Elisabeth Ellen Torchwood kúriája

*Arcom rezzenéstelen arcal hallgatom kedvesem köszönését és majdnem sikerül elnevetnem magam az ellenszenvükön. Majd figyelem Becca válaszát. *-Értem. Szóval történt valami a másik munkahelyeden? *kérdezem miközben befejezem a papírok pakolászását majd egy csekkönyvet veszek elő. *-A munkaidő kötetlen lényeg hogy készlegyél a költségvetéssel, ha vannak ötleteid a hatékonyságot illetően mondhatod nyugodtan. De ha felhívlak jönnöd kell. Rendben?*kérdezem és kinyitom a csekkönyvet. *-Mennyi a hely amit kinéztél? *kérdezem nyugodtan. Biztos furcsa lehet számára a dolog hogy nem egy cégnek vagy épp étterembe fog dolgozni hanem egy magán személynek. De majd hozzá szokik. Meg amúgy is jobban fizetek mint bármelyik munkahelye.*

* A szobába lépve valami hasonló látvány fogad, mint amikor bejöttem a házba. Szép, angol stílusú berendezés, szóval lényegében az, amit Lisa mondott még a Jeniliában. Steven köszönésféléjét eleresztem a fülem mellett, ugyanis nekem ne köszönjön ilyen ellenszenvvel. Ha én kedves vagyok másokkal, akkor elvárom, hogy ők is legyenek azok. De nem is érdekel ez a fickó, úgyhogy nem is nézek rá, csak helyet foglalok jelenlegi munkáltatómmal, aztán kérdésére csak nagyot sóhajtok.
- Van már egy-két hely, de csillagászati áron. * forgatom szemem, közben a katalógusban olvasott házakra gondolok. Igen, találtam egy jót, de sajnos még mindig nincs rá elég pénzem és nagyon úgy tűnik, hogy a pincérkedéssel felhagyhatok.*
- Borászat? Rendben, menni fog, viszont a határidőkről és a fizetésről még nem esett szó. * dőlök hátra a széken keresztbe font karokkal, közben kisöprök egy kósza tincset a szememből. Na igen, a vörös hajat kezdem unni, ráadásul rájöttem, hogy vasalással tökéletesen kisimíthatom a hajam. Talán befestetem, de inkább a jövőre bízom.*

*Felkelek és odalépek Stev-hez.*-Ugye jól fogsz viselkedni? *Kérdezem mosolyogva. Tudom mennyire nem bírják egymást. Tudom hogy tűrtőzteti magát legalább is amég Becca itt lesz. *-Meggérem utánna úgy tombolsz ahogy akarsz. *kacsintok rá, majd az ajtó felé kapom a fejem, és remélem nem Nanny az mert akkor egy kisebb fejmosárban lenne részünk az illemről. Szerencsére csak Becca az. *-Neked is jó estét. *mondom mosolyogva és az asztalhoz lépek. *-Ülj le nyugodtan. Sikerült már kinézned valami új helyet? *kérdezem érdeklődve ahogy néhány papírt egy mappába kezdek pakolni. Egyenlőre csak a borászatot bízom rá, mert még biztos bele kell rázódni. *-Nos egyenlőre csak a borászat ügyeivel kell foglalkoznod. Minden hónapban lesz költségvetési jelentés azokat kell majd átnézned. Van még kérdés?.*mondom mosolyogva.

*A dolgozó szobában ülök és a sokadik kávémat iszom miközben az iratokat figyelem. Élesen csendül a mellettem lévő telefon. Mikor felveszem arra hívják fel a figyelmem hogy látogatónk jött. Mivel úgy is mondtam Rebeccának hogy jöjjön mikor jónak látja ezért jóvá hagytam hogy be engedjék és valaki a személyzetből kísérje fel. Ma egy combközépig érő szürke testhezálló ruha van rajtam magasszárú magas sarkú fekete csizmával, és a hozzá illő fehérarany és gyémánt ékszerekkel. Hajamat magas lófarokban fogtam össze, de frufrum nem fogtam hozzá. *~Jajj. Remélen nem esnek egymás tnrkának Stevvel. Mert akkor játszhatom a villámhárítótt.~*sóhajtok egy nagyot. Nem akarom hogy baj legyem. Bízom a páromban hogy felnőtként fog viselkedni. És Becca is.*
//Ruha//

*Hamar kitálal mindent ami csak hirtelen eszébe jut. *~Látszik hogy a magány miatt könnyen bizalmába fogad bárkit. Kap egy kis figyelmet és már is boldog. ~*Halványan elmosolyodom miközben hallgatom. *-Persze foglalj helyet mindjárt jövök. *mondom és bemegyek a házba. Töltök neki egy pohár ásvány vizet majd visszamegyek. *-Tessék fogyazd egészéggel. *mondom mosolyogva majd leülök én is.*
//Fagy//

-Ha nem zavarok akkor egy kis időt szívesen eltöltök itt köztetek.Artemis vagyok és a nezabárban tanulok.Van egy daimonom is.Az iskola maga az nagyon szuper csak nekem nincsenek barátaim.Valamiért nem nagyon törődnek velem.Így már elég régóta vagyok magamban.Barátokat hiába próbálok szerezni nem kellek senkinek.Esetleg egy pohár vizet kérhetek?*Nézek a birtok úrnőjére.*-Amúgy a kapu volt nyitva nem állt szándékomban magánbirtokot sérteni.Bocsánat.*Kérek elnézést a nőtől és a férfi felé fordulok.*-Mire kíváncsi?*Kérdem majd várom a kérdéseket.*

-Nyugi te lány nem eszünk meg. Csak furcsa hogy ilyen könnyen bejutottál. Biztos valaki nyitva hagyta a kaput. *mondom sóhajtva. *~Még szerencse hogy csak egy Nezás diák. Majd adok az őröknek azért. Könnyen meg is támadhattak volna. ~*gondolkodom ahogy nagyot sóhajtok. *-Ha már erre tévedtél fújd ki magad. *mondom. Nem akarok feltűnést kelteni hogy lehordó a sárga földig mert jobb ha az terjed el hogy egy egyszerű üzletasszony vagyok és nem a maffia vezére. *-Legalább mesélhetnél a suliról. Mert egy ideig biztos be nem teszem a lábam oda.*mondom és megint nagyot sóhajtok. Nem volt valami kellemes az első látogatásom. És egy ideig biztos nem mdgyek oda.*

*Mosolyogva figyelem ahogy eszik. Jó nézni hogy milyen jó az étvágya. Én már befejeztem és a szokottól eltérően most sikesült a felét megennem. *-Kérsz még? *kérdezem mikor látom hogy befejezte. Hallgatom amit mond majd egyetértően bólintok. *-Igen most minden tökéletes.*mosolygok rá ahogy közelebb húzom a székem. Had bosszankodjö kicsit a házi démon. *-Örülök hogy így gondolod. *mondom majd felkapom a fejem az idegen lány jelenlétére. *- Szervusz. Mond csak hogy jutottál be a birtokra? *kérdezem ahogy egyik szemöldököm felhúzom. Kicsit meglepő hogy a mágiával és az ''embereimmel'' védett területre betéved. *-Elisabeth Torchwood vagyok. *mutatkozom be ahogy fölkelek és a terasz korlátjához lépek. *

*Megfogja a kezem és én bíztatóan megszorítom ahogy rámosolygok. Nagyon jó vele minden pillanat. Az ember hamar belefárad ebbe a fajta életbe ha egyedül van. De vagyok olyan szerencsés hogy rátaláltam a boldogságra. Majd mikor kihozzák a vacsorát el kell hogy engedjem a kezét. Nagyon jól néz ki a vacsora. És az illata is jó. *- Ugyan mit? Mert nincs mit megköszönnöd.*mosolygok rá ahogy nekilátunk a vacsorának. *-Amúgy nekem kéne köszönetett mondanom neked. Amiért velem vagy. *mondom egy idő után. Kellemes hangulatban töltjük el a vacsoránkat. Ezeket a nyugodt perceket nagyon szeretem mert mindenről megfeletkezhetek ilyenkor. *~Mien romantikus. Gyertyafényes vacszora a csillagos ég alatt. A vele töltött időt soha nem fogom elfelejteni. Történjék bármi. ~*gondolkodom ahogy befejezem vacsorám majd rá pillantok. Nem szoktam túl sokat enni. Csoda ha a felét megtudom enni annak az adagnak amit elémraknak. Ezzel tudom a leginkább bosszantani Nanny-t az úgy mond ''dajkámat'' mivel néha olyan mintha még mindíg kislányként kezelne.*

*Látom hogy túlzottan nem zavarja Nanny. Nehéz hozzá szokni de nem lehetettlen. Remélem neki sikerül. Majd elnevetem magam a reakcióján mikor megtudja mennyire régimódi a házvezetőnő. Na igen. Cinkos mosolyt villant. Én is rá morolygok. Majd kinyújtom a kezem hogy megfogjam a kezét. *-Majd óvatosak leszünk. *mondom hallkan de nem engedem el a kezét. Mondjunk nem hiszem hogy bírnánk az önmegtartóztatást. Egyikünk sem az a típus. Hisz én három évig kerültem a férfiakat meg úgy minden embert, és mikor először feküdtem le vele majd letéptem róla a ruhát. Nehezen áltam meg hogy ne vessem rá magam azonnal. Mikor megjelennek a vacsorával csak nagyon nehezen engedem el a kezét. *-Köszönjük. *mondom és a személyzet hangtalanul eltünik. *-Jóétvágyat. * mondom mosolyogva ahogy nekilátunk a vörösboros kakasnak. *

*Mikor kimegyünk a teraszra meglátjuk hogy már megterítettek. *-Igen már jól vagyok. Amúgy bocs Nanny miatt. Nem egy barátkozós típus. Meg... hát Ő egy démon. *mondom ahogy az asztalra könyöklök összefűzöm ujjaimat és kezemre támaszmom állam. *-Mióta Angyal magához vett azóta ismerem. Mindíg gondoskodott rólunk. De mióta Angyal meghalt alig beszél. *mondom hallkan. *-Ő még azt is rossz szemmel nézi ha megcsókolsz úgy hogy jobb ha több dolgot nem kötünk az orrára. *mondom kacsintva egyet. Szerintem rendesen kiakadna.*- Elég régi módi és még mindíg azt a hitett valja hogy a nászéjszakáig tabu a szeretkezés. *fogom a fejem és kissé megcsóválom. Mondjuk nem tenne semmit de nem nézné jó szemmel. *

*Stev letesz a földre és bemutatkozik Nanny-nek. Ő csak biccent hogy megértette a dolgot. Na igen ez Nanny a szószátyár házi démon. *- Nanny a vacsorát a teraszon fogyasztjuk. *mondom mosolyogva mire megint bólint majd készülődni kezd. *- Köszönöm Nanny.*mosolygok rá majd megfogom Stev kezét és kicibálom a konyhából. Kimegyünk a teraszra él leülünk az asztalhoz. Végre kicsit lehűlt a levegő. Halványan dereng a lámpa fény bentről, és látszik hogy a személyzet számított a kinti vacsira mert két gyertya világít az asztalon. És meg van már terítve. *-Baj van? *kérdezem kíváncsian. *