Sövénylabirintus

*Celiát egyáltalán nem zavarja, hogy a labirintusban ragadt. Igazából nem is akar kijutni. Elmosolyodik Cat mentegetőzésén. Fülbevalók, persze... De ugyanakkor tetszik neki a lány öntudata, még ha elesettül is csinálja. Amikor megtudja, hogy őt is hasonló hosszú névvel verték meg szülei még szélesebbre húzódik gonoszkás mosolya.* - És a Raluval mi a helyzet? Az szerintem jól hangzik. *mélyed bele az ismeretlen nevének fejtegetésébe.* - Múlt héten érkeztem. Még nem ismerek szinte senkit. Kivéve persze a várószobásokat, köztük Yekaterinát. Az a lány egy istencsapása.* forgatja szemeit. Szeret pletykálkodni, és szerepe szerint még inkább. ~Légy kedves és csacsogj! Ez a lány hasznodra válik.~ biztatja magát.* - Mi lenne ha segítenél kijutni és utána elmennénk valahova? Mondjuk ebédelni.* Már megint éhes, mint állandóan. A baj csak az, hogy hiúsága nem engedi, hogy egyen. Szörnyű bűntudat kergeti minden falat finomság után, pedig magas és vékony. Tökéletes, nyúlánk alakkal. De hiába, ha show business tönkretette, már tizenéves korában. Most korgó gyomorral rákényszeríti magát, hogy lazacos, majonézes szendvicsek helyett répáról álmodozzon, de ez valahogy nem esik olyan jól.*

*Ez a gyönyörű nap pont alkalmas arra, hogy felfedezze a kúria környékét. Kíváncsisága hajtja előre és gyanútlanul betéved a sövénylabirintusba. Cipője első ránézésre nem fele meg a célnak. A magassarkú szandál veszélyesnek tűnik, de a lány akrobatikus ügyességgel lavíroz benne a kiálló gyökerek és egyenletlen talaj ellenére. Aki kötélen táncol, annak meg sem kottyan egy kis sarok. Egész öltözete a jókislány image megőrzésére alapul egy kis Celiás bolondossággal. Fogalma sincs merre jár, de magabiztosan törtet a sövényfalak között. Minden sarkon benéz, és ha lehet jobbra fordul. Hátha az ő sorsa is hasonlóképp tesz. Az egyik kereszteződésnél azonban balról egy villogó, színes foltot pillant meg. Amikor jobban szemügyre veszi meg kell állapítania, hogy az egy lány. De még milyen. Egy kicsit elfintorodik a nem épp vonzó jelenség láttán. ~nekem azt mondták, hogy errefelé mindenki kelet-európai gyönyörűség.~ fut át az agyán a nem túl kedves, de annál őszintébb gondolat. Azért közelebb lép a lányhoz és megszólítja.* - Szia. Te is eltévedtél? *teszi fel a banális kérdést. Ha kap rá választ, ha nem tovább próbálkozik. Baráokat kell szereznie akik megvédik és igazolják épelméjűségét.* - A nevem Celia Chica Filipa Estella D'cruze. Szólíts csak Celiának. Hogy hívnak? Honnan jöttél? Mióta jársz ide? *bombázza meg kérdéseivel, miközben barátságosan próbál nézni hideg, kék szemeivel.*

*Mikh csodálkozva figyeli a minden bizonnyal kissé lökött lánykát, aki folyamatos pörgésben van és locsog.* -Szerintem nincs mitől félnünk. Ha jól értem egy iskola területén vagyunk. Nem lehet olyan veszélyes ez a labirintus. *neveti el magát Ryli ugrándozásán. majd pont abban a pillanatban, amikor a lány elindul előre ő visszafordulna, hogy a már ismert úton hagyják el a helyszínt.* -Lehet, hogy jobb lenne ha erre mennénk. Én biztosan innen jöttem. *mosolyog rá a lányra, akinek nyilvánvalóan fogalma sincs az egészről.* -Jó lenne már kijutni, engem is nyomaszt a hely. *mosolyog rá a lányra. * -A fagyi jó ötletnek tűnik. Jól sejtem, hogy te sem ismered ki magad még a városban? *kérdez vissza, majd ha a lány hajlandó követni elindul kifelé a labirintusból.*

*A sarkon befordulva egy zuhanó lányt lát, aki azzal mentegetőzik, hogy alákúszott a gyökér amiben elbotlott. A helyzet nem mindennapi, ahogy a lányka sem. Mikhael lassan körülnéz. Egyértelmű, hogy ez egy elvarázsolt labirintus. De akkor hogy is jutnak majd ki? fordult meg a fiú fejében. A felé nyújtott kezet határozottan, de nem túl erősen megszorítja és bemutatkozik. * - Hello, Mikh vagyok. Én is új a környéken.* A lány lassan kezd megnyugodni. A szőke fiú szeméből is eltűnik az aggódó csillogás. Ryli pedig csak mondja és mondja. Mikhnek a labirintus is tetszik, de a kúriában még nem járt.* -Öööö.. nem, én pillanatnyilag Nellondban lakom. Csak véletlenül keveredtem erre. Tegnap érkeztem. *mondja kissé bizonytalanul. Nem szeret sokat beszélni. Vagyis mostanában nem. Nincs is nagyon miről. Összeszorított szájjal töpreng, hogyan tudná valamerre terelni a beszélgetést, hogy ne tűnjön teljesen szerencsétlen elveszett alaknak.* - A kúria a iskolához tartozik, ugye? *teszi fel a kissé bugyuta kérdést. De hát tényleg semmit nem tud még a környékről. A nyomozás holnap kezdődik. Talán pont a kúriában.*

*Mikhael az éjszakát egy fogadóban töltötte. A napot pedig a város megismerésével. Estére egy kicsit elfáradt a járkálásban, de nem állt le. Tudta, hogyha a lába megáll az agya dupla tempóval kezd el pörögni. Ma nem akar a titokzatos lány után nyomozni, csak megismerni a környezetet. Arra is gondolt hogy tényleg itt marad, legalább pár hónapra biztosan. A lábai csak vitték egy meghatározatlan irányba. Valahogy a Nezabar birtokaira is betévedt. A gondolatai elhomályosították látását és a kábulatból az éles fejfájás és egy női sikoly ébresztette fel. Majd meglátta amint a labirintus következő kereszteződésében egy lány szalad el. Utána eredt. Futva hamar beérte a vörös loboncot, a lány válla után nyúlt és remélte nem ijeszti meg nagyon.* - Mi ez a nagy ijedség? Kell segítség? *kérdezi higgadt, megnyugtató hangján. Kék szemével a lány szemét keresi. próbálja megnyugtatni.*

- Mint mondottam, rám nőtt a bejárat. * Kezdenek összeállni a mozaikdarabkák, hogy ez egy olyan labirintus ami kénye kedve szerint változik, és nem ők irányítják.*
- Az árny erdő mellett van egy tünde falu, nem olyan híres, de lehet, hogy hallottál már róla. * Sikeresen átjutott az egyenes részen anélkül, hogy megbotlott volna egy faágban, ha viszont ő esik, akkor az fájdalmas lett volna a lánynak, ugyanis elég nehézsúlyú.* - De igen, már nagyon szeretnék én is hazamenni. Csak még vannak itt elintéznivaló dolgaim.. * Válaszolta idegenvezetőjének aki hirtelen megtorpan, de Exan figyelt, úgyhogy éppen csak hozzáért az előtte sétáló lányhoz.* - Bocs. * Mondja halkan.* - Amúgy nem nagyon láttalak még a suliban. Új vagy itt? * Kérdi és bár ő is csak pár hónapja jött, jóp ár arc ismerős már neki.A sövénylabirintus hirtelen megnyílik az egyik oldalon. Exan kissé lehajol, hogy átférjen a megnyílt járaton.* - Egy szoborpark? Mindjárt barátságosabb. * Mondja szórakozottan, elsőre nem értette, hogy a lány miért sétálgat egymaga csak úgy egy sövénylabirintusban, de így már érthető, biztosan ezt a helyet kereste.* - Szoktál ide járni? * Kérdi, mert látja,hogy nem egyedül vannak, a parkban vannak padok, olvasó diákok és mindenféle szobor. Lényegében egy szép hely, és Ex a legkevésbé sem erre számított.* - Ez.. kellemes meglepetés. * Pillant Enikőre.* - A kijárat még várhat egy picit. Legalább is számomra, nem ülünk le egy padra? * Kérdi és a választól függően cselekszik, ha a szőke menni akar, akkor ő is, mert egyedül nem jutna ki az is biztos.*

*Bizony nagy kihívással áll szemben a leányzó, ha célul tűzte ki, hogy kizökkenti a fiút lelki nyugalmából. Elég kiegyensúlyozott személyiség, de talán ha nagyon ügyes akkor sikerült kiborítania a fiút. De csak azért mert nő. A lány arcán mintha a meglepettséget vélte volna felfedezni, így a sötét szemöldökök kérdőn a magasba emelkednek. De hallja az elmotyogott köszönést.* ~ Az emberek oly furcsák néha~ * Gondolkozik magában a fiú, közben Enikő megjegyzi, hogy tudja merre van a kijárat.* - Ez ám a jó hír, bár az előbb még én is tudtam merre van a kijárat. * Válaszolja és halkan nevet is rajta a fiú és ő is bemutatkozik.* - Üdv, Enikő. Én Exan vagyok. * A séta közben a lány kezébe kerül egy tükör és megnézi, hogy minden rendben van e külsejével, és az elesés tán kárt tett tökéletes sminkjében. Exan csak mosolyog a lány hiúságán, és az emberek számlájára írja a mutatványt. Bár az előbbi hajgumizós manőverével talán ő is így nézhetett ki, se sebaj. Váll vonva követi a szőkét, amerre indul.* - Nem azzal van a gond, csak, hogy szó szerint, rám nőtt a kijárat. * Talán mókásan hangozhat a lánynak ezen kijelentés, pedig valós.* - De amúgy még soha nem voltam erre és kíváncsi természetű vagyok. * Kicsit összehúzza magát, egyre szűkebb neki a sövény. Talán nem kellett volna ilyen nagyra nőnie, egyre jobban vágyakozik a kijárat felé.* - Messze van még Enikő? * Kérdi és nem marad le szorosan mögötte sétál, már ha ki nem gáncsolja egy faág.*

* A hegyes fülek rendkívül érzékenyek a legapróbb neszekre is, így hallja, hogy közeledik valaki, csak az nem tudja a fiú, hogy merről fog a látóterébe bukkanni a leányzó. Igen, azt is sejtette, hogy lány, mert a léptei puhák voltak és könnyedek, bár tévedni emberi dolog, és félig van az is belőle bőven. Nem is kellett sokáig várnia, előbukkant a már várt idegen. Ex még mindig a hajával bíbelődött, minden kis ágba beleakadt, meglehetősen hátráltatta és idegesítette őt a dolog, de mivel a kijárat bezárult visszafelé nem tud menni. A piros pöttyös szőke lány aztán, úgy tesz mintha nem venné észre a közeledő fiút, és véletlenül ütköznek. Exan elég nehézsúlyú, így a lány gyenge lendületétől meg sem inog, még meg is sajnálja egy pillanatra. Hiszen ő a gyengék védelmezői klánba tartozik és hát az elesetteknek segíteni kell. Már ha elesett, ez esetben kezet nyújt neki és felsegíti a földről. Kissé furcsállja a szituációt, nem tartja magát hibásnak, de udvarias, így egy szelíd mosoly kíséretében csak diplomatikusan válaszol.* - Ne haragudj, azt hiszem eltévedtem. Tudod nem számítottam arra, hogy az orrom előtt záródik be majd a kijárat, esetleg megmutatnád merre van?

* A majdnem könnyűléptű fiú az udvaron sétálgat. A kellemes idő pont megfelelő egy kis délutáni levegőzésre. A változatosság kedvéért, most nem a járt utakat választja. Egy számára teljesen ismeretlen úton halad tovább, mígnem elér a sövénylabirintusig. A fiú nincs tisztában azzal, hogy ez egy labirintus és, hogy ez nem egy ártalmatlan növényzet mint aminek tűnik, így vígan sétál át a boltív alatt. Belépve nem az a látvány tárul elé mint amit várt. A növényzet folyosószerűen nyúlt meg előtte, sehol egy diák sem, sehol a szoborpark, pedig már valamelyik diák mesélt neki erről. * - De jó, eltévedtem. * Nagy lendülettel fordulna vissza a kijárat felé, csakhogy az már bezáródott, pontosabban szólva benőtte a növényzet, és a féltünde fiúcskánk beleszalad a növényzetbe.* - Te jó ég. * Halkan szitkozódik, hosszú fekete hajából kiszedegeti a gallyakat. Farmerjából elővesz egy hajgumit és felköti ében haját.* - Hahó, van erre valaki? * Kérdi és elindul amerre lehet, vagyis egyenesen.*