Udvar

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 27, 2008 4:21 pm

First topic message reminder :

*Arabella lép ki a kúria ajtaján. A lépcsőn megáll majd körbenéz. Hosszú fekete talár fedi testét alatta pedig kék farmert és fehér polót visel. Táskája oldalán lifeg, melyben egy könyv néhány pergamen kapott helyet. Elindult a padok felé ahol 2 szaktársát pillantotta meg. Lassan lépkedett a padok felé. Vállán hóbaglya pihent, aranysárga szemeivel pásztázva a környéket.* -Sziasztok csatlakozhatok? *kérdezi halkan a srácokhoz érve, majd miután választ kapott leül egy másik padra, ahonnan hallhatja a társai szavait. Egyenlőre nem kérdez mást, tekintete az eget fürkészi.*

Vendég

* Amint kilép az udvarra, mosolyogva látja, hogy Lee-vel ma ez a második találkozása nem is olyan kis időn belül, node Lee mellett lát még egy másik lányt is. Odalép hozzájuk kissé bátortalanul, nem tudja mit zavart meg, bár elcsípett egy köszönést, így lehet, hogy még csak a bemutatkozásnál tartanak. *
- Sziasztok. Nikolina Rayna vagyok
*Fordul először is az ismeretlenhez, majd rámosolyog Lee-re. *-Zavarok? *Kérdi tőlük felvont szemöldökkel, de azért egy halvány mosoly arnyékával az arcán.*

Vendég

*Lee két alakot lát közeledni*Szia...*Köszön a lánynak majd meglátja daimónját*sztok!*Mondja ki késve majd látja hogy Bernádt ellesz velük. Ő egy új edzési módot fejlesztett ki. Azonban kell némi óvintézkedés ahoz hogy ne legyen belőle baleset. Leugrik a fáról majd annak a padnak a támlájára áll amin a lány ül. Ez van a fa alatt és hát érthetően ez is a legközelebbi. Ezután előveszi a szablyáját majd beledöfi a faágba. Jó sokáig beledöbi de azért nem teljesen csak úgy félig. íEzután visszamászik a fára. Beakasztja a lábát a faágba majd elengedi magát. Most épp fejjel lefelé lóg. A szablya ott van előtte. Ha letán leesni készülne gyorsan belekapaszkodna a szablyába. Erre egyenlőre nem került sor. Nem zavartatva magát megpróbál felülni és megérinteni a faágat. Ami enyíhén szólva nem könnyű. Lee szorgalmasan csinállja a gyakorlatot egymás után.. Majd egy lány jelenik meg. Pont az a lány akivel körülbelül 10 perce találkozott. Lee lógaszkodó állapotban mondja neki*-Szerintem nem!*Mondja a lánynak majd tovább folytatja a felüléseket*

Vendég

*Tara kiváncsian nézzi, hogy a fiú mit csinál. És ugyanígy tesz Kiara is. A lány nem szól bele a fiú tevékenységében inkább végignézzi a mutatványát.*
-Nagyon ügyi...*Mondja elismerő hangon. Majd észrevszi, hogy jön egy lány. Köszön neki, majd ő is bemutatkozik.*
-Szia, én Tara Miller vagyok. Dehogy, nem zavarsz.*Mondja mosolyogva a lányra nézve.*

Vendég

* Nikol vet egy elismerő pillantást Lee-re, úgy tűnik a fiú még mindig az edzésével van elfoglalva, s ezen Nikolina jót derül. No nem neveti ki a srácot, csupán csak hangot ad magában abbéli meggyőződésének, hogyha utol akarja érni az összes többi bestiást, neki sem ártana pár ilyen gyakorlatot ellesni.
Szívesen mondana valamit, vagy feltenne egy kérdést, amivel beindíthatná a társalgást, de nem jut eszébe semmit. *

Vendég

*Lee tovább csinállja a gyakorlatát de egyre nehezebb megtartania az egyensúlyát. Hamatosan esésbe is indul de hamar odakap a szablyájáért. Most csak a szablyája tartja. Azon lógaszkodik. De most nem fejjel előre hanem ha leesne talpra esne. A szablya nem bírja a súlyt ezért szép lassan engeni kezd. Lee hamarosan lefog esni. Meg is történt. Talpra érkezik majd egy mosoly keretében elrakja a szablyáját. Ő még mindig csak edz nem felvágóskodni akar. Mivel a lányok nem beszélgetnek ezért Lee felszed egy botot a földről majd eldobja Bernádtnak hogy ne unatkozzon. Meglát két egymás melletti fát. Olyna mintha szembe álnának egymással. Párhuzamosak. Lee odasétál majd a közepébe áll. Ezután elrugaszkodik majd az egyik fának a törzsére helyezi a lábát ezután elrugaszkodik és a másik fának törzsére helyezi a lábát és úgy rugaszkodik el újra és újra. Ezt persze gyorsan csinállja mivel ha lassan tenné valószínüleg leesne. Mikor már elég magasan van lefekszik egy faágra majd lenéz a többiekre akik egy kicsit távolabb vannak hisz Lee elsétált két másik fához. De azért nincsenek anynira távol hogy ne halhasan őket. Sajnos nem lát több fát a közelben ezért csak hallgatja a lányok csevegését*

Vendég

*Vio érkezik,az udvarra.Cicusát most szobájába hagyta.Amint közelebb ér,látja hogy nincsen egyedül.Megláta Nikolt,és Leet.Aztán egy ismeretlen lányt számára.*-Sziasztok.Szia Én Violeta Katarina Sunny vagyok.Csatlakozhatok?*

Vendég

//Elnézést, nagyon kell sietnem, mennem kell, már így is elkéstem.//

Vendég

*Tara csak figyeli, hogy mit csinál Lee. Látja, hogy senki se szólal meg, mintha csak a templomban ülnének, inkább ő is hallgat. Ha nincs mit mondjon akkor inkább hallgat, mintsem hogy hülyeséget dumálna. Halk lépteket vél felfedezni és amikor oldalra nézz, látja, hogy egy új lány áll melletük és bemutatkozik neki.*
-Hello, én Tara Miller vagyok.*Mondja, majd folytatja a mára elterjedt "templomi" stílust.*

Vendég

*Lee lemászik a fáról majd a lányok felé néz*-Nos ha nem bánják én folytatom az edzést*Mondja a lányoknak azzal int Bernádtnak és már el is kezdett kocogni. Még ő maga sem tudja hol fog kikötni. Mindenesetre megpróbál olyan helyet keresni ahol tovább edzhet. Még int egyet a lányoknak azzal végleg távozik*~Húhh ez az edzésnap nagyon jó~*Gondolja magában miközben Bernádt előtte halad pár lépésnyire. Lee újra gyorstempóra vált ahogy Bernádt is. Újra elkezdődik a hajsza, a versenyfutás*

Vendég

*Vio nézelődik,majd figyeli Leet közben.Nikoltol még elköszön*-Szia.*~Hmm Lee milyen faragatlan még köszönni se tud.Na mindegy.~*Majd Tarara vesz egy pillantást.-Szép neved van.Amint látom ketten maradtunk.Nem lenne kedved valamihez?*Kérdi mosolyogva a lány,majd várja Tara válaszát.*

Vendég

*Tara int a távozóknak, majd Violeta felé fordul.*
-Köszi, a tied is szép.Hát per pillanat egy jó kis pihire lenne kedvem a természetben.*Mondja majd kényelmesebben elhelyezkedik a padon.*- Valahogy a tavasz beköszöntével én elkezdek lustulni a nyárig.Amugy neked mihez lenne kedved?

Vendég

*Vio figyeli a lányt ahogyan elhelyezkedik,majd ő is leül mellé és felvesz egy kényelmes pozítciót.*-Köszönöm.Hát,nekem mindegy lett volna.De egy kis pihenő is jó,ilyenkor.*Mondja neki mosolyogva.*-És te honnan jöttél?*Kérdezi a megszokott kérdést,majd megintcsak várja a lány válaszát.*

Vendég

-Én Memphis-ből jövök. És te?*Teszi fel a kérdést majd várja a választ.*

Vendég

*Vio figyeli Tarat,majd válaszol neki.*-Én régebben még Olaszországban,és azonbelül Rómában laktam.De a szüleim Bulgáriában élnek,mert oda kellet költöznünk.Háát elmondjam én inkább Olaszországban laknék.Mármint nem a Nezzabarral van a gond,hanem Bulgáriával.Azért még csak egy évet töltök itt,és lehet hogy azért.

Vendég

-Értem. Engemet is kínoz a honvágy. Lehet, hogy jövö évet ott töltöm. Elvégre ez már sok nekem.*Mondja egy kicsit elgondolkodva. csak az a baj, hogy nincs kihez menjen, csak max a volt családi barátokhoz.*
-Fura dolog, hogy honnan jönnek az emberek ide, milyen messziröl. De talán ez így van jól.*Mondja hangosan a gondolatait.*
-Mesélj valamit magadról, mond hogy milyen volt eddig az életed.*Mondja a lánynak, és most kiváncsian várja Violeta történetétt.*

Vendég

-Igen,téleg fura.Én szerintem nem megyek vissza,vagyis nincs kedvem.Bár a szüleim hiányoznak.*Mondja mosolyogva.-Hát milyen volt az életem?Eéőször is kezdjük a legelejéről.*Mondja elgondolkodva.*Édesanyám természetesen boszorkány.Édesapám meg mugli.Tehát én félvér vagyok.Akkoriban még Rómában laktunk.Nagyon szerettem ott lakni.És akkoriban még a nagypapám is élt.Együtt laktunk 4 en.Jó is volt az.Testvérem nincsen,így csak én vagyok.Bár mindíg is szerettem volna.Főleg egy ikertesót.Na de mindegy.Szóval egy napon történt,hogy édesapámat elbocsájtották a munkahelyéről,mert megtudták hogy az édesanyám boszorkány.Ezért így el kellet költöznünk.És így merült fell az az ötlet hogy Bulgária.Én angyon enm akartam elmenni,és papámat se akartam otthagyni.Mert ő nem akart velünk jönni,mert ott élte le az egész életét.Ezért,fájó szívvel elváltam tőle.Mikor Bulgáriába kerültem,tejesen idegen volt minden.Édesanyám megtalálta a Nezzabart,és ugy gondolta,hogy ha már flvér vagyok,akkor járja boszi suliba.Még a beiratkozásom előt,jött nekünk egy szörnyű hír hogy...*Megjelenik,pár könnycsep a szemébe,majd összeszedi magát.*-Szóval,nagypapám meghalt...*Ennél a mondtanál pár könnycsepp kicsordul a szeméből.*-Nagyon lesújtota a hír.Így már nem is volt kedvem idejönni,de édesanyám ragaszkodott hozzá.Szóval röviden ennyi.*Majd megtörölte a szemét a könnytől,és kifujta az orrát.*-És neked?*Kíváncsian nézett a lányra.*

Vendég

*Figyelmesen végig hallgatja a lányt, majd mikor ő lerül sorra, egy kicsit szomorú arcott ölt. Neki sem fényesebb a multja. De ettöl még bele kezd.*
-Ami azt illeti nekem elég jó gyerekkorom volt. Szüleim tiszta vérü varázslók voltak. Nekem sincs tetvérem, de viszont Kiara olyan mintha az lenne. 8 éves koromig minden paszolt. Boldog család, jó barátok, tökéletes környezett. Viszont azzon a borzasztó reggelen minden megváltozott. A szüleim meghalva a földön, majd késöbb a nagyszüleim is...*Mondja és így utólag belegondolva nagyaon dühös.*- Minden kezdett szépen és lassan romba dölni. Egy pontig.*Mostmár kezd megnyugodni.*-Ugyanis ettöl a pontól kezdve próbáltam "felépülni". Akkoriban volt egy nagyon jó barátnőm és egy barátom, akik történetesen testvérek. Ez persze 12-13 éves koromban történt. Na szóval, akkor már együtt gördeszkáztunk mind a hárman és ez valahogy elvette a figyelmemet.*Mondja vissza gondolva és ma már csak a szép emlékek juttnak az eszébe.*
-Na de akkor inkább térjünk jobb témára, szerintem. Te választod a témát...

Vendég

*Vio figyelmesen halgatja végig Tarat,majd felé fordul.*Hát,az nagyonkemény lehetett.*Mondja neki együttérző arcal.*-Szerintem is legyen egy vidámabb téma.Mondcsak.Ki az a Kiara?Szép név azis.*Mondja mosolyogva,majd keresztbe rakja a lábait,és a karjait,és ugy hallgatja a lányt tovább.*

Vendég

*Tara elmosolyodik és Kiara pedig felnézz.*
-Ő az én daimonom.
*Mondja Tara a melette üllö pumára mutattva.*
-De nekünk mostmár mennünk kell. Vár rám egy kis házi feladat. Remélem még beszélünk.
*Mondja majd feláll és Kiara is követi őt.*
-Na szia.
*Köszön, és miután Violeta is elköszönt a kuria felé megy pumájával a nyomában.*

Vendég

*Vio figyeli a lányt majd a homlokára csap.*-ÓÓ hát igen,bocsánat nem vettem észre.Nagyon szép puma Nekem egy cicám van aki egy lustaság.Szálem a neve.*Majd mosolyog egyet.Mikor meghalja hogy Tara távozni készül elköszön illedelmesen tőlük.*-Szia Tara.Rendben,jó tanulást.Remélem énis.Szia Kiara.*Mosolyogva még integet nekik,majd Vio is elmegy valamerre,sétálgati tovább.*

Vendég

*Egy csuklyás alak közeledik az udvar felé. Mostanában inkább itt szokta tölteni az idejét. Oldalán egy aranyszőrű leopárd sétálgat, a lány daimónja, Delila. Az udvart elérve megteszik a szokásos kis körüket, ami a patak mellett vezet. A patak előtt most is megállnak. A lány belebámul a vízbe és egészen belemerül gondolataiba. De aztán kis idő elteltével ismét magához tér. Körbepillant és ahhoz a padhoz sétál, amelyiken általában helyet szokott foglalni. Az ülőalkalmatosságot elérve leül és hátrahajtja fejét. Delila odalépdel a lány mellé és a földön összegömbölyödik.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Ápr. 18, 2008 2:38 pm

*Angela sétál ki az udvarra.Friss levegőre vágyott, meg már régen járt errefelé. Egy kicsit sétálgat, majd ismerősök után kutatva szemléli az udvart.A padon Estellát pillantja meg. Eleinte nem nagyon találta szimpatikusnak a lányt, de mégis elindul felé.A padhoz érve kedvesen köszön a lánynak:
-Szia.

Vendég

*Léptek zajára lesz figyelmes, ezért fejét előrehajtja és körültekint. Megpillantja a távolban Angelát, majd mikor közel ér a lány, Estella köszönti.* - Szia. Hogy vagy? *Köszönés után azonnal elhangzik a szokásos sablonkérdés. Dehát mi mást mondhatna most, amikor olyan rég nem látta szaktársát. És nem is tud róla semmit, ezért nem tud semmibe belekérdezni. Végigméri tekintetével az előtte állót, majd ismét megszólal.* - Ülj nyugodtan le! *Hangja egyáltalán nem hideg, már-már kedvesnek is nevezhető. Megfogja egyik kezével a csuklyáját és hátrahajtja, így láthatóvá válkik hófehér bőre és ébenfekete haja.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Ápr. 18, 2008 2:47 pm

* Leül Estella mellé, igaz kicsit zavart mivel nem tól sokat tud a lányról, így előfordulhatnak kínos csendek.*
-Köszi jól. És te? *Attól tart, hogy itt máris el fog akani a beszélgetés,de azért figyelemmel várja a választ ami feltehetőleg az lesz , hogy "én is jól vagyok".*

Vendég

*Figyelemmel kíséri, ahogy a lány leül. Mint ahogy azt várhatta, megérkezik a visszakérdezés is. A válaszon elgondolkozik egy kicsit, mert nem akarja, hogy itt kifulladjon a beszélgetés és hosszas hallgatás lépjen fel.* - Kicsit fáradt vagyok. A vizsgák miatt, tudod. *Teszi hozzá az utolsó mondatot.* ~Na, ezzel újabb témat merült fel.~ *Gondolja, és feltesz egy újabb kérdést.* - Hogy megy a tanulás a vizsgákra? Mindjárt itt a nyár, és akkor már a vizsgák is jönnek. *Mondja, miközben az ég felé tekint. Kicsit hunyorog, mert erős a fény. Aztán ismét szaktársára néz és várja a válaszát.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar