Tölgyes

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*Alexander és Liloo találnak egy furcsa kis követ, Rosita és Salomé egy jobban csillogót, Chleo pedig egy különösen értékes tárgyat talált ott lent. A diákok ezek után visszamehetnek a kúriába.*

//Az álomrabló csillámköve: +1 minden halottakkal és túlvilággal kapcsolatos dobáshoz.
Az álomrabló holdköve: +2 minden halottakkal és túlvilággal dobáshoz, ezen felül minden ilyen dobást kétszer dobhatsz, és a jobb érték számít.
Az egyedi tárgy ki lesz dolgozva.//

Tárgy: Re: Tölgyes Hétf. Márc. 07, 2011 4:37 pm

*Mikor odalebben a szellem a fiúhoz, meglátja, hogy nem is öreg, pedig ő a szellemeket öregnek képzelte el, sose gondolta volna, hogy egy fiatal szellemmel fog találkozni.*
-Üdv! Bocsánat, uram, amiért bácsinak szólítottam. Azt hittem, hogy egy sokkal idősebb szellemmel fogok találkozni. Jómagam csak sétálgattam erre, és Ön?*kérdez vissza udvariasan.*
-Soha nem találkoztam még szellemekkel csak fura könyvekből olvastam róluk és ott mindig egy idős, goromba, szellemek voltak. De lám a könyvek is hazudnak néha.*mondja a szellemnek, közben szemével végignézi őt.*
-És mondja csak, hogy halt meg ilyen fiatalon? Talán valamelyik csatában?*kérdezi kíváncsian.*

Főkarakter : Evan Darian Hozzászólások száma : 129

*Egy ilyen szívélyes megszólításra nem lehet nem felfigyelni. Bár a szellem kerülte ezidáig a diákok társaságát, ha esetleg egy erretéved, nem fog elröppenni előle. Megfordul és tekintetét Gwilimre függeszti. Látszik rajta, hogy fiatalon hunyt el, története épp oly keserű, mint amennyire lovagregénybe illő. Könnyed légmozdulattal ott is terem Gwilim előtt. Nyújtaná a kezét, de egyrészt Gwilimnek baromi rossz érzés lenne, másrészt úgyse tudna kezet rázni, így csak egy csendesen megszólal.* Üdv! *Köszönti a fiút. Hangjában olyan mély fájdalom zendül, amelyet nem érthet egy még élő személy.* Koromat tekintve valóban vénséges vagyok, mindazonáltal nem feltétlenül tartom magam öregembernek. *Mondja Gwilimnek teljesen érzelemmentes hangon, tehát nem vidáman, nem viccesen, nem felháborodva és nem is dühösen. Itt természetesen a bácsi megnevezésre utal.* Mi járatban erre? Nem veszélytelen az erdő, sőt, nem egy ember kelt már épp itt át a másik oldalra, amely után szívem sóvárogva áhítozik. *Fűzi tovább a szt keserű stílusban a kísértet. Hát igen, "vérbeli" szellem.*

Tárgy: Re: Tölgyes Hétf. Márc. 07, 2011 4:21 pm

*Gwil fekete farmerban, fehér ingben mely könyökig fel van tűrve és egy piros baseball sapkában fedezi fel az iskola egyes zugait amit még nem látott. Egyedül bandukol, hisz nem túl sok barátja van a srácnak, de mondjuk erről ő is tehet, hisz senkihez nem megy oda ismerkedni. Hatalmas tölgyeseket vesz észre, melyek közé be is lép. Nézi a hatalmas Isten lábát fogó fákat, majd megpillant egy suhanó alakot, nem látta tisztán ki az, így beljebb megy, hogy meglássa az illetőt vagy egy állatot, hisz gőze sincs róla, hogy kit látott az előbb. Majd megpillantja a lebegő szellem alakot, Gwilről tudni kell, hogy elég kíváncsi egy srác, és olyankor nem érdekli, hogy ki az, de kíváncsi az illetőre.*
-Elnézést, kedves szellem bácsi!*szólítja meg a suhanó alakot, reménykedik benne, hogy az felfigyel rá és odasuhan hozzá.*

Főkarakter : Evan Darian Hozzászólások száma : 129

*Hangtalan zajok lopakodnak a tölgyes fái közt, ahol egy alaktalan alak suhan végig. Milyen paradoxon, milyen ellenmondás, milyen keserű öröm kísértetnek lenni. A Szurdok ősi szelleme azonban tökéletes idomult már ehhez az élet- vagy halálformához. Több száz év alatt edződött meg és vált tekintélyes Lélekké, aki a Nezabar szigeten kísért méla magányában, hogy ilykor feltűnjön a diákok közt és az elmúlás illatával töltse meg a levegőt. Mostanában azonban nem vágyik társaságba, viszont egyre többet ereszkedik alá a tölgyesbe a hegyláncok közül. A Lélekölő-hegység biztos menedék számára, hisz bármennyire is halott hősünk, a mágia őt is utoléri. Most ismét meglátogatja az erdő lakóit. Hogy mi vonzza egyre-másra ide, azt nem lehet tudni. Elképzelhető, hogy sötét titkok készülnek felfedni magukat az erdő mélyén és a szellemalak hallgat róla, hisz ő minden titok tudója. Nagyon sokat megélt már, nemcsak amióta a kúria újjáépült és iskola lett belőle, hanem a régi korok emléke is megragadt benne. Amikor a kúria még tündöklött és nagy udvara volt, majd szépen lassan az idő martalékává vált, hogy aztán évek múltán hatalmas mágusok tegyék be a lábukat ide és ismét felvirágoztassák kiragadva az épületet az enyészet fogságából. A szurdok szelleme tehát magányosan lengi körbe az erőd fáit várva, ha nem is az elmúlásra, de hogy lenyugodjék a nap...*

Vendég

-Igaz, nem oldódnak meg, csak ezt nem nevezném problémának. Ahol én felnőttem, ott mindig is elitélték a varázslókat és rettegtek tőlük. Igen, biztos, hogy szerzek itt barátokat, meg könnyen is barátkozok, mivel én alapjáraton könnyen barátkozok, viszont nagyon nehezen engedek közel magamhoz bárkit is. te vagy az egyetlen ember, akinek ezt elmondtam, és nagyon szeretném, ha köztünk maradna! -Amúgy jó hangod van *mondja mosolyogva. és ő is beszáll a dúdolásba, mivel épp az egyik elfeledett régi kedvencét dudolja*

Vendég

*Szemeibe azonnal együttérzés ül ki, ahogy hallja a fiú történetét, és egy bágyadt, de őszinte mosolyt enged meg.*Ugyan, biztos lesznek barátaid majd itt. Mellesleg, tökre nem értem, hogy azért mert varázsló vagy miért fordítottak neked hátat. Mondjuk én direkt nem mondtam el a barátnőimnek meg a barátoknak, mert a pletyka mindenhol nagy úr, én meg nem szeretek kockáztatni. Csak annyit tudnak, hogy a kereszt szüleinknél lakunk itt, Bulgáriában, és ugyebár itt tanulunk.*Tényleg nem akartak otthon galibát, ezért kellett ezt a módszert választaniuk, mert az furcsa, hogy a következő tanévre csak úgy, huss, eltűnnek, mint a kámfor. Ez az európai tanulós dolog meg egyszerűen kapóra jött nekik.*Persze, tereljük csak. Mondjuk, a problémák nem oldódnak meg maguktól, de ha már beszélsz róluk, az fél siker.*Feleli és nekidől a fa törzsének, miközben egy dallamot kezd dúdolni. Néha énekel is, bár egy idő után ez lesz a jellemzőbb, persze szépen követve a ritmust, meg az énekes és hangszeres részeket, utóbbiaknál dúdol inkább. Végig mosolyog, nagyon jó érzés járja át egész testét.*

Vendég

*egy kicsit elkomorodik a kérdés hallatán* -ő hát nincsenek. legalább is akik vannak, azokat nem nevezném barátoknak. egy barátom volt, és ő most halott. Amikor kiderült, hogy varázsló vagyok, sokan hátat fordtottak nekem és inkább megtartották a 3lépés távolságot, de inkább mellőzzük a témát!*javasolja, és egy nagyot kortyol a forrócsokiából*

Vendég

Örülök én is.*Mondja nevetve, majd helyet foglal a fiú mellett. A reggelis résznél picit homlokráncol, emlékezete szerint már bőségesen elmúlt az ebéd idő is.*Kinek mi, maradjunk ennyiben.*De azért bólint, szóval boldogan tapsikol mikor az étel megjelenik meg a forró csoki is, és vidám falatozásba kezd, mint ahogy egy megfáradt druidához illik. No, nem kell azt gondolni, hogy zabál, és tök gusztustalanul tömi magába a kaját, csak épp van étvágya.*Igen, már kezdtem egy gubóban élni, ami azért rossz, mert otthon folyton kint lébecoltam a barátnőimmel. Mondjuk ők hiányoznak, de ha egyszer ők nem varázslók, akkor az ember nem tud mit csinálni.*Csicsergi könnyed mosollyal, egészen biztos benne, hogy a barátai gondolnak rá, hisz egy csomó ajándékot kapott tőlük, meg kérték, hogy amilyen sűrűn csak tud, menjen haza. Ez azért jelent valamit.*Otthon sok barátod van? Szoktak írni neked, hogy hiányolnak vagy ilyesmik? Mert tudod...jó ez a hely, de a régi barátokat nehéz elfelejteni. Na, nem mintha akarnám...

Vendég

*felpillant a reggelijéből, és meglepődötten látja, hogy egy gyönyörű szőke lány áll fölötte. végigméri, majd mosolyogva visszaköszön*-Ő huh szia! *dolgozza fel a rengeteg infot, amit a lány zúdított rá* -Nagyon örvendek, én Evandrus Njord vagyok, Bulgáriából jöttem, sajnos nem jártam még külföldön, de szeretnék egyszer kijutni, és igen, én is a jó idő miatt jöttem ki. *felei, majd gondolkozik* Ő reggeliztél már, csatlakozhatnál! *mondja, és odébb csúszik, hogy a lány is letudjon ülni* Látom nagyon pörögsz ilyen kora reggel! *közli nevetve a lánnyal, és ha a lány csatlakozik hozzá, akkor varázsol egy szendvicses tálat, és még egy termosz forrócsokit.* Am igen, nagyon szép időnk van, már nekem is hiányzott.* mondja, és gondolkozik, h mit mondhatna még, de csak mosolyog, és hagyja h a lány beszéljen*

Vendég

*Az egyik fa hatalmas, földből kitüremkedő gyökerein ücsörög hófehér szoknyában. Felsője tűzpiros póló és a fázás elkerülésére hőburok alatt üldögél. Pár madárka és mókus játszik körülötte, mintha egyik-másik szavát értené is, beszélget velük. Persze, mivel tanultak már ilyen varázslatot TEM-ből... nem kell őrültnek tekinteni. Egyébként egy vidám dalt énekelget, arcáról sugárzik a boldogság, igazán örül már ennek a kis napfénynek. Mikor megpillantja szaktársát, akiről user egyébként nem tudja, hogy találkozott-e már ezzel a karival, így Zo odaballag hozzá és ráköszön.*Halihó idegen! Aisha Zora Beawer vagyok, Kanadából jöttem, de Amerika különböző részein is jártam már ezerszer. Imádom például New York-ot, vagy a texasi Austin-t. Isteni helyek.*Pörög a drágaság, mint a pörgettyű, de azért levegőt is vesz néha.*Csak elöljáróba mondtam el, hogy ne kelljen felesleges köröket futni. Mellesleg téged is a természet feléledése csalogatott ki? Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen jó idő, én odabent a bezártságtól meg a sok felhőtől már szinte depressziós lettem.*Mondja fejcsóválva a dolgot, aztán befogja a csicsergőjét, hogy a másik is szóhoz jusson.*

Vendég

* egy nehéz ébredés után elindul a reggeli sétához, és lemegy a tölgyeshez. Előveszi a pálcáját, és egy pokrócot varázsol, amit le is terít. Leül, majd neki lát reggelizni. 4 szendvicset vesz elő, és egy termoszt, amit megtölt a mostanában kedvencévé vált forrócsokival.*

Tárgy: Re: Tölgyes Csüt. Márc. 03, 2011 3:26 pm

*Persze, hogy nem értheti maradéktalanul a fiút. Az emberek korlátolt világában ugyan akadnak jópáran, akik fogékonyak a magasabb röptű gondolkodásokra, de az emberi faj képtelen lerázni olyan korlátokat magáról, amelyek valamelyest beszűkítik tudatukat.* Nem gondolom, hogy a létezést meg kell határozni. Ez minden ősi mágiát túlszárnyaló tudásért kiált, amitől egyelőre igen távol állunk. Mindazonáltal a lélek és test harmóniája kerek egészet alkot. Egészet, amelyet teremtett e világ és eltemet majd a sors. *Nyomatékosítja a fiú gondolatait, mintegy zárlataként a beszélgetésnek, ugyanis visszaindul a kúria felé.* Ha megbocsájtasz, elhagyom e vidéket és visszatérek az épületbe. *Mondja a lánynak és, amennyiben Alanois vele tart ketten, ha a lány még maradna, akkor egyedül tér vissza a kúriába.*

Vendég

*Al nem igazán kezdi érteni a tündefiút, persze nem azt amit a szavai jelentenek, sokkal inkább a mögöttük lévö dolgokkal nincs igaziból tisztában. Ugy érzi hogy más úton járnak gondolataik, de azért valahol találkoznak is, mivel a magvas igazságot nem lehet megváltoztatni vagy hasonlók. Bizonyos elveket ö vall, és bizonyosakat a fiú, de ö mindig is méltányolta a más gondolkodás világot, ezzel nem is volt baj, csak valamikkel nem értett egyet. Például az egyedüllét és az ilyen kérdések, és az ami az erövel függ össze, nos, ö mindig is az az ember volt aki szerette a dolgokat letisztázni magában majd tovább élni az életet. Amikor a szülei meghaltak is így tett, és az egyedülléten sokat segített hogy a természetben sétálgatott és közben rendezgethette gondolatait. Eletében a halál sokszor felmerült, megjelent, majd ugyanúgy elis tünt, épp csak túl kellett esni mindig egy tanuláson általa, legalábbis ö így vette.*-Természetesen nem, és valahol más aspektusban igen.*válaszol a monológok végi kérdésre.*-Elet nélkül nem tudnánk létezni, de mi tulajdonképpen a létezés? Nem csak az hogy van egy fizikai testünk és amíg abban a szív dobog addig élünk, lehet hogy a szellem már rég hallott, de a fizikai még él. Azzal mi van? Például egy nagy trauma által vagy hasonlók következtében? *persze tudja a lány hogy ö nem képes ilyen mély kérdéseket boncolgatni, ö nem ilyen fajta, hozzá ez igen távoláll, inkább csak afféle kérdés volt ez.*

Tárgy: Re: Tölgyes Csüt. Márc. 03, 2011 3:02 pm

*Alanois könnybelábadt szeme nem kifejezetten hatja meg a fiút. A lánynak magának kell megküzdenie mindazzal a rosszal, gonddal, fájó emlékkel, amelyet a sors szán neki. Ha valaki más is elkezd ezekkel a problémákkal foglalkozni, akkor pusztán elmélyíti a megoldás fontosságát, hisz bármennyien is vesznek körül bennünket, mégiscsak egymagunkban kell dacolnunk a viszontagságokkal. Ha másokra támaszkodva haladunk előre, komoly arculcsapások lesznek osztályrészünk, melyeket maga az élet fog adni nekünk. Sokkal érdekfeszítőbben Alanois szavai. A lány fura analógiákban kezd el beszélni, ami nem ingatja meg, vagy bizonytalanítja el a fiút. Pontosan tudja milyen érzést igyekszik körüljárni a lány, azzal azonban nem ért egyet, hogy feledteti a magányt és az egyedüllétet.* A magány és az egyedüllét tesz minket erőssé. *Jegyzi meg a fiú titokzatosan. Hangja nagyon kellemes, abszolút illeszkedik a közeghez, ahol most beszélgetnek.* Mi tündék nem úgy fejezzük ki a természet nagyságát, hogy szeretjük, vagy nem. Ez a természetes közegünk, ennek kell lennie az erőnek, ami táplál bennünket. *Fűzi tovább magvas gondolatait Alanoisnak.* Vagy tán odaadnál-e egy talpalatnyi földet egy biztonságos zárt szobáért?! Másképp kérdezem... képes lennél-e élet nélkül élni?! *Költői kérdések, magas eszmevilágot feszegető gondolatok.*

Vendég

*Alanois kicsit nem tudja hova tenni a fiú szavait, viszont ezek a mélyen szántó gondolatok nagyon emlékeztetik a már elhunyt nagypapájéra. Egy kis könny szökik a szemébe a szavak hallatán, majd ö is üdvözli a fiút.*-Szia, én Al vagyok, Alanois Winderburg. Valóban csodálatos ez a hóvirág ebben a nagy rengetegben, csak így egyedül. A természet csodálatos leképezései melyet a mindennapok árnyai sem tudnak feledtetni.*mosolyog a fiúra, majd próbál érdeklödni mit csinál itt egyedül.*-Es, sokat szoktál ide járni? Ez a kedvenc helyed netalántán, vagy csak sétálgatsz te is? En nagyon szeretek a természetben lenni, ezt a nyugalmat és hihetetlen végtelent ahogy magába szívja az ember, az feledteti minden magányát és egyedüllétét.Nem?*majd megtörli szemeit egy zsebkendövel, és a fiúra néz.*

Tárgy: Re: Tölgyes Csüt. Márc. 03, 2011 2:30 pm

*Az élet csak egy tűnő pillanat, minden halandónak. A tündéknek megadatott az öröklét kiváltsága, de mit ér az örökkön örökké való létezés, ha azt nem tudjuk megtölteni azzal, ami értékessé teszi a többezeréves nép mindennapjait. Ilyen és ehhez hasonló filozófiai gondolatok merülnek fel Eironban, ahogy egymagában tölti idejét a fák közt. Pillantása egy kis hóvirágra téved az egyik fa tövében. Bizonyára nem sejthette, hogy idejekorán érkezett, mikor még más úr basáskodik a vidéken és a számára túlélést jelentő melegség nem tette be lábát a vidékre. A tündék nem mennek el az élet apró örömei mellett. Van idejük elmerülni a magasabb rendű igazságokban, így most sem veszi le szemét a törékeny kis életről a fiú, sőt, leguggol a fánál, hogy közelebbről megfigyelje miként küzd e apró lény a zord világgal. Ekkor lesz figyelmes egy másik neszre is a belsirionos fiú. Nem fordul meg, de hallja, hogy valaki közeledik. Érzékei élesek, hisz amellett, hogy szívós harcos, népének erényeit magán viseli. Kifinomult érzékekkel pedig csak olyan teremtmény rendelkezhet, aki képes meglátni és érezni ezt a világot. A nesz egyszercsak alábbhagy. Biztosan megállt a közeledő illető és talán őt figyeli. Talán egy átkozott rosszakaróját vezette ide a sors, talán legkedvesebb barátját. Nem izgatja magát ezen. Határtalan nyugalom jellemzi a fiút. Aztán hirtelen megszólal.* Hát nem csodálatos, hogyan próbál életben maradni egy ilyen kis semmi?! A világegyetem az életen alapszik, így ez a kis semmi növény a világegyetem titkait hordozza magában... *Mondja ki mély filozofiai gondolatait, majd könnyedén, lassan, méltóságteljesen felemelkedik a földről. EGy pillanat múlva fordul meg és néz szembe Alanoissal.* Üdv! *Köszönti a lányt. Az egész helyzet kissé titokzatossá vált. A természet zord ölén, a félbehasított csendben, amikor minden lélegzetvétel egy hurrikán erejével ér fel...*

Vendég

*Csodaszép reggelre ébredt Alanois, és bár a természet borús és havas volt egy kicsit, azért neki jó kedve volt. Még mindig benne motoszkált kicsit a boldogság, melyet elsö mágikus tárgya hagyott benne, amit tegnap kapott DKM órán. Lassan kiismerte az iskola jobb zegeit-zugait, így most a Tölgyesbe igyekezett, hisz ugy hallotta ott részese lehet néhány különleges állatnak is, illetve teremtménynek ha szerencséje engedi. Igy hát gyorsan felöltötte magára sötétbarna kezeslábasát mely szépen testére simult, és mivel hosszúujjú volt jól is jött a kinti hidegebb, zordabb idöjárásban. Felvette még hozzá az elengedhetetlen bakancsát és egy vékonyabb kabátot is, biztos ami biztos, no meg persze válltáskáját, és elindult. Ahogy belépett az erdöbe, egyszercsak megpillantott egy különös alakot, akihez eddig még nem volt szerencséje. Ovatosan megközelítette az illetöt, hisz tudta magáról, hogy aki ilyen helyen bukkan fel és egyedül, túlnyomórészt egyedül szeretne, vagy akar lenni.*

Tárgy: Re: Tölgyes Csüt. Márc. 03, 2011 1:54 pm

*Hideg, havas, télies tavaszi nap köszöntött a Nezabar birtok lakóira. Az időjárás minden kétséget kizáróan megrekedt a fagy hatalmában, hisz a tavasznak híre hamva sem látszik, mindössze a naptárak hirdetik, hogy immáron március van. A Természet csendje szinte tapintható. Azonban ez a csend nem a megnyugvás és a béke néma dallama, hanem a feszült várakozásé, a nyugtalanságé, amely minden reggel bekopogtat az ablakon, hogy átjárja tündék, emberek, koboldok és megannyi élőlény lelkét jelezve, hogy ezúttal sem szállt alább a szabadságot jelentő tavasz. Eiron Arwel, az ifjú tünde lelke is a tél mezsgyéjén sétál és mint a fák népének gyermeke, nem találja helyét a most már kínosan idegen téli világban. Minden esetre még mindig szívesebben teszi ki a lábát a kúria sötétjéből, semmint egész nap a bezártság halálhozó gondolatával küszködjön odabent. A srác lassú, komótos, méla léptekkel vág át az udvaron és teszi be lábát az erdőbe, ahol a maró csend és téli feszültésg dacára lehet érezni a hideg fala mögött pulzáló életet. Egymagában van és jól is van ez így.*

Vendég

[Még Könyvtár DRM házi második rész]
*Egész jól sikerül a varázslata, bár nyilván lett volna jobb is, de már este van, annyira már nincs ráhangolódva az ilyenekre. Pár percnyi keresés után megtalálja a manót, mivel az iránytű néha csak halványan mutatta neki az utat, így az elbizonytalanította csöppet. A manó még egy kicsit tapsol is, majd visszasétál a lánnyal együtt az ülős részleghez.*Tudja kisasszony, úgy látom, maga elég jó ezekből az elemi mágiás dolgokból. Nos, az erdőben él egy szörny, rettenetes, rettegés fogja el a környék lényeit. Az lenne a kérdésem, hogy esetleg legyőzné-e ha már van tehetsége az ilyesmiben. Persze, tök buli lesz!*Kezd el lelkesedni a dologért, így hamar összekaparássza a dolgait, meglesi persze, hogy nála van-e az Igazgyöngy fülbevaló, meg a többi Drágakőmágiás tárgy, mert azok nélkül nehezebb lesz boldogulnia, ha tényleg ennyire durva a szörnyi. Remek, mindent megtalál, így egy gyors újraegyeztetés után integet a manónak és trillázva, szökkengetve hagyja el a Kúriát, és veszi célba a Tölgyest.*

[Tölgyes]

*Egy vándorénekhez hasonló dallam száll a levegőben és tulajdonosa is vígan törtet utána, hogy elkapja a rémséget valami úton módon. Mivel számára az az állat is csak egy a sok közül, így nem tervezi, hogy durvábban bántsa, netalántán megölje, max. elkábítja, hogy aztán a manók eltüntessék. Esetleg.*
Ne csüggedjetek, ó konok,
homályban küzdő vándorok
hisz örökké nem tartanak
az erdők sem, s kigyúl a Nap
a lebukó, a felkelő:
vagy itt, vagy ott tűnik elő.
Hisz az erdő elfogy, vége van...
*Szereti ezt a nótát annak ellenére, hogy az erdő elfogytáról, abból való kiérésről szól. Jó darabig jár-kel a Tölgyes fái között, egészen mélyre hatol, hogy a rémség nyomára bukkanjon. Egész közelről morgást, marcangoló hangot és állkapocs csattogtatást vél hallani, így arra veszi az irányt a nedves talajon. Pár vastagabb törzsű fa gyűrűjében lakmározik a lény, ami nagyon nem vet rá jó fényt Zo szemében. Főként úgy, hogy nyilvánvalóan az erdő egyik állata a mai vacsorája. Ám a manó kérésére le kell győznie a dögöt, és a látottak után valamivel könnyebben teszi meg. Füleiben ott csillog a füli, melyet az Élőlényidézés erősítésére képzett ki. Tényleg nem akar azért állatot ölni, legyen bármilyen gonosz is, épp ezért Viharmadarat idéz, ami nem túl veszélyesen, de igen hatásosan támad.*Tyrannus Procell!*Susogja a varázsigét miközben az ég felé egy villám alakot rajzol. Meg is jelenik szépen a madár, majd száguld a lény felé, és felkapja, majd a levegőbe röpíti. Odafönt kap a szörnyike egy kis áramütést, majd a madár szépen a földhöz vágja, mire az felnyüszít fájdalmában. Nyüszög, meg szuszog egy darabig, majd kifelé kezd kullogni, egy idő után gyorsabbra veszi a tempót, Zo pedig a poén kedvéért még integet is utána. Egy picikét még kint marad, nézegeti a csupasz fákat, majd új dal csendül, ő pedig visszaindul a Kúria meleg ölelésébe.*

[DRM házi vége]

Tárgy: Re: Tölgyes Szomb. Feb. 26, 2011 7:09 pm

*Mint mindig, most is hidegen hagyják a dolgok, amik körülötte folynak. Egy lány odamegy hozzá és ott beszél hozzá. Nem nagyon érdekli, de azért válaszol a kérdésekre.*
-Larissa Silber. Eramir és Nekromanta. *Bólint egyet és a daimonjához fordul, aki a lányt fürkészi. Semmitmondó arccal néz, nem látni rajta, hogy mit gondol a lányról. Ahogy Larissa, Khaosz sem egy kedves, barátkozó, társaságfüggő lény. Nem szereti, ha vámpírokhoz hasonlítják, mert ő gyengének tartja őket. Nem tudják megállni, hogy megöljenek egy embert, vagy akár egy állatot, csak azért, hogy magukat táplálják. Nézi a lányt, de neki túl sok a pozitív kisugárzás a lánytól. Gyengéden hátratúrja a hajtincseit, amik az arcába lógnak, agy már látható a gyönyörű arca. Otthon mindenki szépnek tartotta az arcát, de őt ez sosem érdekelte, ahogy semmi sem. Nem volt sok barátja, sőt sok ismerőse sem, mivel sokak nem tudják elfogadni a stílusát. Ha kedvesebb lenne és mosolyogna, biztos, hogy sokan észrevennék a gyönyörű arcát, nem csak a gonoszságot, amit sugároz. Daimonja közelebb húzódik hozzá és a fejét ráhajtja a Larissa térdeire és odasandít a Lisára, majd a gazdájára, aki ránéz és egyszer gyengéden és kecsesen megsimogatja a feje tetejét.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Tölgyes Szomb. Feb. 26, 2011 6:23 pm

* végül lépteket hall. megfordul, de gyorsan visszakapja fejét.* ~ Ez egy vámpír?~ * majd megfordul, és odasétál. Illetve megtartja azt a öt méter távolságot.* - Hali! Lina vagyok... Allidonos, Auror. * majd ahogy egy lépést megtesz, a lány szakos kitűzője megcsillan, egy erás jelképppel.* - Ahogy látom te Eramir szakra kerültél... tehát Erás vagy. * mosolyog a lányra, majd sóhajt egyet, és egész közel megy a lányhoz. Akármilyen faj vagy lény vagy akármi ez itt, szimpatikus neki. Ha meg gonosz a csaj, majd megpuhítja ő. Különleges módokon. Ha az oviban sikerült egy kőkemény lányt úgy megpuhítani, hogy olyan "puha" a modora lett mint a friss kenyér, akkor ő sem lehet olyan nagy eset... leül arra a padra, amin a láyn ül, de azért még a másfél méteres pad másik végébe húzódik, mert ki tudja, milyen ennek a lánynak a modora. Ami azt illeti, Lina egy nagyon kedves lány, bolondos, és tiszta színes világa van. Persze ez a színes világ nem szivárványokból, és rózsaszín nyulakból áll. Plusz a felhő vattacukor. Nem. Sötét világ ez, de ez már másik sztori. *

Tárgy: Re: Tölgyes Szomb. Feb. 26, 2011 6:11 pm

*Az éjszaka leple alatt Larissa is kimozdult várószobájából, ahonnan még mindig nem osztották be. Az öltözékében semmi meglepő nincsen. Fehér, térdig érő szoknya, és blúz. Ő valahogy nem érzi, hogy fázna. Ha valaki először meglátja, azt hinné, hogy vámpír, pedig egyáltalán nem az. Mellette a fehér tigrist öltött daimonja emelt fővel lépked. Elég ijesztő lehet a látványa, de elég higgadtan viselkedik. Persze, ha nem hergelik fel. Larissa fehér tincsei belelógnak a szintén falfehér arcába és a mogyoróbarna szemeibe. A tölgyesek között sétálgatva nézi a holdat és mellette pár csillag is látszik, hisz nem takarják el a felhők. Sétálgatás közben meglát egy lányt. Nem lát belőle sokat a sötét miatt. Mert azért még ő sem lát olyan jól, ahhoz képest, hogy jobbnak képzeli magát szinte mindenkinél. Nem megy oda a lányhoz, csak leül egy közeli padra, Khaosz pedig a lába mellett foglal helyet.*

//A holdat nézi! Very Happy

//

Tárgy: Re: Tölgyes Szomb. Feb. 26, 2011 5:54 pm

* Fekete szövetkabát, fehér blúz, kék csőnadrág, és színes converse ipő van rajta, fején pedig egy lila bojtos ciklámen sapka van. Nyakán még egy fekete-fehér kockás sál van csavarodva, és a kezén még egy fekete szövetkesztyű van. Zsebretett kézzel sétálgat, a kiengedett haja pedig utána suhan. Már régen sétált, így eldöntötte reggel, hogy megnézi a tölgyest is, ott még nem volt... vagy nem emlékszik rá.. csak itt van már egy jó pár hónapja... már lehet fél év. Nem tudni. Nos, tehát sétálgat, és még kiélvezi a telet, mert az is egyszer van egy évben. ő minden évszakot kiélvez. Legfőképp ha olyan idő van, hogy lehet sétálni. Miközben sétál, azon gondolkozik, hogy elmenjen e Lorhoz... Már nagyon rég találkoztak. De az a sok program nem hagyja pihenni, most is csak úgy jött ki, hogy egy kis időre, aztán éjfélig leckeírás, kicsit tanulás, rendezkedés magakörül. Minden nap ezt csinálja. Napközben pedig "fel-alá" rohangál. például a könyvtárba. Vagy esetleg levelet kell írni haza, vagy akármi. A február nem volt könnyű számára. Néha hátranéz, jön e valaki.. Jó lenne egy kis társaság.*

Vendég

*Hallgatja a lány, nem is törődik azzal amit mondd makacs mint az öszvér, és tud vigyázni magára. Hallgatja barátnőjét kicsit belepirul, nem találnák meg na igen így is sötét van ha még nappal lenne. A párbajról értesült, hogy kikapott Biától és Christől, két erős ellenfél... Gia pedig Sepptől kapott ki pedig ő is, hozta a formáját.* - Pedig ügyes voltál, hogy idáig eljutottál. Seppel? Na az szép menet le.. *Vonja fel a szemöldökét mivel történetesen tudja a srác elementalista és a rokona Gia is az.* - Gia, Sepptől kapott ki.. de remélem ügyes leszel én szurkolok neked.*Mondja mosolyogva barátnőjének, majd a kérdésére válaszolva becsukja a szemét nagy levegőt vesz mert friss levegő és jól esik és hozzá kezd.* - Meg vagyok, tanulok az órákra járok, ugye bár amit nem hagyok ki... meg kint vagyok szinte a levegőn egész nap. Hogy nem tudok normálisan, megcsinálni dolgokat azokat is magamnak köszönhetem..*Gondolkozik el, párnapja az étkezőben sütni akart rántottát, majdnem leégette a fél konyhát.* - Csak sütni akartam párnapja, persze a főző tudományt nem viszem sokra az iskolában. Inkább tanulom, a Természetmágiát az való nekem...*Vigyorog barátnőjére, majd zsebre vágja a pánsípot.* - És veled, mi a helyzet? Russelel minden oké?*Érdeklődik csillogó szempárral rápillant a lányra.*

// - 10 alá fagyunk...//

Vendég

- Hogy, hogy mit izélek? *Emeli meg kissé hangját, majd rögtön folytatja is.* - Majd ha kitöröd a nyakad, az is tök jó érzés lesz... ! *nem sápítozik ő, csak egyszerűen nem tudja felfogni, hogy barátnője, hogy tud néha ennyire felelőtlenül viselkedni. Nem mintha ő nem ugyan ezt csinálta volna pár napja Lil társaságában... mondjuk az a fa kisebb is volt mint ez. Végül látva, hogy reménytelen az eset, csak megcsóválja a fejét és szürke pillantása a sípra siklik.* - Hm... érdekes. Nah, gyakoroljál csak, majd hallani akarom, hogy milyen gyönyörűséget remekelsz vele. *Mosolyog a lányra, majd a daimonos kérdés hallatán csak megforgatja szemeit.* - Brenda drágám... ennyire hülye nem vagyok. nem mondtam, hogy elszökött, csak láttam amint eltűnik a fák között, és azt hittem a gazdája is vele van... *Magyarázza lassan, mintha egy fogyatékosnak beszélne. De egyébként nagyon szereti a lányt, csak néha elég lökött. Mondjuk az utóbbi mindkettőjükre érvényes.* - Mindegy, hagyjuk... túl késő van már, és lehet, hogy mégsem találnánk. *Mondja, és leül az egyik fatuskóra. Egyébként a lány most egy fekete nadrágot, és egy szürke őszi kabátot visel. Lábán tornacipő. Ma egész szépen sütött a nap, nem kellet annyira felöltözni.* - Hát tulajdonképpen semmi különös... ugye van a párbaj. Christophertől is kikaptam. Hozom a formám. *Jegyzi meg száj húzva, majd csak hozzáteszi.* - A következő Sepp-ellen lesz. Holnap kezdődik. Na de veled mi van? Szinte felszívódtál...