egy hét, hogy utána járjunk. Tényleg, lehet hogy egy eladó! Akkor körbe kell kérdezni kicsit, de persze nem feltűnően. Istenkém, ez olyan, mintha egy kémregénybe csöppentem volna! Kell majd álca is! *Teljesen fel van már spannolva, nem is tud tovább megülni a hátsóján, úgyhogy újra felpattan, és tördelni kezdi a kacsóit maga előtt, időnként pedig heves gesztikulációt társít a beszéd mellé. Majdhogynem pantomimban eljátssza, hogyan nyomoznak.* -Viszont az írás! Kitalálok valamit, pl. aláírás gyűjtés, vagy petíció, azt szokták szeretni. És akkor az írás alapján könnyebb megtalálni, hogy kié lehet a cetli. Ha ez egy titkos találka, akkor lehet hogy eleve nem publikus, hogy az illető szokott a fekete piacra járni, és akkor nehéz kérdezősködés alapján fellelni, de az írása elárulja az tuti! *Evandrus ötleteire bólogatni kezd, a fegyver kereskedő valami rendkívül tetszik neki, az már tényleg kész kémregénybe illő eset lenne.* -Jó, de érdemes lenne nem este menni, akkor talán több a sötét alak, kevesebb az info. Addig kerítek valami hathatós álruhát! *Húzza ki magát picit, majd az eddig a fa mellett heverős táskáját átveti a vállán és a kúria felé pillant.* -Hát akkor Evandrus, ez egy jó nap! Mondjuk akkor 3-kor találkozunk, ha valami közbejönne, küldök baglyot! Ez valami szuper! Szia! *Köszön el, majd szinte futva távozik, annyira felspannolódott az infok és ötletek hallatán. Megy, hogy keressen a bőröndben valami álruház, és amúgy is idéző, majd valamit még magára alakít egy kis mágiával is.*

Vendég

*Aurortanoncként neki is pörögni kezd az agya, és hát a Fekete Piac még jobban beleülteti a bogarat a fejébe. Ha tényleg valami találkáról van szó, akkor talán jobb lenne nem beleütni az orrát, ám lehet, hogy tényleg valaki segítségre szorul, ezért ő is ott lesz, ez már biztos, úgyis venni akar egy két dolgot a piacon* -Én végül is tudom, hogy erre van a piac, úgyhogy ha gondolod, megnézhetjük, hogy miről is van szó, csak így nehéz lesz, hiszen a piac is elég nagy, és gyakorlatilag nem tudjuk, hogy kit keressünk, egyáltalán ki lehet az a Mr. Krasz? Vagy az is lehet, hogy a Mr Krasz egy stand, vagy egy bolt neve! *Kezd el ő is kombinálni.* -És merre induljunk el? Kék lapot gyakorlatilag bárki használhat, ez nem túl forró nyom. Inkább azt kellene megtudni, hogy ki szokott a Fekete piacra járni az iskola diákjai, vagy tanárai közül. Nem túl békés környéken van a piac, ahogy ezt a neve is elárulja. Neked van valami ötleted, vagy terved? *kérdi a leányzót* -Mr Krasz...Kraszin, Kraszov.. *gondolkodik a név folytatásán, ám semmi nem ugrik be neki.* Talán egy fegyverkereskedő lehet, vagy varázsfőzet árus, esetleg receptkereskedő. *gondolkodik hangosan, hiszen a Fekete piacon nagyon békés, hétköznapi dolgokat nem nagyon lehet beszerezni.* -Végül is nem tudjuk meg, hacsak nem járunk utána! Mondjuk a mai nap folyamán elnézhetnénk a piacra, hátha rájövünk, hogy ki vagy mi is az a Mr Krasz! *Veti fel a nagyszerű ötletet, hiszen talán még egy jó kis balhé is kisülhet belőle, és talán ha lelepleznek egy összeesküvést, vagy cselszövést, az jó pontot jelentene a későbbiekben az Aurorközpontban, ha pedig egy esetleges iskola elleni merénylet, akkor feltudják rá készíteni az iskola illetékes emberét, ami szintén jó pontot jelentene*

Tárgy: Re: Rózsakert Hétf. Júl. 30, 2012 10:20 am

*Felszisszen, amikor épp Evandrus fejére esik a letört ág. Hát igen, jobban aggódik más miatt, mint saját magáért, pedig valószínűleg, ha leesik, akkor jobban megsérül, mint a srác. Végülis lefelé indul, majd egy szép lendüléssel meg is érkezik a földre. Már-már úgy mozog, mint egy tornász, és végülis stimmel is, hiszen kipróbált már annyi mindent, hogy a könnyed mozgás sem áll távol tőle. Leérkezik hát a srác elé, a hajában lévő ágak egyáltalán nem érdeklik jelenleg.* -Remélem azért nem fáj nagyon! *Céloz az ütésre, ami a másik fejét érte, majd a nadrág zsebébe kotor, hogy elővegye a kék dolgot és megmutassa segítőjének is. Egy kék cetliről van szó, ez már biztos, amin részben olvashatóan, részben elmosódottan látszódik szöveg. Lehet, hogy már egy ideje itt van az írás és az esők miatt kissé szétázott.* -Annyit tudtam kivenni belőle, hogy "Augusztus 11. 17:00, Nellond, Fekete piac, Mr. Krasz..." A vége már nem olvasható. Szerinted is valamiféle titkos találka lehet? Úh, izgalmas lenne meglesni, hogy miről lehet szó, nem? Lehet, hogy egy diáktársunk bajba keveredett és akkor segíthetnénk neki! *A végén már teljesen valami bősz összeesküvést gondol az egész ügy mögé, vagy minimum valamiféle kalandos krimiregény lapjai képzeli saját magát. Látszik rajta, hogy rendkívül lelkes, és az esetleges ezzel járó veszélyek teljesen hidegen hagyják. A zsebébe mélyeszti a cetlit, majd egyszerűen lehuppan a fűbe a fa alá és elkezdi kiszedni a leveleket és ág darabokat a hajából.* -Megjegyzem, és tuti ott leszek! Még utána kell járnom hol van ez a Fekete piac, még nem jártam Nellondban, de elég jellegzetes neve van és mivel egy piac, biztosan nem foglal el kis helyet. Viszont épp ezért nehéz lesz megtalálni, pontosan hol lesz a találkozó. Előzetes nyomozást igényel! Rá kell jönni, hogy ki használ ilyen kék cetlit. *Majdhogynem saját magának fejteget, de persze időnként tart szünetet és Evandrusra pillant, hogy vajon egyáltalán érdekli-e e a dolog, vagy van-e ötlete.*

Vendég

*Ő inkább lentről figyeli az eseményeket, nem látja olyan erősnek ezt a fát, hogy az ő plusz súlyát is elbírja a lányén kívül, hiszen a lány alatt is majdnem összeroskad. Csak nézi, ahogy a lány egyre feljebb és feljebb halad a törékeny ágak közt, majd kiveszi az egy két apróbb ágat a hajából, hiszen folyamatosan törnek le. Amikor a lány végre eléri a lány a kék valamit, amiért felmászott, majdnem a mélybe zuhan, hiszen ketté törik az őt tartó ág, ám bámulatos egyensúly érzékének köszönhetően a lány a fán marad, az ág viszont jól fejbe vágja Evandrust, aki eltorzult arckifejezéssel dörzsöli a fejét a koppanás helyén* -Fogalmam sincs! Esetleg egy emlékeztető cetli? Vagy egy elhagyott valami, amit felfújt a szél? *kérdezi válaszolva a lány kérdésére, hiszen lövése sincs, hogy mi lehet az a valami, de nagyon reméli, hogy megérte a lánynak majdnem összetörnie magát miatta.*

Tárgy: Re: Rózsakert Hétf. Júl. 30, 2012 9:55 am

*Lelkesen fogadja a választ, hiszen pozitív lett, úgyhogy csak eléri végül azt a valamit, ami a fán van. A kérdésre csak megrántja a vállát, és már indulnak is a cél felé.* -Fogalmam sincs, valami élénk kék dolog, a rózsaszín virágok között könnyű volt kiszúrni. Lehet, hogy csak valami fecni, de ki tudja, talán egy titkos üzenet! *Hát igen, az látszik, hogy rendkívül élénk fantáziája van, hiszen számára még egy sima cetli is jelenthet hatalmas kincset. A felajánlásra csak megrázza a fejét, hiszen nem véletlenül ő akart felmászni, lent várakozni, amíg más jön rá a rejtély megoldására...iszonyatosan unalmas.* -Oh, nem én mennék, de ha neked nem kell bak, akkor gyere te is, elég nagy ez a fa! *Mosolyodik el, majd amikor megkapja a segítséget, fel is lendül. Látszik rajta egyébként, hogy rendkívül ügyes, mozgékony és nagyon könnyedén mászik fel az ágak között, csak a kezdő löketre volt szüksége. A lejövés már nem is kérdéses neki, hiszen abban aztán nincs semmi ördöngösség.* -Az már sima ügy, lógás és egy kis ugrás, annyira azért nem magas az alsó ág. De innen valami szuper a kilátás! Tudtad, hogy a kertben a virágok valami formát is kiadnak? *Már egészen fent van, a legfelső ágaknál, amik azért eléggé gyengécskék, szóval nem tuti, hogy ez így ebben a formában rendkívül biztonságos, de láthatóan nem zavartatja magát. Kis nyújtózkodás, kis reccsenések, hiszen a vékonyabb ágak még az ő csekély súlyát is nehezen viselik, de végül eléri a kék valamit. Éppen az utolsó pillanatban törik ketté az ág, amin állt, de vissza tudja játszani az egyensúlyát a másik stabilabb részre. Láthatóan nem nagyon hatotta meg a majdnem esés ténye.* -Meg van! *Kiált le a fiúnak, majd egyelőre kényelmesen elhelyezkedik fent az egyik ághajlatban, hogy megnézze mi lehet, amit talált.* -Na mit tippelsz, mi ez?

Vendég

*Ahogy ül a padon, arcát a kezeibe temetve hitelen egy alacsony szőke lány zökkenti ki a mélázásából,* -Ő izé, Szia! Evandrus vagyok, örvendek. Persze nagyon szívesen segítek!* mondja , majd elindul a mutatott fa irányába.* Egyébként mit láttál fent,? Csak mert akár fel is mehetnék érte4 *egy vigyor kíséretében veti fel a ragyogó ötletet, hiszen nagyon régen, talán még az apjával mászott fára kiskorában. Olyan gyerekes elfoglaltságnak tartotta és tarja a fára mászást, de valamilyen szinten mindannyian gyerekek vagyunk, és hát Evandrus az a kategória, aki sosem nő fel és nem fognak rajta az évek, valahogy sosem fog megváltozni ami nem feltétlenül rossz, ezt döntse el más. Szóval bakot tart lánynak, majd feltolja az alsó ágakig, ahonnan már könnyebb a mászás a lánynak is.* -Viszont hogy jössz le? *kérdezi meg természetesen nevetve, hiszen nem egy eget rengető magasságról van szó*

Tárgy: Re: Rózsakert Hétf. Júl. 30, 2012 9:30 am

*Már egy ideje a rózsakertben tartózkodik, de valamivel távolabb, mint ahova Evandrus leült, ezért nem veszi a fiú észre, hogy más is tartózkodik itt. Épp az egyik fára figyel erőteljesen felfelé, valamit nagyon mustrál az ágak között és lendületes ugrásokkal próbálja elérni a legalsó ágat. Az viszont problémát jelent jelenleg, hogy nem kifejezetten magas leányzóról van szó, így hát nem sikerül elérnie a célt. Ruházatát tekintve egyébként egy farmer rövid nadrágot visel, lila mintás edzőcipő a lábán, láthatóan sportos alkat, felül pedig egy testhez álló zöld póló most mindenféle extra minta nélkül. Még igazából nem pakolt ki rendesen mióta megérkezett, úgyhogy a legtöbb cucca még a bőrönd alján hever, többnyire csak elő valamit a felsőbb régióból. Amikor aztán meghallja a futó léptek közeledését, majd távolodását arra felé veszi az irányt és végül ki is szúrja Evandrust a padon ücsörögve. Lelkes mosollyal siet oda hozzá, majd jöhet a kéznyújtás is.* -Szia! Christianna vagyok és van egy nagy problémám, tudnál segíteni? *Elgondolkodik picit, hiszen látszik, hogy a fiú eléggé ki van fáradva, lehetséges, hogy most nem lenne ínyére még egy kis testmozgás, de hátha. Ha nem kérdezi meg az ember, akkor biztosan nem is kap pozitív választ sem.* -Szóval ott arrébb van egy fa és látok valamit az ágai között, de egyszerűen nem érem el az alsó ágakat...tartanál nekem bakot? *Egyébként mivel amúgy is alacsony a leányzó, vékony, szikár, nem tűnik rendkívül nehéznek sem.*

Vendég

*Egy rövid reggeli futás után a birtokon a Rózsa kertben találja magát, illetve az illatok oda vonzzák. Meg is áll egy kicsit és tüdejét megtölti a friss levegővel, majd pólója nyakával megtörli izzadt arcát. Mivel ismerőst nem lát, a térdére támasztja két kezét, és így liheg egy kicsit, eléggé kifáradt, nem szokott hozzá a reggeli futkározáshoz, de hát most ehhez támadt kedve. Kortyol egyet a kezében lévő ásványvízből, majd kifújja magát és leül az egyik padra. Vakozik egy darabig, hátha jön valaki, ma felettébb üresnek találta az iskolát, vagy csak még nagyon korán van, ezt nem lehet tudni.

Tárgy: Re: Rózsakert Szer. Júl. 25, 2012 12:37 pm

*Samantha észleli a változást Enikő kedvében. Úgy néz ki, mintha élvezte volna az elmúlt perceket. Sam-et kicsit sikerült felbosszantani, de nem teljesen. Büszke magára, hogy értelmes válaszokat tudott mondani a lánynak és láthatóan az megértette minden szavát. Olykor, olykor elkalandoznak a gondolatai és a rózsákat fürkészi. Egy pár pillanat múlva a lány ismételten egy kérdést tesz fel.*
-Igen, szeretek itt lenni, bár mostanság nem voltam annyit az iskolában, mint eleinte. *mondja miközben Nellondban járnak gondolatai. Majd ő is feltesz egy kérdést, amire ő is nagyon kíváncsi.*
-Nem utaztál haza a nyárra? *kérdezi, majd kíváncsian, nagy szemekkel néz a lányra.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Rózsakert Szer. Júl. 25, 2012 12:24 pm

*Enikő jól érzi magát, mindig jó kedv lesz, ha sikerül felbosszantania valakit. Ez csak egy kis kárpótlás magának a rossz idő miatt. Igazából a neveltetése teszi, hogy ilyen, egyetlen gyermek lévén jól elkényeztették. Úgy gondolja, mostmár abbahagyhatja a bosszantó viselkedését. De előtte még meghallgatja a lány válaszait. Úgy ítéli őket, hogy ésszerűek, szóval nem folytatja a vitatkozást, elengedi a füle mellett, és mindent ráhagy Samanthára.*-Igen, néhány állat tényleg okosabb az embereknél. Számtalan példát tudnék rá mondani. De nem mindegyik nevezhető intelligensnek.*Jelenti ki, majd témaváltásra határozza el magát.*-Egyébként... Te szeretsz itt lenni a suliban?*Néz érdeklődve a lányra. Tényleg foglalkoztatja a kérdés, mert eddig még nem találkozott olyan diákkal, aki nemet mondott volna erre. Közben ránéz a rózsabokrokra, akik így a nyár vége felé teljes szépségükben pompáznak. Jó lehet, hogy kicsit túlzásba vitte azt, amit a virágokról mondott, de ha egyszer rosszkedvű, akkor elég sok meggondolatlan dolog is kicsúszik a száján. Mint ahogy az előző szavai is.*

Tárgy: Re: Rózsakert Szer. Júl. 25, 2012 12:15 pm

*Sam igen bő választ ad a lánynak, amiben kifejti véleményét is. Nem tetszik neki a lány hozzáállása. Még egyenlőre nincs meg az az alap szimpátia, ami egyes emberek között a kezdetek óta jelen van. Nincsenek egy hullámhosszon, de úgy tűnik a lány szereti kimutatni nem tetszését. Legyen szó akár növényekről, akár állatokról. Ez utóbbinak is hangot ad. Sam nem áll le vitatkozni vele ezekről a dolgokról, de csendben sem fog maradni. Elmondja szép hosszan a véleményét. Csak ketten vannak a kertben, így nagy a csend és holmi feszültség is érezhető a levegőben. Sam megjegyzést tesz a lány utóbbi kijelentésére, de csendesen elfojtja magában a rossz ízű megjegyzéseket. Nem kell itt a feszültség, szép nyugodtan is meg lehet vitatni mindent.*
-Nos én sem szeretem a háziállatokat, de mégsem teszek róluk ilyen kijelentéseket. Igenis vannak intelligens állatok, akik néha bármely embernél okosabb. *mondja és inkább elfordul pár pillanatra a lánytól, mert érzi, hogy szúrós pillantásokat lövell felé.*

Tárgy: Re: Rózsakert Szer. Júl. 25, 2012 12:02 pm

*Cseppet sem érdekli, hogy a lány hogy reagál a megjelenésére és a megjegyzésekre. Hozzászokott már, hogy így viselkedik. De tud ő másmilyen is lenni, ha akar. Majd elválik, hogy méltónak tartja-e a lányt.*-Én is örülök, Samantha.*Hogy ezúttal őszintén beszél-e, azt nem lehet tudni. Enikő sok mindenre képes. Úgy látszik, a számítása bevált. Ezzel a kérdéssel igazából csak azt akarta felmérni, hogy a lány valóban természetimádó-e. Úgy tűnik az. Személy szerint nem veti meg a természetet, csak nem szereti. De sok olyan ember létezik még rajta kívül, aki inkább a szobájában üldögél egész nap, nem kirándul, vagy a kertben nézelődik.*-Igen, ez jogos...*Mondja, látszólag megfontolva a dolgokat. Közben magában mosolyog. Tetszik neki a stílus, ahogy a lány kifejti a véleményét. Szeret vitatkozni, de csak értelmes emberekkel. A vitatkozáson inkább eszmecserét ért. Abból még tanulni is lehet, sokkal érdekesebb úton, mint az órán. Ezért híve a kooperációs oktatásnak. Persze ez a mugli világban van jelen néhány országban, de itt is működne szerinte, akkor talán nem unatkozna az órákon.*-Nem bántottak.*Válaszol, miközben karkötőjét tekergeti.*-Csak nem tetszenek. Mármint így élőben. De amit még jobban utálok, azok a háziállatok. Fúj.*Fintorog egyet az említésre. Kétségkívül furcsa lány Enikő, viszont ha az ember megismeri, rábukkanhat az értékes és teljesen hétköznapi énjére.*