Központi tér - Szökőkút

Tárgy: Központi tér - Szökőkút Csüt. Júl. 05, 2012 4:36 pm

First topic message reminder :

[Gurtang kastély]

*Úgytűnik a férfi vagy titkolózós kedvében van, vagy tényleg nem tud semmit. Miranda nem áll központi szerepben, ezért inkább csak nézelődik jobbra-balra, és a megfigyeléssel támogatja társát. Az egyik lány lassan a kulcsért nyúl, és ezt Miranda figyeli. Ezután a másik lányra vetődik a tekintete, akin viszont egy furcsa dolgot vél felfedezni. A nyakán volt az a jel, amiről Alveryn beszélt még délután a folyosón. Ez valamiért beindította a fantáziáját, hiszen ez egy kicsit már nagyobb esélyt ad annak, hogy a vámpírvadász jó nyomon járt. Persze miért ne járt volna jó nyomon? Hiszen profi. Amikor a fekete lány leszögezi, hogy az ajándéka saját maga, és nem Miranda, kicsit megkönnyebbül, de azért ezt is egy kicsit durvának tartja, hiszen egy év az azért sok idő. Mi lesz a nezabarral? Ott hagyja? Azért nem nézné ki belőle Miranda, hogy egy férfi miatt eldobná a varázslatok sokaságát, és egy alantas munkát hajtana végre helyette. Azt is kinézné a férfiból, hogy ágyasnak használná szegény csajt..*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Pént. Aug. 10, 2012 6:38 pm

-Szia Cat. Igen új vagyok és Allidonos vagyok.*Mondja Blair mosolyogva. Ismerős számára az az arc, amit lát, de nem rémlett neki hogy honnan. Kicsit fura arcot vághat, mert vagy 2 percig azon gondolkozik, hogy honnan is ismeri ezt a lányt. Aztán eszébe jut. –Áhhá! *mondja ordítva és felemeli a mutató ujját. Ránéz Cat-re majd elneveti magát.-Bocsi csak eszembe jutott hol láttalak. Ma délelőtt a fagylaltozóba. Ugye te voltál? Oda akartunk hívni az asztalhoz csak mikor elindultam akkor már nem voltál sehol. *Mondja Blair majd azt az egy tincset, ami a hajából kilóg, visszarakja a helyére. Majd kifordul és elkezdi nézni a lemenő napot.- Nagyon tetszik ez a hely. Szeretem, valahogy annyira otthonos. Meg tudom szokni. Csak idő kell. Na de mesélj te is valamit. Mióta vagy itt?*Kérdezi, majd teljes testtel a lány felé fordul. A lábát átemeli, mivel elfelejti, hogy ő egy szökőkútnál ül átrakja a másik oldalára és mivel ott van benne a víz a lábát pont belerakja. –Ó Bakker. Ne már! Miért mindig velem? *Kérdezi és közbe az ég felé nyújtja, a karját majd óvatosan kiveszi a lábát és leveszi a cipőjét. –Bocsi .Ilyen a én szerencsém. *Mondja, majd elkezd kuncogni. *

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Pént. Aug. 10, 2012 6:20 pm

* Az idő még mindig hűvös, most már csípősen hűvös. Így hát Cat lábain - amin egy aprócska magassarkún kívül nincs semmi - libebörősek lesznek. Tehát egy darabig magában ücsörög a rettegettnek tartott víz mellett, és elgondolkozik a jövő évben megvalóstítható tervein. Először is gyakornok szeretne lenni, majd igyekszik bizonyítani e témában. Természetesen megint kitűnő szeretne lenni, és rengeteg megméredtetésen akar indulni, amin csak tud. De még ki tudja mit hoz a jövő. Majd elválik. Addig is foglalkozik inkább a jelennel, amiben egy kedves szőke leányző, meglehetősen közvetlenül leül mellé a szökűkút szélére. Mint mindgi, most is örül a társaságnak, bár nem ismeri a lányt, biztos új, vagy csak még nem nagyon futottak össze. * - Igen, nagyon szép az idő. * Feleli kedvesen, és jól és nyugodtan. * - Cat vagyok, Belsirionos diáksegéd. * Mutatkozik be végül, ahogy a lány is tette, majd kezet fognak. * - Te új vagy itt? Nem nagyon találkoztam még veled. Vagy csak én nem emlékszem? * Töpreng, de valahogy nem jut eszébe egy olyan emlék sem, amiben szerepelt volna a mellette ülő lány. *

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Pént. Aug. 10, 2012 5:50 pm

*Blair egy kis zajra lesz figyelmes a szökőkút közelében.*~Biztos csak képzelődöm. Elég régóta vagyok már itt ahhoz, hogy az agyam ilyen butaságokat csináljon.~*Gondolja, majd összébb húzza magán a pulcsiját, amit a biztosság kedvéért hozott el hátha szüksége lenne még rá a mai nap folyamán. Majd ismét becsukja a szemét. De a hang nem az agya szüleménye volt. Nem képzelődött. Az a bizonyos hang egyre hangosabb, és hangosabb lesz, amiről úgy véli, hogy biztos jön valaki. Nem nagyon zavartatja magát, ugyan úgy fekszik a földön, mint azelőtt. De aztán a hang elhallgat. Blair nem tudja mire vélni ezért felül és egy lányt pillant, meg aki neki hátal, ül a szökőkútnál. Nem ismerte a lányt, de mintha ismerős lett volna neki hátulról és kezdett sötétedni ezért nem nagyon akar egyedül lenni. Hát fogta magát nagyon nehezen fel ált lépett egyet majd leporolta magát és leült a lány mellé. –Szép idő nem? Amúgy Blair vagyok. Nezabar-os tanuló.*Mondja, mosolyogva majd a lány felé nyújtja a kezét.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Pént. Aug. 10, 2012 5:29 pm

* Hűha. Ennyi helyszín emlék, és ennyi olyan hely amit valamikor valamiért bejárt, fel sem lehet fogni. Persze az iskolai helyszínek is vannak egy páran, de Cat életében rengeteg országban fordult meg, így meglehetősen bőek a földrajzi ismeretei. No de most nem ez a lényeg, hanem az a hely, ahova most igyekszik. A kicsit hűvös idő ellenére egy fekete rövid ruhában járkál az utcákon, de néha néha megborzong, mert nincs nála pulcsi. A szökőkúthoz érve - ami ma rendkívüleien gyönyörű, ahogy a lemenő nap olykor-olykor rávilágít - még hűvösebb lesz az idő. Ugyanis a víz szinte jég hideg benne. Első meggondolásból leül a szélése, és mered a vízbe. Pedig utálja a vizet, sőt, egyenesen retteg tőle. *

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Pént. Aug. 10, 2012 5:17 pm

*Blair vidáman sétálgat az utcák között ,miközben egy dalt dúdoltmagában. Épp már feladná hogy valahova eljut amikor víz csobogásra lesz figyelmes. *~Ez Biztos a szökőkút.Ide találtam ! Király vagyok ! ~ *Mondja magában, majd tapsolt egyet. *~Nagyon tetszik nekem ez a hely. ,akikkel találkoztam nagyon kedvesek velem. Remélem ez így is lesz , mert ha utálni fognak első látástól nem lenne rá okuk. ~* Miközben ezen gondolkodik észre se veszi hogy már ott áll a szökőkút előtt.-Wáo! *Mondja halkan . Olyan gyönyörű látvány a szökőkút .Annyira tetszik neki hogy le kell ülnie hogy még jobban megnézhesse.Mivelnincs kedve sétálni ,ezért leül a járdára. Sokan elmennek Blair mellett de nem nagyon érdekli őt mivel annyira tetszik neki a látvány amit nem tud megunni . Ott ült a szökőkút előtt , nézte és közben énekelt. Sose hitte hogy valaha ilyen boldog lehet maj, mint most. Imád itt lenni. Szétnézett, nem látott senkit, lefeküdt a földre miközben lehunyta a szemét majd elkezdett énekelni.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Aug. 04, 2012 6:26 pm

*A lánynak léthatóan esze ágában sincs segíteni a fura, beszélő macskán.* ~Tényleg, hogyhogy beszél??~ *Ráadásul a macs Mauta érdeklődését sem veszi jó néven, és egy pofonnal viszonozza. A ló horkant egyet, és hátrálni kezd. Út közben esetleg letapossa Yekaterina lábát, de végül is szerencsésen megérkezik Claire hát a mögé, ahonnét vágyakozó pillantásokat vet a kosárra. A vörös lány az állat oldalának támaszkodva hallgatja Yekát, aki mintha valahol elhagyta volna a cinikus stílusát. Nem annyira értékeli, hogy a privát szférájába tolakodnak, ezért hát egy kicsit gorombábban válaszol, viszont a cinizmusa neki még a régi* Abban nem is kételkedem, hogy idegesíted őket. Viszont őszintén sajnállak, hogy ilyen morbid mentalitással vagy megáldva. Én a helyedben kerülném a mészárszékeket, mert a végén még annyira lenyűgöz, ami ott folyik, hogy ott ragadsz. *Ezután szerencsére a szadista diáklány elhagyja a privát szféráját, viszont cserébe a gonosz csoportosulásokról kérdezi.* Én még nem találkoztam ilyenekkel, de ha véletlenül összefutnánk, feltétélen szólok. Biztos szívesen lesznek a szövetségeseid. *Ezzel a kellemes kis sértéssel tervezi lezárni a beszélgetést, szóval felkapja a kosarát, és Mauta hátára pattan.* engedelmeddel én most távozom. A kis szörnyetegeim már nagyon éhesek. *Integet a lánynak, és elszárnyal a külső negyed felé.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Aug. 04, 2012 5:43 pm

*A lány egy szórakozott, ugyanakkor végtelenül gúnyos kis vigyorral, valamint egy felvont szemöldökkel nézi, amint a macska prüszköl és vonaglik a vízben. Boris-ról (vagy legalábbis a vízzel való küzdelméről) egyértelműen lerí, hogy nem tud úszni, s hogy szinte a haláltusáját vívja nem kevés dühvel és elkeseredettséggel. A lány meg persze áll és hagyja, hadd szenvedjen. Boris ugyanis egy egészen új módszerrel ébresztette a lányt: a cicafarkának hegyét használta a lány orrának megbirizgáláshoz. Mikor rájött, hogy nem éppen működik a dolog (a macska nagy bánatára), átállt arra, hogy a lány hallójáratát molesztálja. Az már bevált.*
- Nem is büdös a lábam! *Mordul fel az orosz lány, habár a válasza kezd lassan túlságosan is sablonossá válni – magyarán hamarosan valami frappáns kis beszólással kell majd előállnia, hogy az örökké fecsegő macskát végre elhallgatásba sokkolja. Bár ez még a jövő zenéje, míg Claire aligha, vele ugyanis a jelenben „csacsog”, nem pedig a jövőben, így aztán érdemes figyelni a lány cinikus szavaira – amik ténylegesen szórakoztatják a lányt.* - Tanítanak ott sok mindent, de eddig semmi hasznosra nem leltem… maximum pár idegesíthető szerencsétlenre. Viszont őszintén remélem, hogy lesz egy pár véres pillanat az iskola falain belül… *Hajol közel a lányhoz konspiratív módon, s a szavai is suttogásszerű sziszegésként hagyják el a természetes úton vörös ajkakat.* -… ugyanis, ha vérről van szó, vagy látható szervekről, esetleg az utolsó leheletről, akkor bizony nekem az első sorban a helyem, ahonnan minden egyes alkotót tökéletesen láthatok.
*Míg Boris macskaképébe bámul az anorexiás pegazus (amikor persze a macska daimon egy – fuldoklás közben is – jól irányzott cicapofonnal illeti a thesztrált), addig Yekaterina visszahúzódik Claire személyesnek már igencsak titulálható szférájából, de nem olyan gyorsan, mint ahogy a thesztrál hátrált az övéből.*
- És esetleg… *Kezdi még mindig szinte suttogva, szemeiben némi komolysággal.* -… vannak ezen a tájon más, sokkal veszélyesebb emberek… vagy talán csoportok, akikről tudni érdemes? Akiktől érdemes… tartani?
*A lány homlokán megjelenő merengő ránc további okot adhat a komolyságára, még akkor is, ha tisztában van vele: egy ilyen kérdést kérdezni olyasvalakitől, akit csak épp most ismert meg – s nem is olyan nagyon, valljuk be –, meglehetősen rizikós. Ő viszont válaszokat keres; ha nem itt, akkor másutt.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Aug. 04, 2012 5:29 pm

Köszönöm a kedvességedet, de nem igénylem az ilyen irányú gondoskodást. *Nem hagyja magát, és már készíti a további cinikus megjegyzéseket. A thesztrálok szépségére tett megjegyzésen egy kicsit felhúzza a magát, ugyanis neki a lovacskái (ahogy magában hívja őket) a legszebbek.* Úgy látszik, nektek semmit sem tanítanak abban a nagy hírű iskolában. *jegyzi meg, hangjából csöpög a gyűlölet - de nem Yekaterina, hanem az iskola iránt.* Igen, tényleg szétvet az öröm, csak vigyázz, nehogy a szétfröccsenő darabjaim téged is beterítsenek. A helyedben én hátrálnék egy kicsit, hogy biztonságban legyek, mire a katasztrófa bekövetkezik. *Egy kicsit morbidra veszi a figurát, és sajnálja, hogy nem tudhat meg többet arról a bizonyos Senkiről. Ez is egy morbid szokása: szereti meghallgatni azoknak a történeteit, akik látják az állatait. De ha Yeka ellenáll, akkor ellenáll, ő nem fogja erőltetni.* Dehogynem asszociálhatók, nem véletlenül az a neve Mautának, ami. *Válaszol a lány kérdésére. A mauta szó ugyanis hindiül van, és halált jelent, bár ezt a másik nyilván nem tudja. Az állatokat egyébként ajándékba kapta, így fel sem merülhet a gyanúja annak, hogy sötét varázsló lenne.* Úgyhogy vigyázz vele, mert a végén még rád veti magát, és lelegeli a hajadat. *Jegyzi meg, mikor Mauta odaoson Yekaterina háta mögé, és a hajába szaglászik. amúgy a szárnyas ló a légynek sem tudna ártani, de ezt valahogy elfelejti megemlíteni. ekkor egy beszélő macska érkezik - és rögtön távozik is, a medencéig ugyanis meg sem áll. Claire kíváncsian nyújtogatja a nyakát, de Mauta megelőzi, és Yekát otthagyva a medencébe bámul.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Aug. 04, 2012 4:26 pm

~Anorexiás pegazus?! Most komolyan, Yeka? Hát, csak gratulálni tudok: a csaj biztos tiszta nem normálisnak néz – és ezt még csak nem is foghatod Boris-ra…~ *A lány belső, önmagát célzó dorgálása szerencsére aligha hallható a külvilág számára, bár az arcára csak kiül sikeresen (ha látná most magát, akkor valószínűleg a szökőkút – remélhetőleg gombamentes – vizébe fojtaná magát). Mivel viszont nem látja, ezért aggódnia sem kell miatta, bár őszintén szólva a lények külseje sokkal jobban érdekli, mint a saját arckifejezése, mert az utóbbit sajnos elég sokszor látja a tükörben.*
- Nos, ne aggódj, Claire, ezen esetben ugyanis minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy valami kellemesen lekaparhatatlan dolgot szedj össze. *A félmosolyszerű félvigyor (vagy talán a félvigyorszerű félmosoly) természetesen a hangjával együttesen sejtet sok dolgot, de semmi konkrétat, de ez a jelenség is átformálódik valami mássá, mint ahogy már a pár percnyi ismeretségük alatt is történt.* - Igen… tudhattam volna, bár nem igazán ragadta még meg a figyelmemet egyetlen lény sem és van egy olyan érzésem, hogy a thesztrálok szépségét sem én vagyok hivatott látni… *Húzza el a száját a talán túlságosan is őszinte megjegyzését követően. Legalább viszont őszinte, nem pedig mások háta mögött sustorog.* - Akit pedig meghalni láttam, az egy Senki volt. Én ellenben Yekaterina vagyok és biztosra veszem, hogy szétvet az örömteli tudat, hogy megismerhetsz. *Vált hirtelen témát a lány, s hangjában ismét a kihívó szarkazmus hallatszódik, magyarán gyorsan visszaállt a lények okozta nem-éppen-Yekaterinás állapotából.* - És a thesztrálok… *Kezdi ismét érzelemmentes hangon, ergo eléggé hullámvasutazik a drága. A szemei résnyire szűkülnek gondolkodás közben, de semmi megvetés, csupán tudásvágy tükröződik bennük.* -… nem asszociálhatók valami rosszal, gonosszal?
*A lány egyik lábáról a másikra helyezi a súlypontját, az egyik kezét pedig a csípőjére a helyezi. Tisztában van vele, hogy talán nem kellene ilyesfajta kérdéseket feltennie, főleg egy thesztráltulajdonosnak, de valahogy mégis az információ begyűjtésének vágya és igénye nyer a feje fölött.*
- Nyaaaarrr! *Hallatszik a nem is oly’ távolban a macskahangú csatakiáltás, melyre az orosz kishölgy csupán egy fintorral tud reagálni – meg persze össze is rezzen, de próbálja azzal eltakarni a megnyilvánulást, hogy elhesseget egy „fránya méhecskét”, ami persze valójában nem is arra kering, de hát valamit tennie kell. Yekaterina a válla fölött hátranézve – és nem kevésbé irritálva és elhűlve – konstatálja, hogy bizony az az átkozott dög csinálja a jelenetet. Mint ahogy az általában lenni szokott.* - Meg vagy, te Büdös Lábú Bosziiii! *A fekete macska az utolsó pár lépést letudja egy ugrással, ami elképesztően kecses és tiszteletre méltó lenne, ha a célpontja – akit leteperni szándékozik, még a testtömeg különbözetet is elfelejtve –, avagy Yekaterina nem lépne oldalra az utolsó pillanatok egyikében, így utat nyitva a macskának – aki (mivel Boris nem „ami”) tovább halad az íven és a kút vizében landol egy elegáns csobbanással.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Aug. 04, 2012 4:12 pm

*Úgy tűnik, Claire emberére akadt az ismeretlen lányban. Nem mintha ő folyton pimasz és cinikus lenne, sokkal inkább hangulatembernek mondhatnánk, és ma pont ilyen kedve van. Hogy Yekaterinának ez szerencse, vagy nem az nemsokára kiderül. Viszont úgy látszik, az feltűnik a lánynak, hogy nagyjából egykorúak - Claire ez biztosan tudja, mivel nem vak, így látja a lányon a Nezabar kitűzőjét - ezért végre elhagyja a magázódást.* Nem tesz semmit, tudod, nem venném a lelkemre, ha legközelebb én szednék össze valamit. *Válaszol, a hangja tettetett kedvességtől csöpög, de a pimasz mosoly nem tűnik el az ajkáról, így az mindent elárul. Ezután csak Mautával törődik, így a másik lány meglepett kérdéseire csak azután válaszol, hogy a thesztrál visszatér.* Nem, kérlek, ő egy thesztrál, aki a Mauta névre hallgat. Jómagam pedig Claire vagyok. *Mutatkozik be mellékesen, majd a szárnyas lovához lép.* Nem, nem kapsz többet. *Dünnyögi neki, és az arcát az orrához simítja. Így állnak egy darabig, aztán a vörös lány hirtelen felkapja a fejét.* És te kit láttál meghalni? *Kérdezi, látszólag teljesen értelmetlenül, de aki ismeri a thesztrálokat, az tudhatja, hogy a kérdése nem minden alap nélküli. Eközben Mauta odalépked a barna lányhoz, hátulról megkerüli, és a hajába szaglászik.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Aug. 04, 2012 3:45 pm

*A lány némileg megütköző, ugyanakkor egyértelműen fürkésző tekintete az érdekes lényen nyugszik, mert hát valljuk be őszintén, ilyen izével még nem igazán találkozott. A mágikus élőlények terén meg sosem volt valami nagy koponya, talán azért, mert Egy: sosem érdekelték őket, valamint Kettő: ha valaha rábíznának valamit, akkor az vagy elpusztulna, vagy pedig elszökne. Kész csoda így is, hogy a daimon még nem kaparta ki a lány kék szemeit (noha nem azért, mert még nem próbálta, mert igenis történt pár ilyen incidens), de mindkettejük szerencsére a fekete macska nem boldogítja őket ezen pillanatokban. De úgy tűnik, hogy a macska pimaszságát nem fogja hiányolni, ugyanis a sors egy ugyanannyira pimasz hölgyeménnyel hozta össze – nagyon helyes, a végén még elunná magát.*
- Ó, igazán kedves tőled, hogy így aggódsz… *Horkant, de az arcára kiülő vigyor aligha gunyoros, inkább kihívó (és kihívást elfogadó), még a magázódást is elhagyja, amint megpillantja a nála aligha sokkal idősebb lányt. A szúrós szemei is életvidámsággal, sőt, aligha leplezett huncutsággal csillognak. A figyelmét viszont ismét az érdekes élőlények vonják magukra – a tudata mélyén tökéletesen tisztában van vele, hogy olvasott róluk valamit, látott róluk képet valahol, de valahogy nem igazán tudja felhozni a kopottas emlékeket.* - Mi ez az… élőlény? Olyan, mint egy ló szárnyakkal. Talán egy pegazus? Egy anorexiás pegazus? *Kérdez és fejteget, de a tekintetében csillogó huncutság helyére valami más kerül: tudásszomj. A mágikus lény minden egyes porcikáját igyekszik megfigyelni, így hát könnyen úgy tűnhet, hogy a szemeivel az élőlény körül repülő láthatatlan legyet követi, de valójában minden egyes szemmel látható vonást a memóriájába vés, vagy legalábbis igyekszik – ezzel is emlékezésre késztetve önmagát.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Aug. 04, 2012 3:33 pm

*Mauta igen szemtelen módon nem adja fel a kosár megsemmisítésére irányuló terveit, ami azért is pofátlan, mert tegnap is bőségesen bevacsorázott a testvérével együtt. Claire tettetett sóhajt hallat, és mosolyogva figyeli az állat mesterkedéseit. Ekkor egy alacsony, barna hajú lány közeledik hozzá, és köszönés helyett egy elég sértő megjegyzéssel szól hozzá. Claire mosolya azonban nem hervad le, egyrészt mert már hallott rosszabbakat is, másrészt meg mert nem érdekli a lány véleménye, felőle aztán nyugodtan sértegetheti.* Mint láthatod, már kivettem a lábamat a kútból, így semmilyen veszély nem fenyeget, ha esetleg követnéd a példámat. És ha nem tudnád, a nyári melegben csizmában való mászkálás növeli a lábgomba kialakulásának kockázatát. Így hát kettőnk közül nem én leszek az, aki egy ilyen rettenetes fertőzést szabadít a városra. *Szól vissza kissé csípősen, egy pimasz félmosollyal, miközben folyamatosan a lány szemébe néz. Miután őt ennyivel elintézte, ismét Mautával kezd el foglalkozni, aki időközben már félig leszedte a kosarat borító takarót. Leugrik a kút pereméről, és a ló feje mellé guggol.* Nem bánom ha tényleg ennyire éhes vagy, kaphatsz egy kis darabot. De csak egy kicsit. *Dünnyög neki, majd a kosárból elővesz egy szatyrot, ami szemlátomást csonttal és hússal van tele, első ránézésre marhalábszárnak látszik - és ami azt illeti, másodikra is. Belenyúl és kisebb nehézségek árán kihalász egy nagyjából tenyérnyi méretű húsdarabot. Felegyenesedik, és Mautára pillant, majd elhajítja a húsdarabot, lehetőleg minél messzebbre és magasabbra.* Hát, drágaságom, a vacsoráért meg kell dolgozni. *Mondja vidáman. A thesztrál a húscafat után iramodik, és az étel nemsokára már a fogai között található. Egy harapásra lenyeli, és kérdőn néz Claire-re.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Aug. 04, 2012 3:03 pm

*Unalom és nyári hőség – a kettő persze nem jó együtt, elég rossz párosítás. Főleg annak tudatában, hogy mind a kettő kikészíti az orosz törpét; már pedig ha ő kikészül, akkor elég esélyes, hogy a környezete is. És ő pedig nem törpe, koránt sem. Csak nem itta meg a tejet kiskorában (és nem, nem csak azért, mert Boris folyton megtréfálta és ellopta azt), viszont az apró mérethez hatalmas temperamentum társul, így hát aztán az egyensúly csak megvalósul – negatív-e, vagy talán pozitív-e ez az egyensúly? Semmiféleképpen sem szabad azt kérdezni, akinek a feje felé Yekaterina már hajított tányért. Mindenesetre a lány orosz mentalitása (és asztaltörő hajlamai) jelen pillanatban kordában vannak tartva, talán pont azért, mert Boris valahol szaglászik, mint holmi nyomozó korcs – macska révén csak tettetés jut, de még ha nem is egy „korcs”, a „görcs” kifejezés tökéletesen passzol rá. Így hát az orosz kisasszony zordul érzelemmentes arccal közlekedik fel és alá (de persze vérig sértve tagadja, hogy éppen Boris-t keresi), a tekintete pengeszerű szúrása elől pedig nem sokan menekülnek. Bár tény és való, hogy igyekszik nem feltűnni, mi több, az árnyékban mozogni, az árnyék árnyékává lenni, valójában tudja, hogy nem sok siker koronázhatja kísérleteit – ennek ellenére azért próbálkozni lehet (ha valaki ezt tagadná szóval és tettel, akkor bizony kielégítené a viszkető tenyerét).*
~Ez az átkozott hőség – hogy szakadna ránk az évszázad leghatalmasabb orkánja!~
*A gondolat végigfut, majd pedig visszhangzik a fejében egy darabig – de épp elég sokáig ahhoz, hogy az arcára egy maró fintor üljön ki. Na nem mintha különösebben a természet hibája lenne, hiszen ő ragaszkodik mindig a barna csizmához és hosszúnadrághoz, valamint az egyetlen lenge ruhadarabjára: a tunikára. (De természetesen ő sosem hibás, így hát marad a természet elátkozása a lehető legtöbb nyelven.) A keresése közben viszont megpillant egy vörös hajú… valakit. Így hátulról nőnemű humanoidnak tűnik, bár a saját szerencséjét ismerve az is lehet, hogy a Yetivel kerülne szembe. Esetleg egy hermafroditával. De a legszerencsésebb még mindig egy parókás férfi lenne. A kíváncsiságával – a törvényszerűségeknek hódolva természetesen – nem igazán bír, főleg a számára különös, de leplezett csodálatot okozó élőlény láttán, így hát megközelíti a sajátos halk lépteivel, míg az illető alakját félig a saját árnyékába burkolja.*
- Remélem, nem a köröm-, és lábgombáját akarja elterjeszteni, Kisasszony?

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Aug. 04, 2012 2:51 pm

*Claire ma kimondottan sikeres napot zárt, ugyanis már fél ötre sikerült eladnia minden portékáját. Így hát a szokásos kosarával elhagyja a piacteret, és hazafelé igyekszik. Útközben megáll a főtéren, és letelepszik a szökőkút peremére. Nem szokott gondot okozni neki, hogy hazáig cipelje a csomagjait, még úgy sem, hogy szokás szerint nem kevés húst és egyéb nyalánkságot vett a "lovacskáinak". Viszont ma különösen meleg az idő, így a vörös hajú leányzó úgy dönt, egy kis pihenés sosem árthat. Leteszi hát a kockás pléddel fedett kosarát a kút mellé, és a peremen megfordulva cipőtlen lábát a hűs vízbe lógatja. Jóleső sóhajjal élvezi a hideg vizet és a meleg napsütést. Bő szoknyája rejtett zsebében ott érzi a ma megkeresett pénz, szóval semmi gondja sincsen. Mikor az égre néz, egy repülve közeledő sötét árnyat pillant meg, majd nemsokára egy thesztrál landol mellette, és orrával a vállát kezdi böködni.* Szia, Mauta, drágaságom. *Szólal meg a lány, és megsimogatja a szárnyas ló orrát.* Mi újság? *Kérdezi szórakozottan. A ló ekkor megpillantja a kosarat, és minden figyelmét a kockás takaró leszedésére fordítja. Claire kiveszi a lábát a kútból, és mosolyogva nézi az állatot.* Ennyire éhes vagy? Nem kapsz addig vacsorát, amíg haza nem érünk, különben Darának nem jut semmi. *Magyaráz neki viszonylag halkan, miközben a hátát simogatja.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Vas. Júl. 22, 2012 7:22 pm

*Karba fonja a kezét, ahogy figyeli, igazából olyan tíz percig a bőrét, a haját, a ruháját fixírozza és a fejében végigveszi, hogy mennyire igénytelen és mennyivel jobban ügyelhetne magára, eszébe se jut, hogy azért ilyen, mert megteheti, mert elméletben egy utcai zenésszel szemben alantasabbak az elvárások. Mikor meghallja a szájharmonika ráutaló hangját ajkaira kúszik egy mosoly, valamivel kellemesebb lesz a tekintete, nem olyan ellenséges, a külön kiemelést mindenképpen szépségének könyveli el, hiszen egy fél-véla is már sokkalta szebb az embereknél és eléggé nagy befolyásoló erővel rendelkezik - még ha nem is teljes vérű, mint nővére. Anyai ágon mindenképpen van benne egy kis néger-vér,a bőre tiszta, és nem lehet egyszerűen napbarnított, de persze nem is olyan nagyon sötét, valahol nyolcadrészt lehet a vérében. Mivel mentalista, pontosan tudja, hogy minden figyelem neki szól, hát csak karbafonja a kezét nekidől a falnak, fának, oszlopnak, szökőkútnak, ami van. Fogalma sincsen, hogy mikor végez a zenész, felemeli a kicsi kacsóját, megnézi az óráján az időt az utcai lámpák fényében, aztán szép, ápolt, körömlakkos körmeivel megkocogtatja az üvegét, a férfi felé mutatva, szemöldökét kicsit megemelve, várakozóan. Valamiért sietett, és nem felejtette el egycsapásra, bár úgy tűnik, hogy annyira nem siethetett, ha még is megállt.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 7 Kaszt :

*Ki várja el egy utcai mutatványostól, hogy tökéletesen nézzen ki? Ő magát megfelelően stílusosnak találja, többet meg nem tud tenni, az ő munkájában nem olyan egyszerű tisztának maradni, sőt, lehetetlen is. Most is éppen a földön ül-fekszik, ez se a világ leghigénikusabb dolga. A zene nem olyan hangos, hogy zavarja a járókelőket a beszélgetésben, de néhányan csak megállnak körülötte, hogy figyeljék, de ezt megszokta már - a probléma csak az, hogy borravaló helyett csupán némi tapsot kap az egyre fogyatkozó "tömeg"-től. Ennek ellenére teljes vidámsággal űzi mesterségét. Néha felemeli a tekintetét, s egyesével figyeli a megállókat, ezáltal a véla nőre is rásiklik tekintete, róla pedig nyílván nem olyan könnyen olvad le. Hallat egy tipikus nő-után-füttyentő hangot a szájharmónikával, csak úgy a dal közepén, s vicces, poénos mosolyával csalogatja, hogy maradjon itt vele, talán még énekelni is fog neki, ha megvárja. Jasper se teljesen ember, de fel sem lehet sorolni, mennyi különböző vér van benne, apja félig mugli, zsidó, negyed ízben tünde, anyjában pedig kobold és véla vér is keveredett az emberségbe. Utóbbi által rá valamennyivel kevésbé hat a nő bűbája - annak ellenére, hogy a szépséget ő igazán tudja értékelni. A dallam is valahogy a nőci felé száll, őt lengi körbe, habár a fickó másfele néz, más emberekre kacsintgat, Patrisha érezheti, hogy csak neki szól.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Vas. Júl. 22, 2012 6:55 pm

*Csak átsétálna a központi téren, de a hangok lelassítják a lépteit, főleg, hogy van néhány járókelő, aki szintén lelassul, és nem tudja őket kikerülni. Először kicsit elhúzza a száját, morgolódik csendesen, hogy így nem tud haladni. Kisebbeket lép, nem sietve, így már nem is olyan idegesítő a tobzódás. Gyönyörű nőről van szó, véla, a ruhája elegáns, pontosan úgy néz ki, mint egy topmodell, ugyanis modellkedett már nem egyszer, szépségversenyt is nyert - habár véla vérrel ez talán csalás is. A mozdulatai finomak, a lábán elegáns magassarkú cipő, nem varázsolja el a mutatványos, csak mikor észreveszi vörös haját, trikóját, szakadt nadrágját, akkor fordul ténylegesen felé, fitymálóan kezd el ciccegni, közelebb lépve, végül megállva. Nem szólal meg, hiszen minek szólalna, a zene szól, amúgy is minek szólna egy idegenhez, akinek a külseje határozottan nem megnyerő. Tekintete éles, mindent elárul, az ajka élettel teli, szeme csillog, de talán fitymáló tekintete nem éppen megnyerő.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 7 Kaszt :

*Vidám dallamok kelnek életre, forrását elsőre be sem lehet lőni, valahogy mindenhol egyformán kellemesen szól, egy hangerőn, érződik, hogy nem akárki játszik, hogy bizony nem csak egy zakkant, öreg kvibli, hanem egy igazi mutatványos, s könnyed mágia áll mögötte. Hangszere nem más, mint egy egészen egyszerű szájharmónika. Tulajdonosa, Jasper egy épület aljában hever, nyakát a falon támasztva, lábánál pedig francia sapkája hever, néhány bronzot és ezüstöt tartalmazva. A vörös hajú fickó ide-oda dobálja hajkoronáját, játéka vidám, szép. Sosem jellemezte öltözködését a bonyolultság, most is csupán egy nagyon vékony alkatát kifejező szürke atlétát visel, és egy ahhoz passzoló kék, nagyon enyhén piszkos csőszárú farmerral.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Júl. 14, 2012 5:23 pm

// Az előzmények:
http://users.atw.hu/nezabar/ujsag2/cikkek2.php?cime=%3Cfont%20color=khaki%3EEgy%20v%E1mp%EDrvad%E1sz%20napl%F3ja%201.%20r%E9sz%3C/font%3E&idopont=2011-01-21%2015:49:22
http://users.atw.hu/nezabar/ujsag2/cikkek2.php?cime=%3Cfont%20color=khaki%3EEgy%20v%E1mp%EDrvad%E1sz%20napl%F3ja%202.%20r%E9sz%3C/font%3E&idopont=2011-06-21%2010:33:38

Az előző rész tartalmából:
Tyler a cirkuszba ment el, hogy Mr. Devorszky-t megkeresse. Sikeresen meg is lelte, épp a nem sokára kezdődő előadására készült, de Tyler faggatózása nem vezetett sok jóra. Végül kis fizikai ráhatás után a Fellahos diák elmondta honnan és miért is érdeklődik a férfi tanítása és a medálja iránt, így már beszélni kezdett a bűvész. Tyler mindenesetre megtudta, hogy a jelkép (körben egy szem, villám a háttérben) egy társaságot jelképez, akik régóta azon fáradoznak, hogy megtartsák a jó és a rossz egyensúlyát, afféle megfigyelők (innen a szem), de ha kell erővel csapnak le (innen a villám). Devorszky-nak azonban nem tetszettek a módszereik, eléggé szélsőségesekké váltak, ezért kilépett. A medált elvették tőle, az emlékei jó részét pedig törölték. Aztán robbant be a konyhaszekrény, amit Tyler csak azért úszott meg, mert épp az ablaknál állt, így kirepülve rajta kisebb sérüléseket szenvedett csak. A bűvész viszont meghalt. Annyit még egy nézelődőből ki tudott szedni a lángoló lakókocsi mellett, hogy a fickó a Valentino család gyerekét tanította, akiknek a címét is sikerült megtudni.
Alvery, Theodor, Miranda és Noraneida pedig a Gurtang család birtokát kereste fel. Megfigyelés közben észrevették, hogy egy alak egy nem látható ajtón át jön ki az oldalsó rácsozaton keresztül. Az illetőt Nora követni kezdte sötét sikátorokon át, végül kis szerencsével és mesélői jóindulattal túlélte az esetet és nem vált a vámpír martalékává. Azt megtudta viszont, hogy az illető nem kedveli Flaviot, szívesen látná holtan.
Közben a hármas sikeresen bejutott az épületbe, ahol tudták már előre Theodor kémrigójának hála, hogy az ebédlőben tartózkodik a ház ura, két leányzóval, plusz egy szakács és egy felszolgáló lány. Alvery nem teketóriázott, egyszerűen bement és közölte az úriemberrel, hogy felajánl neki valamit, ha segít nekik Flavio nyomára bukkanni. Természetesen Miranda és Theo rögtön a legrosszabbra gondolt, de végül kiderült Alvery a saját szolgálatait ajánlja fel egy egész évre. A fickó belement, és kiderült róla, hogy bár vámpír, de Flavio bátyja, elég erőteljes is volt a hasonlóság. A férfi végül elmondta, hogy a medált, ami náluk van jelenleg Flavio "veszítette el" és hogy ez egy társaságot jelképez, a Suttogók Társaságát, amivel még ők sem mernének szembe szállni, pedig elég híres alvilági szereplők. Annyi végül kiderült, hogy a temetőőrt érdemes lehet megkérdezni és egy Trenovszky nevű öreg halász a kikötőben, aki talán többet tudhat a tanácsról, Flaviorol, és nincs vesztenivalója, hogy esetleg el is mondja.

+ a mai mese. A legközelebbi vámpírvadász mese 23.-án lesz, és persze, be lehet majd kapcsolódni ^^ Egyébként mesére jelentkezést a fórumon fent a Gyakorlati órák jelentkezés topicban ejtheted meg :3 //

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Júl. 14, 2012 5:19 pm

//off bocsánat hogy így belekontárkodok a játékba, de csatlakozhatnék-e? Az előzményeket hol tudom elolvasni?//

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Júl. 14, 2012 5:12 pm

*Loriel végül valamilyen mód lejut, eléggé kusza még előtte az összes szál, ami szépen összefut, de nem veszti el a fonalat, hideg fejjel átgondolja a történteket, hogy végül is mire jöttek rá, és mi jöhet még legközelebb... Egy gyűlés, a Lélekölő-hegységben. Eléggé veszélyesnek hangzik, hát itt már semmiképpen nem kéne elválni a diákoknak, kivéve ott helyben, esetleg megkeresni Flavio-t és kiszabadítani, amennyiben ott van, életben, csak rabságban. Mikor meglelik a tervet ő türelmes, ahogy szokott, ám ahogy szóba jön a tér és az idő mágia lassan közelebb lép, hiszen bár a tantárgy még nem lett leadva számukra, Lorielnek elsődleges, és mindig is érdekelte a szövevényes múlt, a jelen és a jövő, jósmágia és a tér-idő mágia is sajátja. Hogyha sikerült összeszedni mindent nem szeretne egyedül távozni, valamelyik diákhoz csapódva megy el, de kicsit frusztrálja a helyzet, a helyszín, hát mindenképpen megszaporázva lépteit, inkább könyvtárban olvasgatná el azt a bizonyos tervet, hogyha megengedik a többiek, hogy nála legyen, vagy csatlakozik ahhoz, aki erélyesen kikapná mondjuk a kezéből, ugyanis veszekedni nem fog, maximum elmondja, hogy szeretné megkapni, mert eléggé otthon van a témában, és ha ezzel sem ér el semmit, akkor azzal tart, aki magánál akarja tartani. Van mit átgondolni, a farkas pedig megnyugodhat, hogy ma sem veszett oda.*

// Bizony szövevényes, és nagyon tetszik, és hogyha nincsen más tér-idő mágia elsődlegeses remélem ráakaszkodhatok a témára és olvasgathatok utána a tervvel, igazán nem azért most, mert tárgymágiás vagyok, csak mert a karimat érdekli a tér-idő, véletlen egybeesés, hogy szerkezet társul hozzá. xD //

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Júl. 14, 2012 5:04 pm

//Reggel igyekszem zárót írni, de előtte off. Nagyon tetszik, jó szövevényes, még a karihoz is visszajött a kedvem^^ Ügyes vagy, kiváncsi vagyok az epikus évadzáróra^^//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Valentino család]
*Alvery bőszen lapozgat, miközben sárkányogolva irányul a ház felé. Nem is buta ötlet, hiszen ismeri Flaviot már annyira, hogy a férfi csinál efféle kis titkos rejtekeket. Sikerül az utolsó két lapot szétszednie, amik a tenyere melegének hatására elválnak egymástól. Itt nem sok minden van, és elég világos tintával, hogy amúgy ne látszódjon át. A néhány sor, azonban nagyon fontos lehet:

Már biztos vagyok benne, hogy Isaac alapította 250 évvel ezelőtt a Suttogók Tanácsát, ami akkor még más néven futott. Túlságosan radikális elképzelései miatt, mintegy 50 évvel ezelőtt bezárták őt a temetőben, de az egyik híve úgy döntött kiszabadítja. A saját fiát áldozta fel a cél érdekében...szörnyű, hogy valaki ilyesmire képes. Azt hiszem a felesége erről nem tud, vagy törölték a memoriájából, ha olyat látott, amit nem kellene. Félek, hogy biztosan olyasmibe tenyereltem, amiből nem jöhetek ki pozitívan. Ez az Isaac, ha rászabadul a városra, itt kő, kövön nem marad... főleg az új társával. Ezért kellett a fiú. A durva védő mágiákat csak hatalmas erő volt képes megtörni...ezért kellett nekik ő. Szörnyű volt a látvány akkor este! Shennah megjelent, a tekintete csak úgy parázslott, soha nem láttam még ilyet...soha.

*A párosnak végülis sikerül bejutni az emeleti szobába, valószínűleg Shuang is velük egyszerre törné át az ajtót, ha nem fagyna be a mozdulat közben a lépcsőn felfelé jövet... Bent a látvány nem túl kellemes. Tyler félig kábán próbál ellenállni annak, hogy a fickó kéjes mosollyal ne belezze ki egy áldozó asztalon. Az említett démon nincs jelen, de érezni lehet, hogy a férfinek ad valamennyi pluszt az, hogy bizony járt itt. Amikor az illető meglátja a két diákot megtorpan a mozdulatban.* -Nem...nem lehettek itt! *Ekkor viszont a nem rég kidőlt nő ront be az ajtón.* -Te...megöldted a fiam! *Sikítja, majd valamiféle emberfeletti erővel (valószínűleg adrenalin) nekirohan a fickónak és kirántja magával együtt az ablakon. A másodikon voltak, úgyhogy hangos placcsanással kenődnek szét mindketten az aszfalton. Tyler lassan ébredezik, eléggé besétált az oroszlán barlangjába. A szobát kicsit átkutatva meglelhetnek egy térképet, ami jó eséllyel utat mutat a Suttogók Tanácsának titkos tanácsterméhez. Valahol Nellondon kívül van, a Lélekölő hegység lábánál. Minden bizonnyal egy barlangban. Egy dátum is szerepel rajta, ami pont egybeesik a következő mese időpontjával. Milyen meglepő! Minden bizonnyal akkor ülnek össze újra, immár Isaac vezetésével. Ezen kívül még találhatnak egy tervet, amit egyelőre nehezen tudnak értelmezni, ennek még utána kell járni a következő napokban. Valamiféle különös mágikus szerkezetről van szó, ami talán a térrel és idővel képes machinálni.*

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Júl. 14, 2012 4:41 pm

[Temető - Valentino család tető]

*Hiába druida, a káoszsárkány sötét kisugárzásával egyáltalán semmi problémája nincsen, nagyobb problémája van a sárkányok viselkedésével, mint a kisugárzásával. Hiába nagyobban a Tündérsárkánynál, még is valamivel alantasabbak azzal, hogy nem a tisztelet számít nekik, hanem a kincs és az ajándék, és ha nem kapják meg, bosszút állnak, elpusztítanak valakit, aki akár megidézőjük is lehet. Mindegy is, a sárkányhoz lapulva utazik, pikkelyeit csodálva, lopva végigsimítva rajtuk, de nem akarja magára vonni a káoszsárkány figyelmét. Odaérve szépen lecsúszik róla, könnyedén, farkasa is talpra érkezik, és Alvery varázslatára és mászására figyelmez. Loriel máshoz nyúl, inkább arra kíváncsi, hogy milyen utakat választhat még, egy kicsit trükközik egyik mágiájával, a Sorssal. Ugyanis a fejében még több eshetőség van, Alvery után mászik (avagy repül, drágakőmágisá tárgyával), más utat keres Útmutatással, vagy esetleg Dalmágia Tanácstalanság melódiájához nyúl. Ez a három eshetőség egyenlően van elméjében, még nem döntött affelől, hogy melyik utat választja, de mielőtt véglegesen döntene, azelőtt használja a Sors varázslatát.*
- Fortis. *Ejti ki csendesen, és az önnön jövőjét kutatva akarja kiválasztani a legoptimálisabbat, így ha vaalmi félre is sikerülne, tudja hogy mi, időben el tud mozdulni, cselekedni. Tehát megnézi a jövőjét, és azután indul meg azon az úton, amelyik a legszerencsésebbnek tűnik.*

// Exmentalista, Lélekszimpátia, elsődleges, Sors:
Varázsige: Fortis
Leírás: A varázslat a jósmágia irányába nyúl el a Lélekszimpátia segítségével. Mivel ez esetben a lélek vonalára fókuszálunk térben és időben olyan módon, hogy ezzel képesek lehetünk előre jelezni eljövendő eseményeket. A sorsunkat kutathatjuk fel, tehát arra kaphatunk választ mi fog velünk történni az eljövendő időkben. Minél erősebbek vagyunk, annál távolabbra tekinthetünk és annál inkább kutathatjuk ki más lelkének jövőbeni lenyomatát.
Fókuszhasználat: Jobb kisujjunk körmével pöccintsük meg az asztrál-mentál medált, miközben kimondjuk az igét és célszemélyre koncentrálunk.
Hatás: Azonnal is időleges. A varázslat képek formájában azonnal megadja a választ, hogy mi vár ránk a közeljövőben. Nem olyan hatékony, mint egy jósmágia, mivel célszemélyre koncentrál, azonban épp e miatt távolabbra tekinthetünk. Ha saját magunkat alkalmazzuk, nagyobb hatásfokot érhetünk el, míg ha másra, akkor kisebbet. Kezdők 10 perccel tudnak előre tekinteni az időben, elsődleges lélekszimpátiával rendelkezők, jósok, látnokok, mentalisták +5 perc, évfolyamonként +5 perc. Ha másra alkalmazzuk a mágiát homályosabb képet kapunk, de így akár ellenségeink jövőjét is felkutathatjuk. //

Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút Szomb. Júl. 14, 2012 4:33 pm

[Temető - Valentino család tető]

*Miközben felkapaszkodnak a sárkányra, és emelkednek, eltűnődik Loriel felvetésén.* Tehát egy démon is jelen volt, amikor az apuka kiásta a gyógyítót? És Flavio is? Nem értem, hogy ha ennyien tanui voltak a sírrablásnak, akkor mi is történt ott pontosan? *Ráncolja a homlokát, és felkészülve egy lehetséges összecsapásra, előveszi ismét a fekete könyvet, átlapozva Flavio írását, hátha beugrik neki bármi fontos dolog, ami eddig rejtve volt. Nem mentalista, de a sötét dolgok mindig is vonzották. A kulcsot is e könyv tartalmazta, ám Flavio bátyjának udvartartása már birtokba vette. Ám mi van ha...? A lapozgatás közben megáll az ujja, és az jut eszébe, hogy talán Flavio sejtette, hogy nyoma vész majd. El fog tűnni. Talán ő maga is ezen a gondolatmeneten haladt, és elrejtett valamit a lapok között. Alvery dörzsölni kezdi a lapokat, hátha talál összeragasztott oldalakat, amit szétválaszhat, és közötte ott lehet olyan titkos információ, amit a sima lapozgató nem fedhet fel. Csak adják a túlvilág szellemei! Tehát a boszi sóhajtozik, és kutat. Közben megérkeznek a tetőre, és bólogat Loriel mondatára, úgy látszik a tünde is a gondolataiba mélyedve fürkészte az eljövendő jövő szállait.* Nem tudhatjuk, hogy mik a szándékai. Ha többezer éves, akkor már megkisérthette a hatalom. *Lekászálódik a hüllőről, és fejet hajtva köszöni meg a fuvart. Kötélhágcsót nem hozott, így azon méricskél, hogyan is juthatnának le. Alvery azért van annyira önző, hogy nem gondol Lorielre, ám ő felhúzza a lélekpáncélt, és óvatosan lemászik az ablakhoz, majd ha nem törte ki a nyakát, akkor bemászik*

//Lélekpáncél, nekromágia, elsődleges: A nekromancia nem a tárgykészítés tudománya, így a halottkeltők méltán érezhetik úgy, hogy társaikhoz képest nem állnak túl jól, ami a relikviákat illeti. Ezt ellensúlyozza ez a frappáns varázslat. A célja, hogy ha úgy véljük, nagy csatába indulunk, érdemes magunkra bűvölni a lélekpáncélt, hiszen bár korlátozott ideig megvéd minket mind a fizikai, mind a varázs csapásoktól. A páncél egy szépen kidolgozott fémvért alakját ölti magára, tökéletesen alkalmazkodik a testünk vonalához, sőt, még a stílusunk tekintetében is változó, hogy kin hogy néz ki.//