Sövénylabirintus

Tárgy: Sövénylabirintus Csüt. Feb. 23, 2012 5:02 pm

First topic message reminder :

A Kúria körül barangolva, az Udvarról juthatsz el az iskola labirintusára. Az egész sövényből van, eltévedni nem könnyű benne, ha a növények, amik szegélyezik, nyugodtak. Ha nem nyugodtak, hanem éberek, akkor elgáncsolnak gyorsan növesztett ágaikkal, vagy éppen összefonják előtted vagy utánad az utat. Ezesetben se tegyél kárt bennük, hiszen ezek a varázsnövények ilyen célra lettek kifejlesztve, meg amúgy is azzal rongálnád az iskola tulajdonát. Ha belépsz a bejáratán, amit felül boltív keretez, egy olyan két, két és fél méter magas sövénnyel találkozol szembe, vagyis az van mindenfelé - hiszen ha belépsz, a kapu bezáródik mögötted, vissza már nem mehetsz. Az úton csak egy ember fér el széltében, de egymás mögött lehet haladni. Néha a sövény, ha szépen viselkedsz vele, nem bántod, akkor megnyit előtted egy-egy kaput, ami nagyobb részekbe vezet, ahol vannak padok, szobrok, és talán más diákok is. Ha bejutottál, akkor csináld végig, és bánj szépen a növénnyel, vagy rosszul jársz. Ha szépen megcsinálod, a sövény megajándékoz egy-egy szál virággal, vagy akár csokorral is.

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szer. Szept. 19, 2012 3:12 pm

*Több pukkanás is történik mellette, amint megjelenennek a diákok, és félmosollyal fordul oda Sarah szavaira.* Okkal, vagy ok nélkül, nem mindegy? *Kérdez vissza mosolyogva, de a tájfutás nem az ő műfaja, főleg még karddal is a kezében. A 10-20 perc futásból neki lesz kb. 3, aztán az oldalára szorítva a kezét zihálva siet tovább, futni már nem tud. A kráter közeléből áradó hőtől kicsit légnyomást kap a haja, eléggé epikus látvány hófehéren szálló tincseivel, a lunír pengével a kacsójában. Az idili összképet csak kipirosodott pofija rontja, meg hogy rögtön kiköpi a tüdejét, ahogyan a térdére támaszkodva fújtat. Lenéz a hontalanul maradt családra, és csúnyán néz. Már a nyelve hegyén lenne valami Dr. House féle lenéző válasz, aztán erőt vesz magán, és megrázza a fejét.* Nem... ennyire nem szoktunk pusztítani. *Lejjebb ereszkedik, már ha tud, és a hattyúruhát használja arra, hogy ne tenyereljen rá a talán még forró gödör széleire. Ha sikerül leérnie, akkor odaoson a tojáshoz, és álmélkodva nézegeti.* Pöttyöslabda, vagy sárkánytojás? *Na igen, most tipikusan szőke tündér benyomását kelti. Hát igen, a bestiákhoz nem ért, és azt sem tudja elképzelni, hogyan is pottyant ide a tojás. Ideköpte a sárkánymama? Ellenben felméri relikviamesteri képességeivel, végülis amíg nem kelt ki belőle fióka, addig varázstárgy. Aztán a társaira pillant akik biztosan olyan empetikusak, hogy már nekikezdtek a család kikérdezésének.* Aki nem ismerne, Ms. Blackmoon. *Hajt fejet, aztán körbetekint, szedett-vetett kis bagázs.* Ki tud valamit a sárkányokról? Én csak annyit, hogy bazi hülyék.

//Relikviamester 4. szint: 10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Hát igen tényleg egészen színes a táj, és szó se róla nem igazán illik az idilli környezetbe a robbanás. A többség tehát, vagy igazából mindenki az irányt a füstoszlop felé veszi, ami elég jól belőhető és egy 10-20 perc futás, illetve gyors gyaloglás után meg is érkeznek a célhoz. Nem más van itt, mint egy elég méretes kráter, ami valaha a romokból ítélve egy házikó lehetett, de annak maximum csak nyomokban maradt meg az emléke. A kráter körül jó eséllyel egy család lehet, 10 éves forma fiú, 5 körüli lány, egy férfi és egy nő. Eléggé zokognak és ki vannak akadva, ami érthető, ha az otthonuk omlott éppenséggel porrá. Nem nagyon mernek lemenni a kráterbe, ami egyébként könnyen megközelíthető, az alján pedig egy tojás alakú dolog van, úgy 20 centi nagyságú enyhén ezüstös színű kissé pettyes, vagy inkább szeplősen foltos. A család meglátva a diákokat azonnal feléjük is indul.* -Ti tettétek ezt? Miért? *Nem nagyon van tehát más a környéken, vagy ellenségük se lehet, ha ennyire nem gondolnak itteni támadóra, bár még az is kérdés, hol van az az itt.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szer. Szept. 19, 2012 2:40 pm

*Ismerős embert pillant meg, és úgy dönt, utánamegy, és már éppen szólna utána, amikor rántást érez a gyomrában. Kissé iejdten bukik el, le a földre, farkasa meg mellette puffan, és halkan kaffant egyet. A színek, a csend, a ciripelés.. Mind egy cseppet sok a lánynak, akinek zsong a feje a hirtelen jött eséstől, mert erre nem számított és gyomra sem szokta még meg ezt az érzést. Farkasa felé nyúl, kitapogatja annak bundáját, majd annak segítségével áll fel két lábra, előbb persze csak feltérdel, és onnan pislog körbe. Látja, ahogy egy lány akrdot rántva indul meg, egy másik lánynál valami hangszer van, másik lány pálcával indul neki.* -Ma nagyon harcos nap van.. *morogja az orra alá, miközben emgrázza magát, megigazítja pamutingjét, leporolja kopott rövidnadrágját, majd igyekszik beérni Nikolettet, megkocogtatva a lány vállát.* -Szia! Ma ránts fegyvert és rohanj nap van, és csak nekem nem szólt senki, vagy okkal futunk? *kérdezi könnyed kocogás közben, hiszen nála semmiféle fegyver nincsen. Ellenben mellette van farkasa, aki azonnal a füstöt szimatolja.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szer. Szept. 19, 2012 2:29 pm

*Csak úgy cél nélkül sétálgat a sövénylabirintusban, dúdolgatva, merengve, mikor hirtelen máshol találja magát. Nem tud róla, hogy tudna hopponálni, így erősen meglepi az érzés, és körülnéz, hogy hova is került. Mázli, hogy vele van az íja, meg a válltáskája, amiben azért van néhány alap bájital és drágakőmágiás varázstárgy vészhelyzet esetére... hallotta, hogy itt nem árt felkészülni. Mások is vannak vele, látásból talán ismer is egy-két embert.* - Heló, Niki vagyok. Gondolom ti se direkt jöttetek ide, bármennyire is lenyűgöző a hely. Aztán jön a robbanás... többen is futni kezdenek arra, és persze, ez a logikus, az emberi kíváncsiság, meg akarják nézni, mi történt. Szóval fut utánuk szépen, az íjával a kezében, egyelőre nem jut eszébe hogy védekeznie kellene, hiszen azt sem tudja, mi történt.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szer. Szept. 19, 2012 2:17 pm

*Habár a nap sugarai még igyekeznek áttörni a felhőrétegen, ez egyre nehezebben sikerül, ahogy az idő egyre jobban halad az ősz felé. Sajnos ezt Isabella is megérzi, ő nem örül neki. Sajnos a természettel nem szállhat szembe, sem az időjárással, de nagyon örülne, hogyha egyszerűen mindig nyár lenne. Nem akar hideget, nem akar kabátot húzni és még pulóvert sem. Azonban sajnos a ma nap is megkívánja a pulóvert, és a farmert, valamint egy magas szárú sportcipőt. Így hát a leány egy piros vastag, kinyúlt pulcsit húz fel, a kopottas farmerjét, valamint a cipőjét. Mivel szüksége van friss levegőre, a délutánját azzal tölti, hogy sétálgasson egyet. Az igazat megvallva Deyan-nel akart találkozni délután, de úgy gondolta, hogy még belefér egy kis séta. Lételeme a friss levegő, nem is tudja, hogy miért nem próbálkozik meg a Légmágiával. A lényeg, hogy lábai a sövénylabirintus felé viszik, de nem sokáig, amikor ugyanis néhány lépést tesz befelé, a sövényfalak irányába, hirtelen érzi, hogy valószínű zsupszkulcsos utazáshoz van szerencséje. Soha nem szerette az ilyen utazásokat, órákon is mindig igyekszik valakibe kapaszkodni, hogy ne terüljön el a földön. Így sajnos most is a földön köt ki. Mérgelődve leporolgatja a pulcsiját, majd körbenéz és eláll a lélegzete. Meghallja Valeriel hangját és a megjegyzést, hogy ezt a tájat, ezeket a színeket még Van Gogh is megirigyelhetné. Bella elmosolyodik és lassan felállva a jelenlévőkre pislog.*
- Sziasztok! Isabella Newton. Tudja valaki, hogy miért kerültünk ide? Talán lemaradtam egy különleges szakkör jelentkezésről? *vonja össze a szemöldökét Bella. Valahogy erre jut először, hogy biztos valami meghirdetett gyakorlás, vagy ilyesmi. Ekkor érkezik a robbanás és a füst, Raven és Valeriel pedig szaladni kezdenek a hang irányába. Isabella is megmarkolja a pálcáját és mivel nem szívesen maradna egyedül, ezért a többiek után siet, hogy megnézze: mégis mi történt, mi robbant fel. Azért útközben megdörzsöli mentál-medálját a megfelelő irányba és elsuttogja az igét:*
- Mentego! *nem árt a védelem, ki tudja, kivel kerülnek szembe.*

//AMM, Elsődleges
Mentál-pajzs
A varázslat hatására egy mentális pajzs keletkezik elménken, mely egyrészt óv a mentális befolyásolás, gondolatolvasás ellen, másrészt kisebb szintű asztrál-mentál mágiákat képes visszapattintani, így azok az ellenfélen érvényesülnek, mintha mi varázsoltuk volna rá. Tehát például, ha valaki Sugallni próbál nekünk, de a mentális pajzsunk ép, akkor a varázslat visszapattan az illetőre, és így mi tudjuk majd őt irányítani. A visszapattintás ellen nincs védekezés, tehát hiába van neki is mentál-pajzsa, az már nem védi lényegében a saját varázslata ellen. A mentál-pajzs pontosan jelzi, hogy ki támadott minket mentálisan, tehát amint ránézünk azonnal felismerjük, hogy ő volt.
A mentál-pajzs kisebb szintű lények speciális mentális képességei ellen is védelmet ad, például egy kisebb szintű, tehát nem valamilyen durva ősvámpír ellen, vagy mentális pók, szirén ellen stb.//

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szer. Szept. 19, 2012 12:55 pm

*Egy leányzó táncikál a környéken, könnyű léptekkel, hogyha lenne olyan, aki nagyon-nagyon, de tényleg nagyon ért hozzá, akkor egyértelmű, hogy a hattyú halálát gyakorolja, persze nem az ő száma, de valahogy ki kell gyakorolni és összehozni Shelby-vel, hogy hibátlan legyen. Egészen elvarázsoltan táncikál, nem tudja, hogy merre jár, amikor érzi a rántást. Csak a hangszere van itt, amit nem régen kapott, olyan fél éve, és hihetetlenül bonyolult darab, egy Lyrahárfa-gitár ( http://www.terrasoft.hu/kultura/kaboca/lyratort/william8.jpg ). Valójában komolyan zenélésre talán senki más se használja ezt rajta kívül, olyan bonyolult, de ő nagyon imádja, még ha nagyon ritkán sikerül olyan dallamokat játszania, hogy a hárfa és a gitár húrjait is használja. Hogy nincsen nála pálca az erőteljesen jelzi, hogy ő nem igazán veszélyes kalandokra készült, így egyedül a Dalmágiához és az Elemi Harcművészethez fordulhat, hogyha baj lesz. Ő nem volt bent a Labirintusban, csak valahol a környékén járt, amikor a szippantás elkapta majd egy ismeretlen helyen kilökte. Megilletődve fordul körbe nagy kék szemeit meresztgetve az új helyen, nincsen egyedül, így azonnal ahogy beszédképes, elmúlik a szédülés - bár ahhoz hozzá van szokva a sok piruett miatt -, bemutatkozik mindenkinek.* - Valeriel Ravenwood! Mi ez a csodálatos hely? Van Gogh is megirigyelné ezeket a bámulatos színeket! *Ámuldozik, és azonnal a virágokhoz sétál, leguggol, végigsimít rajtuk, igazából látszik rajta, hogy szívesen eltépne néhányat, hogy a hajába tűzze, de egyelőre bánná, hogy letépte a virágokat. Pedig olyan szépek, neki ez kell! A robbanás hangjára felkapja a fejét és ijedten néz a hang és a füst irányába.* - Lehet felrobbant valami és lángra gyúlt az erdő? Szólnunk kell valakinek, a vadőrnek, erdésznek, hogy eloltsa! *Szólal meg kicsit rémülten, és mikor Raven azonnal arra szalad követi őt fürgén, kerülgetve a fákat, bokrokat, egyéb dolgokat, hogy megnézze mi történt, egészen odaszalad a történéshez, bármi is volt az. az meg más kérdés, hogy abból a csillogó vízből vihetett volna magával vizet, hogyha tényleg lángol valami, de ez most nem jutott eszébe, inkább rémülten-kíváncsian szalad oda.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szer. Szept. 19, 2012 12:37 pm

*Gondolataiba temetkezve járkál a sövénylabirintusban, és azon tűnődik, hogy Solomon vajon miért kerüli, hiszen magához képest elég régóta jó kislány, és csak keveset affektál, ritkán ver át csúnyán másokat. Úgy látszik, a fiú hosszabbra tolta ki a próbaidőt. Raven felsóhajt, sem tündér, sem pedig véla vérét nem tagadhatja meg, nehéz kibújnia a bőréből. Ahogy elhalad a virágok mellett, kedve volna őket feléleszteni, és csipős gúnydalra tanítani, hogy bárki aki elhalad mellettük, az áldozatul essene a növények csúnya gonosz megaláztatásának, de végül ehhez sem lesz kedve. Hófehér hattyúruhájában beúszik a labirintusba, most nincsen kedve a társasághoz. Hasogat a feje az állandó stresszeléstől, talán az útvesztő mélyén talál rá ánizsgyökeret, azzal fogja bedörzsölni. A gyomorkavaró érzésre az jut eszébe, hogy talán kezdődnek a havi női gondok, aztán rájön, hogy nem, más tájékról sugárzik a görcs, és már máshol is találja magát. Savanyú képpel ébred rá, hogy nincsen egyedül, és még csak nem is ott van, ahol lenni akart. A színek ugyan szépek, de a robbanásra már megriad. Mintha egy tűzgolyó lett volna. Vagy atombomba? Nem, akkor nem tudott volna megriadni, mert minimum darabokra esett volna még a légnyomástól is. A homloka elé árnyékolja kezét, és próbálja bemérni a füstoszloptól való távolságot. Ha ott valaki megsebesült, elkelhet neki a segítség. Kivonja a tündérpengét, és arrafelé szalad, hátha még tud valamit tenni.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A labirintus a mai napon mintha kicsit rosszabb oldalát mutatná, mint egyébként szokta. Kissé zilált, a szél is kezd erősödni, az általában mesésen zöld levelek pedig kissé kopárabbak már. Közeledik az ősz. A nap időnként előbukkan a gyülekező felhők közül, de nincs már szép nyári napsütés, amit az utóbbi hónapokban meg lehetett itt szokni. A diákok, akik a labirintus környékén, vagy épp benne sétálnak egy szemvillanás alatt találják magukat valahol egészen máshol. Olyan érzésük van, mintha hoppanáltak volna, a köldöknél megvolt a húzó erő és az örvénylő utazás sem maradt el, mellé még enyhe villanó fény is bejött. Valami aktiválódott vajon és adott távolságban beszippantott mindenkit? Ez egyelőre még nagyon jó kérdés, ám annyi biztos, hogy mégis jópár diák egy tisztáson találja magát. Itt már igazán erőteljes az ősz hatása, viszont valahogy olyan az egész, mint egy eltúlzott színekkel megalkotott festmény. A piros levelek egészen erőteljesek, a tó kékje csak úgy csillog, mint a zafír. Van itt néhány pad is, tehát bizonyos, hogy ember lakta helyről van szó. Csodálatos virágok nyílnak a víz partján. A tisztást fák veszik körül, nem látni épületet vagy hasonlót, bár lehet hogy csak távolabb van és takarják a fák. Csend honol, néha 1-1 bogár zümmögését hallani lehet, madarak csicsergését, de semmi több. Aztán nem sokkal később északi irányból erőteljes robaj csapja meg a csapat fülét, mintha valami robbanásféle lett volna. Néhány perc múlva már láthatóan füst is kezd felfelé szállni az erdő egy bizonyos pontjáról.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Szept. 16, 2012 5:27 pm

// Tabitha, azt hiszem új vagy, és már kaptál is egy offot, de azért ismétlés a tudás anyja: A jeleket KÖTELEZŐ használni, és többieknek is betartatni, kérlek nézd át a dolgot, kérj Deyantól vagy Natitól segítséget, hogyha már velük játszol, és alkalmazd. Visszamenőleg is szerkeszd a hozzászólásokat, hogyha tudod, de innentől kezdve nagyon figyelj rá, mert nem írsz rövideket, tehát nem kéne igénytelenül írnod - az oldal jelekben való elvárásaihoz képest igénytelenül, persze, hiszen nem olvastam el a hozzászólásokat tüzetesen. //

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

[Nati]*Na igen, elég sok zsákutcát sikerült felfedeznie Natinak, de persze ezek csak átmenetileg zsákutcák. Sikeresen felfedezi a gyűrűt, amiben foglyul van ejtve a nő, és agyalni kezd, hogy hogyan is kellene őt kiszabadítani. Sikeresen kiválasztja a legjobb megoldást. A nő kiszabadul a gyűrűből, és megjelenik Nati mellett teljes életnagyságban.* -Köszönöm kedvesem a segítségedet. Itt tudsz továbbmenni. *Mondja hálás szemekkel, és kinyitja Natinak a sövényt. Nati balra megy, és a labirintusban haladva szintén egy térkapun lép át. Nem máshova, mint a Serenity-birtokra került. A kúriájukhoz vezető kapu előtt egy fiút lát meg olvasgatni. A fűben egy pergamendarabot pillanthat meg, Deyan ismét üzent valamit. „Kedves Barátom! Akit most láthatsz, az az unokabátyám, Elros Tiwele. A testvérem, Ann naplóját olvasgatja. Ám ő ezt már rengetegszer olvasta, én még egyszer sem és nagyon kíváncsi lennék szeretett Annem hátrahagyott üzeneteire, ugyanis még karácsony táján meghalt. Légy szíves, győzd meg valahogy Elrost, hogy adja neked a naplót, az akadálypálya végén pedig add nekem. Én már mindent megpróbáltam, nekem nem állt kötélnek. Vesd be minden meggyőző tehetséged Elros meggyőzésére! Hátha neked jobban szót fogad, mint nekem. Még annyit, hogy lehetőleg ne bántsd, mert nagyon szeretem őt is.” *A feladat tehát adott, kérdés, hogy Nati mit kezd vele. Ha sikeresen megszerezte Elrostól a naplót, és elindul visszafele a birtokon, visszakerül a sövényre és onnan mehet tovább egyenesen vagy jobbra.*

[Tabitha]
*Sikeresen megidézi a mókust, és a gyerkőc is hamar felvidul tőle. Vidáman ugrándozva indul el a mókussal és Tabithával a szülei után, és hamar meg is találják őket, Tabitha pedig visszakerül a labirintusba. Eddig sikeresen vette az akadályokat. Ám még nincs vége, még most jön a java. Ahogy továbbhalad, egyből bele kerül a csávába. Egy nagy elemi mágussal szemben kellene kiállnia egyes egyedül, aki tüzet lövöldöz rá. Gyorsan kell cselekednie, ha nem akar a mágus áldozatává válni. Egy igen hatásos varázslattal talán meg lehet őt tréfálni, és utána eliszkolni... Ha sikerül rajta túlvergődni, az út kétfelé ágazik: előre és balra vezet út.*

//fagy//

Diák Hozzászólások száma : 11 Kaszt :

Haladok tovább az erdőben...hol? Hogyan kerültem hirtelen ebbe az erdőbe? De mindegy...Megszokhattam volna már, hogy a varázslat, az varázslat és semmi nem szabad csodálkozni. Itt ugyanúgy el lehet tévedni, mint az útvesztőben, úgyhogy a különbség elenyésző. Egy kislánnyal találkozom az ösvényen, megszólít. Kiderül, hogy eltévedt és a szüleit keresi.
- Hát én nem tudom, hogy merre lehetnek a szüleid, de van, aki tud segíteni.- Kacsintok rá biztatóan. Egy mókus farkat rajzolok a levegőbe a pálcám hegyével, miközben magam elé idézem a képét, valamint azt a jelenetet, ahogyan a kislány megtalálja elveszett szüleit. Kimondom a varázsigét.
- Scoiatto Crator-
A kis állat máris vidáman ugrándozva megjelenik. Remélem egy kicsit fel is vidítja a gyermeket. Elindulunk az el-eltünedező makkok után, míg el nem érkezünk egy kis házhoz. Az udvaron aggódó apa és anya tördeli kezeit és már messziről hallatszik, ahogy keresik egy szem lányukat. A kicsi, boldogan szalad hozzájuk és ölelik, puszilják egymást. Az örömkönnyek sem maradnak el, én pedig bezsebelve a hálájukat, tovább megyek utamon, immár ismét a labirintusban találva magamat. Előre indulok a hármas útnál.

Nyomkövető mókus
Az ige: Scoiatto Crator (ejtsd: Szkojátto Krátor)
Besorolás: Föld elemű segítő igézés, azonnali és időleges.
Mozdulata: Olyan ívet kell rajzolni, mintha a mókus farkának ívét szeretnénk utánozni.
Leírás: A varázslat hatására egy mókus jelenik meg előttünk, aki az adott tárgyat, amit meg szeretnénk keresni, megkeresi. Előreszalad, és ahhoz a bizonyos keresett tárgyhoz vagy személyhez vezet minket, miközben apró jeleket hagy maga után. Ezek a jelek apró makkok, amik akkor tűnnek el, amikor a varázsló elhalad mellettük. Amint varázsló, aki megidézte, odaér hozzá és a keresett tárgyhoz, akkor a mókus az utolsó makkal együtt a semmibe vész. Hogyha cél nélkül idézik meg, akkor egy nagyon kellemes és aranyos társ tud lenni, de fél óra múlva a semmibe vész. Hogyha céllal, akkor az 5 km-en belül található tárgyakat találja meg, és egy órán át létezik, aztán eltűnik a makkokkal együtt, akkor is, hogyha a mágus nem találta meg a keresett tárgyat, lényt, személyt.
Megszüntetése: Finis Fauna varázsszóval, amit egyszerűen csak ki kell mondani.

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Szept. 16, 2012 5:04 pm

Már megint egy zsákutca! *Kiált fel Nati, mikor ismét csak egy sövényfalat lát. Viszont egy kétségbeesett nő hangjával is találkozik, aki egy gyűrű felett lebeg.* ~Nyilván ki kell szabadítanom onnét. De hogyan?~ *Töpreng a lány, és csak töpreng, és töpreng... Már kezdené feladni, amikor eszébe jut egy megoldás. Lehet, hogy nem a legtökéletesebb, de szükséghelyzetben talán beválhat. Nem annyira szereti a Sötét Hatalmak Elűzését, ezért is nem jutott eszébe előbb, de most mér tudja, mit kell tennie.* Necothema *Mondja, és pálcájával a gyűrű felett kezd körözni. Ha továbbmehet, akkor kivételesen balra indul el.* ~Hátha itt végre nem zsákutca lesz. Utálom a zsákutcákat.~

//SHE, elsődleges
1. Tárgysemlegesítés:
Varázsige: Necothema
Leírás: A varázslat arra az egyértelmű feladatra szolgál, hogy mágikus tárgyakat semlegesítsen. A mágikus tárgy lehet nálunk, tehát hasznos lehet átkozott, megszállott tárgyak ellen is, vagy lehet másnál, így alkalmazhatjuk védekezésnél. Annyi kikötés van csupán, hogy másnál lévő fegyverekre nem hat a tárgysemlegesítés. Működése természetesen függ attól is, hogy az adott tárgy milyen erősségű, tehát egy magas szintű átkozott tárgyat nem nagy eséllyel tudunk a segítségével semlegesíteni, viszont ha ismerjük a tárgy működési elvét, nagyobb esélyünk van a varázslat alkalmazására.
Pálcamozdulat: Körkörös mozdulatot írunk le az adott tárgy irányába, és annak semlegesítésére koncentrálva kimondjuk az igét.
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdők esetén a semlegesítés csupán 10 percig hat, évfolyamonként + 5 perc, aurorok, relikviamesterek, inkvizítorok esetén + 5 perc.
Semlegesítési esélyek: Sima varázstárgy esetén 70 % (ha elsődleges mágia, akkor 80 %), ritka varázstárgy esetén 50 % (ha elsődleges, akkor 60 %), szett tárgy esetén 25 % (ha elsődleges, akkor 35 %), egyedi tárgy esetén 10 % (ha elsődleges, akkor 20 %). Aurorok, relikviamesterek és inkvizitorok + 5 %. Ha neked is van olyan tárgyat, mint amit semlegesíteni próbálsz, akkor +10 %.//

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

[Nati]
*Nati egy ügyes ötlettel kikerüli a kulcs problémáját, és ajtót varázsol magának. Ez is egy megoldás, természetesen működik és sikerül is, habár Deyan nem ezzel a céllal hozta létre... A kulcsnak nyilván szerepe volt. Minden esetre továbbhalad... egy újabb zsákutcába. Legalábbis úgy tűnik. Halkan egy nő suttogása hallatszik valahonnan a földről, de nem lehet látni senkit.* - Ments meg! Könyörgöm! Ments meg! *Ha megnézi Nati, hogy mi van a földön, egy kis gyűrűt talál, felette pedig egy nő árnyképe lebeg. Csak Natin áll, hogy mit tesz. Ha sikerül megmenteni a nőt, az utat nyit neki a sövényben, majd egyszerűen eltűnik. Ezután balra és egyenesen lehet menni.*

[Tabitha]
*Ő is sikeresen rájön, hogy melyik varázslatot kell alkalmaznia, és sikerül is, így már könnyűszerrel jut át a hídon. Aztán ismét választ egy utat, és ahogy azon tovább megy, elhagyja a sövényt. Egy térkaput léphetett át, hiszen most sehol nem látszik a sövény nyoma sem. Igazából nem lehet tudni, hogy hol van, csak annyit, hogy egy erdőben. Kis idő múlva egy kislány szólítja meg.*
- Óh, szervusz néni. Eltévedtem, elveszítettem a szüleimet. Segítenél nekem megkeresni őket? Légyszi, nagyon félek egyedül. *Esdekel a kislány Tabithának. Valamit sürgősen ki kell találnia, ha meg akarja találni a kislány szüleit, illetve ha vissza akar kerülni az iskolába... Ha megvannak, akkor hálálkodva megköszönik a szülei és a kislány is a segítséget, Tabitha pedig visszakerül a labirintusba. Három felé lehet menni: előre, balra, jobbra.*

Diák Hozzászólások száma : 11 Kaszt :

A doxikat sikeresen magam mögött hagyva, folytattam tovább utamat a labirintusban. Messze lehet még a vége, egyenlőre csak most indultam el. Az első akadály nem volt nehéz, veszélyes volt, de megoldható. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, de egy kis adrenalin löket, soha nem árt. Felfokozza az ember teljesítőképességének határait. Célomat keresve, megállja kényszerít egy szakadék fök9tt átívelő híd. Elég roskatag alkotmány, de rögtön meg is győződhetek róla. Egy nyúl próbál előttem átjutni, de ő alatta is inog az egész építmény. A súlytalanság varázst kell alkalmaznom. Elő a pálcát. Most nem kell kapkodni, de azért csak sebesen. Magam ellőtt, a testemre mutatva végig húzom a pálcát és kimondom az igét.
-Infirmasis- Érzem máris, hogy sokkal könnyebb a testem. Óvatosan a recsegő-ropogó tákolmányra és lassan kezdek végig haladni rajta. Eléggé inog az egész, és veszélyesen leng ide-oda, d azért kitart. Mégis megkönnyebbülés mikor vége a kissé rémálomhoz hasonlatos kalandnak, bár sejtem, hogy még különb dolgok is várnak rám. Tovább indulok, felkészülve minden eshetőségre, a torkomban dobogó szívvel. Újabb útelágazás, mint ahogy az útvesztőknél már ez szokás, ezúttal jobbra indulok el.

Leírás: A varázslat értelemszerűen a súlyunkat csökkenti. A hatás többrétű lehetőségeket is nyújt, ugyanis remek megoldás lehet súlyérzékelős csapdák ellen, de az egyensúlyérzékünk is növekszik, ha kisebb súlyt kell egyensúlyozni. Így könnyebben átjuthatunk vékony rámpákon, olyan helyeken, ahol egyébként nem lenne esélyünk. Ezen kívül akár magasabbra is ugorhatunk, ha kisebb súlyt kell a lábunknak fellökni. A felhasználási lehetőségek tehát széleskörűek, csak a kreativitásra van bízva, hogy mikor is érezzük úgy, hogy alkalmazzuk ezt a mágiát.
Pálcamozdulat: A pálcával testünk előtt fentről lefelé húzzunk egy ívet magunkat célozva vele, miközben kimondjuk az igét. Fontos, hogy az utolsó szótagnál jussunk el a lábfejig!
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdők esetén 5-10 percig hat, és maximum 10 kg csökkentésre ad lehetőséget. Évfolyamonként, auroroknak, elsődleges aurormágiával +5 perc és +5 kg.

//Tabitha, légyszíves alkalmazd a jeleket, és E/3ban írj, mert ez a szabály, a következő ilyen E/1-es jel nélküli hszedet kénytelen leszek törölni, úgyhogy figyelj erre oda... S.Zhen//

Nyugodtan Smile

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Szept. 16, 2012 4:37 pm

*A dudorászásnak hamar vége szakad, ugyanis újabb zsákutca következik.* ~Miért is nem voltál egy kicsit kreatívabb? Uncsi már, hogy folyton falba futok.~ *Sóhajt fel magában.* ~De ha jobban belegondolok, még mindig jobb, mintha öt tűzelementállal találnám szembe magam.~ *Úgy tűnik, Boris optimizmusa jótékony hatással van rá, bár ez nem fog neki segíteni abban, hogy továbbmehessen. Közelebbről megvizsgálja hát a falat, amin egy kulcslyukat vesz észre. Viszont kulcsot nem lát sehol.* ~Hmm, ez érdekes. Gondolom, egy szimpla alohomorával hiába is próbálkoznék.~ *Töpreng, majd puszta kíváncsiságból átkukucskál a lyukon. Ezt nagyon jól teszi, mivel meg is pillantja a kulcsot.* ~Az egy dolog, hogy nem vagy kreatív, de még feledékeny is?!~ *Sóhajtozik tovább, majd mivel tudja, hogy ez nem segít rajta, törni kezdi a fejét. Nagyjából öt perc gondolkodás után másik kedvenc tantárgyához, az átváltoztatástanhoz fordul.* Ostium umbra *Mondja, miközben a kulcslyuk köré egy nagy téglalapot rajzol a pálcájával. Miután megjelenik az árnyékajtó, cikornyás, múltszázadi inasokat idéző mozdulattal kinyitja saját maga előtt, majd felvetett fejjel, mint egy középkori lady, sétál át rajta. Továbbra is dudorászva indul el a középső úton.* ~A középső ösvény még ne hagyott cserben - remélem, a kanyar után nem trollok várnak rám.~

//ÁTV II, elsődleges
Árnyékajtó
Varázsige: Ostium umbra
Leírás: A varázslat lényege igen egyszerű, de annál nagyszerűbb. Hogyha nem találunk sehogy se kijáratot egy folyosón, akkor a varázslatot megidézve egy Árnyékajtó nyílik a falban és az átvisz a legközelebbi szobába, esetlegesen éppen azon a falon, ahová idézted, nincs szükség faltörésre, robbantgatásokra, csak egy szép mozdulatra és varázsigére. Hihetetlenül hasznos, ezt idővel mindenki belátja.
Pálcamozdulat: A falra egy nagy, álló téglalapot kell rajzolni miközben kimondod a varázsigét.
Időtartam: Azonnali, időleges, csak néhány percig marad meg az ajtó.//

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

[Nati]
*Nati boszorkányos ügyességgel rájött, hogy valóban az élénkzöld bájitalt tartalmazó fiola az, ami neki kell, ez tartalmazza ugyanis a zsugorító bájitalt. Hamar össze is megy a kellő méretre, majd a kis egérlyukon átmegy, és bezárul mögötte a sövényfal. Ezután továbbindul, majd egy üres területre jut. Egyértelmű, hogy hol lehet továbbmenni, hisz a szemközti sövényfalon egy kulcslyukat vehet észre. Egy probléma van, kulcs nincs hozzá elérhető távolságban, egyszerű Alohomora-bűbáj pedig nem nyitja. Ha picit jobban felderíti a terepet, a túloldalon felfedezheti a kulcsot, ami a zárat nyitja, például úgy, ha a kulcslyukon átkukucskál vagy az "ajtó" alatti résen néz át. Deyan valószínűleg a túloldalt "felejtette", mikor építette a pályát... Azt a kulcsot kellene megszerezni valahogy... esetleg kitalálni valami mást, de erőszakkal ez sem fog nyílni, csak ésszel. Smile

Útirányok: egyenesen vagy balra.

[Tabitha]
*A lány sikeresen felismeri a kis dögök mibenlétét, és reflexből a leghatásosabb varázslatot választja ellenük. A két lény elkezd pattogni, épp elég időt hagyva a lánynak, hogy megszökjön előlük. Az útján haladva egyszer csak kiér a labirintusból... ennyi lett volna? Korántsem. Deyan és a többiek sehol, tehát még hosszú út vár rá. Ha tovább halad előre, egy szakadékot láthat maga előtt, amit egy híd köt össze. A szakadék a sövény két felét köti össze. Megpróbálhat csak úgy könnyelműen átszaladni rajta, de nem lenne jó vége. Egy nyulat lát maga előtt keresztül szaladni a hídon, és az recseg-ropog alatta. Össze nem dőlt, de kis híja van neki. Nyilván egy 20 év körüli lány súlya már megterhelő lenne a hídnak és összerogyna alatta. Valami okosat kell kitalálni, hogy hogy tudna átkelni a hídon úgy, hogy az ne dőljön be alatta. Ha átkeltél, választhatsz, hogy jobbra vagy balra mész.*

Diák Hozzászólások száma : 11 Kaszt :

Furcsa, szokatlan hangokat hallok meg, közvetlenül előttem és fuvallatot is érzek az arcomon, de már látom is a két lényt. Négy-négy végtaggal és négy-négy lábbal. Ezek doxik. Elfutni nincs esélyem, maradni meg végzetes lehet. A doxik harapása súlyos következményekkel, járhat. Van egy varázs, amit használhatok ellenük. Nincs idő a késlekedésre. Szerencsére a pálcám mindig a kezem ügyében van. Ráirányítom a lényre és kimondom a varázsigét.
- Dalaqueo- A Da- szótagnál hirtelen leviszem a pálcám, a Le-nél pedig fel, egészen a feje búbjáig, és a qeo-nál egy pöccintés. Mindennek gyorsan, a másodperc tört része alatt kell lezajlania, mert közben támadhatnak a doxik és még a másiknál is meg kell ismételnem a mutatványt. A két bestia vad pattogásba kezd. Most kell nyakamba szedni a lábam és eliszkolni a lehető leggyorsabban, mielőtt a varázs megszűnne. Lélekszakadva futok, míg biztos távolban, magam mögött tudhatom őket. Kifulladva érkezem egy hármas útelágazáshoz. Most egyenesen indulok tovább, eddig a jobb irány valahogy nem volt az igazi.

Varázslat:

Varázsige: Dalaqueo (ejtsd: dálákveó)
Leírás: A varázslat a pixy és a doxy ellen használatos. Azt éri el, hogy az említett két lény fel-alá kezd pattogni, a földtől maximum két-három méterre elemelkedve. Így, amíg a pattogás lefoglalja a lényt, mi könnyedén kereket oldhatunk. Kezdőknél körülbelül fél percig tart, gyakorlott mágusok órákig és tudják pattogtatni a lényeket.
Pálcamozdulat: Az ige kimondása előtt a doxy-ra/pixy-re kell mutatni, majd a "da" szótagnál hirtelen le, a "la" szótagnál ugyanilyen hirtelen felrántani a pálcát vissza, a lény magasságáig, majd a varázsige "queo" részénél csuklóból rápöccinteni.
Hatása: Azonnali és időleges

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Szept. 16, 2012 4:14 pm

*Nem tud sokáig előrehaladni, mivel igen hamar zsákutcába ütközik. Nem hiszi, hogy Dey ennyivel el akarta volna intézni, és rövid keresés után meg is találja az üvegeket, valamint a lyukat is. Az üzenetet olvasva nem állhatja meg, hogy fel ne kacagjon.* Komolyan azt hitted, hogy ez kihívást fog jelenteni? Pont nekem?! *Kérdezi, csak úgy a világba, mivel régóta a bájitalok szerelmese. Tétovázás nélkül nyúl az élénkzöld italt tartalmazó üveg felé, és egy hajtásra megissza. Egy kicsit fintorog, és biztos benne, hogy a kívánt hatást fogja elérni. //User azért annyira nem// Miután - remélhetőleg - összezsugorodott, egyszerűen átsétál a lyukon, majd ha visszanőtt eredeti méretére, a középső úton indul el.* Mindig a sárga úton... *Dudorászik halkan. Az első próbát legyőzte, úgyhogy igencsak jókedvű.*

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

[Tabitha]
*Tabitha a labirintusba belépve egy darabig akadálytalanul tud előre haladni. Váratlanul azonban megtámadja két megtermett... lény. Ha van ideje rá, akkor megfigyelheti, hogy egy aprócska emberre hasonlítanak, ugyanakkor négy lábuk van, szőrösek, és két nagy szárnyuk is van, mellyel kiválóan tudnak repülni és támadni. Azonban nem sok ideje van tétovázni, mert veszélyesek és a jelek szerint nagyon dühösek. Valószínűleg épp a kolóniájuk mellett halad el a lány. Egy hatásos varázslattal le kell őket győzni és minél hamarabb kereket oldani. Ha ez sikerült, három felé vezet az út, egyenesen, balra vagy jobbra.*

[Nati]
*Nati miután belép a labirintusba, pár métert tud előre haladni, majd egy zsákutcába ütközik. Se jobbra, se balra nincs út, visszafelé pedig szintén nem mehet, mert a sövény bezáródott utána. Deyan talán becsapta és csapdába ejtette? Ha figyelmesen körülnéz, megláthat a szemben lévő sövény alján egy egérlyuknyi rést. Azon azonban reménytelen átjutnia, hacsak nem talál ki valamit. Ha még jobban körbenéz, négy darab kis fiolát találhat a földön, illetve egy kis papirost. A papíron ez olvasható:*
„Kedves Barátom! Négy fiolát találhatsz magad mellett. Ezek közül egyben éppen a bájital van, ami Neked kell. A másik hármat hiába iszod meg, ha nem vagy óvatos, még mérget is ihatsz! Nézd meg jól a fiolák tartalmát és dönts bölcsen!”
*A fiolák átlátszók, látható a tartalmuk. Az egyikben egy fekete lé van. A másodikban egy gyöngyház fényű bájital, mely roppant kellemes illatot áraszt magából, ha kinyitod. A harmadikban áttetsző, smaragd zöld bájital található. A negyedikben az előbbihez hasonló zöld, de sokkal világosabb, élénkzöld.
Amikor a túloldalra jutsz, három felé ágazik az út, mehetsz egyenesen, letérhetsz balra, vagy esetleg jobbra. A hátad mögött azonban a kis egérlyuk is bezárul.*

Diák Hozzászólások száma : 11 Kaszt :

Összegyűlt hát a nagy csapat. Készen a feladatra. Kicsi félsszel a szívemben állok megilletődve közöttük. Jól megnézek lopva mindenkit, kitől mit várhatok. Próbálok a megérzéseimre hallgatni, már ha vannak. Melyik lehet a jó ösvény és merre induljak majd el? Deyan köszönt mindenkit és elmondja a tudnivalókat. Mit vihetek be magammal és mit nem.
-Nincs nálam semmi, amit odaadhatnék neked.-Mosolygok rá és kicsit megvonom a vállam. Ezek után, ha megkapom az engedélyt, jól megnézem a négy kaput és lesz, ami lesz, kiválasztom a szerintem legszimpatikusabbat, amelyik a jobb kezemhez esik közelebb, odalépek és enyhe gyomorremegéssel, belépek rajta. A hátam mögött azonnal sustorgás, levél suhogás és ágak recsegése hallatszik. Hátra nézek, de a kapu eltűnt. Áthatolhatatlan sövényfal vette át a helyét. Egyedül vagyok, egyelőre, ki tudja meddig...Szememmel szokom még a félhomályt és jobbra indulok az útvesztőben...

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Szept. 16, 2012 2:26 pm

*Eléggé kapkodva indul el az Óriás Skorpió hálóból. Feltett szándéka volt ugyanis, hogy még ma rendbeteszi a szobát, amiben erős káosz uralkodott, ám a pakolás közepén tartott, mikor kapott egy üzenetet egy újoncról. Ekkor jutott eszébe az is, hogy megígérte Deyannak, hogy részt vesz a meglepetés-akadálypályáján. Kezdte úgy érezni magát, mint akinek háromfelé kéne szakadnia ahhoz, hogy mindent meg tudjon csinálni. De tudta, hogy Deyan programjáról nem késhet, így hát magára kap egy farmert és egy lila pólót, összefogja a haját - így már egy kicsit kulturáltabban néz ki, mint eddig - és fekete tornacipőjében lecsattog a lépcsőn. A második emeleten aztán bezörget az unokabátyjához, és sokáig kérlelve ugyan, de rábízza az újoncot, majd a sövénylabirintusig meg sem áll. Itt Dey már várja őket, és miután előadta a szabályokat, Nati vonakodva bár, de átadja a három darab varázstárgyát. Egy darabig a többiekkel - főleg Cattel - együtt halad a labirintusban, majd az első adandó alkalommal külön útra tér. Nem egy csapatjátékos szellem, és biztos benne, hogy egyedül is képes lesz megbirkózni azzal, ami a kanyar után vár rá.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Szept. 16, 2012 9:04 am

AKADÁLYPÁLYA VERSENY

*Deyan a mai estére meghívta barátait egy kis játékra, egy akadálypálya versenyre, amit ma korán reggel kezdett el építeni. Elég sok tennivaló van vele, de a barátai kedvéért hajlandó mindent megtenni. A barátai, ha kíváncsiak, természetesen bármikor ellátogathatnak a Sövénylabirintushoz, hogy megnézzék, mi van készülőben. Sokat azonban nem láthatnak, ha bárki is megpróbál bejutni a sövénybe most, az nem fog sikerülni, mert sövény egyszerűen összezár előttük. Ugyanakkor jellegzetes hangok üthetik meg a fülüket, de beazonosítani nem fogják tudni, mi folyik odabent.
Amikor végre elkészül a pálya, nagyjából délután öt körül, a labirintus egyszer csak kinyílik, és kilép rajta Deyan. Az ő kijáratával együtt három másik átjáró is megnyílik. Vagyis pontosan annyi helyen lehet bemenni, ahány barátjára számított, hogy jönni fog. Deyan picit izgatottan, de mindenképp jókedvűen lép oda a barátaihoz, akik addig összegyűlnek, hogy fogadja őket.* -Sziasztok! Amint látjátok, épp most fejeztem be a pálya építését Remélem tetszeni fog nektek, amit kitaláltam. Csak és kizárólag a varázspálcátokat és a fókuszaitokat vigyétek magatokkal, a varázstárgyaitokat legyetek szívesek hagyjátok nálam. A kijáratnál természetesen mindenki visszakapja a sajátját. A labirintusban olyan mágia is működik, ami blokkolja a különleges képességeitek használatát. Ha valamelyikőtök csalni próbál netán... arról tudomásom lesz. *Fejezi be mondandóját Deyan egy sejtelmes mosollyal, majd nyújtja a tenyerét a tárgyakért. Reméli, hogy bíznak annyira benne a barátai, hogy tudják róla, nem fogja lenyúlni őket, csupán a feladat pici megnehezítése lenne a célja vele.* - Akitől mindent megkaptam, az indulhat. Sok sikert és jó mókát az akadályokhoz. A túloldalon találkozunk. *Búcsúzik még el a barátaitól Deyan, és megvárja, hogy mindenki elinduljon. A négy bejáraton csak egy-egy ember tud bemenni, amint valaki elindult rajtuk, azonnal bezáródik mögöttük a sövényfal.*

//Játékszabályok:
1. Kérek mindenkit, hogy azzal a karakterével jöjjön, akivel jelentkezett: Tabitha, Cat, Nessie, Nati
2. Sorrend nincs, a gyorsaságnak szerepe lesz a verseny végkimenetelét illetően. Ez persze nem jelenti azt, hogy az írás gyorsasága a minőség rovására menjen. Mindenki reagálja le szépen a helyzeteket, mit miért és hogyan csinál. A minőségnek is szerepe lesz.
3. Kb. 20 perces időközönként fogom betenni a Programmesterrel a hszeket, az elsőt du. 5-kor. Aki lemarad, kiesik! Az első hsz-szel mindenki meg lesz várva. Smile

4. Ahogy Deyan is mondta, varázstárgyak és képességek nem játszanak, csak a hat év alatt tanult varázslatokat használhatjátok, azok közül viszont bármelyiket, kivéve persze ami tiltott a karaktereiteknek.
5. A varázslatok ötletességének is lesz szerepe, ha jobb megoldást találtok, mint én, azért plusz pont fog járni.//

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Hétf. Aug. 06, 2012 11:10 am

*Celia elneveti magát a sztori hallatán.* -Ettől még nem kéne kerülnöd az étkezőt. Én már nem fogok megpukkadni, megígérem. *mondja mosolyogva. És a másik félbehagyott történet is felkelti érdeklődését. Persze hogy mindenki volt lázadó. Ezt Celia tudja a legjobban. Hiszen mi más vitte rá, hogy otthagyja a cirkuszt, mellesleg lángok közt, mint a lázadás. Csak persze ez nem a tipikus tinédzserkori mizéria volt, hanem egy felnőtt elme kísérlete a szabadulásra. Ami nehezebb, mint azt az ember gondolná.* -Ha már elkezded meséld el! *kérleli Catet. A meghívásra kissé dacosan felel.* -Én akkor is a menzán eszem. Nem fogadhatom el a meghívásodat.* jelenti ki önérzetesen. Soha, senkitől nem fogad el szívességet vagy pénzt. Nem engedheti meg magának, hogy bárkinek tartozzon. Ha cat belemegy ketten mennek vissza a kúriába, ha nem, akkor viszont elköszön és egyedül táncol vissza.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Hétf. Aug. 06, 2012 10:39 am

* Mielőtt még kiérnének a labirintusban felel egy két kérdésre. Szavait igyekszik őszintén kifejezni, de ez a sztori kicsit érdekes..* - Nos, ez nem is olyan rossz történet, de a sulis menzán fedeztem fel hogy varázserőm van. Vicces volt, hét éves voltam, eslő osztályos, harcias lélek. Utáltam az ilyen rózsaszínben lévő elkényeztetett csitriket, és hát, kicsöngettek ebédre. Az egyik lány belém kötött, és hozzám vágott egy húsgolyót. Azt mondtam neki hogy pukkadjon meg....és megtette. * A végére aztán csak elneveti magát, mert hangzásra tényleg elég viccesnek tűnik. * - De végül nem lett semmi baja, visszaállították az eredeti méretére, és kitörölték az emlékezetét. Hihetetlen volt, hogy már hét éves koromban botrányokat csináltam, a szüleim totál ki voltak akadva, mint néha most. De ez még semmi ahhoz képest amiket utána műveltem, olyan tizenöt-tizenhat évesen, de ezt majd máskor elmesélem ha gondolod. * Nem igazán ez a kedvenc témája, ugyanis nem gyakran beszél erről, de ha kell elmondja, nincs mit szégyellnie, mindenki volt lázadó, vagy ha nem lázadó akkor tinédzser. * - Szerintem együnk nellondban, meghívlak. * Ajánlja fel, és a zsebébe nyúl, hogy mennyi pénz van nála...kevés. Sose volt gazdag, sőt, az ellentéte, de most hogy van unkája - ami mellé még egyet állást szeretne - ezért megengedheti magának hogy jó kis helyeken ebédeljen. De olyat is szokott, hogy bevásárol és összeüt valamit az iskolában, ha a manók megengedik. De mondjuk a szobájuk előterében is van egy kissebb konyha. Mire kiérnek a labirintusból már nem szikrázik annyira nap, de elvégre nem is kel neki. A tűző napnál nincs rosszabb. *

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Hétf. Aug. 06, 2012 10:27 am

*A nap süt a madarak csicseregnek. A sövény jó illatot áraszt. Ellek ellenére Cat mindenképpen ki akar jutni. Egy ideig követi a megszállottan kerengő nőszemélyt.* - Mi a baj az iskolai kajával, Én azt vettem észre, hogy egész jól főznek. Bár a tegnapi tocsogós izének nem sok köze volt a sült krumplihoz.*cseverészik. Az igazság az, hogy pénzének nagy részét elköltötte, úgyhogy nem igazán teheti meg, hogy az iskola konyhája helyett étteremben egyen. Még bolyonganak egy ideig, aztán mikor Cat rá néz egy biccentéssel jelzi, hogy kövesse. Visszatér oda, ahol találkoztak és tovább indul egyenesen, aztán jobbra fordul, ahogy eddig is tette. Néhány kanyar és egy jó negyedórányi séta után kiérnek a labirintusból.* -Akkor csatlakozol hozzám az étkezőben? Vagy hol szeretnél enni? *néz rá tágra nyílt, kérlelő szemekkel. Szüksége van a társaságra, főleg most, hogy végre le tudta küzdeni amúgy arrogáns stílusát és ennyire benne van a szerepében.*