Tölgyes

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*Alexander és Liloo találnak egy furcsa kis követ, Rosita és Salomé egy jobban csillogót, Chleo pedig egy különösen értékes tárgyat talált ott lent. A diákok ezek után visszamehetnek a kúriába.*

//Az álomrabló csillámköve: +1 minden halottakkal és túlvilággal kapcsolatos dobáshoz.
Az álomrabló holdköve: +2 minden halottakkal és túlvilággal dobáshoz, ezen felül minden ilyen dobást kétszer dobhatsz, és a jobb érték számít.
Az egyedi tárgy ki lesz dolgozva.//

Tárgy: Re: Tölgyes Csüt. Júl. 18, 2013 2:38 pm

*És ha tudná, hogy az ereimben véla vér csörgedezik a dzsinn mellett. Talán ezért is vonzódik jobban hozzám cicaként is, mint egyéb állatokhoz. Tényleg halál cuki vagyok! Halkan nyávogok egyet, majd felállok és a lány felé sétálok a sziklán, a fejemet nyújtogatva felé, hogy bizony simogasson meg. Perverz élvezeteket hajszolok tudom, de akkor is imádom, hogyha simogatnak. A daimóntól egy kicsit megijedek, ugyanis vélhetőleg ezek az állatok ki tudják szűrni, hogy igazi állatról van-e szó, vagy csak egy animágusról. Nem mindegyik, de van, amelyik megérzi. Riadtan pislogok rá, mennyire ciki lenne, ha leleplezne, miközben én itt élvezkedek a simogatás miatt. Kicsit hátrálok és mélyen a daimón szemébe nézek, és aprót fújok és morgok rá. Nem akarom bántani - persze, hogy nem - ,de azért ne jöjjön már ilyen közel hozzám. Mégis mit akar? Mereven bámulok a daimónra és kicsit felborzolom a szőrömet.*

Tárgy: Re: Tölgyes Csüt. Júl. 18, 2013 2:35 pm

* Valahogy kezdem úgy érezni, hogy kezdek visszatérni régi önmagamhoz, aki nem tud ilyen egyszerűen kifordulni magából. Hát remélem is, hogy az elmúlt napokban valamelyest sikerült kipihennem magam testileg, lelkileg. Kirtel ugyebár mindig mellettem volt, így nem annyira unatkoztam, konkrétabban magamat szórakoztattam el vele, no de nem csak a szobában punnyadtam és depresszióztam. Igyekeztem teljesíteni diáksegédi kötelezettségeimet, ami agyrészt sikerült is. Most így visszagondolva, eszembe jut a tünde lány, aki igencsak megijesztett az első találkozáskor. Azért más is megijedt volna a helyemben, bár fene tudja. Hosszas gondolkodásomból Kirtel ránt ki, ahogy megbökdösi lábamat és hozzám szól. Hirtelen állok meg, talán túlságosan is hirtelen, mert hát csak a szerencsémen múlott, hogy nem estem orra.*
~ Mit keres itt egy macska? ~ * pislog értetlenül a kis róka.*
~ Ez egy erdő, rengeteg macska lehet itt. ~ * sóhajtok fel, majd a sziklán ücsörgő cicára nézek, aki jelen pillanatban most engem figyel.*
- Szia macsek! * mosolyodok el kedvesen a kis állatra, mire Kirtel is szimatolva felugrik a sziklára. Persze nem az a szándékom, hogy most rögtön szétdögönyözzem szegényt, de az tény, hogy imádom az állatokat.*

Tárgy: Re: Tölgyes Csüt. Júl. 18, 2013 2:27 pm

*Nincs is jobb, mint a melegben a tölgyes fáinak árnyékában fetrengeni egy sziklán. Természetesen macska alakban. Nem is értem, hogy miért szeretem ezt az alakot jobban, de imádok macskaként sétálgatni a birtokon. Talán emberként nem is nagyon jövök ide ki. Cirmos cicaként fekszek hát egy sziklán és halkan dorombolva, csukott szemmel élvezem azt az aprócska kis napsütést, ami a fák lombjai között melegíti a bundámat. Már bőven levedlettem a téli bundámat, így elég kevés a szőröm, de így is jó húsban vagyok, hiszen alapjáraton én sem vagyok sovány, és elég izmos is vagyok és ez persze állati alakomon is meglátszik. Mikor lépteket hallok - méghozzá 6 pár lábét - hegyezni kezdem a fülemet és hamarosan meg is látom a közeledő leányzót daimónjával. Magamban elvigyorodom, majd a sziklán jól láthatóan nyújtózok egyet, majd felülök és szemeimet a lányra emelem, ahogy lazán ücsörgök a sziklán.*

Tárgy: Re: Tölgyes Csüt. Júl. 18, 2013 2:14 pm

* Gondolataim ezer felé cikáznak jelen pillanatban és az a keserű bűntudatom nem akar elmúlni. Kirtellel cammogok a Birtokon, hogy végre friss levegőt szívhassak és elgondolkodjak magamon. A mai napra egy lenge felsőt kotortam elő a szekrény legmélyéről, valami bézs színű pamut pólót, és egy fekete rövid nadrágot. Aligha nem ma is baromi meleg lesz, mint ahogy az elmúlt napokban, noha az igaz, hogy akadtak esős délutánok. Azért remélem, hogy nem itt fogunk elázni. A tölgyest vettük célba, olyan nagyon nem tudunk itt elázni, úgyhogy ez egy ideális hely lesz. A kitaposott ösvényen lépdelünk, Kirtel óvatosan helyezi apró mancsait a másik után.*
~ Kínába megy.. ~
~ Tudom, bár lövésem sincs, mikor fog visszautazni. ~ * sóhajtok fel, miközben daimonommal váltok pár szót. Kezemet a copfomhoz emelem és meghúzom a gumit, mert az igencsak kilazult. Nem szeretném a fél erdőt átkutatni egy fekete hajgumi miatt. Jó, jó, tonnaszámra gyűjtöm a hajgumikat, mert valahogy mindig elkavarom őket, de még anno elhatároztam, hogy jobban vigyázok a dolgaimra. Kirtel hegyező fülekkel pillantgat körbe-körbe, közben valamit még motyogott is nekem, amit úgy igazából nem annyira értettem.*

Tárgy: Re: Tölgyes Kedd Május 28, 2013 8:00 pm

*Pedig neki még ezeket a butaságokat is képes lennék elhinni, elő tudná adni úgy, hogy ne kételkedjek. Én biztos vagyok benne, hogy az apjától örökölte... én vajon mit örököltem az apámtól? Nem akarnám tudni, nem akarom, hogy bármi is legyen bennem belőle, évek alatt olyannyira meggyűlöltem, mint senki mást, és hiába halt meg, ez a mai napig sem változott semmit.* -Tudom Johnny, igazad van, mint mindig. *Mosolyodom el kicsit, bólintva, figyelem kicsit csillogó szemét, és mintha az övé másfelé nézne, majd elpirul. Buta nem vagyok, attól hogy tartok dolgoktól, még tudom, hogy léteznek. Ha belelátnék a fejébe... ha tudnám mire gondol... de nem tudom, és barátok vagyunk, ez tény, tudom én is. Félek kicsit, hazatérni, biztos vagyok benne, hogy nem lesz jó látni a falakat, nem lesz jó átélni az egészet. A korom még ott lehet, ahol leégett a ház. Nem is tudom, hogy milyen nyomot találhatnák, hiszen szinte minden megsemmisült, talán csak a birtokon lévő kisház maradt meg, ami távol volt a nagytól, afféle kis viskó, menedék. Sokat voltam ott régen, nagyon sokat. Igyekszem elhessegetni a gondolatot, újra megszorítom Johhny kezét, és lassan feltápászkodom. A nagy szavak hallatán már nem lep meg a puszi, sőt viszonzom is esetlenül kissé, hiszen még nem igazán pusziltam meg senki sem, apámat csak... mert kellett. Kicsit szúrja a szám a leheletnyi borosta, de igazán erősen nem zavar. Elfogadom a kezét, habár eddig én rángattam folyton őt is, Ewant is ide-oda, de most nem kell rohanni. Meg kell tervezni az utat, amúgy is nyári szünet van, nem lesz gond, ha eltűnünk kicsit, csak szólni kell a szakvezetőnknek, és persze illik azért Ewannal is tudatnom.* -Igazad lehet, akkor előbb fürdés. *Bólintok végignézve kicsit magamon. A ruhám tépázott, a felsőm karrésze leszakadva, több helyen is vérfoltos, ami már persze megalvadt. Úgy festek, mint akit minimum megtámadott egy szörnyeteg... csak épp pont fordítva történt, én vagyok a szörnyeteg*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Nem, ilyen butaságokról nem akarom meggyőzni, de kétségkívül így van, hogy valahol vezetőnek születtem. Ha nem értenék ehhez, segíteni sem tudnék senkinek, mert a kutya nem hallgatna rám. Páratlan adottság, bizonyos, hogy apától örököltem, és láthattam az évek során, hogyan kér, nem pedig parancsol, hogyan követik őt pár halk szavára nála erősebb, néha okosabb emberek is.* Jobb így, hidd el, egy tébolyodott, kóborló szellemtől csak rosszabb álmaid lennének. Le tudjuk máshogyan is zárni, minthogy megbolygassuk a temetőt. *Közelebb húzódik, én pedig követem a tekintetét, amely rajtam állapodik meg, az enyém véletlenül az ajkain. Gyorsan felpillantok a szemeibe, nem is tudom, hogy miért történt, hiszen pár napja azt bizonygattam, hogy még gondolkozni sem érdemes ilyesmin. De akkor tudat alatt kívánom minden porcikáját ennyire. Neem, ő a barátom. Vörösödöm el, most már nem fogok jól kijönni ebből.* Annyira örülök, hogy ha minden rendben lesz. *Bólintok, és talán erre fogható a pirulásom, hogy izgatott lettem mindattól, ami ránk vár. Amikor kijelenti, hogy imád, akkor sután mosolygok, én is őt, de miért kusza ennyire minden? Mindegy, vele megyek persze, hallgatom most őt arról, hogy jó lesz látnia a gyermekkora színreterét. Jó, az biztos, de vigyáznom kell rá, nehogy pánikba essen a sok sötét sarok láttán, melyek egykor börtönét jelentették, melynek falai között maga a rá leső fenevad élt, prédaként tekintve a kislányra.* Ha életemmel, vagy halálommal szolgálhatlak, tiéd a kardom. *Adok most már egy puszit neki, talán nem vág képen. Felállok, és a kezemet nyújtom neki.* Meg kéne mosakodnod, mégiscsak kényelmesebb úgy.

Tárgy: Re: Tölgyes Kedd Május 28, 2013 7:34 pm

*Igazából én sem tudom mindig, hogy egy-egy reakcióm jó, vagy rossz, hiszen e téren nagyon is tapasztalatlan vagyok. Abban már biztos vagyok, hogy az ölelése megnyugtat, tehát az mindenképpen jó. Csendben, de feszülten figyelek a szavaira, mindig olyan okosan és megnyugtatóan beszél. Azt hiszem neki még azt is elhinném, ha elkezdené magyarázni, hogy a Föld lapos, az ég pedig csak azért kék, mert én látom annak, de egyébként hupilila. Nagyon meggyőző tud lenni na, vagy egyszerűen csak én bízom benne annyira, mind bármit elhiggyek neki, hiszen már annyiszor segített nekem. Aztán, mintha a gondolataimba látna el is vágja a lehetőséget, hogy beszéljek anyámmal.* -Igazad van, tudom, hogy nem lenne jó ötlet. *Sóhajtok egyet, hiszen tény. Nekem is fájna, ő meg sem ismerne, hiszen kicsi koromban látott legutóbb, csak rossz lenne mindenkinek, de mégis úgy érzem tudnom kéne, hogy igazak-e ezek az álmok, különben idővel fel fognak emésztetni. Aztán elhangzik a talán, én pedig még feszültebben figyelek, húzódom közelebb, picit meg is szorítom a kezét, talán erősebben, mint kéne, de nem szándékosan.* -Jó! Járjunk utána, lehet, hogy csak... csak butaság az egész, és akkor elűzhetem ezeket a szörnyű képeket. *Persze félek is kicsit, bár most lelkesedem, de újra látni a telket... a falak még minden bizonnyal állnak. Örököltem a tanyát, de eszem ágában sem volt soha visszamenni oda.* -Annyira imádlak, hogy ennyit segítesz nekem! *Pillantok rá egy mosollyal. Lassan azért csak megnyugodtam. Tényleg nem tudom, hogy mi lenne velem nélküle, és talán vele együtt nem lesz annyira brutális látni újra a helyet.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Érzem, hogy megrezzen a simogatásomtól, nem tudom, hogy ez most jó, vagy sem, de az a biztos, hogy ha nem viszem túlzásba. Nem lerohanni, hanem támogatni kell őt, ez a feladatom, nem más. Hangosan felsóhajtok.* Bár mondhatnék neked valami biztosat. *Elengedem az átkarolásból, és keresek valami farönköt, hogy mindketten le tudjunk ülni. Mellé ülök, a kezét azért fogom, ha vágyna arra, hogy továbbra is hozzám érjem.* Nincsen vámpír ismerőseim, de tudok azért pár dolgot, korántsem mindent. *Nem az a lényeg, hogy kiemeljem, hogy ő mennyire más, de muszáj tudnia a folyamatot.* Az átváltozás semmi máshoz nem hasonlítható. Mindenki máshogyan reagál. Valaki erősebb, magabiztosabb lesz lelkileg, valakinek a félelmei törnek felszínre. Vagy a rejtett vágyai. *Megvonom a vállamat, csak segíthetek, egyedül nem tudom feldolgozni, főleg nem helyette.* Teljesen természetes, ha most bizonytalan vagy, nem tudod, hogy mi az igaz, vagy mi a hamis illúzió. De egyet ne felejts. Bolygatni a holtakat... sosem okos ötlet. *Ezzel nagyon nem is értenék egyet, a természet szentségét védeni, tisztelni kell.* Te csak átalakulsz, de édesanyád halott. Végleg. Ha visszahívod őt, akkor egy olyan lélekkel kell szembenézned, aki már nem fog megismerni. A végzet mindent átír, főleg, ha erőszakos halált halt. Talán...*Hallgatok el, és próbálom mérlegelni a dolgot.* Ha odautazunk, és megpróbálunk utánajárni, halandó eszközökkel, többet érhetünk el. Veled tartok. *Nézek rá sugárzó pillantással, nem is lehet kérdés. Ellentmondást nem tűrök.*

Tárgy: Re: Tölgyes Kedd Május 28, 2013 7:06 pm

*Hallom a szíve dobogását és jelenleg ez elég is nekem, végülis a sajátomat soha sem hallottam, csak éreztem néha, amikor túl erősen zakatolt. Ez most egy új élmény, még ha nem is nevezhető kifejezetten jónak. Úgy bújok hozzá, mint egy gyerek, akit talán az érintésével képes megvédeni a rossz álmoktól, pedig tudom hogy ez nincs így, de mégis ezt érzem. Halkan sóhajtok, ahogy végigsimít a hajamon, és a tarkómon, egy picit talán megrezzenek, amikor a fülemet érinti. A szavait csendben hallgatom végig, és csak a végén húzódom el tőle, hogy rendesen a szemébe tudjak nézni, hiszen eddig nem tettem, és úgy azért nem olyan igazi a beszélgetés. Igaza van, több mindenen mentem át, mint a legtöbb gyerek az árvaházban, de nem lenne értelme e miatt siránkoznom, attól úgysem lesz jobb igaz? A kérdésére csak megrázom a fejem, nem is tudom, lehet hogy igaza van, és csak a képzeletem játszik velem? Talán ezek a dolgok nem igaziak, csak én hiszem azt?* -Nem tudom Johnny, tényleg, talán... szerinted lehet? De miért képzelnék ilyet? Attól félek, hogy csak felszakadt valami, amit eddig elnyomtam, és most e miatt az átváltozás miatt utat nyert magának. *Annyira fájdalmas ez az egész, lehet hogy az apám azért kattant be ennyire, miután anya meghalt, mert ő ölte meg. Talán nem szándékosan, talán véletlenül, vagy részeg volt, veszekedtek és rosszul sült el egy mozdulat, én pedig láttam, csak teljesen blokkoltam ezt az egészet. Ez is egy olyan dolog, amit lehetetlen kideríteni, hiszen a ház leégett, az anyám pedig régen el van temetve, ha csak... valaki meg nem kérdezi őt, vissza nem hívja odaátról. De akarom tudni vajon az igazat?*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Lélegzetfojtva vonom magamhoz, torkomban dobog a szívem, tudom, hogy ő már nem tudja ezt átélni, viszont ezek a lüktetések számára az éltető vér áramlását is jelentik. Tudom, hogy préda vagyok a vadász számára, mégsem tud ez most zavarni, ha az a sorsom, hogy egy ilyen csoda karjai között leheljem ki a lelkemet, akkor már megérte. Talán túl érzelmes, romantikus vagyok, de őszintén szólva ez sosem zavart, komoly kapcsolatom pedig úgysem volt még. Talán jól gondolja, nem leszek mindig vele, de amíg igen, addig megadok neki mindent, amire vágyik. Nyilván lelkileg tudom őt támogatni. Mert hát hogyan is gondolhatnék többre, az egész életét rettegésben élte le, nem érhetett hozzá senki, bizonyos, hogy elértük kapcsolatunk csúcspontját, többön már álmodozni sem érdemes, és végülis nekem így is jó, amíg ő boldog. Azaz most sem boldog, de legalább nincsen egyedül. Amikor hozzám bújik, egyik kezemmel átkarolom, a másikkal pedig a hajába túrok, és a tarkóját simogatom meg, véletlenül a fülére tévednek az ujjaim, amely pici, aranyos, mint egy gyermeké. Tudom, hogy nem néz rám, de én áhitattal bámulom őt. A mozdulatom megfagy, amikor kiderül, hogy az álmok nem egyszerű villanások, gyilkosság képeit vetítik fel szegény számára.* Óég, én már nem is tudom, hogy mit mondhatnék, több szenvedésen mentél át, mint a többi gyerek az árvaházban. *Bukik ki belőlem, elcsuklik a hangom, és tehetetlennek érzem magam.* Nem lehet, hogy az átváltozásod miatt.. képzeled ezt? Amikor átalakul valaki, akkor az elméje egy időre zsibongani kezd, amennyire én tudom, talán a vért összekötöd édesanyáddal, és azzal, hogy félsz a szörnyteggé válástól.
*Elhallgatok, nem akarom megmagyarázni, hogy mit is érez, vagy mit álmodik, de talán félreérti ami az új teste közvetít.*

Tárgy: Re: Tölgyes Kedd Május 28, 2013 7:06 am

-De nem lehet az az egyetlen út, hogy téged gyengítelek nap, mint nap. Idővel akkor is kénytelen leszek megoldani ezt nem? Nem lehetsz velem mindig. *Hatalmasat sóhajtok, hiszen legutóbb Ewannak is ezt próbáltam elmagyarázni. Akárhogy is nézzük, nem várhatom el egyikőjüktől sem, hogy velem legyenek a végtelenségig, hiszen az ő életük rövid, szükségük lesz idővel családra, és biztosan lesz is nekik. Igazán nem várhatom el azt, hogy ezt egyszerűen bárki is kihagyja az életéből miattam, sőt az egyszerűen tény, hogy ha soká is, de Johnny nem fog tudni segíteni, hiszen egyszer... meghal. Összeszorul a szívem, ahogy erre gondolok, tökéletesen egyedül maradok majd idővel, vagy talán majd lesz egy fia, lánya, akire én fogok vigyázni titkon, hogy ne essen baja. Szavai hallatán csak lesütöm a szemem, tudom, hogy igaza van, hiszen én próbáltam elmagyarázni, kértem és könyörögtem, hogy menjen el, amíg még teheti, de nem tette. Attól még ugyanúgy nehéz tudnom, hogy én ontottam ki az életét. Az pedig biztos, hogy ő az erősebb, lelkileg minden bizonnyal és nem tudnám őt amúgy sem bántani. Kezdem megszokni és határozottan jó érzéssel is tölt el, ahogy hozzá bújok. Hangosan dobog a szíve, sokszorosára erősödik a hangja a fülemben, és csak hallgatom az ütemét, hogy az nyugtasson meg.* -Tudom, és én tényleg igyekszem leküzdeni... kezelni ezt. *De most nem is nézek fel, csak egyszerűen fúrom a fejem a mellkasába, hallgatom, ahogy levegőt vesz újra és újra, nekem már erre sincs szükségem. Furcsa az egész. Aztán anyámra terelődik a szó, de hát én hoztam fel, bármennyire is fájdalmas beszélni róla. Továbbra sem bontakozom ki a karjai közül, csak magam elé meredve mondom a lassú szavakat.* -Én úgy tudtam, hogy anya egy lovas balesetben halt meg, nagyon kicsi voltam, talán három éves, és nem emlékszem már rá, de éjszaka... álmomban eljönnek dolgok. Sok vér és egy kés, és az apám. Azt hiszem... azt hiszem, hogy megölte, talán nem szánt szándékkal, de... *Elcsuklik a hangom, az utolsó szavakat már alig hallani, ahogy kimondom őket. Miért nem maradhatott ez az egész eltemetve?*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

Nem arról van szó, hogy nemet mondanom kellene. Megtenném, ha látnék másféle utat. *Válaszolom szelíd hangrezgetéssel, és figyelem a hajába sejtelmes lepkékként beszűrődő napfényt. Libby oly szép, vörös tincsei olyan érzetet keltenek, mint amikor egy csodaszép, lángszín tenger fodrai vad hullámokba mennek át. Szemei pedig olyan elképzelhetetlenül zöldek, hogy számtalanszor kapom magam rajta, hogy megbabonázva veszek el bennük, mielőtt zavartan elkapnám a fejemet. Szerencsétlen teremtésnek szörnyű sorsa van, el kell nyomnom a lelkemben rejlő alfát, aki semmi másra nem vágyik, csak hogy a karjába kapja, és szeresse, minden létező módon. Különben is, inkább béta vagyok, az alfák önzőek, kisajáítóak, én inkább a szeretetre, mintsem a birtoklásra koncentrálok. Vanak egyátalán béták? Kell lenniük, omegák, és delták is vannak, akkor ha a görög ábc szerint él a farkas hierarchia, minden bizonyal lenniük kell.* Akkor tehát az auror halott. Akkor is él, amit mondtam, az ő keresztje volt, hogy mit vállal. *Ölelem most már magamhoz, szorosan, védelmezően, pedig ha akarna, itt kenne a fákhoz, vagy tépne szét, mégis, tudom, hogy én vagyok az erősebb.* Tudod a legtöbb ember nem önszántából lesz vérszívó, csak megtörténik. Utána már rajta múlik, hogy szörnyeteg lesz, vagy leküzdi. Együtt képesek vagyunk leküzdeni, ne legyél türelmetlen. *Lehajtom a fejemet, amikor az édesanyjáról is gondok merülnek fel, emlékszem, hogy a családja szörnyűségek tárházát hordozza, de most még vissza is tér valami rémkép.* Beszélj róla, az álmoknak mindig van jelentőségük. Ne félj tőlük, próbáld megfejteni őket.

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Május 26, 2013 7:04 pm

*Persze tudom, hogy igaza van, hogy ez így működik és az egyszerűbb út az, ha csak őt használom erre, de nem akarom, mert attól ő is gyenge és azért ez nem is valami jó érzés nekem.* -De én nem akarlak folyton téged gyengíteni... Túlságosan jó vagy, néha nemet kell mondani rá, ha segíteni akarsz. *Ő aztán sosem nézi, hogy mikor nem szabadna önzetlennek lennie, általában mindig tesz másokért és kész, magára nem gondol, akkor gondolok rá én, és visszautasítom a lehetőséget, mert féltem őt és az egészségét. A kérdésére csak hevesen rázom meg a fejem, dehogy vagyok olyan buta.* -Nem, nem! Nem őt, csak egy fickót, amúgy is aludt, részeg volt a Jenilia mögött, de az a srác meglátott, és... és hiába mondtam neki, könyörögtem, hogy hagyjon és menjen el. Nem akart, és én a végén nem hallottam, hogy ver a szíve és az a sok vér! *Azt hiszem képes vagyok megölni valakit, mármint nem én, hanem ami bennem van, kiszívni az utolsó csepp vért, vagy csak egyszerűen a felém szúró karót fordítani vissza. Egy ember sok mindenben könnyen megsérülhet, és elég erőm van ahhoz - legnagyobb bánatomra -, hogy ilyesmire képes legyek. A vicces bókot most képtelen vagyok meghallani őszintén szólva, de legalább lassan a sírás eláll, na nem mintha ettől sokkal jobb lenne bármi is, hiszen a tény megmarad, a rémálmaim csak egy újabb képpel bővülnek, annak a srácnak a véres maradványaival.* -És még van más is. Mostanában... szörnyű dolgokról álmodok. Anyuról... *Elcsuklik a hangom, mert egyszerűen ez a sok minden együtt már kezd végleg kiborítani.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Őszintén szólva, hogy nem érdekel az érintésmizéria, szüksége van rám, ezt be kell látnia. Ha a múltkor el tudta viselni, akkor remélem tényleg meg fog ez változni, legalábbis irányomban. Látom, hogy teljesen önmaga, akkor már kérdés nélkül simogatom meg a fejét, amikor hozzámbújik.* Ez ilyen Libby, senki sem mondta, hogy egyszerű lesz. Nem fogadtad meg, amit mondta, de te tudod, ha neked így jó. *Vonom meg a vállamat, én végülis felajánlottam, hogy belőlem igyon nap mint nap, ha teljes mértékben át akarja élni a dolgot, minden részletével, akkor nem bírálhatom felül.* Ha már így döntöttél, akkor miért egy aurortanonccal kezdesz? Miért nem valami rakodómunkással, akit le tudsz gyűrni, de túléli a harapást? *Csóválom picit a fejemet, de nem tudok rá haragudni, hiszen végtelenül sajnálom is őt.* Egyébként pedig nem a te hibád, az ő döntése volt, hogy elment aurornak, akkor vállalnia kellett, hogy valami szépséges, ám rémsötét bestia fog rá lesni. *Próbálom picit vicces bókkal enyhíteni a drága fájdalmát.* Ne legyél róla meggyőződve, hogy meg is ölted, annyira még nem lehetsz erős. Ha megmondod, hogy hol hagytad, ha él még, akkor megpróbálhatom felgyógyítani. *Kérdezek rá, hátha van még értelme. Mindeközben csititóan ölelem magamhoz, elég, ha akkor válaszol, ha már abba tudta hagyni a sírást, és le tudott nyugodni.*

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Május 26, 2013 6:43 pm

*Hallom persze, hogy valaki van a közelben, mostmár lassan eljutnak az agyamig a tisztább gondolatok, és aztán amikor már közelebb van, akkor az illatot is azonosítani tudom. Nem tudom, hogy jó-e, hogy így lát, vagy egyáltalán nem fog-e ő is kiakadni. Lehet, hogy majd azt mondja, hogy butaság volt, nem kellett volna még a vadászattal próbálkoznom, mert még nem vagyok elég erős hozzá. Felpillantok, amikor már közelebb ér. Dehogy támadok neki, mostmár én vagyok itt, teljes mértékben. Amikor megölel szorosan bújok hozzá, most egyszerűen nem tudok egyedül lenni, akkor sem ha van ez az érintés mizéria, idővel csak lebomlanak majd a falak, szépen lassan. Kell egy kis idő mire végre megszűnik a reszketés, és feltudok emelkedni, hogy a szemébe nézzek. Kissé talán összefüggéstelenül indul, ahogy próbál elmagyarázni, mi történt.* -Azt hiszem... azt hiszem, hogy meghalt. Megöltem Johnny, én... de nem akartam! Egyszerűen csak olyan gyorsan történt minden. Megpróbáltam vadászni... mert hát egyszer csak muszáj, nem akarom, hogy folyton te legyél miattam gyenge. És akkor előkerült az a srác, talán... valami aurortanonc. Én pedig megpróbáltam elmenekülni, de nem hagyta, és aztán már nem is emlékszem, de... *Megint elerednek a könnyeim és kell néhány pillanat, hogy újra tudjam kezdeni normálisan a beszédet.* -Amikor megint tudtam, hogy hol vagyok... nem mozdult és minden tiszta vér. Elrohantam, és... úristen, azt hiszem, hogy meghalt, tényleg meghalt! *Kész, így kimondva még rosszabb, képtelen vagyok visszafojtani a hangos zokogást, csak sírok, mintha az bármit is megoldana.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*A tölgyest járom végig, végülis druida vagyok, igen jól érzem magam itt. Rengeteg gyógynövény fellelhető itt, talán maguk az alapítók is úgy vélték, hogy jó ötlet itt építkezni. Közel van a mocsár, az igaz, ám rendkívül erős a mágia, így ha valaki megsebesül, könnyű eszenciát találni a természeti mágiákhoz. Fütyörészve sétálok az egyik fehér murvával felszórt ösvényen, amikor zihálás üti meg a fülemet. Először valami űzött vadra tippelek, szarvasra, ám azok nagyon halkak, míg valaki most áttör a cserjéken, igen nagy zajjal. Feltámad bennem a kiváncsiság, és félrehajtom az ágakat, hogy megpillantsam a valakit, vagy valamit. Elsőre csak a vörös hajzuhatagot látom, és gyorsan közelebb lépek, de most már biztos, ő az.* Libby... Óég, mi történt? *Próbálom finoman megérinteni a vállát, nehogy elriasszam, vagy netán nekem támadjon. Ha felnéz, és még élek, akkor magamhoz ölelem, végülis utóbb már kézen fogva mentünk, tudom, hogy mivé lett, talán most az kell, hogy itt legyek neki, hogy valaki megértse, min is megy át.* Nyugodj meg kedves, jobb lesz idővel, megszokható. Mások évszázadokig tudnak élni egészen kellemesen. *Leültetem az avarba, és hagyom, hogy hozzámbújjon ha akar. Nem tudok most mást mondani, nem is szabad, hogy én irányítsam. Elég, ha tudja, itt vagyok neki, minden más rajta múlik.*

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Május 26, 2013 6:09 pm

*Nem számolom, de azt hiszem lassan másfél-két hete tart ez az állapot, hogy az lettem, ami, de még mindig nem sikerült teljesen napirendre térnem felette, és teljesen uralnom mindent. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem akarom a végtelenségig Johnny-t gyengíteni, akkor sem, ha tud rá módot, hogy javítson a saját állapotán. Nem jó az, ha minden nap a vérét szívom, szó szerint jelen helyzetben. Viszont ez a vadászat dolog... finoman szólva sem sikerült valami jól. Hangosan zihálva roskadok össze a tölgyesben egy kisebb tisztáson. Nem fáradtam el igazán, inkább ez még afféle megszokás, plusz a sírás miatt rázkódik a vállam, nem is feltétlenül a rohanás miatt. A ruhám kissé tépázott, a kabátom válla le van szakadva, azt hiszem valahol el is hagytam és a nadrágom is több helyen ki van vágva, azt hiszem ez a bokrok miatt lehet, nem igazán figyeltem futás közben. Én tényleg el akartam menekülni, próbáltam, hátha úgy jobb, de ez az izé, ami bennem van... Túl nagy az életösztöne, hogy a fene enné meg és az a buta fiatal kölyök, valami aurortanonc lehetett. Nem megy ez nekem, én nem akartam bántani, és mégis, amikor magamra eszméltem... Ahogy a fejembe tolulnak a képek újra a kezembe temetem az arcom és hangtalanul rázza a vállam a zokogás. Az arcom maszatos, helyenként vértől, helyenként a minimális reggeli smink kenődött el a sírás miatt. Pocsékul vagyok, talán még soha nem voltam ennél rosszabbul, és a tetejében azok az álmok, amik mostmár azóta kínoznak egyre erősebben és gyakrabban, hogy az egész folyamat befejeződött... Talán tényleg jobb lett volna meghalni.*

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Május 19, 2013 5:37 pm

Isolda Mahla Tyrphosie-nak

*Zavarában megvakarja a fejét, majd legyint a sebekre.*
-Nem gond, legalábbis remélem...
*Néz végig magán, szemügyre véve a szakadásokat, karcolásokat, milyen mélyek*
-Csak felszínes sérülések.
*Hirtelen elhatározással lekapja a pólóját, és maga elé tartja a kezében.*
-De ennek annyi.
*Fel sem eszmél, hogy itt előtte egy angyal - lány van, akit esetleg zavar a meztelenkedése, a kezdeti zavarán már túllépet - most elég gyorsan sikerült is neki - és most elfelejtkezett magáról. Előre lépni készül, de valamibe beleakadt a lába, jól ránt egyet rajta és kibillen az egyensúlyából, aminek a hatására arccal előre - a pólót eldobva - érkezik a földre, miközben kezeivel kapálódzik.*

//FAGY.//

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Május 19, 2013 5:22 pm

Enrathol Dorheadnak

* Még mindig ott ül a boldog mosoly az arcán, egy pillanatra sem kókad le, talán csak akkor, amikor megpillantja a fiú sebeit. Aggodalmasan odarohan, majd végigméri a fiút. Látva zavarát széles mosoly kúszik ismételten ajkaira, nem tudja visszafogni magát, no meg nem is áll szándékában. Elneveti magát, majd igyekszik válaszolni a dolgokra. Nem tartja őket furcsának, hisz ő maga is hasonló dolgokat szokott hablatyolni. *
- Ö...nem, nem haltál meg. Sőt mi több, ép és egészséges vagy! Na jó, annyira nem ép, ahogy az oldaladat elnézem, de majdnem! * Próbál kicsikét vigasztaló lenni, több kevesebb sikerrel. *
- Igen, a rózsáknak legtöbbször tüskéje van. Ezért nem szabad belerohanni! De ha már megtörtént nincsen semmi gond, hamar begyógyul, szóval nem kell aggódni. No meg nem tűnsz gyenge nádszálnak, kibírod! * No, így ni. Ha meg nem gyógította a fiút - ugyanis nincs nála pálca - legalább egy kis önbizalmat adott neki, ami azért jól jöhet. *
- Én Isolda Mahla Tyrphosie vagyok. De neked csak Isolda, vagy Mahla, vagy ami tetszik. * Kacag fel, igen csak jó kedvében van az angyal leányzó, mint úgy általában mindig. És felhőtlen jókedvét szinte semmi nem tudja elrontani. Szinte... Azért akad egy-két dolog ami mégis. Még egyszer meglátja a sebeket a fiún, de tartja magát az előző kis mondatához. Erős fiúnak látszik, csak kibírja... Ha meg nem, no akkor lesz ám hiszti bőven. *

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Május 19, 2013 5:03 pm

Isolda Mahla Tyrphosie-nak

*Szemeit összehúzza, mozdulatlanná dermed, szinte elhiszi, hogy a fa recsegése után itt a vég, most fogják a fejét lecsapni. Megvárja a pár pillanatot, majd meglepődve észleli, hogy nem történik semmi végzetes. Egyik szemét kinyitja - még mindig mozdulatlan - meglátja a lányt, erre felpattan a másik szemhéja is, sőt szemei kikerekednek a csodálkozástól.*
-Mégis meghaltam és a reccsenés a nyakam volt?
*Suttogja még mindig abban a pózban, majd gyors mozdulatokkal ellenőrzi csontjai épségét, és azt hogy minden szerve megvan -e. Majd még a meglepetés hatása alatt, de lassú léptekkel elindul a lány felé. Kissé csodálkozik, hogy - megállapítása szerint - egy angyallal áll szemben megint.*
-Ööö... Persze.
* ocsúd fel az eddigi állapotából*
- Csak a rózsák, kicsit karcolnak.
*köhint egyet.*
- Tudod, nincsen rózsa, ööö... tövis nélkül.
*Egy pillanatra a homlokára csap, majd kezet nyújt a lány felé - észbe kap, hogy be sem mutatkozott.*
-Oh, bocsánat a modortalanságomért, Enrathol Dorhead vagyok.
*Abban a pillanatban, ahogy a kezét emeli, meglátszanak a pólója oldalán a szakadások, amelyet a rózsabokor tövisei okoztak.*

//OLVAD//

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Május 19, 2013 2:14 pm

Enrathol Dorheadnak

* Ha valaki ismeri őt, akkor tudhatja, hogy az égvilágon semmiben sem mesterkedik soha. Egyetlen rossz szótól bárki irányába is hatalmas bántudat gyötri, lelke akár a milliméternyire csiszolt üveg, nagyon törékeny, így hát jobb nem játszadozni vele. Bár van pár olyan alak, aki direkt ezt kihasználva akarja depresszióba sodorni, és a bánatát okozni. De neki meg sem fordul a fejében, hogy bárki képes lenne ilyen szörnyű tettre. Hisz az embereke mélységesen jólelkű teremtmények... Legalábbis ebben a tévhitben ringatja magát már évek óta. Pedig hányszor volt már gyilkosságok szemtanúja, de elméje úgy látszik gyógyíthatatlanul károsodott. Eleve nem egy lángész, hát még így, hogy ez az "aprócska" rendellenesség is befurakodott agya egy rejtekébe. De neki fel sem tűnik, teljesen természetesnek véli a dolgot, így hát dallamos hanglánccal válaszol társának. Fogalma sincs ki lehet ő, de biztosan valamelyik diák, netán idegen. Nagy valószínűséggel nem ismeri. Elindul a hang irányába, már messziről meghallja a sietős lépteket, a bokrok zörgését, majd mikor a száraz faágak törésének zaja üti meg a fülét, gyorsan hátrafordul, és széles mosolyra húzódik a szája. Végigméri a fiút, majd kicsit aggodalmas arckifejezést. *
- Jól vagy? Nem esett bajod? * Kicsit közelebb megy, ha kell, akkor természetesen segít a fiúnak, aki most már láthatja, hogy nem gonosszal, sőt, egy áldott jó lélekkel van dolga. Már a ruházatáról is lerí, hisz az hófehér, itt-ott arany szegélyekkel, hajával egyetemben. Méretes szárnyai békésen simulnak a hátához, egyelőre nem készül használni őket. *

// Fagy. //

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Május 19, 2013 2:05 pm

Isolda Mahla Tyrphosie-nak

*A hang irányába fordítja a fejét, amint meghallja az idegen dúdolást, amely bizonyára egy lány hangja. Ha meg nem, akkor ideje menekülőre fogni, mert ez biztosan Nezabar legrettegettebb titka lesz, amelyre nem akar fényt deríteni. Az is is biztos, hogy a dúdolás nem a "Boci - boci tarka..." dal ritmusát taglalja, amelyet ő szokott fütyülgetni - szokott, mert ezt az egyet tudja, és a ritmusérzéke is csak ennyire fejlett - unalmában. Sóhajt egy nagyot, a kérdés: Futni, vagy nem futni? Mély levegő, és észreveszi, hogy az oldalát valami erősen nyomja a bordáinál, egyből a kíváncsiságra gondol. De gyorsan ráébred, hogy ez csak egy bokor, amelyet nem vett észre. El is lépne a bokortól, ha épp nem egy nyíló rózsabokor lenne a tölgyesben, de pont az. Így annak tüskéi a ruhájába kapaszkodnak, és egy - két helyen, a távozás erőssége miatt kénytelen - kelletlen felszakítják a Enrathol pólóját néhány helyen, aminek eredményeként, úgy néz ki, mint akiről le akarták tépni a felső ruházatot. A póló szétszakadásával nem foglalkozik, vagyis észre sem veszi, valamint a karján és az oldalán a tüskék által felszínesen felszántott karcolásokat sem. Elindul lassan a hang felé, szíve egyre jobban dobog az izgalomtól, hogy hátha valami rejtély nyomára bukkan, vagy esetleg különös és érdekes élőlényt talál, amelyet majd a céljainak megfelelően felhasználhat. Lopakodni próbál, de véletlenül egy - inkább több - száraz faágra lép, melyeknek hangja mintha, bronzkorongot döngetnénk meg a néma csendben. Ezzel el is árulja hollétét.*

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Május 19, 2013 1:49 pm

Enrathol Dorheadnak

* Vidám, gondtalan angyal leányzó indul a tölgyes felé, talán kicsit túlságosan is bolondos kedvében van. Vagy mégsem? Nem, nagy valószínűséggel egyszerűen csak vidám. Hisz még egyetlen embert sem támadott le eddig öleléseivel, ami egyébként nagyon is vall rá az utóbbi időben, de most vidáman dalolászva ugrándozik el a gondterhelt diákseregek mellett. Hangos koppanásokkal halad a csempén ugrándozásának köszönhetően, majd mikor kiér a birtok füvére, ezek halk puffanásokká tompulnak. Néha belenyúl egy pocsolyába, vagy egész egyszerűen szárnyra kap. A tölgyesbe igyekszik, kicsit hűsölni szeretne a fák alatt, nézni ahogy a gyönyörű napfény átszűrődik a szépséges fák levelei között, és ebben gyönyörködni minimum estig. Madárdalok ezreit hallja minél beljebb halad, s mindet fel is tudja ismerni. Fakopáncs, feketerigó, cinege és társai és... Nem, ez nem madárcsicsergés. Dallamos hangocska üti meg a fülét, lerí róla, hogy nem madár torkából fakad. Gondolkozó arckifejezést ölt, majd válaszol. *
- La la la la la lá. * Hangja kellemes, kislányos, szinte a fél erdőt bejárja, így biztosan meghallja az, akinek küldve lett. Egyelőre nem látja angyal szemeivel társát, de hátha a kis éneklésük elintézi, hogy egymásba botoljanak. *

Tárgy: Re: Tölgyes Vas. Május 19, 2013 1:32 pm

Első Séta a Tölgyesben

*Nyugodtan lépkedve érkezik meg az erdőbe, újabb pihenőidejét szeretné a gondolataiban elmerülve tölteni, nyugodt elmélkedéssel, sétával és pihenéssel. Gyönyörködik az erdő szélén beszűrődő fények játékában, a fák kérgében, a lombok suhogó hangjában, amelyet az enyhe szél zörget. Kellemes a fülének a madarak csicsergő hangja, éneke, az erdő árnyékos levegőjének hűs érintése felébreszti bágyadtságából, amelyet a forró nyári napsütés okozott.*
-La la la la lá lá. *Csúszik ki a torkán a már - már tőle megszokott, egyszerű dallam, amelyet a saját szórakozására szokott dúdolgatni, amikor egyedül van. Megáll pár lépés után - nem ment mélyen az erdőbe, épp már nem érik a nap sugarai, de azért még bőven lehet látni a fáktól - nyugodtan elmélázva néz szét, mintha keresne valamit, majd felfele is tekinget, amikor egy énekesmadarat pillant meg.*

Tárgy: Re: Tölgyes Csüt. Ápr. 25, 2013 12:53 pm

// Mégsem írok végül hosszút, csak FAGY Smile

//